SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Az önök előtt lévő törvényjavaslat célja a felnőttképzési rendszer teljes átalakítása új törvényi szabályozás elfogadásával. A törvényjavaslat fontos mérföldkőnek tekinthető azon az úton, amely a felnőttképzés területén a minőségi tudás megszerzéséhez, a munkaerőpiac igényeinek való megfeleléshez, a felnőttképzésben a képzettséget szerzettek elhelyezkedési és érvényesülési esélyeinek növeléséhez vezet.
A felnőttképzés rendszerének törvényi szabályozása alig tízéves múltra tekint vissza. A hatályos felnőttképzési törvény megszületését mindenképpen eredményként kell elkönyvelni, mert a további, a rendszerváltás utáni piaci alapra került iskolarendszeren kívüli képzések rendezetlen helyzetét a képző intézmények működésének és a képzések minőségbiztosításának vonatkozásában kezelni kívánta.
A célkitűzések elérését azonban a törvény gyakorlati megvalósulása nem tudta biztosítani. A felnőttképzés rendszere ellenőrizhetetlen és átláthatatlan maradt, a képzés minősége összességében sajnos nem javult. Az eltelt időszak tapasztalatai megalapozták azt az állítást, hogy ennek a helyzetnek az egyik alapvető oka a nem megfelelő szabályozás.
A felnőttképzés az iskolai rendszeren kívüli képzést jelenti, amely szolgáltatásonként piaci alapon valósul meg. A rendszer működésének legfontosabb tapasztalata és egyben problémája, hogy sem a piaci mechanizmusok, sem a jogi szabályozás, sem a képzésben részt vevők, de a vizsgarendszer sem kényszerítik ki a minőségi képzést még a támogatott tanfolyamok esetében sem. Így kétséges értékű a felnőttképzési rendszerben megszerzett bizonyítvány mögötti tudás. A minőségi képzést biztosítani hivatott felnőttképzési akkreditációs rendszer egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a szabályozás túl általános, nem differenciált, nem felelt meg a képzések jellegének, feltételrendszerének, nem a tartalmi működéshez kötött, nem mérhető, és ezért nehezen értékelhető elvárásokat állapított meg a képző intézmények felé.
Ugyanakkor a piaci viszonyok között működő képző intézmények sok vonatkozásban ellenérdekeltek a minőségi képzésben, a minőségi előírások tényleges betartásában. Ezért olyan szabályozás megalkotására van szükség, amely hatékony ellenőrzéssel, megfelelő szankcionálással és a képzések eredményeinek nyilvánosságával képes kikényszeríteni az intézmények jogkövető magatartását, a képzések minőségének biztosítását.
(11.50)
Miközben a törvényi szabályozásnak a gyakorlatban nem sikerült elérnie egyik alapvető célját sem, a jogszabályi környezet más vonatkozásban is gondot okozott. A tapasztalatok szerint a szabályozás túlságosan merevnek bizonyult a felnőttképzés munkaerőpiaccal kevésbé szorosan összefüggő területein. Részben hasonló probléma mutatkozik az úgynevezett hatósági képzéseknél. A felnőttképzés jelenlegi szabályozásának további hiányossága, hogy nem hangolja össze a támogatási rendszer intézményeinek tevékenységét, nem biztosít rálátást a támogatási rendszer eredményességére, hatékonyságára.
Az eddigiekben felvázolt helyzet megváltoztatása érdekében már eddig is számos intézkedést tettünk. A változások érdekében megtett intézkedések közül kettőt emelnék ki itt az expozéban.
A felnőttképzésben megvalósuló szakképzéssel kapcsolatos korábbi problémákat, amely szerint a felnőttképzésben nem volt meghatározott óraszáma az OKJ szerinti vizsgára felkészítő kérdéseknek, sikerült megoldanunk, mivel az új szakképzési törvénnyel, 2011. január 1-jével bevezetésre került az a rendelkezés, mely szerint az OKJ tartalmazza az iskolarendszeren kívüli szakképzésben oktatható szakképesítések minimális és maximális óraszámát is.
A másik ilyen megoldás, a felnőttképzésről szóló törvény 2013. január 1-jével hatályba lépő módosítása, megteremtette a támogatott képzések megvalósítási folyamata ellenőrzésének korábbinál fontosabb feltételeit azzal, hogy nem utólag, hanem már a képzés megvalósulása során szankcionálja a képző intézményt a jogszabálytól és a szakmai követelményektől eltérő magatartás esetén.
Mindezek fontos lépések voltak a felnőttképzés rendszere átalakításának folyamatában, azonban még így sem hozták meg azokat az eredményeket az átfogó, a felnőttképzés egészére kiterjedő alapvető változások tekintetében, amelyek csak egy új törvényi szabályozással valósíthatók meg. Ez fekszik itt most önök előtt, ezekre márpedig csak azért is szükség van, mert sem az állami költségvetés, sem az uniós, 2020-ig rendelkezésre álló források nem pazarolhatók színvonaltalan és szükségtelen képzésekre.
A hazai felnőttképzés egyébként fordulóponthoz érkezett. Rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel, és az alapvető strukturális változásokat hogyan hajtjuk végre a felnőttképzés szabályozásában, vagy a munkaerőpiac és a gazdaság igényeinek nem megfelelő, alacsony színvonalú felnőttképzést eredményező szabályozást tartjuk továbbra is életben.
A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat nem könnyű olvasmány, azonban szabályai koherensen kerültek megfogalmazásra, tartalmazzák az eltérő célok jogszabályi eszközeit. Mik ezek a legfontosabb célok konkrétan? A szabályozás egyértelműen a támogatott, a munkaerőpiac igényeinek kielégítését megvalósító képzésekre koncentrál. A szabályozás az igények szerint legyen átláthatóbb, hatékonyabb és ellenőrizhető, biztosítsa a támogatott felnőttképzésből minőségi tudással kikerülő résztvevők képzését, a bizonyítvány legyen egyenszilárdságú, az iskolai rendszerszerű képzésben megszerzett képesítéssel egyetemben. A támogatott képzési rendszer jobban igazodjon a munkaerőpiac strukturális és tartalmi elvárásaihoz. Növekedjen a támogatott képzések munkaerő-piaci eredményessége, a felnőttképzésben képzettséget szerzett tanulók elhelyezkedési aránya.
A korábbi jogszabályi környezet azzal, hogy az igen szerteágazó terület minden részletére kiterjed, egyik oldalról szükségtelenül túlszabályozta a felnőttképzést, másik oldalról viszont nem fordított kellő figyelmet a gazdaság igényeinek megfelelő képzésekre. Ezért az említett célokkal összhangban a törvényjavaslatban csak az OKJ szerinti és a nyelvi képzések, illetve az állami vagy uniós forrásokból támogatott tanfolyamok lehetnek.
A törvényjavaslat szerinti új felnőttképzési rendszerben a képzések támogatásánál a gazdaság igényei élveznek prioritást. Ezért a törvényjavaslat az új rendszer működtetésében jelentős feladatokat ad és hatáskört bíz a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarára, valamint a Magyar Agrár- és Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamarára, amelyek szakmai szervezetként és a gazdaság szereplőinek általános érdekérvényesítőjeként képesek a gazdaság iránti tartalmi és strukturális igények megjelenítésére.
Annak érdekében, hogy a felnőttképzés tartalmilag is egységesebb, szabályozottabb, átláthatóbb legyen, a törvényjavaslat létrehozza a felnőttképzési szakmai programkövetelményeket, illetve a felnőttképzési nyelvi programkövetelményeket, illetve ezek nyilvántartását. A nyilvántartások vezetése és az azokhoz kapcsolódó jogosultságok, szakmai programok esetében az MKIK és az agrárkamara bevonásával, míg a nyelvi programok vonatkozásában a Nemzeti Munkaügyi Hivatal látja el ezeknek a nyilvántartásoknak a vezetését.
A törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy a támogatást nyújtó szervezeteknek a támogatásról szóló döntések meghozatalakor milyen szempontokra kell tekintettel lenniük. Így figyelembe kell venni a megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak és az OKJ-ba tartozó képzések tekintetében a támogatható szakképesítésre vonatkozó javaslatokat is.
Az új engedélyezési rendszer felváltja az eddigi bonyolult, túlzott adminisztrációt eredményező akkreditációt, a szükséges hatósági döntéseket a Nemzeti Munkaügyi Hivatal hozza, megfelelően felkészült és felelős szakértők javaslata alapján. A megszerzett engedélyeket nem kell időszakonként megújítani, ugyanakkor az intézmények működésének törvényességi és szakmai ellenőrzése koncentráltabbá, egyre rendszerezettebbé válik, melyet a hatóság végez az e feladatra megfelelően felkészült szakemberek bevonásával. Az engedélyezési rendszerben olyan pontosan meghatározott, ezért ellenőrizhető és értékelhető, a szabályozás szempontjából is releváns követelmények előírására kerül sor, amelyek az oktatás színvonalának kulcstényezői. Segítségükkel a szakértő könnyebben és képzésenként is differenciáltabban meg tudja ítélni az intézmény alkalmasságát.
A javaslat ugyanakkor nem teszi feleslegessé a már kialakított és a képző intézmények által alkalmazott minőségirányítási rendszert, csak kiemeli ezen szabályozások szempontjából a releváns, egyben a minőség tekintetében döntő tényezőket. A törvényjavaslat szerinti felnőttképzési rendszer működésének kulcseleme a szakértők magasabb színvonalú tevékenysége. Ezért a törvényjavaslat kiemelt figyelmet fordít a szakértői tevékenység végzésének feltételrendszerére, megteremti a magas színvonalú szakértői gárda kialakításának alapjait.
A törvényjavaslat fő szabályozási részei bemutatásának keretében annak egyik legfontosabb elemére hívnám fel még a figyelmet. A pályakövetési rendszer létrehozása a megszerzett szakképesítések hasznosulásáról nyújt remélhetőleg nélkülözhetetlen információt a szakképzési rendszer alakításáért felelős döntéshozóknak, a pályatanácsadással foglalkozóknak, valamint a pályaválasztó fiataloknak, szüleiknek, az esetleges pályamódosításra kényszerülő felnőtteknek is.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a benyújtott törvényjavaslat illeszkedik a szakképzési reform intézkedéseihez, illetve megfelel az új szakképesítési törvénynek, megvalósításával egyenértékűvé válik az iskolarendszerű képzésben, illetve a felnőttképzésben megszerzett OKJ szerinti bizonyítvány, amely a képzés minőségének emelése, a munkaerő-piaci alapon való elismerése, így a foglalkoztatottság növelése szempontjából is reményeink szerint döntő jelentőségű lesz.
Ezek figyelembevételével kérem önöket, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen figyelmüket.
