DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN
DR. ILLÉS ZOLTÁN vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! A 2003. július 18-a utáni időszak az ex lege lápok és a szikes tavak tekintetében rendben van. Kijelölése megtörtént, ahol le kellett határolni, az pontosan megtörtént természetvédelmi szempontból, a törvények figyelembevételével kihirdetésre került, aki fellebbezni akart - tulajdonos - ellene, megtehette, ha bíróságig jutott a dolog, meghozták a döntést. Tehát a 2003. július 18-a utáni időszak - még egyszer hangsúlyozom - rendben van.
Ez a törvénymódosítás a 2003. július 18-a előtti időszakról szól, hiszen ahogy említettem, ’95 és 2003. július 18-a között elég sok év telt el, amikor szintén ex lege lápokat, illetve szikes tavakat jelöltek ki. A felméréseink szerint 22 esetben van szó emberi tévedésről. Márpedig létezik ilyen, amit ember csinál, azt ember megváltoztathatja, de az ember tévedhet is. Tehát a helyrajzi számok tekintetében tévedés történt, és nem mutyiról van szó, hogy valaki hirtelen úgy döntött, hogy még sincs ott a láp, hanem bizonyítani lehet, hogy azon a helyen, azon a helyrajzi számon soha nem volt, urambocsá!, a mellette lévő helyrajzi számon ott van a láp, látható, létezik, tapintható, bele lehet gázolni, oda lehet menni - na, csak módjával, mondom én -, de ott van. De a helyrajzi számokat, amikor a földhivatalban a bejegyzések megtörténtek, valaki az ott dolgozók közül - ne adja jóisten - tévedett, /2 helyett /1-et vagy /3-at írt, és ehhez képest ezeket a dolgokat helyre kell tenni.
(11.20)
A meglévő törvény nem tette lehetővé a helyretételt. Mi a helyretétel? A helyretétel azt jelenti, ahol tényleg nincs ott a láp, ott törlik, töröltetni lehet a törvény erejével. Ehhez képest viszont az eddigi, ’95. évi természetvédelmi törvény nem tette lehetővé a törlést. A bíróság akár kimondhatta, mindenki beleegyezett, a nemzeti park szakértői, a minisztérium szakértői, mindenki egyértelműen állította, nincs ott a láp, hanem három méterrel - túloztam -, 603 méterrel arrébb van, de az egy másik helyrajzi szám. Erről viszont törölni kellene. A bíróság akár kimondta a döntést, mindenki megállapította, hogy így van, ehhez képest - a jog már csak ilyen -, ha törvény nem teszi lehetővé, hogy a tényt töröljék ebben az esetben az adott helyrajzi számról, akkor nem lehetett törölni, pedig mindenki állította, hogy nem ott van a láp, hanem 562 vagy 6824 méterrel arrébb. Ez a törvénymódosítás ezt teszi lehetővé, hogy törölni lehessen.
De, képviselő asszony, a mennybéli szerelméért könyörgöm, szó nincs arról, hogy valaki akkor most innentől kezdve 2003. július 18-a előtti ex lege lápok tekintetében majd azt fogja kezdeményezni vagy azzal próbálkozik, hogy arról azt mondja, hogy nem láp. Ott nincs lehetősége. Erre mondtam, hogy szélhámosok kerüljenek, és ne is próbálkozzanak a dologgal, mert nem tudja megváltoztatni a jogi jellegét, csak 22 helyen, ahol tényleg nincs, fizikai értelemben nincs ott, nem is volt ott, csak helyrajzi szám a papíron lett elrontva.
Inkább ön azt mondhatta volna - és joggal, de én most ön helyett mondom vagy bárki helyett -, hogy az a kérdés merül fel, hogy hogyhogy most derül ez ki, illetve miért nem derült ki tavaly, két évvel ezelőtt, nyolc évvel ezelőtt, hiszen mondom, 2003. július 18-a előtti időszakról beszélek. Inkább ezt kellene akár kérdőre vonva megkérdezni tőlem, akár megdicsérni, nem engem, hanem a képviselő asszonyt, hogy ezt a hiátust küszöböli ki.
A válaszom pedig az, hogy az élet hozta magával ezeket a dolgokat. Mert be kell valljam, hogy én nem tartozom azon kiváló államtitkárok közé, akik az összes magyar jogszabályt, törvényt, rendeletet, kormányrendeletet, kormányhatározatot, miniszteri utasítást kívülről, fejből minden területen, többek között a környezetvédelem, vízügy és természetvédelem területén tudják. Sajnos be kell vallanom, hogy én nem tartozom ezen kiváló államtitkárok közé. Ez az én hiányosságom és emberi és képességbeli gyöngeségem.
De épp azt szeretném megdicsérni, hogy számos esetben, még volt LMP-s képviselő kezdeményezésére is, sőt itt van, most egy kormánypárti képviselő kezdeményezésére, akik szintén figyelik az élet eseményeit, a történéseket, rámutatnak a hiányosságra, de nemcsak beszélnek róla, hanem azt, amit tehetnek parlamenti képviselőként, benyújtják, hogy koherencia legyen a meglévő helyzet, a valóság és a törvények között. Tehát ilyenformán most jutottunk oda ebben az esetben.
Akkor nézzük a barlangok ügyét! A barlangok esetében pedig semmifajta társadalmi kontrollról szó nem lehet. Nem azért, mert ezt Illés Zoltán mondja, hanem azért, mert az a műfaj, amikor lemennek a barlangba - és itt vizes barlangokról van szó elsősorban -, búvártevékenységet folytatnak, ott nem felügyelet, meg kívülről állnak valakik a felszínen. Ott lent, a mélyben egyetlenegy parancsnok van, aki a merülésvezető, és tőle függ nagyon sokak élete, meg attól, hogy van-e kötélzet. Itt nincs szó semmilyen társadalmi egyeztetésről.
Én tudom, hogy ön nem erre utal, mondhatja, hanem ön arra utalt, hogy itt a törvény tekintetében társadalmi egyeztetés. Erre sincsen szükség. Ugyanis jelen pillanatban csalás van a hóhányóság következtében és az ál társadalmi egyeztetés következtében. Olyan, mint amiket önök csinálnak. Szófosás van csak (Novák Előd: Parlament!), és nem a valóságnak, a helyzetnek a kezelése. Ugyanis a valóság arról szól, hogy kérnek engedélyt kutatásra, majd nem kutatásra használják az engedélyt, hanem a zsebükbe teszik a pénzt, és viszik a külföldi és a hazai búvárokat le a barlangba, és a Molnár János-barlang esetében a közelmúltban haláleset is történt, azért többek között, mert nem megfelelő módon, alkalmatlan emberek csinálják, és a visszaélések tárháza az, ami a barlangkutatás révén az elmúlt időszakban történt.
Semmilyen társadalmi egyeztetésre nincs szükség, hanem arra van szükség, hogy a természetvédelmi törvényben végre felhatalmazást kapjon a kormányzat arra, hogy a rendeleteket megalkossa. És képzeljék el, megint csak az élet hozta többek között a Molnár János-barlang ügyéből kifolyólag, ahol mindenfajta vállalkozók tették rá a kezüket, mindenfajta csalárd módon - el tudom mondani, hogyan történt - arra, hogy a vizes barlangot, amely világszám, egy főváros kellős közepén van, visszaélések tömkelegével, a saját zsebüket hizlalva próbálják hasznosítani akkor, amikor az az állam tulajdona, a nemzeti parkhoz kellene hogy tartozzon a kezelői jogok tekintetében. És pont ezt csináljuk.
Az önök által - bocsánat, az előző időszak által - okozott visszásságok felszámolása érdekében tett lépéseink vezetnek oda, hogy az derült ki, hogy úgy volt miniszteri rendelet éveken keresztül, hogy a törvényben nem volt felhatalmazó hely. Tehát visszamenőleg is azt kellene mondani, hogy mit csináltak az előző kormányok anélkül, hogy én visszafelé akarnék mutogatni, mert semmi ilyen szándékom nincsen politikai tekintetben. Egyszerűen csak a tényt közlöm. Síboltak, csaltak, loptak mindenfajta vállalkozók, a Molnár János-barlangból kifolyólag és más barlangokból kifolyólag jelen pillanatban is. Ezt akarjuk helyre tenni, megakadályozni a csalást, az életveszély kialakítását. Ráfutunk arra a momentumra, hogy törvényben kell ezt szabályozni, más törvényekkel meg kell teremteni az összhangot. Itt van a képviselő asszony, aki ráirányítja a figyelmet erre a dologra, majd megtörténik ez a dolog pontosan annak érdekében, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz kerüljön jelesül a kezelői jogok tekintetében a Molnár János-barlang, az összes többi barlang tekintetében szintén tiszta vizet lehessen önteni a pohárba, pontosan meghatározni, hogy mi a kutatás, pontosan megmondani, hogy kik tehetik meg, milyen módon tehetik meg - és pontosan megmondani, hogy nem kell csalni kutatásra való hivatkozással azért, hogy lehessen búvároktatást vagy búvárkodást végrehajtani -, de legálisan, de úgy, hogy akkor az a nemzeti parkok hasznát jelentse, és ne magánszemélyek zsebét tömködjék tele illegális, életveszélyt okozó tevékenység folytatásával.
Tisztelt Elnök Úr! Végezetül pedig, ami a lápkatasztert illeti, dr. Szél Bernadett képviselő asszony említette a lápkatasztert, majd utána pedig közölte, hogy a lápkataszter létezik, tehát az egyik szavával agyonütötte a másikat. Innentől kezdve pontosan rendjén van az, hogy a meglévő lápokhoz nem lehet hozzányúlni, de az, ami nem láp, arról ki kell mondani, és amikor kimondták, akkor onnantól kezdve azt pedig töröltetni kell.
Végezetül megjegyzem, hogy a láp, az nem átok számos esetben. Van egy dél-balatoni Nekota nevű terület, ahol pontosan nyugati bérlő, német bérlő gyalázatos módon hozzájutott egy forintért, 99 éven keresztül bérleti joghoz, és tudják, miért a lápot választotta? Mert az Európai Unió idevonatkozó rendelkezései értelmében a vadvizes területek után kompenzációt vesz fel. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nahát!) Nahát! Most lepődtek meg a képviselőtársak, valami olyasmit mondtam, amit ők is tudtak ez idáig, ezért az álmeglepetés, mert a 99 éves bérleti szerződés, az sem most született, hanem 2010 előtt, ami ellen ez a kormányzat harcol.
De jelzem, hogy azon földtulajdonosok, akiknek a területén szikes tó van vagy láp, azok nem sorsüldözöttek, és nem istencsapása érte őket, pont ellenkezőleg. Ha a németnek jó volt a lápos területet bérelni, mert utána megkapta a vadvizes területek után járó közel 50-60 ezer forintos hektáronkénti éves támogatást, akkor talán azok is megkaphatják ezt a pénzt - és meg is kell hogy kapják -, akik magyar tulajdonosként lápot találnak a területükön, illetve láp van a területükre bejegyezve, vagy szikes tó van a területükre bejegyezve.
Tehát, hölgyeim és uraim, rendbe tesszük a dolgokat, sikeres Magyarországot akarunk építeni, és pont ezek révén tesszük rendbe kicsiben, egy-egy helyen, mint ahogy az ország tekintetében a kormány, illetve a miniszterelnök úr nagy dolgokban teszi helyre a dolgokat, hogy sikeres legyen ez a nép, és sikeres legyen ez a nemzet és ez az ország.
Köszönöm, elnök úr, hogy beszélhettem. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.30)
