DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, amit két napirenddel ezelőtt elkezdtünk, és ami tulajdonképpen egy testvértörvény módosításának mondható, ott a rendvédelmi dolgozók kapcsán próbálja a kormányzat ezeket a módosításokat, amelyek itt előttünk fekszenek, a közszolgálati tisztviselőkkel kapcsolatosan módosítani. Nyilván valamiféle kormányzati együttműködés vagy valamiféle kormányzati szándék figyelhető meg, hiszen ugyanazokra a pontokra, ugyanúgy - ahogy látni fogjuk - az adatátadásra, ugyanúgy a képviselet gyengítésére majdnem ugyanabban a rendszerben tesznek javaslatot. Tehát biztos, hogy egy olyan kormánymegrendeléssel állunk szemben, amely egy olyan koncepciót fog át - ahogy azt Bertha képviselőtársam is elmondta -, amely abba az irányba megy, hogy minél kisebb beleszólással, minél kevésbé hatékonyan lehessen bármilyen akaratot - legyen az akár a rendvédelmi dolgozók irányából vagy a közszolgálati tisztviselők irányából megnyilvánuló - a kormány felé továbbítani, és bármiféle ellenpontot képezni a kormány véleményével szemben.
Akkor a vitában Kontrát Károly államtitkár úr képviselte a Belügyminisztériumot. Néhány felvetést tettem, illetve néhány kérdést szegeztem államtitkár úrnak, sajnos semmiféle választ nem kaptam rá, talán valamiféle olyan elfogadhatatlan válasz jött, hogy az MSZP-nek meg a Jobbiknak ebből a tekintetből eléggé hasonló volt a véleménye. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert attól még, hogy a törvényjavaslat nem jó, és teszem azt, ezt több ellenzéki párt is elmondja, arra még valamiféle szakmai választ illene adni. Ezt nem kaptunk, de gondolom, Rétvári államtitkár úr jobban felkészült a témában, és részletes válaszokat is fog tudni adni a mindjárt felvetett kérdéseimre.
Az egy politikai kérdés, és természetesen lehet ezt tagadni, hogy a kormányzatnak célja-e az érdekképviselet gyengítése, a leírt joganyag és a beterjesztett javaslatok önmagukért beszélnek, ez alapján nehéz azt mondani, hogy hatékonyabb érdekképviseletet teremtenek meg. Nagyon furcsa - és ezt szintén két napirenddel ezelőtt elmondtuk -, hogy önök még azt is kihagyták annak idején, amikor felállították a magyar kormány-tisztviselői kart, még annak a lehetőségét is kihagyták, hogy anyagi támogatásban részesülhessen, tehát hogy kegyként valamiféle támogatásban vagy a működési feltételeinek a megteremtéséhez anyagi vagy akár egyéb támogatásban részesülhessen a kormányzat vagy a miniszter részéről. Ezt próbálják most becserkészni a törvénybe, de teszik ezt úgy, ahogy mondtam, mintegy diszkrecionális jogként, ami vagy adható, vagy nem adható, és bármikor elvehető, hogyha a kormány-tisztviselői kar vagy annak vezetője nem úgy viselkedik, ahogy önök azt elvárják, és ezt próbálják úgy beállítani, mint valamiféle előrelépést.
Az lenne az előrelépés, ha erre keretet, költségvetési keretet legfőképpen a költségvetésben találnának, illetve irányoznának elő, ezt az Országgyűlés meg tudná vitatni, és el lehetne dönteni, hogy milyen összeget szánunk egy hatékony és független érdekképviseletre, és azzal az összeggel mindentől függetlenül, a kormányzat intézkedéseitől függetlenül tudna a kormány-tisztviselői kar rendelkezni. Ez megfelelően független érdekképviselet lenne, de sajnos önök nem ebbe az irányba indultak el - erre egyébként módosító javaslatokat is fogalmaztunk meg -, tehát ezzel ez a legfőbb baj, hogy mi van, ha pénzbeli vagy nem pénzbeli támogatásokat nem fognak kapni, ráadásul akár még irodahasználatot sem kell biztosítani a kormány-tisztviselői kar számára, tehát a legelemibb, legalapvetőbb működési feltételeket sem kell alanyi jogon biztosítani a kormány-tisztviselői karnak.
Akkor felmerül, hogy önök miért hozták létre ezt a kart. Mi a célja, ha csak adhatók ezek a támogatások, és nem biztosított a függetlensége se politikai, se pénzügyi tekintetben. Akkor ez nem más, mint egy látszatintézkedés, amivel el lehet mondani, hogy természetesen van egy kormány-tisztviselői kar, amely kötelező tagsággal rendelkezik, képviseli a tisztségviselőket, a kormánytisztviselőket, de tulajdonképpen az eredménye, az érdek-képviseleti eredménye gyakorlatilag nulla, vagy azt kell mondjam, még annál is rosszabb. Hiszen, ha egy önök által pénzügyileg befolyásolható szervezetről beszélünk, befolyásolható elnökről beszélünk, akkor inkább ne is legyen egy ilyen kar, és legalább ne mondhassák el, hogy ilyen hatalmas nagy lózungokkal ki tudják szúrni az itt dolgozók vagy akár a külföldi közvélemény szemét.
(15.20)
Ez az egyik probléma, bár tény, hogy nagy probléma.
Arra sem tudtak eddig választ adni a főtitkár pozíciójával kapcsolatosan, mi indokolja azt, hogy az eddig erősebb legitimációval bíró pozíció, nevezetesen az országos közgyűlés által való megválasztás kikerül, és egyfajta sima munkavállalóvá válik a főtitkár, nyilvánvalóan nagyban lerontva az ő pozícióit, bármikor az elnök által felmenthetően, illetve a munkáltatói jogkört gyakorló elnök kénye-kedve szerint. Az elnök pedig nyilván lojális lesz a kormányzathoz, az előbb elmondottak alapján.
Hozzáteszem - erre Kontrát államtitkár úr sem akart válaszolni, bár bíztam benne, hogy jegyzetel -, erre mondtam, hogy egy jó szándékú kodifikációs javaslat, amit valószínűleg önök is éppen ott és abban a formában rontottak el, ahol és ahogy a Belügyminisztérium. Mit ad isten, biztos, hogy konzerv anyagról lehetett szó, amit mindkét minisztérium megkaphatott, vagy nem tudom, melyik volt a kezdeményező minisztérium, ha egyáltalán a két minisztérium egyikéből jött ki az anyag. Azt magyarázza meg nekem valaki, akár a jelen lévő államtitkár úr, hogy ha a főtitkárt mint egy választott tisztségviselőt kivesszük abból a körből, hogy a közgyűlés válassza meg és ennélfogva választott pozíciója legyen, akkor miért hagyják a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvényben benne azt, hogy ezzel együtt az elnökség tagja. Ez egy kicsit faramuci helyzet. Véleményem szerint a 31. § (7) bekezdése b) pontját is hatályon kívül kellett volna helyezni, ha az önök által kívánt célra szerettek volna jutni. Vagy ha nem, akkor magyarázza már meg nekem valaki, hogyan lehet egy elnök által kinevezett munkavállaló egy demokratikusan választott testületben, az országos elnökségben tag úgy, hogy ott az elnök és az alelnökök - akik szintén választás alapján nyerik el a tisztségüket -, illetve az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság és az Országos Etikai Bizottság tagjai kapnak helyet. Ennek semmi értelme nincs, véleményem szerint kodifikációs hiba, amit ezen a ponton is jeleznék. Persze meg lehet így hagyni, de semmiféle értelme nem lesz, és az egész eddigi magyar kodifikációs és joggyakorlatot teszik félre. Erre be kellene nyújtani egy módosító javaslatot, amit én megtettem, de tudom, hogy nem szeretik támogatni a jobbikos javaslatokat, ezért legalább a jobbítás szándékával nyújtson be valaki önök közül egy hasonlót.
Amit viszont szintén nem értek, és erre is várnám legalább a zárszóban a választ vagy valamiféle magyarázatot, miért zárják ki azt, hogy valakik a kormány-tisztviselői kar tagjaként - ami egyfajta kötelező tagsággal jár - más kamarai tagsággal is rendelkezzenek, illetve bizonyos tisztségviselők esetében sem célszerű ezt tiltani. Ez is egy olyan rendelkezés, amely valószínűleg azért születhetett, nehogy valaki egyéb tisztségviselőként odakerülhessen, és megpróbáljon érdeket érvényesíteni. Érdekes módon a 4. §-ba ezt is most próbálják beemelni. Ennek józan, logikus indokát én nem látom, de államtitkár úr nyilván meg fog engem nyugtatni vagy nem, de legalábbis várom, hogy valamit válaszoljon rá.
Szerintem szintén nem kellően körüljárt és megmagyarázott a 3. §, ami tulajdonképpen arról szól, hogy milyen pluszadatokat lehet kiadni a kormány-tisztviselői karnak a saját tagjairól. Bár Kontrát államtitkár úr elmondta, hogy ez az adatvédelmi törvénynek megfelel, de ezt nem elég mondani, ezt bizonyítani is kellene. De még ha ez így is lenne, akkor sem indokolt, és a célhoz kötöttséget szerintem nem teremti meg az, ami az alkotmányügyi bizottságban is elhangzott, hogy jóléti, szociális feladatok ellátása érdekében kell az adatok körét bővíteni, és ilyen címen például a fénykép, önéletrajz, e-mail cím és egyéb adatok átadására és az adatkezelésre is jogosultságot kaphatna a kar. De mi van abban az esetben, kérdem én, ha valaki nem szeretne jóléti, szociális kedvezményekben részesülni vagy ilyen szolgáltatásokat megkapni? Akkor az ő adatait milyen jogon továbbítják? Szintén egy döntésen kellene alapulnia, hogy valaki ebben részt kíván-e venni, igényt tart-e rá vagy nem. Ha nem, akkor kifejezetten sérelmes, ha ilyen adatok továbbításra kerülnek. Nem hiszem, hogy az alapadatokon túl, amelyek egy adott személyt beazonosíthatóvá tesznek, akár önéletrajzi, akár fényképes adatok és egyéb más adatok kiadása a célhoz kötöttség elvének megfelelne. Nyilván itt is lehet számos magyarázatot adni, de azt, hogy ez jóléti, szociális feladatok ellátásához kellene, egész egyszerűen nem tudom elfogadni, annál is inkább, mert nem tudom, hogy a jóléti és szociális feladatokat miből fogja ellátni a kar, ha tulajdonképpen csak alamizsnára számíthat a minisztertől. Ha jól dolgoznak, és nem emelik fel megfelelően a szavukat, tehát nem végzik az érdekérvényesítő munkájukat, akkor majd kicsit több pénz lesz, abból lehet osztogatni, szájakat betömni esetleg, ha viszont a feladatukat ellátnák, amiért elméletileg léteznének, akkor sok minden lesz, de pénz biztosan nem lesz az elmúlt évek és évtizedek gyakorlata alapján.
Itt felmerül az a kérdés is, hogy a tagsági viszony megszűnése után, tehát ha valakinek szimplán a munkajogviszonya is megszűnik, miért kell ezeket az adatokat öt évig kezelni. Ezt mi indokolja? Az öt év borzasztóan hosszú idő, főleg ahhoz képest, hogy valakinek kötelezően tagsággal kell rendelkeznie ebben a szervezetben. Véleményem szerint ezeket az adatokat rögtön és azon nyomban törölni kellene. Nem tudom, hogy ki szeretne még garázdálkodni fél évtizeden keresztül ezekben az adatokban, s itt természetesen azt is jó lenne kitalálni, hogy pontosan miért és hogyan lehet ezekhez hozzáférni. Sajnos a szép szavakon kívül erre sem kaptunk konkrét magyarázatot.
Összefoglalva, bár technikainak tűnik a javaslat, de sajnálatos módon nem fogjuk tudni támogatni. Azok alapján, amiket elmondtam, ez egyértelművé is válhatott, hiszen a kitűzött célok, amiket önök elmondanak, és a leírt törvényszöveg, amit beterjesztenek, köszönő viszonyban sincs egymással. Márpedig ha ez így van, akkor - ne is haragudjanak - egy szép szóra, amit a leírt joganyag másképpen tükröz vissza, nem tudunk önöknek hinni abban a formában, hogy egy ezzel szinkronban nem lévő törvényjavaslatot támogassunk. Úgy gondolom, mindannyiunknak, de leginkább a kormánytisztviselőknek lenne az érdeke, hogy azokat a javaslatokat, amelyek megfogalmazódnak a karon belül, el tudják juttatni őszintén és nyíltan a kormányzat felé, meg tudják fogalmazni az észrevételeiket és a kritikáikat, ne adj’ isten bizonyos komolyabb, erősebb eszközökkel is élhessenek, és ellenpontként léphessenek fel a kormányzat véleményével szemben. Ezt ne feltétlenül az Orbán-kormány kritikájaként fogják fel, mert ha mindenkor egzisztenciális és pénzügyi függetlenséget várunk el a köztisztviselői kartól és megfelelő színvonalú szakmai munkavégzést, akkor ehhez a megfelelő érdekképviseletre is szükség van. De amit önök csinálnak, az ennek a totális elfojtása és a mindenkori kormányzatnak való alárendelése.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
