GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Igazából három kérdést feszegetnék még itt a törvényjavaslat tárgyalásának a vége felé. Az egyik magának a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvénynek az ügykezelőket érintő kérdésköre.
Az teljesen világos, mindenki előtt tiszta, hogy nyilván ügykezelőként büntetlen előéletű, cselekvőképes ember lehet csak alkalmazható, de van egyéb kitétel is e tekintetben, ami a legalább középfokú szakképesítés kérdéskörét előírja.
Ebben a törvénytervezetben kérdéses helyzetet teremt az, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénytervezethez illesztetten, vagyis hogy attól eltérően miért kell olyan változtatást eszközölni, és kiknek a javát szolgálja ez a változtatás, amely a nem szakképesítésnek minősülő középiskolai végzettséggel is lehetőséget teremt kormányzati ügykezelőként történő kihelyezésre.
Nem értem a miértet, és nem értem valójában a célfelületet sem, hogy kiknek az érdekében születik mindez. A végzettségbeli követelmények teljesítése alóli mentesség pedig még ezt követően fennáll a külszolgálatra vonatkozó időintervallum teljes hosszára vonatkozóan. Magyarul, ha valakinek ma ez a végzettsége nincs meg, akkor még az sincs, hogy azt mondanák, hogy záros határidőn belül ezt a végzettséget meg kell szerezni és pótolni kell, hanem ha egy évig, három évig, öt évig, bármilyen hosszú időtartamig fennáll ez a jogviszony, akkor a mentesség adott ezekben az esetekben. Tehát magyarul a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény azon passzusának nem kell megfelelni, ami a büntetlen előéleten és a cselekvőképességen túl a legalább középfokú szakképesítés teljesítésének a kérdésével párosulna. Nonszensz.
Nonszensz, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy mondjuk, ilyen külszolgálati tevékenységre vonatkozóan számtalan ember van ma Magyarországon, aki egyébként azoknak a minimum peremfeltételeknek bőven meg tudna felelni, amelyek tekintetében önök most ezen törvénytervezet keretein keresztül egyeseknek felmentéseket nyújtatnak, s mint mondtam, a követelmény teljesítése alóli, külszolgálat megszűnéséig terjedő időszakban való biztosításával párosítják.
S van még egy kérdés, ami szerintem fontos, ez a házastársaknak adminisztratív, technikai, egyéb másfajta munkában való foglalkoztatásával párosul.
(11.20)
Azt értem, és az világos mindegyikünk számára, hogy akkor és amennyiben van ilyen helyzet, akkor ez a prioritási sorban előrébb van, mint mondjuk, az adott ország állampolgárai közül történő foglalkoztatás biztosítása. Én is úgy gondolom, hogy ez így rendben van és helyénvaló is, de azt már végképp nem értjük, hogy mondjuk, a vezető konzul kinevezésénél miért is kell beszámítani - beszámításra sort keríteni - ezen foglalkoztatott adminisztratív vagy technikai háttérfeltételeket biztosító kollégák, munkatársak létszámát. A konzuli kinevezésekhez kapcsolódóan vélem, hogy nem a háttérkeretek között tevékenységet folytató emberek száma kell hogy meghatározó legyen.
Valójában tehát ez a három olyan kérdés van még itt a döntés meghozatalát megelőzően, amelyben jó lenne tisztán látni. Az egyik tehát a szükséges képesítés mivolta, az az alóli mentesség biztosításának a mikéntje, miért és kiknek. A másik a házastársi technikai, adminisztratív tevékenységi körbe tartozók foglalkoztatásához kapcsolódó, konzuli kinevezéssel szorosan összefüggésben lévő kérdésnek a mikéntje, miértje. A harmadik pedig, hogy ha és amennyiben nincsenek meg ezek a képesítések, visszatérve az első kérdéshez, akkor miért kell végtelennek mondható belátható időtartamra történő mentességet biztosítani azok számára, akiknek legalább a középfokú képesítéssel rendelkezniük kellene a közszolgálati törvény keretei között előírt peremfeltételek alapján.
Ebben a kérdéskörben jó lenne még, államtitkár úr, egy korrekt, tisztes visszaigazolást tenni, mielőtt a döntési helyzetig eljutunk. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
