DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Engedje meg, elnök asszony, hogy képviselőként - és ezt kötelességemnek érzem - egy személyes kritikát hadd fogalmazzak meg; vagy az ön hibája, vagy nem, de kérem, hogy erre a jövőben figyeljen oda. Én tíz éve nem emlékszem olyanra, hogy egy beszámolásra kötelezett távolléte miatt kellett az Országgyűlés munkáját felfüggeszteni, főleg nem másfél órára. Ha ez az ön hibája, akkor úgy tekintse, ha nem, kérem, tegyen azért, hogy ez a jövőben ne forduljon elő, mert úgy hiszem, hogy egy Országgyűlés által választott tisztségviselőnek különösen őriznie kell az Országgyűlés tekintélyét és erre figyelemmel kell lennie.
Ami az érdemet illeti, a bírósági beszámoló tárgyalásakor a magam és a frakcióm nevében szeretnék az első érdemi mondatommal köszönetet mondani a közel 3 ezer bírónak, valamint az ő munkájukat segítő több ezer igazságügyi alkalmazottnak, hogy a méltatlanul kevés fizetésért is kiemelkedő munkát végeznek. Legalább ilyen fontos, hogy minden külső befolyásolási kísérlet ellenére megőrizték a szervezetük függetlenségét, ami ma különösen említésre méltó. Ezt nem az OBH eredményének tekintem, tisztelt képviselőtársaim, ahogy ezt Répássy képviselő úr az előző megszólalásában jelezte, hanem azon 3 ezer bíró érdemének, aki ezt megőrizte. Ennek, azt gondolom, nem sok köze van az OBH-hoz és a tevékenységéhez. Legfőképpen azért emelem ezt ki, mert ma talán ez az egyetlen elvileg független hatalmi centrum a magyar államrenden belül, amely gyakorlatilag is az.
Minthogy persze az OBH elnökének beszámolója a mai napirendünk témája, én is elsősorban erre szeretnék koncentrálni. Lesz számos negatív, kritikus megjegyzésem is, de néhány pozitívat is kiemelnék.
Pozitívként emelném ki azt is, amire elnök asszony, és ezt mindig mondom, idejének körülbelül kétharmad részét, háromnegyed részét szokta szánni már a megszólalásokat tekintve, és amivel Répássy képviselő úr is kezdte, hogy az időszerűségre, annak megtartására komoly hangsúlyt fektetnek. Ez kétségkívül egy eredménye az OBH-nak, ebben kétségkívül sikert ért el. Megjegyzem azt is, hogy az időszerűség megtartásának jelentőségét nem vitatva az elnök asszony által képviselt, sokszor nagyon statisztikai szemléletmódot én nem tudom a magaménak érezni. Ezt is sokszor elmondtam, el kell most is mondanom; bár ebben, megmondom őszintén, hogy pici elmozdulást látok. Talán az elmúlt napokat tekintve is látok bizonyos elmozdulást.
Az Igazságügyi bizottság ülésén az elnök asszony még mondott egy olyan mondatot, ami megütötte nagyon a fülem, és ott is kiemeltem, hogy megszabadulva a hátralékoktól a bírák az ítélkezés minőségére koncentrálhatnak most már. Azt hiszem, hogy jól idézem. Én rendkívül szerencsétlennek tartom ezt a mondatot, mert úgy hiszem, hogy egy bírónak, függetlenül az ügyteher mennyiségétől, elsősorban a minőségi ítélkezésre kell koncentrálnia, és utána veheti figyelembe az időszerűség szempontjait. Legfeljebb azt tudom mondani, hogy a kettőt egyszerre, de hogy a minőség rovására nem mehet az időszerűségre való törekvés, az egészen biztos. Márpedig ez a mondat, amit az elnök asszony ott elmondott, ezt jelenti. Azonban, és ezt alá is húztam valahol most a jegyzeteim között, nagyon örülök, hogy úgy tűnik, elnök asszony e vélemény tekintetében elmozdult, mert most már a beszámolójának ismertetésekor azt mondta, hogy az időszerűség nem mehet a minőség rovására. Nos, maximálisan egyetértek ebben az elnök asszonnyal, és remélem, hogy ez nemcsak idézett mondat volt, hanem valóban, ha úgy tetszik, önnél egy bizonyosfajta szemléletváltást is tükröz.
(14.50)
Őszintén szólva, mindkettőt figyelembe kell venni, és egyik nem mehet a másik rovására, főleg a minőség rovására az időszerűség megtartása.
A másik, amit pozitívumként emelnék ki, az a jogszabályok véleményezése. Itt én is azt gondolom, hogy nagyon és kifejezetten pozitív az OBH tevékenysége, figyelmet fordít arra, hogy komoly és szakmai javaslatokat tegyen az asztalra, és ezt a bizottságok ülésén, főleg az Igazságügyi bizottság ülésén magam is tapasztalom. Remélem, hogy ezt a munkát hasonló módon tudja az elnök asszony és az OBH majd folytatni.
Annak is örülök, ha csak utalás szintjén is, de most az Országgyűlésnek is és ezáltal az ellenzéki frakcióknak is, ha jól értettem, megköszönte az elnök asszony a közreműködést, mert itt a bizottsági ülésen ez csak a kormány felé történt meg, hiszen nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki frakciók is tényleg figyelmet fordítanak arra, hogy akár a Kúria, akár az OBH javaslatait támogassák, még akkor is, ha adott esetben ezt a kormány nem támogatja. Nemegyszer fordult elő, hogy saját javaslatként nyújtottunk be egy az egyben OBH-s javaslatokat, amelyekkel mi egyébként egyetértettünk.
Szintén pozitívumként emelném ki a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatos álláspontját az OBH-nak, bár ez, hogy mondjam, inkább egyfajta vélemény-egybeesés a miénkkel, úgy érzem, ugyanis egyikünk sem azt mondja, hogy a közigazgatási bíróságoknak mint önálló szervezeti formának nem lehet létjogosultsága, hanem mi is azt mondtuk és azt mondja az OBH is, hogy abban a formában, ahogy ezt a kormány megvalósítani kívánta, úgy nem. Nyilván én ennél élesebben tudok fogalmazni; nem szeretnénk fideszes pártbíróságot, nem szeretnénk azt, hogy egy közigazgatási felsőbb bíróságra vagy akár alsóbb fokú bíróságokra túlnyomórészt olyan emberek kerüljenek be, akik nem bírók, hanem a közigazgatásból érkeznének, és töltenék be gyorsváltásban ezt a feladatkört. Ezt nem tartjuk jónak, nem tartjuk elfogadhatónak, és örülünk, hogy ebben az OBH is hasonló állásponton van.
Az épületfelújítások és más fejlesztések dolgában azt kell hogy mondjam, tisztelt elnök asszony, és itt már a határán járunk pozitívnak, negatívnak, hogy ebben semmi különös nincs, tehát az OBH-nak ez feladata, ez természetes feladata. Nem lehet a XIX. századi viszonyokat fenntartani, ha omladozik az épület, azt fel kell újítani, ezt felújította akkor is a szervezet, amikor az OIT működött, akkor is ugyanígy történt, amikor az igazságügyi miniszter alá rendelt módon működtek a bíróságok, és most is így történik, tehát ezt én különös eredményként nem könyvelném el, ezt természetes dolognak tartom.
Viszont rátérnék az aggályokra és a problémákra, amelyeknek egy része önnek szól, elnök asszony, egy része pedig a kormánynak az ön beszámolóján keresztül. Komoly aggályokat vet fel, elnök asszony, az ön kinevezési gyakorlata; ez nem új keletű kritika, minden évben sajnos meg kell ismételni. Úgy hiszem, hogy ezt elhibázottnak, sőt a jogállami elvekkel összeegyeztethetetlennek tarthatjuk és nevezhetjük magát a jogszabályt is, azaz az OBH-elnöknek azon jogát, amely alapján a bírói és a bírósági vezetői pályázatokat eredménytelenné nyilváníthatja.
Itt utalt arra Répássy képviselő úr, hogy miért rovom én ezt az elnök asszony terhére, hiszen ez jogszabályi lehetőség. Igen, tisztelt képviselő úr, tényleg egy lehetőség, és a jogszabályi lehetőség megléte természetesen nem az elnök asszony hibája, de ahogy már oly sokszor beszéltünk különböző nyilvános és nem nyilvános fórumokon róla, ezzel lehet élni, de nem kötelező. Kértük, hogy ne éljen ezzel az elnök asszony, ehhez képest az elnök asszony sokszor nem csupán él, hanem az én meglátásom szerint már-már visszaél ezzel a lehetőséggel, ugyanis tendenciaként mutatható ki, hogy azokban az esetekben, amelyekben nem egy önnek megfelelő vagy tetsző pályázó fut be győztesként valamelyik felsővezetői helyre, akkor eredménytelenné nyilvánítja ezt a pályázatot, ráadásul indokolás nélkül, helyette pedig megbízás alapján kinevez valaki olyat, aki önnek jobban tetszik.
Tudja jól, elnök asszony, hogy ezt a problémát az ellenzéki pártok, legalábbis az annak 90 százalékát kiadó MSZP- és Jobbik-frakció, olyan súlyú problémának tartják, hogy ennek módosításához kötnek bármiféle kétharmados támogatást igazságügyi területen. Az elnök asszony azt mondta nekem egyszer, hogy a pályázatok kiírását nem tudja úgy megoldani, hogy abban a releváns feltételrendszert megjelenítse és feltételül szabja. Megértettem, sőt még akceptálni is tudom ezt az érvelést, éppen ezért oly sokszor ajánlottuk már, legutóbb a pár nappal ezelőtti Igazságügyi bizottság ülésén is az elnök asszonynak, jómagam is személyesen többször, hogy változtassuk meg a szabályozást akként, hogy az eredménytelenné nyilvánítási lehetőség mintegy ellentételezéseképpen szabjuk jóval szabadabbra az elnök asszony lehetőségeit a kiíráskor. Eddig ahányszor felvetettem, sosem kaptam öntől érdemi választ erre, talán most. Szóval, ez az ajánlatunk áll, ehhez biztosítanánk a kétharmadot, és azt gondolom, az elnök asszony pedig gond nélkül meg tudná győzni a Fideszt, hogy szintén támogassa ezt. Kérem, hogy legyen partner ebben a kérdésben.
Ha már a kinevezési gyakorlatnál tartunk és a 2015-ös beszámolónál, volt szó erről az Igazságügyi bizottság ülésén, mert a parlamenti logikának már csak ez a természete, hogy itt is hasonló témákról tárgyalunk. 2015-ben ön kinevezett egy mindössze három év bírói gyakorlattal rendelkező bírót a Gyulai Törvényszék elnökének, másként egy megyei főbírót. Elfogadható magyarázatot azóta sem kaptunk erre, annyit tudunk, hogy rövid pályafutása alatt szoros kapcsolatban állt az OBH-val. Ennyi elég volna? Nem a kinevezett bíró képességeit vitatom, de lássa be, elnök asszony, ez a kinevezés magyarázatot igényel, amit felvetésemre a bizottsági ülésen nem kaptam meg, úgyhogy most várnám öntől, ha szabad. Mert ha a bíró mögött, mondjuk, bár csak három éve bíró, komoly ügyészi, ügyvédi, esetleg tudományos pályafutás állt volna, akkor még megérteném ezt a döntést. A helyzet azonban az, hogy ez a törvényszéki elnök kikerült az egyetemről, utána fogalmazó lett, a szakvizsga letételét követően titkár, majd határozott időre, három évre kinevezett bíró, a határozatlan időre történő kinevezésén pedig még a tinta sem száradt meg, azonnal törvényszéki elnök lett; nem járásbírósági, hanem törvényszéki elnök. Nem hiszem, hogy egész Békés megyében nem lehetett volna nála alkalmasabb jelöltet találni, de még egyszer mondom, várom majd az elnök asszony indokait, hogy miért pont ő.
Itt jegyezném meg, hogy pontosan az ilyen esetek miatt lenne indokolt eleget tenni annak az igénynek, hogy a bírák, de főképpen a bírósági vezetők életpályája megismerhető legyen az OBH honlapján. Ha ezt a Kúria meg tudta oldani, azaz ők nem látták ennek jogszabályi akadályát, akkor talán az OBH sem látná. Így például látni lehetne, hogy az OBH-val kapcsolatos szoros viszonyán kívül vajon milyen rendkívüli életpálya indokolta egy harmincas évei első felében járó bíró kinevezését egy megyei bíróság élére.
Maradjunk még egy kicsit a kinevezési gyakorlatnál, és csak azután térjünk át, mondjuk úgy, a piszkos anyagiakra. Az a hír járja, és ezt is a bizottság ülésén elmondtam, csak választ nem kaptam sajnos rá, hogy ha OBH-s titkár pályázik valahová, szinte pályázni sem érdemes. A dolog nem úgy zajlik, hogy a titkár közvetlenül az OBH-ból pályázik, hanem előtte átmegy két-három hónapra valamelyik járásbíróságra vagy törvényszékre, és formálisan az ő pályázójukként indul, így ez nem vet rossz fényt az OBH-ra annak ellenére, hogy akár a titkári pályájának, mondjuk, 90-95 százalékát ott dolgozta le. Van tehát a folyamatban egy kis trükk, egy kis fordulat, persze, ha ez igaz. Kérdezem, hogy így van-e, én mindenhonnan ezt hallom vissza, mert ha igaz, akkor a helyzet annál rosszabb, ugyanis akkor egy előre kitervelt mechanizmussal állunk szemben, nem csupán sima, idézőjelbe téve, protekcionizmussal.
Aztán amit szinte minden bírótól visszahall az ember, ha beszélget velük, hogy elképesztően megnövekedtek és évről évre növekszenek az adminisztratív terheik. Márpedig úgy gondolom, ez önmagában a minőségi ítélkezést nem segíti, hiszen természetesen egy-egy oktatás, egy munkacsoportban való részvétel járhat ilyen pozitív eredménnyel, de az a kritika tárgya, hogy a statisztikák, az adatlapok, a képzések, a munkacsoportok, a munkabizottságok úgy lekötik akár még az ítélkező bírák energiáit is, hát még a nem igazgatási, hanem a szakmai vezetők energiáit is, hogy lényegesen kevesebb idő jut az ítélkezési munkára, mint az ideális lenne, mint az helyes lenne.
(15.00)
Nincs bíró szinte, aki erről ne panaszkodna, legalábbis akkor én csak ilyennel találkoztam, hadd fogalmazzak így.
A másik ilyen komoly probléma, és itt már egy picit áttérnék a kormányhoz címzett mondatokra is - persze vegyesen az elnök asszonyhoz is teszem ugyanezt -, ez a megfelelő fizetés a bíráknál. Az elnök asszony úgy fogalmazott most a beszámolójában, hogy a stabil életpálya, a megbecsültség az igazságügyi alkalmazottaknál és a bíráknál rendkívül fontos, még Juhász Andort is idézte. Úgy tűnik, sokunkhoz eljutott, nyilván a sajtón keresztül, ez az árufeltöltős példa. Ha egy igazságügyi alkalmazottnak jobb alternatíva a Tescóban vagy bármelyik más áruházláncban árufeltöltőnek lenni, akkor ott valami óriási probléma van a rendszerben.
A megfelelő fizetés a bíráknál, ugyanúgy egyébként például az alkotmánybíráknál, nem csupán jövedelmi kérdés, egységesen mindenki a bírói függetlenség egyik elemeként beszél róla, és ez olyan evidencia, tisztelt képviselőtársaim, amit úgy gondolom, hogy ebben a körben magyaráznom vagy bizonygatnom nem kell. Az viszont tény, hogy 2003 óta nem volt fizetésemelés ebben a szektorban. És most háromszor 5 százalékos fizetésemeléssel, több évre elnyújtva kívánják ezután kiszúrni a bírák és az igazságügyi alkalmazottak szemét. Elképesztő és szégyenteljes, tisztelt képviselőtársaim. És ezt most főleg államtitkár úr felé és rajta keresztül a kormány felé címzem. (Dr. Völner Pál: OBH-beszámoló van, csak szólok, képviselő úr!) Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az OBH beszámolójához a bírák fizetése azért elég szervesen hozzátartozik, maradjunk ennyiben. Annyira szervesen, tisztelt államtitkár úr, hogy elég hosszan beszélt róla elnök asszony is, úgyhogy gondolom, hogy akkor ő is fontosnak tartja ezt a saját beszámolójánál.
Persze tudom, mindenki tudja, köztudott, hogy Orbán Viktor a bírói kart utálja. Ez rendben is van - már hogy nincs rendben, csak ennek a tudata van rendben, ezt mindannyian tudjuk. Ez talán az egyetlen olyan szektor, ahol a döntésekre ma még nincs befolyása, és remélem, nem is lesz a jövőben sem, ezt pedig nehezen viseli. De én azt hiszem, hogy elnök asszonynak meg felelőssége az, hogy a miniszterelnököt ebben jobb belátásra bírja. Utálja, utálja, de én úgy hiszem, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége, legalábbis önnek nyilvánvalóan érték. Azt kérem elnök asszonytól, hogy hasson oda egy kicsit ennél jobban a miniszterelnökre, hogy változtasson ezen az álláspontján.
Mindenki pontosan tudja, hogy ez nem az igazságügyi miniszteren múlik, ez a miniszterelnökön múlik. Ez nem költségvetési tétel, tisztelt képviselőtársaim. Naponta, hetente ennél többet kapnak pályázatban Mészáros Lőrincnek és Rogán Antalnak a különböző érdekeltségei. Ez mennyi lehet évente? Egy 5-10 milliárd forint körülbelül. És ez már egy nagyon jelentős fizetésemelést jelentene. Ez akarat kérdése, tisztelt képviselőtársaim, nem lehetőség kérdése. Öt százalék egyenlő a nullával jelen esetben. Tizenhárom olyan év után, amikor egy fillért, egyszázaléknyi fizetésemelést a bírói kar és az igazságügyi alkalmazottak nem kaptak, akkor 5 százalékot nem lehet emelni.
Szeretném azt hangsúlyozni, hogy nemcsak a bírák fizetéséről van itt szó, hanem azokéról is, akiknek a bírák fizetéséhez hozzákötött fizetésük van. Praktikusan az igazságügyi alkalmazottakról beszélek. Normálisnak tartja azt bárki ebben az országban, hogy a bírósági fogalmazóknak - azaz azoknak az embereknek, akikből jó esetben 3-4 év múlva bíró lesz, elvégezték a jogi egyetemet - azért kell majd valamit farigcsálni a fizetésükön, mert ha pusztán a 40 százalékát kapnák meg a kezdő bírói fizetésnek, ahogy ma ezt a törvény mondja, akkor az nem érné el a minimálbért? Államtitkár úr, nem tartja ezt szégyenteljesnek? Tarthatónak tartja ezt, hogy egy bírósági fogalmazó fizetése a mai szabályok alapján az önök által meghatározott minimálbért nem érné el, ha nem korrigálnának rajta? És normálisnak tartja ezt - és itt térek vissza újra -, hogy egy igazságügyi alkalmazottnak - aki egyébként valóban, az elnök asszony elmondta, pontosan jól és helyesen, hogy milyen felelősségteljes munkát végeznek - jobb alternatíva árufeltöltőnek, segédmunkásnak elmenni, mert ott többet keres, mint igazságügyi alkalmazottként? Ez konkrétan így van, államtitkár úr, ez egy konkrét példa, amiről elnök asszony beszélt. Nem véletlenül beszélünk az árufeltöltésről, mert hatan mentek el egyszerre, kiürült egy teljes szektor.
És onnan is meg lehet közelíteni a dolgot, hogy normális bírói fizetés-e az, tisztelt parlament, ahol egy bírói fizetés 40 százaléka nem éri el a minimálbért. Ez egy bírói fizetés? Ez garantálja tényleg a függetlenséget? Ez az egyik pillére annak a bírói függetlenségnek, amiről egyébként elnök asszony is beszélt?
Ehhez képest mi volt az önök reakciója, az első? Pont Völner államtitkár úr, nem kormánytagként, hanem képviselőként, benyújtott egy indítványt, ami gyakorlatilag elválasztotta volna az igazságügyi alkalmazottak bérét a bíróitól, tehát nem annak egy bizonyos százalékában határozták volna meg, hanem hozzákötötte volna a közszféra többi alkalmazotti béréhez.
Ez két okból is elképesztő, az én meglátásom szerint. Az egyik, hogy ezek szerint messze nem keresnek annyit a bírósági közalkalmazottak, mint egyébként egyéb, az államigazgatásban dolgozó közalkalmazottak. A másik, hogy egy bírói fizetésnek egy komoly százaléka annyira kevés, hogy nem éri el egyébként a közszférában dolgozó akár fizikai alkalmazottaknak a munkabérét.
Bárhonnan is nézzük, tisztelt államtitkár úr, az Európai Unióban a magyar bírói fizetések a legutolsó helyen vannak. Ha önök végrehajtanának egy 40 százalékos béremelést, amivel ez a szektor, a bírói kar és talán az alkalmazottak is viszonylag elégedettek lennének - szégyen, hogy itt tartunk, de viszonylag elégedettek lennének -, akkor elérnénk boldog Romániát, akkor annyit keresnének, mint a román bírók. Ide jutnánk el egy 40 százalékos béremeléssel. Másként fogalmazva, ma 40 százalékkal rosszabbul keresnek, mint a román kollégáik.
És hogy még a bajt tetézzük, államtitkár úr, legalább az ön javaslata, minden elvi aggályunk ellenére arra jó lett volna, hogy tűzoltásként megakadályozza, mondjuk, január 1-jével az igazságügyi alkalmazottak tömeges elvándorlását, mert körülbelül ez a hangulat ma a bíróságokon. És mi történik? Az Igazságügyi bizottságban Vas képviselőtársam javaslatára levettük a napirendről a tárgyalását. Szeretném kérdezni, hogy hogy lesz megoldva ez január 1-jéig akkor. Mert Vas Imre például ígéretet tett arra - és nagyon örülnék neki, képviselő úr, ha elmesélné nekünk akkor most itt, a beszámoló keretében, hogy hogy gondolta ezt, hogy rendezve lesz, mert ön erre ígéretet tett a bizottság ülésén, hogy ez így lesz. Ugyanis, ha jól számolom, akkor az Igazságügyi bizottság legfeljebb jövő héten hétfőn fog ülésezni, és jövő héten hétfőn van az utolsó parlamenti nap, ahol szavazunk.
A Törvényalkotási bizottságot nem tudja megjárni ez a javaslat. Magyarán, ez biztos nem rendezi. És tessék mondani, hol van az a másik, ami rendezi?! Mert azt sem látom folyamatban. Márpedig, ha az nincs folyamatban, akkor arról nem fogunk szavazni 12-én. Ha nem szavazunk erről 12-én, akkor a legkorábban majd február közepén fog tudni a parlament szavazni bármiről is. Hogy lesz akkor januárig ez rendezve, képviselő úr? Mondja már meg nekem!
Térjünk át röviden a titkárok helyzetére. Tisztelt Elnök Asszony! Én azt gondolom, hogy ez megint közös felelőssége önnek és a jogalkotónak.
(15.10)
Az, hogy egyébként egy olyan intézményt, amit egy, két, maximum három évre terveztek betölteni, amikor bevezették, már a titkári beosztást, ezt ma 6-8 évig tölti be egy titkár nagyon sok esetben, és ez most már gyakorlat. Pontosan látja és tudja, hogy nem több titkárra, hanem több bíróra lenne szükség. Semmi más nem mutatja ezt jobban, mint hogy bírói jogköröket csoportosít át a jogalkotó időről időre - egyébként az önök egyetértésével - titkári jogkörbe. Itt pedig óriási garanciális problémák vannak. Lehet, hogy ezzel valamit lehet spórolni, mert a titkári fizetés, ha jól tudom, 60 százaléka a bíróinak, még úgy is egyébként lehet spórolni, hogy némi kiegészítést kap, ahogy elnök asszony mondta, a különböző beosztású titkár, de messze nem élvez olyan függetlenséget az igazságügyi alkalmazott, mint egy kinevezett bíró. A bírói függetlenség rá nem vonatkozik, legfeljebb konkrétan az ő döntési tevékenységére, de a státuszára már nem. Ugyanúgy elmozdítható, ugyanúgy kezelhető egy titkár, mint bármelyik igazságügyi alkalmazott. Márpedig én azt gondolom, hogy bírákat kellene kinevezni, erre kellene státuszt kérni és találni - mi természetesen, ha elnök asszony ebben proaktív, akkor ezt támogatni fogjuk akár a költségvetésben is -, nem pedig a titkárokra kellene bírói munkát bízni. Baj lesz belőle, probléma lesz, és nem a titkárok képessége miatt, hanem a titkárok státusza miatt.
Vagy hozzuk létre az albírói státuszt, ezt is javasoltam. Ez nem egy szemantikai különbség, hogy most titkárnak vagy albírónak nevezem, mert az albíró a Bszi.-ben szabályozott tisztség, míg az Iasz.-ban szabályozott tisztség a titkár. Tehát az albíró bíró, és a rá vonatkozó függetlenség az, amit ő birtokol, nem pedig az igazságügyi alkalmazotti jogszabályokban szerepel. Ezt én egy óriási problémának látom szintén.
S végül, tisztelt képviselőtársaim, az idő rövidsége miatt, a bírósági rendszer, amit említett Répássy képviselő úr - és ez egy érdekes szituáció, mert egyről beszélünk, képviselő úr. Az OBH beszámolójánál én is azt gondolom, hogy ma már nem kellene a bírósági szervezetrendszerről beszélni. Nem azért, mert ne lenne vitatható, mert szerintem az. Szerintem ez nem egy jó rendszer, szerintem másként kellene, de ez egy jogalkotási kérdés. De elnök asszony időről időre belemegy abba, hogy az új bírósági rendszert dicséri. Én értem, hogy ez az ön személyes alkotása, illetve többekkel az ön személyes alkotása, elnök asszony. Szerintem rémesen rossz, de ettől még nem idevaló. Itt most egy igazgatási tevékenység bírálata, parlamenti bírálata folyik, ha tetszik, és nem pedig egy struktúrának, egy jogi struktúrának az értékelése.
De ha már itt tartunk, azt gondolom egyrészt, hogy jó-e. Azt gondolom, hogy az a hihetetlen elégedetlenség, ami a bíróságokon van, a bírák a legkevésbé sem szeretik ezt a rendszert. Látva a sok betöltetlen vezetői álláshelyet, az eredménytelenné nyilvánítás lehetőségének az alkalmazását és egyáltalán a létét, a 13 éve változatlan fizetést, a betöltetlen igazságügyi alkalmazotti státuszokat, a fogalmazónak jelentkezők egyre csökkenő számát, az OBH-ban tapasztalható fluktuációt, és még sorolhatnám, nem arról győz meg engem, hogy ez egy olyan jó rendszer lenne, mindazon kívül, amik alkotmányos fenntartásaim ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy hála a jóistennek, én leszámítva egy-két kisebb elemét, egy alkotmányos megoldásnak tartom, csak azért, mert az előző vagy a kezdeti tervekhez képest körülbelül a 80 százalékát kényszerűségből a kormány visszaalakította ennek a rendszernek, így most már viszonylag elfogadhatóvá vált a dolog. És azt tudom mondani, hogy mindaz, amit soroltam, részben a rendszer hibája, részben pedig az igazgatásé, együtt a kettő.
Még egy megjegyzés e körben. Tisztelt Répássy képviselőtársam, az igazgatás és az ítélkezés vegytisztán nem választható el egymástól, azt gondolom, ezek egymásra hatnak. Nagyon különböző dolgok, nagyon különböző dolgok, de egymásra bizony nagyon is ható dolgok. A költségvetés vonatkozásában pedig azt gondolom, nem kell álszentnek lennünk, mindig is így volt, most is így van, nem az OBH elnöke kitalál egy számot és előterjeszti, hanem ez mindenkor - formálisan ez igaz, gyakorlatban az OIT-os időktől kezdve a mai pillanatig - úgy működik, hogy a kormánnyal ezt egyezteti az OBH elnöke vagy korábban az OIT elnöke. Ez így megy, úgyhogy ezt nem értékelném úgy, ahogy ezt Répássy képviselő úr tette.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! A most megfogalmazott kritikák alapján tiszteletben tartva és elismerve egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az OBH elért eredményeit, az MSZP képviselőcsoportja a beszámolót a szavazáskor nem fogja támogatni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
