DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Először is szeretnék köszönetet mondani azért az áldozatos munkáért, amelyet a bíróságok végeznek Magyarországon, figyelembe véve az ott dolgozó bírákat, az ott dolgozó titkárokat, fogalmazókat, ott dolgozó igazságügyi ügyintézőket és tisztségviselőket, valamennyiüket, hiszen valamennyiüket meg kell hogy dicsérjük azért az áldozatos munkáért, amit megtesznek.
Mi a legfontosabb? Mi a legfontosabb mindenki számára, ha a bíróságokat említjük? Ahogy már az előttem felszólalók is valamennyien megemlítették, ez a bírák függetlensége, a bírói függetlenség biztosítása. Így van, Répássy képviselőtársam beszélt arról, hogy igen, az ellenzék féltette a bírói függetlenséget. Valóban féltette, hiszen a kormány az elmúlt hat esztendőben, hat és fél esztendőben többször nagyon komoly támadást intézett a bírói függetlenség felszámolása érdekében. Nagyon örülünk annak, hogy eddig ezt azért alapvetően nem sikerült tönkretenni, valamennyi hatalmi ági területen nyilván a végrehajtói hatalomban azért a jelenlegi kormány tudja az álláspontját érvényesíteni. Nagyon fontos és a jogállamiság utolsó bástyája valóban a bíróság és a bíróságok függetlensége, amit hála istennek, alapvetően még a kormány nem tudott maga alá gyűrni.
Mi nagyon fontosnak tartottuk a függetlenség megőrzését, és tartjuk is a jövőben is. Emlékszem arra, hogy Gaudi képviselőtársammal még az előző ciklusban nagyon komoly érveket hoztunk fel annak érdekében is, és már az Alaptörvény vitájában is leszögeztük azt, hogy nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy alaptörvényi szinten legyen független a bíróság, azaz pontosan legyen Alaptörvény szintjén meghatározva a költségvetése a bíróságnak. Ne lehessen, ne fordulhasson elő az, hogy a kormány bármilyen formában, akár költségvetési megszorítás vagy adott esetben költségvetési ígéret, növekményígéret formájában hatást tudjon gyakorolni a bíróságok munkájára. Mi már ezt szerettük volna kiküszöbölni alaptörvényi szinten, azonban ez a fajta javaslatunk süket fülekre talált annak idején.
Viszont nagyon örülünk annak, hogy azok a kísérletek, amelyek történtek az elmúlt hat és fél évben, egyelőre nem vezettek eredményre, és nyilván az ellenzék a maga részéről mindent meg is fog tenni, hogy ezek továbbra se vezessenek eredményre Magyarországon.
Néhány szót szeretnék szólni az elnök asszony beszámolójával kapcsolatban, amit szóban itt elmondott. Felhívta a figyelmünket arra, hogy milyen nagy eredmények vannak a két éven túli ügyek csökkenésében. Nagyon jelentősnek nevezte. Ha jól emlékszem, ez azt is jelentette, hogy felére csökkent a két éven túli ügyek száma Magyarországon. Ez valóban nagyon fontos, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom is az ügy gyorsaságát, az eredményességét, a gyors befejezését nagyon fontosnak tartja, azonban nem mindegy, hogy milyen áron történik meg ez a befejezés.
Mégpedig itt az a félelmünk van, hogy ebben az esetben a minőség rovására megy a mennyiség, azaz a gyorsaság adott esetben a minőség rovására megy. Ez általában a szocializmus időszakára volt jellemző, amikor a mennyiség gyakorlatilag sokkal fontosabb volt a minőségnél. Nagyon reméljük, hogy a bíróságon ez az elv nem fog érvényesülni. Ma jelen pillanatban az a rendszer van, hogy ahol két éven túlivá válik az ügy, havi beszámolót kell a bírónak készíteni, statisztikákban kell folyamatosan jelölni, jelentéseket készít róla. Több adminisztrációs munkája van, mint hogy ezt gyakorlatilag be tudná fejezni. Arra kényszeríti maga a rendszer, ez a rendszer a bírót, hogy minél hamarabb fejezze be, legyen túl rajta, statisztikában azt fogják kimutatni, hogy nincsen két éven túli ügy, majd a másodfokú szerv ezt megoldja.
(15.20)
Éppen ezért fordul elő az, hogy nagyon sok esetben nem folytatódik le a bizonyítás első fokon, annak, aminek le kellene folynia, mert már továbbpasszolja a bíró, igyekszik tőle megszabadulni, és mivel az az iránymutatás is van, hogy a másodfokú bíróság lehetőleg ne helyezze hatályon kívül az ügyet és ne kezdődjön újra, főleg nem egy két éven túli ügy esetében, így a felkerülő ügyben újabb bizonyítást fognak majd elrendelni, vagy ott fogják a bizonyítást lefolytatni. S mivel kétfokú az eljárási rendszer, ezért az, akinek nem lesz igaza, gyakorlatilag nem fog tudni fellebbezni, tehát kvázi ebben az esetben az ő számára a jogorvoslati lehetőség hiányozni fog, s igaz, hogy a gyakorlatban kétfokú, de mégis egyfokúvá válik az ítélkezés. Azt gondolom, hogy ez esetben egy picit a minőség rovására megy a dolog, és ezzel a jogállamiságba vetett hit is a sérelmet szenvedő félben nyilván emléket fog hagyni, és negatív véleménye lesz a magyarországi jogállamiságról. Ezért azt gondolom, hogy itt nagyon fontos az egyensúly megtalálása a tekintetben, hogy mi a fontosabb, az, hogy minőségi legyen az igazságszolgáltatás, vagy az, hogy ne legyenek két éven túli ügyek.
Említette elnök asszony a közigazgatási bíróságok eredményességét is. Ez megint egy nagyon fontos terület, amiről beszélnünk kell. Nagyon örülök annak, és köszönöm elnök asszonynak, valamint az OBH-nak azt a jelentést, amit - megmondom őszintén, elsőre nem is hittem el - a közigazgatási bíróságok rendszerének az átalakításáról készített javaslat alapján kaptunk meg, illetve nem kaptunk meg, csak az Igazságügyi Minisztérium. Ez az Országos Bírósági Hivatal által készített vélemény nagyon alapos és nagyon kritikus volt a közigazgatási bíráskodás rendszer-átalakítása tervével kapcsolatosan. Igazából utóbb lehet csak megérteni, és elnök asszony beszámolója alapján merült fel bennem egy dolog, mégpedig az, hogy mit látunk a jelentésből.
Azt látjuk elnök asszony jelentéséből, hogy a közigazgatási bíráskodás új rendszere nagyon bevált. Ezt mutatja az - ahogy elnök asszony elmondta az eredményeket -, hogy a közigazgatási bíróságokban az ügyirathátralékok ledolgozása tekintetében Európában a második helyen állunk, az eredményesség szempontjából pedig a hatodik helyen állunk. Azt gondolom, hogy mind a kettő előkelő hely. Ezért nem értem, és teszem fel a kérdést a kormánynak, hogy ha ez ilyen jól működik, hogy európai szinten az élmezőnybe tartozik Magyarország, akkor miért kell átalakítani a közigazgatási bírósági szerkezetet, miért kell hozzányúlni valamihez, ami jól működik. Felteszem a kérdést: adott esetben ezt akarja a kormány lerombolni, ezt akarja megváltoztatni, ami az elnök asszony beszámolója szerint Magyarországon kitűnően működik? Azt gondolom, hogy ez egyértelműen a kormány kritikája, és hogy amikor az OBH elkészítette a kritikai megjegyzéseit az új tervezettel kapcsolatban, az elsősorban ezeknek a bírósági eredményeknek a megvédésére szolgált, azok megvédésére, amiket a bíróságok elértek.
Nagyon komoly kritikai megjegyzések voltak, amelyek magukban foglalták azt is, hogy aki kitalálta ennek az új rendszernek a gondolatát, az nincs tisztában a közigazgatási bíróságok jelenlegi felépítésével, rendszerével, működésével. Ha pedig valaki úgy készít el egy javaslatot, hogy nincs tisztában ezzel a rendszerrel, akkor az nem fog eredményre vezetni, az nem fogja jobbá tenni a magyar igazságszolgáltatást. Nem véletlen az, hogy az ellenzéki pártok körömszakadtukig védekeztek az új közigazgatási bírósági rendszer felépítése ellen, ennek a gondolatától is ódzkodtunk, és valamennyien elutasítottuk azt. Az szerencsére még kétharmados törvény, amit a kormányzati többség jelen pillanatban nem tud keresztülvinni. Mi ezt a törvényjavaslatot - ami végül nem került elénk, csak javaslati szinten, és ötpárti egyeztetéseken volt módunk e tekintetben részt venni - a jogállamiság elleni támadásnak és a bírói függetlenség lerombolásának tekintettük. Nagyon örülünk neki, hogy ez mind a mai napig nem került be, és bízunk is benne, hogy a jövőben sem fog ez a törvényjavaslat ide bekerülni elénk.
Elnök asszony említette a beszámolójában a fellebbezett ítéletek arányát, azt, hogy ez milyen jó Magyarországon. Nagyon örülünk neki. A megkapott statisztikákból azt látjuk, hogy Magyarországon 79,5 százalék a meg nem fellebbezett ítéletek aránya, amikor az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedik. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó szám. Mit mutat ez nekünk? Elsősorban azt mutatja, hogy az emberek bíznak a bíróságokban, bíznak a bíróságok szakmaiságában, hozzáértésében, lelkiismeretességében. Itt is érdemes megnézni azt a kimutatást és statisztikát, amit a jelentésben megkaptunk. Nagyon érdekes az, hogy elsősorban a vidéki bíróságokkal szemben van meg a bizalom, míg a fővárosi bíróságokkal szemben nincs meg, hiszen a fővárosi bíróságoknál az első fokon jogerőre emelkedő ítéletek aránya csak 70 százalékos, vidéken pedig messze 80 százalékot meghaladó, sok helyen majdnem a 90 százalékot is eléri. Ez egyrészt azt mutatja, hogy megbíznak a bíróságokban, másrészt azt, hogy megvan az a tisztelet az emberekben a bíróság iránt, amit nem sikerült lerombolni semmilyen formában az elmúlt időszakban. Azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen elismerés.
Elnök asszonyt idézném szó szerint a következő gondolatban. Ha nem a legjobbakat vesszük fel, az már a jogállamiságot is veszélyezteti. Itt kiragadtam egy mondatot; nyilván arra gondolt elnök asszony, hogy ha azok közül, akik végeznek a jogi egyetemen és bírók szeretnének lenni, nem a legjobbakat vesszük fel, akkor az a jogállamiságot veszélyezteti. Teljes mértékben egyetértek ezzel, s már én is többször felhívtam erre a figyelmet korábbi beszámolók, illetve a költségvetési törvény tárgyalásánál, hogy ha nem a legjobbakat fogjuk felvenni Magyarországon, az bizony nagyon súlyos problémákat fog felvetni. Nem rövid távon fogja felvetni, hanem közép- és hosszú távon, hiszen ha nem a legjobb jogászokat tesszük be a független bírói székekbe, akkor azt fogjuk látni, hogy a magyar igazságszolgáltatás szakmai színvonala jelentősen romlani fog a közeli és távoli jövőben egyaránt. Azt gondolom, hogy ezt az intést nagyon fontos lenne mindenkinek figyelembe venni.
Nagyon fontos az ügyirathátralék csökkenése. Ebben komoly eredmények voltak. Az látjuk, hogy a bíróságok, az eljáró bírák és a bíróságokon dolgozók mindent megtesznek azért, hogy az ügyirathátralékot csökkentsék, hogy Magyarországon gyorsan, szakszerűen és igazságosan legyenek befejezve az ügyek. Ha ők mindent megtesznek ezért és az elvárások szerint folyamatosan csökkentik az ügyirathátralékokat, ha gyorsul a befejezési idő, hamarabb befejezik az ügyeket, akkor ezt valahogy a másik oldalon is meg kellene becsülni.
Bárándy képviselőtársam vezérszónoki felszólalásának egy nagy részét ennek szentelte, és én is úgy terveztem, hogy erről mindenképpen fogok beszélni a felszólalásomban. Valamennyi alkalomkor, amikor elnök asszonyt meghallgatjuk, ezt el szoktam mondani, valamint a költségvetési tárgyalásokkor is el szoktam mondani, de nemcsak el szoktuk mondani, hanem mind e mellé még odatesszük azt a lábat is, ami a költségvetésben nagyon fontos, mégpedig azt, hogy egy átfogó és nagyon sürgős bérrendezésre lenne szükség az igazságügy területén. Ez egyaránt vonatkozik a bíróságokra és az ügyészségekre, de nemcsak a bírókra és az ügyészekre, hanem a titkárokra, a fogalmazókra, az ügykezelőkre, az ügyintézőkre, a tisztviselőkre, és mindenkire, aki az igazságügy területén dolgozik.
Amikor bejelentésre került, hogy mennyi lesz Magyarországon a minimálbér, és tudjuk, hogy 15 százalékkal emelkedik a minimálbér mértéke, melynek az összege 127 ezer forint körüli lesz 2017. január 1-jétől - ami nagyon jó, hogy így megemelkedik, ezzel nincs is probléma -, de ez azt a problémát hozza magával, hogy sok bírósági dolgozó, akik ügykezelőként középfokú végzettséggel dolgoznak a bíróságokon, sajnos a minimálbér közvetlen közelébe fognak kerülni. Aki 15-20 éve ott dolgozik a bíróságon, nagyon komoly és felelősségteljes munkát végez, az szégyen, hogy minimálbért vagy minimálbér közeli bért fog hazavinni. Valóban be fog következni az, hogy elmennek árufeltöltőnek és elmennek máshová.
(15.30)
Akkor, amikor egy ügykezelőnek, egy ügyintézőnek olyan felelőssége is van, hogy ha hibázik, akkor valaki kiszabadul a börtönből, akinek nem lenne szabad, vagy bekerül, de nem kellene neki, igaz, hogy néhány nap múlva majd kiderül; tehát ilyen dolgokban is felelősségük van nekik, nagyon-nagyon felelősségteljes munkát végeznek. Azt gondolom, nem lenne szabad őket lebecsülni, hanem éppen megbecsülni kellene, és ez az anyagiakban mutatkozna meg a legjobban.
Ugyanez vonatkozik a bírákra is. Azt látjuk, hogy folyamatosan, immár azt kell mondjuk, több mint egy évtizede a magyar bírák sereghajtók az Európai Unióban a munkabérek tekintetében. Akkor, amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalom már több alkalommal a költségvetési törvény tárgyalása során benyújtotta javaslatát, mi egy egyszeri és azonnali 30 százalékos bérfejlesztésre tettünk javaslatot, ami lassan már kevés lesz, mert egyre növekszik az elmaradás.
Azt is minden alkalommal kifejtettük, amikor a költségvetési módosítókat benyújtottuk az adott tárgyév költségvetéséhez, ami a bíróságokra vonatkozott, hogy a 30 százalékos bérfejlesztés is nagyon minimális. Nagyon minimális azért, mert ebben az esetben sem mozdulunk el a sereghajtói helyről, hanem csak holtversenybe fogunk kerülni. Bulgáriával és ha jól emlékszem, valamelyik balti állammal, talán Litvániával kerül majd holtversenybe Magyarország, de még mindig az utolsó helyen fog maradni a bérek tekintetében. Persze, hallottuk itt, hogy mit fognak szólni az ápolónők és a többi, és a többi. Náluk is volt bérfejlesztés, sok ágazatban volt bérfejlesztés. Én nem tudom, miért az igazságügy az a terület, ahol nincs bérfejlesztés. Illetve van 5 százalék, amit november 1-jével megkaptak és még majd két lépcsőben meg fog valósulni, talán még 5-5 százalék, ami, azt gondolom, nevetségesen kevés.
És azt gondolom, ha meg akarjuk tartani azt a szakmai színvonalat Magyarországon, amit itt az állampolgárok megszoktak, azt a szakmai színvonalat, amit elvárunk a bíróságoktól, ha elvárjuk a bírák függetlenségét, amikor elvárjuk azt, hogy egy bíró semmilyen másodállást ne vállaljon, mert összeférhetetlen a hivatásával, rengeteg mindenben nem tud részt venni, mert maga a bírói hivatása ebben meggátolja, semmilyen más jövedelme gyakorlatilag egy-két különleges kivételtől eltekintve neki nem lehet, és csak ebből a bérből kell megélnie, akkor azt gondolom, hogy még jobban meg kell becsülnünk. Valóban ez biztosítaná azt, amit elnök asszony elmondott, hogy ide a legjobbak kerüljenek be.
Igenis, legyen meg az a bírói életpályamodell, ami lehetőséget biztosít arra, hogy kiszámíthatóan, hosszú távon a bírák, a leendő bírák, a jogi egyetemen végzősök ki tudják számolni, hogy mi lesz nála, mi fog megvalósulni az ő esetében, és ne arról kelljen beszélni, hogy ők a sereghajtók az Európai Unióban, és valóban, ahogy elhangzott, még a román bírák is sokkal, de sokkal többet keresnek, mint ők. Tehát azt gondolom, hogy ez egy olyan kardinális kérdés, amin változtatni kellene.
Képzés. Elnök asszony a képzésről is beszélt, kiemelte, hogy 2012-től kezdve folyamatosan nő, illetve jelentősen növekedett a képzések száma. Egyértelmű, a statisztikai adatok ezt mutatták, bár, ahogy én néztem a jelentésben, 2014-hez viszonyítva 2015-ben bizonyos visszaesés figyelhető meg, tehát a képzések száma a kimutatások szerint csökkent. Illetve a képzések minősége is kérdéses, hogy milyen szintűek ezek a képzések akkor, amikor nagyon sok esetben önképző képzésekről beszélünk a bíróságon. Nem biztos, hogy ez rossz, nem biztos, hogy ez kritika, de ha nincs meg ennek a megfelelő színvonala, akkor akár kritika is lehet, ha önképző képzésekről van szó, tehát önmagát képzi egy-egy bírósági csoport, akkor ebből is lehet probléma.
A bírák száma a következő. Azt látjuk a statisztikai kimutatásban, hogy 0,8 százalékkal nőtt három év alatt a bírák száma. Azt gondolom, ez egyáltalán nem sok, tehát amennyiben ennyi bíróval el lehet látni azt a tevékenységet, akkor a mai bírói létszám alapvetően jól van meghatározva. A probléma itt abban van, hogy a jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy 23 százalékkal nőtt ugyanezen időszakban az ügyérkezések száma, tehát ez azt is jelenti, hogy egy-egy bíró 23 százalékkal, tehát csaknem egynegyedével több munkát kell ellásson. És ha három év alatt ennyire megemelkedett az ügyszám, ennyivel megnövekedett az elvégzendő munka, akkor különösen megjelenik az, amiről az előbb beszéltem, hogy valahol mellé kellene tenni a bérezést is. Ha azonos szakmai színvonalat akarunk, akkor ennek nyilván meg kell mutatkozni a bérezésben is.
Említette elnök asszony, hogy egyre több területen elektronikus ügyintézésre is van lehetőség a bíróságon. Nagyon fontosnak tartom, és azt gondolom, a kor követelményei ezt megkövetelik, és azt gondolom, hogy a bíróság meg is próbál lépést tartani ezzel a követelményrendszerrel, és folyamatosan bővíti annak lehetőségét, hogy minél több területen van lehetőség az elektronikus kapcsolattartásra, az elektronikus ügyintézésre. Teljesen nyilvánvaló, hogy abszolút ebben van a jövő.
Itt azonban szeretnék néminemű kritikát is megfogalmazni, ez belső kritika. Nagyon sokfelől hallom azokat, hogy nincs meg a megfelelő rendszer bíróságon belül, amikor az elektronikus ügyintézés alapvető célja az, hogy felgyorsítsuk az ügyintézést, hogy gyorsabb, egyszerűbb legyen. Nagyon gyakran arról panaszkodnak ügykezelők, ügyintézők, illetve bírók, titkárok, fogalmazók, hogy az elektronikus ügyintézés kifejezetten lassítja ezt a folyamatot. Nagyon-nagyon sok problémájuk van a rendszerrel, a rendszergazdával, magával a számítógépek működésével. Nagyon sok esetben nem áll megfelelő elektronikai eszköz a bírák rendelkezésére. Bár én olvastam, hogy mennyi új laptop került beszerzésre, de valahol ezek akkor nem megfelelően kerülnek elosztásra, de ebből fakadóan is problémák vannak. Illetve, ami a legfontosabb, az az, hogy nagyon sokszor éppen lassítja az ügyintézés lehetőségét.
Azt gondolom, hogy elnök asszonynak lehet, hogy egy kicsit utána kellene nézni, hogy országos szinten ez hogyan működik, és megnézni, hogy az elektronikus ügyintézésben milyen problémák vannak helyi szinten, mik merülnek föl. Mert abban az esetben szerintem jobbá lehetne tenni ezt az elektronikus ügyintézést, és ki lehetne kerülni azokat a problémákat, amelyek sajnos sorozatosan merülnek fel. És sorozatosan hallok ezekről a problémákról, amelyek jelzése szerintem nem jut el elnök asszonyig. Azért lenne jó ezeket megnézni, számba venni, és amennyiben lehetőség van rá, akkor ezeken változtatni kellene.
Olvastam egy érdekes statisztikát is a jelentésben, amely nem biztos, hogy hízelgő a bíróságok munkájára nézve, ez pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságára eljutó ügyek száma, illetve ezek aránya. A számával még nincs is nagyon probléma, hanem az aránnyal, amelyekben a bíróságokkal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága az állampolgárnak, az ügyfélnek ad igazat. Ebben rendkívül rossz a mutató, hiszen 44 eset volt 2015-ben, ebből 42 esetben megállt a bíróságokkal szemben, ami 95 százalékos elmarasztalást jelent. Általában az észszerű eljárási idő megsértése volt az ok. Hát igen, ezek valószínűleg az elhúzódó régi ügyek, amelyek itt felszínre kerültek. És itt éppen az előbb én mondtam kritikát az ügyek gyorsításával kapcsolatban, hogy csak akkor van értelme, ha nem megy a minőség rovására. Hát, itt meg kell találni azt az egyensúlyt, amit, azt gondolom, nem könnyű megtalálni, de mindenféleképpen meg kellene.
Kritikaként a Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig el szokta mondani azt, ami már egyébként elhangzott a mai napon, ez pedig a bírói álláspályázatok eredménytelenné nyilvánításának kérdése. Ezt mindig elnök asszonnyal szemben szoktuk megfogalmazni, holott nem elnök asszony tehet erről, hanem úgy, ahogy Répássy képviselőtársam már elmondta, ezt a törvényt az Országgyűlés alkotta meg, az Országgyűlés hozta meg ezt a lehetőséget, elnök asszony pedig vagy él vele, vagy nem él. Azt láttuk, hogy él ezzel a lehetőséggel. Mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom valamennyi esetben kritikaként szoktuk felemlegetni. Ezzel kapcsolatban vannak is statisztikák, amelyek elsősorban bírósági vezetői pályázattal kapcsolatosak.
(15.40)
Itt érezzük azt, hogy leginkább van lehetőség arra, hogy elnök asszony éljen vagy - ha lehetősége arra is megvan - visszaéljen ezzel a joggal. Én nem vizsgáltam meg ezeket a pályázatokat, de statisztikailag a közelmúltban 19 olyan vezetői pályázat volt, amelyből 8-at eredménytelenné nyilvánított elnök asszony. Ezek után felmerülhet az a kérdés is az emberben, hogy vajon a bírói vezetők ennyire alkalmatlanok lennének-e erre a tisztségre. Én azt gondolom, hogy ez nem így van, ezért nyilván felmerülnek az emberben bizonyos kételyek, felmerülnek kérdések, és ez az, ami bennünket nem elbizonytalanít, hanem éppen afelé tol el, hogy igenis helye van azoknak a kritikáknak, amit mi ezzel kapcsolatban meg szoktunk fogalmazni minden alkalommal.
Még egy kritika, amelyet már az előttem szóló Bárándy képviselőtársam is említett, és azt mondta, hogy gyakorlatilag nincs olyan bíró vagy bírósági dolgozó, aki kritikaként ezt ne fogalmazná meg. Ugyanígy megerősítem, és ugyanígy az én jegyzeteimben is szerepelt, mégpedig az adminisztrációnak a növekedése, az adminisztrációs feladatok növekedése, ami nagyon sok esetben már a bírói munka hátrányára válik, olyan mértékű ez az adminisztrációs munka. Ez, azt gondolom, hogyha a korábbi, akár tíz évvel ezelőtti múlthoz lépünk vissza, akkor ez egy megsokszorozódása annak az időnek, amelyet egy bírónak vagy egy ügyintézőnek erre a feladatra kell fordítania, és nagyon sokan úgy érzik, hogy ez bizony a tényleges bírói munkától veszi el az időt, ennek a hatékonyságát fogja rontani. Gyakorlatilag én sem találkoztam olyan bíróval, bírósági dolgozóval, aki ezt kritikaként ne fogalmazta volna meg, és ne mondaná azt, hogy bizony ők ezt nem találják jónak, és ezen nem kellene változtatni.
Én ezért javaslom elnök asszonynak, hogy valóban jó az, hogy nagyon sok statisztikát kapunk, valóban jó az, hogy belelátunk ezáltal az ügyekbe, de valahol itt is meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy ez már ne menjen a bírói munka hatékonyságának a rovására; és ne érezzék úgy a bírák, hogy ez egy olyan többletterhet jelent nekik, amely komolyan gátolja már a munkájukat sok esetben.
Még egy dologról szeretnék beszélni, az Országos Bírói Tanácsról, ennek a kontrolljáról az elnöki tevékenység fölött. Ennek lenne a jogszabály szerint némi kontrollfeladata. Mi már komoly kritikát fogalmaztunk meg annak idején, amikor a törvény megszületett, hogy kik is kerülnek be és hogyan történik meg az Országos Bírói Tanácsban a kiválasztás folyamata.
Mi ezzel abszolút nem értettünk egyet, úgy éreztük, hogy gyakorlatilag, akit ellenőriznek, ő komoly befolyást gyakorol arra, hogy kik kerüljenek ebbe az ellenőrző jogkörbe. Ezzel nem értettünk egyet, de ez megint a jogszabály hibája, és itt a többségi akarat nyilván érvényesülni tud, és így a Fidesz-KDNP akarata tudott-e, ezt nem tudom e tekintetben felróni. Ez nyilván jogalkotói probléma, nem pedig a végrehajtói területé. De hogy mennyire igazunk volt, azt gondolom, hogy a számokkal is lehet bizonyítani, hiszen 2015-ben elnök asszonynak tíz ajánlása és hat utasításának a véleményezése került be az OBT elé, és valamennyi esetben, amikor ez megtörtént, én úgy tudom, hogy az OBT mindegyikkel egyetértett. Tehát semmifajta kritikát, ellenvéleményt nem fogalmazott meg, és ez megint afelé hajlik, hogy ebben a kérdésben is nekünk volt igazunk, illetve ebben is jogszabály-módosításra lenne szükség.
Összefoglalva: azt látom, hogy vannak előrelépések a bírósági területen, itt elsősorban az ügyek gyorsítása érdekében. Azt gondolom, hogy a bírói függetlenséget is sikerült még megőrizni, és nagyon bízom benne, hogy ez így fog megmaradni. Nagyon fontosnak tartanám az életpályamodellt, és fontos az is, hogy a Bírói Életpálya Szakértői Testület működik, amely ennek a kérdéseit meg akarja oldani. De ha nem lesz mellette kormányzati szándék, nem lesz mellette az Országgyűlés többsége, amennyiben ez az asztalunkra kerül, meg is tudjuk valósítani, akkor az egész valójában semmit nem fog érni.
Azt gondolom, hogy ezek alapján a Jobbik Magyarországért Mozgalom tartózkodni fog a beszámoló elfogadásával kapcsolatban.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)
