DR. HANDÓ TÜNDE,
DR. HANDÓ TÜNDE,
DR. HANDÓ TÜNDE, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el. Én láttam téglát téglára rakni, nyomot nyom után haladni; én láttam a ligetet, mikor ültették, az utcát, mikor kimérték. S engem nem hagy el a reménység, hogy előremegyünk.” Jókai Mór írta ezeket a sorokat az „És mégis mozog a föld” című regényében.
És valóban, különösen ebben a teremben állva, a bíróságok történetét, amely ezeréves államiságunkhoz is kapcsolódik, egy romantikus regény történelméhez is lehet hasonlítani. Én magam a 2012-es bírósági reformok óta negyedszer állok itt és adok számot az Országos Bírósági Hivatal és a bíróságok működéséről. Az elnöki ciklusom félidejéhez érve, úgy gondolom, érdemes egy pillanatra visszatekinteni, a tavalyi évről adott pillanatkép mellett azt is számba venni, hogy vajon honnan indultunk és hová érkeztünk.
A 2015. évi beszámoló, amely a bíróságok központi honlapján mindenki számára elérhető és olvasható, több mint 250 oldalon, 15 fő részre tagolva részletezi azokat az adatokat, amelyek közül én most csak néhányat emelnék ki. Az OBH elnökeként kezdetek óta első számú stratégiai célkitűzésem annak biztosítása, hogy a bíróságok alkotmányos kötelezettségüket teljesítsék, a független bírók magas színvonalon és időszerűen ítélkezzenek. Miközben 2011 és 2015 között a bírák és igazságügyi alkalmazottak száma szinte azonos maradt, 2015-ben is mintegy 11 ezer fő, ebből 2900 bíró teljesített szolgálatot Magyarországon, addig a bíróságokra érkező ügyek száma több mint negyedével emelkedett.
Ez azt jelenti, hogy a bíróságokra most már csaknem másfél millió ügy érkezik évente. Kiváló eredmény, hogy mégis több ügyet sikerül befejezni minden évben, mint amennyi érkezik a bíróságokra. Csökken az ügyhátralékunk és gyorsabb az ügyintézés. Különösen akkor figyelemre méltóak ezek az adatok, ha azt mondom, hogy európai összehasonlításban is az élvonalba tartozunk. Az Európai Bizottság által évente közzétett igazságügyi eredménytáblán 2015-ben, de azóta a 2016-os összefoglaló szerint is előkelő helyen, az uniós tagállamok élvonalában vagyunk.
Összességében én itt ki merem azt jelenteni, hogy a bírósági rendszer az egyik legsikeresebb államszervezeti ágazat. Évről évre kézzelfoghatóan, mérhető adatokkal alátámasztottan jobbak, javulnak az eredményeink. Ezeket a kimagasló eredményeket elérni, de megtartani is rendkívüli teljesítmény, különösen, hogy mindig vannak olyan élethelyzetek, olyan jogszabály-módosítások, amelyek a szokásos ügymeneten túl rendkívüli kihívást jelentenek számunkra. Egy példát hozok fel: a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet és az abból adódó ügydömping, ügyérkezések, amelyek elsősorban a Szegedi Járásbíróságot érték el. Elsőként azt kellett biztosítani, hogy egyáltalán elégséges számú bíró legyen ezen a törvényszéken, illetve elégséges számú igazságügyi alkalmazott.
Bírák, igazságügyi alkalmazottak lelkiismeretesen, sokszor napi 10-12 órában, hétvégén is dolgoztak, ügyelve arra, hogy a bíróság elé állítottak jogai maximálisan érvényesüljenek, azok a garanciák, amelyeket a törvény biztosít. A száraz statisztikai adatok mögött mindig látni kell az embert, azokat az embereket, akik a bíróságon teszik a dolgukat. Köszönettel tartozunk, tartozom én magam személy szerint is a bírósági szervezetben dolgozó kollégáknak, akik azon vannak, hogy a bíróságok a társadalom megelégedésére szolgáljanak, és úgy működjenek, hogy elnyerjük az emberek bizalmát.
Sokat tettünk például azért, hogy azoknak, akik bűncselekmények áldozatai, ne kelljen éveken át bírósági processzus részeseiként a bíróságokra járniuk. Ma Magyarországon a büntetőeljárások jelentős része igen rövid idő alatt befejeződik. Négyötöde egy éven belül, több mint a fele fél éven belül befejeződik, és csaknem harmada, 30 százaléka egyszerűsített eljárásban 30 napon belül fejeződik be. Nyilvánvaló, hogy mindig lesznek olyan ügyek, amelyek hosszabb idő alatt tudnak befejeződni. De gondoljanak bele, hogy amikor a vád tárgyává tett cselekmény szerint 72 vádlott áll a bíróság előtt, akár 150 tanú, tucatnyi szakértő, több ezer, több tízezer oldalas nyomozati irat, több száz oldalas vádirat, nem lehet ezekben az ügyekben, fizikai képtelenség is volna talán fél éven belül ítéletet hozni. Bizony, vannak olyan ügyek, amelyekben 200-300 napig tartó tárgyalássorozatot kell tartania a bíróságnak.
Az Országos Bírósági Hivatal és a bíróságok is értik ugyanakkor azokat az elvárásokat, amelyek az utóbbi ügyekben is a mind hatékonyabb ügyintézést igénylik a bíróságoktól. A 2012. évi reform egyik lényeges eredménye, hogy éppen a hosszabb, két éven túli pertartamú ügyeket sikerült nagyon jelentős mértékben csökkenteni. Egy példát hozok fel, a büntető ügyszakban a járásbíróságokon 2011-ben még 4225 ilyen ügy volt, 2015 végén harmadával kevesebb, 2594, és 2016 első felében már csak 2 ezer, két éven túli ügyünk volt.
Az Országos Bírósági Hivatal azon túl, hogy igyekszik a munkafeltételeket megteremteni a bírósági dolgozók számára, és igyekszik a jogszabály-módosításoknál a működést segítő javaslatokat megfogalmazni, de a munkaszervezésen belül külön programokat is meghirdetünk. Ilyen volt 2015-ben a „Szolgáltató bíróságért” program, illetőleg az idei évben a „Fenntartható fejlődés” program.
(14.10)
Az elmúlt négy év alatt nem volt még ilyen alacsony a járásbírósági büntetőperes ügyszakban a két éven túli ügyek száma. Azt jelenti egyébként, ha kevesebb ügy van folyamatban, hogy a nagyobb munkaigényességű ügyekben nagyobb figyelemmel, odafigyeléssel képesek eljárni a bírók. Reméljük, hogy az új büntetőeljárási kódex, illetőleg az új polgári peres eljárási kódex olyan változásokat vezet be, amelyek tovább egyszerűsítik, átláthatóbbá teszik az eljárásokat, tehát ezek az eredmények még inkább megtarthatóak lesznek a 2018-as évben is.
A 2012. évi bírósági reform egyik eredménye volt a közigazgatási bíráskodás önállóságának a megteremtése. 2013-ban álltak fel a közigazgatási és munkaügyi bíróságok és a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok. Először kapott ’49 után önállóságot a közigazgatási bírósági ügyszak, ami nagyon sok eredménnyel járt. Tulajdonképpen egy sikertörténetnek is tekinthető, s ha kilépünk az ország határain, akkor itt is azt látjuk, hogy az Európai Bizottság igazságügyi eredménytáblája éppen a közigazgatási ügyszakot hozza ki élenjáró ügyszakunkként, hiszen az európai uniós tagállamok között Magyarországon a második legalacsonyabb az ügyhátralék a közigazgatási ügyszakban, a közigazgatási perek hazánkban érnek véget az uniós országok közül a hatodik legrövidebb idő alatt.
A közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok működésének köszönhetően a szakmai párbeszéd, a jogegység a korábbiakhoz képest sokkal erősebb. A közigazgatási bírói gyakorlatot rendszeresen elemző szakfolyóiratok, kommentárok a hazai közigazgatási bíráskodás európai mércével mérve is időszerű, magas színvonalú voltát hangsúlyozzák, és ez egy olyan ítélkezési ügyszakunk, amely kiemelt figyelmet fordít a nemzetközi és alkotmányos kötelezettségek figyelembevételére, naprakészen követik ezeket az iránymutatásokat az ügyszakban eljáró bírók.
Természetesen az időszerűség, a gyorsaság nem mehet a minőség rovására. Egy költőt idézek, Pilinszky Jánost, aki egy publicisztikájában fejtette ki azt, hogy „a valódi cselekvés mindig minőségi, a mennyisége - ha nem is elhanyagolható - alárendelt szerepet játszik”, és teszünk is azért, hogy az ítélkezésünk megalapozott és minőségi legyen. Persze azt tudni kell, hogy az ítéletek tartalma, az ítélkezési gyakorlat egysége nem az Országos Bírósági Hivatal jogkörébe tartozik, hiszen azért az Alaptörvényünk szerint a Kúria tartozik felelősséggel. Mégis mi magunk is, igazgatási vezetők sokat tehetünk azért, hogy az ítélkezés minősége megfelelő színvonalú legyen, hogy kiszámíthatóbb legyen a bírói gyakorlat. Ezek első lépése az volt, hogy az ügyteher arányos legyen az egyes bíróságokon, hiszen nagyon fontos a bírósághoz való hozzáférés szempontjából, hogy egy budapesti ügyfél vagy egy békéscsabai ügyfél ugyanannyi időn belül kerülhessen a bírói tárgyalóterembe, ne legyenek különbségek.
A Fővárosi Törvényszéken - és most már az látszik, hogy a központi régió egészében - százéves problémát sikerült megoldanunk, hiszen a bírók munkaterhe az országos átlaggal egy szinten vagy az országos átlag alatt van ma már. 2011-ben 85 központi képzési rendezvény volt a bírósági szervezetben, 2015-ben 300 központi képzést szerveztünk. 2011-ben 50-en utaztak külföldre a bírósági szervezetből, 2015-ben már 200-an vettek részt különféle konferenciákon, tanulmányutakon.
Kiemeltük a beszámolóban azt is, hogy milyen újfajta vezetési módszereket alkalmaztunk, amelyek eddig csak a versenyszférában voltak ismeretesek, nevezetesen: több területen pályázatokat írtunk ki, pályázati rendszert vezettünk be, különféle munkacsoportokat, pilotprogramokat indítottunk el, workshopokat rendezünk, konzultációkat, networköket működtetünk különféle szakterületen eljáró bírók vagy igazságügyi alkalmazottak számára.
Ahogyan a mennyiség, úgy a minőség is mérhető. A bírói döntések minőségének egyik indikátora az is - persze sok más tényező is befolyásolja ezt -, hogy vajon az ügyfelek milyen arányban fellebbezik meg a döntéseket, illetőleg hogy a fellebbezett döntések milyen jellegűek. Az állapítható meg, hogy ezek a mutatóink is javultak 2011 óta. 2015-ben a büntetőítéletek 73 százaléka első fokon jogerőre emelkedett, és a megfellebbezett ítéleteknek egy töredéke, csupán 7,4 százaléka bizonyult megalapozatlannak, került sor ezekben az ügyekben hatályon kívül helyezésre.
A civilisztikai ügyeket illetően pedig szinte hihetetlennek tűnik, de 2015-ben a peres határozatok több mint 90 százaléka emelkedett első fokon jogerőre. A 2015. év fő feladatai közül feltétlenül ki kell emelnem az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének megteremtését, az erre való felkészülést. 2011-ben még csak szűk körben voltak ilyen eljárások, az ügyvéd képviselő urak ismerhetik azt, hogy cégbírósági eljárásban régóta működik az elektronikus eljárás. Nos, ezeknek az eljárásoknak a köre 2015-ben bővült, illetve felkészültünk egy nagyon széles körű bővítésre a 2016. évet illetően. A jogi feltételeket és az informatikai feltételeket kellett megteremteni, az oktatásokat kellett megszervezni, a tájékoztatásokat az ügyfelek irányába, a beérkező megkeresések kezelését meg kellett szerveznünk. S a számok azt mutatják, hogy a civilisztikai perekben az elektronikusan érkező beadványok száma ugrásszerűen növekedett; 2013-ban, amikor ez még csak lehetőség volt, 300 beadvány érkezett, 2015-ben már 1600, és 2016 második felében túl vagyunk a hetvenezredik elektronikus beadványon.
Ezek az adatok azt jelzik, hogy nagyon is fontos ez a fajta fejlesztés a bírósági szervezetben. Akkor leszünk igazán XXI. századi államszervezet, ha a tértől és időtől független kapcsolattartást képesek vagyunk biztosítani a bírósági szervezeten belül is, és ebben képesek vagyunk az államszervezet egy részeként jó példával elöl járni. Ezért is nagyon fontos, hogy amikor az államszervezet fejlesztéséről van szó, az uniós pályázatokról, a bíróságokról se feledkezzenek meg, hiszen ez a repülő már felszállt, nem állhat meg a levegőben, ehhez viszont támogatásra van szükségünk.
Nagyon fontos tehát az, hogy a megfelelő színvonalú munkához megfelelő tárgyi feltételek, erőforrások álljanak rendelkezésünkre. Nagyon leegyszerűsítve: a montesquieu-i három hatalmi ágat egy háromlábú székhez is szoktam hasonlítani, hiszen ez a szék akkor lehet stabil, ha a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom egymáshoz való viszonya, az ereje kellőképpen egyforma, nehogy felboruljon ez a bizonyos szék. Elengedhetetlen, hogy ezek a tartópillérek stabilan álljanak, bármelyik láb meggyengülése oda vezet, hogy ez a szék felborulhat.
(14.20)
Fontos ezért, hogy az államhatalmi ágak, így a törvényhozás is felismerje ennek az egyensúlynak a jelentőségét. Akár az egyik sikeres, akár a másik sikertelen, mindegyik befolyásolja a megítélését összességében a magyar államiságnak. Ahogyan Juhász Andor egykori kúriai elnök megfogalmazta: „A törvénykezés nem elszigetelt hivatali funkció, hanem a kultúra általános fejlődésével együtth-aladásra hivatott legfontosabb megnyilatkozása az állami életnek.”
Az Országos Bírósági Hivatal és a bíróságok az elmúlt években a tárgyi és emberi erőforrásaikkal megfontolt, optimális, odafigyelő gazdálkodást folytattak. Egy példát emelek ki: a 2015-ös évben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nekünk ítélte „Az év vagyonkezelője” megtisztelő díjat. A tavalyi évben adtuk át a Ceglédi Járásbíróság teljesen felújított épületét, a Debreceni Járásbíróság épületét, az Egri Törvényszék rekonstrukciója kezdődött meg. De nincs olyan bírósági épület Magyarországon, ahol ne találnának valamit az oda belépők, ami megújult, ami megszépült, ami segíti az ügyfeleket.
Az emberi erőforrások tekintetében is nagyon fontos a holisztikus, a teljességet jelentő szemléletmód, amikor arról döntünk, hogy hol töltsünk be álláshelyeket, illetőleg hova rendeljük a szervezeti erőforrásokat. Fontos tudni, hogy nemcsak bírók dolgoznak ebben a szervezetben, hanem igazságügyi alkalmazottak is. Olyanfajta létszámgazdálkodást igyekeztünk kialakítani, amelynek a lényege az, hogy a bírók valóban csak érdemi munkát végezhessenek, és a fontos, kiemelt fontosságú ügyekre tudjanak koncentrálni a mindennapi munkájuk során. Ehhez viszont azt is kell biztosítanunk, hogy kellő számban álljanak rendelkezésre az őket segítő munkatársak, akik természetesen az ügyfeleket is segítik. Mit sem érnének a legkitűnőbb ítéletek sem, ha nem volna olyan, aki azokat leírja, azokat postára adja, aki befogadná adott esetben a fellebbezéseket. Nem létezhetünk az igazságügyi alkalmazottak nélkül, ezért is fontos a stabil, kiszámítható életpálya, a megtartó erő, hiszen itt olyan döntéseket hoznak a bíróságok, amelyekben milliárdos vagyonok sorsa dől el, vagy több éven keresztül tartó szabadságelvonásokról kell határozni.
Nagyon fontos tehát ennek a munkának, ennek a döntési felelősségnek a megbecsülése. Juhász Andort idézem itt is: „Minél jobban meg van alapozva a társadalmi súly és anyagi függetlenség tekintetében a bírói és ügyészi pálya, annál jobban meg van könnyítve eme testületek tagjai számára a nehéz hivatásuk gyakorlása és a bírói tekintély megóvása. A helyesen berendezett bírói pálya vonzerőt gyakorol a kívülállókra, ami ismét megkönnyíti az utódlásról való gondoskodást és ennek körében a gondos kiválasztást.”
Nos, ennek érdekében a szervezeten belül is sokat tettünk. Végül is a 2015-ös év munkálkodásának is lett az eredménye, hogy 2015-ben bevezetésre kerülhetett a fogalmazók, titkárok esetében egy munkaköri pótlék, és ennek a munkálkodásnak lehetett talán az is az eredménye, hogy az idén októbertől, illetőleg 2017 januárjától történik illetményemelés a bírósági szervezetben. Bár meg kell azt jegyeznem, hogy éppen a most látható, közszférában mutatkozó illetményrendezések újra felhívják a figyelmet a mi nehézségeinkre, hiszen ma már nemcsak az árufeltöltő helyek, állások jelentenek kihívást az igazságügyi alkalmazottak számára, hanem ilyen vonzerőt jelenthetnek adott esetben a mi alapos, szorgalmas munkatársaink számára a közszféra különféle hivatalai is.
Nagyon remélem és bízom abban, hogy ahogy eddig is, most is, még a következő napokban is számíthatunk az Igazságügyi Minisztérium támogatására, hiszen ha nem a legjobbakat tudjuk felvenni a kezdő igazságügyi alkalmazottak közé, a fogalmazói pályára, akik közül a bírók választódnak majd ki, az bizony a jogállamiságot veszélyeztetheti. A kérdést tehát a jogalkotási szinten is kezelni kell. Én bízom abban, hogy amit miniszterelnök úr az ügyészek napján számunkra elmondott, az egy fogadalomnak is tekinthető, hiszen ő maga azt mondta, törekedni arra kell, hogy a bérrendszer méltó és igazságos legyen. Igazságos, ami azt jelenti, hogy arányban kell állnia az elvégzett munkával, másfelől pedig méltónak kell lennie, vagyis annak a szellemi tőkének és erőnek, amelyet a hosszú tanulmányuk során mozgósítottak, megszereztek, pontos elismerése és magas társadalmi presztízse legyen Magyarországon.
De min múlhat az, hogy milyen az ítélkezés Magyarországon? Elsőként is - és itt van a törvényhozás felelőssége - a jogszabályokon. A bíróságok, a bírák nem jogalkotók, hanem jogalkalmazók, a jogalkotó által papírra vetett normákat kell értelmezniük és élő joggá tenniük. Ahogy azt az 1868-as első bírósági törvényt kommentáló vezércikkben olvashattuk: „Ha a törvény szava tiszta, a bíró nem hibázhat.” Mit jelent ez? Azt, hogy mindenféle jogalkalmazás kiindulópontja a jogszabály, amit alkalmazni kell. Ez az, amely egy-egy ítélet milyenségét és annak visszhangját alapvetően meghatározhatja.
Ezért fontos, hogy a jogszabályok megalkotásakor a jogalkalmazó a bíróságok véleményét is kellő súllyal vegye figyelembe, hiszen mi, gyakorló jogászok ismerhetjük és segíthetjük az észrevételekkel a jogalkotót abban, hogy valóban működőképes, értelmezhető szabályokat alkossanak. Az elmúlt években számos esetben megtörtént ez akár az Országgyűlés, akár pedig a különféle minisztériumok részéről. Ezt ezúton is köszönöm, és büszke vagyok arra, hogy ezek a javaslatok nagyobb részben kiállták az évek próbáját. Ilyen javaslat volt többek között a civil szervezetek nyilvántartásával kapcsolatban megtett többtucatnyi javaslatunk is.
Mi magunk is észleljük azt, hogy egy ilyen egyszerű, sokak számára fontos ügyben milyen nehézkesen működik a bírósági szervezet, de sajnos ezek a nehézségek nem feltétlenül az ügyekben eljáró bírókon, bírósági titkárokon múlnak. Örömmel láttuk az, hogy bekerül a jogalkotási programba a civil szervezetek nyilvántartása. Remélem, hogy ez orvosolja azokat a panaszokat, problémákat, amiket természetesen mi is észlelünk.
Ami még befolyásolja az ítélkezést, azok közül egy fontos kérdést emelnék ki, nevezetesen azt, hogy a hatalmi ágak, a jogi hivatásrendek miképpen viszonyulnak egymáshoz. Ahogyan már többször említettem, nagyon fontos az együttműködés ezen szervezetek között. Persze mindig helye van a versengésnek, de a versengés nem jelentheti azt, hogy ne tartsák tiszteletben ezek a hatalmi ágak, illetőleg hivatásrendek egymást kellőképpen. Trócsányi László miniszter úr azt mondta, hogy a bírói függetlenség a jogállamiság állócsillaga.
Egy kicsit egyszerűbb példával élve én a levegőhöz hasonlítanám a bírói függetlenséget: amíg van, addig természetesnek vesszük, amikor nincs, akkor kétségbeesve kapkodhatunk ez után a levegő után. Azért is nagyon fontos, hogy önmagában ezt a függetlenséget tartsák tiszteletben, önmagában az igazságszolgáltatásnak legyen egy minimális tekintélye, amelyre a hatalmi ágak képviselői mindig figyelemmel vannak.
(14.30)
Éppen az idei év megemlékezései kell hogy rádöbbentsenek mindannyiunkat arra, hogy micsoda érték a bírói függetlenség és a bíró tisztessége. A bírói felelősség és az igazságszolgáltatás iránti tisztelet és megbecsülés az egész állam stabilitásának, a rendnek és a biztonságnak is a záloga. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
