DR. HANDÓ TÜNDE,
DR. HANDÓ TÜNDE,
DR. HANDÓ TÜNDE, az Országos Bírósági Hivatal elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alelnök Úr! Köszönöm szépen a figyelmet, és köszönöm szépen azt az elismerést, amit a bírósági dolgozók és a bírók kaptak az önök részéről. Higgyék el, hogy a bírósági szervezetben dolgozók az esküjükhöz hűen felelősségteljesen, a lehető legjobban szeretnék a munkájukat végezni.
Ami a konkrét felvetéseket illeti, ezek többször, több helyen már felmerültek az országgyűlési képviselők részéről kérdésként. Nagyon sok mindenre a válaszok egyébként ebben a 250 oldalas beszámolóban vannak. Meg fogjuk találni az alkalmat, hogy minden egyes felvetésre, amely kérdésként fogalmazódott meg, választ adjunk. Néhányat emelnék ki ezekből, amelyek talán visszatérő kérdések.
Az egyik a pályázati rendszer, a vezetői pályázatokat illető kérdések, és itt az egyik képviselő úr utalt is rá, hogy nyolc eredménytelen pályázat volt. Ebből egy olyan volt, amelyre nem is volt jelentkező, négy pályázat esetén pedig a bírói véleménynyilvánító testület nem támogatta a megfelelő arányban a pályázókat.
Idecsatolnám a másik képviselő úr felvetését, hogy hogyan lehetséges az, hogy vezetők kisebb bírói gyakorlattal is lehetnek már a bírósági szervezetben. Nos, mert arról van szó, hogy egy vezetőnek, akinek menedzselnie kell, beleértve az épületfenntartást, a gazdasági, pénzügyi kérdéseket, egészen másfajta képességekre, kompetenciákra van szüksége egy ilyen pozícióban, mint egy bírónak, ahol valóban a többéves gyakorlatra van szükség. Tehát egy szakvezetőnél, egy kollégiumvezetőnél egész másfajta elvárások vannak vagy képességekre van szükség a mai időkben, mint amilyenekre akár öt vagy tíz évvel ezelőtt, mert akkora igényeket fogalmaznak meg felénk nemcsak a képviselő urak, hanem a körülöttünk lévő társadalom, a média, a versenyszféra, maguknak az ügyeknek a bonyolultsága, hogy igenis szükség van olyan vezetőkre, akik kis menedzserként egyáltalán a rendszer működtetését tudják megoldani.
Maximálisan egyetértek azzal, nem is tehetnék mást, húszéves bírói gyakorlattal, tízéves elnöki gyakorlattal, mint hogy mellszélességgel kiállok annak érdekében, hogy az adminisztrációs terhek csökkenjenek. De valakinek azokat a jogszabályvéleményeket össze kell gyűjteni, azokat összegezni kell, az ellenőrzéseket, amelyek az időszerűséget, a minőséget biztosítják, el kell végezni, a képzéseket meg kell szervezni. Sajnos, ez azzal jár, hogy a mai vezetőknek sokkal többet, több mindent kell tenniük, mint akár öt évvel ezelőtt, pláne tíz évvel ezelőtt. Valakinek ezt a munkát el kell végezni. Ezért is fontos, hogy az igazságügyi alkalmazottak, a bírók, de a vezetők is különösen, akárcsak a privát szférában vagy az állami szférában legyenek megbecsülve, elismerve is. Tehát legyen meg a lehetőség arra, hogy ne egy-két pályázó jelentkezzen egy-egy vezetői posztra.
Itt nemcsak arról a 130 felső szintű vezetőről van szó, hanem a mögöttük lévő 600-ról, mert tudni kell, hogy összességében 750 vezető van ebben a szervezetben tanácselnöktől az ítélőtáblai elnökig. Fontos volna, hogy minél többen jelentkezzenek ezekre a helyekre, és bizony mindig lesz, lenne olyan, aki nem nyeri el a pályázatot.
(16.30)
Maximálisan egyetértek azzal, hogy a vezető-ki-választáshoz, a módszerekhez, a lehetséges vezetők felkészítéséhez is, illetve úgy, ahogyan ez a közszférában egyébként elindult, vagy akár említhetném a Belügyminisztériumot, ahol egy nagyon szisztematikus rendszert alakítottak ki a nem vezetők vezetői felkészítésére is, forrásra van szükségünk és segítségre, hogy legyenek ilyen rendszereink; mint ahogy ahhoz is, hogy ezeket a bizonyos statisztikákat ne kézzel kelljen kőkorszaki módon előállítani, hanem olyan elektronikus alkalmazások legyenek a bíróságokon, hogy minden elektronikusan történjen, tehát egy adatot egyszer kelljen bevinni, és azokat utána különféle összerendezésben bárkinek, akinek jogosultsága van, egy elnöknek, egy OBH-nak, de kérésre akár országgyűlési képviselőknek, azt elő tudjuk állítani.
Ebben az irányban vagyunk, ezért is hivatkoztam a repülőre, hogy ha már felszálltunk, és felszálló ágban van a magyar igazságszolgáltatás, akkor muszáj ezt irányban tartani. Tehát minden területről bizony támogatásra van szükségünk ahhoz, hogy ezek a felmerülő problémák megoldódjanak, vagy egyre jobban és jobban tudjunk működni, és belül a dolgozók is elégedettebbek legyenek, és lássák maguk előtt a jövőt.
Ahogyan többször utaltak is rá, az igények, az elvárások olyan jellegűek, amelyek egymást kiolthatják, ha megvalósulnak, vagy ahogyan az elhangzott, a helyes egyensúlyt meg kell találni. Így van ez az időszerűség, a minőség tekintetében, éppen ezért hirdettük meg stratégiai célként már 2012-ben, hogy „Hatékony igazságszolgáltatás: időszerűség és minőség”. Ezeknek kéz a kézben kell járniuk, ezzel mi is tisztában vagyunk, és igyekszünk azon lenni, hogy ez az egyensúly eme két érték tekintetében megvalósuljon a bírósági szervezetben.
Ugyanígy a bírók kompetenciáját illetően is fontos az egyensúlyt megtartani, és mi magunk is két éve vagy talán már több is, folyamatos egyeztetésben vagyunk az Igazságügyi Minisztériummal a pontrendszer módosítása érdekében, nevezetesen, hogy a joggyakorlati idő sokkal nagyobb mértékben kerüljön elismerésre, de figyelnünk kell arra is, hogy a pálya nyitottsága maradjon meg, tehát nem csak a bíróságon eltöltött időt kell figyelembe venni. Ha igazán azt akarjuk, hogy jó bírók legyenek, és a Kúriára ne csak kivételezettek jussanak be, akkor kellő számban kell megteremtenünk a lehetőséget annak, hogy az alsó fokú bíróságokon, a törvényszékeken is igenis legyenek olyan bírók, akik nyelveket beszélnek, akiknek akár PhD-juk, másoddiplomájuk van. Tehát azt is biztosítanunk kell a vezetői támogatással, hogy esélyt adjunk a bírósági titkároknak, a kisbíróknak arra, hogy igenis megmutathassák magukat más versenyszámokban is, mint maga az ítélkező tevékenység.
Ha szabad azt mondanom, bizony pont bírói pályázatoknál fordult az elő, hogy azért minősítettem eredménytelennek bírói pályázatot, mert azt láttam, hogy ezt az esélyegyenlőséget a bírósági szervezeten belül nem biztosították adott esetben egy titkár részére. Tehát volt, aki véleményezhetett jogszabályt, mert közel dolgozhatott a kollégiumvezetőhöz, másnak meg, aki, nem mondom ki a kisváros nevét, ahol dolgozott bírósági titkárként, nem voltak ilyen lehetőségei. Ha lehetősége van, de nem jól teljesít, annak persze következménye van; de ha lehetősége sincs, akkor annak a terhét nem lehet a bírósági titkárra hárítani.
A bírói létszámmal kapcsolatban fontosnak tartom ezen a helyen is elmondani, mert ez természetesen a bírósági szervezetben is felmerül, és akik még voltak annak idején az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjai, hallhatták, hogy a legnagyobb harc azért ment, hogy még több bíró legyen egy-egy törvényszéken. De bocsánatot kérek, nézzük meg Dániát! 5 millió lakos 350 bíróval; mi 10 millióan vagyunk 3 ezer bíróval. Persze sokkal több fajta ügytípus tartozik nálunk a bíróságokra, de álljon meg a menet! Valóban azt akarjuk, hogy mindent bíró intézzen? Most egy egészségügyi példát hozok: valóban az összes injekciót a professzornak kell beadnia? Nem feltétlenül.
Tehát pont az a lényeges, ebbe az irányba mentünk el, azért is tudunk ilyen eredményesek lenni, mert a komoly felkészültséget, nagy tapasztalatot igénylő munkát a bírónak kell elvégeznie, és ha érdemi segítők mellette vannak vagy olyanok, akik kevésbé bonyolult ügyeket képesek elintézni, azok ezt képesek és készek megtenni. Mi magunk is támogatnánk az albírói intézmény létrehozását, mert azért a distinkciót meg kellene tartani. Egyelőre még egy alaptörvényi kötöttségünk van, hiszen az Alaptörvény csak a bírósági titkárokat nevesíti. Természetesen éppen az átalakult eljárási szabályok miatt másfajta munkaköri megnevezéseket, másfajta státuszokat is érdemes volna létrehozni a bírósági szervezetben, ezen dolgozunk.
S azért azt nem szabad elfelejteni, hogy egyedül a bírói pályánál van alsó korhatár. Tehát kikerül a fiatal az egyetemről 23 évesen, ezek után hét évet kell minimum eltöltenie ahhoz, hogy egyáltalán a bírói pályázatát beadhassa, mert 30 év alatt pályázatról se lehet szó. Nagyon rövid életút van egy bíró előtt, ezek után még egy határozott idejű próbát kell tennie, hogy egyáltalán alkalmas-e erre a tisztségre, hogy az élethossziglani kinevezést kézhez kaphassa.
Iszonyú nehéz megtartani és behozni ezeket a fiatal embereket a szervezetbe, mert pont ez a 27-33 éves kor az, amikor családot kell alapítani. Én magam ismerek olyan vidéki bírósági titkárokat, akik tíz évet töltöttek már a szervezetben, olyan tudással rendelkeznek, hogy komoly jogszabály-módosítási tárgyalásokon képviselik az egész bírósági szervezetet, nem sorolom fel, hogy milyen nagy hivatásrendek képviselőinek a maximális elismertsége mellett, hogy bármikor lehetne belőlük bíró, bírósági vezető is akár, mert őrájuk támaszkodunk, nemcsak én, hanem mások is, de olyan lehetőségek vannak, olyan álláshely-üresedések, amelyek nem teszik lehetővé az előrelépését bíróként, de más formában bizony meg kellene teremteni, ezzel egyetértek. Óva intenék azonban attól, hogy minden ügy mellé egy bírót állítsunk, mert az rendkívüli pazarlás lenne, és még inkább kevés lehetőségünk volna arra, hogy végre egy nagyobb arányú bíróibéremelés legyen, hiszen minél többen vagyunk, annál szűkösebbek lehetnek azok a kilátásba helyezett források.
Nagyon szépen köszönöm a felvetéseket, azon leszünk, hogy a konkrét kérdéseket is meg tudjuk válaszolni. Azt kérem a képviselő uraktól, azt kérem a minisztériumtól is természetesen, hogy vegyék komolyan, amit kérünk, amit elmondunk, és bízzanak bennünk, önökért vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
