Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elképesztőnek tartom a kormányzó pártok képviselői részéről azt, hogy ha van előttünk egy alapvetően támogatható csomag, akkor ezzel a hatalmas nagy mellényes, kioktató stílussal elkezdenek nekünk itt a szocialisták időszakáról egy kiselőadást tartani. Ez ciki!
Hölgyeim és Uraim! Önök hat éve kormányoznak, beszéljenek már a saját bizonyítványukról! Meddig akarnak takarózni az általam egyébként egyáltalán nem védett szocialisták időszakával? Vérciki, amit csinálnak, látják, hogy ez a bizonyítvány bizony tele van üres oldalakkal és hiányos részekkel. Itt természetesen a kormányzati tündérmese kibontása az igazság nem minden részletét illetően, de azért megtörtént, mégis az, hogy nekünk folyamatosan a szocialistákról kelljen beszélni, egészen elképesztő.
Még egyszer mondom: önök egy olyan hangulatot teremtenek, amely klímában az amúgy támogatható is már-már lassan a bizonytalanság tárgyává válik, hiszen ez egy jó irányú javaslat lenne. Egy kicsit bátortalan, egy kicsit szerény ahhoz képest, ami teljes körben fejthetné ki a hatását a piacon és a nemzetgazdaságban, de az, hogy önök folyamatosan a szocialisták időszakát emlegetik, egy elképesztő szegénységi bizonyítványt állít ki önökről.
El kell hogy mondjuk, ha bérfelzárkóztatást akarnak elérni Magyarországon, akkor nekünk azokról a nemzetgazdasági alapvetésekről kellene beszélni, amelyeken rendszerszinten önök nem tudtak változtatni, még az említett szocialisták érájához képest sem. Miről is beszélünk pontosan? Van például önöknek több mint 70 stratégiai partnerük - ugye, ezekről tudnak -, akikkel stratégiai szerződéseket írtak alá. Ezek jó része nyilvános, egy másik része titkos. Adódik a kérdés, államtitkár úr, kérem, hogy majd segítsen bennünket az eligazodásban, hány ilyen stratégiai szerződés esetében tetszettek önök kikötni a bérfelzárkóztatást, mint az érintett multicég idejövetelének, itt kedvezményes körülmények között történő működésének az egyik feltétele?
Tehát ezt kérdezhetném képviselőtársaimtól is, az imént felszólaló vezérszónokoktól: hányszor tetszettek nyomást gyakorolni a kormányukra azt illetően, hogy a stratégiai szerződések aláírásakor a bérfelzárkóztatás, mint olyan, legalább az elvek szintjén vagy akár követelmény szintjén jelenjen meg. Hiszen az a helyzet, hogy ennek nyomait sem látjuk. Azt látjuk, hogy még az autógyártók esetében is, most is, idén is sztrájkok zajlanak azért, hogy maguk a dolgozók kikényszerítsék azt, amit egyébként a stratégiai szerződéseket aláírók is kikényszeríthettek volna, csakhogy ugyanaz a szolgalelkű mentalitás, amit a korábbi balliberális kormányok tanúsítottak, önöknél is visszaköszön. Pont az önök miniszterelnöke volt az, aki részletesen elemezte, hogy a magyar munkaerő olcsósága miatt érkezik ide a külföldi vagy működőnek nevezett tőke, de a helyzet az, hogy az utóbbi 26 évben egyik kormány sem szakított ezzel az elképesztően negatív hozzáállással. És ha a bérfelzárkóztatást kívánnák kikényszeríteni, akkor valóban ez lehetne ennek az egyik lehetősége, pontosabban lehetett volna, de ezek a szerződések még most is módosíthatók lennének.
Az előttünk fekvő csomagról ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt, miközben kozmetikai jellegű kedvezményt nyújt magyar kisvállalkozás számára, amellett, hogy annak munkabérterhét adott esetben emeli vagy növeli, a multicégek, egyéb érdekeltségek és nagyvállalkozások számára komoly, mérhető, nem is tudom, hogy hány tíz milliárdban mérhető kedvezménytömeget biztosít, lehet, hogy a százmilliárdos nagyságrend sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a néhány tíz milliárdos.
Elmondhatjuk tehát, hogy amikor a nemzetgazdasági miniszter úr arról beszél, hogy feltételezése szerint mintegy 30 milliárd forintot hagynak ezzel a csomaggal a magyar kis- és közepes méretű vállalkozásoknál, meg kell hogy említsük: nagyságrendekkel többet hagynak önök a nagyvállalatoknál és multicégek-nél, tehát az összes vállalkozás kevesebb mint 1 százalékánál. Miközben a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások a hazai munkahelyek majd’ kétharmadát biztosítják folyamatosan, fenntartható módon, egy normális, szétterülő hatással ellátott módon, és nem úgy, mint azok a multicégek, amelyek sokszor a közterhek kikerülése mellett kiszivattyúzzák a hasznukat ebből az országból, azt a hasznot, amihez a magyar emberek munkája is hozzájárult.
El kell hogy mondjuk tehát, hogy ne takarózzanak nekünk a szocialisták időszakával, az egyik leggyengébb pillanatuk az volt - sok volt, de hadd emeljem ki az egyik leggyengébbet -, amikor a három hitelminősítő intézet véleményével tetszettek takarózni. Hát kérdezem én, amellett, hogy örülök, hogy a bóvli kategóriából kikerült Magyarország: mikor került ebbe a bóvli kategóriába? Ezek a hitelminősítő intézetek mikori időszakot vizsgáltak? Elmondom: a szocialisták kormányzási hibái mellett az önök elképesztően elfuserált gazdaságpolitikája vitte Magyarországot a bóvli kategóriába. Lehet itt takarózni IMF-fel, lehet takarózni eladósodottsággal, mind a kettőt meg kellett oldani. Az egyik kérdéskört részben megoldották, az államadósság menedzselése tekintetében viszont semmiféle rendszerszintű változtatásra nem voltak képesek önök az utóbbi hat évben, nincs mire büszkének lenniük.
De ha már a három hitelminősítő cégről volt szó: KDNP-s vezérszónok képviselőtársam figyelmébe ajánlom: volt önöknek egy másik kijelentésük miniszteri szinten, ami arról szólt, hogy ha mind a három hitelminősítő pozitívan bírálja el az országot és kiemeli a bóvli kategóriából, akkor végre a letelepedésikötvény-üzletáguk feleslegessé válhat.
A helyzet az, hogy ez megtörtént, tehát az alapfeltétel teljesült. Azóta nem tudunk egy szót sem arról, hogy akár nemzetgazdasági miniszter úr, akár bárki más tett-e lépéseket a piszkos pénz megszerzésének útjai felülvizsgálata tekintetében. Mi a kivezetését szeretnénk ezen kötvényüzletágnak, de önök egy ígéretet tettek, tartoznak Magyarország népének azzal, hogy ezen ígérettel el is számoljanak. Viszont nem látjuk azt, hogy idén kivezetésre kerülne ez az üzletág.
Mit látunk? Azt, hogy az egyik közvetítő cég Irakban nyit irodát, és azt látjuk, hogy a Gazdasági bizottság elé behozták önök azt, hogy a ciprusi közvetítő cég már a Seychelle-szigeteken is árusíthasson kötvényeket. Ezt a fideszes többség, tehát önök megszavazták. Egy héttel később indoklás nélkül visszavonták, nyilván a közfelháborodás hatására, de nem látjuk azt, hogy a piszkos pénz megszerzésének ezt az üzletágát ki akarnák-e vezetni. Pedig haladéktalanul szükség lenne erre, hiszen hatalmas nemzetgazdasági károk mellett tulajdonképpen önök lehetséges terroristaimporthoz járulnak hozzá, ez pedig elfogadhatatlan. Tehát a terrorista kötvények kivezetése nélkül igen nehéz a hitelességüket megőrizni, még akkor is, hogyha hitelminősítő intézetekkel takaróznak.
Említették, hogy ez az adócsökkentések kormánya. Én most szeretnék túllépni azon, hogy a könyvelői szakma miért ismer 60-nál több adófajtát, adóemelési típust, ami a mostani Orbán-kormányok időszakára esik. Szeretnék túllépni egyes egzotikus adófajták bevezetésén is, de hogy egy-két példát említsünk: hölgyeim és uraim, mi van a tranzakciós illetékkel?
Tehát van egy újonnan bevezetett adófajta, amit illetéknek kereszteltek el, annak kapcsán hogy fordulhat elő, hogy ezt teljes egészében áthárítják az ügyfelekre, a fogyasztókra, a magyar vásárlókra, és önök az égvilágon semmit nem tettek? Itt van köreinkben a NAV felelőse, vezetője, érdekelne a személyes véleménye: hogy fordulhat elő az, hogy a tranzakciós illeték áthárítását beismerték az érintett kereskedelmi bankok, legalábbis nem egy? (Tállai András felé fordulva:) Mosolyoghat rajta, szerintem nem annyira vicces a helyzet (Tállai András: De az!), amikor magyar kisvállalkozásnak utólag kiküldték a levelet, hogy a tranzakciós időszak kivetési időszakától kezdődően 4-5 hónapra visszamenőleg behajtották rajtuk ezt az illetékkülönbözetet. Erről nyilván a bank maga megküldte az írásos anyagot. Kérdezem én, hogy hol van az MNB-be beolvasztott fogyasztóvédelem, hol van a határozott kormányzati fellépés.
Tehát miközben önök az adócsökkentések kormányáról beszélnek, a másik zsebekből engedik kifolyni a milliárdokat, a banki ágazati különadóról nem is beszélve, hiszen ott is az áthárítás tulajdonképpen folyamatos volt a különböző kártyadíjakba, tranzakciós díjakba beépítve.
És azt is láthatjuk - hogy mondjak pozitívat is -, hogy ez a csomag nagyjából, ha minden hatását összevetjük, akkor akár még egy 14 százaléknyi járulékcsökkentési szintet is elérhetne. A probléma ott kezdődik, hogy ahhoz, hogy ez a munkabérekben érzékelhető módon megjelenjen, a Jobbik szakértői becslései szerint egy 20-30 százalék közötti járulékcsökkentési szintre lenne szükség. Erre nemzetgazdasági miniszter úr nekem a folyosón is azt mondta, hogy igen ambiciózus, én pedig azt mondom rá, hogy ha mérhető fizetésnövekedést akarunk elérni - tehát a piacon is mérhetőt -, akkor legalább ezt a szintet meg kell lépni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a dicséretes megállapodás ellenére csonka piaci hatásai lesznek mindennek, ha pedig megfejelik azzal, hogy a multicégek számára biztosítanak indokolatlanul nagy kedvezményeket, a magyar kisvállalkozók számára pedig csak kozmetikai jellegűeket, úgy, hogy a bérterheiket megnövelik, akkor bizony, azt látjuk, hogy rendszerszintű változás nem következik be.
(10.20)
Látható, hogy ha hozzányúlnának azon egyszerű kérdéshez, mint amilyen a minimálbér adómentessé tétele lenne, lehetne, akkor sokkal nagyobb eredményt érhetnének el, de valamiért erről nem szeretnek beszélni. Tehát körülbelül 46-odszor szegeztük önöknek a kérdést, teljesen mindegy, hogy melyik ellenzéki frakcióból, hogy hogyan van a minimálbér adótartalma, és mikor lehetne ez adómentes, egyszer nem érkezett rá érdemi válasz, hogy miért kellett meglépniük egyrészt az adótartalom emelését, és mikor kívánják kivezetni mindezt, ha kívánják egyáltalán. Tehát értem, hogy kreatív válaszadásokra képesek, ebben nagyon ügyesek hat éve, de itt egy konkrét kérdés, ami válaszért kiált, és azt látjuk, hogy rengeteg embert ezt húsbavágó módon érintene.
Ha az adócsökkentés kormánya érdemben kíván teljesíteni bármit is a magyar polgárok érdekében, akkor bizony valóban nemcsak a szocialisták időszakáról kellene beszélni, amikor létező és tényleg sunyi trükközéssel az áfacsökkentésekből aztán áfaemelések is következtek, de az igazi sunyiság és az igazi ősbűn az a 2010 utáni, amikor 27 százalékos lett ez az áfatartalom, arról nem tetszettek beszélni. Érdekes módon egy európai uniós rekordot tartanak fenn a 27 százalékos áfával. Kampányolnak azzal, hogy alapvető élelmiszerek egy része tekintetében némi kozmetikai jellegű csökkentést foganatosítottak, amit mi mindig támogatunk, a gond az, hogy egy átlagos fogyasztói kosarat illetően 6-7 százalékról van szó a termékskála tekintetében, tehát 100 termékből nagyjából 6-7 esetében persze ott a kozmetikai jellegű csökkentés, de a 27 százalékos áfa ott maradt a gyermeknevelési cikkeken, ott maradt a nyugdíjasok által megvásárolt cikkek tömegén. Tehát beszélhetnek önök 1,5 százalékos nyugdíjemelésekről meg a nyugdíjak reálértékének a megőrzéséről, de nem gondolják-e, hogy az igazi könnyítést az áfaszint normális szintre történő leszállítása jelentené több okból is. Az alapvető élelmiszerek teljes skálája esetében 5 százalékra kellene mindezt csökkenteni, a gyermeknevelési cikkek tekintetében pedig ugyanígy.
Demográfiai fordulatot szeretnének elérni, és én is azt szeretnék, de ezt nem lehet úgy, ha áfatartalom tekintetében egész Európában itt adóztatják a legjobban a gyermekvállalást, az önök kormánya, az önök családbarát, állítólag adócsökkentő kormánya, egész Európában önök adóztatják a legdurvábban a gyermekvállalást, a gyermeknevelést, és ezen 50 ezer forintos gyorssegélyek nem segítenek. Az áfatartalomról beszélek, amit minden hónapban, minden vásárláskor minden család megfizet. A gyermeknevelési cikkeken miért 27 százalék az áfa? Tessenek nekem egy egymondatos, értelmes, szakmai alapon álló választ adni erre! A gyermeknevelési cikkeken miért itt a legmagasabb az áfa egész Európában, a családbarát kormánynál? Erre várom a választ.
Amíg ezen alapvető kérdésekre nem sikerül válaszokat találnunk, önök rendszerszinten nem tudnak könnyíteni a családok helyzetén, akkor sem, ha támogatjuk ezt a csomagot, de sokkal nagyobb bátorsággal lényegesen nagyobb eredményeket lehetne elérni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
