DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ön azzal kezdte, hogy a szolidaritását akarja kifejezni a pedagógusokkal kapcsolatban. Tisztelt Képviselő Asszony! Itt ül ön is 5-6 éve a parlamentben; amikor a pedagógus-béremelésről volt szó, miért nem tudott a pedagógusokkal együtt gondolkodni és megszavazni a költségvetési törvényben olyan sorokat, amely a pedagógusok számára nagyobb bért jelentett? Mondjuk, 2012-ről 2013-ra azt a 32 milliárd forintot miért nem szavazta meg? (Sneider Tamás: Többet kellett volna adni, és megszavaztuk volna!) 2013-ról ’14-re azt a 120 milliárd forintot, amit pluszbértömegként biztosítottunk, azt miért nem szavazta meg? 2014-ről ’15-re azt a 38 milliárd forintot miért nem szavazta meg? És tavaly tavasszal, amikor további 34 milliárd forintot a költségvetési törvényben megszavaztunk a pedagógusok bértömegére, azt sem szavazta meg. (Dúró Dóra: Nézzél ide, Bence! Ide nézzél, úgy folytasd!) Egyszerű persze szavakban szépen beszélni arról, hogy valaki szolidáris a pedagógusokkal, de amikor esetleg ezeket az itteni konkrét törvényjavaslatokat kellett volna támogatni, amikor a pedagógus-többletbérnek a fedezetét kellett volna támogatni, akkor nem volt ennyire szolidáris a Jobbik sem a pedagógusokkal. Mi bért emeltünk, és persze minden pedagógussal szolidárisak vagyunk. Mi másért kínáltunk volna először életpályát Magyarországon az összes hivatás közül pontosan a pedagógusoknak? Mi másért indult volna először az a teljesítménynövekedéssel párhuzamos béremelés pont az oktatás területén, pont a pedagógusok területén, ha nem azért, mert úgy gondoljuk, hogy valóban először a pedagógusoknak kellett többet nyújtanunk abból a többletteljesítményből, amit a magyar adófizetők meg a magyar vállalkozások a mindennapi munkájukból adóként, közteherként befizettek ide, a költségvetésbe? Rájuk bízták a magyar emberek a gyermekeiket, éppen ezért a tanárok felé volt a legnagyobb bizalma a kormányzatnak 2012-13-ban, amikor elindította a pedagógus-életpályát. És mindemellett a családok számára ingyenes tankönyvellátást biztosítunk felmenő rendszerben, az első négy évfolyam számára az idei évben már ingyenes lesz a tankönyvcsomag. De ugyanígy fontos a gyermekétkeztetés területén az a forrástöbblet, amit biztosítottunk, és ugyanígy fontos a visszajelzés a ma 18 évesek meg tavaly 18 évesek részéről, akik pályát választanak, és most már másfélszer annyian választják a pedagóguspályát, mint ahányan választották ezelőtt öt esztendővel, 2010-ben.
(12.30)
Az akkori 980-nal szemben 1480-an jelentkeztek pedagógusnak, és megszűnt az az időszak, amikor azt mondtuk, hogy már nem lesz tanár, hogyha így haladunk tovább, mert végre elkezdett emelkedni a pedagóguspályára jelentkezők aránya.
Ami az állami fenntartást és a Jobbik által szokásos XIX. század, XX. század, XXI. század pártja felosztást illeti, a saját programjukat olvasgassák, lehet, hogy azt még a XX. században írták, csak a XXI. században tették föl a honlapjukra (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Dúró Dóra: Nem ész nélkül!), az ugyanúgy ezt az irányt, az állami fenntartás irányát, a fokozott központosítást jelentette. Nézzenek vissza! Nézzenek vissza, a saját programjukban fönt van az interneten, elolvasható, abban szerepel ugyanúgy az állami felelősségvállalás a tankönyvkiadásban, mint a központosítás a köznevelés rendszerében. Úgy látszik, a Jobbik egyszerre két században is tud működni, ez az időutazás szempontjából, azt hiszem, egy érdemi fizikai előrelépés a párt részéről. (Közbeszólások a Jobbik soraiban.)
Arról viszont ön sohasem beszél - könnyű azt mondani, kimegy és azt mondja, a KLIK-et meg kell szüntetni, de egy szót nem beszél sem ön, sem más arról -, hogy mi lenne utána, mert arra vonatkozó elképzelésük természetesen nincsen. (Dúró Dóra: Ez nem igaz!) Akkor hogy számolják föl azokat a társadalmi különbségeket, amelyek léteztek a KLIK létrehozatala előtt is? (Dúró Dóra: A programunkban benne van, azt is nézd meg!) Az a 2,5 év (Az elnök csenget.), az a 2,5 év, ami egy 6-7 éves gyermeknél megvolt egy jobban szituált tankerületben és egy rosszabb helyzetű tankerületben, két és fél évnyi fejlődésbeli különbséggel érkezett oda… - önök hogyan másként tudnák ezt csökkenteni, hogyan másként tudnák az esélyeket jobban kiegyenlíteni, a különböző élethelyzetű, különböző lakóhelyű fiatalok, gyermekek között? (Gőgös Zoltán: Nem így! - Zaj a Jobbik soraiban.) 25 éven keresztül vagy 20 éven keresztül az önkormányzati rendszer ezt megpróbálta megtenni.
Csökkent a különbség? Nem csökkent, hanem nőtt a különbség a Magyarország különböző helyein élő és iskolába kerülő gyermekek között. Egy állami intézményfenntartás valódi lehetőséget jelent sok-sok száz vagy akár ezer iskolának, ahol sok és egyre több a hátrányos helyzetű gyermek, hogy az ő esélyeik is meglegyenek arra, hogy tanuljanak, tudást szerezzenek és munkát tudjanak vállalni. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)
Tisztelt Képviselő Asszony! Ha a köznevelési kerekasztal kapcsán, mondjuk, a munkaadók véleményét meghallgatta volna, hogy nekik milyen véleményük van, hogy igenis van sok terület, ahol erősíteni kellene azon a tudáson, azon az alapvető tudáson, amit a fiataloknak meg kell szerezni, mert felcsúszik az, amit az alsó tagozatban kell tanulniuk a felső tagozatba, a felső tagozatról a szakközépiskolába, és nem tanulnak meg bizonyos dolgokat a gyermekek nagyon sok nehéz helyzetű területen, és ezt a munkaadók igazolták vissza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ezért volt szükség 2010-ben egy mélyreható változtatásra a köznevelés rendszerében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
