ELNÖK
ELNÖK
ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport: „A kormány elpazarolja fejlődésünk forrásait” címmel. Öné a szó, képviselő asszony.
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mai hozzászólásommal is szeretném az LMP szolidaritását kifejezni azokkal a tanárokkal és diákokkal, akik a magyar közoktatás tarthatatlan helyzetére hívták fel a figyelmet az elmúlt hetekben, hónapokban. Azt gondolom, hogy az, ami most az oktatásban ilyen elemi erővel tört a felszínre, egyenes következménye a kormány jövőt felélő politikájának.
Minden józan gondolkodású ember beláthatja, hogy ha egy kis ország ki akar törni a perifériális helyzetéből, akkor az oktatásba kell fektetnie. Minden ország, amelyik az elmúlt fél évszázadban jelentős felzárkóztatást, felzárkózást hajtott végre, egy dolgot biztosan megtett: radikálisan emelte az oktatásra fordított kiadásait. A magyar kormány ezt nem hajlandó belátni, azt gondolja, a nemzet felemelkedésének, az ország hosszú távú fejlődésének záloga nem az oktatás, a minél több képzett, tanult ember. A kormány jövőképe - ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni - egy olyan országról szól, ahol alacsonyan képzett és rosszul fizetett munkaerővel versenyez, összeszerelő üzemekkel kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosztásba. Ebben az országban nem lehet a szorgalom és tehetség révén előbbre jutni, családot alapítani, sikeres kisvállalkozásokat működtetni. Nem csoda, hogy rengetegen választják a kivándorlást.
A kormány állításaival szemben mindez nyomon követhető a költségvetésben is, amelyben évről évre csökkent az oktatási és egészségügyi kiadások aránya. Az OECD legutóbbi adatai szerint Magyarországon az oktatási intézmények egy tanulóra jutó éves kiadása az általános iskolától a felsőfokú oktatásig az OECD-átlag fele. 2010-12 közt reálértéken 13 százalékkal csökkentek az oktatási intézményre fordított kiadások, mindeközben elképesztő pénzek mentek el jómódúak támogatására, fölösleges kiadásokra, presztízsberuházásokra.
Az adózók felső 10 százalékának 2010 óta 2500 milliárd forintot adott az egykulcsos adórendszer, ez önmagában másfélszerese a költségvetés teljes oktatási kiadásainak.
Öt év alatt 1500 milliárd forint ment el cégvásárlásokra és feltőkésítésre, és újabb 1000 milliárd forintot terveznek 2017-ig, miközben ezek a bevásárlások hatalmas veszteségeket okoztak. A MOL-részvények, amiket 500 milliárdért vettek meg, ma a felét sem érik, az E-ON-gázüzletág megvásárlása 280-300 milliárdért, amely elemzők szerint teljes egészében veszteség. Veszítettünk a megvett vagy bedőlt állami bankok feltőkésítésén is.
A sort folytathatnám az urizálásra, az elit passzióira költött százmilliárdokkal, mint a növekvő stadionkiadások, a Miniszterelnökség Várba költözése, a Magyar Művészeti Akadémiába öntött közpénzmilliárdok vagy a kormány szócsöveként működő állami média kistafírozása. Belekezdtek az országot megnyomorító több ezer milliárdos Paks II.-projektbe is.
A Magyar Nemzeti Bank ellenőrizetlen pénzköltései révén százmilliárdoktól esik el a költségvetés, mindeközben az állami vezetők bérplafonját megemelik 2-ről 5 millióra. Több mint háromévnyi oktatási pénzt, 4500 milliárdot, mondhatom, szórtak el így, csak ezeken a módokon, és ebben a paksi hitel nincs is benne.
Az ország fejlődését segíthették volna az uniós források is, ha megfelelően költötték volna el. A mai vezetés az EU-s támogatásokat nem fejlesztési forrásnak tekinti, hanem zsákmánynak, amit kénye-kedve szerint osztogathat. Rossz projektekre, túlárazva mennek el a pénzek, ráadásul azok nagy részét a gazdasági hátország teszi zsebre; vagy ahogy az önök által a frakció megbecsült tagjának nevezett Farkas Flórián esete mutatja, aki 1,2 milliárd forintot tüntetett el nyomtalanul, a legnyomorultabbaktól ellopva a közpénzt.
Ezért sem jut hát több az oktatásra, az egészségügyre, mert a kormány a forrásokat saját szórakoztatására és a közösség érdekeivel köszönőviszonyban sem lévő presztízsberuházásokra költi.
Ma olyan kormányunk van, amely nem arra költi a pénzt, amire kellene, hanem rövid távú érdekeire és sokszor csak a magánérdekeket szolgáló passziókra. Amíg ezen nem változtatunk, amíg vagy a kormány politikája, vagy maga a kormány meg nem változik, addig Magyarország jövője kudarcra van ítélve. (Taps az LMP soraiban.)
