DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Minden szó a szabadkereskedelmi egyezményekben hazugság.” - mondta nemrégiben Noam Chomsky. Egy másik neves amerikai szenátor, a Demokrata Párt elnökjelöltje, Bernie Sanders nemrégiben így fogalmazott: „Nem hiszek a korlátlan szabadkereskedelemben. Egy olyan fair kereskedelemben hiszek, ami a középosztály és a dolgozó családoknak dolgozik, nem csak a multinacionális cégeknek. Ez az egész szabadkereskedelem-mánia olyan vállalati vezetőktől jön, akik csak egyre többet akarnak keresni és egyre több profitot akarnak termelni, de a legkevésbé sem érdekli őket a lakosság.”
Ezeket az idézeteket azért szerettem volna előrebocsátani a mostani határozati javaslat vitájánál, mert szeretném világossá tenni, hogy a vita, a konfliktus nem az Amerikai Egyesült Államokkal van, nem az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió vagy az Amerikai Egyesült Államok és mondjuk, a kelet-európai országok között van. Az ellentét, a konfliktus a globális nagyvállalatok és az emberek között húzódik, a konfliktus az óriásvállalatok és az emberi természeti értékek között húzódik.
Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy éppen néhány héttel ezelőtt a Greenpeace nyilvánosságra hozta azokat az iratokat, amelyek megmutatják a jelenlegi szabadkereskedelmi tárgyalások, a Kanada és Európa közötti úgynevezett CETA, valamint az Egyesült Államok és Európa közötti TTIP, illetve a szolgáltatáskereskedelmi egyezmény, a TISA-nak a valódi természetét. A Greenpeace-papírokból kiderül, hogy Amerika és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmény tervezete leépíti Európa környezetvédelmi szabályrendszerét. Az is világos, hogy amikor kereskedelmi korlátozásokról beszélnek, akkor az állatok és növények egészségének és életének védelme, az emberi egészség védelme, illetve a kimerülő természeti erőforrások megőrzése másodlagos szempont.
Másodrészt kiderültek súlyos dolgok a globális klímapolitikával kapcsolatban is a Greenpeace-iratokból. Erre azért fontos felhívni a figyelmet, hiszen néhány napja volt, hogy erről a szószékről Magyarország elnöke fölhívta a figyelmet a párizsi klímamegállapodás ratifikálásának jelentőségére. Mi akkor is, illetve később a bizottsági vitában is elmondtuk, hogy ezek az egyezmények, ezek a klímaegyezmények addig érnek bármit, amíg egy szomszédos titkos szobában nem faragnak olyan másik megállapodásokat, amik meghiúsítják ezeknek a klímamegállapodásoknak a végrehajtását. Most pontosan ez történik.
A Greenpeace-iratokból kiderül ugyanis a következő: miközben a párizsi klímaegyezmény világosan kimondja, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt kell tartanunk, hogy megelőzzünk egy több milliárd embert érintő klímakatasztrófát, eközben a TTIP szabályozási együttműködésről és a termékek piacra jutásáról szóló fejezetei korlátozzák azoknak a klímavédelmi intézkedéseknek a hatókörét, amelyek egyébként ezt a 1,5 Celsius-fokos célt kívánják megvalósítani. Magyarul, hiába történik, mondjuk, egy klímamegállapodás 2015 novemberében Párizsban, ezek a szabadkereskedelmi egyezmények mind Kiotót, mind Párizst semmissé fogják tenni.
Harmadrészt az is teljesen világos, hogy ezek a szabadkereskedelmi egyezmények, és különösen szeretném felhívni a figyelmet a ratifikálás előtt álló, Kanada és Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezményre, de itt a Greenpeace-iratokból kiderül, hogy a TTIP, az USA és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi egyezmény tervezete is szakít az elővigyázatosság elvével, és egy úgynevezett kockázatalapú megközelítést tartalmaz. Lehet, hogy ez a megfogalmazás első hallásra nem mond sokat, de akkor, amikor ebben a Házban is gyakorlatilag minden parlamenti frakció hitet tett amellett, hogy Magyarország GMO-mentességét meg kell őrizni, akkor jól tesszük, ha figyelünk ezekre a formulákra. Nem fog soha olyan megállapodás születni sem az Európai Unióban, sem globálisan, amelyik azt fogja mondani, hogy feloldjuk a GMO-mentességet.
(10.50)
Nem lesz soha olyan, amelyik azt mondja, hogy megtiltjuk a GMO-mentességet. Arról van szó, hogy ma az európai környezetvédelmi jog és a magyar jog is az elővigyázatosság elvén alapul, tehát azon, hogy nem lehet forgalomba hozni olyan terméket, amellyel kapcsolatban nem zártuk ki százszázalékosan azt, hogy az az emberi egészségre, a jövő generációkra, a természeti erőforrásokra, az állati, növényi egészségre nincs káros hatással. Ez az elővigyázatosság elve. Ezzel szemben Észak-Amerikában, tehát az USA-ban és Kanadában a kockázatalapú megközelítés van érvényben, ami arról szól, hogy csak akkor lehet megakadályozni egy-egy termék polcokra kerülését, ha nagy bizonyossággal bebizonyította az állami szabályozó hatóság, hogy az a termék valóban káros. Azt gondolom, hogy teljesen világos az ellentmondás a két megközelítés között. A GMO-val ma pontosan az a probléma, hogy nem tudjuk százszázalékosan kizárni azt, hogy akár több generációval később nem hoz-e helyrehozhatatlan károkat, nem hoz-e megbocsáthatatlan károkat utódaink életében, egészségében.
Amikor akár a kanadai egyezmény, akár a TTIP tervezete szakít az elővigyázatosság elvével, az azt jelenti, hogy Magyarország nem lehet GMO-mentes. Tehát a kiindulópont ebben a Házban csak az lehet, hogy ha ragaszkodunk az Alaptörvény előírásaihoz, és a magyar Alaptörvény tartalmazza Magyarország GMO-mentességét, Magyarország soha, semmilyen formában nem lehet részese olyan nemzetközi megállapodásnak, amelyik szakít az elővigyázatosság elvével. Vagy ha mégis valamilyen bürokratikus hókuszpókusszal Magyarország belemanőverezi magát ilyen szabadkereskedelmi paktumokba, akkor ki kell állni az emberek elé, és meg kell mondani, hogy a magyar bürokrácia odadobta Magyarország GMO-mentességét, és odadobta a magyar mezőgazdaságnak azt a versenyelőnyét, hogy ma még itt a Kárpát-medencében elő lehet állítani jó minőségű élelmiszereket, jó minőségű mezőgazdasági termékeket.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy tisztában legyünk ezeknek a szabadkereskedelmi egyezményeknek a hosszú távú globális hatásaival. S itt, ezen a ponton egyértelművé kell tenni, hogy azok a szabadkereskedelmi egyezmények, amelyek ma kezdik behálózni az egész bolygót, ha úgy tetszik, unortodox szabadkereskedelmi egyezmények. Nem arról szólnak, mint a XX. század szabadkereskedelmi megállapodásai, hogy tudniillik a vámtarifákat hogyan lehet csökkenteni. Jegyzem meg, a periféria és a félperiféria országainak adott esetben a vámtarifákból is származott előnyük, gondoljunk csak Dél-Korea korai felemelkedésére. Ezek a szabadkereskedelmi egyezmények már nem vámtarifákról szólnak.
Világos a beszéd a tárgyaló bürokraták részéről, amikor úgy fogalmaznak, hogy a nem kereskedelmi típusú korlátok lebontását célozzák. Mit értenek ezek a lobbisták és ezek a bürokraták nem kereskedelmi típusú korlátokon? Minden olyan szabályt, amit a nemzeti parlamentek az emberek egészsége, a természeti erőforrások, a kulturális örökség védelme érdekében megalkottak. Minden nem kereskedelmi jellegű korlátot, amiből nem terem profit. Mindent le akarnak bontani, ami gátolja a profithajszát, és adott esetben a természeti erőforrások megőrzését, az emberek jólétét, a nemzeti hagyományok, a kulturális örökség megőrzését szolgálják. Tehát legyen nagyon világos: rég nem az a játék megy, ami a XX. században ment, hogy pusztán vámokat, vámtarifákat akarnak lebontani. Amikor nem kereskedelmi korlátokról beszélnek mint elsöprendő akadályokról, akkor egészségügyi, munkajogi, élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, klímavédelmi szabályokról beszélnek. Ez a tét. Az a tét, hogy akarjuk-e azt, hogy ezt a bolygót olyan egyezmények hálózzák be, amelyek megkerülhetetlenné tesznek egyetlen elvet, hogy a profit előzi az embert. Ezek a szabadkereskedelmi egyezmények olyan világot hoznak ránk, ahol semmi más nem fog számítani, kizárólag a profit. És egyetlenegy cél lesz, hogy a globális nagyvállalatok a profitéhségüket akadályok nélkül tudják kielégíteni.
S még valami. Félreértés ne legyen, ezek az egyezmények támadást intéznek a nemzeti szuverenitás ellen. Ezért fogalmaztam úgy a bevezetőmben, hogy itt nem pusztán egyik vagy másik állam, egyik nagyhatalom és más országok közötti konfliktusról van szó. A tét ma már az, hogy átveszik-e a demokratikus döntéshozatal helyét globális nagyvállalatok. Arról szólnak például a Greenpeace-iratok, hogy ha és amennyiben a TTIP ratifikálásra kerül, ha a magyar parlament élelmiszer-biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi szabályokat alkot, akkor előzetesen be kell vonni az egyeztetésbe ezeknek a globális nagyvállalatoknak a képviselőit. Tisztelt Országgyűlés! Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve nem nemzeti konzultáció lesz Magyarországon, hanem multinacionális konzultációt kell lefolytatnia Magyarországnak, ha nem akar súlyos dollármilliárdokat kifizetni. Erről szólnak ezek az egyezmények. Ez van benne a Greenpeace-papírokban.
Tisztelt Országgyűlés! Az forog kockán, hogy amennyiben utat engedünk ezeknek a szabadkereskedelmi egyezményeknek, akkor valóban fenyeget az a veszély, hogy a ma még meglévő helyi kultúrák, nemzeti kultúrák helyét át fogja venni a fogyasztói társadalom, a globális nagyvállalatok által ránk kényszerített kényszerzubbony. Ennek a folyamatnak a végén ott lesz a nemzeti identitások, a kulturális örökség megsemmisítése is. Ne legyen kétségünk: ha ezek a nagyvállalati akaratok érvényesülnek, akkor sehol a világon nem lehet 50-100 év múlva helyi identitásokról, nemzeti identitásokról beszélni. Nagyon világos ezeknek a nagyvállalatoknak a stratégiája: olyan egyenterméket, olyan egyenéletmódot kényszeríteni az egész világra, amivel a marketingstratégiájukat optimalizálni tudják. Éppen ezért ha valaki elkötelezett abban, hogy a helyi közösségek, a nemzeti megmaradás célját kívánja szolgálni, akkor világosan és határozottan nemet kell mondania minden olyan nagyvállalati törekvésre, minden olyan szabadkereskedelmi egyezményre, ami egy homogenizált világot kényszerít ránk. Ez forog ma kockán.
S azt is látnunk kell, hogy például a kanadai egyezmény, az úgynevezett CETA, ami ratifikálás előtt áll, egy korai figyelmeztetés. Ami a kanadai egyezményben benne van, az benne lesz a TTIP-ben, tehát az USA és az Európai Unió közötti egyezményben is. És az is világos, hogy erre a sablonra készülnek megkötni az Európai Unió és Oroszország közötti szabadkereskedelmi egyezményt is. Az teljesen mindegy, hogy ebben az esetben orosz nagyvállalatok vagy amerikai nagyvállalatok a haszonélvezők. Akik veszíteni fognak, azok az egyszerű emberek, akik veszíteni fognak, azok a helyi közösségek, ami veszíteni fog, az a természeti környezetünk.
Tisztelt Országgyűlés! Arra is figyelnünk kell - Capaldo amerikai professzor kutatásai erre világosan rámutatnak -, hogy nem igaz az az állítás, hogy a készülő TTIP nagy gazdasági növekedést vonna maga után. Európában esetleg egy félszázalékos GDP-növekedésre lehet számítani tíz év alatt. A szlovén kutatások arról szólnak, hogy a TTIP hatálybalépése esetén Szlovéniára recesszió vár. Magyarországon tíz éven belül egy 0,1-0,3 százalékos GDP-növekedést lehet esetleg diagnosztizálni. Tényleg megéri ezért odadobni mindent? És ha csak Európát nézzük, a helyzet úgy áll, hogy 2012-ben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti mezőgazdasági kereskedelem nagyjából 12 milliárd dollár volt. Amit az Európai Unió a jó minőségű élelmiszerekkel a biogazdálkodásban megtermelt, az 23 milliárd dollár. Tehát nettó vesztese az európai mezőgazdaság ennek a történetnek. Anyagilag sem éri meg.
Hogy egyértelmű legyen, miért beszélek arról, hogy itt nem egyik vagy másik ország, egyik vagy másik régió, és mondjuk, Magyarország vagy Kelet-Európa közötti konfliktusról vagy Európa és az Egyesült Államok közötti konfliktusról lenne szó: nagyon világos az is, hogy az európai nagyvállalatok ott, ahol nekik kedvező, pontosan ugyanúgy viselkednek, mint az amerikai nagyvállalatok.
(11.00)
Az Európai Uniónak például nyílt szándéka az, hogy megszüntessék az úgynevezett Buy American Actet, azt a szabályozást, amelyik az Egyesült Államok több tagállamában kedvezményezi a helyi terméket, a helyi munkavállalót. Vásárolj amerikait! Ugyanúgy, ahogy akadályozná nyilván azt, hogy a magyar árut előnyben lehessen részesíteni, vagy a helyi vállalkozókat Magyarországon előnyben lehessen részesíteni.
Tehát amivel jár ez a szabadkereskedelmi egyezmény, az a nem kereskedelmi típusú korlátok lebontása, ez egy lefelé tartó verseny. Egyik oldalon az Egyesült Államok óriásvállalatainak elemi érdeke, hogy azokat a kőkemény környezetvédelmi, élelmiszer-egészségügyi, élelmiszer-biztonsági szabályokat lebontsák Európában, amelyek jelenleg az Egyesült Államok élelmiszeripari termékeinek 40 százalékát nem engedik az európai polcokra. A másik oldalon viszont az európai nagyvállalatoknak sem buli, ha úgy tetszik, hogy az Egyesült Államokban vannak olyan szabályok, amelyek a helyi termékeket kőkeményen védik.
Vagy, hogy mondjak még egy példát, a 2008-as pénzügyi válság után az Egyesült Államok sokkal komolyabb pénzügyi rendszabályokat léptetett életbe a különböző ingatlanlufik kipukkasztása vagy megelőzése érdekében, mint az Európai Unió. Az európai bankok részéről ott van a törekvés, hogy föllazítsák ezeket a kemény amerikai pénzügyi rendszabályokat, amelyek újabb és újabb pénzügyi válságok kialakulásával fenyegetnek, és kizárólag a spekulánsok érdekeit szolgálják.
Tisztelt Országgyűlés! Az a határozati javaslat, amit beterjesztettem, két pontból és három elemből áll. Egyrészt szeretném, szeretnénk azt elérni, hogy adjunk abban egyértelmű mandátumot a magyar kormánynak, hogy Magyarország azt képviseli, hogy ezek az egyezmények úgynevezett vegyes hatáskörbe tartoznak. Magyarul, az életbe léptetésüknél nem lehet a nemzetállami parlamenteket megkerülni.
Könnyű belátni, hogy ha valami ma a szuverenitás kérdése, akkor az, hogy ma egy demokratikus állam, akár Magyarország, akár más uniós állam a választott képviselőin keresztül dönthet-e szabadon egészségügyi, környezetvédelmi, élelmiszer-bizton-sá-gi vagy éppen oktatási kérdésekben. Vagy lehet, hogy már a döntéselőkészítésbe be kell vonni a giga-vállalatok képviselőit? Vagy lehet, hogy ha egy szabadon választott parlament, vagy egy demokratikus felhatalmazással bíró kormány eldönt bizonyos egészségügyi kérdéseket, mondjuk, az emberek érdekében, akkor dollármilliárdos perekkel kell szembenéznie offshore bíróságokon? Akarunk-e ilyen világot? Van-e annál elemibb szuverenitáskérdés, mint hogy megőrizzük Magyarország és a többi állam nemzeti önrendelkezését abban, hogy például a környezetvédelmi, egészségügyi, élelmiszer-biztonsági szabályokban olyan szabályokat alkot, ami az itt élő emberek egészségét, életének védelmét szolgálja?
Éppen ezért egyértelmű jelzést kell küldeni a brüsszeli bürokráciának, hogy Magyarország nem enged abból, hogy a TTIP, de ugyanígy a kanadai egyezmény, a CETA vagy a szolgáltatáskereskedelmi egyezmény, a TiSA ratifikációjánál a nemzetállami parlamenteket nem lehet megkerülni.
Kettő: a határozati javaslat tartalmazza azt is, hogy Magyarország, a magyar kormány, a magyar miniszterelnök, aki képviseli Magyarországot az Európai Tanácsban, nem fog belemenni egy olyan tárgyalási folyamat lezárásába, ahol az egyezmény visszalépést jelent a munkajog, az egészségügy, az emberi jogok, a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság Európában már elért szintjéhez képest. Hogy világosan fogalmazzak, ez azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök emeljen vétót minden olyan szabadkereskedelmi egyezménnyel szemben az Európai Tanács-ban, ami visszalépést jelent az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem, a munkajog, az emberi jogok már Európában elért szintjéhez képest.
Harmadrészt, amikor antidemokratikus vitarendező mechanizmusokra gondolunk, amikor arról szól a határozati javaslat szövege, akkor legyen egyértelmű: ez arról szól, hogy semmi nem lehet annál nagyobb merénylet demokratikus országokkal szemben, mint hogy magánbíróságokon, offshore bíróságokon kelljen vezekelni azért, mert egyébként az állampolgárok felhatalmazásából különböző egészségügyi, környezetvédelmi szabályokat megalkottak. Magyarul: képviseljük azt, hogy Magyarország nem kíván részese lenni semmi olyan paktumnak, ami magánbíróságoknak ad lehetőséget, hogy a befektető-állam közötti vitákat elrendezzék. Nem lehet meg-engedni, hogy különböző titkos szobákban meghozott határozatokkal magánbírák, offshore bírák ítélkezzenek szabadon választott kormányok, parlamentek, nemzeti közösségek felett.
Amikor a nemzetállami hatáskörről beszélünk, fölmerül az, hogy egyáltalán miért most hoztuk be, és miért sürgős ennek a határozati javaslatnak az elfogadása, fölpuhítás nélküli elfogadása. A kanadai egyezmény ratifikálás előtt áll. A kanadai egyezmény ratifikálását meg kívánják már ősszel, szeptemberben kezdeni. Ha a kanadai egyezmény átmegy, nincs több kérdés. Magyarország GMO-mentességének vége van, és benne vagyunk abban a csapdában, ahol majd egymást követi az Egyesült Államokkal, Oroszországgal kötött szabadkereskedelmi egyezmények hálója.
Kettő: teljesen világos, hogy miben mesterkedik a brüsszeli bürokrácia, illetve az a 600 lobbista, aki az Egyesült Államokat, az átláthatóságra és a korrupciómentességre rendkívül érzékeny amerikai kormányt elkíséri a brüsszeli tárgyalásokra. Az Európai Bizottság 2014 végén döntött úgy, hogy hivatalos véleményt kér az Európai Közösségek bíróságától az EU-Szingapúr szabadkereskedelmi egyezményre vonatkozó hatáskört illetően. Tehát már folyamatban van egy ügy, ahol az európai bürokrácia a szingapúri szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán ugyan, de meg kívánja kérdőjelezni a nemzetállami parlamentek hatáskörét.
Harmadrészt, a CETA-ban egy olyan mechanizmus van, hogy lehet, hogy idekerül a Magyar Országgyűlés elé ez az egyezmény, lehet, hogy a végén például Magyarország nemet akar mondani erre az egyezményre, de már az Európai Parlament döntésével ideiglenesen hatályba lehet léptetni három évre. Tehát Magyarországnak akkor is súlyos kártérítéseket kell fizetni, ha például csak a GMO-mentesség fönntartása miatt megvétózza ezt az egyezményt, hogy az ideiglenes hatályba léptetés tartama alatt miért nem alkalmazta ezt az egyezményt. És azért említem a GMO-mentességet, mert ha valahol, pontosan a GMO-mentesség dolgában nagyon világos: ha csak egyetlen hétre, ha csak egyetlen napra föloldjuk Magyarország GMO-mentességét, akkor végünk van. Akkor, abban a pillanatban Magyarországon egészséges élelmiszerek termeléséről, a tájfajták megőrzéséről, a helyi kultúra megőrzéséről beszélni nem lehet.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor a visszalépés tilalmáról beszélünk, akkor természetesen első helyen, amit ki kell emelni, az elővigyázatosság elvének megőrzése. De beszélnünk kell arról is, hogy például a vegyianyag-szabályozás olyan terület, ahol az Egyesült Államok óriásvállalatai mindent elkövetnek azért, hogy az Európai Unió szigorú szabályait feloldják. De ilyen a munkajog; hiszen a kollektív munkajogról szóló nemzetközi egyezményeknek az Amerikai Egyesült Államok nem részese. Ilyen az élelmiszer-biztonság kérdése. A GMO-mentesség témáján kívül gondoljunk a hormonkezelt marhahúsra. Kimutatták azt, hogy vélhetően összefüggésben áll rákos megbetegedésekkel, ezzel együtt az Amerikai Egyesült Államokban ezeket a termékeket szabad forgalmazni.
Beszéltem arról, hogy a klímavédelmi szabályok feloldása sorra kerülhet, és bizony a történet eléri a közszolgáltatásokat. Mind a TTIP, mind pedig a szolgáltatáskereskedelmi egyezmény kapcsán meglehet, hogy odáig fajul a történet, hogy meg kell nyitnunk a közoktatás, a felsőoktatás, az egészségügy piacait. Újra fenyegethet a kórházak privatizálásának réme.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban érdemes arra is egy pillantást vetni, hogy a szellemi tulajdonjog kapcsán milyen veszélyek leselkednek az egész Európai Unióra. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy például az iskolákat, könyvtárakat, a fogyatékkal élőket érintő mentességek a szerzői jogokkal kapcsolatban feloldásra kerüljenek.
(11.10)
De a gyógyszercégek ezzel az egyezménnyel kapcsolatban korlátozhatják az emberek hozzáférését klinikai adatokhoz, tehát áshatják alá az átláthatóságot az egészségügyben.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor a vitarendezési mechanizmus szóba kerül, nem tudom megkerülni, hogy ne idézzek egy amerikai lobbistától, az Ethyl Corp ügyvédjétől, aki a következőket mondta: „Az sem számítana, ha a gyermekeknek szánt reggeli müz-likben felhasználni kívánt anyag folyékony plutónium lenne. Ha a kormány betilt egy anyagot, ami miatt egy USA-ból származó cég profitot veszít, akkor a NAFTA alapján ez a cég kárpótlást követelhet.” Értik? Ez az észak-amerikai kereskedelmi egyezmény, a ’94-es egyezmény. Ennek a logikája fenyeget bennünket is. Ezeknek a gigavállalatoknak semmi nem drága. A vitarendezési mechanizmus arról szól, hogy ha egyetlenegy centet is veszítenek azért, mert egy nemzetállami parlament vagy éppen az Európai Unió ilyen-olyan szabályt alkot, ami nekik káros, súlyos dollármilliárdokra perelhetnek bennünket. Gondolják el, hogy ha az Európai Unió bevezet egy olyan szabályt, amely mondjuk, megtiltja a mentolos cigaretta forgalomba hozatalát vagy a magyar parlament elfogad egy ilyen szabályt, a Philip Morris szénné perelheti akár az európai adófizetőket, akár a magyar adófizetőket.
Arról is szólni kell, hogy mi az a homály, amely ezeket a tárgyalásokat körbelengi. Többször megkaptuk a jó tanácsokat az Amerikai Egyesült Államoktól, hogy miként kéne korrupciómentesnek lenni, miként kellene a korrupció ellen fellépni, és hogy milyen fontos az átláthatóság. Ehhez képest azt látjuk, hogy megalázó módon titokszobában lehet esetleg böngészni ezeket az iratokat. Azt gondolom, teljesen igaza van Noam Chomskynak, aki úgy szól ezekről az egyezményekről, hogy ez az egyezmény egy féltitok. Titok ugyanis a népnek, de nem titok a lobbistáknak és a nagyvállalatoknak. Az a 600 lobbista, aki az amerikai kormányzatot elkíséri Brüsszelbe, mindent tud. Az európai polgárok, de megkockáztatom, az európai kormányok viszont alig-alig tudnak valamit. Egyértelművé kell tenni, hogy Magyarország olyan álláspontot képvisel, hogy akadálya ezeknek az egyezményeknek önmagában már az is, amilyen homály és titkolózás fedi. Magyarország nem lehet partner olyan egyezmény ratifikálásában, ahol az előkészítésben a demokratikus intézményeket és az embereket kizárták. Egyértelművé kell tenni, hogy a jó tanácsokat természetesen köszönjük, de először mindenki tisztogasson a maga portáján.
Tisztelt Országgyűlés! Az sem lényegtelen, amire egyébként a magyar miniszterelnök is mintha utalt volna tavaly nyáron, és elmondta az amerikai lehallgatási botrány kapcsán az Európai Unió igazságügyi biztosa is: nem folytathatunk tárgyalásokat a hatalmas transzatlanti piacról, ha akár a legkisebb gyanúja is fennáll annak, hogy partnereink kémtevékenységet folytatnak irodáink és tárgyalóink ellen.
Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném természetesen véka alá rejteni azokat az érveket, amelyek Magyarországon is elhangoznak a szabadkereskedelmi egyezmények mellett. Nagyon leegyszerűsítve, a tárgyalássorozat logikája úgy néz ki, hogy egyik oldalon a nagy nyertes az amerikai agrárbiznisz, a másik oldalon pedig az európai, főleg a német nagyipar, a német autóipar. Tehát ha magyar érdekeket képviselünk, azt a kérdést kell feltennünk, milyen jövőt szánunk Magyarország számára, milyen nemzetstratégiában gondolkodunk. Megértem, hogy azok, akik egy összeszerelő országban gondolkodnak, akik azt gondolják, hogy a rendkívül alacsony hozzáadott értéket termelő autóiparban, összeszerelő-iparban van a jövő, mert még az alacsony hozzáadott értéket termelő autóiparból is csak a legegyszerűbb műveleteket hozzák ide, azok nyilván azt gondolják, hogy a TTIP hasznos lehet Magyarország számára. Ha viszont egy olyan megújuló Magyarországot akarunk, amely egyébként a magyar hagyományokra, a magyar szellemi teljesítményre kívánja alapozni a magyar fejlődést, magas hozzáadott értéket akar termelni, akkor teljesen egyértelmű, hogy ezek a szabad-kereskedelmi egyezmények veszélyeztetik Magyarország felemelkedését. Veszélyeztetik Magyarország felemelkedését, nem utolsósorban azért is, mert a TTIP és a többi hasonló egyezmény pontosan beszorítja Magyarországot abba a téves zsákutcába, ahova a rendszerváltás után keveredett. Ez az egyezmény egyet jelent azzal, hogy Magyarország aláírja a halálos ítéletét, mert kimondja azt, hogy örökérvényűen egy összeszerelő ország kíván maradni, miközben feladja azt a hagyományos évezredes előnyét, amit a Kárpát-medence fajtagazdagsága, a természeti örökségünk és az élelmiszeripari, élelmiszer-termelési hagyományaink jelentenek.
Éppen ezért az, amit ebben a határozati javaslatban kérek, az a minimum, egyebekben pedig továbbra is határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy ezektől a tárgyalóasztaloktól Magyarországnak fel kell állnia, és meg kell állítani az óriásvállalatok rohamát a demokratikus államok ellen. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Jobbik, az MSZP és a Fidesz soraiból.)
