Az osztrák-magyar monarchia növényvilága. Kerner Antaltól, fordította Kanitz Ágost
Az osztrák-magyar monarchia növényvilága.
Kerner Antaltól, fordította Kanitz Ágost
Kerner Antaltól, fordította Kanitz Ágost
Bárhol vizsgálja is a buvárló szem az osztrák-magyar monarchia területét: a Boden-tó partjától hegyen-völgyön át a távoli podoliai pusztákig s az Adriai tenger partjától fel az Ortler-csúcsig, mindenütt gazdag növényéletben gyönyörködhetik. Igenis, a bájos flóra nemcsak a rideg kőszálakon, nemcsak a hegyeken, völgyeken és síkságokon, hanem még a vízben is szövögeti tarkálló mezét; a tenger mélyében, a nagy és kis tavaly fenekén, a hőforrások meleg vizében, a csergedező hideg hegyi patakban, sőt a glecser-regio firnmezeinek olvadó vizében is élénk, mindig meg-megújúló növényélet pezseg.
Habár e tág terület egyes vidékei még távolról sincsenek oly behatóan átvizsgálva, hogy a növényalakok teljes sokféleségét szám szerint ki lehetne a legpontosabban fejezni, mégis lehetséges már azok megközelítő fölbecslése, mely szerint az osztrák-magyar monarchiában eddig ösmeretes fajok száma kerek összegben tizenötezerre tehető. Ezeknek körülbelől kétharmada penész, alga, moh és általában spórát, egyharmada pedig magot termő növény. Ezen sok fajnak azonban alig fele terjed el az egész osztrák-magyar monarchián; a másik fele az Alpeseken és Kárpátokon innen és túl fekvő különböző flóra-vidékekre és minden flóra-vidékben ismét a síkság és az egyes hegycsoportok különböző regióin oszlik el. De a szűkebb területre szorított növényfajok közül is aránylag csak csekély rész jön úgy elő, hogy az egész táj arczúlatának csak egy jellemző vonását alkotná, sőt bizonyos, hogy sok, igen sok faj hiányozhatnék közűlök a nélkűl, hogy a tájkép lényeges változást szenvedne, és hogy a legtöbb ember ily számos növényalak hiányát észrevenné. Nagyság és alak kevésbbé jön itt tekintetbe, mint inkább a száma és társas föllépése az illető növényeknek. Nem kevés növényalak, mely akár élénk színű virágaival, akár leveleivel, akár deli alakjával, nagyon feltűnik, igen alárendelt értékű valamely vidék tenyésző leplének jellemzésére, ha csak egy-egy példányban, vagy mint igen nagy ritkaság jön elő, mely talán csak valamely félreeső hegyoldalra, vagy egy magános völgyre szorítkozik; míg sok, semmit mondó alacsony moh, zuzmó, mely mint vékony kéreg tapad a sziklára, sőt a picziny algák is, melyek egyenként szabad szemmel föl sem ismerhetők, a tájra nézve fontos szerepet játszanak, ha ezernyi ezeren csoportosúlva borítják el a földet, vagy árasztják el a vizeket.
Ilyen tömeges előfordulás által jelentőségre jutó növények a tájképnek nemcsak előterére nézve nagyon fontosak, hanem háttere vonalaira és különösen színárnyalatára is hatással vannak, s valamely vidék arczúlatának a változatossága bizonyára nem kevésbbé függ ezektől, mint a kőzetek színezetétől, a hegyek körvonalaitól és az égövek szerint változó világításoktól. Fokozottabb tudományos érdeket nyernek a növények ezen társas egyesülései vagy szövetkezetei az által is, hogy az illető vidék klimai viszonyai híven tűkröződnek bennök vissza. Minden növény nemcsak ezer szállal van a röghöz kötve, hanem minden életműködésében oly annyira függ a világosságtól, hőtől és nyirkosságtól, hogy ezen életföltételek legcsekélyebb változásai is kifejezésre jutnak a növény alakjában. A ki ezen kölcsönös vonatkozásokat helyesen tudja magyarázni, következtetést vonhat a helyi klima és talaj sajátságaira a növényalakok sajátságaiból és nevezetesen azokéiból, melyek nagy vidékeket megszámlálhatatlan mennyiségben borítanak. Másrészt ezen növényszövetkezetek elterjedése fontos, sőt talán egyetlen használható támaszpontot nyújt arra, hogy egy helyrajzi, földtani és éghajlati tekintetben oly okszerűen tagolt területet, a milyen az osztrák-magyar monarchia, növénytani tekintetben is természetesen határolt területekre lehessen osztani. Minden terület, mely csak ő hozzá tartozó növényszövetkezetek seregének ad szállást, flóra-birodalomnak neveztetik; és minden oly hely flóra-birodalmi határnak veendő, melyen valamely flóra-birodalom jellemző növényszövetkezetei létfeltételeikben fenyegetve természetes klímai határt találnak, s melyen más, a megváltozott külső viszonyokhoz jobban alkalmazkodó növényszövetkezetek tűnnek föl, minek megfelelőleg az egész tájkép megváltozik.
A flóra-birodalmak jellemző sajátságainak kibetűzése és határainak kiderítése egyik legvonzóbb, de egyszersmind egyik legnehezebb problemája a növény-tudománynak. Ott, hol valamely hegyvidék meredek oldalokkal hanyatlik le a síkságra vagy a tengerpartra, és hol az éghajlati ellentétek igen szembeötlők: ott a szomszéd flórák határai rendesen könnyű szerrel állapíthatók meg; de a lapályokon és a tágas medenczék körében, melyek menedékesen emelkedő magaslatok által környeztetnek, továbbá oly területeken, hol a klímának lassú átmenete tapasztalható, valamint a hol hajdan ismételt geologiai és klimai átalakulások következtében a növényállományban változás és mintegy csere általi helyfoglalás ment végbe: a szomszéd flórák növényszövetkezetei sokszorosan egymásba nyúlva mutatkoznak és egyik flóra elmaradottja vagy előőrse nem ritkán messzire belevegyülve található a szomszéd-flóra növényszövetkezetébe. Azért nem szabad ezen flóra-birodalmak határait politikai határokhoz hasonlítani, sem élesen húzott vonalok gyanánt képzelni; ezek inkább övek, sávok, szalagok, melyek a szomszéd flórák közé be-bekanyarodván, a helyi viszonyok szerint igen változó szélességűek. Helylyel-közzel teljesen jellemző flórától borított és világos határok közé fogható területek láthatók valamely másik flóra-birodalomba ékelve és mintegy szigeteket alkotva, melyek a növényzeti anyaország partjai előtt fekszenek elszórtan.
Az említett szempontból kiindúlva, kiséreljük meg a következőkben az osztrák-magyar monarchia növényvilágának jellemzését és a monarchia területén találkozó mediterran, pontusi, balti és alpin flóráknak sajátságuk szerint való áttekintő leírását.
Mediterran flóra.
Pontusi flóra.
Balti flóra.
Alpin flóra.
Az osztrák–magyar monarchia növényvilágának történelme.
