Geologiai tájékozás. Hauer Ferencztől, átdolgozta Szabó József
Geologiai tájékozás.
Hauer Ferencztől, átdolgozta Szabó József
Hauer Ferencztől, átdolgozta Szabó József
Csakis a kellő fölfogása azon helyzetnek, melyet az ember a Földünket elképzelhetetlen idők óta lakó élőlények végtelen sorában, habár a legmagasb fokon, de azon mégis belűl, nem pedig kivűl elfoglal, juttatott el bennünket a teljes megismerésére annak, hogy mi úgy lakóhelyeink természeti alkatától, valamint állat- és növényországbeli kortársainktól minden szellemi felsőbbségünk mellett is függésben vagyunk.
A lakóföld fölszínének alakúlása, vízzel való ellátásának módja, éghajlati állapota, az altalaját tevő földnemek és kőzetek mivolta és elhelyezkedése, végre maguk azok az állatok és növények is, melyek e földön honosak, hatásuk alatt tartják, sőt sokképen függővé teszik maguktól az ott lakozó néptörzseknek nem csupán testi szervezetét, hanem értelmi és erkölcsi tulajdonságait is.
Ez a hatás említtetett már a megelőző hegy- és vízrajzi áttekintésnél is; itt azonban egyenesen az szabja meg a keretet, melyben a monarchiánkat geologiai tekintetben ismertető jelen értekezésnek mozognia kell.
A monarchia geologiai átkutatása, sőt általában a geologiai tudománynak a művelése is rendkivűl nagy haladást tett nálunk az utóbbi időben. A leghathatósabb ösztönt erre a bécsi cs. és kir. geologiai intézet adta, mely 1849-ben alapíttatott, s melynek tagjai és tanítványai nemcsak legelső rendű föladatuknak, a monarchia rendszeres átkutatásának tettek egész buzgósággal eleget, hanem gyakran annak határain túl, sőt a legtávolabbi világrészekbe hivatva is, elébb vitték magát a tudományt és terjesztették azt mindenfelé. Ez intézet mellett hasonló irányban látjuk működni a budapesti királyi magyar geologiai intézetet, mely 1868-ban alapíttatott, szíves figyelemmel kísérjük a tartományi képviselőségek által Csehországban és Galicziában megbízott fölvevő geologusok munkálkodását, valamint azon számos egyesületeket és magánosokat, kik erőiket részben vagy egészen ugyan ilyen czélnak szentelik, végre pedig örömmel látjuk, hogy már a birodalom valamennyi főiskolájában külön geologiai tanári székek terjesztik és juttatják érvényre e mi tudományunkat.
E működések által a positiv ismereteknek már egész halmazát nyertük; azon kőzetfajok, melyek hegységeink szerkezetében tényezők, már a legapróbb részletekig át vannak kutatva, az egyes fajok és alfajok szerkezetök és képződési koruk szerint el vannak egymástól különözve, elterjedésök és elhelyezkedési körülményeik nagy méretű térképeken szembetűnőleg ábrázolvák, s bő közleményekben találhat róluk fölvilágosításokat úgy a tudós, mint a gyakorlati ember, a ki az ásványország termékeit értékesíti, vagy a kinek a tevékenysége valamely tekintetben a kőzetek mivoltától és eloszlásától függ. Itt csak a legrövidebb vázlatban kisérlhetjük meg amaz általános értékű legfontosabb viszonyok előadását, melyeknek tudását az épen emlegetett kutatásoknak köszönhetjük.
Ha a monarchia geologiai térképére egy pillantást vetünk és e térképet ugyanannak egy magassági térképével összehasonlítjuk, azonnal kitűnik, hogy a felszín alakulása nagyon függ a geologiai szerkezettől. Más kőzetfajok uralkodnak a hegységekben, mások a síkságban; aztán minden hegycsoportban ismét észreveszszük, hogy más a kőzettani alkotás a magas hegységben, vagy általában a hegyek magasabb részein, mint a középhegységben vagy épen a hegyek előtt fekvő dombokban; innét eltérő az alkat az elszigetelt kúphegyekben, melyek egyes tájakon, példáúl Csehország középhegységében vagy Magyarországban a Balaton partjai mellett síkságból, vagy dombvidékből emelkednek ki.
A magas hegységben vagy a középhegység magasabb tájain is sokszor az úgy nevezett őshajdani vagy azoi korszak képződményei vergődnek túlsulyra; ezek az ó kristályos kőzetek, melyekben mint alkotó ásványok; kovarcz, földpát, csillám, amfibol, augit sat. ismerhetők fel; ezen kőzetek között azután kiválaszthatunk olyakat, melyeknek szerkezete táblás, melyeket tehát kristályos paláknak mondunk, ezeket rétegekben lehet fejteni és így a réteges kőzetek között is helyet foglalnak; de vannak olyanok is, melyeknél nemcsak a finom palásság, de a durvább rétegesség sincs meg, ezek a kristályos tömegkőzetek. Ha ezeknél a folytonosság megszakadása látható, az csak utólag bekövetkezett váladék irányában történt.
A kristályos palakőzetek a Föld legrégibb ismert kőzetei; ezek képződése idejében (mi hogy mi módon ment végbe, arról hypothezis elég van, de észleletre fektetett s jobban megállapított theoria még nincs) szerves lények tán még nem népesítették bolygónkat; mindenütt alapúl szolgálnak ezek azon üledékes és kövült állati, meg növényi maradványokban gazdag kőzetek hatalmas sorának, melyekről alább többször lesz szó. A kristályos palák legfontosabb fajai: a Gneisz, melyben kovarcz, földpát és csillám az alkotó részek; a Csillámpala, elegyrészei kovarcz és csillám, melyeket szabad szemmel (makroskoposan) vagy egyes üveglencsével nézve is felismerhetünk; a Phyllit vagy kristályos agyagpala, mely ugyanazon ásványokat tartalmazza, de olyan apró szemekben és pikkelykékben, hogy ezeket a látszólag egyöntetű anyagban csak nagyító üveg segélyével lehet megkülönböztetni. Ide tartozik még, de gyérebben előfordulva, az Amfibolpala, a Chloritpala és a Talkpala, mindegyik azon ásványról neveztetvén el, mely benne túlnyomó és egyéni sajátságával ezen összetett kőzetben is feltűnik; továbbá a Kristályos mész, néha régi nevén ősmésznek is nevezve, ez mészpát-szemekből van összetéve, és ámbár palás szerkezettel épen nem bír, mégis ide veszszük, tekintve, hogy vékonyabb rétegeket képez, és mint ilyen a kristályos palakőzetekkel váltakozó településben fordul elő.
A régi kristályos tömegkőzetek keresztül törnek egyes erekben vagy kidudorodó tömzsökben a palakőzeteken, vagy hatalmas telepekben vannak azokba ágyazódva, vagy végre egymagukban képeznek egész hegységeket. Ezek képződési módja sincs még egészen tisztába hozva; mindazáltal valószinűséggel állíthatni több esetre nézve annyit, hogy a mélységből föltóduló folyó vagy félig folyó kőzetmagma (tésztanemű kőzetanyag) megmerevülése és lassankint bekövetkező kristályosodása által képződtek. Ezen csoport legfontosabb tagja a Gránit, a melyben csak úgy, mint a Gneiszban, kovarcz, földpát és csillám különböztethető meg, csakhogy míg a Gneisz réteges palás, a Gránit nem az, hanem tömeges. Ide való továbbá a Seinit, kristályos szemcsés elegye a földpátnak és a sötét színű amfibolnak; a Felsitporfir, melynek sűrű alap-anyagában földpát és kovarcz, nagyobb kristályokat is képezve, ismerhető fel; a Diorit, mely lényegben amfibol és plagioklas (ferde szögletesen hasadó földpát) szemcsés elegye, és a Diabas, mely plagioklas földpát mellett augitot tartalmaz; végre részben ide vehető a Serpentin, egy víztartalmú magnesia-silikát, mely különböző kristályos, pala- és tömegkőzetek elváltozásának eredménye és ennélfogva kiegészítésűl hol ezek, hol amazok csoportjához vétetik.
A hegységek mélyebb fekvésű belső részei, valamint a kristályos hegytömegek mellé és elé telepedett kevésbbé magas hegy- és dombvidékek a kiváltképi fészkei az üledéki kőzetek két régibb keletű csoportjának.
Az üledéki kőzeteket, melyek a vízből való lerakódás útján akár tisztán mechanikai úton, akár víz általi föloldásokból, még pedig gyakran szerves működés hozzájárulása mellett történt kiválás által képződtek, általában csaknem mindig az jellemzi, hogy igen világosan rétegesek, meg hogy állati és növényi maradványokat, úgy nevezett kövületeket, tartalmaznak.
A legnevezetesebb fajok a Homok, mely régibb elporlott kőzetek meggömbölyödött szemeiből áll, a melyek olykor bizonyos kőzetanyag által összeragasztva Homokkövet szolgáltatnak; a nagyobb, gömbölyűre kopott darabokat tartalmazó homok Murva vagy Kavics néven neveztetik, összeragasztva pedig adják a Conglomerátot; a lerakódott iszapból lesz az Agyag, ebből hosszabb idő után a Palás Agyag, későbben a még szilárdabb Agyagpala; a légtöbbnyire sűrű Mészkő képződésében igen gyakran lényegesen közreműködnek a mészkiválasztó növények és állatok is száraikkal s héjaikkal; a Dolomit, melyben a szénsavas mész a szénsavas magnésiával van keverve; végre ide veendő a vulkáni Tufa, mely a vulkánok hamujának és egyéb kihányt termékeinek felhalmozódása- és megszilárdulásából állott elő.
Különösen tudományos tekintetben az üledéki kőzeteknek nem annyira azok kőzetminősége, mint sokkal inkább a bennök foglalt kövűletek kölcsönöznek érdekességet. Behatóbb tanulmányozásuk azt eredményezte, hogy a szerves élet kezdetétől fogva, melynek első biztos nyomait a kristályos palakőzetek felett közvetlenül fekvő és azért a legrégibb üledékeknek nevezett lerakódásokban találni, egész a jelenkori dús fejlődésig, a különböző faunák és floráknak hosszú sora élt egymásután a Föld felszínén, a melyek nemcsak egymástól, hanem a mostaniaktól is eltérvén; lehetővé teszik, hogy a réteges főzetek összességét képződésük időszaka vagy, a mint mondani szokás, viszonyos koruk szerint nagyobb csoportokba oszszuk, melyek mindenikét a maga külön kövületei jellemzik. Ezen csoportokban alosztályokat is különböztetnek meg, melyek nagyobb méretű geologiai térképeken a következő nevezetek alatt jelölvék:
A Paleozói korszak, mely négy alosztályt vagy sistémát foglal magában alólról fölfelé menőleg a következő sorban: 1. Silur-, 2. Devon-, 3. Karbónos, 4. Dias-képződmények. A második vagy Mezozói korszak alosztályai vagy sistémái: 1. a Trias a Rhetivel együtt; 2. a Jura, 3. a Kréta. A harmadik vagy Kenozói korszaknak alosztályai (sistémái): 1. az Eocen, 2. a Neogen, 3. a Diluvium és Alluvium, mely utóbbi ma is folytonosan képződik szemünk előtt és leginkább látható a folyók torkolatánál stb., vagy pedig a folytonos növésben lévő Korallszigeteken stb.
Az első és második korszak kőzetei, melyekhez azonban az Alpesek és a Kárpátok vidékein hasonló természetűeknek tapasztalt Eocen kőzetek is odacsatlakoznak, mint már mondva volt, főleg a magas hegységek melléklánczaiban stb. vannak kifejlődve; ezeknek a részei legtöbbnyire zilált és fölfelé álló helyzetben vannak, eredeti vízszintes településben csak ritkán.
Ezen régibb üledéki kőzetek területén különben a kristályos tömegkőzetek is nagyon el vannak terjedve, a melyeknek eruptiv (kitörési) természete már az előfordulás módjából látható, s melyeket ugyanazért eruptiv kőzeteknek mondanak. Ilyenek a Paleozoi és Mezozoi korszakból a kovasavban dús Felsitporfirok, melyek az Archai (őskori) csoport hasonnevű kőzeteitől lényegesen nem különböznek, úgyszintén az Augitporfir és a Melafir, melyek kovasavban aránylag szegényebbek, és azért aljban dús vagy bázisos kőzeteknek mondatnak. Ez utóbbiak színe sötét és hajlammal bírnak Mandulakő képződésre.
Az Alföldön a síkságokon és a szélesebb völgyfenekeken kiválólag a Neogén, a Diluviál és az Alluviál képződményeket találjuk. Rétegeik legtöbbször vízszintesek, tehát megmaradtak azon helyzetben, a melyben lerakódtak volt, és sokkal ritkábban szilárdúltak igazi kőzetekké, mint a régibb korú képződmények lerakódásai.
A neogén korszak vulkáni tevékenysége még sokkal nagyobb mértékben fölismerhető egyes vidékeinken, név szerint éjszaki Csehországban, azután Magyarországban, mint a mezozoi korszaké. E korszak képződményei a Trachitok, a melyek sokban hasonlítanak a régibb Porfirhoz, amennyiben egy felsites alap-anyagban földpát, gyakran kovarcz, amfibol s piroxen vannak kristályokban kiválva; továbbá a Bazalt, hasonló a régibb kor Melafirjához, színe többnyire sötét, tömöttsége nagy, hajlandósággal bír sűrű kőzetével oszlopos elválásra, alap-anyagában kristályosan kiválva augit, földpát, magnetit és olivin ismerhetők fel; máskor a földpátot részben lencit, nefelin stb. helyettesíti.
Térjünk most át kissé behatóbb tárgyalására az egyes hegycsoportoknak, melyeknek eloszlásáról és csoportosúlásáról e munkának hegy- és vízrajzi része ad áttekintést. Tárgyunk taglalásával mi is ez áttekintéshez alkalmazkodunk, s előadásukat mi is az Alpesekkel kezdjük meg.
