A Duna, mint vízi út.
A Duna, mint vízi út.
Már a XII. században szólnak széles, nehéz hajókból álló hatalmas dunai hajórajokról, melyek Regensburgból Bécsbe és alább lefelé egész Törökországig jártak; újabb időben pedig, alig hogy a hajózásnál a gőzerőt alkalmazni kezdték, Bécsben hajózási vállalat alakúlt, melynek gőzösei már 1840-ben Lincztől Trapezunt- és Konstantinápolyig terjedő, majdnem folytonos hajózási vonalon közlekedtek. És midőn az 1856-iki párisi congressuson a dunai hajózás szabadsága kimondatott, nem felkölthette-e a congressus „arany tolla” azt a reményt, hogy a Dunára arany-korszak virad fel, és a világkereskedelem Bécset arany-szárnyaival meg fogja érinteni?
Hogy a dunai kereskedés a legújabb korig még sem vett oly lendületet, mint a milyet Európa egyéb vízi útjai mutatnak, onnan magyarázható, hogy a kedvező viszonyok mellett a dunai hajózás haladása elé csaknem áthághatatlan akadályok is gördűltek.
A Duna hatalmas, de szabályozatlan folyam, egyes nagyobb részeiben elvadúlva és elhanyagolva, változó eséssel és sebességgel, folyamszorosok- s zuhatagokkal és elszélesedésekkel, rendkivűl nagymennyiségű törmeléket hord magával, mely medrét beiszapolja, elzátonyosítja, őseredeti állapotában levő folyam, szabályozatlan áradások- és jégzajlásokkal, melyek a hajózást folyvást veszedelemmel fenyegetik s a partvidéket és lakhelyeket elpusztítják. Ez állapotokkal szemben az osztrák-magyar monarchiának egyik legfontosabb közgazdasági feladatává vált a Dunaszabályozás, melynek Bécs mellett eszközölt megkezdése a megoldásnak csak első lépése volt.
Ott, hol a Duna a bécsi medenczébe belép, folyása a Leopoldberg és Bizamhegy közötti völgy által megváltozhatatlanúl helyhez van kötve; de, a mint Nussdorf mellett kijut a sikságra, az egész Hainburg és Dévényig vezető úton nem talál a természet által kijelölt ágyat; így magára hagyva, a véletlenűl előtte levő akadályok kikerűlgetésével több ágra szakadt a folyam, kavicslerakodás folytán mindig újabb oldalágai támadtak, és vízáradás, vagy jégzajlás esetén mérföldekre menő területek védtelenűl a pusztúlás martalékaivá lettek.
A folyam elvadúlása, folyása irányának bizonytalansága, mely a Dunán keresztül régóta tervezett állandó híd építését lehetetlenné tette, és a lakosság közt irtóztató nyomort előidéző áradások megújúlása mind jobban megerősítették azon meggyőződést, hogy a Dunának egységes terv szerinti szabályozása mellőzhetetlen szükséget képez. Az ügy annál sürgetőbbé vált, mert a vasútak létesítése miatt a folyamon új átkelési helyek teremtése vált kivánatossá, és mert az új közlekedési eszközöknek a hajózással való érintkezése következtében a Dunán új telepek létesítése vált szükségessé, a mihez a megfelelő hely hiányzott.
Az 1862-iki árvíz következtében végre elrendelte az 1869 február 8-án hozott törvény a Dunának Nussdorftól Fischamendig való szabályozását, miután ez ügy tárgyalása teljes 60 évig tartott. Az osztrák állam, Alsó-Ausztria és Bécs város egyenlő arányban vállalták magukra a kivitel költségeinek viselését, melyek 30 millió forintos kölcsön által fedeztettek.
A Duna-szabályozás legfontosabb feladata kétségtelenűl az volt, hogy a bécsi Duna-csatorna kivételével a folyam valamennyi ága szilárd, egyenközű és összefüggő partokkal bíró egyetlen ágyba szoríttassék; de a kérdés magvát az képezte, hogy az új folyam a régi, Bécstől távol eső főágban, avagy újonnan, Bécshez közelebb építendő ágyban helyeztessék-e el. A feladat megoldásával megbízott Duna-szabályozási bizottság Bécs fejlődése érdekében félénk habozás nélkül az utóbbi, merész és nagyszerű megoldást határozott el, mi által foganatba vette azt a nagy szabású eljárást, mely e vállalat munkálatait jellemzi.
A Duna szabályozott medre Bécs mellett.
Darnaut Húgótól
A Duna új medre ma Nussdorftól Fischamendig 26 kilométer hosszú, folytonos, kevéssé görbűlt vonalban húzódik a város mentén; mindkét oldalról hatalmas gátak szegélyezik, a város felőli részén tíz kilométernyi hosszúságban raktárak és árúházakkal ellátott rakodó-partok, kikötő- és lerakodó helyek sorakoznak egymás mellett, melyek egy hatalmas középponti pályaudvarhoz hasonlító vasút által vannak egymással és Bécs valamennyi vasútjával összekötve.
A folyam jobb oldalán 230 hektár építkezésre alkalmas területet nyertek, melyen nagy számú gyár és lakóház épűlt, úttörői a jövendőbeli dunaparti városnak. Öt új kő- és vashíd vezet a méltóságos folyamon keresztűl és biztosítja a monarchia éjszaki és déli részeinek állandó összekötettését.
Kotró gép. (Excavateur.)
Darnaut Húgótól
A Duna új folyammetszete két részből áll: a közönséges vízállás részére újan ásott 285 méter szélességű, tulajdonképeni folyamágyból, és a töltések által szegélyezett 475 méter összes szélességű területet magába záró áradási ágyból, melybe a kiáradó víz ömlik. A Duna új medre Nussdorfnál, a stadlaui hídnál, és lejebb a Wiederhaufen mellett a égi folyással esik össze; e pontok között az új meder két nagy átvágással állíttatott elő.
A Bécs melletti felső átvágás 6.638 méternyi egész hosszában és a folyamágy teljes szélességében szárazon ásatott úgy, hogy az átvágásnak 1875-ben eszközölt megnyitásakor a Duna egyszerre előkészített ágyába ömölhetett, Floridsdorf melletti régi ágyát pedig odahagyhatta. a 12,300.000 köbméterre rúgó óriási földhányást, mely ez átvágáshoz megkivántatott, csaknem kizárólag gépek eszközölték; a főmunkát földvájók, síneken mozgatható gőzkotrógépek végezték, melyeknek segélyével a föld és kavics kikotrását úgy szárazon, mint a víz alól a partról lehet eszközölni. A kiemelt anyagot vasúti vonatok szállították a töltések helyére, és e czélra nem kevesebb, mint 35 kilométernyi sín-út vétetett igénybe. Az alsó Duna-átvágásnál csak a jobb parton emeltek ki egy cunettát, a folyamágy egyéb részének kiképzését a bebocsátott folyamra bízták.
Legnagyobb veszélylyel ez előtt a Duna-csatorna fenyegette Bécset, és 1830-tól kezdve, midőn a jégzajláskor a nagy Duna védő gátjai áttörettek és onnan a víz a mélyebben fekvő városrészekbe ömlött, egyetlen árvizet sem a nagy Duna áradása, hanem a csatornában való jégtorlódás okozott. A tapasztalás megmutatta, hogy, midőn a nagy Duna jégtömegei enyhe időjárás folytán mozgásba jőnek és útjokban valamely okból megakasztatnak, az egész nagy jégtömeg a csatornába nyomúl, és annak alsó, sekélyebb részein oly jégbástyává torlódik össze, mely a vizet magasan felduzzasztja és a partok közűl kiszorítja.
Hajóforgalom a Dunán Bécs alatt.
Bernatzik Vilmostól
Ez okból oly intézkedésekre volt szükség, melyek nemcsak a rendkivűli vízáradásoknak, hanem a jégtömegeknek is megakadályozzák a csatornába való benyomúlását a nélkűl azonban, hogy annak idején a hajózás korlátozva volna, vagy a csatornától a víz egészen elvonatnék, a mi egészségügyi szempontból meg sem engedhető.
E bonyolúlt föladatot most egy úszó zsilipkapu oldja meg, mely a Duna-csatorna Nussdorf melletti bejáratánál két zsilipfal között a csatorna egész szélességében keresztűl fektethető. E vas- és aczélból szerkesztett zsilip víz beömlesztése által tetszés szerint sülyeszthető, vas czölöpökön lebocsájtható, a víz kiszivattyúzása által újra kiemelhető, lánczokkal úszva helyére állítható, és egy mozgatható boltváll bevonása által a vizen lefelé szabadon elszállítható. Megerősíthető ezenkivűl vasgerendákkal, melyek egész a csatorna fenekéig érve jégrekeszt képeznek.
Ha csupán vízáradást kell visszatartani, a zsilipkapu jégrekesz alkalmazása nélkűl mélyre sülyesztetik úgy, hogy a megszűkített nyíláson csak kevés víz ömölhet a csatornába, és ennek vízállása a part felszínéhez mért magasságra szoríttatik. Télen azonban, mihelyt a Dunán jégzajlást várnak, a zsilip elhelyezése után azonnal lerakják a jégrekeszeket. A zsilip nem akadályozza meg egyes jégdarabok bejutását, melyek a jégrekeszen megtörve alámerűlnek és azután a csatornába jutnak, mely által akadálytalanúl levitetnek. De, ha a Dunán zajlani kezd a jég és egyszerre nagyobb jégtömegek érnek a zsilipkapu elé, ez által magasra feltolatnak és olyan jégtöltéssé tömöríttetnek, mely a Duna jegére nézve áthághatatlan korlátot képez. Az 1880-diki rendkivűl hideg télen a Duna Pancsovától Ybbsig, tehát Bécsen alúl 886 kilométer, Bécsen felűl pedig 104 kilométernyi hosszúságban sűrűn volt jéggel borítva, de a Duna-csatorna jégmentes maradt, a zsilipkapu ez évben állotta ki a próbát, és a fővárost az 1830-ikihoz hasonló csapástól szerencsésen megmentette.
A Duna-szabályozás, mely Bécs mellett 1884-ben fejeztetett be, az 1882. évi június hó 6-án hozott törvény által egész Alsó-Ausztria területére kiterjesztetett úgy, hogy néhány év múlva a Duna az Isper torkolatától Dévényig a tudomány által megszabott folyással fog bírni. A Bécs melletti Duna-szabályozásnak pénzügyi hasznai is voltak; a kölcsön fölhasználható részeiből, a telkek vételárából és egyéb haszonvételekből nemcsak a 32 millió forintnyi összes költségek fedeztettek, hanem földbirtokban és egyéb értékekben 14 millió forint meg is maradt.
Rövid még az idő arra, hogy megítélhessük, mily jelentősége van a fővárosra nézve a Duna-szabályozás nagy művének. Ezen hatást csak kis részben jelzik azon számok, a melyek kimutatják, hogy a Duna-gőzhajózási társúlat az utolsó időben épen kétszer annyi (14–16 millió métermázsa) teherárút szállított, mint a hatvanas évek elején. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a nagy kereskedelmi forgalom mindinkább a hatalmas folyam partjaira, az új életre kelő „Duna-parti város”-ba tereltetik. Már kitűnő útvonalak vezetnek a főváros ezen oly sokáig elhanyagolt részébe; a partvidéket már vasúti vágányok kötik össze a monarchia vasúti hálózataival; már iparvállalatok keletkeznek ott, a melyek a nyers anyagok és tömeges árúk feldolgozására vannak utalva; már közraktárak állíttattak fel, melyekben e nyers termények, különösen a termékeny kelet mezőgazdasági termelvényei elhelyezhetők, mi a bécsi nagykereskedés szervezetében régóta érzett hiányt van hivatva pótolni. Uj életre ébred a hatalmas folyam partvidéke, mert azt az új mederbe szorított Duna immár nemcsak hogy veszedelemmel nem fenyegeti, hanem termékenyítve és hasznot hajtva járúl a jólét és gazdagság növeléséhez.
Giesel Frigyes Hermanntól
