A föld külső alkata. Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula
A föld külső alkata.
Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula
Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula
Olyan hegyes országban, mint Bosznia és Herczegovina, a fölszín külső takarójának az alkata lényegesen az imént vázolt altalajbeli geologiai képződményektől függ. Boszniának a fő vízválasztótól éjszakra és keletre eső nagyobb részében az altalaj geologiai tulajdonsága igen kedvező volt mívelhető fölszíni réteg képződésére. A sziklás altalajt csaknem mindenütt bőségesen borítja a televény; de sőt a triász- és a krétakomplexusoknak a vízválasztó ezen oldalára eső karsztos részei is mívelhető talajt szolgáltatnak, a mi agyag- és márgatartalmuknak a következménye.
Karszti tájkép a Kupreškopoljén.
Ajdukiewicz Zsigmondtól
Különösen kitűnő szántóföldek vannak a Száva mellékén és a Szávába ömlő bosnyák vizek alsó folyása mentén levő lapályok alluviumjain. A talajt jól öntözik a nagy és gazdag hálózattá szétágazó folyók, patakok és források, meg a bőséges esőzések. Az ország e részében a terűletnek 32 százaléka esik szántóföldekre, rétekre és kertekre, 58 százalék erdőségekre, 10 százalék pedig legelőkre és terméketlen földekre.
Lényegesen másként alakúl a kép a vízválasztón túl: Herczegovinában a konjicai járás kivételével, Boszniában pedig a livnói, županjaci és glamoči járások, valamint a kupresi aljárás területén a szántóföldek és rétek állománya csak 17 százalék, az erdőségeké pedig 37 százalék. Ezeken a vidékeken már a karszt sajátos bélyege van. Ez a jelenség a vízválasztótól keletre is el van ugyan terjedve, de a földmívelésre nézve már nem oly ellenséges alakokban, mint a nyugati oldalon. Itt mindenek előtt a karsztra nézve oly szerfölött jellemző fölszíni alakzatok, a körűlsánczolt vakvölgyek: a teknőszerű bemélyedések (poljék) és a tölcsérszerű behorpadások (dolinák) rendkivűl számosak. A sziklás lejtőkről hiányzik a folytonos televénytakaró és pedig annál inkább, mennél tovább haladunk a hegység éjszaki részétől a déli része felé. Itt a növényzet csupán a karsztos kőzetek számtalan szakadékait és repedéseit betöltő durva agyagban tud gyökeret verni. Nagyobb kiterjedésű termékeny talaj ennélfogva csupán az üledékképzés, vagy a lemosások útján összehordott anyagokból keletkezhetik a karsztos völgyek fenekén.
A mívelhető terűletek oly igen becsesek, hogy a vörös agyagnak a karszti völgykatlanok fenekén összegyűlt üledékeit, még ha csupán nehány négyszögméter terjedelműek is, drága jószágúl őrzik és kőfalakkal kerítik be; továbbá, hogy a hol a karsztos lejtőkön a vörös agyag bővebben gyülekezett össze, a kőzetet gyakran robbantás útján távolítják el s a megmaradt termékeny talajt terraszozással egyengetik el. A karszt vidéken ez oázok rendkivűli termékenységgel fizetik vissza a rájok fordított fáradságot. A sziklás karsztlejtők e vörös agyag nagy termőerejének köszönhetik, hogy nem válnak teljesen meddőkké, és hogy kellő gondozással a régi idők barbár legelő- és erdőkezelése következtében elpusztúlt erdőtenyészet számára is visszahódíthatók.
