Vizek. Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula
Vizek.
Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula
Ballif Fülöptől, fordította Pethő Gyula
A Bosznián éjszaknyugatról délkelet felé keresztűl húzódó hatalmas hegység egyszersmind ennek a terűletnek fő vízválasztója is, mely annál felötlőbb, mivel a rajta innen és túl levő vizek igen lényegesen elütnek egymástól. A Száva zavaros hullámai, melyek Jasenovactól lefelé széles szalagban (190 és 500 méter) Bosznia éjszaki határát szegélyezik, az éjszaki és a keleti lejtők összes folyóit magukba fogadva ömlenek a Dunába.
Boszniai középhegység Jajca és Travnik között.
Ajdukiewicz Zsigmondtól
E folyók közt első a Bosznia nyugati határán, de még horvát terűleten Suvaja közelében hatalmas karszti forrásokból fakadó Una, mely, miután legnagyobb mellékfolyója, a Sana, Novinál beleömlött, 218 kilométer hosszú kanyargás után, 190 méter széles víztűkörrel Jasenovacnál a Szávába szakad. A két folyónak különben egyenletes esését helyenként egyes tufa-lerakódások szakítják meg, melyekről gyönyörű zuhatagokkal omlanak alá. Másik nagyobb mellékfolyója a Szávának a Vrbas. Forrásai épen a fő vízválasztó gerinczén fakadnak Gornji-Vakufon felűl. Csaknem egészen a délvonal irányban fut s 253 kilométer hosszú útat téve siet a Szávába. A Vrbas mellékvizei között tájképi szépségeinél fogva különösen a Pliva tűnik ki, mely szintén karszti víztorkokból ered. A Jezero és Jajca közötti tufa-lerakódások gátján keletkező vízesései még nagyobbak, mint az Una és a Sana zuhatagai s Jajcánál körülbelűl 30 méternyiek. S minthogy a folyó kimosó ereje e tufagátakat részben már keresztűl törte, vize 20 méter magasból, hatalmas eséssel zuhan le a Vrbas medrébe. A Pliva Jajcán fölűl festői szikláktól környezett, két négyszögkilométer nagyságú hegyi tóvá szélesedik ki (Plivsko Jezero), mely a megszállott tartományokban az egyetlen nagyobb tó. Banjalukán felűl a Vrbas addig nagyszerű sziklaszorosoktól közrefogott szűk völgyéből egyszerre a síkságra bukkan ki, a hegyi folyókat jellemző esését elveszti és Klasnicén alúl lomhán tova kígyódzva víztömegét a Szávának adja át.
Más természetű folyó a Boszna. Ennek a felső folyása kevésbbé rohanó, és egyenletes, mérsékelt sebességű folyását továbbra is megtartja. Ilidsénél, Szerajevo közelében, az Igman-hegység tövéből buzog ki dús forrással és szintén csaknem pontosan a délvonal irányában haladva, 275 kilométernyi út után Šamacnál levő torkolata felé csak lassanként csöndesedik meg az esése, s több nagyobb mellékfolyót fölvéve Modrićnál már 180 méter szélességű folyóvá nő. Ezen mellékfolyói: jobbról a Miljačka a Sarajevskopoljében, a Krivaja Žepčén alúl és a Spreča Dobojnál; balról a Lašva Janjići közelében és az Usora Dobojon fölűl.
Legutolsó és legnagyobb mellékfolyója a Szávának Boszniában a Drina, mely 464 kilométer hosszú út után 300 méter széles torkolattal Račánál ömlik belé. Ez a folyó a montenegrói hegyekben eredő Piva és Tara patakoknak a bosnyák határon Humnál való egyesűléséből keletkezik; érinti Törökországot is a novi-bazari szandsákban eredő Čehotina és Lim mellékfolyókkal; s végűl Szerbiát, melynek a Drina Višegradon alúl határfolyója. Balparti mellékfolyói mind bosnyák terűleten erednek.
Boszniának említett öt nagyobb folyója elágazásaival együtt szabályosan kifejlődött mederben halad. Felső- és középfolyásuk többnyire szűk mederben szorong, mely csak helyenként szélesedik ki csekélyebb lapályokká. A bosnyák középhegységen való áttörésekben a folyómedrek gyakran szűk szorúlatok fenekén vannak, a melyek némelyike tájképi szépség és nagyszerűség tekintetében az Alpesek leghíresebb szűk hágóival tehető egy sorba. Mind az öt folyó utolsó negyede-ötöde már a Száva felé lassanként ellapúló halmos vidékre esik. A Száva felé közeledve a völgyek többé-kevésbbé kiterjedt, a Száva mellékével összeolvadó, nagy termékenységű síkságokká tágúlnak. A Boszniában még máig is gazdag erdőállománynak köszönhető, hogy a folyók áradásai szabályos lefolyásúak s ezzel egyszersmind az is, hogy káros kiöntések nem történnek, a milyenek a Száva lapályainak egyes részeit látogatják.
A fő vízválasztó déli és nyugati karsztos lejtője az Adriai tenger felé hanyatlik alá. E tengerből 19, illetőleg 5 kilométer hosszaságú partszegély tartozik a kleki enclavékban és a Sutorinában Herczegovinához, melynek többi részét a dalmata partvidék választja el a tengertől.
A vízkeringés hatalmas szabályozója, az erdőség, ezen az oldalon csak gyéren és szórványosan borítja a többnyire kopár- és szakadékos talajt. Itt az esőzések vizeit mind a kőzet üregei és hasadékai nyelik el, s ha azok a föld alatt nem találnak a közeli tengerpartig vezető útat, hatalmas források alakjában a karszti völgyek feneke közelében és az ú. n. poljékban bukkannak ismét fölszínre. Különösen számosak és bő vizűek ezek tavaszszal és őszszel, mikor a föld alatti gyülemlő helyek megtelnek és a térszínt a subtropusi esőzések elárasztják. Ilyenkor a karszti folyók medrei nehány nap alatt hirtelen csordúltig megtelnek és a nagy terjedelmű poljékból is sokat eláraszt a víz. Virágzó rétek és szántóföldek helyét hónapokon át tó foglalja el, melynek elapadása attól függ, hogy a föld alatti sziklahasadékok („ponor”-ok) mennyi vizet tudnak elnyelni, mert a víz csupán azokon tud lefolyni. A vízválasztótól nyugatra eső bosnyák és herczegovinai karszt-terűleten 49 polje van, melyeknek összes terűlete 1.573 négyszögkilométer. Ezek közűl 17 polje (957 négyszögkilométer terűlettel) időszakos elárasztásnak van ki téve.
A Popovopolje Zavalánál.
Ottenfeld Rudolftól
A Karszt tektonikai rendellenességei kihatnak a vizek folyására is. A zárt katlanvölgyek és medenczék peremén nagy, a kimosásoktól kitágított sziklahasadékok és üregek nyelik el a víztömegeket, hogy odább rövidebb, vagy hosszabb föld alatti futás után, olykor sokkal mélyebb színtájakban ismét a fölszínre bocsássák. E megszakadások nem ritkán ismétlődnek és a különböző terűletek vízrajzi kapcsolatát csak hozzávetőleg engedik fölismerni.
Herczegovinában csupán egyetlen egy folyó, a 233 kilométer hosszú Narenta fut mindenütt nyílt mederben a tengerig. Forrása a fliss-komplexusokban, a Čemernoplaninában fakad; felső folyásában és Jablanicáig a triász meszekből és a werfeni rétegekből eredő, rendes kiképződésű mellékágak táplálják, a melyek közűl legfontosabbak a jobbról beléömlő Neretvica és Ráma patakok; Jablanicán alúl azután tiszta karszt terűletre lép. Itt vizének bőségét egy részt hatalmas források gyarapítják, a melyek azonban többnyire csak időszakos folyásúak s a völgy fenekéhez közeli lejtőkből fakadnak; más részt olyan mellékfolyók növelik, a melyeket eredetökre és lefolyásukra nézve már a karszti folyók sajátosságai jellemeznek. Emezek közűl különösen említendők: a jobbparton a Trebižat, melyet csak alsó folyásában neveznek így, míg középfolyásában Mlade és Tihaljina a neve. A Tihaljina hatalmas karszti forrás alakjában 100 méterrel mélyebben ered, mint a 92 négyszögkilométernyi terjedelmű imotskii nagy medenczének tőle csak két kilométernyive1 éjszakabbra emelkedő párkánya. Az esőzések időszakában a Tihaljina eme nagy medencze 60 négyszögkilométernyi tükrűvé gyülemlő tavának ponorokon át való lefolyása, ellenben nyáron csupán folytatása a medenczén átfolyó Vrlika pataknak, melynek felső folyásában Suhaja, a Posušje-poljéban levő forrásvidékén pedig Ričina a neve. A Tihaljina folyó egész hoszsza a Ričina forrásaitól kezdve a Narentába való torkollásáig 115 kilométer, szélessége Ljubuškinál 55 méter. Bal felől a Buna Blagajnál, Mosztár közelében, festői sziklabarlangból tör elő s nyílt mederben csak kilenczedfél kilométel útat téve, Buna falunál 110 méter szélességgel ömlik a Narentába. Herczegovinában a Narentán kivűl a Trebinjčica alkotja a második zárt vízrajzi terűletet és pedig legnagyobbrészt föld alatti, éjszakról dél felé irányúló folyással. A fő vízválasztó gerinczeiről és felső völgyeiből a montenegrói határhoz közel fekvő Gackopolje több nagyobb patak és forrás vizét gyűjti össze, melyek a Mušica folyóvá egyesűlve, 38 kilométer fölszíni folyás után a polje déli párkányán nyíló ponorokban tűnnek el. A Trebinjčicának 28 kilométerrel délebbre és 600 méterrel mélyebben fekvő forrásánál való újra előtünéseig a mellékerektől meggyarapított föld alatti áradat csak két kis darabon bukkan ki a fölszínre a Crnica- és a Fatnica-medenczében, mind a kettőt elárasztva, az utóbbit 29 méter magasságig is.
Részlet az erdőborította Crnagora magas hegységéből.
Arndt-Čeplin Ewaldtól
A Trebinjčica, mely már a forrásától kezdve 40–60 méter széles, alacsony vízállás idején 45 kilométernyi hosszú folyása után elhagyja fölszíni medrét és Dražindón alúl a folyó párkányán nyíló ponorokban tűnik el, hogy azután Raguza közelében, alkalmasint az Ombla-forrás képében érje el a tengert. Nagy vízállások idején azonban megtölti a katlanvölgy további folytatását is, melyben víztömegei az átlagosan 2–3 kilométernyi széles völgyfeneket 27 méter magasságig elárasztják és 50 négyszögkilométer kiterjedésű tavat alkotnak, mely azután lassanként föld alatti levezető csatornákon át a tengerbe fut le; de az is meglehet, hogy egy része Metković közelében a Narenta völgyébe foly át. A Narenta vízkörnyékétő1 éjszakra, Boszniában, a boszniai és herczegovinai vízválasztó lefolyásai nem egyenesen, hanem a már Dalmácziában fekvő Četina-völgyön át jutnak a tengerbe. A kupreši fensík egy része a Malovánnál, Šuicán fölűl, ponorokba ömlő Miljac pataknál fogva a két kilométernyivel nyugatra s 150 méterrel mélyebbre eső, Stržanj romnál egy sziklatorokból kibukkanó Šuicát táplálja, mely ismét föld alatti csatornákon át a 140 méterrel mélyebb, 53 négyszögkilométer terűletű Buškoblatóba jut, azt novembertől júliusig elárasztja, azután ugyanolyan útakon a Četinába folyik.
A következő, vízrajzilag kapcsolatos terűleteknek: a Glamočpoljénak és a Livnopoljénak egyáltalában nincs egységes levezető csatornájuk. Ezek az egyenként 45 kilométer hosszaságú poljék a hegylánczok csapásával párvonalosan és közéjük bemélyedve fekszenek. A vizek folyása a hegységek hosszanti irányára merőlegesen és pedig éjszakkeletről délnyugat felé halad; mennyiségök az esőzések időszakában annyira megszaporodik, hogy ebben az időben és a lecsapoló munkák megkezdése előtt már az egész Livanjskopoljét egyetlen 295 négyszögkilométernyi terjedelmű tóvá változtatta. Három fő ponton (a čaići, čaprazlijei és kazancii ponor-csoportokban) a vizek benyomúlnak a hegység gyomrába és a Cetina-völgyben lépnek ki ismét a fölszínre.
A karszt vízrajzi jelenségei titokzatosak és nagyon érdekesek, de károsak az ember mezei munkájára, kinek nyáron nagy vízhiánynyal, őszszel és tavaszszal pedig igen gyakran a poljékból kiözönlő áradásokkal kell küzdenie.
