Bányászat és kohászat. Poech Ferencztől, fordította Katona Lajos.
Bányászat és kohászat.
Poech Ferencztől, fordította Katona Lajos.
Poech Ferencztől, fordította Katona Lajos.
A török hódítás sulyos csapást mért Bosznia és Herczegovina bányászatára. A nemes érczek aknázása, úgy látszik, azóta teljesen szűnetelt, a sóé és a vasé azonban mégsem szakadt egészen félbe. Dolnja-Tuzlában az osztrák-magyar csapatok bevonúlásakor mintegy 2 méternyi átmérőjű lapos serpenyőkben főzték ki a sósforrásokból merített sósvizet. Tisztítására némi tojás-fejérjét, tüzelőűl fát használtak. Az így lepárolt konyhasó meglehetősen tisztátalan volt ugyan, de mégis nevezetes kereskedelmi czikkűl szolgált.
A Vareš, Fojnica és Stari Majdan körűli vasolvasztó pestek kosárfonatú váza agyaggal volt bélelve. A szelet alúl vezették be a kemenczébe két egyszerű fujtatóval, a melyeket malomkerék hajtott. A pest nem szűnet nélkül működött, mint a mai magaskemenczék, hanem csak addig, a míg egy-egy nagyon tisztátalan vastuskót kiolvasztott, a mi néhány napi eljárásba kerűlt. Ennek utána a vastuskót a pestből kifeszítve, apróbb darabokra tördelték, ezeket pedig a készelő tűzhelyen gyorsan működő kalapácscsal hosszú, rovátkolt rudakká kovácsolták, a melyek még e század közepén keresett árúczikkei voltak a balkáni kereskedelemnek.
A tartományoknak osztrák-magyar csapatok által való megszállása után csakhamar kellő gond és figyelem fordúlt a bányászat és kohászat fölélesztésére is. 1879-ben történtek az első földtani fölvételek, a melyeket 1880-ban a Dolnja-Tuzla környékén lévő sótelepek és a fojnica-kreševói érczbányakerűlet behatóbb átkutatása, majd pedig a chromércz-telepek fölfedezése követett. 1881-ben kelt Bosznia és Herczegovina saját bányászati törvénye, s ennek alapján Szerajevóban bányakapitányság szerveztetett; továbbá megalakúlt a tartományi kormány hozzájárúltával a „Bosnia” nevű bányatársúlat, mely az érczbányák fejlesztését tűzte ki czéljáúl, míg a zenicai kőszéntelepek kiaknázását a bécsi szénbánya-társúlatnak engedték át.
Minthogy azonban ezen vállalatok működésének sikere eleintén nem volt kielégítő, a kormány, mely időközben Gornja- és Dolnja-Tuzla környékén nagyobb terűleten eszközöltett fúrásokat sósforrások fölfedezésére, indíttatva érezte magát, hogy a bányamívelés egyéb terein is maga vegye kezébe a kezdeményezést. Ennek folytán a „Bosnia” nevű bányatársúlat 1886 január 1-én kincstári kezelésbe ment át, s különféle újabb vállalatokat is létesítettek; minek következtében azóta a bányászati ipar állandó föllendűlés útjára kerűlt s ma már az ország egyik nevezetes közgazdasági tényezőjévé lett, mint az alábbi, 1897-ről szóló táblázat mutatja:
a) Bányászati termékek.
| Fakóércz | 400 métermázsa | 800 frt. |
| Rézércz | 34.870 métermázsa | 24.060 frt. |
| Vasércz | 370.948 métermázsa | 79.086 frt. |
| Chromércz | 3.964 métermázsa | 13.870 frt. |
| Mangánércz | 53.436 métermázsa | 84.429 frt. |
| Kénkova | 36.702 métermázsa | 18.351 frt. |
| Barnaszén | 2.296.431 métermázsa | 489.369 frt. |
| Sóslé | 1.138.420 hektoliter | 45.536 frt. |
| Összeg | 755.501 frt. |
b) Kohászati termékek.
| Réz | 1.351 métermázsa | 72.602 frt- |
| Nyersvas | 156.060 métermázsa | 519.800 frt. |
| Öntött árúk | 8.819 métermázsa | 97.000 frt |
| Mángorolt vas | 78.148 métermázsa | 729.557 frt- |
| Kifőtt só | 139.189 métermázsa | 974.323 ft. |
| Összeg | 2.393.282 frt. |
| Levonva a kohóban földolgozott nyersanyagok értékét | 424.528 frt. |
| Marad | 1.968.754 frt. |
| Ehhez adva a bányászati termékek értékét | 755.501 frt. |
| Az összes bányászati és kohászati termelés értéke | 2.724.255 frt. |
Boszniában és Herczegovinában az arany, ezüst, ólom, vas és só bányászata ősrégi. Az említett ásványokon kivűl még kéneső, réz-, mangán- és chromérczek, továbbá arzén-antimonérczek és aranytartalmú kénkovák jelenléte van megállapítva. Egyéb ásványokból még szén, kőolaj, földfestékek, gipsz, aszbeszt, magnezit, tűzálló agyag, stb. találhatók az országban. Arany leginkább a Vrbas, Lašva, Fojnica és Rama folyók vidékén fordúl elő. Elsőkori telepeken a kreševói, fojnicai és a Vrbas melletti maškarai fakóérczekben, a melyeknek 1.000 kilogrammos tonnánként egész 100 grammig, továbbá a Fojnica melletti bakavićii aranytartalmú kénkovákban, a melyeknek tonnánként 20 grammig, végűl a Travnik melletti vilenicai kvarcz-erekben, a melyeknek 6–60 grammig emelkedik tonnánként az arany tartalma.
Nagy mennyiségű aranylerakódások vannak a fönt nevezett folyamvidékek kavicstömegeiben. A Lašva mentén Travnik alatt 1893-ban tett aranymosási kisérletek szerint az itteni alluvialis és diluvialis hordalék aránytartalma többnyire 0.1–0.3 gramm, némely helyütt 1.5 gramm is tonnánként. Az egész aranymennyiséget körűlbelűl 8.000 kilogrammra becsűlik. Mindazonáltal az aranynak ezen hordaléktömegből való kimosása a telkek mai ára és a munkabér jelenlegi állása mellett bajosan érné meg a költséget. Valamivel kedvezőbb a helyzet a Vrbas folyó mentén, Gornji-Vakuf mellett lévő hordaléknál, a melyben az 1890–91-ben tett kutatások többnyire ˝ gramm ércztartalmat mutattak ki tonnánként. Ezeknek a torkolatoknak a mosásra méltó, vagy nem méltó volta még kérdés tárgya.
Ezüst Boszniában főkép Srebrenicában fordúl elő ólomfénynyel elegyesen, továbbá a fojnicai, kreševói és maškarai fakóérczekben, a Vareš-menti borovicai és a Prijedor melletti ljubiai ólomfényben. A srebrenicai ólomfény ezüsttartalma 100 kilogrammnyi, 61.75 százalékos ólomtartalmú érczben átlag 160 gramm. Az érczek valódi érmenetekben vannak, melyek a srebrenicai trachyttömegen és a vele határos régi palákon át vonúlnak. E menetek csapás szerinti terjedelme 8 kilométernyi hosszúságig van megállapítva, miért is föltehető, hogy igen nagy mélységig is lenyúlnak. Mindenesetre még jókora mennyiségű ólom és ezüst rejlik bennük, minthogy a rómaiak idejében és a középkorban a fejtés nem igen hatolt mélyen a völgyfenekek színtje alá. A menetek tiszta érczének vastagsága több helyütt félméternyinek, sőt ennél is többnek mutatkozott. E körűlmények, valamint a czinkérczek jelenléte folytán valószinű, hogy Srebrenicában még valamikor újra föl fog éledni s megint virágzó lesz a bányamívelés.
Ólom ezüstöt nem tartalmazó ólomfény alakjában a Kladanj melletti Olovóban is található. Az ottani bányákról, a melyek még a XV. században nagyszabásű mívelés alatt állottak, ma már csak a horpadássorok és hányók tanúskodnak. A telepek minőségére, a régi bányák mélységére, stb. következtetést engedő adatok azonban hiányoznak.
Só eddig nagyobb mennyiségben csak Dolnja-Tuzla környékén ismeretes. Igaz ugyan, hogy Konjica közelében is mutatkoznak gyérebb sósforrások, továbbá az ország egyéb helyein, mint az Ivan-hágón is látni a só jelenlétének némi nyomait, azonban az ezekre vonatkozó kutatások eddig még nem jártak kedvező eredménynyel. A Dolnja-Tuzla melletti fiatal-harmadkori rétegekben igen dús sótelep van, melynek a vaskossága még nincs is teljesen megállapítva, de mindenesetre több lehet 100 méternyinél. A telep vízszintes kiterjedésére nézve pedig majd csak a jelenleg folyamatban lévő fúrások fogják a kellő adatokat szolgáltatni.
Vas Boszniában rendkivűl nagy mennyiségben található. A legnevezetesebb telepek Vareš, Ljubia és Stari-Majdan, Novi, Kreševo, Fojnica és Dusina mellett vannak. Varešnál a vasércz-telepek 10 kilométernyinél hoszszabb vonalat alkotnak, a melyben az érczek vaskossága egész 80 méterig emelkedik. Minőség szerint barna vasércz és vaspát; vastartalmuk 35–65 százaléknyi. A ljubiai és a stari-majdani vasércz-telepek szintén tetemes vaskosságúak s barna vasérczből állanak, a mely körűlbelűl 50 százaléknyi vasat tartalmaz.
Kéneső Boszniában fakóérczekben és mint termés-czinóber fordúl elő. A fakóérczek Kresevóban és Fojnicában palaeozoi mészben találhatók, de csak csekély vastagságú és szakadozott telepeket alkotnak benne; míg ellenben a Gornji-Vakuf melletti maškarai fakóércz-telep, a mely fejtés alatt áll, tetemes vaskosságú. Cinnabaritot hosszabb időn át Čemernicában és a Fojnica melletti Zěc planinán fejtettek és kénesőt csináltak belőle. Réz a már említett fakóérczekben található. Majdanban és a Varcar-Vakuf melletti Sinjakóban azonban vaspáttal váltakozva rézkovák mutatkoznak a palaeozói palában. Czinkércz, még pedig sphalerit alakjában a srebrenicai erekben, továbbá a zahori és a Fojnica melletti čemernicai erekben található, de mostanában nincs bányászati kiaknázás alatt. Manganérczek Čevljanovićnál, továbbá Konjicánál és a Prijedor melletti Ivanjskánál fordúlnak elő dús mennyiségben s az elsőűl említett helyen fejtés tárgyai is. Chromérczek az egész országot délkeletről éjszaknyugatnak átszelő szerpentin-erekben vannak; azonban, a mennyire eddigelé ismeretes, ez érczek csak kevés helyütt, így Dubošticánál és a Borja planinán fordúlnak elő akkora vaskosságban és oly tisztán, hogy haszonnal jár a fejtésük. Arzénérczek (realgar-auripigment) Fojnicánál és Kreševónál, antimónérczek pedig a Fojnica melletti čemernicai erekben lelhetők. Ez utóbbi telepeket néhány éven át a „Bosnia” bányatársaság míveltette; azonban már a menet magasabb színtájáról kitűnt, hogy már az ó-korban kiaknázták, s így fejtését egyelőre abbahagyták. Kénkova, még pedig aranytartalmú, vaskos erekben mutatkozik a Fojnica melletti Baliovićiben. A felsőmagyarországi bányászati és kohászati társaság megkezdte e kovákból az arany termelését, a mely azonban jelenleg szűnetel. Másutt is vannak még kénkova-telepek az országban, így pl. Borovicánál.
Boszniának, sajnos, nincsenek igazi kőszén-telepei, de azok helyett annál gazdagabb különféle barnaszenekben. A legkiterjedtebb a zenica-szerajevói szénmedencze, mely 80 kilométernyi hosszú és 15–20 kilométer széles, s van benne több 10 méteres vastagságúig emelkedő telep is. Nem kevésbbé nevezetes a dolnja-tuzlai medencze is, a mely 40 kilométernyi hosszúságig terjed s a fő telepe 20 méternyi vastagságig emelkedik. A priboji és az ugljeviki (24 méternyi vaskosságú teleppel), valamint a banjalukai, prijedori és sanskimosti szénmedenczék is nagy kiterjedésűek. Vannak továbbá kisebb-nagyobb telepek még Kotorskóban, Teslićben, Maglajban, Žepčében, Jajczában, Bugojnóban, Livnóban, Županjacban, Konjicában, Mosztárban, Nevesinjében és Gackóban, a Majevica hegységben és egyebütt.
Végűl még megemlítendő, hogy Rožanjnál, Gornja-Tuzla mellett, kőolaj, Srebrenicánál okker, Novi-Šehernél magnezit, az Ivan-alagútban gipsz, Prnjavornál tajték, Busovačában és Kiseljákban pedig tűzálló agyag lelhető, mely érczolvasztásnál használható, nemkülönben kvarczitok Busovačában és a dolnja-tuzlai széntelep fekűjében kvarczhomok, a mely üveggyártásra alkalmas.
Régi boszniai vasgyár Varešben.
Pataky Lászlótól
Ez idő szerint működésben vannak: a dolnja-tuzlai és siminhani állami sófőzők; a vareši vasgyári-részvénytársaság vasgyárai, ugyancsak állami kezelésben; a zenicai vas- és aczélgyári részvénytársaság vasfínomítója; a zenicai; a Dolnja-Tuzla melletti krekai, a banjalukai és az ugljeviki állami szénbányák; a Varcar-Vakuf melletti sinjakói rézbánya, mely az állami kezelésben lévő „Bosnia” bányatársúlaté; ugyane társaságnak Gornji-Vakuf melletti maskarai fakóércz-bányája; valamint a nevezett társaságnak Szerajevo melletti, čevljanović-vogošćai mangánércz-bányája és a Vareš melletti Dubošticában lévő chromércz-bányája. Ezek mellett még néhány kisebb magán-bányavállalat működik jelenleg Boszniában. – 1883-ban fúrták egy közeli sósforrás közelében az első sóskútat Gornja-Tuzlában, s kevéssel utóbb épűlt Siminhanban, Gornja- és Dolnja-Tuzla között a Ferencz József-sófőző, a melynek 1885-ben volt az ünnepélyes fölavatása. Ugyanekkor kezdték el Dolnja-Tuzlában is a fúrásokat, a melyek nyomán csakhamar kellő fokozatú sósvíz bugygyant föl s mintegy 200 méternyi mélységben valószinűleg 100 méternél vaskosabb kősó-telep jelenléte volt megállapítható. 1890-ben a kormány Dolnja-Tuzlában, a krekai széntelep tőszomszédságában egy újabb sófőzőt épített.
Siminhanban többnyire csak durva, Dolnja-Tuzlában csupán fínom sót termelnek. E két sófőző együttvéve legfölebb 180.000 métermázsa sót tud szolgáltatni. 1897-ben 139.189 métermázsa durva és fínom főtt sót, meg kősót termeltek. Minthogy az országnak körűlbelűl 150.000 métermázsa főtt sóra van szüksége, e szükségletnek jóval nagyobb részét, mint látható, a tuzlai sófőzők fedezik. – Még az elmúlt évtized folyamán Varešban működésben álltak az ú. n. hév-pestek, de azóta a gazdasági állapotokban bekövetkezett átalakúlás folytán lassanként megszűntek. Minthogy Vareš városában e miatt nagy inség támadt, az országos kormány indíttatva érezte magát, hogy egy korszerű vasgyár fölállítását vegye fontolóra. A vastelepek gondos megvizsgálása és föltárása után 1891-ben egy magaskemenczét és egy öntőházat építettek, a melyeket 4 kilométernyi szállító-vasút és több sikló köt össze a bányákkal. Az érezet négy bányában aknázzák: ezek Pržići, Brezik, Droškovac és Smreka, egyelőre valamennyi fölszíni mívelésű. Legdúsabb, 60–66 százaléknyi vastartalmú érczek a pržići bányából kerűlnek ki. A vasgyárat a bosnyák-herczegovinai államvasút Podlugov állomásával a szűk Stavnja-völgyön végig vezetett szállító-vasút köti össze. Az évi termelés 1897-ben 370.648 métermázsa érczet, 156.060 métermázsa nyersvasat és 8.819 métermázsa öntött árút tett. A magaskemenczében tüzelőűl csupa faszenet használnak, a melyet még jó sokáig olcsón szolgáltatnak a környék állami erdőségeinek dús bükkösei. A termelt vasérczek egy részét, nevezetesen a pržići bánya dús érczeit külföldre viszik, az öntött árút azonban mind a tartományban adják el. A nyersvas egy része szintén kivitelre kerűlt, nagyobb részét azonban a zenicai vas- és aczélgyár részvénytársaság fínomítójában dolgozták föl. E vasgyár évi 150.000 métermázsa hengerelt árú, ú. n. rúdvas, öntöttvas és kisebb vasúti sínek gyártására van berendezve.
Részlet a dolnja-tuzlai sófőzőből.
Ajdukiewicz Zsigmondtól
A török uralom idején Boszniában és Herczegovinában említést érdemlő szénbányászat nem volt. Azonban az osztrák-magyar csapatok bevonúlása és a Boszna-völgy vasútjának megnyitása után szükségessé lett egy szénbánya föltárása, mely czélra a Zenica közelében lévő telepek látszottak a legalkalmasabbaknak. 1880-ban nyitotta meg a bécsi szénbánya-társaság a „Ferencz József császár”-aknát Zenica város szomszédságában, s azt előkészítő és rakodó helyiségekkel szerelte föl. 1884-ben e telep kincstári tulajdonba ment át s azóta, kivált utóbbi időben, elég gyors föllendűlésnek indúlt. Fejtésben jelenleg a 10 méter vaskos fő telep és egy 4 méternyi vaskosságú fedűtelep áll, melyek körűlbelűl 4.600 kaloriás hőértékű fénylőszenet tartalmaznak és hegynek mintegy 20 foknyi emelkedésűek. A tárnaszerű fejtés által nyerhető anyag elfogytával a telep mélyebb részéinek föltárására kerűlt a sor, mely czélra a telep dőlése irányában tágas szállító-lejtőt vájták. Ebből a körűlbelűl 200 méternyi szállító-aknából a szenet emelőgéppel juttatják fölszínre az ott újonnan épűlt s a szén tisztítására való gépekkel és magától működő rakodóval fölszerelt előkészítő helyiségbe.
A Dolnja-Tuzla városa közelében levő krekai szénbánya 1885-ben nyilt meg első sorban a végből, hogy az egyidejűleg épűlt sófőző számára a kellő szenet szolgáltassa. Az itteni széntelep 16 méternyi vaskosságú és völgynek 15–20 foknyi lejtésű. Szene jobb fajta lignit (barnaszén), melynek 4.200 kaloriás a hőértéke és igen kevés a hamuja, meg a kéntartalma. Így tehát ipari és házi fűtési czélokra igen alkalmas. Fejtése részint tárna-, részint aknaszerűen történik. Termelése 1897-ben 1,430.505 métermázsára rúgott.
Minthogy az ásványszén fogyasztása valamely ország közgazdasági fejlődése fokmérőjének tekinthető, egybeállítjuk a tartományok megszállása óta a széntermelés nagyságát és értékét öt-öt évnyi időkőzök szerint:
| Termelés métermázsákban | A termelés értéke |
| Zenica | Kreka | Egyéb bányák | Összesen | Összesen | métermázsaként | A munkások száma |
| 1880 | 4.996 | . | . | 4996 | 2.631 | 52 | 16 |
| 1885 | 129.523 | 90.742 | 9.826 | 230.091 | 77.045 | 33 | 143 |
| 1890 | 68.850 | 522.181 | 2.390 | 593.421 | 122.738 | 21 | 215 |
| 1895 | 623.300 | 1,320.047 | 36.800 | 1,980.147 | 390.401 | 20 | 753 |
| 1897 | 837.873 | 1,430.505 | 28.053 | 2,296.431 | 489.369 | 21 | 807 |
A sinjakói rézbánya a bájos Pliva-tó közelében, a Zajcéból Varcar-Vakufba vezető útban van. A körűlbelűl 1.100 méternyi tengerszín fölötti magasságban lévő bányát 1891-ben nyitották meg. Négy kilométernyi gördítő-pálya köti össze a kohóval s a pályán lévő siklók összesen mintegy 650 méternyi magasság-különbözetet egyenlítenek ki. Az átlag 4 1/2 százaléknyi réztartalmú érczeket a bányában halmokban pörkölik s aztán a kohóban faszén-tűznél aknapesteken 20 százaléknyi réztartalmú ú. n. rézkővé olvasztják. Ezt megint pörkölik s némi kvarczot elegyítenek hozzá a vas salakítása végett, aztán körűlbelűl 95 százaléknyi réztartalmú nyersrézzé olvasztják, a melyet részint így adnak el, részint lángkemenczében igen tiszta fínomított rézzé dolgoznak föl. Ebből egy hámorban gyártják a belföldi rézművesek részére a szükséges kovácsolt árút. 1897-ben 1.351 métermázsa rezet és 417 métermázsa kovácsolt árút termeltek.
Bosnyák és herczegovinai népviselet.
Joanovits Páltól; chromo-zinkographiáját Angerer és Göschl műintézet készítette. E kép a „Népélet” czímű czikkhez tartozik.
A Čevljanović melletti mangánércz-telepek fölkutatása 1881-ben kezdődött; 1884-ben kötötték össze a bányát a bosznia-herczegovinai államvasút Vogošća állomásával a most 22 kilométernyi hosszú szállító-pályán, mely a szép Ljubina-völgyön halad. Végállomásától még egy 3 kilométernyi gördítőpálya s egy nagy sikló visz a bányáig. 1885-ben Vogošća állomáson az érczek előkészítésére alkalmas, teljesen korszerű berendezésű műhely épűlt. Az érczek többnyire pszilomelán, vagyis kemény barnakő alakjában fordúlnak elő, még pedig részint telepekben, részint fészkekben, egy palákból és homokkövekből álló rétegsorban. A tömörített érczek körűlbelűl 48 százalék mangánfémet tartalmaznak, a melyhez igen csekély kovasav, kén és foszfor járúl, miért is ez érczek vasmangán előállítására igen alkalmasak. Ezenkivűl az üveggyártásban is jó keletük van, a hol az üveg barnára festésére használják. 1897-ben 51.253 métermázsa tiszta érczet termeltek.
A dubošticai chromércz-bánya Vareštől 20 kilométernyire van. Az évenként átlag 5.000 métermázsányi ércz mintegy 45–50 százalék chromoxydot tartalmaz és részint vegyészeti gyárakba szállítják, a hol napfényen el nem színtelendő festékeket készítenek belőle, részint olyan vasgyárakba, a melyek chrom-aczél gyártásával is foglalkoznak.
A Gornji-Vakuf melletti maškarai fakóércz-bánya fejlődésének még csak a legelején van, de már is említésre méltó mennyiségű kénesőt szolgáltat, melyet a felsőmagyarországi pörkölő módszerrel olvasztanak ki a fakóérczből. A pörkölés utáni maradványok földolgozására most építenek egy kohót.
Az 1881-ben kelt boszniai és herczegovinai bányatörvény végrehajtására Szerajevóban a tartományi kormány egyik ügyosztályában első folyamodású bányahatóságúl egy bányakapitányság áll fönn. Második és legfelső folyamodású hatóság a bécsi cs. és kir. közös pénzügyminiszterium. Bányatörvényszék Bosznia és Herczegovina számára a szerajevói, kerűleti törvényszék. A bányakapitányság föladata a bányatörvény végrehajtásán kivűl az országos társpénztár kezelése, s újabban ugyane hatóságra bízatott a tartomány további földtani átkutatása is. A társpénztár föladata, hogy a bányák és kohók munkásainak és felügyelőinek betegség és balesetek alkalmával megillető segélyt, ingyenes orvosi kezelést, továbbá munkatehetetlenség esetén megfelelő ellátási illetéket juttasson. E segélyekre a társpénztár tagjainak özvegyei és árvái is jogosúltak. Ha valamely munkás a szolgálatban történt baleset következtében válik munkatehetetlenné, tényleges szolgálati idejéhez 10 évet számítanak s az ellátási illetéket ezen fölemelt szolgálati időhöz szabják.
Az állami bányavállalatok és kohók igazgatására az egyes bányáknál és kohóknál külön hivatalok vannak, a melyek az országos hatóságoknak vannak alárendelve, de műszaki és gazdasági ügyekben egyenesen a cs. és kir. közös pénzügyminiszterium vezetése alatt állnak. A bányák és kohók hivatalnokai és felügyelői valamennyien s részben a munkások is kincstári házakban laknak. Egy minta-munkásház két család számára való, melyben mindenik családnak egy-egy szobája, konyhája és kamarája van, a mihez ólaknak való melléképűlet s a ház előtt egy kis díszkert, mögötte pedig zöldséges kert járúl. A krekai szénbánya mellett 60 ilyen munkásház több útczába sorakozva egész munkástelepet alkot. Újonnan munkába álló házas munkások egy ilyen lakásért, a mely körűlbelűl 1000 forintba kerűl, havonként 2 frt 50 kr bért fizetnek, míg azon munkásoknak, a kik már régebben állanak szolgálatban, e bért részben vagy egészen elengedik. E kedvezmény helyett az olyan öregebb munkások, a kik nem a bányavállalat házaiban laknak, kisebb korpótlékot adnak.
A bányák és kohók személyzetének élelmiszerekkel való ellátására az állami vállalatoknál, valamint a „Bosnia” társúlatéinál árúraktárak vannak. Ezekből vásárolják az alkalmazottak a legszükségesebb élelmiszereket, a lisztet, hűvelyes veteményeket, czukrot, kávét, stb., melyeket a kezelőség lehető olcsón szerez be és nyereség nélkül ad el a munkásoknak. Ez az intézmény igen jól bevált és megvédi a munkásokat uzsorás kereskedők részéről való kizsákmányoltatástól.
