Gyümölcstermesztés és szőlőmívelés. Mikuli Jakab lovagtól, fordította Katona Lajos.
Gyümölcstermesztés és szőlőmívelés.
Mikuli Jakab lovagtól, fordította Katona Lajos.
Mikuli Jakab lovagtól, fordította Katona Lajos.
Míg Boszniában a gyümölcstermesztés s különösen a szilva termesztése uralkodik, Herczegovina alantabb fekvő vidékein főleg a szőlőmívelést folytatják. Ezenkivűl termesztik még az őszi és sárga baraczkot, a birset, a mandulát, a szelid gesztenyét, a gránátfát, a fügét, sőt helyenként az olajfát is, végűl a tartomány legdélibb sarkán, a cattarói öböllel szomszédos Sutorinában a narancsfát és a kenyérfát. A megszállott tartományokban tehát vannak képviselői mind a négy gyümölcs-régiónak az olajfától kezdve a lágymagú gyümölcsig.
Boszniára és Herczegovinára nézve a szilva és a szőlő bír legnagyobb fontossággal. A szilva tömegtermesztő vidéke a Posavinában fekszik. A dolnjatuzlai kerűlet maga kétharmadát szolgáltatja a megszállott tartományokban termesztett összes szilvának. Bosznia évi szilvatermése, hat évi átlagban (1883-tól 1898-ig) 102.84 millió kilogrammra rúg. A legmagasabb számot az 1898. évi termés érte el 220,284.800 kilogrammal, mely az egyes kerűletek közt következőleg oszlott meg: Dolnja-Tuzlára esett 151,780.900 kilogramm, Banjalukára 50,883.500, Travlikra 8,838.500, Szerajevóra 6,091.800, Bihácsra 1,991.800, Mosztárra 718.300 kilogramm. Ámbár egészen rosz termés a boszniai szilvánál csak ritkán fordúl elő, a termőképesség még sem egyenletes, s általában gazdag szilvatermésű évek csekélyebb termésűekkel váltakoznak, a minek főleg a fák hanyag gondozása az oka. A boszniai szilva, melynek aszalt gyümölcse messze az ország határain túl is ösmert és keresett, egy, a legjobban termő fák sarjainak állandó kiválasztása által a közönséges házi szilvából (Prunus domestica) a neki különösen alkalmas éghajlati és talajviszonyok hatása alatt keletkezett szilvafaj. Gyümölcse nagy, néha igen nagy, rendkivűl nemes alakú, sötétkék, erősen hamvas héjjal, ropogós, sárga, czukorban gazdag s nagyon kellemes zamatú gyümölcshússal.
A Boszniában termesztett szilva, részint benn az országban, részint a külföld gyümölcspiaczain kél el; csak kisebb mértékben kerűl nyers állapotban fogyasztásra. Az évenként nyert gyümölcs legnagyobb részét megaszalják, a silányabb minőségűt pedig lekvár- vagy rakija- (szilvórium) készítésre fordítják. Az aszalást többnyire maguk a termesztők végzik, kik aztán árújokat a belföldi piaczokon kereskedőknek eladják, ezek gondoskodnak a termés tovább szállításáról. Az aszalás többnyire a kezdetleges boszniai szilvaaszalókon (pušnica) történik, a melyektől az erősen konzervativ hajlamú népet az aszalók többféle hiánya daczára csak nehezen lehet elszoktatni. A boszniai aszalók megjavítása végett az országos kormány azokon átalakítási kisérleteket hajtatott végre, melyek nagyon kedvező eredményre vezettek. A kormány Cazenille-rendszerű franczia aszalókészűlékeket is vásárolt s osztott ki a vételárnak évi részletekben való visszafizetése mellett a termelőknek. Brčkában s Boszniának más 14 piaczán, hol a szilvakereskedés legnagyobb része összpontosúl, a kormány külön vásári statutomokat léptetett életbe a végből, hogy csak jól aszalt árú kerűljön eladásra.
A termesztők által piaczra vitt aszalt szilvát a nagykereskedők raktáraikban egy külön e czélra készűlt trieur segítségével a szerint, hogy hány szem szilva megy egy fél kilogrammra, több minőségben osztályozzák. A legértékesebb minőségű aszalványokat, mint 60–65 és 70–75 szemes árút főkép ládákban, a többit, mely a legnagyobb tömeget teszi, zsákokban szállítják külföldre. Ép úgy, mint az aszalás, a lekvárkészítés és a rakija (szilvórium) főzése is a termesztők kezében van, kik terményüket, a mennyiben nem a belföldön fogyasztják el, a kiviteli kereskedelemnek adják át.
A müncheni Weiss czég 1888-ban Brčkában egy conserv-gyárat állított, a melyben az aszalt és osztályozott szilvát, hogy tartósságát fokozzák s egyöntetű sötét színt adjanak neki, a Francziaországban föltalált és „etuvag”-e (pároló aszalás-) nak nevezett eljárásnak vetik alá. A gyár évenként körűlbelűl 10.000 métermázsa aszalt szilvát dolgoz föl.
Mint Boszniában a szilvatermesztés, Herczegovinában a szőlőmívelés visz nagyon fontos szerepet. A szőlőmívelésre fordított 6.168.68 hektárnyi összes terűletből 5.900.92 hektár Herczegovinára esik, s csak 267.75 hektár Boszniára. A megszállás idejében Herczegovinában a szőlőmívelésnek szentelt terűlet még csak 4.403.14 hektárt tett, ellenben 1898-ban már 5.900.92 hektárt, a mi 40 százaléknyi növekedésnek felel meg. Boszniában a szőlőmívelés a megszállás előtt még csak 121.36 hektár terűletet foglalt el, míg 1898-ban már 267.75 hektár volt szőlőtőkékkel beültetve, úgy, hogy a terűlet növekedése 120 százalékra rúgott.
Rakija- (szilvórium) főzés.
Csikos Bélától
Herczegovinában a szőlőmívelést a mosztári (3.029.42 hektár), a ljubuškii (1.017.44 hektár), a konjicai (656.47 hektár), a stoláci (842.25 hektár), a trebinjei (267.85 hektár) és a ljubinjei (87.49 hektár) kerűletekben űzik, míg a többi három kerűletben, a gackói, bileki és nevesinjeiben, minthogy ezek igen magasan feküsznek; a szőlőmívelés már nem sikerűl. Maga a mívelés nagyobb részt még alacsony fokon áll. A tőkéket, melyeken rövid csapokkal bakmetszést alkalmaznak, Herczegovinában többnyire karó nélkül mívelik. Egyes termesztők azonban a mostari és lastvai gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomás példáját követve már kezdenek szőlőkarókat alkalmazni. A karó nélküli mivelésnek idővel teljesen meg kell szűnnie, mert e mellett lehetetlen a peronospora ellen biztosan védekezni. A fillokszera a megszállott tartományokat eddig egészen megkimélte.
A herczegovinai fehér borszőlők közt a žilavkai áll legelől. A jobb fehérbor-fajtákhoz számítják még a krkošiját, a rezakiját, a benát, a jasočkát és a fehér pošibot. A mirisovacnak határozott muskotály-zamatja van. A vörös borszőlők közt a kadarka (skadarka) és a blatina a legértékesebbék. Apró bogyójú, de rendkivűl bőtermő vörös borszőlő az oručevka.
A Herczegovinában termesztett jobb csemegeszőlő-fajok nagy czukortartalommal és fínom zamattal tűnnek ki. Hivatva vannak rá, hogy már a legközelebbi időkben az éjszakeurópai városok piaczain, mint korai szőlők, keresettek legyenek. Már a Goethe által lefordított „Mujo királyfi betegsége” czímű költemény dicséri a mosztári szőlő kitűnőségét.
A herczegovinai borok, melyeket általában mosztárinak neveznek, a déli borok jellegével birnak, szeszben gazdagok, savtartalomban szegények, sok kivonat-anyagot tartalmaznak, s megfelelő pinczekezelés mellett kellemes zamatjok is van. Az átlagos bortermés körűlbelűl 30.000 hektoliterre tehető; meg kell azonban jegyezni, hogy a termés igen nagy része szőlő-alakban kerűl fogyasztásra.
Az országos gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomások példája által buzdítva, újabb időben értelmesebb belföldi bortermesztők nagy, mintaszerűleg berendezett pinczéket állítottak, melyekben nemcsak saját termésüket, hanem a kis termesztőktől tőkén megvett nagy mennyiségű szőlőt is földolgozzák. Az ily módon előállított bor az ország határán túlra is eljut s nagy kelendőségnek örvend.
Szüretelés Herczegovinában.
Joanovits Páltól
Nem szenved tehát kétséget, hogy a szőlő Herczegovinában nagyon értékes terményt szolgáltathat. A mosztári gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomáson, ha a fürtöt sokáig a tőkén hagyják, még a belföldi szőlőfajokból is oly bort nyernek, mely a tokajinak és a délfrancziaországi boroknak sem áll mögötte. A legnemesebb borokat, melyek Herczegovinában előfordúlnak, a belföldi vörös borszőlő-fajtákból a kadarkából és a blasinából s a fehér borszőlőből, a žilavkából és az importált muscat lunelből nyerik. A kadarka-szőlő gondos sajtolás és pinczekezelés mellett rendkivűl harmonikus, sima, tanninban gazdag és sötét színű bort ád, melynek a nehéz bordeauxi borokéhoz hasonló nemes zamatja van. A blatina-bor, mely általában hasonló értékes termény, mint a kadarka-szőlőbor, hasonlóképen igen nagy festő anyag- és tannin-tartalmával tűnik ki, s jellege inkább a burgundi borokéval egyezik. A žilavka-bor rendkivűl szelíd s a mellett igen erős – normális szüret mellett a tökéletesen kiforrott borok szesztartalma tizenkét, sőt több százalék is – s igen fínom, a muskotály-borokéhoz hasonló gyönge zamatja van. A legnemesebb és legértékesebb bort, a melyet Herczegovinában csak nyernek, a muscat lunel szolgáltatja. Ez a szőlőfaj a kincstári gyümölcstermesztő és szőlőmívelő állomáson kivűl még kevéssé van elterjedve, pedig nehéz, illatos csemegeborok nyerésére megbecsűlhetetlen értékkel bir. Ha a fürtöket az asszú-szemképződésig rajta hagyják a tőkén, ez a szőlőfaj rendkivűl szelíd, alkoholban gazdag sötét sárga színű bort ád, ennek a borfajnak speciális tulajdonságát tevő muskotály-zamattal, melyet a nélkül, hogy zavarólag hatna, világosan meg lehet különböztetni a bor édességétől.
A szilva- és szőlőmívelésen kivűl még az alma-, körte-, dió-, gesztenye- és füge-termesztés is nagyobb kiterjedésű.
Az első helyen említett két lágy magú gyümölcsöt úgy Boszniában, mint Herczegovinában is termesztik, de többnyire nem valami nemes helyi fajtákban. Míg a nyári alma és körte főleg Herczegovinából származik, Bosznia többnyire későn érő gyümölcsöt szolgáltat. A termesztett lágy magú gyümölcsöt benn az országban fogyasztják el, még pedig leginkább nyers állapotban; a körtét egészen vagy felerészben megaszalják. Ezenkivűl helylyel-közzel az almából és körtéből valami lekvár-félét is készítenek, mely azonban csak is a saját fogyasztásra szolgál, kereskedésbe ritkán kerűl.
A fügét csupán Herczegovina szőlőtermő vidékein termesztik, hol a fügefák a szőlőskertekben, a szántóföldek mesgyéin, továbbá a házi kertekben nagy számmal fordúlnak elő. A füge nagy részt friss állapotban kerűl fogyasztásra. A füge aszalását csak kisebb mértékben űzik. A diófa elszórva a megszállott tartományok egész terűletén előfordúl. Gyümölcse közép nagyságú s nemcsak az országban kelendő, hanem jó nagy mennyiségben kivitelre is kerűl. Hasonlót mondhatunk a szelid gesztenyéről, mely nagyobb kiterjedésben, egész erdőket alkotva a cazini, srebrenicai, boszna-gradiskai, krupai és konjicai kerűletekben fordúl elő. Őszi és sárgabaraczkot nem igen termesztenek, noha a népesség a szőlőmívelő vidékeken e két nemes gyümölcs termesztésére is nagyobb gondot kezd fordítani. Ugyanezt mondhatjuk a mandulafáról, mely csak Herczegovinára nézve fontos; elterjesztésénél a puha héjú fajtáknak adnak elsőbbséget. Védett fekvésben a mosztári, stoláczi és trebinjei kerűletekben az olajfa is díszlik, de mívelése még kevéssé van elterjedve. Végül meg kell említenünk a gránátfát, mely a magasabb fekvésű vidékek kivételével egész Herczegovinában félvad állapotban található.
A konyhakertészet a megszállás előtt nagyon alacsony fokon állt, jelenleg azonban elég nagy mértékben űzik. A főzelékfélék egész sorát honosították meg a katonák, telepesek s a hivatalnokok családjai. A spárga- és földieper-mívelés az országos állomásokról kezd elterjedni. A bolgárok is, kik mint ügyes zöldségkertészek ismeretesek, s a nagyobb városok környékén nagy terűleteket ültetnek be zöldséggel, nem csekély mértékben járúltak hozzá a zöldségkertészet emeléséhez.
Az országos kormány Derventben, Mosztárban és Lastvában gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomásokat állított, melyek a két mívelési ágra nézve ugyanazt a föladatot töltik be, mint a mezőgazdasági állomások a földmívelésre és állattenyésztésre nézve. A gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomásokon kivűl Travnikban, Brezovopoljéban, Doragaljevacban, Banjalukában, Fojnicéban, Konjicában és Trebinjében kincstári gyümölcsfa-iskolák vannak, melyeknek az a föladatuk, hogy az illető vidék-részére úgy nemesített gyümölcsfa-csemetéket, mint vad alanyokat és nemes oltógalyakat termesszenek s szolgáltassák ki a népnek ugyanoly módon, mint a gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomások. Ezen fölűl a megszállott tartományokban még 16 községi és egyházi faiskola is áll fönn. A gyümölcsfa-csemeték szaporítása és kiosztása az országos kormány által megállapított országos gyümölcstermesztési tervezet szabályai szerint történik.
Számos kerűletben, mely a selyemtenyésztésre alkalmas, eperfacsemeték nevelése végett eperfaiskolát is alapítottak. A derventi gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomás, valamint a dragajevaci és trebinjei gyümölcsfaiskolák eperfácskák fölnevelésével is foglalkoznak.
A gyümölcstermesztési és szőlőmívelési állomások és gyümölcsfaiskolák eddig a népnek részint ingyen, részint nagyon mérsékelt áron 228.000 darab nemesített gyümölcsfát, 453.000 darab eperfacsemetét, 337.000 vad aranyt, 165.000 nemes oltógalyat és 1,455.000 darab szőlővesszőt adott ki. Mihelyt a telepek elérik teljes kifejlettségöket, évenként 200.000 darab nemesített gyümölcsfa-csemetét és 2,000.000 darab szőlővesszőt állíthatnak elő.
A gyümölcstermesztés és szőlőmívelés emelését az országos kormány még évenként tartott szak-tanfolyamokkal s a legjobban telepített és ápolt szőlők, valamint a tisztán sajtolt és jól iskolázott borok díjazásával igyekszik előmozdítani.
A kormány a czélszerűbb borkezelést az által is igyekszik előmozdítani, hogy úgy a hordók, mint a modern pinczeeszközök, borsajtó, szőlőzúzómalom, stb. beszerzését, hasonló módon, mint a mezőgazdasági gépekkel történik, a vételárak több évi részletekben való visszafizetése mellett teszi lehetségessé.
Az országos kormány különös gondot fordít a gyümölcs és szőlő kártékony rovar-ellenségeinek leküzdésre, kényszerítvén a népet a rovarok és hernyófészkek idejekorán való leszedésére. A szőlőmívelő vidékeken a peronospora viticola sikeres leküzdése végett, mely az utóbbi években Herczegovinában föllépett, úgy a rézgáliczot, mint a permetező készűléket a szegényebb szőlőbirtokosoknak ingyen, a vagyonosabbaknak saját áron adja.
