Délnyugat Csehország. Wilkomm M.-tól, fordította Katona Lajos | Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

Délnyugat Csehország.
Wilkomm M.-tól, fordította Katona Lajos

A Mies völgyét Pilsenig s a Beraunét a Moldavába ömléseig éjszaki, a Moldava völgyének Hohenfurth és Königsaal közti részét pedig keleti határának véve, délnyugati Csehország majdnem szabályos derékszögű háromszög alakú, melynek az átfogója a tartomány Bajorországgal és Felső-Ausztriával érintkező határszéle. E nagy területnek mintegy háromnegyed része hegy- és dombvidék, sőt a valódi hegyvidékek közé ékelt felföldek is valóságos fensíkok jellegével bírnak, minthogy a Budweisi és a Pilseni síkság kivételével ezeknek hullámos fölszínét is többé-kevésbbé mély völgyek barázdálják, melyeken megannyi folyó és patak fut végig. A legnevezetesb hegytömegek e területnek az éjszakkeleti részén, a Moldava és a Beraun völgyei között húzódó Brdy-hegység, a nyugati határ hoszszában vonúló éjszaki Cseh-erdő (Böhmischer Wald) és ettől a tausi hegyrés által elválasztott s a délnyugati határ mentén emelkedő déli, vagy tulajdonképeni Cseh-erdő (Böhmerwald), melynek a Hoher Bogen jelzi az éjszaknyugati és a Greinerwald a délkeleti szélét. Vízrajzi tekintetben délnyugati Csehország majdnem kivétel nélkül a Moldava, illetőleg az Elbe folyamvidékéhez számítandó, csak legkisebb részével, t. i. csak a Cseh-erdőnek az ország határa mentén húzódó egy keskeny szalagjával tartozik a Dunáéhoz.

A Beraun-völgy és a Brdy-hegység. A Beraun, a középső Moldava legnagyobb mellékfolyója, Pilsennél keletkezik a Miesnek és a Radbusának az Angellel meg az Uslavával való egyesüléséből. Innen egész Pürglitz tájáig éjszakkeletnek folyik ezen túl pedig délkeletnek fordúlva, Königsaalnál lévő torkolatáig dél felé hajló ívet alkot. Hogy völgyét és a Brdy-hegységet megismerhessük, tegyünk egy útat a csehnyugati vaspályán Pilsenig, minthogy ez a pálya az alsó Beraun-völgyön át és a Brdy-hegység déli tövét megkerülve halad.

A Radotin és Königsaal közti lapályon, melynek asztalhoz hasonló egyenletes síkját vetések és rétek, néhol azonban mocsaras bemélyedések is tarkázzák, a cseh nyugati vasút átkel a Beraunon s a gyakori áradásai miatt félelmetes, füzesek közt kanyargó folyónak a jobb partján haladva, annak tulajdonképeni völgyébe lép s ott is húzódik egész Beraun városáig. A már említett mélyedés déli szélét egy tölgygyel benőtt dombsor szegélyezi, mely mind magasbre emlkedve, lassanként hullámos körvonalú, sűrű erdővel borított meredek hegysánczolatba megy át. Řevnitz állomásnál e hegység, mely a Brdy-lánczolat legéjszakibb nyúlványa, egészen a Beraun közelébe lép. Keleti kiszögellését a Moldava-völgy irányában egy tar, a Szent Gallus templomával koronázott gerincz alkotja, melynek lábánál Königsaal régi városának fehér házai és az Öttingen-Wallerstein herczegi család tekintélyes kastélya emelkednek ki a köröttük virúló gyümölcsfák koszorújából. Řevnitzig a Beraun völgye széles, sík alján vetések, rétek és gyümölcsösök díszlenek, melyek közt bájos kanyarúlatokban kígyódzik a tetemes esésű széles folyó. Átellenben a vegyes tűlevelű erdőség borította hegylánczczal, melynek aljában a csöndes erődszéleken Všenor, Dobřichovitz és Řevnitz falvak fekszenek díszes nyaralóházaktól környezve, melyek mind megannyi kedvelt nyaralóhelyei a prágaiaknak, részben nyír- és tölgyfa-erdőséggel borított s kies falvakkal megrakott magaslatok emelkednek. Mindenfelé gyümölcsfa-ültetvényeket, leginkább szilvásokat látni. Řevnitzen felül kevéssel a szép völgy tetemesen megszűkűl, minthogy átellenes, itt már kopár magaslatok is egészen a folyó balpartjáig nyomúlnak. Nem sokkal odább egy völgytorok nyílik, melynek erdős hátterében a büszke Karlstein vár ötlik föl hirtelen, de csak egy pillanatra, mert nyomban újra eltűnik szemünk elől. A völgy mind szűkebbé és kanyargósabbá válik s aztán meredek mészszikláktól egészen körülzártnak látszik, a melyek a túlsó oldalon helyenként egészen az itt nagyon szűk mederbe szorított folyóig hanyatlanak, s majdnem függőleges falaikban számos üreg tátong. Majd hirtelen kitágúl a völgy s téres, részben erdős magaslatoktól körített virúló medenczévé öblösödik, a melynek ölén a Beraunba szakadó Litava alkotta félszigeten, igen festőileg fekszik kiemelkedő ódon tornyaival Beraun, e hajdani kerületi székváros. A gyakori áradásoktól látogatott várost két híd köti össze a Beraun bal és a Litava jobb partjával, a melyen a vasúti pályaudvar áll.

St. Ivan am Felsen, Beraun mellett.
Mařak Gyulának a bécsi udvari műtörténeti múzeumban levő szénrajza után.

Mielőtt a Beraun völgyén tovább haladnánk, vessünk még egy pillantást arra a dombos fensíkra, melynek meredek szélei a folyó balpartját Řevnitz és Beraun között szegélyezik s mely Beraun városa felé lépcsőzetesen ereszkedik alá. E fensík tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Beraun-völgyre és a szemben nyugaton emelkedő, nagy részt erdővel borított fensík hegyhátaira és ormaira, melyek a Beraun és a Litava közötti térséget betöltik. Kies, cserjékkel benőtt dombvidéken át szép bükkerdőbe érünk, melyből kilépve hirtelen mély, regényes, buja növényzettel díszlő szikla-katlan tetején állunk. Lenn, a magas és függőleges fehér mészkő-falak tövében St. Ivan hajdani benczés kolostor és a hasonnevű falu tűnik elénk. Három órai vándorlással e rendkivül festői szurdokból, a hol az ember akár a mészalpesek közt vélhetné magát, sűrű tölgyerdők árnyában és zúgó vízeséseket rejtő szoroson át Karlsteinba érünk. Az itteni várat rég elárúlta már az erdős mélységből kimagasló tornya, még mielőtt a szűk völgyet, a melyben egy kiszögellő sziklán áll, elérnők.

Beraun állomásnál a cseh nyugati vasút elhagyja a Beraun-völgyet. Ha ezt további részében is meg akarjuk ismerni, az innen elágazó rakonitzi vaspályán kell mennünk, mely a Beraun fölött egy hosszú rácsozatos hídon átkelvén s a várost megkerülvén, abba a keskeny völgybe kanyarodik, a honnan az említett folyó ered. E helyenként valódi szorossá szűkülő völgyben, melyben a folyó számos zuhatagban törtet lefelé, a víznek eleinte a bal, majd a jobb partján halad a vasút körülbelül a Rakonitzi patak torkolatáig, a hol a Beraun-völgyet ismét elhagyja. E völgyrészlet legérdekesebb pontjai közé tartoznak Alt- és Neuhütten a Fürstenberg-féle nagy vasművekkel és a Neuhütten mellett egy kikönyöklő sziklafokra épített Nischburg várkastélylyal, melyben a környék történelemelőtti időkből való leleteit, kivált a Hradiště-hegyről kerülteket őrző Fürstenberg-múzeum jelenleg látható. Miután a vaspálya másodszor is átkelt a Beraunon, egy alagúton keresztül a Roztoknál torkolló Rakonitzi patak völgyébe megy át. Az alagútból kijövet nem kevéssé meglepő a hajdan királyi, most Fürstenberg-féle Pürglitz vár hirtelen feltűnése, mely a Rakonitz-pataktól körűlfolyt sziklafokon trónolva igen méltóságos tekintetű, a körötte álló magasabb erdős hegyek övében. További részében a Beraun-völgy többnyire igen szűk, sziklás lejtők közé zárt, sőt Roztok és Skrei közt, a hol a Zbirowi erdős hegység a jobb part közelébe ér, helyenként egészen hozzáférhetetlen vadregényes szurdokká szorúl össze. Meredek sziklafokon áll itt Teyřow várának romja s fölebb, Liblin mezővároskától délre, Libstein várrom.

Pilsen.
Nowopacký Jánostól

A cseh nyugati vasút Beraunnál egy sík völgymedenczébe lép, melynek termékeny öbléből csak itt-ott csillan elő a Litava folyó tükre, s csak Chrast állomás mögött kerül ismét vissza a vaspálya a Beraun völgyébe. Odáig előbb a Litaván Zditznél átkelve s Hořowitzon túlig a Rother Bachnak, a Litava egy mellékfolyójának vetések-, rétek- és erdőkkel díszlő völgylapályán haladva, Zbirow megállóhelytől fogva pedig sík, erdőkben és nagy tavakban gazdag vidéken át, majd sűrű fenyvesekkel beültetett dombsorok között folytatja útját egész a Klabawa-patak völgyében fekvő csinos Rokitzan városig, a hol ismét kilép a sík földre. Hořowitz városánál, az itt birtokló Hanaui herczegek székhelyénél, a mely egy nyírfaerdővel beültetett s lépcsőzetesen emelkedő domboldalra támaszkodik és nagy kastélylyal ékes, a vasút ismét a Brdy-hegység lábához kerül. Ennek erdőkben bővelkedő, itt magasbra hágó csúcsai már rég feltűntek útunk bal oldalán s mind közelebb jönnek, míg jobb felől hullám alakú quarzit dombok lánczolatáról Točnik és Žebrák várainak omladékai néznek le ránk. Nem sokkal odább jobbra gyönyörű kilátás nyílik egy hegyes-völgyes, erdős vidékre, a melyből Zbirow megállóhelynél a félórányi távolban lombos erdővel borított domb tetején büszkén tekint felénk a hasonnevű, festői fekvésű várkastély. Már e megállóhely előtt belép a vaspálya Strousbergnek, az egykori „vasút-király”-nak nagyszerű, de hamar megszűnt iparűző uradalmába. Itt, valamint a következő Holubkau (Holubkow) állomásnál is, részben ismét működő hatalmas gyártelepek és vasművek, nagyobb részt azonban lakatlan, egyenlő szabású takaros fehér házikókból álló munkás-gyarmatok kötik le az útas figyelmét. Ez az egész tájék, mely a közte és a Beraun-völgy közt kiterjedő, nagy erdőségekben gazdag, festői mély völgyektől barázdált és legmagasb csúcsaiban 600, sőt a Rači hegyeknek Holubkautól éjszaknyugatra eső Brno nevű csúcsában 745 méterig emelkedő hegyvidékkel együtt a zbirowi uradalomhoz tartozik, ma a Colloredo-Mannsfeld herczegek birtoka. Chrast fölött, a meddig a vaspálya a Klabawa-patak völgyén halad, csakhamar ismét lelátni a Beraun-völgybe, melynek mindenütt a jobb oldali lejtőjén megy a vasút. Az itt már nem igen mély völgyet festői sziklafalak és erdős dombok szegélyezik, alján pedig malmok, magános majorok és falvak vannak. Vukovec falunál, melynek közelében egy őskori vár és sánczárkok maradványai láthatók, elénk tűnik a tágas Pilseni síkság, s nem sokkal utóbb Pilsen népes városának egész szürke háztömege, a belőle kiemelkedő fő templom magas tornyával és jobb felől a dux-pilseni vasútnak a Beraun fölött átvezető nagy vashídjával. Miután a vonat egy hatalmas hídon az Uslava folyón is áthaladt, berobog a város déli szélén lévő hosszú pályaudvarba.

Minekelőtte nyugati Csehország fővárosának környékén széttekintenénk, ismerkedjünk meg kissé közelebbről a Brdy-hegységgel. Ez Königsaaltól délnyugati irányban húzódik körülbelül Rožmital- és Strasšitzig, s így mintegy 60 kilométer hosszú. Szélessége ép említett irányban emelkedő gerincmagasságával együtt növekszik, miért is a hegység éjszakkeleti részében csak 3 1/2, délnyugati felében ellenben 15 kilométer. A hegység délnyugati részéből éjszaknak folyó Litava Přibramtól éjszakra az egésznek tömegét áttöri és két félre szakítja, melyek közül az éjszakkeletinek Brdy-erdő, a délnyugatinak pedig Třemošna-hegység a nee. Amaz Königsaalnál kezdődik a már említett hegylánczczal, a mely Mnišektől nyugatra hosszú, keskeny, mind a két irányban széles lejtőzettel aláhanyatló gerinczben folytatódik s Přibram és Lochowic közt a Litava-völgynél ér véget. E széles magaslat elé mind a két szélén nagyobbára dombokkal és hegyhátakkal megrakott fensíkok támaszkodnak, melyek közül az éjszaknyugati a fő láncz, a Beraun és a Litava közötti területet tölti ki, a délkeleti pedig keletnek egész a Moldava völgyéig húzódik, míg délnyugat felé számos csúcsú hegytömeg határolja, elválasztván ama szintén dombos és hegygerinczektől szeldelt nagy fensíktól, a mely a Moldava és az Uslava közt terül el és délnyugatra egész a Cseh-erdő előhegyeiig terjed. A Brdy-hegység egész éjszakkeleti felét hosszan elnyúlt hullámos hegygerinczek jellemzik, melyeket Hřebeny, vagyis „fésűk”-nek neveznek. Kiváltképen a Mnišek és Dobřiš közt, az állami úttal egyközűen húzódó gerincz viseli ezt a nevet. Az említett két fensík 300–400 méternyi magassága miatt a Hřebeny-láncz, melynek 588–659 méternél különben sem magasabb kiválóbb csúcsai amúgy is alig emelkednek valamivel 520 méternyi átlagos, gerinczmagassága fölé és átalán véve lapított kúpok, a Beraun-völgyből nézve sokkal kevésbbé látszik hegységnek, mint a nálánál tetemesen alacsonyabb másik hegyláncz Königsaal és Řevnitz között. A Řevnitznél a Beraunba szakadó Moztizku-patak völgye választja el ezt a nagy részében tűlevelű erdőséggel borított hegységet a Hřebeny-gerincztől. A hegységen rézsút, gyönyörű erdőségen át Mnišekbe vezető kerületi útról nem egy futó pillantást lehet vetni ez idylli völgybe. Negyedórányira a nevezett várostól az 549 méter magas Skalka-sziklában végződik a hegység éjszakkeleti széle. E magaslat, melyen egy Ferencz-rendi kolostor és Szent Mária-Magdolna búcsújáró temploma áll, a róla nyíló gyönyörű kilátás miatt Prága felől egyike a leglátogatottabb kirándúló-helyeknek.

A Hřebeny széles hegységét és a vele határos fensík egy részét jobbára a Colloredo-Mannsfeldek dobřiši uradalmához tartozó erdőség borítja. A hegyláncz déli szélén, egy nagy és sűrű fenyves erdőség közepette fekvő mezőgazdasági területen, 370 méternyi magasságban áll Dobřiš városka az említett herczegi család szép kastélyával és parkjával, két nagy tó mellett, a melyek egyike festői partjaival mélyen benyúlik az urasági parkba. A hegygerinczen innen és túl egyes, többnyire csekély domborúlatú kúpok emelkednek ki az erdőségből, így a dobřiši oldalon a vadban bővelkedő vadaskertben a sokaktól látogatott Aglaiahöhe (490 méter) és a Točka (503 méter), az átellenes oldalon a Brdo (608 méter) és a Pisek (688 méter), magán a gerinczen pedig a kelet és nyugat felé gyönyörű kilátást engedő sziklás Hradec (623 méter) és a Studeny (659 méter), a melyek közt a Dobřišból Hostomitzba vezető kerületi út a Brdy erdős lánczolatán kel át.

A Königsaalból Dobřišon át vezető állami úton tovább menve, négy óra alat az itt erdőtlen fensíkon át Přibramba érünk. Jóval a világhírű bányavárosba érkeztünk előtt leköti már figyelmünket a tőle délre magánosan álló s 580 méternyire emelkedő Svatá Hora (Szent hegy), tekintélyes kolostorával (valamikor a jezsuiták, most pedig a redemptoristák rendházával) és díszes templomával, a melyhez fedett lépcső vezet föl. Csehország leghíresebb búcsújáró temploma ez, melynek Mária-képéhez évenként ezer meg ezer zarándok sereglik. A szent hegyről tágas kilátás nyílik. Éjszaknak, a nézőtől balra, a nagyon hepe-hupás talajon épült derék Přibram városára és a Litava völgyébe látni be jó messzire, a honnan a zditz-protivini vasút halad fölfelé. Nyugatnak, e vasúton túl kopár, puszta, dombos fensík terül el; rajta itt-ott óriási vájások és törmelékhalmok, akna-építmények és gyárkémények állanak, épen átellenből pedig a Přibramhoz oly közeli Birkenberg (Březová Hora) bányaváros hosszú házsorai köszöngetnek felénk. A két testvérváros bányaterülete 7 kilométernél hosszabb vonalon húzódik a sűrű erdőséggel borított s nyugat, meg éjszak felé meredeken emelkedő hegyfal lábánál. Birkenbergen túl a Třemošna hegynek 777 méter magasra domborodó sziklás gerincze emelkedik; erről nyerte nevét az egész hegyláncz. Dél felé vetésekkel, ligetekkel és falvakkal borított kies dombvidék terül, melynek emelkedései közűl a több csúcsú Wrantsch (606 méter) a legkiválóbb Milin mellett; éjszakkelet felé pedig erdős hegygerinczek szabnak határt tekintetünknek.

A Třemošna-hegység a tőle keletnek folyó Litava, az éjszaki szélét érintő Rother Bach és a nyugati, meg déli határát alkotó, már említett nagy kiterjedésű fensíkok közötti területet tölti be. Nem egyszerű hegyláncz, hanem körülbelül olyan széles, a milyen hosszú hegytömeg, melynek délnyugati irányú s 600 és 700 méternyi magasságok közt váltakozó fő vonalához számos rövidebb haránt-gerincz és előhegy csatlakozik mind a két oldalon, s ezek sem alacsonyabbak a fő gerincznél. A fő gerincz legkiválóbb tetői – éjszakkeletről délnyugat felé haladva – a Klouček (680 méter), a Brda (769 méter), az Obecnitzi Tock (857 méter), a Koruna (829 méter) és a Kočka (86 méter). A fő vonal éjszaknyugati részében a legkiemelkedőbbek a Koniček (666 méter), a Hřeben (717 méter) a hořowitzi vadaskertben, a Hejlov (688 méter), Hlava (781 méter), a Kamená (735 méter), a délnyugatiban pedig a Třemošna (777 méter), a Brdce (835 méter), a Nepomuki Tock (méter) és a Praha (854 méter). Úgy ezek, valamint a többi csúcsok is csak szelíd lejtésű kiemelkedései a gerinczeknek, kivévén a Třemošnát, melynek majdnem teljesen erdővel borított csúcsán egyes tisztásokról szép kilátás nyílik a přibrami medenczére s helyenként magának a hegységnek egész rendszerére is. Belsejében nagyobbára délnyugati irányú s haránt-gerinczekkel összekötött gerinczek láthatók, melyek közt a hegységből eredő számos patak völgyei húzódnak. A hegység főbb alkotó kőzetei, minthogy az a Brdy-erdővel együtt egészében az alsó silur-képződményhez tartozik, – grauwacke és kavicsos conglomeratok. Ezek mindenfelé nagy görgeteg-halmokká képződtek, a melyekből kisebb, de igen festői sziklatömegek emelkednek ki helyenként. A legérdekesebbek ezek közül a Kazatelna (Szószék) és a Velká Třemošna, a Klobouček Obecnitznél, a Černáskála (Fekete szikla) a Třemošna-lánczolatban, a Hotoberg a glashütteni erdészlak mellett s még mások. Ellenben a Brdy-erdő alaptömege palákból áll s a Třemošna-hegység éjszaki széle is ilyen alkatú. E kőzetek elhelyezkedése és az, hogy az elmállásukból való föld nem igen bocsátja át magán a vizet, sok helyütt hegyi lápok és mocsarak képződését okozta. Amazok a gerincz messzire terjedő részeit borítják és száraz puszta területekkel váltakoznak, emezek pedig a völgymélyedések aljától föl egész a legmagasb pontokig mindenfelé találkoznak.

A hegység két fő folyó vize a Litava (Litavka-patak) és a Rother Bach. Amaz számos forrásból képződik a Třemošna-hegység keleti lejtőjén; Přibramtól éjszakra 11–12 kilométer hosszú regényes szoroson át halad és 46 kilométernyi útja után a Beraunba ömlik. A Rother Bach (Červený Potok = Vörös patak) a hegység éjszaknyugati lejtőjén fakadó források legnagyobb részét gyűjti egybe s viszi a Litava felé. A Szent hegy közelében eredő Kozaba ellenben, mely a Brdy-erdővel egyközű, éjszakkeleti irányban folyik s egy lapályos völgymedenczén keresztül kígyódzik a dobřiši és knini fensíkon végig 35 kilométernyi futással Stěchowitzig a Moldava felé, – a Brdy-erdő délkeleti lejtőjén fakadó s az említett fensíkot barázdáló patakok nagy részét magába gyűjti, míg az éjszaknyugati lejtő vizei vagy egyenesen, vagy a Litavával egyesülten a Beraunba szakadnak.

A szomorú tekintetű hegyi lápok és puszta területek kivételével a Třemošna-hegyvidéket sűrű erdőség födi. Ennek következtében szétszórt erdészlakokon és őrházakon kivül egyéb emberi hajlékok nem igen vannak rajta. Szélei felé ellenben számos falu köríti, melyek nagyobb részt a völgyek kijáratánál feküsznek igen festői helyeken. Az erdőség, mely nagyobb részében a dobřiši, kisebbik felében a hořovitzi uradalomhoz tartozik, a hegység lábánál és a vele határos fensíkokon szurkos fenyűből, egyebütt jegenyefenyűvel elegyes lúczfenyűből áll, s csak itt-ott szakítják meg bükk és vörösfenyű (Larix) csoportok az egyformaságát, melylyel együtt jár az alacsonyabb növényzet csekély változatossága, a miért is a Třemošna-hegység, valamint a Brdy-erdő fajokban amúgy is meglehetősen szegény növényzete egyetlen e vidéket jellemző fajt sem mutat föl. Fenyűerdő borítja a hegyeket föl a legmagasb csúcsokig, épen ezért ezek legnagyobb részéről nem is nyílik kilátás. A dús erdő-állományán kivül egyéb természeti szépséggel nem igen dicsekedhető Třemošna-hegységet alaposan meg akarván ismerni, be kell járnunk a rajta átvonúló, többnyire igen jó erdei útakat. Az egész hegségben a legszebb kilátást a 825 méter magas Třemšinnek majdnem teljesen külön álló s dél felé előre tolt hegytömegéről élvezhetni.

A tenger színe fölötti csekély magasságához képest az egész Brdy-hegységnek igen zord az éghajlata, mely 790 méternyi magasságban már nem engedi meg a gabona termesztését. Korai és késői fagyok, ködök és nagy hótömegek ép oly gyakoriak benne, mint Csehország jóval magasabb határhegységeiben. E feltűnő jelenségnek aligha nem az az oka, hogy a Brdy-hegység Közép-Csehország belső részének a legnagyobb emelkedése, s így minden oldalról ki van téve a szelek járásának. Ennek következtében egész környékére nézve egyúttal a csapadékok gyűjtője is, a melyek évről-évre bőven ellátják forrásait, morotváit és mocsarait vízzel. Mentül csekélyebb azonban e vidék mezőgazdasági jövedelmezősége, annál fontosabb itt az erdőgazdaság és a bányamívelés. Mert a Brdy-hegységet nem csupán sűrű s terjedelmes erdőségei, hanem a méhében rejlő számos ércztelep, kivált a Třemošna-hegység szélén lévők is igen becsessé teszik, a melyekben a přibrami és birkenbergi ezüstbányákon kivül sok vasércz-telep is húzódik a silur-pala fölött. Ezeknek köszönhető a hajdan igen tetemes és még ma is virágzó vasipar ezen a vidéken. A bányamívelés okozhatta a számos tó legtöbbjének a keletkezését is. A legnevezetesebbek közülök a már említett Dobřiši tavak, a Ferencz Károly nevét viselő mesterséges tó Laas mellett és a Rožmitali tó a Třemošna-hegység déli, a Padrferi kettős tó ugyanannak nyugati, meg a Karezi tó az éjszaknyugati szélén, hol a cseh nyugati vaspálya halad át.

A Mies és Radbusa partvidékei és az éjszaki Cseh-erdő. A pilseni hullámos síkság délnyugati felét négy folyó szeli át, melyek sekély völgyteknőket vájtak maguknak a talajban. E völgyek oldalain helyenként egyes sziklás részletekben meztelenül láthatók azok a kőzetek, a melyek a Pilseni fensík alaprétegéül szolgálnak, ú. m. a várostól nyugatra kőszén-képletek, délre pedig silur-palák. Az említett folyók az éjszaki Cseh-erdőből jövő Mies és Radbusa, meg a déli Cseh-erdő előhegyeiben eredő Angel és Uslava. A nyugat felől érkező Mies és a délről folyó Radbusa átszelik Pilsent, elválasztván a Prágai és a Szász külvárost a szép sétaterekkel körített Belvárostól, s a két híres sörfőző közelében ömlenek a Beraunba, míg az Angel Pilsentől már harmadfél kilométernyire s délre a Radbusával egyesül, az Uslava meg a várostól éjszakkeletre, a Szent György-kápolnánál a Beraunba ömlik. Pilsennek egyik oldaláról sincs valami festői képe, minthogy a síkságát határoló hegylánczok nagyon távol esnek tőle. Déli széle mentén számos gyárkémény hirdeti a város ipari fontosságát; a Ringplatz közepén álló, Szent Bertalanról nevezett főesperesi templom magas tornya pedig messzire ellátszva emelkedik ki a többi tornyok közűl. A város környékén sűrűn állnak a falvak egymás mellett, de kevés az erdőség. Délkelet felé a mintegy 8 kilométernyi távolban, 565 méter magas quarcit-szikla tetején álló Radina (Karlskrone) vár Alt-Pilsenetz mellett, a melynek tornyáról gyönyörű kilátás nyílik Pilsenre és a Cseh-erdő felé, mégis némi változatossággal eleveníti a különben egyhangú tájat.

Schwamberg várrom.
Liebscher Károlytól

A Pilseni síkságtól délre és nyugatra az Angel, Radbusa és Mies közt dombos és hegyes-völgyes, sűrű népességű, de csak részben erdős fensík terül el, mely egész a Cseh-erdő küszöbéig ér. A Mies átlátszó hegyi vize, mely Tachaunál hagyja el a Cseh-erdőt, a pilsen-egeri vasút Josephihütte állomásától, a meddig a pálya a Mies-völgyben halad, kecsesen kanyargó mederben ömlik erdős magaslatoktól szegett pázsitos völgyében. E völgynek egyik legszebb helye az, a hol alacsony, a folyótól megkerült sziklatetőn, gondosan mívelt és fákkal beültetett mezőség közepette Mies városa áll. Közelében jól jövedelmező ólomércz, és szénbányák vannak; négy órányira éjszaknak pedig igen kies vidéken a látogatott Neudorf vas- és lápfürdő, s ennek szomszédságában Schwamberg várának romja van. A város mellett, csöndes erdei magányban álló egykori benczés kolostor pompás templomának magas tornya, kupolái és a monostor épületei évszázadok sorának történetéről regélnek. Csehországnak legnagyobb román temploma ez; a kolostor szerzeteseinek hajdani sírboltja ma a Windischgrätz herczegi család temetkező helye. Valamivel fölebb lassanként keskeny szorossá szűkül a Mies völgye, melynek festői sziklás részletekkel díszes, erdős lejtőkkel szegett mélyén a folyó tajtékot túrva zuhatagokban rohan lefelé. Miután a vaspálya Josephihütte nagy vasművei fölött kétszer is átkelt a Miesen és három alagúton haladt át, elhagyja az itt nyugatnak kanyarodó s kevéssel alább ellapúló folyamvölgyet és nyiltabb dombvidékre lép ki, melyet bal felől a nem sokkal odább már mind közelebb lépő éjszaki Cseh-erdő alacsony erdős hegygerinczei szegnek, míg jobbján a Mies egy mellékfolyójának, a Klammerbachnak egészen a bal partjáig nyomúló meredek és erdővel borított hegyfokok állanak. Plan-Tachau állomásig a vasút a Klammerbach jobb partján halad. A vaspályától keletre eső Plan és Kuttenplan városok dombos környéke mögött kelet felé erdős hegyek hosszú láncza, a Tepli fensík nyugati széle emelkedik, köztük pedig nyugatra, a magában álló Szent Anna templomocska mellett két nagy tavat látni, a minőkben különben a Cseh-erdő és a Tepli hegység közötti egész széles hegynyereg igen bővelkedik. A jobb oldali hegyek mind közelebb kerülnek, s nem sokára egy, festői erdős hegyek közt húzódó völgy torkolatánál megpillantjuk Marienbad legelső vendéglőit és villáit. A hasonnevű és szemben fekvő állomáson túl, a hol a pálya az alább Amselbach nevet váltó Altbachnak, szintén a Mies egyik mellékágának bal partjára lép, a Cseh-erdő és a Tepli fensík közötti, addig széles térség tetemesen megszűkül. Jobbra a Császár-erdő széles, magas domborúlatú háta emelkedik, balra pedig a Cseh-erdőnek szintén erdős nyúlványai egész a patak partjáig nyomúlnak. Nem sokkal odább Königswart fürdőhely házsora tűnik elénk a Császár-erdő lábánál s a hasonnevű helységen felül, melynek szomszédságában Metternich herczeg büszke várkastélya áll. Sandau állomáson túl az egeri széles völgymedencze tárúl ki, melynek hátterében az Érczhegység kékellő erdős gerinczei látszanak.

Az Osser a Spitzbergről nézve.
Nowopacký Jánostól

Az éjszaki Cseh-erdőt, melynek csehül Český les a neve, míg a bajorok „felső-pfalzi erdős hegység”-nek hívják, a Fichtel-hegységtől Waldsassennál a Wondreb-patak választja el, melynek mentén az Egerből Regensburgba vezető vaspálya halad. A Dillenberg hegytömegével kezdődik, melynek legéjszakibb elágazásai határolják dél felé az egeri medenczét, aztán dél-délkeletnek húzódik és Klentschnél a Čerchov hegytömegében ér véget. Hosszúsága mintegy 40, legnagyobb szélessége (a közepe táján) körülbelül 25 kilométer, átlagos gerincz-magassága csak 695.4 méter. Csak mintegy a fele tartozik Csehországhoz, minthogy az ország határa nagyobb részt egybe esik az Elbe és a Duna folyamvidékének e hegység középső gerinczein haladó vízválasztójával. Minthogy a cseh oldalon egy fensík felé ereszkedik alá, a melynek átlagos magassága 470 méternyire emelkedik a tenger színe fölé: innen nézve majdnem mindenütt csupán hullámos körvonalú alacsony hegyláncznak látszik. Az éjszaki Cseh-erdőnek ugyanis, legdélibb része kivételével, egyáltalán nincsen kimagaslóbb csúcsa, hanem csupán széles, szelíd hajlású kúpjai és gerinczei vannak. Csak a Čerchovi hegytömeg tesz e részben kivételt. Ebből a meredek, délkeletről éjszaknyugatnak húzódó csillámpala-gerinczből ugyanis, a mely oldalvást nézve meglehetős meredek kúpnak tetszik, rövidebb haránt-lánczok ágaznak ki, amelyek mélyen bevájt s meredek sziklás lejtők közé ékelt völgyekkel választvák el egymástól. A Nepomuki hágó (728 méter), melyen a Tausból Klentschen át a bajorországi Waldmünchenbe vivő állami út vezet, választja el e meredek kúpokkal koronázott hegytömeget a hegység középső részének keleti lánczolatától. Ezt megint ketté osztja a Radbusa felső, éjszakra irányúlt folyásának hosszanti völgye, meg a délnek folyó Schwarzach völgye, mely két folyó egymás közelében fakad a határszéli s félig bajor, félig cseh területen fekvő Schwarzach falu mellett. E két párvonala láncz közűl a keleti Klentschtől Weissensulzig, a nyugati, meg a melynek gerincze mentén az országhatár húzódik, a Haidtól Pfraumbergen át a bajor Waidhausba vezető útig terjed. Ez úttól éjszakra a Cseh-erdő már csak széles, völgytekenőktől barázdált s lapított kúpokkal megrakott fensík. Az egész hegység legnevezetesb emelkedései éjszaktól délnek menve: a Dillenberg (egy fokmérési emlékkővel, 939 méter), az Entenbil (867 méter) és a Nagy Rabenberg (878 méter) az ország határán Goldbach mellett, a Klitscherberg (754 méter) meredek sziklakúpja Tachautól délnyugatra, a festői várrommal koronázott és gyönyörű kilátást engedő Schlossberg Pfraumberg mellett, melynek erdős gránit-kúpja (837 méter) a hegység keleti szélén emelkedik, a Platterberg (859 méter), meg a Plösserberg (789 méter) a Radbusa-patak völgye és a határ között, a Lissaberg (869 méter), a Schauerberg (886 méter), meg a Zadek (850 méter), s végül a Čerchov (1.039 méter), az egész hegység legmagasb csúcsa.

Az egész hegység uralkodó kőzete a gneisz. Ezt több helyütt csillámpala, a legmagasb kúpok alkotó anyaga, és kivált középső részében gránit szakítja meg. Keleti széle mentén a fő hegyláncz éjszaki fele elébe gránittal többszörösen áttört amfibolitpala-képlet rakódott. Ez utóbbi több kúpú, számos faluval és erdőfolttal tarkázott, bájos folyó-völgyekkel barázdált festői dombvidéket alkot, mely a Weissensulztól keletre álló Černá Hora (Fekete hegy) csúcsában egész 660 méternyire emelkedik. Legnevezetesb helységek itt: Alt-Zedlitz városa (501 méter) a Kötschenbach, a Mies egy mellékága mellett, Hostau (448 méter) az Altbach és Ronsperg (8431 méter) a Piwonka-patak mentén; e patakok a Radbusába ömlenek. A nem kevésbbé népes, hullámos felszínű és erdőben szegényebb gránit talaj kiválóbb városai Neustadtl (451 méter) és Haid (469 méter), a Mies mellékfolyói mellett. A tulajdonképeni Cseh-erdő keleti küszöbéhez egészen közel, már a gneisz talajon állnak Tachau (483 méter) és Pfraumberg (698 méter) városok, Weissensulz (439 méter) és Klentsch (493 méter) mezővárosok és számos falu. Közelükben a határ hoszszában, a gneisz és amfibolit közt egy keskeny quazit szalag húzódik, mely azonos a Bajor-erdő ismeretes „Pfahl”-jának quarzával. Bent a hegységben, a számos helységgel teli folyam-völgyeket kivéve, csupán erdészlakok és őrházak találhatók.

A Fekete-tó (Schwarze See).
Mařak Gyulától

Az éjszaki Cseh-erdő gazdag forrásokban, mocsaras területekben és tőzegtermő lápokban, a melyeknek a nép ajkán „Lohe” a nevük. De nincsenek hegyi tavai, a melyek oly kiváló vonzóerőt kölcsönöznek a déli Cseh-erdőnek. Különben mocsarai és lápjai sem vetekedhetnek nagyságukra nézve emezéivel. Legnevezetesb vízerei a cseh részen a Mies, Pfreimt, Radbusa, a Meleg és Hideg Bastritz. A felső folyásában Katzenbach nevet viselő Mies a Mieslohe lápjából fakad, a tachaui uradalom ringelbergi kerületében, az országhatár mellett, a Tachauig keletnek folyva, keresztben átszeli az egész hegységet. A Pfreimt az Ohrenbergtől (741 méter) délre az Leisbergen ered s kezdetben éjszaknak, a már említett hosszanti völgyben folyik, de aztán éjszakkeletnek fordúl és Weissensulznál áttöri a Cseh-erdőt. A Hideg és a Meleg Bastritz a Čerchov-hegységből jő, amaz a déli, ez meg az éjszaki lejtőről. A Meleg Bastritz a villa alakú elágazódás ritka jelenségét mutatja, a mennyiben két patakká oszlik, melyek egyike délnek folyva, Furthtól éjszakra a Chambachba (a Regen mellékfolyójába) szakad, a hová Furthnál a Hideg Bastritz is torkollik, míg a másik keletnek tartva, Stankaunál a Radbusába önti a vizét.

Az éjszaki Cseh-erdő, jóllehet valóságos erdős hegység, mégis igen sűrű lakosságú, minthogy folyói és patakjai mentén egymást érik a falvak, malmok és tanyák, helylyel-közzel pedig üveghuták, vashámorok és egyéb ipartelepek. E számos helység a köröttük levő vetésekkel és rétekkel kellemes változatossággal szakítja meg a hegység egyhangúságát, melynek erdőtakarója nagyobb részt jegenyefenyűvel elegyes lúczfenyűből, a magasb fekvésű helyeken pedig csupán emebből áll. A tűlevelűek állománya közé itt-ott bükkök elegyednek, az erdei útakat pedig az itt kitűnően tenyésző hegyi jávor szegélyzi. A hegységet még nem szeli át vasút, de számos, jó karban levő szekérút szolgál a Cseh- és Bajorország közötti közlekedésre. A főbb átjáró helyek a csehországi oldalon Tachau és Bischofteinitz. Tachau, a hasonnevű Windischgrätz-féle uradalom középponti kormányzóságának székhelye, a melyhez az éjszaki Cseh-erdő nagy része tartozik, erdőtlen magaslatok közt fekszik a Mies mindkét partján, mely itt egy kies völgyből lép ki; e völgyön át a mélyen fekvő kastélytól öreg jávor-, szil-, nyár- és hársfákból álló gyönyörű fasorok között vezet az út az erdő övezte Heiligen községbe, a hol a Windischgrätz tábornagy építtette új kastély s mellette az egykori pálos kolostorban az erdészeti hivatal áll. Igen kellemes kirándúlás esik a szomszédos Aglaia-völgybe s a benne álló, remek kilátást engedő Hirschensprung sziklához. A Mies-völgy innen Galtenhofig, a meddig a Tachauból Bajorországba vezető út vele együtt halad, részben erdős hegyek közé ágyalt teknő. Galtenhoftól éjszaknak tartva kiterjedt erdőségen át a Metternich herczegi birtokhoz tartozó Dillenberghez, a hegység éjszaki felének legszebb kilátó-pontjához érünk. Ennek széles hátán egy kimagasló sziklacsoport áll, a melyről a Fichtel-, Ércz- és Tepli-hegységre kiterjedő s délre az éjszaki Cseh-erdő erdős gerinczein át egész a déli Cseh-erdőnek magasra nyúló csúcsaiig érő körültekintést élvezhetni.

Bischofteinitz, e nyájas kis vidéki városka, a Trauttmansdorff herczegi család nagy kastélyával (a „Herrenburg”-gal), a gyümölcsös kertek koszorújában áll az itt széles mederben ömlő Radbusa mindkét partján, egy nyugat felé nyíló szép völgymedenczében. Az ezt szegélyező, fenyűvel és nyírfával beültetett hegyek közül a Galgenberg nyújt szép kilátást, mely a Pfraumbergtől és az ettől keletre emelkedő Siebenbergektől nyugatnak az éjszaki Cseh-erdő egész déli felére kiterjed, dél felé pedig a magasan domborodó Hoher Bogenig (Eckstein, 1.073 méter) és a kétcsúcsú Osserig (1.283 méter) ér. Kelet felé messzire belátni arra a dombos fensíkra, a melyen át a Radbusa Pilsen felé kígyódzik, délkelet felé pedig a neugedeini amfibolit-vidéken át egész a Klattaui hegyekig kalandozik tekintetünk. A Pilsentől jövő s a Cseh-erdőn rézsút Bajorországba (Eslarnba) átvezető országút a Radbusának többnyire erdőtlen hegyek és magaslatok közt húzódó völgyén halad Weissensulzig, a hol a völgy délnyugatnak fordúl és csakhamar egy regényes, csupán malmokat és tükörüveg-csiszoló műhelyeket rejtő szorúlatba megy át, mely dél felé a Platter- és a Fuchsberg közé mélyen bevágódva húzódik. Bioschofteinitzen felűl a Lissa-hegyen eredő Schleifenbach (melynek lejebb Podhay a neve) a Radbusába ömlik. E Schleifenbach mellett áll Ronsperg városka, a honnan másfél óra alatt a patak kies völgyén át a meredek Lissa-hegy délkeleti lábánál, egy védett sziklazugban álló Stockau faluba érünk, mely valamikor híres volt régóta feloszlatott Ágoston-rendű barát-kolostoráról. Délnyugatra tőle a Hirschstein (876 méter) tetején egy mondák tárgyaúl szolgáló várrom áll, melynek nyugati tornyáról gyönyörű kilátás nyílik. Éjszakra egész közelben a Lissa-hegy emelkedik, délkeletre pedig a Schauerberg (közönségesen Kniebrecher), meg a Grosser és Kleiner Fels szeszélyesen egymásra halmozott gneisz-tuskói ágaskodnak. Délen a Čerchov-hegység sötét erdőségekkel borított tömege következik egy széles völgykatlanon túl, melynek ölén több elszórt község közt legnevezetesebbül az ugyancsak bőjtös nevű Wassersuppen áll. Délnyugat felé messzire belátni Bajorországba, míg keletnek egész Radina váráig ér el tekintetünk. Bischofteinitzból délnyugati irányban állami út is vezet Klentsch mezővárosba, a honnan meg lehet mászni a Čerchov csúcsát. Erről meredek út vezet le a Kalte Bastritz regényes völgyébe, melynek idylli csendű erdei magányában, közel az országhatárhoz Fichtenbach nagy üveghuta áll.

A Neugedeini hágó és a déli Cseh-erdő. Csehország határhegyeinek délnyugati oldalán egy széles, természetes kapu tárúl elénk, szabad útat engedve Bajorországba. E rést a Furthi fensík tölti be, melyet éjszakon a Čerchov nyúlványai s délen a Hoher Bogen határolnak; cseh földön Neugedeini, vagy Neumarki hágónak hívják. Ősidők óta ez volt Csehország fő bejárata s ennélfogva számos véres harcz színtere. Rajta vezet át a régi prágai országút, meg a Bajorországba vivő cseh nyugati vasút is. Ez előbb átszelvén Pilsen után a vasművekkel, bányatelepekkel és gyárakkal teli nürschaui szénmedencze nagy, dombos területét s elhaladván Chotieschau messzire ellátszó fényes kastélya (hajdan Norbert-rendű apáczák kolostora) előtt, Staabnál a Radbusa völgyébe tér s annak erdős lejtőin halad egész Stankauig. Ott a Rubřina-patak völgyébe lép át, mely néven Tausig a Warma Bastritz alsó völgye értendő. E régi, a Bastritz mindkét partján épült város kertek között és egy széles völgymedencze mélyén áll, s a kelet felől érkező elé igen festői képet tár tekintélyes épületeivel és magasba nyúló tornyaival, meg a hátterében látszó éjszaki Cseh-erdő kék hegyeivel. Már Taus előtt feltűnik kelet felé több, erdő borította amfibolit-kúp, melyek közül a legmagasabbak egyikén (660 méter) a messzire ellátszó Riesenberg vár áll. Ennek őrtornyáról gyönyörű kilátást élvezhetni. Délnek az előtéren Neugedein mezőváros látszik erdős amfibolit-hegyek övezte zöld völgymedenczében, mely mögött a déli Cseh-erdő hosszan elnyúló láncza emelkedik a kettős csúcsú Osser hegygyel, míg nyugatra bájos dombvidéken Taus és Chodenschloss tornyai fölött egész a Čerchov széles kúpjáig ér tekintetünk. Délnyugat felé egy pillantással végig mérhetjük Csehországnak amaz imént említett 23 kilométer szélességű kapuját, e helységekkel, szántóföldek-, rétek- és erdős területekkel változatos dombvidéket, melyen keresztűl a déli Cseh-erdő előhegységében eredő Chambach lomhán hömpölygeti kanyargó vizét a bajor Furth felé. Sekély völgye, melyen a Neugedeinből jövő kerületi út Neumarkon át Eschelkamba és Furthba vezet, Neumarktól kezdve szorosabb értelemben vehető hágót alkot. Odább a déli Cseh-erdő küszöbéig, többnyire sűrű erdőséggel borított és számos csúcscsal bíró széles hegyvidék terül, melyen a Gewintzykegel (736 méter) a legmagasabb.

A déli vagy tulajdonképeni Cseh-erdő (csehül Šumava) az Óriás-hegység után Csehország legmagasb hegysége, de jóval terjedelmesebb emennél, s a bajorországi Hoher Bogentól a felső-ausztriai Sternwaldig húzódik éjszaknyugatról délkelet felé, mintegy 125 kilométernyi hosszaságban, míg szélessége, a vele összefüggő Bajor-erdőt és hozzá véve, átlag 60 kilométer. Fő vonalán kivül több haránt-lánczból áll. Az Elbe és a Duna folyamvidéke közötti vízválasztó és Bajorország, meg Felső-Ausztria közti határ nagy részt a tulajdonképi Cseh-erdő délnyugati szélén húzódó fő gerincz mentén halad. E része a Cseh-erdőnek a népies fölosztás szerint ismét két tagra, az alsó és a felső erdőre válik. Emez a Hoher Bogentól a Kuschwardai hágóig, amaz meg innen Hohenfurthig, vagy ha a St. Thoma-, vagy Sternwaldot már a cseh-osztrák határhegységhez, az úgy nevezett „Greinerwald”-hoz számítjuk, akkor csupán az Oberwuldaui hágóig terjed.

Eisenstein és az Arber.
Nowopacký Jánostól

A felső Cseh-erdő az Angel és a Weisser Regen völgyei közt emelkedő, csillámpalából álló Künisch-hegységgel, egy mindkét oldalán meredek lejtőjű hegylánczczal kezdődik, mely a Neuerntől nyugatra, jó magasan álló Szent Katalin-templomtól (635 méter) a Spitzberg-hágóig és a Eisensteini völgymedenczéig tart. Keskeny gerinczét egészen görgetegek és sziklatömbök borítják, melyek helylyel-közzel kinyúló csúcsokká halmozódnak egymás tetejében. Ezek közűl a legmagasabbak a Zwergeck (1.365 méter) és a Hohe Seewand (1.343 méter), a legszembeszökőbb azonban a két csúcsú Osser (bajorosan: Ossa), mely a Spitzberg felől nézve az erdős Angel-völgy fölé magasan kiemelkedő, két szárú gúlának látszik. Két sziklakúpja, a bajor (1.283 méter) és a cseh Osser (1.343 méter) között húzódik az ország határa. A hegység lejtői is telvék görgeteggel, sőt a Seewand alatti nyugati lejtőn egész nagy omledék-mezők, ú. n. „kőtengerek” terülnek. A kolmsteini harántnyereg a Künisch-hegységet a Hoher Bogennel, egy a Burgstall csúcsában 978 méternyire emelkedő s a Weisser Regen völgyét éjszak felé határoló magasan ívelt amfibolpala hegylánczczal köti össze, míg az 1.030 méter magas Scheiben-nyereg, mely a Weisser Regen forrásvidékét az Eisensteini völgytől elválasztja, a vele egyközű, de magasabb Arber-hegységgel, egy a Seewandtól keletnek húzódó harántnyereg pedig a nyugati gerinczczel kapcsolja össze. Emezen át húzódik a vízválasztó s belőle emelkedik ki a sziklás Spitzberg (1.199 méter) meg a laposan domborodó Panzer (1.152 méter). E harántnyereg két legmélyebb helye a Spitzberg-alagúttal átfúrt Spitzberg-hágó (997 méter) meg az Eisensteini hágó (952 méter). Két oldalán pedig a Seewand irányában festői szakadozottságú sziklafalaktól elzárt, kelet felé ellenben nyílt völgykatlanok vannak, melyek közül az éjszaki a gyönyörű Schwarzer-See-nek (1.008 méter), Csehország legnagyobb tavának (területe 36.8 hektár, mélysége 57 méter), a déli pedig a régebben borzalmas sötétségű őserdő mélyébe rejtett Teufelssee-nek (1.030 méternyi magasságban, területe 23 hektár, mélysége 34 méter) ád helyet medenczéjében. A Panzertől a Künisch-hegylánczczal egyközűen egy alacsony gerincz húzódik, mely az Angel-völgynek keleti határa Neuern felé és a Brückelbergben egész 1.234 méternyire emelkedik.

A Moldava forrása a Schwarzbergen, Buchwald mellett.
Mařak Gyulától

A Stubenbachi hegység határ-gerincze, mely a fő lánczolat folytatása, az Eisensteini hágónál kezdődik a Fallbaum (1.241 méter) hegyével. E láncz egész a Lakabergig még csillámrétegekből, innentől fogva azonban gneiszból áll és délkelet felé mind jobban szélesedő, átlag 1.265 méter magas, hullámos tetőzetű hegyfalat alkot. Legmagasb csúcsai a Lakaberg (1.339 méter) és a Mittagsberg (1.314 méter). Minthogy éjszakkelet felé magas fensíkok támaszkodnak rá, innen nézve aránylag alacsony hegyláncznak tűnik föl, holott a Bajor-erdő felől jóval tekintélyesebbnek mutatkozik; délnyugatnak ugyanis hosszan elnyúlt, meredek és mély völgyektől barázdált lejtőben hanyatlik a Zwieseli medencze és azon mély völgyek felé, melyek a Bajor-erdőtől elválasztják. Egy a Lakabergtől dél felé húzódó harántnyereg Bajorországban ér véget a Grosser Falkenstein meredeken kiszögellő szirtfokában, melynek egy magas vaskereszttel jelölt csúcsa (1.315 méter) nagyszerű kilátást nyújt a sok kúpú Arber-hegységre s ennek sziklás tetejű koronájára, a Grosser Arberre (1.458 méter), az egész Cseh- és Bajor-erdő legmagasb csúcsára. A csehországi lejtőn, a Lakaberg lábánál terül el egy mély, erdős völgykatlanban a Laka-tó (1.096 méter magas, 12 hektár területű és 20 méter mély), a Mittagsbergtől éjszakra pedig, a Seeruckberg meredek sziklafala tövében, a Stubenbach falutól délre fekvő Stubenbachi-tó (1.079 méter magasságban, 15.6 hektár területű és 23 méter mély).

A Mittagsbergen túl a határhegység a csehországi oldalon a terjedelmes Maderi fensíkba megy át, melynek 1.106 méter átlagos magasságú, bozótos őserdővel s morotvákkal borított és sekély, füves völgyteknőktől barázdált területe kelet felé az ú. n. „Gefilde” alacsonyabb fensíkjába ereszkedik alá. A Cseh-erdő legsivárabb pusztaságait foglalja magába e vidék, melynek zordon területén a kis Mader helységen (980 méter) és elszórt erdészházakon meg favágó-kunyhókon kivül más emberi lakás nem is igen akad. Délnyugati szélén, a hol a vízválasztóval együtt az ország határa is húzódik, emezen túl Bajorország felé meredek csúcsok emelkednek, köztük a felső erdővidék két legmagasb csúcsa, a Grosse Rachel (1.450 méter) és a Lusen (1.372 méter). Amaz széles alapú, gneiszszikla-gerinczben végződő piramis, emez pedig feldöntött kúphoz hasonló és egymás fölé tornyosúlt gránitsziklák hatalmas tömegéből áll. Egy, a Rachel lábától délnyugat felé vonúló harántnyereg, a Rinchnacher-Hochwald, a határhegységet a Bajor-erdővel köti össze. A Lusentől éjszakra fekvő Marbergtől (Markopf, 1.328 méter) kezdve a határhegység Csehország felé csak alacsony hegyvonal, mely a Buchwaldi hágónál (1.162 méter), a Cseh-erdő legmagasb fekvésű faluja és az aussergefild-freyungi országút mellett a Siebensteinfelsen csúcsában 1.259 méternyire emelkedik, azután pedig kies dombvidékké törpül. Ennek már egészen Bajorországba eső népes területe egész a Dreisessel-hegységig ér és a Cseh-erdő fővonalának azt a mély ereszkedését alkotja, a melyen keresztül a Kuschwardából Bajorországba menő állami út halad. A Kuschwardai hágó csak 812 méternyire van a tenger színe fölött.

A Plöckensteini tó: Kronprinzenstein és Stifter-emlék.
Mařak Gyulától

A Fallbaum-, a Rachel- és a Lusentól éjszak és kelet felé tekintve, majdnem határtalan kiterjedésű hegyvidéket látunk, melynek legtávolabbi gerinczei és csúcsai belső Csehország magaslataival látszanak egybeolvadni. Egyik gerincz s egyik hegycsúcs nyomban követi a másikat, köztük pedig széles völgymedenczék terülnek, melyeknek világosabb zöld rétszalagjai szépen váltakoznak a tűlevelű erdők sötétebb színével. Mívelés alatti földje csak kevés van; mindenütt az erdő- és rétgazdaság foglal el nagyobb tért. A lakosság magános tanyákban és szétszórt falvakban lakik; itt-ott az erdők mélyéből fölszálló egy-egy füstgomoly a favágók, szénégetők munkájának, vagy valami üveghutának a hírmondója. Ez a Cseh-erdő nagy középső gneisz-fensíkja, mely a Künischi szabad parasztok vidékére, a Bergreichensteini hegycsoportra és a Gefilde nevezetű felföldre tagozódik. Az első az Angel- és Wlotawa-völgy, a Stubenbachi hegység, meg a Bergstadt, Welhartitz, Čachrau és Drosau környéki előhegység közti területet foglalja el. Azon állnak Seewiesen (842 méter) és ennek közelében Gutwassernál a St. Günthersfelsen (1.006 méter) gránit-szirtjének gyönyörű kilátó-pontja. E fensík gneisztömegét, valamint a Gefildeét is, helylyel-közzel kvarcz- és ősmész-telepek szakítják meg. A kvarcz aranytartalmú, a miért is hajdan e vidék több patakja mentén aranymosást űztek, a minek még ma is számos torlathalom a tanúja. Az Alsó-Kieslingbach és a Felső-Wotawa mély völgyei választják el a Künisch-fensíkot a Maderitól és a Gefildétől, ettől a fölötte zordon és puszta, morotvákkal teli, erdős, gyéren lakott felföldtől, melyet nyugat felé a Wydra- és Maderbach völgyszakadéka választ el a Maderi fensíktól. Kelet felé e fensík sűrű lakosságú dombvidékbe olvad át, délnek pedig a Maderi fensíkból kiágazó Tafelbergek (1.214 méter) választják el a Fürstenhuti és Kuschwardai medenczétől. Ezen vannak: Aussergefild (1.058 méter) mezőváros és Innergefild (1.060 méter), meg Planě (1.067 méter) falvak. Legmagasb tetői az Antigl (1.253 méter) Innergefild mellett és a Leckerberg (1.217 méter) Planě, a Cseh-erdő legnagyobb, mert legszétszórtabb falva határában.

A Hartmanitzi fensík lépcsőzetes lejtőjével szemben, tőle a Wotawa mély völgye által elválasztva s ennek sziklás keleti oldalát alkotva emelkedik a Bergreichensteini hegycsoport, Csehországnak hajdan oly híres aranytermő vidéke, mely éjszak elé a Schüttenhofeni előhegységbe olvad át. Éjszaknyugatról délkelet felé vonúló fő gerinczének legmagasb csúcsai a Zosumberg (1.063 méter) és a Jawornik (1.065 méter), keletre a Wotawa- és Lossnitz-völgy fölé festőien kiemelkedő Bergreichenstein bányavárostól (739 méter), melynek kopár környékén sok régi törmelékhalom mutat még ma is az egykori bányamívelésre. Közelében, a Zosumbergtől éjszaknyugatra háromerdős hegykúp emelkedik, melyek közül a nyugatit (886 méter) Karlsberg várának festői romjai koronázzák, messzire ellátszó magas tornyaikkal széles körben uralkodván az egész vidék fölött.

A felső Cseh-erdő fő vizei az Angel, a Grosser Regen, a Wotawa és a Moldava. Az Angel pisztrángot nevelő kristálytiszta hegyi patak a Panzer éjszaki lejtőjén ered s Neuern tájáig gyönyörű harántvölgyben halad, a melyet malmok, tükörcsiszoló gyárak, majorok és helységek élénkítenek, s a melyen két kerületi út és a pilsen-eisensteini vaspálya kanyarog fölfelé. A magasan fekvő Eisenstrass állomással szemben nyílik az Osserbach öntözte Donnerwinkel regényes völgykatlana, mely fölött fenségesen uralkodik az Osser csúcsa. Az Angel-völgy itt már kinyílik és széles alján az innen nyugat felé folyó Choden-Angel medrének ad helyet. Itt, a Középhegység küszöbén, az Angel két partján hosszan elnyúlva fekszik Neuern mezőváros (471 méter), mely kedvelt nyári üdülőhely. Ide közel szintén az Angel partján áll Bistritz, a Hohenzollern herczegi erdő- és uradalomkezelőség székhelye, Hohenzollern-Sigmaringen herczeg új-gót ízlésű fényes kastélyával és parkjával.

A Regen az Eisensteini hágónál ered, „Regenbach” néven végig fut azon az idylli völgymedenczén, melyben Böhmisch-Eisenstein mezőváros és éghajlati gyógyhely áll a patak balpartja fölött 774 méter magasságban, nyolczszögű templomának zsindelylyel födött s magasan kiemelkedő óriás hagyma-kupolájával. E helység alatt a Regen jobb felől az Eisenbachhal gyarapodik, a mely a vasúttól átszelt tágas mellékvölgyön át siet feléje a Spitzbergről, az ország határánál meg a vadregényes erdős szakadékból előtörő Pichlbachhal gyarapodik, a határon túl pedig a Bajor-erdőn keresztül kígyódzik a Duna felé. A határszéli vasúti állomás a folyó balpartján (420 méter) meglepő kilátást nyújt az Arberre, a jobb parton a nagy Elisenthal nevű üveghuta, a pályaudvar és Eisenstein közt pedig balra fönn, a gyönyörű erdő szélén a kis Deffernik herczegi kastély áll.

A Wotawa, vagy Wattawa (csehül Otava) a Maderi fensík morotváiból szivárgó több, sötétbarna vizű patakocskákból keletkezik, melyek közűl a Pürstling erdészlaknál (1.133 méter) eredő és éjszaknak tartó Maderbach, meg a nyugatról érkező s Madernél az előbbibe szakadó Grossmüllerbach a legnagyobbak. Az így egyesült vizek Wydra patak, még alább pedig Wydra folyó néven futnak tovább, mindig éjszaki irányban haladva a kanyargó, mindegyre mélyebben bevágódó, járhatatlan és vadregényes szakadékban, a míg a Kiesling patak torkolatánál festői helyen álló nagy Vincenz-fűrészmalomig (641 méter) nem érnek, honnan kezdve a folyó már Wotawa nevet visel. A Wydra-völgy meredek baloldali lejtőjén jó magasan álló Rehberg egyházas falu és bányász község (855 méter) és a Vincenz-fűrészmalom között a folyó medrét számtalan egymás fölé tornyosúlt gránittuskó tölti be, melyek közt az aranysárgán tajtékzó barna víz tömérdek apró szökésben morajlik alá. E szálas erdőségtől körített, igen festői völgyrészlet neve „Schachtelei”. A Kiesling patak a Brückelbergen ered s eleinte Brunster- és Haidler-, majd Schwarzbach nevet visel. Teknőalakú, rétekkel és morotvákkal teli hosszanti völgyön át ömlik, mely utóbb zordon sziklás szakadékká szűkül, és a Stubenbachi hegység éjszaknyugati lejtőjének valamennyi, meg a Künisch-fensík legtöbb forrásának vizét szállítja a Wotawába. Langendorf tájáig (528 méter) a Wotawa völgye teljesen a hegyvidéki zártabb völgyek jellegével bír s nevezetesen egész a Lossnitz-patak torkolatánál álló Unterreichenstein (568 méter) bányavárosig számos sziklás részlete miatt igen festői. Langendorfnál, a honnan kezdve a folyó éjszakkeletnek halad, széles völgyteknővé alakúl át, melyet az előhegység mindegyre alacsonyabban húzódó magaslatai szegélyeznek. Odáig azonban az egész folyamvölgy mély hasadéknak látszik, mely Madertől 20 kilométernél hosszab levegői vonalban szeli át éjszak-déli irányban a nagy középső gneisz-fensíkot.

A Moldava (csehül Vltava) négy patak, ú. m. a Meleg, a Kis és a Füves, meg a Hideg Moldava egyesüléséből keletkezik, melyek közül csak az első ered a felső Cseh-Erdőben. Ez a „lichte Haide” nevű s az ország határa közelében, a Schwarz- és a Postberg közt fekvő láp (1.172 méter) számos forrásából gyülemlik és kezdeténél Schwarzbach-Moldava nevet visel. Az őserdőt, mely régebben e patak vizét árnyékolta, elpusztította a szú, minek következtében ma e vidéknek igen szomorú képe van. A forrás mellett egy kérgétől megfosztott óriási fenyő elszáradt törzse, közelében pedig egy nyílt fakunyhó áll asztalokkal és padokkal. A Moldava-patak eleintén éjszaknak folyik egy keskeny, sziklás és erdős szakadékon keresztül egész Aussergefildig. Ott hirtelen délkeletnek kanyarodik és Moldava-Schwarzbach néven átszeli a Frechenhaidig (887 méter) érő, idylli szépségű erdőkkel és rétekkel díszlő völgyet, melytől egy tág medenczébe lép ki és a Kis Moldavával gyarapodva, Meleg Moldava néven halad tovább.

Prachatitz.
Nowopacký Jánostól

A Bergreichensteini hegytömeg, a Gefilde keleti lejtői és a Tafelbergek vonnak határt a felső és alsó erdő közt. Ezt meg két fő lánczolatra osztja a Moldavának Aussergefildnél kezdődő s Hohenfurthtól keletre eső végéig (levegői vonalban) 75 kilométer hosszú völgye. E két lánczolat közül a déli, melynek gerinczén a vízválasztó s nagyobb részében az országhatár is halad, a felső Cseh-erdő határszéli lánczolatának a folytatása. Ez a Dreisessel- vagy Plöckenstein-hegységgel, egy hatalmas, mindkét oldalon meredek lejtésű és sűrű erdőtől borított, meglehetősen egyenletes magasságú hegylánczczal kezdődik, mely a bajorországi Frauenberg falunál (728 méter) meredeken szökik föl a Kuschwardai mélyedés dombvidékéből és az Unter-Wuldaui hágónál (780 méter) ér véget, melyen a Krumauból a felső-ausztriai Aigenba vivő országút halad át. Mint az alsó Cseh-erdő legnagyobb része, úgy ez is gránitból áll. Falszerűen egymás fölé torlódott hatalmas tömbjei e kőzetnek, a minőkkel az egész Blöckenstein-hegység tele van, alkotják kimagaslóbb csúcsait, melyek közül az éjszaknyugati végén emelkedő Hohenstein (1.330 méter) gúlája jó messzire ellátszik. Tíz percznyire tőle délnek állanak a Dreisessel nevű festői sziklacsoportok. A közülök legjobban kimagasló csoport (1.311 méter) három nagy sziklatuskója a beléjök vájt mélyedésekkel a monda szerint valamikor ülőhelyül szolgált a cseh, bajor és osztrák fejedelmeknek, a kik e helyütt valami tanácskozást tartottak. Ezektúl van a csúcsnak és azzal együtt az egész hegységnek „Dreisessel” (három szék) neve. A három ország határa azonban nem ezen a ponton, hanem az egy órányira távolabb délkeletnek a gerinczen álló Dreiecksteinnál (Dreieckmark, 1.320 méter) találkozik. A délkelet felé mind szélesebben terjedő és mind jobban elposványosodó, utoljára pedig törpefenyűvel és borókával gyéren benőtt zordon morotvás pusztasággá vadúló lánczolat legmagasb sziklacsúcsai a Bajor (1.376 méter) és a Cseh Plöckenstein (1.378 méter). Emez Seewand néven festői sziklákkal hanyatlik az éjszakkelet felé nyíló vadregényes völgykatlanba, melynek mélységes erdei csöndjében a Stifter „Hochwald”-ja révén oly híressé vált Plöckensteini-tó (1.090 méter magas, 13.8 hektár felületű és 32 méter mély) sötét tükre csillog. Az említett sziklák legvégsőjén áll a Stifter-emlék. A Dreisessel-hegység éjszak felé mély patakmedrektől barázdált, sűrű erdőséggel borított s éjszakon a Hideg, kelet felé pedig a már egyesült Moldava völgyéig húzódó hegyvidékbe olvad át, mely a Hochwald csúcsában 1.044 méternyire emelkedik. E hegység nyugati szélén Neuthal és Tusset (779 méter) falvak állanak, belsejében pedig Hirschbergen (865 méter), a Neuthalnál kezdődő Schwarzenberg-féle csúsztató csatorna híres alagútja mellett. A csatorna aztán az idylli szépségű s a Plöckensteini-tó patakjától öntözött hirschbergi völgy éjszaknyugati fala mellett húzódik s Glöckelbergnél éri el a cseh-osztrák határt, azon túl pedig az Igel és a Mühl vizén át hordja a lecsúsztatott fát a Dunáig. Egy alacsony gerincz által a Plöckenstein-hegység a magasan domborodó Hochfichtettel (1.337 méter) függ össze. Egy második mélyebb horpadás után, melyen az Oberplantól Glöckelbergen át a Mühl-völgybe vezető út halad keresztűl, a hegység a Schindelauer Spitzbergben már felső-ausztriai területen még egyszer 1.077 méternyire emelkedik, ez után azonban az Unter-Wuldaui hágó széles hasadékához ereszkedik alá. Ezen túl emelkedik a széles, magas domborulatú, szintén sűrű erdőtől borított. St. Thoma-hegység, melynek legmagasb csúcsán (1.032 méter) áll a Stifter útján híressé lett Wittinghausen várrom, ennek közelében pedig egy kis falucska, Szent Tamás szép gót templomával és a Schwarzenberg herczegek vadászkastélyával. A Kapelleni hágó, mely a vízválasztó 950 méternyi magaslatán, zord vidéken álló Kapellen szegény egyházas falucskától kapta nevét, elválasztja a St. Thoma-hegység alacsony fensíkszerű folytatását a Felső-Ausztriában emelkedő Sternwald sűrű erdő borította gránit tömegétől. Ez dél felé a Leonfeldeni völgy irányában ereszkedik alá, melyen a hohenfurth-linzi országút húzódik keresztül.

A Teufelsmauer a Hohenfurth melletti Moldava-szorosban.
Mařak Gyulától

Sokkal tagoltabb az alsó Cseh-erdő éjszakkeleti hegyláncza. Ez a Kubani hatalmas gneisztömegével kezdődik, mely a Meleg Moldava és a Flanitz (Blanitz) völgyei között emelkedik és nagyobb részében sűrű erdőséggel van borítva. Két legkiválóbb csúcsát, melyekről elragadó kilátás nyílik a középső Cseh-erdőre és messze be Csehországba, a magasan domborodó Kubanit (1.362 méter), meg a hegyes gúla alakú Schreinert (1.263 méter) a Langenruck (1.054 méter) keskeny gerincze köti össze és délnyugat felé hatalmas harántnyergek ágaznak ki belőlük: a Kubaniból a sáncz alakú Basum, melynek 1.290 méter magas hegyfoka meredeken hanyatlik a Moldava völgyébe; a Schreinerből a hosszan elnyúlt Haidberg (1.041 méter), mely Eleonorenhainnál a Volgelbergben végződik. A Basum, a Langenruck és a Haidberg közti vadregényes, mély erdős völgyön át a Kapellenbach morajlik, s e völgy jobboldali lejtőjén a Cseh-erdő egyik legnagyobb nevezetessége, a mintegy 200 holdnyi területű Lucken-őserdő áll, melynek épségben tartása biztosítva van. A Sablati mély völgymedencze a Kubani-csoportot a Prachatitz-Krumaui hegységtől választja el. Ez éjszakról nézve hullámos hegyláncz, mely két végén, úgy mint Prachatitz mellett a hegyes gúla alakú s tetején a Rudolf-toronynyal koronázott Libinben (1.091 méter) és a József-toronynyal tetőzött Schöningerben (1.084 méter) emelkedik legmagasbra. Emez a Krumautól éjszakra lévő, laposan domborodó, széles Planskerwald legmagasb csúcsa. Ezen éjszak felé nagyon elágazódó hegység legnagyobb részt granulitból áll, mely itt és nevezetesen a Planskerwald lépcsős kőszálainak festői szikláiban a fölszínre is kitolúlt. Gneiszból még csak a Libin és a vele egyközű s tőle a Bělčbach völgye által elválasztott Swarzberg áll, a melynek hosszan elnyúlt tömege a Sablati medenczét kelet felé határolja. A két erdős hegység között s az említett patak mentén, felette kies és termékeny völgymedenczében áll, gyümölcsös kertektől koszorúzva, az ódon és valamikor jeles hírű Prachatitz város, kimagasló templomával, s tőle egy negyedórányira délnek a Libin lejtője legalján az újabb időben sűrűn látogatott St. Margarethenbad nevű gyógyhely előkelő villatelepe. Mind a két hely a Cseh-erdő legkedveltebb nyaralótanyái sorába tartozik. Délkelet felé az itt alacsonynak tetsző Libinhez csatlakozik a Christianberg (888 méter) magasan fekvő, részben mocsaras és erdős granulit-medenczéje, melynek déli szélén a Nagy Pleschen (1.069 méter) és az Andreasberg melletti, kúp alakú Grosser Chumberg (1.188 méter) gneisz-hegyei emelkednek. A terjedelmes Planskerwald a Kalschingi és Berlaui patak két egyközű, hosszanti völgye közt magaslik és kelet felé Goldenkron és Maidstein közt meredek sziklás lejtőkben hanyatlik a Moldava völgyébe. A kies és népes Berlau-Kremsi völgy választja el a Planskerwaldot egy vele egyközű hegyláncztól, mely már a Cseh-erdő előhegyei közé tartozik, de szintén granulitból áll és a Buglatabergben 829 méternyire emelkedik.

Az alsó Cseh-erdő két főgerincze közt tágas, részben sík, részben hegy-völgyes, mély patakmedertől berázdált fensíkok és alacsonyabb, számos kúppal bíró, többnyire sűrű erdőséggel benőtt hegycsoportok vannak. Az alsó Cseh-erdő belseje ennélfogva madártávlatból, pl. a Hohenstein, a Libin, vagy a Grosser Chumberg tetejéről nézve hullámzása közben megdermedt tengerhez hasonlít. Éjszaknyugati részében vannak a felső Meleg és a Füves Moldava partvidékei. A felső Meleg Moldava és ennek éjszaki mellékfolyócskái öntözik a Ferchenhaidi és Neugebäui medenczéket, melyek éjszak felé egy éjszaknyugatról délkeletnek vonúló hegylánczczal határolvák. Ez a láncz köti össze a Bergreichensteini hegycsoportot a Kubani-hegységgel és a Stachauerbergben 1.085, a Steindlbergben pedig 1.057 méternyire emelkedik. Ettől éjszakra a Gross-Zdickaui és Stachaui fensík terül, melynek termékeny völgytekenőktől barázdált vidéke az előhegyek dombhullámaival olvad egybe. Keleti legszélső nyúlványai egész a Volinka-völgyig érnek, a hol egészen közel a hegység széléhez a kis Winterberg város áll, mely délkelet felől nézve, a hegyoldalon lépcsőzetesen emelkedő épületsoraival és széles gránit-talapzatán ezek fölé magasló kastélyával igen festői kép. Winterberg, melynek tőszomszédságában, a Volinka-völgynek egy igen kies pontján az Adolfshütte nevű nagyszabású üveggyár áll, a Strakonitz és a bajorországi Freyung, illetőleg Passau közötti s így az egész alsó Cseh-erdőt átszelő állami út mellett fekszik. E szép műút a Kubani nyugati lábánál lévő Kubahütteni hágón (1.003 méter) keresztül a felső Moldva völgyébe vezet, azt a szép fekvésű és takaros Obermoldau egyházas falunál (750 méter) átszeli és a sűrű erdő borította krustelberg keleti lejtőjét megkerülve, a Füves Moldava közelében, egy kápolnával koronázott gránit-domb lábánál, igen festői helyen álló Kuschwarda mezővárosba ér (temploma 834 méter), mely élénk forgalmú vásárhelynek a környékén a dombokon és völgyekben számtalan gránit-tuskó hever szétszórtan. Sűrű erdő borította hegyláncz, melynek keleti nyúlványa a Krustelberg, választja el a Kuschwardai szép völgymedenczét és a Füves Moldavától öntözött, mély mocsaras rétterületet a felső Moldava völgyétől. E lánczolat legmagasb csúcsai a Röhrenberg (1.130 méter) és a Schlösselberg (1.113 méter) Kuschwarda mellett, a melynek keleti kiszögellésén áll Kunzwarte várrom.

A Füves Moldava, mely Bajorországban eredő három patakból keletkezik, Leimgrubig az állami út mentén halad éjszak felé, ott azonban hirtelen keletnek kanyarodik és egy erdős szoroson áttörve, széles, morotvás rétterületeken keresztül siet a felső Moldava felé, melylyel Eleonorenhainnál egyesül. A Füves és a szintén bajor földön Hideg Moldava közt, mely a humwaldi favágó-telep közelében találkozik a Meleg Moldavával, festői hegycsoport emelkedik, melynek éjszakkeleti csapású fő gerincze Eleonorenhain és a magasan álló Böhmisch-Röhren egyházas falu (932 méter) közt a gyönyörű erdő borította Schillerbergeket alkotja. Ez erdős hegységből emelkedik ki a Tussetberg (1.065 méter) gúlája, melynek déli kiszögellésén buja erdőség mélyéből bukkan ki a festőien szaggatott s magas kereszttel ékített Tusset-szikla (973 méter) gránit-porphyr fala. Gyönyörű kilátás nyílik róla a Hideg Moldava öntözte tusetti bérczi völgyre és a Dreisessel-hegységre.

A nagyszerű üveggyáráról nevezetes Eleonorenhain község közelében nem rég épült előkelő svájczi ízlésű turista-házból igen szép kilátás esik a kies Moldava-völgyre. Innen a Meleg Moldava a Hideggel való találkozásáig s azon túl mint egyszerűen csak Moldava egész az Olschbach torkolatáig tágas, rétekkel és füves morotvákkal zöldelő völgyteknőn fut végig s innen kezdve mint voltaképi Moldava már tutajozható. A Meleg Moldava völgyét balról alcsony hegyek szegélyezik, melyek a Wallerni fensíkot környezik. Wallern városa, a honnan három postaút indúl ki, – az egyik Eleonorenhainba (Kuschwardába), a másik Prachatitzba és a harmadik Oberplanba, – számtalan szénaboglyával megrakott széles rétterületen áll, éjszakon a Schreiner nyúlványaitól, keleten és délen pedig jobbára már kivágott erdeiknek kopár helyét mutató hegyektől körűlvéve, melyek a Salnaui hegységhez kapcsolódnak. Ez az egyesült Moldava és az Olschbach völgyei közt fekszik és éjszak felé a Christianbergi fensíkkal határos. Mély völgyektől barázdált regényes gránit-tömegét részben már megfosztotta erdődíszétől a szélviharok tombolása, meg az őrlő szú pusztítása. Egymás fölé tornyosúló tömbökből álló legmagasb ormai a Steinschicht (1.084 méter), a Fuchswiese két csúcsa, a Fürstensitz (1.235 méter) és a Lissifelsen (1.229 méter), meg a Spitzwald (1.216 méter). A hegység nyugati lábánál áll Salnau egyházas falu, innen délre a Schwarzenberg-féle nagy gőzfűrész mellett a budweis-krumau-salnaui vasút hasonnevű állomása, legdélibb kiszögellésén pedig, a Hochfichtettel szemben Oberplan mezőváros, Stifter Adalbert szülőhelye. – Az Olschbach völgye, melynek patakja Ottetstift és Langenbruck közt keresztül folyik a Langenbrucki tavon, a Cseh-erdő legnagyobb vízmedenczéjén, a Salnaui hegységet az alsó Cseh-erdő tágas déli fensíkjától választja el. Ez éjszakon egész a Krumaui hegységig, délen a Hohenfurthi hegyekig terjed és kelet felé lépcsőzetesen lejt az unter-haidi, kaplitzi és weleschini dombvidék irányában, melyen keresztül a budweis-linzi vasút vonala kígyódzik s mely egész az éjszaknak folyó Matlsch völgyéig ér. E fensíknak termékeny völgyektől szeldelt dombvidéke az alsó Cseh-erdő legnépesebb része. Számos falun és magánálló tanyán kivül Kalsching, Höritz, Unter-Wuldau (vagy Unter-Moldau), Priethal és Rosenthal mezővárosok vannak rajta. Ennek fensíknak, mely a Poluskabergben Klein-Umlowitz mellett 918 méternyire emelkedik, uralkodó kőzete a gneisz, mely számos ősmész- és graphit-telepet zár magába. A legnevezetesb graphit-telepek, melyek kiaknázása folyamatban van, a Murgau és Schwarzbach mellettiek, keletre az Olschbach-völgytől. A fensík keleti, igen hegyes-völgyes részét Hohenfurth és Krumau közt dél-éjszaki irányban ketté szeli a Moldava völgye, minthogy a Hohenfurthtól kissé keletre eső pontig délkeleti irányú Moldava itt hirtelen éjszaknak kanyarodik és eddigi hosszanti völgyét elhagyva, harántvölgybe csap át.

Unter-Wuldaun (723 méter) alúl Wadetstiftnél a Moldava völgymedenczéje szűkülni kezd, minthogy a St. Thoma-hegység és a vele szemben lévő alacsonyabb, szintén gránit hegyláncz, mely Hohenfurth és Rosenberg tájáig húzódik, egészen a Moldava közelébe lépnek. E folyó, a mint Friedberg városka erdős hegyektől szegélyezett szép völgymedenczéjén áthaladt, szűk, erdős völgybe ér, mely az ősrégi gót templomával ékeskedő Heuraffl falunál megint kitágúl, Kienberg alatt azonban vadregényes sziklatorokká szorúl össze, melynek erős hajlású és számtalan, tővel-hegygyel össze-vissza hányt gránit-tömbbel teli alján a szűk medrében szorongó fekete folyam aranysárgán tajtékzó festői esésekkel iramlik tova. Ezek a Teufelsmauer, vagyis a torkolat zordonan szaggatott jobbparti falának nevét viselő híres Moldava-esések. A balpart fölött itt a Kienberg (Hirschberg, 930 méter) emelkedik, mely a Friedbergtől keletre álló Golitschberg (984 méter) után az említett egyközű hegyláncz legmagasb csúcsa. Másfél órányira a Teufelsmauer-szoroson alúl, a folyó jobb partjához egészen közel érő gránit-talapzaton áll a nagy hírű és műkincsekben gazdag Hohenfurth cisterci apátság a hasonnevű városka közelében, az itt ismét kigátult, fenyőerdős hegyekkel szegett Moldava-völgyben. Éjszakkelet felől, a hol magas erdős hegyek emelkednek a karcsú gót tornyával büszkélkedő apátság terjedelmes épületeinek hátterében, igen festői képet mutat a nevezett kis város, mely a Krumauból a felső-ausztriai Leonfeldenbe vezető út mentén áll. Az út Krumautól kezdve szakadatlanúl a Moldava partján halad. A Moldava Hohenfurthtól fogva már tekintélyes folyó s csakhamar az említett harántvölgybe lép, mely Krumauig majdnem mindenütt többnyire erdős hegyek közt halad és helyenként festői sziklarészletekkel ékes. E völgy gyöngye a hasonnevű várossal szemben, a Moldavától megkerült meredek sziklafokon álló Rosenberg vár, a Rosenbergek egykor oly hatalmas főúri családjának ősi fészke, mely igen festői kivált dél felől, a hol erdős hegyek emelkednek két toronynyal büszkélkedő épülettömege fölé. Négy órai vándorlás után e völgyből Krumauba érünk, a Cseh-erdő vidékének fővárosába és a Schwarzenberg herczegi család székhelyére, melynek birtokához a Cseh-erdő legnagyobb része tartozik. Az ódon városnak igen sajátszerű a fekvése, minthogy az itt igen meredek sziklapartok közt folyó Moldava három kanyarúlatot tesz, melyeknek görbületei egészen közel érnek egymáshoz s helyenként valóságos sziklaszorosokká szűkűlnek. E görbületek között és mellettük épülvék Krumau és Latron iker-városok, a melyeket hat, nagyobbára magas ívezetű híd köt össze egymással, míg öt külvárosuk részben a bal völgyoldal meredeklejtőin emelkedik. A tulajdonképeni s egy szigeten álló városnak legmagasb pontján (509 méter) tekintélyes gót építésű templom emelkedik. A város festőiségéhez nagyban hozzájárúl a fölötte kimagasló herczegi kastély, egy hosszan elnyúló ódon épülethalmaz, mely kerek tornyával kivált a Hirschgraben harántvölgy felől igen nagy hatású kép. De legszebb úgy a város, mint a kastély a Krumautól délkeletre álló s kápolnával koronázott Kreuzbergről nézve, mert onnan a Planskerwald is a hátterébe esik. Krumaun alúl az ottan tágas Moldava-völgy csakhamar kanyargó és magas, erdős hegyektől övezett szakadékká szűkül. Itt áll a balpart egy sziklás félszigetén a szintén igen festői Goldenkron hajdani cisterci apátság, magas, de torony nélküli templomával, onnan egy órányira pedig éjszaknak, a Berlau-patak torkolatánál, egy keskeny, alig hozzáférhető sziklafokon a nagy és szép Maidstein várrom, vadregényes környezetével. Itt ugyanis és még alább vagy két órányi távolságig a Moldava völgye magas, sűrű erdőktől borított sziklafalak közé zárt szoros, melynek keskeny torkában alig fér el a mély, de szűk mederben hömpölygő folyó, meg a part mentén húzódó ösvény. Payreschaunál, a hová ez ösvény vezet, hirtelen kitágúl a völgy s a Moldava a téres Budweisi síkságra lép ki.

Rosenberg vár és város.
Nowopacký Jánostól

A Cseh-erdő Csehország legnagyobb terjedelmű és legnagyobb szabású erdős hegysége. Kimagasló csúcsairól szinte végtelennek tetsző rengeteg erdőségre esik tekintetünk, mely a hosszan elnyúlt gerinczeket, a kúpokat és lejtőket takarja, a folyók zöldelő völgyeit, meg a tisztásaikon szétszórt, többnyire zsindely-fedelű majorokat és falvakat környezi. A folyók kígyódzva kanyargó zöld szalagokhoz hasonlók, a tanyák és helységek pedig mind megannyi oázok a sötét zöld erdők közepette. Az erdőséget és az egész növényzetet illetőleg három öv különböztethető meg. Az alsó, mely a völgyoldalakon mintegy 750 méternyi magasságig ér föl, az erdei fenyő és a fehér nyír (Betula verrucosa) nagy sokasága jellemzi. Ebbe esnek az összes előhegyek, nemkülönben a folyamvölgyek és az alsó Cseh-erdő alacsonyabb fensíkjai. Itt a mezőgazdaság a fő és mindenféle gabonafaj megterem, a völgyekben mindenféle gyümölcsfajok tenyésznek, még dió és szőlő is. A középső öv (750 –1.100 méter), a tulajdonképeni erdővidék, foglalja magába a legnagyobb erdőségeket, melyeknek leginkább jegenyefenyűvel és vörös bükkel, meg hegyi jávorral elegyes lúczfenyű az állományuk. Ez valaha csupa őserdőség volt, és sehol sem találni olyan hatalmas régi erdőrészleteket, melyekben két–négyszáz esztendős törzsek is százával akadnak, mint itt; sehol olyan buja fű- és cserje tenyészetet, mint ezekben az erdőkben és környékükön. A nagy, részben szélviharok rombolása, részben a szú pusztítása okozta hézagokat is nagyobbára ismét új állománynyal ültették be.

Krumau város és kastélya.
Nowopacký Jánostól

Az erdőség mellett igen nagy területet foglalnak el a rétek és mocsarak is. Emezek kétfélék, úgy mint: vagy füves morotvák („Auen”), vagy hegyi lápok („Filze”). Amazok vagy egészen fák nélküliek, vagy fűzekkel, nyírrel, égerfával és mocsári fenyűvel (Pinus montana uncinata), fekete nyírfa (Betula carpathica) és elcsenevészedett erdei fenyő terem. Ily hegyi lápok a magasabb fensíkok és hegygerinczek tetején találhatók. E sokszor igen terjedelmes lápok igen sivár tekintetűek és számos, gyakran mohával leplezett mély süppedékeik miatt veszedelmes a rajtuk való járás. Némelyikükön tócsák és tavak is vannak, sőt az Innergefild melletti nagy Seefilz morotváján egy nagyobb tó s azon egy törpefenyűvel benőtt úszó sziget is van. Gyümölcsfák közül ez övben csak a vad cseresznye terem, mely aztán néha igazán óriási nagygyá nő. Gabnafélékből csak a rozs és leginkább a zab érik meg, e mellett még a len és a burgonya termeszthető. Az útakat rendesen vörös berkenyefák (Sorbus aucuparia) szegélyezik. A terjedelmes rétterületekben kedvező helyet találó marhatenyésztés háttérbe szorítja a mezőgazdaságot, de mégis legfontosabb itt az erdőgazdaság. A felső övben, hol a majdnem a legmagasb csúcsokig terjedő erdőség csekély kivétellel csupa lúczfenyűből áll, már csak hegyi rétek, vagy havasi legelők („Almen”) vannak, melyeken a marhák, kivált ökrök nyáron át legelnek. Az erdőséget sok helyütt ugyancsak megtépte a sok szélvihar és hóomlás, ezért a gerinczeken és csúcsokon hézagos, bozontos és csupa moszat. A Cseh-erdő növényzete fajokban ugyan dús, de ritka növényekben szegény, s egyetlenegy saját faja sincs. Az a néhány ritka növény, melyek közül a havasi harangvirág (Soldanella montana) és a Doronicum Austriacum a jellemzők, az osztrák növényországhoz tartoznak s itt érik el tenyészetük éjszaki határát.

Hegyi láp Mader mellett.
Mařak Gyulától

A rengeteg erdőségek és a sok mocsár miatt igen tele van a légkör nedvességgel, a mi nyáron át gyakori esőzésnek, télen pedig nagy havazásnak az okozója; de egyszersmind enyhítően hat úgy a nyári forróságra, mint a téli hidegre. A rétek üdén zöldelnek egész októberig, a mikor hó alá kerűlnek; a hó a magasb helyeken egész május közepéig, sőt a legmagasb csúcsokon egész júniusig is megmarad. A későn kezdődő tavasz a talaj nagy nedvessége és a gyakori esők miatt épen nem a legkellemesebb évszak; sokkal kellemesebb az ősz, a mikor többnyire állandón derült szép idő jár. Ilyenkor és még inkább télen, a mikor a levegő rendesen csodálatos tiszta, láthatni minden kimagaslóbb hegytetőről, sőt már némely magasabb fekvésű helységből is (minők Buchwald, Andreasberg, stb.) ama fölséges gőzölgő havasi képeket, melyekről a Cseh-erdő oly híres, s a milyenek nyáron csak ritkán mutatkoznak. Már szeptemberben is gyakoriak a mélyebb völgyek alján és a morotvák fölött képződő ködök, melyek reggelenként olyanok, mint valami fehér, hullámzó páratenger, a honnan szigetek gyanánt bukkannak ki az erdős hegyek napsütötte ormai. A szelek közül leggyakoribb a meleg nyugati, mely nyáron sokszor esőt hoz, ellenkezőleg mint a hidegebb keleti szél. Amazt „bajor”, ezt meg „cseh” szélnek hívják az ország lakói.

Az Angel, Uslava és Wotawa mellékei. A déli Cseh-erdő éjszakkeleti széle hoszszában számos csúcsú, sűrű lakosságú előhegység emelkedik, melynek délkeleti vége a budweisi síkságba ereszkedik alá. Gránitszigetektől meg-megszakított amfibol- és silurpala alkotja éjszakkeleti részét, melyet éjszakról délnek az Angel-völgy szel át; míg többi vidékei gneiszből és gránitból állanak. Ezeken a Wotawa ömlik keresztűl egész Pisekig keleti irányban, a hol aztán éjszaknak kanyarodik és addig hosszanti völgyéből harántvölgybe szegül át. A többnyire erdős hegyektől szegélyezett, zöldelő tágas Angel-völgyön majdnem véges-végig megy Přestitztől kezdve fölfelé a pilsen-eisensteini vasút. Legszebb pontja e völgynek Klenau vára és Klattau városa. Amaz sűrű erdőség közepette félig rejtetten áll egy magános hegycsúcson, Janowitz állomás közelében, s gyönyörű kilátás esik a tornyáról nyugat és éjszak felé a termékeny Angel-völgyre, a zöldelő völgyek és különféle szántóföldek közül kiemelkedő hegyekre és dombokra s a rajtuk elszórt helységek egész sorára, dél felé pedig a Cseh-erdő komor bérczeire s az azokból kimagasló Osser kettős kúpjára. Klattau szabad királyi város egy magaslaton áll a Reichsvorstadt nevű külvárosán átfolyó Rasen-Bach (Drnovybach) jobbpartján, melynek völgyén alább hosszú, rácsozatos hídon kel át a vaspálya. A pályaudvarról nézve igen festői képet nyújt e város tekintélyes épületeivel és magas tornyaival, melyek mögött erdőborította hegyek emelkednek. A város és vasút közt magánosan álló Hurkabergről (497 méter), melyen egy templomrom van, gyönyörű kilátás nyílik a Cseh-erdőre. Klattaunál a vaspálya kilép az Angel-völgyből, de Schwiehaunál megint visszatér belé. A völgy egész a kéttornyú templommal ékeskedő Přestitz városkáig kies és gyümölcsösökben gazdag. Alább az oldalait szegélyező hegyek mind inkább alacsonyodnak, erdőtakarójuk gyérül s végre egészen kopárokká válnak. Přestitztől kezdve a vaspálya szántóföldek és síkon fekvő nagy fenyveserdők közt halad a Radbusa völgye felé, melyben Dobřan városánál lép be, hol az országos tébolyház vonja magára figyelmünket villaszerű épületeivel. Pilsenig folyton e völgyben halad a vasút.

A pilsen-budweisi vasút Nepomuk állomásig az általa éjszaknyugatról délkeletnek húzódó Uslava-völgyben halad fölfelé, ezen túl azonban tágas, egyhangú dombvidéken a Wotawa-völgybe csap át, melyet Horaždiovitznál ér el. A többnyire erdőtlen hegyek, halmok és magaslatok közt húzódó Uslava-völgynek, melyben sok malom és falu látható, egyik legszebb tája Alt-Pilsenec mezőváros környéke, melytől délre a már említett Radina (Karlskrone) vár áll. A folyó balpartján épült, ódon színezetű helységnek épen mögötte emelkednek a Hurka sziklacsoportnak egy toronynyal koronázott ormai. A legközelebbi Stiahlau állomásnál balkéz felől a folyó jobbpartjához egészen közel álló dombon, erdős környéken Kozel kastélyát pillantjuk meg, a Waldstein grófok nyaralóhelyét; innen egy órányira kelet felé eső vadregényes völgytorkolatban, egy erdőövezte sziklacsúcson trónol az egykor királyi Lopata vár festői omladéka. Nepomuk állomástól nyugatra, melytől a hasonnevű város, csehországi Szent János szülőhelye, háromnegyed órányira van, a folyó balpartja mellett emelkedő meredek és szép erdővel borított Grüner Berg (Zelená Hora) tetején egy hajdan hatalmas vár romjaitól környezve Grünberg kastély köti le az útas figyelmét. Odább kies völgymedenczében Horaždiovitz városa áll a Wotawa balpartján, mely itt lép ki a Cseh-erdő előhegységéből. Nyugatnak a ma elhagyatottan álló Prachin (Prácheu) vár látható, mely valaha a hasonnevű kerület fő helye volt.

A Wotawa Langendorfon alúl az előhegyek közé lép be s Horaždiovitzig éjszakkeleti irányban halad a tágas, többnyire kopár és meredek hegyektől szegélyezett völgynek rétekkel zöldelő alján. Legelőbb a balpartján húzódó Schüttenhofen (Sušice) városon folyik végig. Az itt már tutajozható folyón túl emelkedik a Schutzengelberg, a várostól nyugatra pedig a sűrű erdővel borított s mondákban sokat emlegetett Svatobor (839 méter), melynek neve (Szent berek) a pogánykorra emlékeztet. S valóban találtak is itt történelemelőtti időből való sánczokat és régiségeket. Schüttenhofen és Horaždiovitz közt félúton, egy meredek és kopár mészsziklán, a folyó balpartján a büszke Raby (Rabí) vár terjedelmes romjai állanak a hasonnevű városka mellett, a hol a félszemű Žižka a másik szemét is elvesztette. Egyéb részeiben a Wotawa völgye meglehetősen egyhangú egész Strakonitz városáig, melyen a folyó végig fut s egyszersmind két ágra szakad. Ezek fölött egy kő- és egy lánczhíd vezet át. Egy ódon kastélya van itt a maltai lovagoknak, kik a város nevét viselő uradalom birtokosai. Egy szép gót izlésű temploma is van a városnak. Itt ömlik a Wotawába a Wolinka, melynek festői völgyében húdik a strakonitzi pályaudvarnál kezdődő kincstári út Winterberg felé. Ebben a völgyben van a kies Wolin város, a folyó balpartján büszkén emelkedő Elčovitz kastély, meg a magas, erdős hegy tetején épűlt ősrégi Szent Adalbert-kápolna, honnan gyönyörű kilátás nyílik a Kubani-hegységre. Strakonitzon alúl a Wotawa csakhamar tágas, termékeny síkságra lép ki, s azon kígyódzik végig egészen a délkeletről belé siető Blanitz torkolatáig. E síkságot éjszak és éjszakkelet felé dombsorok, délnyugaton pedig a Cseh-erdő számos csúcsú, többnyire erdőkkel borított és hullámos előhegyei szegélyezik, melyek mögött méltóságosan emelkedik magának a Cseh-erdőnek a Kubaniban és Schreinerben legmagasbra nyúló komor gerincze. Sudomeřnél a vaspálya eltér a Wotawától s a Blanitz medenczéjébe lép át, ott foly egész Wodnian tájáig, hol aztán délkeletnek kanyarodva, kies dombvidéken át fut a termékeny, tavakkal és berkekkel tarkálló tágas Budweisi síkságig.

A felső részében Flanitz neveet viselő Blanitz a Salnaui hegység ”lange au” nevű morotváiból ered és Ernstbrunntól kezdve éjszaki irányban kígyódzik egy mind mélyebben bevágódó s az Oberhaidi fensíkot ketté szelő völgyön át, mely Plahetschlagtól kezdve vadregényes sziklaszorossá szűkül és a Sablati medenczébe torkollik. Innentől fogva igen kies a patak völgye, mely Husinectől (Husz János szülőhelyétől) kezdve az előhegyek közé lép és Sablattól fogva már Blanitz nevet visel. A folyó balpartja fölé magasan emelkedő Barau (Bavorov) mezővárostól nyugatra trónol az itt sűrű erdő borította dombvidék fölött Helfenburg vára (tornyának csúcsa 687 méter). Kraschlovitznál elhagyja a Blanitz az előhegyeket, s kelet felé hajló ívben éjszak felé kanyarog a Wodnian város melletti lapályon át. Wodniantól délre, egészen a festői szépségű előhegyek tövéhez közel áll Libějic, a Schwarzenberg herczegek nyári kastélya, ennek szomszédságában pedig a Szent Mária Magdolna-fürdő van. További útjában a folyó, a Wotawa felé tartva, Protiwin mezőváros előtt halad el, hol a Zditzből jövő s Piseket érintő szárnyvasút a pilsen-budweisi vonallal találkozik. A Wotawa kevéssel alább szűk erdős torkolatba mélyed, mely odább szép völgymedenczévé tágúl. Ennek ölén van Pisek városa és kastélya igen kies környezetben. Szobrokkal ékes, 120 méter hosszú ódon kőhíd köti össze a város két felét. A Pisektől másfél órányira nyugatnak álló Kamenik (537 méter) hegyről még egyszer áttekinthetjük majdnem az egész Cseh-erdőt. Nem messze Piseken alúl a Wotawa egy szűk, regényes völgybe lép, melynek erdős magaslatok közé zárt, igen kanyargó, de egészben mégis éjszak-éjszakkeleti irányú vonala mintegy öt órányi hosszú, míg végre a híres Klingenberg (Zvíkov) várnál a Moldavának nem kevésbbé regényes völgyébe nem torkollik, melylyel a Wotawa vize bőségére nézve itt még bátran mérkőzhetik.

Raby várrom.
Liebscher Károlytól

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem