Délkeleti Csehország. Sedlaček Ágosttól, fordította Katona Lajos
Délkeleti Csehország.
Sedlaček Ágosttól, fordította Katona Lajos
Sedlaček Ágosttól, fordította Katona Lajos
A felső Moldava és az ország délkeleti határa közti vidék egész a Budweisi síkságig igen szép és kellemes kirándulásokkal kecsegtető hegyi tájak sorozata. Festőileg váltakoznak itt völgyek és hegyek, terjedelmes és többnyire jól ápolt erdők, meg csinos falvak. A Buchersen felüli hegytömeg, a legtöbb hegyláncz kiágazó törzse, a kúpalakú Steinberg (1.069 méter) a legmagasb pontja ennek a vidéknek. Az innen éjszak felé húzódó láncz az ország határa mentén halad egész a Schwarzau horpadásáig, hol a Buquoy grófok Sophien-Schloss nevű vadászkastélya áll. Éjszaki folytatása minden irányban lejtősen, éjszak felé pedig meredeken aláhanyatló hegytömeg, melynek tetején három sajátszerű alakú csúcs emelkedik. Ezek közűl a délkeleti a Hochwald, mely nem igen meredek erdős magaslatról tágas kilátást élvezhetni. A szomszédos magaslat éjszaknyugati részét egy bemélyedés ismét ketté osztja; éjszakkeleti csúcsának Steinberg, egy horpadástól megint ketté tagolt nyugati felének pedig Schreiberberg a neve. Mind a kettőnek meredekek, kopár sziklásak a lejtői, s a hol kissé szelídebb hajlásúak, ott is kőomladékokkal telvék. A Hochwald és a Steinberg közti nyergen fekszik az egyetlen útczából álló Heilbrunn mezőváros. Mindjárt alatta, a Steinberg lejtőjén sorakoznak Brünnl mezőváros házai, melyek közül messzire ellátszik a két tornyú, Maria-Trost nevű búcsújáró templom. A hegyláncz folytatása a Mandelsteinen át húzódik, a melynek már Alsó-Ausztriában áll a legmagasb csúcsa, és Gratzentól éjszakkeletre ér véget.
A Moldaváig terjedő többi részét a hegyvidéknek néhány patak szeli át, melyek mind a Maltschban egyesülnek. Ez a Steinbergtől nem messze, de a határon túl ered és azután jó darabon a határt jelzi, e közben Zettwing mezővárosát érintve. A magaslatok mögött rejtődző Unter-Haidon felül lép Csehország területére. További útjában Böhmisch-Reichenau előtt halad el; majd helylyel-közzel meredek falú erdős lejtők közé kerül. Lauseck festői helyen álló várromjaitól éjszakra a völgy kitágúl, lejtői szelídebb hajlásúakká válnak, s a folyó Kaplitz felé Pflanzen falu alatt folytatja útját, mely helységnek szántóföldül használt nagy tere városba is beillenék. Valamivel alább meredek lejtők közé zárt, részben igazán komor, erdős, szűk völgy következik; csak Weleschinnél válik a baloldali lejtő valamivel kisebbé. Még lejebb a balparton Řimau búcsújáróhely áll, mely valamikor a jezsuiták birtokában volt, kik a helységet és környékét számos kápolnával és szoborral díszítették. Teindlesen alúl egy tágas rétvölgybe lép a Maltsch és folyton kanyarogva halad Budweis városa felé, hol a Moldavába szakad.
Mellékfolyócskái közül a Strobnitzbach a legnagyobb. Ez Scheiben falun fölül ered a Hochwald lejtőjén s Strobnitz mezőváros felé veszi útját. Ezen túl egy tájképi szépség nélküli szűk völgy következik, melynek folytatása azonban, a Buquoy Teréz grófnő parkjával díszlő Theresienthal, annál kiesebb. Alább a völgy hirtelen kitárúl, a hegyoldalak jobbra is, balra is mind hátrább vonúlnak és egyszerre csak előbukkan facsoportok mögül Gratzen magasan álló régi várkastélya.
Gratzen város és kastély.
Liebscher Károlytól
Gratzent méltán dicsérik tájképi szépségeért. A szabálytalan háromszög alakú város egy magas és meredek lejtésű földnyelven terül. Ringplatz nevű terének a keleti oldalán a „Residenz” palota áll, melynek nagy épületeit a kormányzati és uradalmi hivatalok foglalják el. Mellette áll a magas tornyú régi templom. A földnyelv délnyugati végén van az érdekes régi várkastély, melyet fallal bélelt mély árok vesz körül, a milyen nincs több Csehországban. A várostól éjszakkeletre az 1801-ben épült új kastély áll díszes parkban.
A Gratzentől éjszakra és éjszaknyugatra levő vidék szelíd, hullámos magaslatokkal meg-megszakított síkság, melyen erdők, tavak és szántóföldek váltakoznak. Kiváló szépségű a vasúti állomás (Jakule) melletti részlet, melynek a terjedelmes erdőség közepette levő nagy tavak különös díszére válnak. Az itt folyó Strobnitz-patak éjszaknyugatnak kanyarodik s egy tágas völgybe tér, melyet sok helység élénkít. E völgytől éjszakra van Forbes (Borovany), ettől nyugatra pedig egy fensíkon és annak az erdőnek a közelében, melynek a szélén állítólag Žižka huszita vezér született, áll a Schwarzenberg herczegek Trocnow nevű majorja. Ez emlékezetes helyet sokan látogatják. Ostrolow-Aujezden alúl a patak völgye rideggé válik. A Hohenfurth monostorhoz tartozó, renaissance építésű érdekes kis komařitzi kastély is útjába esik még a pataknak, mely ezután Stropnice falunál a Maltschba szakad. Egy mellékága, a már említett Schwarzaui patak mellett, legnevezetesebb Beneschau városka, melynek igen szép a környéke.
A Schwarzau-patak jobb partján és a Maltsch irányában egy erdős hegység húzódik, melynek két legmagasb csúcsa a Kohout és a Hohenstein. Amaz, valamint az e felföld szélén álló Johannesberg falu, már jó messziről meglátszanak. Éjszak felé a hegység a Schweinitzi völgybe ereszkedik alá. E város Déli-Csehország legnevezetesb helyeinek egyike s messze vidéken híres marhavásárairól. Fő ékessége a Mária mennybemeneteléről nevezett, gót építésű magas templom. A Moldava és a Maltsch közti felföld legmagasb pontja a Roidnerberg (918 méter), melyről igen szép kilátást élvezhetni.
A termékeny Budweisi síkság igen meglepő képben tárúl elénk, a mint a Zamost vasúti állomástól délre lévő bevágásból kiérünk. Minden irányban fasorok szeldelik, hátterében pedig a hatalmas Schöninger és erdős magaslatok állanak. A Wittingaui síkságtól az a hegyláncz választja el, melyen Gutwasser és a hajdan oly nevezetes Rudolphstadt bányaváros áll.
Budweis, a Moldava és a Maltsch találkozásánál, Déli-Csehországnak nemcsak egyházi székvárosa, hanem egyéb tekintetben is fő helye. Úgy van építve, mint az Ottokártól alapított legtöbb város. Négyszögű főterén (Ringplatz), a honnan derékszögben ágaznak ki az egymást is derékszögben metsző útczák, még megvannak a régi városokat jellemző útczasori boltozatos nyílt folyosók, melyek ma már mind ritkábbak. Az ó-várostól éjszakra és keletre a jelenkor élénk forgalma következtében nagy és hosszú útczákból álló, újabb városrészek keletkeztek. Díszére válnak a városnak szép sétaterei, melyek az ó-város éjszakkeleti szélét az új városrészektől elválasztják. Magasan emelkedik a város fölé a Szent Miklós székesegyháza, XVI. századból való tornyával, mely azonban a műértők figyelmét koránsem vonja úgy magára, mint a gót ízlésű kis Mária-templom, mely az egykori dömés kolostor (később kegyesrendi collegium) szintén igen szép keresztfolyosójára szögellik. A hitéhez mindig hű katholikus város több ízben részesült az uralkodók kitűntető kegyében. Ipari tevékenysége is jó hírnek örvend már évszázadok óta.
Frauenberg kastély Budweis mellett.
Nowopacký Jánostól
A Budweis alatti vidék szintén sík föld ugyan, de rétjei, dús fatenyészete és csillogó tavai mégis megkülönböztetik a budweisi síkságtól, mely jobbára csupa szántóföldekből áll. A Frauenbergi síkság szélén, egy magaslat végső nyúlványán áll, gyönyörű és valóban fejedelmi bőkezűséggel alkotott park közepén a Moldava mellett Frauenberg kastély, a Schwarzenberg család idősb ágának híres nyári lakóhelye. Nem messze tőle, a Munitzi tó partján szintén igen szép park közepette áll Ohrada vadászkastély, melyben a Schwarzenberg-féle óriási terjedelmű birtokokból került természetrajzi tárgyak érdekes gyűjteménye látható.
Frauenbergtől éjszakra a Moldava többnyire gondosan ápolt erdőségekkel borított felföldön át ömlik, a melynek magassága Moldauthein felé mindinkább csökken. A folyónak sziklás részletekkel váltakozó partoldalai is mind alacsonyabbakká válnak s a folyó felé lassanként mezőséggé lapúlnak. Egy ily lankás lejtőn s részben már egészen lapályos völgyben áll Moldauthein, a délcsehországi kereskedelemnek a Moldaván való hajózást illetőleg fontos árúforgalmi helye. Ezen alúl egyesül a Lužnitz a Moldavával, mely így gyarapodva, kevés kanyarúlattal folydogál egy falvak-, tanyák- és malmokkal népes völgyön át Klingenberg felé. Čerwena falun fölül egy merész alkotású hídon kél át az összekötő vasút a folyó fölött. Innentől fogva a többnyire erdő borított partvidék ismét érdekesebbé kezd válni s Klingenberg és Worlík táján éri el legnagyobb szépségét. Amaz egy meredek sziklafokon álló s szirtek és erdős lejtők közé rejtett várrom, melyet a természetkedvelők nem mulasztanak el meglátogatni. A Burgberg éjszaki oldalán, mely itt kevésbbé meredeken hanyatlik alá és ék-alakúan szélesedik ki, találkozik össze a Moldava és a Wotava. A meredek erdős lejtők közé zárt folyó elég népes völgyön halad át Žďakov felé. Innen jó út vezet föl a hegyen Worlikba. E tájképi szépségekkel kínálkozó hosszú kerülő út végén nyíló kilátás a legszebb mindazok közt, melyek Budweistől Prágáig élvezhetők. Függőleges magas sziklafalon áll a kastély, mely gyakori lakóhelye a Schwarzenberg család ifjabb ágának. Magas erdős hegyek, meredek sziklarészletek, gondosan ápolt parkok környezik a gyönyörű tájképet, melynek kiességét még növeli a rajta csendesen végig ömlő folyó.
A Moldava mindkét partján épült Kamaik városkánál a folyó partmelléke 267 méternyire száll alá, s mindkét felől részint kisebb síkok, részint szelíd lejtők vannak a víz mentén. Helylyel-közzel a lankás partok sziklás lejtőkkel is váltakoznak ugyan, de egészben az itteni tájképek, jóllehet a folyó szüntelen kanyarúlatai miatt elég gyorsan változnak, mégsem mérkőzhetnek a felső részek szépségével. Azonban a Žiwohošt helységen felűli Cholintól fogva megint gyakoriabbak az erdős magaslatok a partok mentén, s a folyam völgye ismét kiesebbé kezd válni. Érdemes innen a Nalžowitzi patak mellékvölgyébe ellátogatni, mely szintén gazdag, szép és változatos tájrészletekben. A folyó völgyét itt oly szűkké szorítják össze az egymással szemközt álló lejtők, hogy közöttük nagyobb helységek számára nem jut tér, s néhol csak a folyó és a sziklafal közötti keskeny gyalogösvény fér el köztük. Régebben itt szikladarabok és örvények nehezítették meg a hajózást; kivált a Třebenitzen alúli, a népnél Svatojanské proudy (Szent János zuhogók) néven ismeretes hely volt fölötte veszedelmes. Fux Krispin strahovi apát 1643-ban a hajózást gátló sziklák közül többet fölrobbantatott, a miért III. Ferdinánd nemesi rangra emelte. Érdemét egy kőemlék is hirdeti. Valamivel alább egy kis síkon áll Stěchowitz városka, melynél a Prága felé való gőzhajózás kezdődik.
Klingenberg várrom.
Liebscher Károlytól
Stěchowitztól lefelé a már szélesebb folyóban zöld szigetek vannak. Ezek közül a nagyobbak egyikén, a St. Kilian mellettin, állt az 1000. év táján alapított, de 400 évvel ez előtt feloszlatott s azóta majdnem nyomtalanúl eltűnt Ostrow kolostor. A sziget végével szemben, a folyó balpartján van Dawle városka. Itt egyesül a Sazawa a Moldavával. Innen kezdve a folyó csekély eséssel folytatja útját eleintén hol lejtős partok, hol sziklafalak között; alább a baloldali magaslatok eltávolodnak a folyótól, mely itt egy kisebb síkon halad át. A hegyoldalak a Königsaal fölötti erdős lánczolattal érnek véget, melynek tetején a történelmi nevezetességű St. Gallus templom áll.
Königsaalon alúl, melynek II. Venczel alapította hajdani kolostora dicsőséges szerepet vitt Csehország művelődése történetében, tágas, sík völgy nyílik, melyet a Beraun szel át, míg Lahowitzon alúl a Moldavába nem szakad. A Modřantól Kuchelbadig mindegyre szűkűlő völgy és a két folyampart mind jobban elárúlja az ország fővárosának közelségét. Mindenütt pezsgő élet foly, mely Podolon és Wyšehradon túl még fokozódik s így tart a Šarka-pataknak Prága alatti torkolatáig.
Podbabától kezdve megváltozik a völgy képe. Az idáig széles folyó ismét mindkétfelől magas partok közé szorúl, melyeket csupa kopár sziklák, vagy avar füvek borítanak. Kivételt csak a kiesebb határú Roztok tesz, hol a prágaiak szeretnek nyaralni. Roztokon alúl megint sivár a völgy. Egy jókora kanyarúlaton túl Libschitz falu következik a balpartnak egy menedékes lejtőjén; mellette majdnem függőlegesen hanyatlik a folyó partjára a sziklás Liběhrad hegy. A völgy további része Chwatěrub faluig, a hol két várrom van, megint sivár, noha mindenütt meglátszanak benne az emberi szorgalom nyomai. Az újabb időben szemlátomást emelkedő Kralup és Mühlhausen után, a hol a Griessbeckek szürke ódon várkastélya emelkedik, a Moldava az éjszak-csehországi mély síkság területére lép. Lassan hömpölyögve éjszaki irányát megváltoztatja és rétek, jól mívelt földek és mezők közt keletre kanyarodik, hogy Melniknél az Elbébe szakadjon.
A Lužnitz felső völgye Alsó-Ausztriához tartozik. Forrásai ugyan részben Csehországban erednek, de a tulajdonképeni Lainsitz (okiratokban Lunsenize) Schwarzbachig mégis csak Ausztria területén marad. Erdweison alúl, Beinhöfen falunál, a cseh határhoz közelít, melyet itt a Černá stoka patak jelöl. A mindkét felé széles völgy mindenütt szelíd hullámzatú lapos felföld, melyet rétek s helylyel-közzel csinos facsoportozatok és nagyobb erdők borítanak. A cseh oldal falvai az osztrák félen lévőkhöz hasonlag részint egybeépítvék, részint sok szétszórt majorból és tanyából állanak, a mi nem kevéssé növeli a vidék kiességét. Mind a kétféle építésmódot egyesíti magában a völgy legnagyobb helysége, Suchenthal (Suchdol). A Černá stokával való összeömlésétől kezdve a Lainsitz a határ mentén foly s ettől csak a litschaui felföldről érkező Reissbach beleömlése után válik meg. Csehországba lépte helyén, a hol a Lužnitz (Lužnice) nevet veszi föl, partja 442 méter magsságú, a minél a környéke sem sokkal magasabb.
Worlik várkastély.
Liebscher Károlytól
St. Magdalena falun alúl a nagy erdők kisebb tavakkal kezdenek váltakozni. Itt azonban a folyó két ágra szakad. A mesterségesen (1584–1585-ig) ásott keleti csatorna Neubach (Nová řeka) néven egy tölgyekkel beültetett gát mellett szép tájon foly végig és Platzon alúl a Nežárkával egyesül. A nyugati ág (Stará řeka, Altbach) a Rosenbergi-tó felé ömlik. Egy harmadik ág, az úgy nevezett Goldbach (Zlatá stoka), a melyet 1506-ban ástak és 1570-ben fölfelé meghosszabbítottak, Pilařnál ágazik ki és a Hrádeček, vagy Schlossrevier nevű erdőségen át folytatja útját. Ennek mentén is sík a táj.
Ezzel a Wittingaui síkságra értünk, a melyen sok érdekes látnivaló van. Általán véve itt is olyan a táj képe, mint előbb, de azzal a különbséggel, hogy tavasztól egész késő őszig megtartja üde zöldjét s hogy igen nagy díszére válnak számos tavai, meg az ezek hátterében álló erdős hegyek. E hegyvidéki háttér kivált az Opatowitzi nagy tónál igen szép. Ennek, valamint a vele szomszédos Swět-tónak parti töltése az itt honos óriási tölgyekkel van beültetve.
Wittingau, mely a belvároson kivül még egy külvárosból áll, a Goldbach és a Swět-tó közt fekszik. Fő helye a legnagyobb és legjobban kezelt uradalmak egyikének. Valaha a Rosenbergek hatalmas nemzetségének a székhelye volt s még ma is jó hírű a történettudósok előtt jól rendezett és gazdag tartalmú levéltára miatt. Két, még mindig jó karban lévő kapuja, néhány bástyája és körfalainak maradványai tanúskodnak a város egykori erődítményeiről.
A városnak éjszak felé terjedő határa tágas és sík rétterület, melynek sajátszerű színt adnak a rajta mindenfelé látható szénaboglyák. A Goldbach öntözi és éjszakra egész Csehország legnagyobb taváig, a Rosenbergi tóig, terjed. Ezt 1584-ben kezdte ásatni a Rosenberg-féle uradalmak akkori kormányzója, Jelčani Krčin Jakab, s nem sokkal ezután el is készíttette és töltését tölgyekkel ültette be, melyek közül néhány állítólag még ma is él. A tó széles tükre s a mellette álló Alt-Lahm falu fehér házikói erdős hátterükkel igen kies tájképpé egyesülnek. Közel a tó mellett foly a Goldbach két töltés közé szorítva, melyek egyike a Rosenbergi, másika meg a szintén jókora Raňow-tótól választja el. A nyugati töltésen a kocsiút, a keletin pedig az államvaspálya halad. Tovább a Goldbach megkerüli a Tisí tavat, melynek fölötte szabálytalan alakú nagy tükrén néhány sziget is emeli a partok változatos facsoportozatai következtében amúgy is festői tájkép szépségét. A Goldbach még néhány tavat átszelve, vagy megkerülve, Weselí mellett a nagy Horusitzi tóhoz ér s aztán a Lužnitzba szakad. A Lužnitz a Smitka nevű tanyánál hagyja el a Rosenbergi tavat s aztán sík vidéken halad át, melyet kelet felé alacsony, erdős magaslatok határolnak. Mind a két partja mentén számos tó s azok közt helylyel-közzel ingoványos erdőterületek vannak. Az innen nem messze folyó Nežárkától a már említett domblánczolat választja el, mely Weselí mellett szelíd lejtőben ér véget; kevéssel odább a két folyó egyesül.
Lássuk már mos a Nežárka partvidékeit. Régebben Wčelnicének hítták, mert a hasonnevű falun végig ömlő patakot tartották a fő forrásának. Jareschautól mindkétfelől alacsony dombvidéktől szegett völgyben halad; Neuhaustól kezdve azonban a táj változatosabb és kiesebb képet ölt. E vidék fő helye a szorgalmas polgároktól lakott Neuhaus város (csehül Jindřichuv Hradec, azaz Henrik vára), mely szláv nevét onnan kapta, hogy a Witigonok nemzetségéből való Henrik alapította magának „új ház”-úl, vagyis várlakúl. Neuhaus, jóllehet három oldalról is csupa német helység környékezi, mindez ideig megőrizte ősei nyelvét. Mindenkoron hatalmas és a város jóllétét szívükön viselő nemzetségek uralma alatt állván, fő helye volt egy terjedelmes uradalomnak, mely apáról fiúra szállt és soha sem került eladásra. Ódon kastélya és templomai teszik a város sajátszerűségét. Legszebb a csinos tornyú préposti templom, melynél azonban műtörténelmi szempontból érdekesebb a Szent János kórház temploma. A várostól keletre van a Waigar nevű tó; ebbe ömlik a Hammerbach. Nyugat felé, a folyón túl egy erdős meredek domb tetején a Szent Jakab kápolna áll.
A Moldava sellői Stěchowitz mellett.
Liebscher Károlytól
Neuhaustól lefelé a Nežárka eleinte szűk, majd Platztól kezdve szélesebb és csak helyenként összébb szorúló völgyön foly végig. Ennek szélén és a Koza vadaskert tövében áll a Černin grófok Gestüthof nevű, barokk ízlésű kastélya, melyet 1775-benépítettek az egykori méntelep helyére, s mely századunk első felében híres vadászkastély volt. Környékén néhány igen szép pont van, minő a gyönyörű kilátású Katzenberg, a Wydymač tó szép völgye, meg a tekintélyes Hoher Stein. A Nežárka egész torkolatáig erdős dombvidéken át folytatja útját.
Weselí városa egy magaslaton áll, mely a tetején lévő templomig menedékesen emelkedik, miért is az egyház egészen kilátszik a házak tömege fölött. A város ilyen formán a tőle jobbra-balra elterülő rétekkel, lankáival és a vele szomszédos Mezimostí mezővárossal együtt elég csinos tájkép. Innen a Lužnitz számtalan kanyarodással halad alacsony lejtős partjai és az erdős hegyoldalak közt Soběslau városáig, mely a folyó jobb partján áll és szabályos tervezet szerint épült. Templomának tornya, a XV. század egy csinos alkotása, magasan kiemelkedik a város házai közül. Határa hullámos és egyhangú dombvidék. Planától éjszakra a Lužnitz majdnem egyenes vonalban halad, partjai hovatovább magasabbak és meredekebbek, de nagyobb részben kopár sziklafalakból és sovány füves területekből állnak. Egy kanyarodás után a folyó Tabor elé ér, melynek házai sziklás festői magaslatról néznek alá.
Tabor a legnagyobb város a Lužnitz mentén és mint erősség dicsőséges szerepet vitt Csehország történetében. 1420-ban alapította az itt fészket vert husziták szélső vallási pártja. Egy évtizeden át Prága után ez volt az ország legkiválóbb városa, de már a XV. század folyamán hanyatlásnak indúlt, jóllehet még mindig tekintélyes helyet foglalt el a szabad királyi városok sorában. Az ó-város egészben még ma is ugyanolyan képű, mint a minőnek Aeneas Sylvius leírta és hevenyében történt keletkezésre vall. A folyam mentén meredek, helyenként egészen függőleges oldalú sziklás hegynyelv húzódik, melyet egy mély és keskeny völgy választ el az éjszaki felföldtől. A város belseje azt tanúsítja, hogy alapításakor csak a bástyák gyűrűjét és a két főútczát mérték ki tervszerűen, egyébként azonban kinek-kinek a szabad tetszésére bízták, hogy hol akarja házát építeni. Krumau mellett még Tabor őrizte meg legjobban ódon jellegét és a XVI. századból való érdekes részleteit. A város legmagasb helyén lévő templom fölött magas torony emelkedik, melynek messzire ellátszó hagyma alakú három kupolája csinos tetőzettel záródik. Az újabb időbeli pezsgő életének és terjeszkedésének eredménye az ó-várostól keletre lévő új-, vagy külváros. A bibliai nevű város alatt terül el a szintén bibliai névre keresztelt Jordan-tó, mely alakjával egyetlen a maga nemében; medre ugyanis meredek hegyoldalak alatt szelíden emelkedő partok közé ékelt s magas töltéssel elzárt keskeny völgytorok, melybe a XV. században szükségből gyűjtötték egybe a vizet, minthogy a sziklán álló városnak nincsenek kútjai.
Roztok a Moldava mellett.
Lewý Antaltól
Tabor határában és környékén sok szép kirándúló hely van. De legszebb a Lužnitz völgye. Mindjárt a város alatt meredek erdős lejtők és zordon sziklaszakadékok közt halad a folyó, melyre festői magaslatról tekint le a klokoti búcsújáró templom. Most a folyó kanyarogni kezd s minden kanyarúlatánál újabb s egyre szebbnél szebb tájképek tűnnek elénk. Görgetegek és sziklatuskók fölött morajlik a folyó malomtól malomig, mindig erdős hegyek közt, melyeket egymást követő mély és keskeny mellékvölgyek szaggatnak meg, a honnan szintén zúgó patakok törtetnek elő. A legszebb pont Přiběnitz, hol az idáig komor völgy kitágúl és ölén egy kis rétterületnek is ád helyet. A bal parton egy sziklafal tetején Gross-Přiběnitz várának romja, odább pedig a folyó egy újabb kanyarúlatánál a túlsó parton, hasonló sziklafal ormán egy más várrom tűnik elénk, míg a folyótól megkerült síkság olyan, mintha az erdőség közé beékelt park volna. Ilyen a völgy még jó darabon Přiběnitzen alúl is, minthogy tovább is hegyvidék zárja körül; valamivel alább azonban a felföld alább ereszkedik, a lejtők mindkét felől csökkennek és ellapúlnak s csak helylyel-közzel váltakoznak még erdős oldalakkal, meredek, sziklás partokkal, a melyeken gyér fatenyészet mutatkozik. Kies tájkép tárúl még szemünk elé a Papírna (papirmalom) melletti kanyarúlatnál, hol egy sziklafokon Dobronitz várának kerek tornya és a mellette álló Mária templom igen festői kép a hegy lábánál meghúzódó házikókkal s a képhez igen jól illő háttérrel együtt.
Valamivel alább délnek Bechin (Bechyně) városnak még szebb tájképe következik. Csehországnak csak kevés városa (köztük Tabor, Elbogen és a Mettau melletti Neustadt) vetélkedhetnek vele a fekvés nagyszerűségére nézve. Az éjszak felől előre nyúló fensík két völgy közé szorúl; ezek a Lužnitz völgye, mely felé zordon sziklafalakkal hanyatlik, meg a Smutna patak mély és árnyas völgye, mely még egy nyugat felé kiszökellő erdős földnyelvet kerűl meg. A két völgy közötti sík téren áll a város, melynek régi plebánia-templomához évenként száz meg száz áhítatos búcsújáró zarándokol. A második, a kolostor-templom, a sziklafal szélén áll s a hozzá tartozó rendházzal együtt valósággal a sziklára van tapasztva. A régi várépületből átalakított kastély is meredek sziklaszakadékok szélén áll, melyek aztán dél felé gondosan mívelt lankás lejtőkbe olvadnak át. Bechinen alúl egy kis darabon még szintén vadregényes a völgy, minthogy továbbá is erdős lejtők sziklás részletekkel váltakoznak benne, s csak helyenként lapúlnak egy kissé a partjai. Az utolsó erdős sziklavölgyön túl azonban egy kis síkságra lép ki a folyó és aztán Nezdašovon alúl egyesül a Moldavával.
A Neuhaus möge (a hogyan Csehországnak Morvaország és Alsó-Ausztria közé ékelt délkeleti csücskét nevezni lehet) részben a Moldava vízkörnyékéhez, részben pedig a Dunáéhoz tartozik. Nagyobbára hosszan elnyúlt, széles és lelapított hegyhátakban áll, melyek helyenként kúpszerű emelkedésekké domborúlnak. E táj nem is dicsekedhetik semmi festőiséggel, de a rajta járót minden magaslat tetején egy-egy nyájas kis tájkép jutalmazza csekély fáradságaért. Majd szép erdők sűrűjébe jutunk, majd zöldelő völgyön, vagy egy-egy kies keretbe foglalt tó csillogó tükrén legeltetjük szemünket, vagy a helylyel-közzel igen tetszetős fekvésű takaros községeken pihen meg tekintetünk. A Neuhausi völgytől e vidéket egy hosszú hegylánczolat választja el, mely a Primaderben (641 méter) éri el legnagyobb magasságát. Az e közt, meg a legközelebbi lánczolat közötti völgyben, melyen a Gatterschlagi tó kifolyása ömlik végig, találjuk Schamert szorosan épült mezővárost, melylyel szemben, a bal parton, a szintén szorosan épített Kleinseite nevű városrész áll. A városon felüli hegylánczból a Beistein magaslik ki egymásra tornyosúló érdekes sziklatömegeivel, a legmagasb pont azonban nem ez, hanem éjszakkeletre álló Kuňasberg (683 méter). Innen keletre a vidék még magasbra emelkedik. Ellapúló magaslaton áll az egy hosszú útczában sorakozó Adamsfreiheit (a nép ajkán Bergwerk) mezőváros, mely fölött a Kreuzberg (700 méter) emelkedik. E bányavárost 1630-ban alapította a chlumi Slavata Ádám Pál, de nagyobb nevezetességre soha sem tudott vergődni. Jobban föllendűlt ennél újabb időben Neu-Bistritz városa, melyet érdekes tornyán kivül egy terjedelmes kastély is díszít; iparáról is híres. A város völgymedenczéjéből kiemelkedő fensíkon áll Kloster falu, mely az 1501-ben alapított és 1785-ben feloszlatott pálos kolostortól kapta a nevét. Tremles és Königseck városoktól délre e vidék legmagasb emelkedése a Markstein (731 méter), mely valaha Cseh- és Morvaország, meg a prágai, olmützi és passaui püspökségek természetes határköve volt. Tájképi szépség tekintetében azonban Landstein környékeé az elsőség. A Sichelbachtól keletre terülő erdős síkság dél felé hosszan elnyúlt s Altstadt irányában ék alakúlag keskenyülő földnyelvbe megy át, mely helylyel-közzel meredek lejtőjű. Ott, hol e földnyelv Altstadt felé kezd lejteni, igen festői helyen állnak Landstein várának az egész vidék fölött uralkodó falai és magas őrtornya, honnan Morvaország és Alsó-Ausztria jókora részén végig lehet látni. A Landsteintól csupán egy rétvölgy által elválasztott Markl helység, mely egy földnyelven és régi várfalak övében fekszik, valamikor várossá indúlhatott fejlődni, de az egykori várhely utóbb szegény falucskává hanyatlott alá s ma már csak neve és régi román kápolnája tanúskodnak hajdani szebb napjairól. Az Altstadttól éjszakkeletre, Morvaország határán emelkedő Kohlberg (700 méter) a csúcsán lévő három kőpadról nevezetes, melyek az innen kevéssel délre összeszögellő három ország (Cseh-, Morvaország és Alsó-Ausztria) határát jelzik.
A Rosenbergi tó.
Liebscher Károlytól
A Lužnitztól keletnek eső és a Sazawa felső völgyéig terjedő vidék egészben hullámos felföld, melynek magaslatai csak kevéssel emelkednek a síkság fölé. Ép ezért a legtöbb táj látóköre vajmi korlátolt. Az e vidéken lévő falvak legtöbbje igen szegényes külsejű, jóllehet iparkodó és takarékos népesség lakik bennük.
A Tabortól nyugatra fekvő felföld is olyanféle, mint a tőle délre lévő dombvidék, melyet nagy ívvel kerül meg a Lužnitz. Tabortól nyugatra egy fensíkon áll Opořan falu, melynek egykori jezsuita rendháza ma országos tébolyházúl szolgál. A Smutna patak balpartján magasra emelkedik a táj fölé a Chlum (534 méter) erdős hegyháta. Ezzel szemben egy kies erdős völgyön túl áll Sepekau búcsújáróhely. Ha az e helység előtt elfolyó patak völgyében fölebb haladunk, Mühlhausen (Milevsko) tisztes ódon kolostorához érünk, mely két nevezetes román építésű templommal büszkélkedik.
Tabortól éjszakra a lassú emelkedésű Chotowini hegylánczolat húzódik, melynek legmagasb pontján (559 méter) áll Chotowinnak messzire ellátszó plebánia-temploma. Innen szép kilátás nyílik egész a bukowice (657 méter) és Dehetnik hegycsúcsokig. Emennek a lábánál van Borotin városka s tőle nem messze a hasonnevű elpusztúlt vár, mely Grillparzer „Ahnfrau” czímű drámájának a színhelye. E hegylánczolat nyugati folytatása a Jistebnitzi hegység, melynek egy bemélyedő nyergében rejtőzik Jistebnitz városa úgy, hogy ódon templomával együtt csak akkor ötlik szemünkbe, mikor már egészen a szélső házaihoz értünk. De már a város fölött álló Szent Magdolna templom (635 méter) több mérföldnyire ellátszik. A Chotowini lánczolattól ágazik el a Milčin várostól kapta a nevét. Ennek már amúgy is elég magasan álló házainál s ódon plebánia-templománál még jóval magasbra emelkedik a Kalvária-hegy tar kúpja.
Tabor városa.
Liebscher Károlytól
Tabortól keletre eleinte szelíden, majd meredekebben emelkedik a Dubi hegyhát felé, melyhez ismét más (701 méterig érő) magaslatok csatlakoznak. Ezen alúl van Ratibořitz bányavároska régi ezüstbányával. A hegység déli lejtői Cheynownál ellapúlnak és meredek földnyelvben véződnek, melyen az egyik Schwarzenberg-féle nagy uradalom székhelyéül szolgáló kastély áll. Az e hegycsoporttól délre eső felföld legmagasb emelkedése a Chaustnik erdős hegyhát, a mely Chustnice falu fölött emelkedik zordon meredekséggel s melynek a gerinczén hatalmas, kopár sziklatuskók ágaskodnak. Chaustnik várának festői romjaitól gyönyörű kilátást élvezhetni, mely a Gratzeni hegyekig és a Cseh-erdőig terjed. Innen a hegyhát éjszak-keletnek húzódik és mindinkább törpül Křeč falu felé, melynek csillogó templomtornya messzire ellátszik. A hegység zordon időjárása még a közelében, de valamivel mélyebben fekvő Černowitz városban is megérzik. Černowitztól éjszakra erdős hegyhát húzódik, mely a Swidníkben (738 méter) éri el legnagyobb magasságát. Egyközüen ezzel a felfölddel egy másik húzódik, a tó közepén, sziklás szigeten igen festői helyen álló Roth-Lohota kastélytól egész Neu-Cerekwe tájáig. E másik, a Neuhausi felföldhöz csatlakozó hegylánczolat Kamenitz vidéke felé ereszkedik alá. E mindenfelől magaslatoktól környezett csinos városnak legnagyobb nevezetessége templomán és ódon várkastélyán kivül az ennek kertjében álló óriási hársfa, melytől a helyet Kamenice and lípou-nak (a hársfa fölötti Kamenicének) is hívják, minthogy a hárs a várhegy tövében van. Még meg kell említenünk a Kamenitztól délkeletre lévő fensíkon álló Štitná falut s az ott látható csekély rommaradványokat, omladékait annak a várnak, a mely a hírneves Štitná Tamás lovagnak, Csehország egyik legjelesb írójának lakhelye volt a XIV. század vége felé.
Annak a hegyvidéknek, a mely Cseh- és Morvaország felé hullámos lánczsorokban ereszkedik alá, a két ország határán áll a fő tömege. A lejtőjén állnak Serowitz és Počatek városok. Amannak fölötte egy magaslaton büszkélkedő várkastély áll, emez századok óta híres iparos hely. Počateknél is magasabban s tőle nem messze van St. Katharinabad fürdője, egészen a határ közelében s az erdőség mélyében. E felföldnek Iglau és Windig-Jenikau felé húzódó folytatásában is jókora magaslatok vannak, melyek közül csak a mondákban emlegetett Schatzberget (613 méter), az iglauiak egyik kedvelt kirándúló-helyét nevezzük meg. E vidéken van Polná város dombhullámok közé ékelt völgyben úgy, hogy feléje közeledtünkben csak a legmagasb részei láthatók. Mellette egy magaslat tetején áll Polná várkastély, melynek egyik része már romokban hever, másika meg bérbe van adva s mainapság már építészeti tekintetben semmi érdekeset sem mutat.
A Polnától éjszakra lévő egyhangú fensíkon áthaladva, a Šlapanka völgyébe jutunk, melyben a környék számos kisebb vízere fut össze. Hrbowtól kezdve a Šlapanka nem ugyan valami nagyszerű, de elég kies völgyön át halad, mely fölé színkörszerűen emelkedik a vidék legnagyobb helysége, Schlappenz falu. Csinos tájképi háttere e völgynek a balparton húzódó hegylánczolat, kivált a Stecken melletti Hochberg (625 méter), melynek átkelő útjától ugyancsak borsódzik a fuvarosok háta, és a Hochtann (586 méter). Nyugat felé a legközelebbi nevezetesebb helység Humpoletz városa, mely mind nagyobb virágzásnak indúl ipari szorgalma folytán. A XIII. században vetette meg alapját a német lovagrend és Gumpoldsnak nevezte el; később hatalmas főurak birtokába került, a kik a város fölötti, de ma már romba dőlt Worlik várban laktak. Emettől éjszaknak húzódik az erdős Orlowsky hegyláncz, erre pedig egy horpadás után a magánosan álló Lipnitzi csúcs következik, melynek legmagasb pontja azonban nem oly szembetűnő, mint a valamivel alacsonyabb fekvésű Lipnitz vára.
Részlet a Lužnitz-völgyből Tabor mellett.
Lewý Antaltól
A Sazawa legnagyobb mellékfolyója a Želiwka, mely két patak egyesüléséből származik Ezek egyike a Jankaui patak, melynél azonban nagyobb a Pilgram alatt elfolyó Běla. A Pelhřimow nevet is viselő város alapítójának, Pelhřim (Peregrinus, 1224–25) püspöknek, emlékét őrzi s egészben még ma is a XIII. században kimért alaprajzát tünteti föl, megtoldva természetesen az útak mentén folytatólag épült későbbi házakkal. Az eredetileg püspöki város később zálogba került, majd megváltván magát, szabad királyi várossá lett. Egykori virágzása korából valók érdekes templomai és tornyai, de hajdani várkastélya ma már a közönséges lakóházak sorába sülyedt. Kelet felé az erdős Křemešnik (767 méter) hegy emelkedik, melynek csúcsán egy falucska és a Szent Háromságról nevezett búcsújáró templom áll. Ettől nem messze egy, rendesen csak nyáron buzogó forrás van, melynek vizét a környék népe csodás erejűnek tartja. Pilgram alatt a Běla egy második patakkal gyarapodva, innentől Želiwka néven ömlik tovább, a mely nevét a mellette fekvő Seelau (Želivo, tulajdonképen Silve) monostor adta neki. Ez az igen régi alapítvány a huszita háborúk viszontagságain kivül ama világi urak gazdálkodását is ki tudta heverni, a kiknél egy időn át zálogban volt. A terjedelmes kolostor és a barokk építésű nagyszerű templom mellett áll a Twrz nevű régi várkastély. A monostor alatt a Želiwka a Stražiště (744 méter) magas erdős gerinczéről aláfolyó Trnawa patakkal egyesül, mely előbb már egy hasonnevű patakkal gyarapodott. A kettő közt lévő fensíkon áll Patzau (Pacov) városa egy völgynek a két lejtőjén, melyeknek egymással szemben lévő két legmagasb pontján emelkedik az egyik félen a várkastély és temploma, a másikon pedig Szent Borbála egyháza. A „Ring”-en lévő Szent Mihály templom, mely 1410 körül épült, igen érdekes. Az említett patakok vidékéhez tartozik a délre álló Kamen várkastély is, mely egy fensíkból kiemelkedő sziklakoczkán trónolva, az egész környék fölött uralkodik. Lejebb az egyesült Trnawa patak egy kies völgyben fut Hořepnik városka felé, aztán Roth-Řečitz mezőváros alá, melynek ódon várkastélya nem egy tekintetben érdekes, s végül Seelau monostor alatt a Želiwkába szakad. Seelaun alúl és felül a Želiwka völgye sziklás és erdős lejtői miatt elég csinos egész Zahrádkáig. Innentől fogva parti lejtői szelídebb hajlásúakká válnak, habár itt-ott még mindig sziklásak és meredekek. Néhány kanyarúlat után a Želiwka Alsó- és Felső-Kralowitz helységek közt foly tova s aztán Sautitz falun alúl a Sazawába ömlik.
A Želiwkától nyugatra eső vidéken helylyel-közzel magasb hegyek is emelkednek. Jóval változatosabb az alakúlata, de sokkal ennél a Blanitz folyamvidéke. Ennek is hullámos ugyan az alakúlata, de sokkal gazdagabb magánosan álló kúpokban. A vidék szépségét nagyon növelik a hegyeket legtöbb helyütt borító erdők. A Blanitz a Blanička falu fölötti erdőkben ered és mély völgyben halad Jungwoschitzig. Ezt a mélyedésben fekvő várost mindenfelől hegylánczok zárják körűl s a meredek Hrad hegy magaslik fölötte, melyen egy Mária kápolna áll. A még csekély vizű patak egy erdős magaslat alatt fut el, melyről Schellenberg várának kerek őrtornya tekint alá; aztán nagy eséssel halad el azon magaslatok alatt, melyeken az ódon gót templomával ékes Načeradetz helység áll, Launowitz felé, a hol a prágai érseknek van egy kastélya. E mezővároson felül emelkedik a Kis-Blanik (564 méter), melynek tetején Szent Magdolna egykori kápolnájának romjai vannak. Egy mély, erdős horpadás választja el a hegyet a Nagy-Blaniktól (638 méter), melynek meredeken emelkedő kúpalakú hegyéhez fűződik a blaniki lovagoknak egész Csehországban ismeretes mondája. Innen a Blanitz éjszaki irányban folytatja útját s egy éjszaknyugat felé hajló kanyarodás után a terjedelmes wlaschimi kastélyparkhoz ér. Ennek két oldalával határosak Wlaschim és Domašin testvérvárosok. Wlaschim alatt a Blanitz mentén szép kirándúlóhelyül említendő Hradek mely búcsújáró templomával együtt egy kiszögellő földnyelven áll. A völgynek most következő része Sternbergig szűk és sziklás. Kevéssel torkolata előtt a Blanitz a Jankau városkán (az 1645 márcz. 6-ki csata színterén) felül eredő Chotyšanka patakkal gyarapodik; a Wotitz felé vezető út közelében egy kereszt jelöli azt a helyet, a hol a szerencsétlen Götz tábornok elesett.
A Blanik hegy.
Liebscher Károlytól
E patak völgyét a Bystrý patakétól egy hegynyereg választja el, a melyből néhány kúpalakú csúcs emelkedik ki. Lejtőin többnyire kisebb falvak állanak, melyek közül a színkör alakú Oubenitz helység az egyetlen kivétel. Az e patak mentén lévő Bystřitz várostól a meder a környékbeli tavak felé irányúl s ezek utolsójától, a mely fölött festői helyen Komopischt várkastély, Ferencz Ferdinánd főherczeg birtoka áll, Konopischti patak nevet nyer. Most keskeny és mély erdős völgyön át halad a Sazawa felé, melyet Pořitschnál ér el. Ettől nem messze torkollik a Mrači patak, mely néhány mellékágát a Beneschau vidékéről kapja. Beneschau, újabban nagy léptekkel haladó város, egy fensík szelíd lejtőjén áll, melyből egy magasbra emelkedő földnyelv ágazik ki. Ezen áll a városnak Karlow nevű régibb része és a templom, valamint az egykori pompás kolostor-egyház egyetlen maradványa, a szentély magában álló s feltűnő ablakíve. A várostól nyugatra lévő vidék nem egy szép kirándúló-helylyel kinálkozik. Ezek közé tartozik a Kožli várrom melletti erdős völgy, valamint a kies Waclawitz a magas Chlum hegygyel (503 méter) és a vele szemben, szintén jó magasan álló chwojeni templommal.
A már említett Jistebnitzi felföldön legmagasabb a Zunkowi hegység (715 méter), melynek erdős lejtője előbb meredeken hanyatlik alá s aztán szelídebben ereszkedik a Sedletzi völgyfenék felé. E felföld egy ága éjszaknak húzódik és a Zwěřineci erdős földnyelvben ér véget. Ennek a végén, egy meredek s részben kopár lejtőjű sziklacsúcson valamikor vár állott. E hegylánczczal egyközűen egy másik húzódik, mely Roth-Aujezd falunál kezdődik s a Debořecnek (601 méter) a Ferencz József vaspályától megkerült erdős hegyhátában folytatódik. Az eddigiekből kitetszik, hogy Sedletz vidéke három irányban elzárt völgykatlan, melyet a Sedletznél két patakocskából egyesűlő Sedletzi patak öntöz. Magasb helyről nézve a délnyugat felé nyilt zöldelő völgy, a benne álló Sedletz és Prčitz testvérvárosokkal, meg vagy harmincz, egy-egy kastély, vagy templom köré épült csinos faluval és az egésznek hátterében emelkedő Chlumetz kastélylyal igen bájos képet tár elénk. Tőle keletre a Sedletzi patak völgye van; e patak itt Mastnik néven folytatja útját és Selčan városa felé kanyarodik. E barátságos hely hosszan elnyúlt hegyek és három magas kúp közé zárt völgyben fekszik.
Mindjárt Selčan fölött egyesül a Sedletzi patakkal a tulajdonképeni Mastnik patak, a mely a Milčin melletti vízválasztóról ered s a Wotitz melletti Mastnik tótól kapta nevét. Kies völgyön ömlik végig s néhány igen takaros helyet érint útjában, köztük a templomával ékes Wojkau falut, melynek csinos kastélyát szép kert környezi. Lejebb a lejtőkön Kosová hora mezővárosa fekszik, a hol a négyszögű vásártér egyik oldalát egészen a várkastély foglalja el. Alább a patak megkerüli azt a földnyelvet, a melyen Roth-Hradek várkastélya áll. E bájos részletre Selčan alatt egészen egyhangú, kopár völgy következik Wosečanig, melynek a völgyfenék fölött emelkedő kastélya egy erdőborította sziklafok szélén áll. Innentől kezdve a partok ismét kiesebbekké válnak, a völgy legszebb részletei azonban Radič falu alatt következnek. Itt a folyó magas hegyoldalak közé szorított völgybe lép, melynek idáig kies tekintete hirtelen vadregényessé és zordonná változik. A partok mind magasabbak és meredekebbek, az erdős lejtőket helylyel-közzel kopár, sötétszürke sziklafalak váltják föl. A völgy buja égerfa-lombozata és a lejtők sötét fenyvesei a folyócska fekete víztükrével egyetemben még fokozzák a táj zárkozott komorságát. Hradek várromjai alatt a Mastnik a szűk erdei völgyből alárohanó Křečowitzi patakkal gyarapodik és majdnem kör-alakú kanyarodással kerüli meg azt a magaslatot, melynek tetején a Kasárna nevű vadászlak áll. Itt ugyan nyájasabb képet ölt a völgy s a baloldali lejtők helyenként lassacskán ellapúlnak, de itt-ott még mindig megmarad iménti zordonsága. Poličan falucska alatt a Psané skály nevű sziklafalra a XVI. és XVII. századból való rövid, vallásos tartalmú német és cseh nyelvű föliratok vannak vésve. Következő kanyarúlatánál a patak mintegy félkilométernyire közeledik a Moldavához, melytől csak egy vaskos földnyelv választja el. Ez a Zlatý vrch erdős magaslatának egy hosszan elnyúlt kiágazása, melytől csupán a Hradnice alacsony nyerge különíti el. Közel mögötte emelkedik a Červenkának minden irányban meredek lejtőjű kúpja. Nemcsak ennek, hanem a földnyelv Ostromeč nevű többi részének a lejtőit is sűrű lombtakaró fedi. Ostromeč vára, melynek gyér omladékai szántóföldek és mezők közűl emelkednek ki, egy nemesi kastélyból emelkedett tekintélyes erősséggé s a XV. század vallásháborúi idején jókora területen fenyegette a vidék biztonságát. Miután a patak ezt a földnyelvet kanyarogva megkerülte, Oustinál a Moldavába szakad.
Konopischt várkastrély.
Russ Róberttől
A Sazawa mellékének tájrészletei Csehországban a legszebbek közé tartoznak. E folyó vize több patakból gyülemlik, a melyek egy része Cseh-, másika Morvaországban ered. Cseh földre lépte után Přibislauig dombos vidéken foly, odább pedig egy rétvölgyön halad végig Frauenthalt érintve Deutschbrodig, a Sazawa-völgy legnevezetesb városáig. Menedékesen fölebb-fölebb emelkedve áll a város a folyó jobb partján, míg jövőbeli terjeszkedésének a balpart kinál helyet, a hol az éjszaknyugati vasút pályaudvara van. Egy magasb ponton álló templom ékesíti, és mint sok más városnak, egy különös nevezetessége is van. Ez a városházán látható mesterséges csontváz, mely a halált ábrázolja és minden óraütést harangozással, meg állkapcsai föltátásával kisér. Deutschbrod a környékbeli ezüstbányák megnyitásakor keletkezett s velük együtt virágzott. Ma e rég megszűnt bányászatnak csupán a város körüli számos törmelékhalom a tanúja. Iglau után Deutschbrod volt a XIII. századbeli német gyarmatosítás második góczpontja, de a XV. században itt és a közelebbi környéken (Frauenthalt s a tőle délre fekvő helységeket kivéve) a német elem kipusztúlt. Azóta Deutschbrod cseh nyelvű és a XVII. század óta egyúttal szabad királyi város.
Deutschbrodon alúl még csak keveset látni a méltán híres Sazawa-parti tájszépségekből. Swétlánál a partok emelkednek és a folyóba ömlő egyközű patakok mély barázdákat vájnak beléjök. Délre az erdős Melechow hegység emelkedik meredeken egész 709 méternyi magasságig. Legközelebb a festői fekvésű Ledeč város következik. Az ódon templomával ékes tulajdonképeni város a folyó balpartján terül. A szemben lévő földnyelven áll a régi ledeči vár, mely régebben félig romban hevert, a legutóbbi tűzvész után azonban ismét fölépült. Ledečen alúl a Sazawa völgye hol szélesebb, hol meg összébb szorúl sziklás partjai közt. Křenowitz várromnál még kiesebbé válik a vidék az erdős lejtők és a rohanó hegyi patakok alkotta mély mellékvölgyek miatt. Hammerstadt (Vlastějovice) városka előtt elhaladva, néhány kanyarúlat után a folyó egy tág völgybe ér, melyen Zruč városka áll egy sziklán emelkedő, megújított várkastélylyal. Itt a völgyoldalak szelíd lejtésűek; csak itt-ott látni még meredek, sziklás partokat. Most Kacow csinos kis városa, egy terjedelmes cs. kir. uradalom fő helye következik, melyen túl a partok ismét magasabbak és meredekebbek, sőt helyenként zordon alakban hanyatlanak alá s többnyire erdősek. Ilyen a vidék képe az ódon, de még jó karban lévő Sternberg várkastélynál. Alatta áll a hasonnevű városka, mely kedvelt nyaralóhely. A most következő völgyrészlet a folyó számos és nagy kanyarúlatai miatt szűntelen változó képek sorozatával gyönyörködtet, de egyúttal az erdei magány ünnepies csendjével vesz körül bennünket. Valóságos gyöngye a szép tájaknak a jobb parton lévő Rataj városka, mely a keleti felföldből kiszögellő meredek, sziklás földnyelven áll. A tájkép festőiségét növelik Pirkstein várának szürke falai és a sziklás lejtő legszélén álló plebánia-templom. Rataj szép vidékére a kies környékű Ledečko falu következik a folyó mindkét partján. Az erre megint több kanyarúlattal tovább haladó folyó most ismét a Ratajon fölüliekhez hasonló sziklás és meredek lejtők közé kerül. Alább egy patak torkollik belé. Torkolatán alúl meglehetősen tág völgykatlan nyílik, melynek két lejtőjén Schwarz-Buda és Sazawa helységek állanak. E kies tájképet éjszakon a Čertova brázda (Ördögbarázda) nevű meredek lejtők zárják el, míg a déli hegyoldalak valamivel szelídebb hajlásúak. A Schwarz-Budában valaha állott híres benczés kolostornak ma már csak félben maradt, de így is nevezetes temploma és egykori konvent-épülete áll fönn, melyet a XVII. században újjá alakítottak s ma urasági lakúl használnak. A történelem azonban megőrizte Procopius és Božetěch apátok, meg a valamikor itt virágzott szláv liturgia emlékét. A monostort 1421-ben felgyújtották a husziták s azóta hosszú időn át világi uraknál volt zálogban, míg 1664-ben újra föl nem épült; azonban az 1785-ig fönnállott újabb kolostor a réginek műveltség-történelmi nagy szerepével korántsem mérkőzhetett.
Sazau (Sazawa) alatt a völgy sziklás lejtői mind kopárabbakká válnak. Ugyanilyen a jobbparti Propast-völgy is, melyen végig menve, szemünkbe tűnik a magaslaton álló, egykor ezüstbányaművelő Skalitz városka, közelében a rownyi temető ódon templomával. Kevéssel odább egy fordúló után a csinos Kocerad városka áll előttünk, vele szemben pedig, a magas parton a festői fekvésű Kammerburg várkastély. Magas hegyoldalaknak helyenként kissé hátrább vonúló falai közé zártan, egyenes irányban halad a Sazawa Podbubig. Partjain falvak és tanyák számára elegendő tér van. Itt egy erdős hegylánczolat lép egészen a balpart közelébe, s a vidéknek sajátszerű tekintetet adnak az erdő szélén, egy réten álló Duba vár szürke omladékai. Csodálkozva nézi a történetbúvár az egykori városka magas kapuját. A következő kanyarúlatnál balfelől szelídebbekké válnak a lejtők, míg a jobboldali erdős magaslatok egészen a partszélre hanyatlanak alá. E fölötte kies tájkép akkor tűnik az útas szemébe, ha a vonaton érkezve, a Senohrab alatti bevágást elhagyja. Előtte Zlenitz várának romjai emelkednek erdős hátterükkel. A Lštenen felüli Hradiště hegy, a tetején álló magános templommal, szintén kellemes változatosságot ád a vidéknek, annál inkább, minthogy a Mezihoř (530 méter) erdős gerincze. Mezihořon felül igen szép háttérül szolgál hozzá. A Čerčan állomáson alúli völgykatlant mindkétfelől alacsony lejtők környezik. A fő helye Pořič városa két román építésű templommal. Dnespektől kezdve ismét keskeny, részben erdős lejtők közé zárt völgy következik, melyben a magas sziklás part fölött Kosteletz vár emelkedik. Most a folyó hirtelen kanyarúlattal délnek fordúl s ez irányban halad a magas parton álló Teinitz városkáig, a Sazawa-völgy utolsó nagyobb helyiségeig.
Az Elbe-völgytől dél felé a Sazawáig és a morva határig emelkedő felföld legnagyobb magasságát a határon, a Swratka forrásvidékén éri el, a hol a Kamenný vrch (801 méter) és a Šindelný vrch (802 méter) hegyei csak kevéssel alacsonyabbak a közel Morvaországban álló Žákova hora csúcsánál. Ez a felföld, valamint a csak kevéssel alacsonyabb keleti is, nagyobb részt hullámos hegyekből áll, melyek itt-ott csúcsokká emelkednek. Ily tájakon áll a régi és gazdag Polička város, továbbá négy magaslat közé foglalt katlanban Bistrau városka, ennél fölebb pedig a megtekintésre érdemes Frischberg kastély. Tájképi tekintetben kiválóbb a Křetinka patak erdős és sziklás lejtők közé zárt völgye, a merészen emelkedő Swojanow (valaha Fürstenberg) várral. A kastély alatt van a régi templomáról nevezetes Rohozna falutól egy erdős völgyön át aláfolyó patak torkolata. A Swojanowtól keletre fekvő felföld szelíden hullámos, kies vidék.
Zlenitz várrom (Hlaska) és a Sazawa-völgy.
Liebscher Károlytól
A felföldnek a keleti felén emelkedik a néptől Trübaui hegységnek (Třebovskéhory) nevezett hegyláncz, melynek bemélyedésektől meg-megszaggatott vonala a Třebowka völgyével egyközűen halad. A völgynek éjszak felől alacsony lejtőkkel zárt részén hat, egymással összefüggő, fákkal és cserjékkel övezett helység áll, a melyek közűl különösen kettő (Böhmisch-Trübau és Wildenschwert) válik ki. Az említett hegyhát keleti lejtői meredekek és végig erdővel borítvák. Közepettük egy fürdő és egy Mária-kápolna van. A nyugati oldal lejtői ugyan szelídebbek a keletieknél, de a többnyire nyugatnak folyó patakok völgyei közt helylyel-közzel itt is elég nagy emelkedések akadnak. A vidék lassacskán ereszkedik alá Leitomischl felé s ugyanígy lejt a déli felföld is; a róluk alá folyó patakok a Loučna folyóvá egyesülnek. Ennek partjait a Střenitztől Nedošinig való hosszú darabon népes helységek szakadatlan sora élénkíti. Legnevezetesb Leitomischl (Litomyšl) városa, mely tulajdonkép egyetlen útczából áll. Csak Zahaj és Zahrad hevű két külvárosa áll a jobb part szelídebb lejtőjén. Sajátosabb színt adnak a városnak a már mindinkább ritkúló boltíves házak és magas két temploma. A helyhez számos történelmi emlék fűződik. A XIV. században püspöki székhely és száz évvel később a cseh testvérek szövetségének fő helye volt. A Loučna balpartján, egy magaslaton áll Hohenmauth (Vysoké Mýto), mely szabályosságát tekintve, egyike Csehország legtakarosabb városainak. Csinos útczáit szigorú gót stilű templomán kivül három jó karban lévő kaputorony díszíti. A völgy Hohenmauthon alúl is megtartja eddigi jellegét, sőt fatenyészete még dúsabbá válik, így Uherskónál, mely egy nyárfaerdő mögött rejtőzik. Alább a folyó a pardubitzi síkságra ér.
Az idáig leírt folyamvidéket a Chrudimka mellékétől egy felföld választja el; ez alkotja Hohenmauth és Leitomischl hátterét. Ez a felföld a Swratka és Polička közti hegyláncztól ereszkedik alá és nevezetes Budislaw melletti sziklacsoportozatairól, melyek a Wekelsdorf és Adersbach melletti sziklavárosokhoz hasonlítanak. Többnyire mély erdős völgyek szeldelik, csak az éjszaki része hasonlít inkább szelíden aláereszkedő fensíkhoz, melyet néhány mély, kopár völgy barázdál. E része a felföldnek Hohenmauthtól éjszaknyugatra két kiágazásban ér véget; ezek közt fekszik a nagy Wratzlau falu, a történelmi nevezetességű Wratislaw župan-vár romjaival.
Mély völgyek választják el e felföldtől a Hesiny nevű hegyhátot. ennek nyugati szélén áll Skuč városa, melyen fölül a kopár sziklás Humperky lánczolat emelkedik. E felföld legszebb részletei a Krouna és az Olšinka völgyei, kivált a meredek hegynyelven, Krounán fölül álló Richenburg vár. Meglehetős nagy lejtés után a Doli völgy következik, melynek fő dísze a jobb partján álló, sűrűn látogatott Koschumberg várrom. A kissé félreeső Luže városkán fölül van Chlumek búcsújáró temploma. A Lužetől éjszak felé lejtő Olšinka-völgy olyanféle természetű, mint a Loučnáé, és a kastélylyal, meg csinos parkkal ékes Chroustowitz mezővárostól Hrochowteinitz városáig kellemes séta esik benne. A lapos tetejű Čelakowské horý erdős hegységét keleten a Žejbro patak völgye határolja, melynek Kosteletz és Skála közt egy vadregényes részlete van. Éjszak felé e hegység Chrast, továbbá a tóparton csinosan fekvő Podlažitz és Žumberg környéke irányában lejt, de folytatódik a Nassaberg melletti felföldben, mely messzire kinyúlik nyugatnak s így három oldalon határos a Chrudimkával.
Kunétitz vára.
Liebscher Károlytól
E folyó a Swratkától éjszaknyugatra lévő hegyvidék néhány patakából keletkezik. Partjai mentén első nevezetesebb helység Hlinsko városa. Trhow-Kamenitz városkánál a Chrudimka nyugatnak fordúl s nagy ívben kerüli meg a Nassabergi felföldet. További útjában elhalad a magas hegyen álló Oheb vár és a meredek sziklán emelkedő Wildstein romjai előtt s egész a magas fekvésű Pračow faluig gazdag festői részletekben. Lejebb a völgy kitágúl, lejtői szelídebbekké válnak, s a folyó Slatinannál, az Auersperg herczegek egyik nyári kastélyánál a chrudimi síkságra lép.
Chrudim városa a hegytetőn épült helyek sorába tartozik, a nélkül azonban, hogy egy Tabor, vagy Saaz méltóságos tekintetével bírna. Alapjáúl egy keletről nyugatnak húzódó s éjszakon és délen meredek lejtőjű, a többi irányban pedig szelíden ellapúló magaslat nyugati fele szolgál. Kevés olyan hepehupás fekvésű város van, mint Chrudim, melynek csupán a völgyben lenn álló része épült sík területen. A dimbes-dombos talajjal együtt jár, hogy a város szabálytalan, noha a többi szabad királyi várossal egy időben keletkezett. Többnyire újabb keletű házai fölé magasan kiemelkedik a szigorú gót stilben épült s két toronynyal ékes esperesi templom. Építészeti tekintetben figyelemre méltóbb néhány háza közül legnevezetesebb és a maga nemében mindenesetre páratlan a Mydlářovský-ház. A folyó mentén nyúlnak el a külvárosok, a balparton álló ódon kereszt-templommal. Odább a folyó jobb partját a Baumberg magas falai kisérik. Alább a Chrudimka a pardubitzi síkon át folyik és Pardubitz várkastélyon alúl az Elbébe szakad.
A Chrudimka medrével majdnem egyközűen húzódik egy hosszú, egységes hegylánczolat, a Železné hory (Eisengebirge, Vashegység). A cseh-morva határhegységtől Ždiretz és Hlinsko közt egy nyereg választja el, a melyen át az éjszaknyugati vasút egy vonala húzódik. Eleinte csak lassacskán emelkedik s átlag olyan magas, mint első csúcsa, a Babylon (602 méter); de azért nyugati lejtője elég hatalmas lánczolat, minthogy az alatta lévő völgy mind inkább-inkább bemélyed, míg a časlaui mélyföldbe nem olvad át. Legmagasb csúcsai Kamenitznál és a Chrudimka völgyénél emelkednek, míg keleti fele Chrudim és Heřmanměstez felé lassanként ellapúl. Tájképileg a Ronow és Kalk-Podol közé eső része a legszebb. Třemošnitznál a zordon lejtők közé ékelt Peklo völgy válik ki szépségével. Ezen túl egy hatalmas, nyugat felé kikönyöklő sziklás hegy emelkedik, a melyről búsan tekintenek le a virúló síkságra. Lichtenburg várának romjai. E hegy rideg sziklás szakadékokkal hanyatlik éjszak felé egy teknő alakú, nyugatnak szűkülő völgybe, a Lowětini szurdokba. A zbislawetzi erdőkből alásiető hegyi patak itt útat tört magának a legördült sziklatuskók közt s vadúl tajtékozva és zúgva rohan rajtuk keresztűl lefelé. A meredek emelkedésre következő erdős hegyhát legnagyobb magasságát a Krkanka (566 méter) csúcsában éri el, s aztán akként ereszkedik alá, hogy míg nyugati erdős oldalai meredeken hanyatlanak le, addig kelet felé szelíden lapúl el. Ennek köszönhető, hogy az aránylag nem is valami magasan álló Turkowitz falutól keletnek egész Königgrätzig, nyugatnak meg Kuttenbergen túl érő kilátást élvezhetni. Végül a hegység az Elbe-völgy felé lapúl el és alacsony, de meredek lejtőkben végződik.
Pardubitz város.
Lewý Antaltól
Az Eisengebirge alatt nyugaton egy völgy nyúlik el, melyben a Doubrawa foly, a völgy felső részét azonban a Doubrawa egyik mellékfolyója, a Cerhowka, öntözi. A Doubrawa eredetileg néhány tónak gyér vizű lefolyása; további útjában elapadt tavak helyén támadt rétterületeken halad át. Alább az éjszaki felföldnek egy szurdokán át vájt magának útat, majd sziklás és erdős lejtők közé zárt szűk völgyben folyik, melynek oldalai itt-ott egy-egy csúcscsá emelkednek, vagy pedig helylyel-közzel festői alakzatú, meredek sziklatömegeket mutatnak. Érdekesek itt a Čertův stolek (Ördög asztala) sziklái és Sokolow vára. E völgytől nyugatra egy fensík van, melyen Chotébor városa áll. Környékén legérdekesebb a Koukalka sziklatömege, melyről szép kilátást élvezhetni. Libitznél a Doubrawa a már említett völgybe lép s egészben éjszaknyugati irányban fut. Ronow nevű, még a XIV. század elején szabályosan épült város alatt nyugatnak fordúl és meredek falak közé szorított szűk völgyben kanyarog, mely a časlaui síkság felől érkezőt nagyon meglepi. A folyótól megkerült magas földnyelven áll az Auersperg-féle szép Žleb várkastély. Alatta szakad a folyóba a Goltsch-Jenikau környékéről érkező Hostačowka. Žlebtől lefelé a Doubrawa a časlaui síkságon át folyik Sechuschitz felé, s aztán a régi templomáról nevezetes Zaboř falunál az Elbébe szakad.
A Stille Adler és a Trübaui patak találkozásánál fekvő Wildenschwert (Ústí) város a XIII. században keletkezett. Régi nevét (Wilhelmswerde) alapítójától, Dürnholz Vilmostól kapta. Részben a völgybe, részben a hegy lejtőjére van építve, melyen a takaros házak közül nagyon kimagaslik a templom. Az Adler mentén lejebb húzdódó gyepes völgy derékszögben kanyarodva kerül meg egy hegyet. Magas, erdős lejtők közé zárt ölén a legszárazabb évszakban is üdén zöldel a növényzet. Ilyen a völgy legszebb pontjáig, az Adler melletti Brandeisig. Dél felé a közepes szélességű völgyet a Klopoty erdős hegy meredek lejtői zárják el, a melyeknek sötét hátteréről Comenius J. A. emlékoszlopa emelkedik ki, a ki 1622-től 1625-ig itt tartózkodott. Innen éjszakra fekszik a városka, melynek gyümölcsfák közé rejtett házai a lejtők alján sorakoznak, míg két mellékútczája a lefolyó patakok oldalvölgyei mentén húzódik. A hegyoldalnak egy kiszögellésén áll a templom, ezzel szemben pedig egy meredek hegynyelven egy romba dőlt régi várkastély. A városkához, mely kedvelt nyaralóhely, mint Žerotin Károly szülővárosához és mint a cseh testvérek egyik kiváló hitközségének egykori székhelyéhez, nevezetes történelmi emlékek is fűződnek. Az alább következő partvidék hullámos felföld, mely lassacskán ereszkedik alá az Adler völgye felé, de a partoknál mégis meredek lejtéssel ér véget. Érdekes a Chotzen előtti Peliny nevű völgy, melynek éjszaki meredek oldala az adersbachi és wekelsdorfi homokkő-sziklához hasonlít.
Chotzen városa az utóbbi évtizedekben, mint négy vasútvonal góczpontja, nagy fontosságot nyert. Az Adler világos zölden csillogó vize fut rajta keresztűl; szép erdős környéke miatt kedvelt nyaralóhely. A várostól délre a Chlum hegy emelkedik. Nyugatra a luboki vidék árnyas erdőkkel borított magaslatai vannak, melyeknek déli lejtői a Loučna völgyét szegélyezik és a Königgrätz felé húzódó erdős hegylánczban folytatódnak. E lánczolat nyugati lejtői a pardubitzi síkságba ereszkednek alá.
Az Elbe éjszak felől már mint jókorára nőtt folyó lép e síkságra, és Sezemitz városkán alúl, melynek figyelemre méltó régi kolostor-temploma van, még a Loučnával gyarapszik. Nagy kanyarúlattal kerüli meg a nyugatról keletnek húzódó, fésű szabású Kuněticka hora hegyét (305 méter, a síkság 220 méter), mely egyenesen a sík területről szökik föl. Tetejét nagy várrom koronázza.
Az Elbe balpartján áll Pardubitz, keleti Csehország egyik legnevezetesebb városa. Az utóbbi évtizedek alatt történt gyors emelkedését már az is elárúlja, hogy nagy pályaudvara mellett egy egészen új külváros épült. Szabályos Ringjén, valamint a belváros mellékútczáiban is számos érdekes régi ház áll meg. Szép gót ízlésű plebánia-templomában van Pernstein Adalbert síremléke; sajátszerűsége miatt figyelmet érdemel a templommal szemben fából épült harangláb. Mindezeket azonban jóval fölülmúlja magasságával a zöld kapunak 1538-ban épült karcsú tornya, melynek hegyes sátorteteje mesterileg alkotott csúcsban végződik. A város mellett áll a Pernsteinok magas földsánczczal kerített várkastélya.
Pardubitzon alúl ligetekben gazdag síkföld következik, melyen számtalan kanyarúlattal kígyódzik végig az Elbe; régebben is elégszer túláradt, most is gyakran kiönt alacsony partjain s többször medret is változtatott. Mellékén sok mocsár van. Éjszak felé a folyót lassan emelkedő erdős vidék környezi, melyből eges dombok magaslanak ki. A völgy déli partmelléke valamivel meredekebb és Wallénál egész a folyó közelébe nyomúl. A balparton középszerű magaslaton áll Přelauč városa, mely azutóbbi években nagyon szépült.
A vidék további része is síkság. Éjszaknak terjedelmes erdőség van, melynek szélén áll Kladrub cs. k. méntelep, dél felé pedig az Eisengebirge végső nyúlványai emelkednek, melyek Kojitzon alúl és Elbeteinitz előtt meredeken hanyatlanak az Elbére. A jobb parton jó magasan áll Elbeteinitz, melynek főtere (Ringplatz) a tetőn van, többi házai pedig a lejtőn sorakoznak gyümölcsfáktól környezve. A városkától keletre három oldal felé meredeken lejtő sziklás hegyfokon áll Hrad major és egy régi, az utóbbi években kitatarozott lovagvár. Elbeteinitztól nyugatra az Elbe mindkét partján más képet ölt a vidék. A sík földön rétek és szántóföldek váltakoznak fenyűvel beültetett homokos területekkel, a folyó mentén pedig meglepően sűrű és buja növésű fasorok állanak.
E részlettől délre van a Časlaui síkság, ez éjszak felé nyílt medencze, melyet keleten az Eisengebirge, délen a Goltsch-Jenikaui felföld, nyugaton pedig a Kuttenberg melletti magaslatok határolnak. E minden istenáldásában bővelkedő síkság koránsem egyhangú, sőt igen változatossá teszik a rajta egymást érő jómódú és takaros helységek, az egymást keresztül-kasúl szelő gyümölcsfasorok, a fáczánosok és pajták, az itt-ott üde cserjések közt kígyódzó patakok. A táj hátterében a környező felföld lejtői állanak, melyekhez közeledve egyre kiesebb és vonzóbb a vidék. Közepében áll e síknak a messzire ellátszó Časlau város, melynek karcsú templomtornya magasan kiemelkedik a házak tömege fölé. Alapítása idejéből való nagy, négyszögű Ringjével csak kevés város főtere mérkőzhetik. Szintén régi külvárosai éjszak és dél felé terjeszkedtek, míg a legújabb az éjszaknyugati pályaudvar körött a város keleti oldalán épült. A régi erődítmények egy része még megvan, s még áll az a kerek kaputorony is, mely a Szent Péter és Pál egyháza, a magas templomtorony és az evangelikus templom mellett a város újabb épületeinek egyhangúan szabályos sorait némi változatossággal élénkíti. Az esperességi templomba, melyben 1421-ben országgyűlést is tartottak, temették Žižka huszita vezért, de síremlékének ma már alig lehet a helyét is megtalálni. az egészben sík vidék kiességének növeléséhez az alacsony, hullámos dombok közűl kiemelkedő néhány magasb kúp is hozzájárúl, így a Kamik (Kamejk) liget Chotusitz mellett és a Lochy melletti gloriette; legszebbek azonban a délre, Tupadl és Krchleb mögött fekvő vidékek. A Sazawa és az Elbe vízválasztójával egybe eső felföld itt a síkság felé rohamosan lejt, úgy hogy egy órajárásnyira mintegy 100 méternyi magasságbeli különbözet esik. Szép pont a Bračitz fölötti Tisá skála (392 méter) sziklacsúcsa is. Ettől nyugatnak e felföldön át egy Zbejšowból eredő patak ömlik, melynek a doudowitól a janski malomig terjedő része a Doubrawa felső völgyéhez hasonló szűk és vadregényes szorosban tört magának útat. A síkság legegyhangúbb darabja a Časlautól éjszakra, Chotusitz felé eső rész, az 1842. évi csata színtere.
A časlaui medencze nyugati szélén álló Kuttenberg számos tornyával és színkörszerű elhelyezésével egészen középkorias városkép. A város egészen szabálytalanúl, minden alapterv nélkül, teljesen a pillanatnyi szükség szerint épült. A XIII. században fölfedezett dús ezüstbányák okozták hirtelen emelkedését. Kuttenberg Prága után az ország első városává lett, s a polgárai kiváltságot nyertek. Fönnállásának második évszázada is virágzónak mondható még, habár ekkor már mutatkozni kezdenek a hanyatlás jelei is. E virágkorából valók a városnak azok az emlékei, melyek a régi cseh építészet gyöngyei közé számítandók, úgy mint a város déli végén álló Szent Borbála templom, a tekintélyes Szent Jakab egyház karcsú, magas tornyával, mely büszkén emelkedik a Kuttenbergi patak völgye fölé, a miért is Vysoký kostel (magas templom) a régi cseh neve, továbbá a Mária mennybemenetele temploma (na Náměti), szintén magas toronynyal. Kuttenberg e sajátszerű képének kiegészítéséhez hozzájárúl még a hajdani jezsuita-rendház és az Orsolya-szűzek kolostorának hatalmas épülettömege, valamint a számos műemlékkel dicsekvő egykori „wälscher Münzhof” (Vlaský dvůr), a hol a királyok szállottak meg, nemkülönben a Hradek iskolaépület és a városháza (Kamenný dům).
Kuttenberg.
Liebscher Károlytól
Kuttenberg környéke termékeny ugyan, de egyhangú. A Gangberg és a Wysoká hegy kivételével mindenütt csak hullámos emelkedések, vagy unalmas síkságok láthatók, a melyek azonban épen nem sivárak és történelmi emlékekben sem szegények. A városhoz közel van Sedletz hajdani cisterci apátsága. A monostornak még fönnálló temploma a leghosszabb egész Csehországban és a gót építészet egyik remeke. A mellette álló egykori kolostort ma dohánygyárnak használják. Sedletzben még egy Mindenszentek kápolnája s ennek boltozatai alatt halottak csontjaival és koponyáival kirakott híres csontház van. Éjszakkeletre Molin falu áll két templommal, melyek egyike azonban nincs többé használatban. A két említett helységen felül emelkedik a kúpalakú Gangberg (352 méter), melynek oldalán Gang királyi bányaváros áll. Egykori nevezetessége a bányászattal együtt csökkent. Erről ma már csak számos törmelékhalom és a városnak nagyobb arányokban megindúlt, de félben maradt építkezése tanúskodik. Távolabb éjszakkeletre Neuhof uradalom birtokterületei vannak, melyek szép és sűrű fatenyészetük miatt vonzóbb részletei közé tartoznak a vidéknek. Legszebb pontja e tájnak a nagyszerű parkok és fasorok között álló Chotek-féle Katschina várkastély. A Kuttenbergtől nyugat és dél felé terjedő vidéken is van néhány szép pont. Nyugatra emelkedik a nem igen meredek Wysoká hegy, melynek lapos tetején egy messzire ellátszó erdőcske és a Spork Ferencz Antal gróf építette erdei lak áll. A Kuttenbergtől délre eső vidéket néhány kisebb patak barázdálja, melyek Maleschaunál egy nagyobbá egyesűlnek.
A časlaui síkság magasabb pontjairól meglátszik a távolban Kolin (tulajdonkép Neu-Kolin) városának hatalmas temploma. E város a Kuttenbergtől éjszak felé húzódó felföld tövében fekszik, mely épen Kolinnál helyenként meglehetős meredeken hanyatlik az Elbe felé. Kolin, mint két nagy vasútvonal góczpontja, Csehország nevezetesb városai közé lépett. Magva a szabályos négyszögű Ring, melyből egyenesen ágaznak ki az útczák. A fő térhez csatlakozik az egykori kolostorból átalakított kastély. Kolinnak legszebb épülete a gót ízlésű plebánia-templom. A régi város és a pályaudvar között az utolsó félszázad alatt új városrész keletkezett. Csak az Elbe választja el a várostól a magaslaton álló Zálabí (valaha Mnichowitz) helységet és régi szürke őrtornyát.
Kolintól lefelé az Elbe mentén széles síkság terül, de a balparton a vidék lassacskán dombhullámokká emelkedik. Nevezetesb közülök a Friedrichsberg (278 méter) Neudorfon felül, a honnan II. Frigyes a döntő kolini csatát (1757) intézte. E síkon át a folyó hosszú fasorok, fűzesek és cserjések mellett halad el Libitz falu előtt, mely csehország legrégibb helyiségeinek egyike. E falu, valamint Slawnik egykori fejedelmi várának a helye is valamivel magasabban fekszik a folyó partjánál. Alább Poděbrad városa, a nagy Poděbrad György király állítólagos szülőhelye következik; ennek idejéből való a kastély fehér falai közűl kiemelkedő s vele együtt mérföldekre ellátszó kerek őrtorony. A valamivel odább, éjszaknyugatra lévő Nimburg város ma ugyancsak megczáfolja alapításakor nyert nevét (Neuenburg) régiségével. Nem valami gondos szabályossággal épült, de kissé ferde négyszögű fő tere és görbe útczái legalább elég téresek és szellősek s e tekintetben kedvezőleg különbözik számos más királyi várostól. Régi épületei közül már sok eltűnt, de legalább a Ring még megőrzött néhányat boltíves házai közűl. Jellemző, s egyebütt Csehországban nem épen gyakori régi téglaépületei közűl, miután régi kerítésfalait és kapuit néhány éve lerombolták, ma kiválóbbakúl már csak a két gót templom említendő, ú. m. a csinos toronynyal ékes esperesi és az eléktelenített egykori dömés egyház.
Nimburgtól délnyugatra, az Elbétől csekély távolságban áll Sadska városa. Ennek magva valamikor a tőle nyugatra lévő hosszúkás domb volt, a melyen a plebánia-templom még ma is áll, míg a város ez alatt a síkon terjeszkedett hosszú útczasorokban, s mellékútczáival magát a dombot is körülfogta. Az Elbe jobbpartján, de tőle kissé távolabb van Lissa városa s fölötte egy magaslaton a kastély, a mely egykori birtokosainak, Spork János gróf lovasezredesnek (meghalt 1679) és művészetkedvelő, de kissé különcz fiának, Ferencz Antalnak (meghalt 1738) emlékét őrzi. Lissától nyugatra az Elbe jobbpartján a terjedelmes brandeisi erdőség kezdődik, mely valaha uralkodóinknak vadászterületül szolgált; a balparton pedig Alt-Přerow, Čelakowitz és Tauschim városkák állanak. Míg a völgyi táj folyton alább ereszkedik, addig a dél felé eső partok meglehetős gyors emelkedéssel mennek át a Nehwizdi és Mochowi dombvidékbe. Lejebb a balparton az Elbe melletti Brandeis városa következik. A jobbpart itt is lapályos, de a baloldali annál meredekebb, mennél közelebb ér a városhoz. Ez két külön helységből keletkezett. Várkastélya, mely kedvelt nyári tartózkodó helye volt II. Rudolfnak s rövid ideig Tycho de Brahénak, a híres csillagásznak is adott szállást falai közt, főhelye egy terjedelmes uradalomnak, mely 1547-től 1860-ig koronajószág volt, azóta pedig az uralkodóház oldalágának birtokai közé tartozik. Brandeistól keletre van az 1818-ban alapított, újabban nagyobb arányban kiépített Houštka fürdő, mely majdnem összeér Sanddorffal, ennél fogva pedig a történelmi nevezetességű Alt-Bunzlau várossal. Ennek a délnyugati végén áll az 1046-ban alapított Szent Venczel templom és ősrégi káptalanháza. A benne levő Venczel-oltár állítólag azon a helyen áll, a hol az ország nevezett védszentje vértanúságot szenvedett. A város másik végén van a búcsújáró Mária templom, melynek nagy, magas épülete 1607-ből való. Alt-Bunzlau eredetileg Kegyetlen Boleszláv egyik vára volt s valamikor szebb napokat is látott; utóbb azonban, kivált a harminczéves háború viszontagságai alatt, hanyatlásnak indúlt.
A Brandeistől éjszaknyugatra lévő síkságnak is erdős, lapos a jobbparti része, míg a balparton egy darabig meredek, majd szelídebb dombvidék húzódik, melyet az Elbébe torkolló patakok barázdálnak. Csupán a hosszú útczasorban épűlt Elbe-Kosteletz fekszik sík helyen, míg a mindjárt fölötte álló Szent Márton templom magas domb tetején épült. Innen éjszaknyugatra, a balparton fekszik Lobkowitz falu, melynek kastélyától a Lobkowitz herczegi család a nevét vette. Temetőjében áll Palacký egyszerű síremléke. Innen kezdve az Elbe ligetek közt folyik egy hosszú domblánczolat mentén, melynek lejtői meredeken hanyatlanak le a meder szélére. E dombláncz elejét Čečeminnek hivják és mindenütt szántóföldek borítják. A következő, magasabb láncztól egy mélyedés választja el, melyben Wšetat vasúti állomás és hasonnevű falu egy része áll. E lánczolat Přiwornál meredeken emelkedik s az Elbe és a Moldava összeömlésénél végződik. A nyugati aljában lévő Zaboř falu mellett tűnnek szemünkbe a híres melniki szőlők, melyek Melnik városán túlra, egész a dombsor végéig húzódnak. A IV. Károly ültette burgundi vesszőkről még ma is évről-évre bőven szüretel a hálás maradék.
Az említett domblánczolat a végén meredeken hanyatlik az Elbére, míg a másik oldalán kevésbbé meredek, éjszak felé pedig menedékes a lejtője. Itt fekszik Melnik, mely valaha fejedelmek, utóbb királyi özvegyek székhelye volt s mint Szent Ludmila szülőhelye is nevezetes. A szabályosan épűlt város végén áll a gót építésű templom, melynek faragott kőből épűlt tornya messzire ellátszik. E mellett áll a várkastély, melynél a meredek hegyoldal párkányáról Csehország Mrkvice nevű szigetén áll Hořin, Lobkowitz herczeg nyári kastélya és uradalmának fő helye.
Kolintól délnyugatra végig szántóföldekkel borított s gondosan mívelt síkság következik, mely szelíden emelkedik, vagy alacsony dombhullámokba megy át. Lassanként magasbra emelkednek a dombok s a köztük lévő völgyek mind mélyebbekké válnak, így mindjárt Zasmuk városkánál, melytől szép kilátás nyílik az éjszakon lévő dombvidékre. A fensík szélén álló várost kelet és dél felől keskeny völgy övezi, melynek a városra néző oldalát egész erdeje borítja a gyümölcsfáknak. Tervrajza a XIII. században történt alapítására vall; csínos gót temploma van, melynek két tornyán azonban hozzá nem illő tetőzet éktelenkedik; megvan még egykori sánczainak és falainak egy része, valamint jó karban maradt kaputornya is. Az említett szűk völgytorok választja el a várost a Starý Kouřim nevű magaslattól, melynek nagyszabású, de részben már fölszántott földsánczai ősrégi erősség maradványai.
Melnik az Elbe mellett.
Liebscher Károlytól
Vándorlásunkat innen nyugat felé folytatván, Schwarz-Kosteletzbe érünk, melynek fő dísze a nagy négyszögű, saroktornyokkal ékes Lichtenstein-féle várkastély. Innen délnyugatnak erdős hegyvidék terül, melyen néhány elég magas fekvésű helység áll. Legismertebb közülök az e tájon több ízben tartott nagy hadgyakorlatok révén gyakrabban emlegetett Ondřejov városka, és a színkör alakban épült Mnichowitz. Az előtte elfolyó patak a hegyvidéket egy másik, erdőkben szintén meglehetős gazdag felföldtől választja el, mely 519 méternyi magasságig emelkedik és egész Eule városa mögé ér, a hol valaha virágzó aranybányák voltak.
A Prágától keletre eső vidék, egy-két hely kivételével, minden tájképi szépség nélkűl való. Csak némi csekély változatosságot adnak a téres szántóföldeknek a sok fasor, a patakok itt-ott mélyebb barázdákat vájtak maguknak, melyek partjain kopás sziklák, görgeteg-kövek, vagy tar lejtők merednek. A falvak meglehetős nagyok, takarosan épültek s néha gyümölcsfák ligetében állnak. E vidék közepe táján van Böhmisch-Brod, mely valaha a prágai érsekség tulajdona volt, de később szabad királyi várossá lett. XVI. századbeli virágkorából való néhány épülete, melyek közül azonnal szembe ötlik vaskos templomtornya. Innen nyugatra, Ouwal mögött van a Fiederholz erdő. Ettől délre pedig, Škworetz városkán fölűl szelíden emelkedve magaslik a messzire ellátszó Hradešin hegy. Az innen kezdődő s Tismitztől délre eső vidék számos pataktól barázdált erdős hegység, melyben néhány szép tájrészlet látható.
Žirovnic várkastély Neuhaus mellett.
Liebscher Károlytól
