A román építés. Lechner Ferdinánd J.-tól, fordította Pasteiner Gyula
A román építés.
Lechner Ferdinánd J.-tól, fordította Pasteiner Gyula
Lechner Ferdinánd J.-tól, fordította Pasteiner Gyula
Szent Method a 874-ik évben Belehradon megkeresztelé Bořivoj herczeget. Ez emlékezetes évben születék Csehország építészete, a melynek története e szerint ezer évnél már idősebb. Az evangélium aranyos fényű sugarai a pogány istenségeket elűzték homályos berkeikből és az újonnan keresztelt hívők kőből építének templomot a Megváltónak. Istennek háza az emlékszerű építészet bölcsője. Az egyház, a műveltség terjesztője, emlékszerű alkotásaihoz saját művészetet talált föl. A román építő művészet, mely a kereszténységgel karöltve Csehországban is meghonosúlt, a katholikus egyház szülöttje. Csehország régi román templomai tehát a polgárosodás országútján mérföldkövek, a történelem emlékszerű kútfői, melyeket a tartomány fejedelmei és nagyjai, a prágai püspökök, az ország papsága, a kolostorok és apátok, egyházközségek, nemes férfiak és asszonyok vallásos lelkesedéssel írtak. A történelem szűkszavú följegyzései a templomok közűl csak néhányat említenek, mindazáltal e hiteles adataik oly biztos keretűl szolgálnak, a melybe az építészeti rokonság alapján könnyű az ismeretlen keletkezésű számos emléket beilleszteni. A román építési rendszernek is két korszaka van; Csehországban az egyszerű, szigorú formáknak, a kezdetleges fejlettségnek ideje a XI. század végéig tart, a virágzás korszaka a XII. század három első negyedére esik. A hanyatlást a román építés elkerűlte, a mennyiben idejekorán kéznél volt egy új rendszer, a melynek egyes elemei a gyakorlatban lévő rendszerbe illeszkedvén, a kettőből az úgy nevezett átmeneti építés keletkezett.
Cosmas, a csehországi történetírás atyja (1045–1125), krónikájában ismertetni akarta a legrégibb templomok alapítását; de mivel egyéb kútfők, jelesűl „A morvaországi templomok privilegiuma”, a morva és cseh tartományok úgy nevezett epilogja, végűl Szent Venczel élete részletesebb följegyzéseket tartalmaztak, elégségesnek tartotta azokra hivatkozni. E kútfők közűl csakis az első ismeretlen; míg a második és a harmadik XIV. századbeli cseh fordításban „Szent Czirill, Method és Ludmilla élete”, továbbá „Szent Venczel élete” czímen fönmaradtak. A XIV. század második tizedéből való Dalemil-féle krónika is ismerte a kúfőket. Szerinte a Bořivojtól alapított legrégibb templomok: a Prága közelében, a Moldva balpartján Levý Hradec nevű kis várban Szent Kelemen, s a prágai várban a Szent-Szűz temploma. Szent Kelemennek a legrégibb időtől fogva számos temploma volt Csehországban, így: Leitomischl és Hradec (Königgrätz) várakban, Dobřenitzben, Sadskában, Vyšehrad várban, a prágai vár alatt az úgy nevezett Opyšon, Alt-Bunzlau várban, Mirovitzban, Pracheň várban, végűl Prágától éjszakra öt faluban.
Csehországban e szerint a legrégibb templom az, mely Levý Hradecen áll. Spytihněv követte atyja példáját és Budeč várban templomot emelt Szent Péter tiszteletére. Az ó-szláv legenda azt beszéli, hogy Szent Venczel minden várban templomot épített; névszerint azonban csak kettőt említ: Szent Kozma és Dömjén templomát Boleslav (Alt-Bunzlau) várban és Szent Vitus templomát a prágai várban. Libitz várban, Szent Adalbert születése helyén, két templom volt, az egyik Szűz-Mária, a másik Szent György tiszteletére. Adalbert mint püspök Vyšehrad várban Szent János templomát szentelt föl. 1004-ben említtetik a Saaz (Žatec) várban lévő templom. – A történelmi kútfők a fölsorolt vártemplomokon kivűl még néhányat különösen mint fogadalmi templomot említenek. Így Jaromír (1004–1012) és Udalrich (Oldřich 1012–1033) herczegek hálából azért, hogy életveszélyből megmenekűltek, Ker. Szent János tiszteletére templomot emeltek, az előbbi a Velíž hegyen, az utóbbi Oldříš várában és I. Břetislav szintén épített fogadalmi templomot hálából ama győzelemért, melyet 1040-ben III. Henrik fölött aratott. Ez lenne a Szent Venczel templom a Cseh-erdőben Brodek mellett. Végűl a vártemplomokon kivűl falusi templomok is említtetnek. A břevnovi kolostornak 993-ból való adománylevele fölsorolja „na Vraném” és Chcebuz, továbbá Liboc, végűl a Prága melletti Poříčí és Rybník helységeket, a hol ősrégi templomok állottak. A Rómából visszatérő Szent Adalbert püspök Pilsen mellett épített templomot, melynek a Kostelec nevet adta és a Rómából magával hozott tizenkét benczésnek engedte át ideiglenes használatúl. Cosmas történetíró a „Hradschíni Szent György templom privilegiumá”-ban olvasta, hogy II. Boleslav herczeg (967–999) húsz templomot épített és azokat teljesen fölszerelte. Hasonlóképen Mstíš várgróf Bilin elővárában Szent Péter tiszteletére emelt templomot, melyet Severus püspök Bratislav herczeg jelenlétében 1061-ben szentelt föl, Jaromír püspök pedig 1070-ben szentelte föl a templomot, melyet Mstíš birtokán Zerčiněvesben épített.
A prágai (posta-útczai) rotunda.
Weber Antaltól
A fölsorolt templomok közűl azok, melyek most is állanak, kivétel néklűl egy hajósak, egyébként pedig különféle elrendezésűek: az egyik kerek, a másik négyszögű, s majd félkörű, majd négyszögű záradékúak, sőt van olyan is, mely sokszögű szentélylyel záródik.
A csehországi építészet ezeréves pályafutását sajátosan szerkesztett, jellemző építménynyel kezdette meg. A IX. század végén és a X. század elején a Přemysl családból való első keresztény uralkodótól Levý Hradec, Budeč, Prága, Vyšehrad, Hradešin, Říp, Kopanina, Libouň, Teinitz, Pilsenec, Kostelec u Křížků, Karlík, Pravonín, Trübau, Holutitz és Želkovitzban. E templomok egy kerek hajóból állnak, a melyhez egy félkörű apsis csatlakozik; az előbbit egész, az utóbbit félkupola födi. A legkisebbnek átmérője öt, a legnagyobbé kilencz méter. Belsejük a csekély terjedelem daczára, a hajó tetemes magasságánál és a hozzá csatlakozó alacsonyabb apsisnál fogva meglepően kedvező, Isten házához méltó hatást tesz. A libouňi, kopaninai, pravoníni és budeči templom hajójának keleti oldalán négyszögű, a řípi templomén pedig kerek torony áll. A fölsorolt kerek templomok közűl hétnek a kupoláját kettős ablakokkal élénkített lanterna koronázza, a mi az építmény külsejének díszét is emeli. A kis ablakokkal áttört félkörű apsis, az ennél magasabb hajó és a még magasabb otorny szép csoportot alkot, a minek megnyerő hatását nem kevéssé fokozza az építmény szilárdsága. A rétegenként egymás fölé rakott és gondosan faragott kőből emelt fal egy méternél vastagabb; két esetnek kivételével építészeti tagoltsága nincs. A cseh nemzeti szellem ekként mindjárt a művészettörténet küszöbén egyaránt eredeti és szép alkotásban jutott kifejezésre és pedig olyan változatossággal, a mely nemcsak a szóban forgó építményeket, hanem a csehországi román művészet későbbi fejlődését is jellemzi.
Ámbár a Csehország uralkodói által emelt kerek templomok iránti kegyelet nagyban elősegítette azoknak elszaporodását az egész országban, mindazáltal e jellemző alak nem szolgált a templomépületek elrendezésének egyedűli mintájáúl. Ezzel egy időben keletkezett az elrendezésnek egy másik neme is, mely kétféle változatban oldatott meg s mintájává lett a falusi templomoknak. A megoldás kétfélesége abból áll, hogy a négyszögű hajónak keleti oldalához az oltár helyéűl vagy félkörű apsis, vagy pedig derékszögű szentély csatlakozik. Nyomon követhetjük egyiknek is, másiknak is a fejlődését.
A Kuttenberg melletti St. Jakob falu temploma.
Weber Antaltól
Mint a csehországi első keresztények körűlményei, úgy a templomok is egyszerűek és kicsinyek. Ilyenek vannak: Dobřichov-, Vysoká- és Čáslauban; ezek ma később keletkezett tágasabb templomok sekrestyéiűl szolgálnak. Alakjuk öt méter hosszú és három méter széles négyszög, a melyhez félkörű apsis csatlakozik; mennyezetük boltozatos és egy új csoport fejlődésének első fokát állítják elénk. E csoportba azok a templomok tartoznak, a melyek a kereszténység gyarapodásának megfelelően térősebbek, de többé nem boltozatosak, hanem gerendás mennyezetűek. Ilyenek vannak: Butovitz, Hostivar, Chabry, Bunzlau helységekben és egyebütt. Nyugati oldalukon torony emelkedik. Ekként megvan bennük a katholikus templomnak hagyományos három fő része, t. i. a boltozatos előcsarnok és fölötte a karzat, a lapos mennyezetű hajó, végűl a félkupolaszerűen boltozott alacsonyabb apsis. Ilyenek a csehországi falusi templomok, példáúl Malín, Řepy, Budětiz, Tožitz, Škvrňov, Neustupov, Pořits, Aujezd helységekben és ezekhez hasonló elrendezésű számos templom szerte az országban. A széles és magas hajónak, meg a hozzája csatlakozó kisebb apsisnak nagyon helyes arányait a legegyszerűbb építészeti tagoltság daczára igen növelte egy felől a falakat borító képsorozat színpompája, más felől a bár kicsiny, de ezüsttel, zománczczal, kristálylyal gazdagon díszített oltár, mely a félkörű apsisban méltó helyet talált. Az áhítatosan komoly belsőnek hozzá illő szép külső felelt meg, melyet az apsisnak, a meredek födelű hajónak és a toronynak egymás utáni fokozatos emelkedése jellemez. A templom falainak ez időben még nincs építészeti dísze, kivéve az apsist, melynek falát e korszak felé lizenák és egyszerű félköríves öv díszítik. A torony ellenben gazdagabb alakítású, két–három emeletes, s mindegyik emeletét kettős ablakok élénkítik. Az elfogadott mintához való szigorú ragaszkodás azonban nem bénítá meg az építőmesterek képzeletét, sőt ellenkezőleg újabb meg újabb változatok föltalálására buzdítá, úgy, hogy bár nagy számban maradtak fönn az e csoportbeli templomok, mégis mindegyiknek sajátos külön vonása van. Az egységes alapgondolatnak ily változatos előállítása a csehországi építőmestereket igazi művészekké avatja, kik csekély eszközökkel is képesek voltak művészi alkotásokat létre hozni.
Az építmények most említett csoportjával szemben egy másik csoport áll, mely az előbbitől csak abban különbözik, hogy a félkörű apsis helyett keresztboltozattal födött négyszögű szentélye van, melyet az épület külső és belső szervezetének megrontása nélkűl csekélyebb eszközökkel is könnyű volt előállítani. Önként értendő, hogy ez az egyszerűsített alak általánosan elterjedt annál is inkább, mert a Szent Ludmilla által Tetín várban épített Szent Katalin templom volt a legrégibb mintája. E fajtájú templomok részint toronynyal, részint a nélkűl vannak Bubna, Podol, Březí, Trhová Zahrádka, Krteň, Hovořovitz, Košitz, Kunitz helységekben és még igen sok helyt az ország minden részében.
A kora román építészet azonban nem elégedett meg a szentélynek félkörű és derékszögű záradékával, hanem helylyel-közzel sokszögű záradékot is alkalmazott. Ilyen templomok Brůdek, Chřenovitz és Svárov helységekben maradtak fönn.
Az ilyetén változatossággal alakított várbeli és falusi templomok mellett a csehországi művészetek történetének mindjárt a küszöbén, a nagyobb szabású építkezésnek mintegy hírnökéűl megjelenik a három-hajós bazilika is. Vratislav herczeg, Szent Venczel atyja, ugyanis a X. század legelején, 913 körűl építé a prágai várban a Szent György tiszteletére szentelt templomot, mely az ország fő templomainak egyike; ezt a cseh történelmi kútfők bazilikának nevezik. II. Boleslav a X. század második felében, 970-ben Prága közelében építé a második, de az előbbinél kisebb bazilikát. Ez Szent Venczel temploma Prosikban.
E szerint Bořivoj megkereszteltetése óta alig múlt el száz év, és az ország a prágai püspökség megalapítása előtt már el volt árasztva templomokkal. A templomok jelei a kereszténység győzelmének, nagyszerű alkotásai annak a buzgóságnak, melylyel a cseh nép a szláv apostol tanítványai által anyanyelvükön hírdetett evangeliumot elfogadta. A keresztény hitnek e gyors elterjedése mellett sürgős szükség volt, hogy az új nyájnak saját pásztora legyen. A pápai szék Jámbor Boleslav közbenjárására 973-ban fölállítá a prágai püspökséget. Mlada, a herczeg nővére vitte haza magával Rómából a pápai bullát. Az ájtatos herczegnő utóbb Rómában fátyolt öltött, a pápa engedelmével mint apátnő tért vissza és testvérbátyja segítségével a Szent György templom mellett Szent Benedek-rendű apácza-kolostort alapított. Csehországnak ez első apácza-kolostorát húsz évvel később követte a benczések első férfi-kolostora. A szerkezetesek Szent Adalbert, a második prágai püspök, Rómából vitte magával és számukra a Břenov kolostort alapítá. E kolostornak kis temploma helyét a szent alapító tiszteletére 1045-ben épített bazilika foglalta el. Ekként Prága és Róma ajándkozták meg az országot a Szent Benedek-renddel, mely Jámbor Boleslav életének utolsó éveiben a Moldava folyamank a Sázava torkolatánál fekvő szigetén Ostrov zárdát alapítá. A latin szertartású benczések nem sokára egy Szent Method hagyományainak értelmében alapított szerzetesi gyarmattal szaporodtak. A Cyrill-féle írásban teljesen avatott Szent Prokop Udalrich herczeg és ennek fia, I. Břetislav, támogatásával alapítá 1032 körűl a gyönyörű fekvésű Sázava-kolostort és melléje Szűz-Mária és Ker. Szent János tiszteletére pompás bazilikát épített. A IX. századtól fogva Csehországban meghonosodott szláv liturgiát, mely a latin szertartás mellett tovább is fönmaradt, ebben a kolostorban ápolták. Már a legrégibb kútfők is úgy dicsérik e kolostort, mint a művészetek fészkét. A művészetek legszebb virágzásukat itt a nagy eszű Božetěch apát alatt érték el, a ki maga is szépen festett, ügyesen faragott és esztergályozott. Mint híres építő a század végén I. Vratislav király segítségével kolostorát teljesen földíszíti, egyúttal nagyszerűen kibővíti a templomot, s azt harangokkal, keresztekkel s egyéb egyházi szerekkel fényesen ellátja.A közműveltség tekintetében oly nagy fontosságú Benedek-rend nem sokára még két kolostorral gyarapodott. I. Vratislav király 1085-ben alapítá Szent Lőrincz tiszteletére Opatovitz kolostort, a hova a Monte-Cassinóról hívott szerteseket telepített; II. Břetislav pedig Leitomischl benczés kolostort alapítá.
A szerzetesei kolostorok mellett és velük egyidejűleg a világi papság társas-káptalanokban egyesűlt és közös életet folytatott. I. Břetislav a Lengyelországban elkövetett hibák jóvátételéűl Alt-Bunzlau várban társaskáptalant alapított és melléje építé Szent Venczel templomát, melyet 1045-ben Severus püspök szentelt föl. II. Spytihněv 1057 körűl alapítá a leitmeritzi prépostságot és a hozzá tartozó Szent István templomot, valamint 1060-ban a prágai várban az új püspöki székesegyházat, melyet aztán utódja fejezett be, a ki egyszersmind 1070 körűl Vyšehrad várban a Szent Péternek és Pálnak szentelt társaskáptalani templomot építé.
Minthogy a szerzetesek és a társaskáptalani tagok életmódja és szertartása megegyezett, azért templomaik és házaik is hasonlítottak egymáshoz. A három-hajós bazilika elrendezése igen egyszerű volt. Dísz nélkűli négyzetes pillérek két rendje osztá a templomot három hajóra, a két alacsonyabb oldalhajó keresztboltozatú, a magasabb középhajó lapos mennyezetű volt; a középhajónak keleti végében volt a sírbolt, mely félkörű apsissal záródott. Rendszerint a két oldalhajónak is félkörű záradéka volt. A Szent Vitus bazilikájához, minthogy egyszersmind székesegyház volt, kettős szentély volt kapcsolva. A szóban levő templomok némelyikének a nyugati oldalán két tornyú homlokzata volt, másoknak meg nem volt tornyuk és a harangláb mellettük külön állt. A templom egyik hosszanti fala mentén volt a keresztfolyosó a szerzetesek celláival, távolabb voltak a gazdasági épületek.
Csehország első templomától Levý Hradec várában a nagyszabású elrendezéssel bíró Szent Vitus templomig valamennyi román művészetű egyházi építmény arról tanúskodik, hogy a művészet ez emlékszerű és legnevezetesebb ágának úgy művészeti, mint technikai fejlődését a cseh nép szellem irányítá. Az építmények rendkivűli változatosságából azt lehet következtetni, hogy a román építés második korszaka e tekintetben nem marad hátra az első mögött.
Szent Miklós kápolnája a Jungbunzlau melletti Vinecben.
Weber Antaltól
Míg az első korszaknak szilárdan és csínnal épített kisebb emlékei a dísznek majdnem egészen híjával vannak, addig a XII. századbeli építmények szívesen öltik föl a virágzó román művészet nemes tagolstágú pompáját, melynek világos, érthető beszéde sokszor pótolja a történeti följegyzéseket. A cseh kútfők ugyanis e korszakban is csak elvétve és alkalmilag adnak hírt, hogy példáúl a nemes Mladota már 1137 előtt építé a slapyi templomot, továbbá hogy Zbyhněv pap az únětitzi, Szilveszter sázavai apát a mnichovitzi Szent Mihály templomot, Frigyes neje Erzsébet fogadalomból építé Prága és Vyšehrad közt („na Bojišti”) a Szent János templomot. A falusi templomok legnagyobb részének keletkezési idejét csakis építészeti emlékek idejének és egymásutánjának meghatározása szempontjából nagy becse van négy fölszentelési okíratnak, továbbá a vineci templom egyik oszlopfőjén nem régen fölfedezett évszámnak. A fölszentelési okíratok közűl a legrégibb 1158-ból, a másik három pedig 1165-ből való. Ezek szerint: Dániel prágai püspök Vladislav király és neje Judita királynő jelenlétében 1158 május 30-ikán szentelte föl a Gervasius kanczellár és vyšehradi prépost által Bohnitzban épített templomot, 1165 október 11-ikén pedig a Péter ostrovi apát által a prágai ó-városban épített Szent András templomot, végűl ugyanazon év november 14-ikén és 19-ikén szentelte föl Řečany és St. Jakob helységek templomait, a melyeknek alapítói az okírat szerint Mária és fiaiai, Slavibor és Pál. Mivel a vineci gazdag díszű templom egyik oszlopfőjére szintén 1165 évszám van vésve, s mivel a St. Jakob helységi és a vineci templom a legfejlettebb építészeti díszűek, kétségtelen, hogy Csehországban a román építészet virágzása ez időre esik, a minek alapján könnyű a csehországi XII. századbeli falusi templomok időbeli sorrendjét pontosan megállapítani. Kyje, Rovný, Kondrac, Pořitsch, Mühlhausen (Milevsko), Řečan, Plaňan, Müglitz (Mohelnice), Liebshausen (Libčeveő), Potvorov, Rudig (Vroutek), Vinec és Söberle (Záboř) helységek templomai fölfelé menő sorrendben követik egymást. Az emlékek e csoportjában a fal lába, az oszlopok, azoknak lába és feje, a lizenák, ezek fölött a félköríves öv és a fogrovat, a párkány, az ablak és a kapu a legegyszerűbb formákból indúl ki és a leggazdagabb, legváltozatosabb formákig emelkedik. E jelenségből a csehországi építészet fejlődése mintegy megkövűlt symphonia hangzik felénk. A XII. századbeli építészek találékony képzelete különösen a kisebb templomok kapuján mutatkozik. Egy felől a müglitzi templomnak egyszerű kapuja, melynek ormát csupán a kereszt díszíti, más felől a söberli templomnak pazar díszű, bámulatos kimunkálású kapuja két szélső tagja az érdekes kapuk sorozatának. Épen ilyen gazdag, változatos alakításúak az oszlopok, azoknak lába és feje. Az oszlopok attikai lábának sarkán a formátlan tömeget idővel fínoman alakított levél, kagyló vagy béka váltá föl; az oszlop törzse vagy kerek, vagy sokszörű, néha hornyolt, néha csavart, majd sima, majd gazdagon ékített, majd olyan, mint ha több vesszőből volna fonva; a legrégibb koczkaalakú oszlopfő vagy sima, vagy félkör szeli át lapjait, később lombdísz borítja, helylyel-közzel meg állati alakok élénkítik. Az ablakoknak béllete korábban egészen sima volt, utóbb azt is pálczák és hornyok tagolták. A hajó és az apsis falainak kivűl nem volt díszök; később ezeket lizénák, sőt a korszak vége felé vak árkádok tagolták. Új, üde élet lüktet az építmény egész szervezetében. Az elrendezés, a kerek templomok kivételével, az első korszak fő formánainak keretében mozog. Valamennyi templom egyhajós, csekély terjedelmű, kelet felé félkörű, vagy négyszögű; néha sokszögű szentélylyel záródik; nyugati homlokán négyzetes torony emelkedik, mely vagy olyan széles, mint a hajó, példáúl Kyjében és a mühlhauseni Szent Egyed templomon, vagy keskenyebb a hajónál, a milyen példáúl a plaňini, a müglitzi, a liebshauseni, a rudigi templom tornya. Potvorov helység gazdag építészeti díszű templomának nincs tornya. Söberle helység mesteri elrendezésű temploma e tekintetben valamennyitől eltér; kerek tornya a négyzetes hajó közepén négy szabadon álló oszlopon nyugszik. Szent Gál temploma Poříčíben és Szent Bertalan temploma Kondracban egyhajósak ugyan, de két tornyuk van, s pedig az előbbinek tornyai négyzetesek, az utóbbiéi kerekalakúak.
Prosík helységnek az előbbi korszakból való kisded bazilikájával szemben áll a második korszakbeli falusi templomok királynéjaként, az egyébként nem nagy falusi bazilika Tismitzben. Három hajója, három apsisa és két tornya van; belsejében pillérek és oszlopok váltakoznak, a mi Csehországban több helyt nem fordúl elő.
Az építészeti dísz hatását még fokozza az anyag jósága; a falak ugyanis kivétel nélkűl gondosan faragott koczkakövekből vannak. A kőnek, legyen az akár gránit, akár homokkő, akár egyéb, természetes színe az építménynek a szilárdság látszatát kölcsönzi; a kétféle színű kőnek rétegenként való váltakozása pedig emeli az építmény festői hatását, a mire legszebb példa a plaňani és a rudigi templom.
A fölsorolt falusi templomok azonban még nem merítették ki a XII. század alkotó erejét. II. Bořivoj herczeg, hálából szerencsés megmentéseért, 1115-ben alapítá a sadskai társaskáptalan templomát. E században ezenkivűl még számos és nagyszerű kolostortemplom keletkezett; az uralkodók, a főurak és nejeik vallási buzgóságuk emlékeiűl vetekedve alapíták a zárdákat. Az első korszakban meghonosodott benczés rend számos újabb alapítású zárdával gazdagodott. Svatopluk herczeg 1108-ban alapítá Kladrub kolostort, melyet 1115-ben I. Vladislav fejezett be és egyszersmind temetkezési helyűl választott; Sulzpach Vilmos és Hermann testvérek 1120-ban alapíták a vilémovi benczés zárdát; hasonló kolostor keletkezett Postelbergben és Seelauban (Želivo); végűl I. Vladislav király 1159-ben a břevnovi prépostságot Podlažitzban apátsággá emelte, neje Judit pedig Teplitzben benczés női kolostort épített. A „fekete” barátokhoz járúltak a század közepe táján a „fehér” barátok, az újonnan alapított premontrei rend kanonokjai, a kiket Zdik, a híres olmützi püspök közbenjárásával I. János prágai püspök honosított meg Csehországban. I. Vladislav király 1141-ben alapítá Prágában Strahov premontrei kolostort, a mely az első volt az országban, neje Gertrud pedig 1144-ben alapítá Doksan premontrei rendű női kolostort. Az új rendet csakhamar annyira megkedvelték, hogy két benczés kolostort adtak át neki; 1145-ben a leitomischlit, 1148-ban pedig a seelauit, a mely utóbbinak egyik tagja, Henrik, alapítá a lúňovitzi apáczakolostort. Az uralkodó család példáját követték az ország főurai. Mühlhauseni György 1184-ben alapítá a törzsbirtokáról nevezett Mühlhausen kolostort, boldog Hroznata 1193-ban Tepl kolostort és az alája rendelt Chotěšov apáczakolostort, melynek huga Vojslava mint védnöknő állott az élén, míg az alíptó maga az előbbiekben procuratori tisztet viselt. Vladislav királynak és az ország nagyjainak bőkezűsége a benczések és a premontreiek mellett és velük egyidőben a cistercita rendnek is fényes otthont adott a szép országban. Miroslav alapítá 1143-ban Sedlec híres kolosrort, az imént említett uralkodó pedig 1146-ban Plass kolostort, melyből Hradiště kolostor alapíttatott; 1153-ban keletkezett Nepomuk, 1157-ben Svaté Pole kolostor; Milgost a század végén Mašťovba hívta meg a cistercitákat, a honnét azonban azok nem sokára Ossegbe telepűltek át.
A román művészetnek a vallásos lelkesedés dicső idejében épített emlékeit részint a későbbi viharok söpörték el, részint az újabb időben dívó helyreállítási kedv torzította el, úgy, hogy ma csakis töredékek nyújtanak tájékozódást a bazilikai rendszerben épített templomokról. A XII. századbeli kolostor-templomok kivétel nélkűl terjedelmes bazilikák, melyeket hatalmas pillérek három hajóra osztanak, s melyek nagyobb részének elrendezésében a keresztalak is jelezve van. A kereszthajó vagy a keleti ldalon van, vagy pedig jobban nyugat felé, mindjárt a szentély előtt. A plassi cistercita templom kereszthajós elrendezésű, ellenben a mühlhauseni premontrei templomnak csupán fölépítésében mutatkozik a keresztalak. Doksan és Kladrau kolostorok templomai szintén kereszthajósak. A középhajó rendszerint lapos mennyezetű volt, kivételek a doksani és kladraui templom. Az oldalhajókat egyszerű keresztboltok födték. A tornyok vagy a nyugati homlokzaton állnak, vagy pedig az oldalhajókat fogják közbe és a templomnak a kereszthajó látszatát kölcsönzik. Ilyenek a stahovi apátsági templom és a hradschíni Szent György templom. Építészeti részletek a második korszakban újjá épített prágai Szent György templomon, a mühlhauseni kolostor-templomon és a doksani templom pompás sírboltjában maradtak fönn. A tepli, nepomuki, hradištěi és ossegi templomok az átmeneti építészet korába tartoznak.
A IX. századbeli templomocska, a melynek átmérője csak néhány méter volt, háromszáz év alatt hatalmas építménynyé fejlődött, a melynek nagyszerű csarnokai a hívők ezreit és ezreit fogadták be. A román építés művei hű képét nyujtják Csehország történetének. A mint a Přemysl-család hatalma öregbedik, a herczegek királyokká lesznek, azonképen a kis falusi templomok hatalmas székesegyházakká alakúlnak. Az építészet fejlődése azonban, úgy az első, mint a második korszakban a külső körűlményekhez és a nép szelleméhez alkalmazkodik, alkotásai így válnak igazi művészeti remekekké és ugyanakkor a legrégibb és legbecsesebb kincsei a cseh népnek, a melynek ideális művészeti hajlamait képzelmének és kezének e művei hűen tükrözik vissza.
