Népköltészet.
Népköltészet.
A románság népköltészete versben (dal, ének, ballada, kolinda, tánczszó, ráolvasás), prózában (mese, adoma, közmondás, találós mese) egyaránt gazdag. A versek rhythmusa hangsulyos; a népdalok frunză verde (zöld levél) szólammal kezdődnek. Szerelmét, bánatát, gyászát, vágyát dalban, gúnyját, élczét, kitörő kedvét tánczszókban önti ki a román is. A szerelem hatalmáról így vélekedik a román népdal:
Zis’a maica că mě scoate
De la multe, de la toate;
De la doue nu mě poate:
De la mândră, de la moarte.
De la multe, de la toate;
De la doue nu mě poate:
De la mândră, de la moarte.
(Mondá anyám, sok mindentől meg tud engem szabadítni; de kettőtől: kedvesemtől s a haláltól nem).
A román legény kedvese a „napból van kiszakítva” és „szép, mint a kereszt”. A szerelmes gyakran így sóhajt föl:
Měi badiţă, Onule,
Sěmâna-ţi-aş numele
Prin toate grădinele,
Să sboară miroasele
La toate frumoasele,
Să rěsbească şi la mine
Superarea să-mi aline
Ce-mi face dorul de tine!
Sěmâna-ţi-aş numele
Prin toate grădinele,
Să sboară miroasele
La toate frumoasele,
Să rěsbească şi la mine
Superarea să-mi aline
Ce-mi face dorul de tine!
(János bátya, elvetném nevedet minden kertbe, hogy illata szétáradjon a szép leányok között; így hozzám is eljuthatna s enyhítené szomorúságomat, a mit te okoztál).
A román leány eszményképe a juhász (cioban). Szeretete, gyűlölete egyaránt szenvedélyes. A szerelmi költeményekben az átoknak, átkozódásoknak nagy szerepük van. A katonáskodás dalba öntött keservei meghatók. A dallam mindig mélabús.
A tánczszókat a legények a tánczütemre kiáltják. Ezekben a maguk kis világában tapasztalt gyöngeségeket és félszegségeket ostorozzák. Kedvelt czéltáblák a pap, papné, kántor, bíró, a rest leányok és a kikapós menyecskék.
Tremură popa să moară,
Cu prescura subsuoara;
Ar muri şi nu sě ndură
Car mai roade la prescură.
Cu prescura subsuoara;
Ar muri şi nu sě ndură
Car mai roade la prescură.
(Hóna alatt preszkurát szorongatva, fél a pap a haláltól; meghalna, de nem tudja rávenni magát, mert tovább, vágyik rágni a preszkurát).
A román népköltészet balladákban is gazdag. Jellemző, hogy a balladai tárgyak és személyek balkániak; alig egynehánynál lehet a magyarországi eredetet kimutatni. A hitregei vonatkozásúak (Nap és Hold) s a pásztori életből merített misztikus tárgyúak kétségkivűl a legrégibbek. A történelmi balladákban a hősök a török ellen küzdenek. Leghíresebb balladai hősök nálunk is, mint Romániában, Novac és Marc, a kik a törökökön diadalmaskodnak.
A kolindák közűl leginkább a vallásos tartalmúak: a Megváltó, Szűz-Mária és egyes szentek életére vonatkozók általánosak nálunk. Fő napjuk karácsony előestéje és karácsony napja. Refrainjük florile d’albe (fehér virágok) és Ler, doamne, Ler! Dallamuk egyházias.
A varázsló ráolvasások kétfélék: megrontásra és a megrontott emberek meggyógyítására vonatkozók. A kurúzslónők mindkét esetben bizonyos szerekkel és eszközökkel dolgoznak s a varázsgyógyítás ez eszközeinek alkalmazása idején mondják, mint ráolvasást, a különféle mondókákat, melyek vagy verses, vagy prózai alakúak.
Abroncsos móczok.
Pataky Lászlótól
A közmondások igen nagy számúak. Közűlök nehány népszerűvé lett a románsággal együtt élő más ajkú lakosok között is. Nagy részök bibliai származású; sokat átvett a román a magyartól s a többi népektől is. A nép szellemét és bölcseségét azonban leghívebben azok tükrözik vissza, a melyeket maga a román nép alkotott. Ilyenek: A falu nem hisz az éhesnek. – Ha éget az üszök, még az apád szakállába is bedobod. – Nincs nehezebb az üres tarisznyánál. – Az asszony még az ördögöt is megvénítette.
A román népmeséket három nagy csoportba sorolhatjuk: mithikus-néprajzi (ethniko-mithikus) és vallási tartalmúakra. Az első csoportban a pogány kultusz egyes népies alakjai szerepelnek, minő a zîna apelor (a vizek tündére), a fět frumos, stb. czimű mesék. A második csoportban már óriások, törpék, táltosok, természet fölötti erejű lények, különböző királyok küzdenek egymással. Nevezetesebb alakjaik e meséknek: a strâmbă lemne (fahajlító), a barba-cot (rőfös szakállú). A harmadik csoport az istennel, szentekkel, az ördöggel és a halál dolgaival foglalkozik. A legendák és mondák száma szintén igen nagy; különösen a szárnyas állatokra vonatkozók szépek. Majdnem minden állatnak megvan a maga legendája.
