Születési, lakodalmi és temetési szokások.
Születési, lakodalmi és temetési szokások.
A román nép hite szerint van ceas bun (jó óra) és ceas reu (rosz óra); a ki rosz órában születik, egész életében szerencsétlen lesz. A születés után való harmadik napon szoktak az ursiták (sorsvetők) a gyermek jövője fölött határozni; addig az anyának állandóan ébren kell lennie, hogy baj ne érje gyermekét. Az első fürösztéskor ezüst pénzt dobnak a fürdővízbe, hogy a gyermek jövendő napjai fehérek (boldogok) legyenek és élete tiszta legyen, mint az ezüst.
A temetési szokások vidékenként különbözők. Általános szokás, hogy a halottat megmossák, gyolcsba takarják, és legjobb ruhájába öltöztetik föl. Koporsóba tétel után két lábát összekötik. Mielőtt a koporsót beszegeznék, a kötést eloldják, hogy a másvilágra szabadon mehessen. Melléje a koporsóba pénzdarabokat tesznek, hogy a vámokon – ilyen 7, 9, vagy 99 van – a vámot megfizethesse. A temetés napján a gyászmenet elindúlása előtt kiosztják a pomana-t (alamizsnát), a mi pénzből és kalácsból áll. A halotthoz legközelebbi rokon férfiak a temetés utánig hajadon fővel járnak, a nők kibontott hajjal s gyászruhában. A temetési szertartás és a gyászmenet alatt fölfogadott asszonyok éneklő hangon, keservesen jajgatva siratják az elhúnytat (bocet). A sirba néhol gyertyát, egy edényben vizet és ételt tesznek, hogy a halottnak legyen itala, étele és világítója. A temetés után hat hétig paost szokás tartani, a mi abból áll, hogy a vándorokat és a szegényeket ivóvízzel kinálgatják, vagy a pap közreműködésével a szegényeket megvendégelik.
Kaluşer tánc.
Pataky Lászlótól
A lakodalmi szokások, a leánykérés, az eljegyzés s az esküvő körűl csoportosúlnak és pedig vidékenként különböző módon. Ha a legény magához való leányt választott, két bizalmas emberének társaságában leánynézőbe megy s kölcsönös beleegyezés esetén meghatározzák az eljegyzés napját. A menyekzőre a menyasszony és vőlegény részére külön két-két hivogató hívja meg a vendégeket. Az előestén a menyasszony házánál lakomáznak, mikor a megjelent leányok repkénykoszorút fonnak a menyasszony számát a és keresztűlkötik a kapu elejét szalmából font kötelekkel, azonkivűl egy 4–5 öles póznát állítanak föl, melynek tetejére egy fazekat tesznek.
Másnap reggel a vendégek a legény házánál gyűlnek össze, s onnan indúlnak a menyasszonyhoz. Elől vörös szalaggal befont sörényű lovon az udvarnok megy s kezében egy kulacs bort tart. Vele egy sorban, szintén lóháton a kalácsvivők mennek. A kalácsot a kapunál a menyasszony udvarnokának adják át s a menyasszony aztán leánytársnői között kiosztja. Utánok halad a násznagy, a vőlegény és a többi vendég. A menetet zöld galyakkal földíszített szekér zárja be, melynek első részében a hivogatók ülnek, derekában a násznagyné a nyoszolyóleányokkal, hátúl pedig a czigányok. A szekeret 8–10, színes kendőkkel fölczifrázott szarvú s 4–6 bérestől hajtott ökör húzza. A menet a menyasszony kapuja előtt megáll, hogy a menyasszony és násznépe hozzá csatlakozzék.
A menyasszony előhívása, bemutatása és átadása a vőlegénynek sok szertartással jár. Aztán a templomba mennek. Esküvő alatt a leányok, legények a templom előtt tánczolnak. A kijövő párt vizes edényekkel várják, melyekbe pénzt dobálnak. Kijőve a templomból, a menyasszony házához mennek, hol asztalhoz ülnek. A vőlegény a menyasszonynyal az asztalfőn ül. A vőlegény udvarnoka különféle köszönetek után a Miatyánk elmondására szólítja föl a násznépet. A meghívottak s a rokonok aztán az asztalra helyezik az ajándékokat; a vőlegény udvarnoka kikiáltja az ajándékozó nevét és a tárgyakat, melyekért a menyasszony udvarnoka köszönetet mond. Ebéd végeztével tánczolnak; majd táncz után az egykorú leányok bevezetik a menyasszonyt a kamarába, hol székre ültetik, míg ők állva maradnak és siratni kezdik, azaz versben elbúcsúztatják a virágoktól és barátnőitől. A násznagyné a kamarába megy, a leányokat pénzzel ajándékozza meg, s így kiváltván a menyasszonyt, bevezeti a szobába, hol a vőlegény udvarnoka jelt ád az indúlásra. Szekérre rakják a hozományt s elindúlnak a vőlegény szüleihez. A távozó menyasszonyt apja pohárból borral kinálja. A menyasszony ráköszönti vőlegényére s aztán fenékig kihajtja; a pohárban levő ezüst pénzt pedig szájában tartja, míg ki nem megy a kapun. A menyasszony aztán kezet csókol apjának, anyjának, s különböző szertartások után a menet megindúl. Menet közben nagy a lövöldözés, kurjongatás és a danolás. A vőlegény anyja, a nagy anyós, a ház küszöbén várja a menyasszonyt. Kezében vásznat tart, hogy ne üres kézzel fogadja. Megöleli, megcsókolja, fejére kalácsot s arra sót és búzával teli tányért tesz. Aztán következik a lakoma. Éjfél után a násznagyné a menyasszony fejét beköti kendővel s jelt ád a menyasszonytánczra. A tánczot a násznagyné kezdi meg, azután a násznagy, sorban a zászlósok, stb. A lakzi gyakran három napig is eltart. A lakodalmi mondókák költészete rendkivűl változatos.
Vásárra menő mokányok.
Pataky Lászlótól
