Honvédelem.
Honvédelem.
A czéhekbe sorozott szász polgárság igyekezett kivenni részét a haza védelméből is. A történet elbeszéli, hogy minő részt vettek Erdélynek a török elleni védelmezésében. Az eredetileg őr- és védőtornyok, melyeket a letelepedéskor első védelmi eszközökűl építettek, csakhamar szilárd kastélyokká és templom-erődökké bővűltek ki, sőt az utóbbiak az alkalmas és népesebb helységekben terjedelmes és jól megerősített kerített városokká lettek. Nagy-Szeben, Brassó, Segesvár, a rozsnyói, kőhalmi, törcsvári s a többi erősségek nemcsak az oláhországi és moldovai vajdák ellen bizonyúltak hatalmas védőműveknek, hanem a török had is több izben hasztalanúl ostromolta őket. A szász városokban igen korán kezdték használni a lövőfegyvereket. Brassónak és Nagy-Szebennek volt a legteljesebb fegyverkészlete. Szertáraik tele voltak mindenféle hadi készséggel, sőt ágyúkat is öntöttek. A XVI. század közepén Nagy-Szeben falait ötven ágyú őrizte s Brassóét sem kevesebb.
