Öltözet.
Öltözet.
A festőien szép régi szász viselet a múlt század folyamán a városokban s nehány dicséretes kivétellel a nagyobb községekben is eltűnt; de a legtöbb faluban még most is megvan a maga egész romlatlan épségében.
Az ünneplő férfi viseletnek fő részei a következők: magyar szabású sötétkék nadrág, térdig érő hosszúszárú csizma s puha bőrből készűlt, tarka hímzésekkel kivarrott bunda, az úgy nevezett Kirchenpelz. E bunda helyét a Barczaságon világos kék kabát foglalja el; – mely újjain piros hajtókával, mellén pedig a három újjnyi széles ezüstözött vagy egészen ezüst mellkapocscsal (Brusthefteln) van díszítve, – Szeben vidékén pedig egy tógaszerű, piros hímzéssel díszített fehér posztó köpenyeg. A régebben divatos bőrövet s a róla lecsüngő késtokot ma már csak ritkán viselik. Fejöket széles karimájú nemez kalap födi, vagy Szeben és Szent-Ágotha környékén vasárnapokon és ünnepeken nyusztbőrből készűlt kucsma, az úgy nevezett Marderhut. A szász paraszt soha sem visel szalmakalapot vagy csücskös sapkát (Zipfelmütze) és pantalont. E három dolog iránt egyforma megvetéssel viseltetik.
Küküllő-vidéki szász férfi.
Miess Frigyestől
Sokkal gazdagabb a női viselet. Ennek főrészei: a puha bőrből készűlt, tarkán hímzett mellényke, a simán leomló fehér vagy sötét színű szoknya (Kittel) s az átlátszó, finom fehér kötény, a fodros köpeny (krause Mantel) és a fejre való fátyol. A fodros köpeny ép oly ősi ruha, mint a téli bunda, az úgy nevezett Kürschen; a karokat mindkettő szabadon hagyja, csupán a vállakat és a hátat födi be hosszan, majdnem egészen a lábikráig érve. Mindig fölálló, keskeny s piros nemezzel vagy bársonynyal bélelt gallérja van. Külseje fekete és sűrű, finom ránczokba szedett gyapjúszövetből készűl. A fejrevaló fátyol fehér muszelin és az idősebb asszonyoknál a fejet minden további díszítés vagy lecsüngő végek nélkül födi; ez a fátyol a fiataloknál a halántékon egy színes kövektől ragyogó tűvel (Bockelnadel) van megtűzve és különösen ünnepi alkalmakkor lenyúlik egészen a csípőig.
A fejékűl szolgáló Bockelnadelen kivűl van még más dísz is: a már említett Heftel és az öv. Ez utóbbi kék vagy vörös bársonyszalag, megrakva aranyozott és domború ezüst pikkelyekkel. Fátyol helyett az iskolát végzett (konfirmált) leányok a templomba menetel alkalmával a pártát (Buorten) viselik. Ez felűl üres, fekete bársony, karimátlan czilinder. Hátúlsó részén a Bockelnadellel van a hajhoz erősítve és róla a nyakszirttől kezdve, hát hoszszában, a fodros köpenyen sarkig érő selyem szalagok húllanak alá. A Buorten (mely a magyar párta elnémetesítése) jelvénye a felnőtt eladó leánynak. A fiatal leány a konfirmáczió napján jelenik meg először e fejdíszszel, övvel és fodros köpenyben ép úgy, mint a fiatal legények Kirchenpelzben, vagy piros hajtókás kék kabátban. A női bőrmellénykéken a selyem hímzések gyakran a legszebb mintákat és színvegyűlékeket tűntetik föl. Fínomabb, alakokban, színben gazdagabb, pompásabb és drágább anyagból is készűlt a városi férfiak és nők hajdani öltözete. Jellemző,. hogy tavasztól őszig egyetlen asszony vagy leány sem megy a templomba a nélkül, hogy kezében saját kertjében termett, gyakran valóban pompás virágbokrétát ne vinne.
