Táplálkozás.
Táplálkozás.
A szász paraszt marhahúst aránylag keveset eszik, de füstölt disznóhúst, különösen pedig szalonnát bőven. Étrendje nem igen változatos. Azonban ha nem étkezik is oly bőven és táplálóan, mint az alföldi magyar paraszt vagy a bánsági sváb, de általában eléggé jó és tápláló eledelekkel él. Nyárban háromszor, télben csak kétszer eszik és bővebben mindig este. Fölkelés után megiszik egy pohár pálinkát és megeszik egy darab kenyeret.
Szász-kézdi mátkapár.
Roskovics Ignácztól
Az asszonyok és gyermekek megelégszenek egy kis tejjel, köménymagos vagy káposztalé-levessel. A módosabbak általában mindig reggeliznek. A reggeli közönségesen köleskása-főzelék zsírral, vagy puliszka bivalytejjel. Újabb időben a módosabb parasztok a Barczaság némely községében tejes kávét isznak reggelire, de a szász paraszt a kávét általában nem szereti. Az ebéd télen tizenegy óra után szokott lenni s a vagyonosabbaknál rendesen disznóhús sültből, puliszkából és savanyított káposztából áll. A hol nem ölnek disznót, ott megelégszenek gombóczczal, káposztával és puliszkával is, mit zsírba szoktak mártani. A sült vagy főtt burgonya sem igen hiányzik, a melyhez mindig káposztalé-levest (Kampestgech) kanalaznak. A vacsorát délután öt órakor eszik, mely rendszerint Kächenből szokott állani; ez disznóhús-, sódar- vagy juhhúsdarabokkal sűrűn összefőzött burgonya-, káposzta-, sárgarépa-, paszuly- vagy borsó-leves. A szegényebbek megelégesznek egyszerű rántott levessel is, vagy az úgy nevezett „lonken Láwend”-del. Nyáron többször és jobban étkeznek s azonkivűl időközben is, így délelőtt tíz és délután négy órakor szoktak valamit enni. A férfiak ebédnél, vacsoránál egy-egy pohár pálinkát is isznak, bort csak a gazdagabbak. Vasárnapokon és ünnepeken ebédre általában marhahúslevest főznek tésztával vagy rizszsel. A marhahúst különféle mártással vagy tormával tálalják föl.
