Nagy-Küküllőmegye. Pildner Ferencztől
Nagy-Küküllőmegye.
Pildner Ferencztől
Pildner Ferencztől
Szebenmegyétől éjszakra és éjszakkeletre az Olt és Nagy-Küküllő folyók között Nagy-Küküllőmegye terjed, mely az 1876-ki megyerendezéskor a hajdani Kőhalom, Segesvár, Nagy-Sink és Medgyes szász székek terűleteiből, továbbá a régi Felső-Fehérmegye egyes részeiből alakúlt. Míg az említett szász székek külön-külön összefüggő terűletet alkottak: addig Felső-Fehérmegye egyes részei szétszórva feküdtek.
Eredetileg csak egy Fehérmegye volt, de 1750-ben ketté osztották a megyét; a nagyobbik s összefüggő terűletű rész Alsó-Fehérmegye nevet kapott; a kisebbiket, mely 18 kisebb-nagyobb, egymással össze nem függő darabban Alsó-Fehérmegye keleti sarkától kezdve mélyen behatolt a Székelyföldre is, Felső-Fehérmegyének nevezték. Az új megyének eleinte még székhelye sem volt. Később Szász-Mártonfalván egy nemesi udvarházat alakították át megyeházzá. Ez a Szász-Mártonfalva volt tehát 1848-ig Felső-Fehérmegye székhelye.
A régi erdélyi közéletnek sok kiváló embere származott, felső-fehérmegyei nemesi családokból. Almakerék az Apaffyak egyik ősi fészke volt, s e községben látható Apaffy György szép mauzoleuma. Segesvár közelében Keresden van a bethleni Bethlen család ősi várkastélya. Bólyáról való a Bólyai család, melyből a két legnagyobb magyar mathematikus, Bolyai Farkas és János származott. Dombosról valók az Apáthy, Hamary, Moháról valók a Fogarassy, Somogyi, stb. családok. Kövesd pedig, a Könczey és Horváth családok ősi fészke, úgy tekinthető, mint egyik tipikus székhelye a csekély birtoka miatt „hét szilvafás”-nak csúfolt kisnemességnek. Idők folytán e nemesi családok nagyobb része kipusztúlt ezekből a községekből. Kihaltak, elköltöztek, és birtokaik többnyire a volt jobbágyok kezeibe kerűltek.
A megye terűlete az erdélyi medencze harmadkori rétegekkel kitöltött, dombos vidékéhez tartozik. Nagyobb részt erdős hegyeinek legmagasabb csúcsa sem sokkal haladja meg a 900 métert. Turista szempontból csupán a megye legkeletibb részének van némi érdekessége; ott t. i., hol az Olt folyó Ágostonfalva és Alsó-Rákos között áttörve a Persányi hegységet a megye terűletére lép. E részen 800, sőt 900 métert haladó magaslatok is vannak a melyeket másodkori, jura-mészkövek és krétakorú kárpáti homokkő épít föl; sőt az Olt völgyében bazalt-kúpok is vannak, s rendesen igen kies környezetből emelkednek ki. A megye belsejét az úgy nevezett Olt melléki és Hortobágyi hegyek ágazzák be és pedig éjszakkeletről délnyugatra vonúló irányban, megszakgatva számos keresztvölgygyel. Nevezetesebb folyók itt: az Olt, mely Ugrán alúl egészen Kis-Sinkig, mint határvonal választja el a megyét Fogarasmegyétől; éjszakon a Nagy-Küküllő, mely Héjjasfalvától Kis-Selykig, vagyis a megye egész hosszában határfolyó, bár több helyt meg-megszakadó vonalban, át-átlépve az e részen szomszédos Kis-Küküllőmegye terűletére. A megye terűletén eredő folyók és patakok közűl említést érdemelnek a Kosd pataka, mely nyugatról keleti irányban folyva, Homoródnál egyesűl az Udvarhelymegyéről jövő két Homoród patakkal, s aztán az Oltba ömlik. A Hortobágy folyó délnyugati irányban majdnem közepén metszi át a megyét. E folyó völgyében fut a szent-ágotha–segesvári vasút, mely Hégenen túl a vízválasztón áthaladva Apoldnál a Segespatak völgyébe lejt át és éri el végső állomását, Segesvárt. Ettől keletre s vele majdnem egyközűen, délről éjszaki irányban foly a Kézd pataka, mely Szász-Kézden túl a megyét elhagyva, Udvarhelymegye terűletén ömlik a Nagy-Küküllőbe. A megye nyugati részének legnagyobb folyóvize a Visza vagy Fehérvize, mely Kis-Kapustól nyugatra ömlik a Nagy-Küküllőbe.
A megyét enyhe éghajlata, vizekben való bővölködése s földjének termékenysége kiválóan alkalmassá teszi a földmívelésre és az állattenyésztésre. Épen ezért a megye lakosságának főfoglalkozása, részben még a városokban is a földmívelés, bortermesztés és állattenyésztés. Ez utóbbi korunkban a megye közigazgatását vezető férfiak és a járási szász mezőgazdasági egyesűletek buzgólkodása következtében igen föllendűlt. Hozzájárúlt a föllendűléshez az is, hogy a homoródi állami méntelepből a községek a legalkalmasabb apaméneket kaphatják. A szarvasmarha javítására számos pinzgaui és möhlthali tehenet vásároltak. Igen kedvező eredménynyel járt a sertéstenyésztésben az úgy nevezett báznai faj keresztezése a magyar alföldi mangaliczával. A megye lóvásárait, nevezetesen a kőhalmi és szent-ágothai országos vásárokat nemcsak a magyar alföldi, hanem a romániai lókereskedők is nagy számmal szokták látogatni.
A mi a mezőgazdaságot illeti, a birtoktagosítás és a czélszerű földmívelés az egész megye terűletén gyors lépésekkel halad előre, a miben fő érdeme van a négy járási szász gazdasági egyesületen kivűl annak a földmíves iskolának is, melyet a „szász egyetem” 1870-ben Medgyesen alapított, s a mely évenként számos tanítványt ád az életnek, kik a maguk vidékén mind megannyi terjesztői lesznek a czélszerű mezőgazdaságnak.
A mezőgazdaság az összes gabonafélék és kapásnövények termesztésére kiterjed. Kőhalom és Nagy-Siuk vidékét tréfásan „zabföld”-nek szokták nevezni, ellentétben a „borföld”-del, mely a Nagy-Küküllő partvidékein Segesvárnál kezdődik és Medgyesen át a két Küküllő völgyein le egészen a Marosig terjed és a messze földön híres „küküllőmenti” bort termi. Virágzik a gyümölcstermesztés is, különösen Nagy-Sink vidékén, hol 1840 óta egy „pomologiai egyesűlet” fáradozik állandóan a gyümölcstermesztés emelésén, szintén sok és jó gyümölcs terem a Medgyes és Segesvár közötti vidéken. A gyümölcstermesztés fő czikkei a batul, pányik, algyógyi, piros páris és más nevezetes erdélyi almafajok. Az erdélyi részekben termett kitűnő alma nemcsak a budapesti és bécsi, hanem a németországi piaczokon is keresett czikk. Újabb időben egyik főterméke a megyének a komló. Két évtizeddel ez előtt tették a komló-termesztéssel az első kisérletet Segesvárt és pedig oly szép sikerrel, hogy a segesvári komlóvásáron csakhamar jelentkeztek külföldi vevők is.
A földmívelés és az állattenyésztés mellett a kereskedelem és az ipar is tekintélyes forrásáúl szolgál a lakosság megélhetésének és jóllétének. A megye városaiban és egy nehány nagyobb községében az iparnak szép múltja van. Ezek közűl a múlt századokban nem egy volt valóságos iparos góczpont. Az idők változásai okozták, hogy a nagy tőkétől táplált külföldi gyáripar, segítve az óriási mértékben kifejlett közlekedési eszközöktől, a mesteremberek egész csoportját tönkre tette ezeken a vidékeken. Az az idő, a mikor Segesvárt 150 takács szövőszéke csattogott, a mikor Kőhalomban 200 polgárcsaládnál több tartozott a csizmadiák czéhébe, rég elmúlt, de azért a kézmű-ipar, kivált a faipar ma is eléggé fejlett és erős arra, hogy a helyi szükséglet kielégítésében megállja a versenyt a külföldi gyáripar termékeivel. Újabb időben a megye terűletén egyes nagyobb gyárak és ipari vállalatok is keletkeztek. Ilyenek a homoród–kőhalmi vasúti állomás mellett és Szent-Ágothán a fűrész- és faipartelepek, melyek a vidék tölgyerdőségeinek fáját dolgozzák föl ipari czélokra. Nagyobb kereskedő czégek az erdélyrészi boroknak nemcsak a nyugati nagyvárosok, hanem a keleti országok borpiaczain is jó hírnevet szerzettek.
Hiányos lenne a megye közgazdasági életéről adott vázlatunk, ha meg nem említenők azt az élénk tevékenységet, melyet a takarékpénztárak és a községi hitelszövetkezetek kifejtenek. A nyolcz nagyobb pénzintézet átlagos évi forgalma 27 és fél millió koronára rúg. Az egyes községekben fönnálló hitelszövetkezetek többnyire az úgy nevezett Raffeisen-féle hitelszövetkezetek fajtájához tartoznak. A megye terűletén működő pénzintézetek száma 42. E pénzintézetek tiszta jövedelmének egy részét az iskolák, egyházak és egyéb művelődési és közjótékonysági intézmények anyagi támogatására szokták fordítani.
A megye lakosságának viszonylagos többsége szász nemzetiségű. Igen tekintélyes számban laknak románok és magyarok is. Az erdélyi részekben talán egyetlen vármegye sincs, melyben a megtelepűlt czigányok oly nagy számban laknának, mint Nagy-Küküllőben. Vannak községek, melyekben a lakosságnak 15%-a czigány. Mivel legnagyobb részöknek anyanyelve a román (köz elnevezésük is „oláh-czigány”), a népszámlálás alkalmával a román anyanyelvűek közé számították őket is. Alig van város, vagy nagyobb község, melyben „Czigánia” név alatt ne lenne egy külön rész, a hol többnyire a város, vagy község tulajdonában levő telkeken épűlt apró házikókban laknak. Alig egy százaléknak van közűlök saját háza és telke, s talán ennek következtében általában nem is földmíveléssel foglalkoznak, hanem mint napszámosok, csizmafoltozók, főleg pedig mint kovácsok, vályogvetők, ünnepi és vasárnapi népzenészek keresik kenyeröket. Összes számukat e megtelepűlt czigányoknak, nem számítva a vándor vagy sátoros czigányokat, mintegy 18.000-re tehetjük.
A magyarság leginkább a megye keleti részében, az Olt folyó partjain fekvő községekben lakik nagyobb számmal és pedig némelyikben, mint Ürmösön, Datkon, Alsó-Rákoson, Hévizen, Halmágyon más nemzetiséggel nem vegyűlve, a mi általában a megye terűletén ritkaság számba vehető, mivel a megyében levő 125 község és város között alig van, 10–12 nemzetiségileg egy fajú lakossággal. A többiek mindenikében két, esetleg három nemzetiség lakik. A magyarok és románok, mint többség, a megye azon községeiben laknak, a melyek a hajdani Felső-Fehérmegyéhez tartoztak. Bizonyos különbség van az itt és a hajdani Királyföldön lakó románság között a szokás, az életmód, a nyelv és a faj közössége mellett is. A megyei románok 1848-ig jobbágyok voltak s ez állapot hatása hosszabb időn át meglátszott rajtuk. Azok a románok pedig, kik a Királyföldön laktak, ha polgári joggal nem birtak is, nem voltak jobbágyok, sőt 1791 után birtokot is szerezhettek. A románok bár a földmívelésben a szászoknál és a magyaroknál hátrább állanak, de már ő köztük is egyre szaporodik a jó földmívelő parasztgazdák száma. A szászság e megyében viszonylagos többségénél, vagyonosságánál és műveltségénél fogva úgy a közgazdaság, mint a közművelődés terén egyaránt előkelő szerepet visz.
Segesvár.
Háry Gyulától
A megye székhelye Segesvár rendezett tanácsú város, mely az erdélyi részek legszebb fekvésű városának mondható. A mint a budapest–brassó–predeali vasútvonalnak Dános nevű állomását elhagyjuk, egyre kiesebb az erdős oldalú hegyektől beszegett Küküllő völgye. A szeszélyesen kanyargó folyón Dánostól keletre legalább is négyszer lép át a vasút. Mikor legutólszor egy éjszak-keleti kanyarodással átmegy a Küküllő jobb partjára, egyszerre föltárúl előttünk a völgy legszebb részlete s annak közepe táján a részben magaslatra épűlt Segesvár. A Küküllő völgye e tájon keleti irányban tágas medenczévé szélesedik ki, míg nyugaton hegyek közé szorúl, éjszaki oldalán szép hegysor húzódik végig, melynek gerincze erdős, déli lejtőin pedig gazdag termésű szőlők díszlenek; míg odább kelet felé, Fehéregyházával átellenben a hullámos hegyek kopaszok. A nyugati hegysor előtt egy kúpalakú, délnyugatról éjszak-keletre dűlő hegyfok emelkedik ki mintegy 72 méter magasan a völgy szintájából. E hegynek tetejére és oldalaira van építve a városnak egy része, míg a nagyobb része a délnyugatra vonúló völgyben terűl el. Egyes házcsoportok azonban más völgynyilásokban és a környező hegylejtőkön vannak szerteszórva. A kúpalakú, de hosszas hátú hegytetőn egy régi templom áll, melyet várfalak és tornyok vesznek körűl. De csak akkor tárúl föl szemeink előtt Segesvár fekvésének igazi szépsége, ha fölmegyünk a vasúti állomás mögött fekvő „Siechhof-Wald” erdőbe, a Villafranca nevű nyaralóhoz és onnan tekintünk végig a Küküllő völgyén s a környező hegyeken.
Segesvár főtere.
Háry Gyulától
De Segesvár környéke nemcsak a vidék szépségeiben gyönyörködő útas figyelmét vonja magára, hanem a katonáét is, mint egyik legalkalmasabb védőpontja kelet felé az egész Küküllő völgyének. Mint a környékén fölfedezett római telep maradványai bizonyítják, Segesvárnak hadi tekintetben való fontosságát már a rómaiak is fölismerték, a mennyiben itt erősített hadi tábort létesítettek, melynek czélja az lehetett, hogy ez által az éjszakkelet felől jövő betörések ellen az Apulum (Gyula-Fehérvár) felé vivő hadi útat biztosítsák. A szászok beköltözése alkalmával is Segesvár, mint a környékbeli régi szász erődítések rendszeréből is következtetni lehet, fekvésének e tulajdonságával kötötte le a megtelepűlők egy nagyobb csoportját. Az oklevelekben legelőször 1280-ból találjuk „castrum Sex” néven megemlítve.
Segesvár is, mint városaink általában, a Róbert Károly trónraléptétől a mohácsi vészig eltelt idő alatt erősödött meg. E korszakban épűltek várfalai, bástyái, a vártemplom (1429–1524) és a középkori építészet egyik legszebb maradványa, a pompás óratorony. A város lakossága részt vett Veres Benedeknek Mátyás király ellen támasztott lázadásában, Erdély rendei Segesváron a vártemplomban erősítették meg és bővítették ki 1506-ban a három nemzetnek azt az unióját, melyet 1437-ben Kápolnánál kötöttek. Érdekes esemény még Segesvár életében az az 1616-iki összeesküvés is, melynek élén a város polgármestere, Orend Márton állott, s a melynek czélja az volt, hogy Bethlen Gábort, kit különben a szász krónikás „a magyarok urának, a székelyek barátjának és a szászok atyjának” nevezett, megbuktassák és helyébe a szebeni polgármestert, Rehner Jánost emeljék. Ez összeesküvésnek az lett a vége, hogy Orend Mártont, mint bolondot, a kőhalmi várba csukták.
Segesvár, mint Erdély egyik legjobb erőssége, a fejedelmi korszakban meglehetős szerepet vitt, s e miatt nem egyszer sok viszontagság és csapás is sújtotta, különösen Básta idejében (1603–1604). 1646-ban dögvész pusztított a városban, s 1676-ban a tűz majdnem az egész várost elhamvasztotta. 1709-ben ismét a dögvész pusztította lakosságát, és 1788-ban a városnak több mint egy harmada újra leégett. Erdély rendei e városban választották meg fejedelmökűl I. Rákóczy Györgyöt és Kemény Jánost; itt esküdtek hűséget Barcsay Ákos fejedelemnek is.
Segesvár lakosainak száma 10.875, kiknek nagy többsége szász, a többi magyar és román. A pályaudvarról szép gyümölcsös kertek között, széles kocsiúton mehetünk be a városba. Jobbra csakhamar az új posztógyárat, balra pedig az új magyar református templomot hagyjuk el. Átmenve a Küküllő hídján, a Bajor-útczába fordúlunk be, mely a város legélénkebb forgalmú útczája. Ebben van az állami elemi iskolák palotaszerű épűlete is. Balra a Galt-hegy czigánytelepével, jobbra az Iskolahegy és a Várhegy zárják be a láthatárt. A főtéren több csínos új magán-épűlet mellett az alsó soron van az új városháza. A vásártérről, mely heti vásárok idején rendkivűl mozgalmas és tarka képpel gyönyörködtet, a vár felé vezető szűk és lejtős útczán a város-torony bolt-íve alatt elhaladva, a magas házaktól szegélyzett Vár-útczába érünk. Mindjárt jobbra a tűztől megfeketedett régi „Kolostor”, a mai ág. evang. templom áll. Ettől nem messze van Segesvár egyik legérdekesebb épűlete, az „óra-torony”, melynek árnyékában az „Albert-ház”-nak nevezett szász nevelő-intézet áll, Albert Mihálynak, a segesvári gymnasium egykori tanárának s az erdélyi szászság legtehetségesebb költőjének emlékezetére szentelve. A kolostor-templom éjszaki főbejárata mellett elhaladva, az új megyeházhoz érünk. E hatalmas, német renaissance stilű épűlet uralkodik a völgy fölött, honnan már messziről látható a vasúti vonat ablakaiból is. Belseje ízlésesen van berendezve; különösen szép a nagy díszterem Gyárfás Jenő, Schullerus Frigyes és Schuller Lajos művészi festményeivel. Előtte áll a bástyafokon Petőfi szobra, mely Köllő Miklós alkotása s melyet 1897 július 31-én, a segesvári csatának és Petőfi elestének 49-ik évfordulóján lepleztek le. A vártérről balra egy útczán és a födött iskola-lépcsőn (172 lépcsőfok) fölkapaszkodva, az Iskolahegyre érünk, a hol a vártemplom és az evang. gymnasium érdemlik meg a bővebb megtekintést. E gymnasium tanárai voltak húzamosabb ideig Binder, Teutsch és Müller szász püspökök, Albert Mihály, az említett költő, id. és ifj. Gooss Károly, az újabbkori szász tudósok egyik legkiválóbbja. A gymnasium könyvtára és régiség-gyűjteménye igen figyelemre méltó. A vártemplomot, melyről e kötet 83-ik lapján, az építészeti emlékekről szóló czikkben részletesebben van szó, megkerűlve és a legszebb kilátás változó képeiben gyönyörködve, csakhamar a Sáncz nevezetű régi bástyára jutunk, a honnan éjszakkelet felé a Hargitára, keletre pedig a fehéregyházi csatamezőre nyílik nagyon szép kilátás.
A Petőfi-szobor Segesvárt.
Háry Gyulától
Bár az utolsó évtizedekben az egyre emelkedő forgalom, a megszaporodott hivatalok és közművelődési intézetek alkalmas elhelyezésére irányúló törekvés következtében Segesváron több nagyobb szabású köz- és magánépűlet emelkedett, e város mégis megőrizte középkorias szinezetét. A nagy számú ódon házak előrerúgó szögletei, a régi harczias időkre emlékeztető kémlő ablaknyílások, a várba fölvezető lépcsők, födött átjárások, szűk sikátorok és görbe útczák, a bomladozó várfalakból kiemelkedő bástyák és kaputornyok mind megannyi emlékjelei a város középkori fényes múltjának.
A budapest–brassó–predeali vasút Segesvárt maga mögött hagyva, újra átmegy a kanyargó Nagy-Küküllő vizén és csakhamar épen közepén hasítja át az 1849-ki szomorú emlékezetű csatatért, a fehéregyházi mezőt. Balra Fehéregyháza kisközség házai fehérlenek, melyek közűl messzire kiemelkedik a Haller család történeti nevezetességű kastélya. E kastélyt, mely tömör négyszögű épűlet, Haller István építtette 1630-ban. Fekvésénél fogva főhadiszállás volt mindannyiszor, valahányszor Segesvár falai alatt két ellenséges haderő összemérte fegyvereit. Jobbra egy, a síkság felé ereszkedő dombon van az 1849 július 31-ki csatában elesett Skariatin orosz tábornok siremléke.
Segesvár: A vár.
Háry Gyulától
Lent a síkon, az elesettek földi maradványait fedő halmok között egy sugár oszlop emelkedik jeléűl annak, hogy itt esett el s itt pihen valahol ismeretlen sirban Petőfi Sándor. Az emlékoszlop tetejét keletre néző, kiterjesztett szárnyú, hatalmas ércz turulmadár díszíti. Ez oszlopot is 1897-ben, Petőfinek segesvári szobrával egyidejűen leplezték le. Haller Lujza grófnő, a fehéregyházi kastély tulajdonosa, az emlék-oszlop körűl levő tért szépen parkoztatta s oda őrházat építtetett, hol állandó őr lakik, felügyelvén az emlékoszlopra és a honvédsírokra.
Segesváron túl, Brassó felé az első vasúti állomás Héjjasfalva, mely egyszersmind kiindúló pontja a Székely-Udvarhely felé vivő szárnyvasútnak. Héjjasfalván túl elhagyja a vaspálya a megye terűletét és csak Pálosnál érinti újra. Héjjasfalvától délkeletre fekszik a Kézd patak völgye, a melyen kitűnő országút visz Kőhalom felé. Ezen az úton az első község Szász-Kézd, a hajdani „kézdi capitulum” székhelye. A szászság megtelepűlése után következő első századokban olyan fontos helység volt, hogy sokáig vitássá tette Segesvárnak, mint székhelynek elsőbbségét. 1663-ban Apaffy fejedelem itt országgyűlést tartott. A község fölött emelkedő hegycsúcsról egy omladozó régi vár tornyai tekintenek alá. E községben a szász gazdasági egyesűlet segélyezésével egy autodidakta fafaragóknak ad oktatást, kik igen csinos faragványokat készítenek, melyek közűl távoli vidéken is híresek a szászkézdi pipák.
A szász-kézd–kőhalmi országút mentén erdős hegyek között termékeny és kies völgyekben több népes és jó módú szász község mellett elhaladva, nem sokára a kőhalmi járásba érkezünk, melynek székhelye Kőhalom csinos mezővároska. Kőhalom neve németűl Reps, mely a latin rupes = kőszikla szóból lett. Az Olt és a két Küküllő közének talaja általában véve márga-, homokkő- és trachittufa-rétegekből áll, de e rétegeket helylyel-közzel bazalt kúpok törik át. E bazalt kúpok közt leghatalmasabb a Kőhalom mellett emelkedő hegy. E hegyen épűlt valaha a kőhalmi vár, melyet már a XIV. századbeli oklevelek úgy emlegetnek, mint Kewhalom (Kőhalom) vagy Kwhalom (Kűhalom) várát. E várnak nagyobb szerepe volt Erdély történelmében Róbert Károly idejében, mikor a lázadó szász ispánnak, Henningnek birtokában vala. Tamás erdélyi vajda 1323-ban Róbert Károly parancsából ostrom alá fogta s ez alkalommal Henning szász ispán életét vesztette. A vár három részből: alsó, közép és felső várból áll, melyek egymás fölött jókora magasságban következnek. Az alsó vár kútja 1623–1629 között készűlt. A vár hatalmas romjai az erdélyrészi várromok legszebbjei közé tartoznak. A várból gyönyörű tájképben látjuk magunk alatt az egész Kőhalom-vidékét. Éjszakkeleti irányban kéklik a Hargita, délen a fogarasi havasok fehérlenek és nyugat félé a távolban az Erdélyi Érczhegység sötétlő lánczolata ismerhető föl. Kőhalom körűlbelűl 3000 lakosú csinos kis mezőváros, melynek emeletes és szépen épűlt földszintes házai a benne lakók szorgalmáról és jóllétéről tanúskodnak. A Várhegy déli oldalán dús kén- és konyhasótartalmú, fürdő van, melyet köszvényes betegségekben és női bajokban a környék lakói jó sikerrel használnak.
Kőhalomról keleti irányban egy jó negyed óra alatt Homoródra, egy ősrégi szász faluba, s onnan az államvasútak homoród–kőhalmi állomására jutunk. E község három völgy összetorkollásánál, a Nagy- és Kis-Homoród vize egymásba ömlésével átellenben fekszik. Erős fallal körűlvett régi templomának falain érdekes freskó-képek vannak. Fürésztelepeit, valamint állami méntelepét már említettük. A községtől nyugatra egy őskori telep van, melyen nagyon sok érdekes régiséget találtak. Homoródtól délkeleti irányban van Héviz, a melytől délnyugatra, mintegy 3 kilométernyi távolságra egy római castrum maradványai láthatók. A községben levő Haller-féle kastélyban lakott a XVIII. század elején Bethlen Kata írónő. Ez időtájt volt az itteni ev. ref. egyháznak papja a híres tudós irodalomtörténetíró, Bod Péter. A falu felső végén van a Darázskő nevű szikla s annak közelében egy szép forrás és a hegy tövében eltűnő búvó patak. Hévíztől éjszakkeletre a vasút mentén, az Olt jobb partján van Alsó-Rákos, hol legnagyobb nevezetesség gróf Teleki Samu kastélya, melyet 1624-ben Sükösd György építtetett s melynek lovagtermében a XVIII. század elején készűlt művészi domborművek láthatók. A község lakosai székelyek, kik a maguk égette mészszel távoli vidékeken is kereskednek. A vasút Alsó-Rákoson túl a gyönyörű rákosi szorosba jut. Jobbról a Turdolya szikla s pár száz lépésnyire odább balról a Tepe meredek
A fehéregyházi sík.
Paur Gézától
mészsziklája s vele szemben újra jobb felől az ürmösi Tepej, majd pedig az Olt hídja közelében a Függő-kő zárják el a kilátást, mig végre, egészen a meder sziklái közt zúgó Olt partján haladva, elhagyjuk a szorost s egy déli kanyarulattal a kitágúlt völgyben elérjük Ágostonfalvát, mely a szomszédos Erdővidéknek fő forgalmi helye, s onnan tovább, Brassó felé, Ürmösre jutunk, mely a megyének e részen legvégső községe.
A megye székhelyére, Segesvárra visszatérve, ha innen a Budapest felé siető vonattal indúlunk el, az első állomás a már említett Dános, melylyel szemben a Nagy-Küküllő jobb partján Nagy-Szőllős fekszik, hol Kemény János erdélyi fejedelem 1662-ben a Kucsuk basa ellen vívott ütközetben elesett. Dánostól délre, mintegy 17 kilométernyire fekszik keresd, hol legnagyobb nevezetesség a Bethlen grófi család híres várkastélya, melyről az „Építészeti emlékek” czímű czikkben (e kötet 96-ik lapján) volt szó. A kastélyt gyönyörű park veszi körűl, melynek ritkaság számba menő khinai és japáni növényei vannak. Keresdtől délnyugatra, a szász-szent-lászlói völgy egyik délkeleti oldalvölgyében van Almakerék; az Apaffyak egyik törzsfészke. A XVII. század folyamán a család számos tagja temetkezett az itteni református templomban, köztük Apaffy György (1635) és neje, Petki Borbála (1660). Az előbbinek koporsóját Nicolai Illés nagyszebeni szobrász faragta erdélyi szürkés fehér márványból; az elhúnytnak vértezett alakján kivűl a koporsón számos jellépes faragványok láthatók. A község csúcsíves evangelikus templomában van eltemetve II. Apaffy Mihály nejével, Bethlen Katalinnal együtt.
Dánostól nyugati irányban fekszik Medgyes rendezett tanácsú város, a hajdani Medgyes-szék s a jelenlegi bólya-berethalomi járás székhelye. Medgyes a Küküllő jobb partján, a vasút mellett, éjszakról lankás hegyektől beszegett lapályon fekszik. Legkorábbi emlékezés róla egy 1268-ki oklevélben fordúl elő. A XV. század közepén már városi kiváltságokat élvezett. Ekkor épűlt a város közepén álló nagy, csúcsíves templom is (1460), melynek tornyát az erdélyi részek legmagasabb tornyának tartják. Mátyás király rendelte el, hogy necsak a templomot, hanem a belvárost is fallal vegyék körűl. Hogy a szék fő helyévé lehessen, ezért hosszasan kellett küzdenie Berethalommal épen úgy, mint Segesvárnak Szász-Kézddel. Csak 1553-ban sikerűlt ebbeli rangját véglegesen megszilárdítania. E város a fejedelmi korszakban számos és gyakran viharos eseménynek volt a szinhelye. A fő tér déli részén ma is mutogatják azt a házat, melyben Majláth István erdélyi vajda az összeesküvő Gritti Lajost elfogatta. E városban fogadta Báthory István fejedelem 1576 január 28-án azt a követséget, mely hírűl adta neki, hogy Lengyelország királyává választották. Itt választották Erdély rendei fejedelmökké 1588 deczember 8-án Báthory Zsigmondot és 1605 szeptember 4-én Bocskay Istvánt. Itt dobták le 1618 február 14-én Báthory Gábor gyilkosait, Szilassyt és Nadányit, a Ferencz-rendiek templomának tornyából, stb.
A város közepén a kettős körfallal körűlvett ágostai evangelikus nagy templom emelkedik. A körfalak között van a papi lak, a gymnasium s a vele kapcsolatos iskolák épűletei, továbbá a régi városháza. A templomtól délkeleti irányban van a nagy kiterjedésű fő tér, a melyből, mint góczból indúlnak ki a város útczái egészen a belvárost körűlvevő régi falakig, melyek előtt szép sétatér húzódik el. Útczái között legszebb a Farkas-útcza. A farkas-útczai kapun kivűl van a huszár-kaszárnya, a téli tornacsarnok és a „Szász egyetem”-től főntartott földmíves-iskola szép épűlete. Lakosainak száma majdnem 7500, kik a földmívelésen és kézműiparon kivűl főleg bortermesztéssel és borkereskedéssel foglalkoznak. A várostól éjszakra és éjszaknyugatra eső hegyeken kitűnő bor terem, valamint az egész vidéken is. Medgyes lakóit már a régi szász krónikák úgy jellemezték, – ellentétben a mogorvább természetű segesváriakkal, – mint vidám lelkű és társaságszerető embereket; s valóban az erdélyi részekben ma is a medgyesieket tartják a legbarátságosabb és a legvidámabb természetű szászoknak.
Kőhalom.
Háry Gyulától
Medgyestől délnyugatra az első vasúti állomás Kis-Kapus, e szász és oláh környékbe beékelt magyar falu. Minthogy a Nagy-Szeben felé vivő szárnyvonal itt ágazik ki a magyar államvasútak fő vonalából, e kis község fontos forgalmi helylyé lett. A kopasz, de termékeny szántóföldekkel borított dombok közötti völgyben fekvő község lakosai legnagyobb részt magyarok, kik Háromszékből telepedtek ide. Kis-Kapustól a Visza vagy Fehérvíz völgyén a Nagy-Szeben felé vivő vasút mentén tehetünk egy kirándúlást a Fehérvíz völgyének legnagyobb községébe, Nagy-Selykre, mely a hajdani Selyk fiúszék fő helye volt. Nagy szerepet Szeben, Medgyes, Vizakna városok közelsége miatt soha sem vihetett, de kedvező fekvésénél fogva és mivel a szomszédos Hásság és Kis-Selyk községekkel együtt a fejedelmek is kiváltságokkal ruházták föl, mégis némi fontosságra emelkedett. Bíráskodási és vásárjogát hírdeti ma is az a több száz évvel ezelőtt emelt pellengér-oszlop, mely ott áll a község fő terén, közel a régi templomkastély repedezett mohos falaihoz.
Nagy-Selyktől keletre Hidegvíz községénél nyílik a Fehérvíz völgyébe a Bólya völgye, mely eredeti hazája az erdélyi részek általánosan kedvelt almájának, a pónyik almának. Hidegvíztől a Hidegvíz, vagy eredeti nevén Kálva patak völgyében fátlan, de termékeny dombok között érünk Mihályfalvára, melynek határában egy ősrégi vár maradványai láthatók. Közelében 1890-ben igen értékes kelta-korbeli arany kincseket találtak, melyek ma az Erdélyi Múzeum régiségtárában őriztetnek. Ódon református templomában van eltemetve Paskó Kristóf, ki, mint Apaffy fejedelem portai követe, törökországi útazásairól igen becses naplót hagyott hátra. Mihályfalvától délkeletre a völgy középén Bólya község fekszik. Várszerű régi kastélyát a XIV. század közepén Bólyai Gáspár bírta. Egy századdal később a Vizaknai családé volt. Mátyás király 1467-ben hűtlenség czímén elvette tulajdonosától és Ernst Jánosnak adományozta. Ezután is több kézen ment át. Még a Mihály vajdáé is volt, míg végre 1629-ben Bethlen Gábor szalontai Toldi Györgynek adta. A várkastély mellett álló rozzant templomban régi falfestmények láthatók. Sírboltjában pihennek a Toldi és Bólyai családok ősei. Itt született a legnagyobb magyar mathematikus, Bólyai Farkas (1775). A Bólya völgye éjszaki részének egyik mellékvölgyében fekszik Szász-Márton-falva, hol a hajdani megyei tanácskozó terem asztalát ma az evangelikusok iskolájában őrzik.
A Bólya-völgy utolsó községe Szász-Almás. Innen éjszaki irányban a vízválasztón átmenve, Nemes községénél a termékeny Muzsna-völgybe ereszkedünk alá, hol legnevezetesebb község a kies fekvésű Muzsna, csinos szász község, melynek csúcsíves temploma és szép iskolaépűlete érdemli meg figyelmünket. Ha Nemes községét délkeleti irányban elhagyjuk, csakhamar elérjük Berethalmot. Berethalom szépen épűlt vagyonos szász lakosságú nagyközség, melynek hegyen épűlt evangelikus templomkastélya már messziről magára vonja figyelmünket. A templomot háromszoros kőfal és hét bástya veszi körűl. Érdekes szárnyas oltára 1524-ből való. Városi kiváltságait Nagy Lajos és Zsigmond királytól kapta. Mint virágzó iparos és kereskedő város sokáig versenytársa volt Medgyesnek abban, hogy kettejök közűl melyik legyen a szék főhelye. A győztes 1553-ban végleg Medgyes lett, de két évtizeddel később az egyházi téren mégis csak Berethalom nyerte el a pálmát az összes szász városok elől. 1572-ben papját, Ungler Lukácsot, ágostai evangelikus püspökké választották s így maradt aztán majdnem 300 éven át püspöki székhely. E régi püspöki székhelynek érdeles krónikája maradt fönn, az úgy nevezett berethalmi krónika, mely számtalan jellemző adatot tartalmaz a szászoknak különösen XVII. századbeli életéről és viszontagságairól. Valóságos állandó rovatot alkotnak e krónikákban a szász városoknak a fejedelmi látogatások és a német katonaság eltartásának költségei miatti panaszai. Egy ilyen fejedelmi látogatás 1624-ben Segesvárnak 2284 forintjába kerűlt, a mi a mai érték szerint körűlbelűl 40.000 koronának felelne meg. Legtöbb költséget azonban mégis a német katonaság okozott. Így 55 vallon katonának 8 hónapi eltartása 32.000 forintba kerűlt. Apóld és Szász-Kézd községek pedig Básta idejében egy század császári katona eltartására 69.707 forintot költöttek. Berethalom a háborús időkben egy párszor el is pusztúlt. Így, mikor Bocskay katonáinak egy részét a medgyesiek lemészárolták, a megmenekűltek Berethalmot boszúból földúlták s csak a templom-kastély maradt épen. 1704-ben Rákóczy kuruczai a császár-párti berethalmiakon a templom-kastély földúlásával állottak boszút. A környező dombokon kitűnő bor terem.
Apaffy György síremléke Almakeréken.
Cserna Károlytól
A berethalmi és muzsnai út egyesűlésétől déli irányban egy magaslaton átmenve, a bürkösi völgybe jutunk, melynek legkiválóbb községe Bürkös. E község lakosságának egynegyed része magyar és több előkelő magyar család származik innen. E családok tagjai közűl 1848–49-ben nagyon sokan áldozatúl estek a föllázadt román parasztság dühének. A bürkösi völgy déli torkolata a Hortobágy völgyére nyílik; ennek főhelye Szent-Ágota, mely a segesvár–szent-ágothai vasút megnyitása óta a megye egyik legélénkebb kereskedelmi és forgalmi góczává lett. A fő téren és a széles fő útczában épűlt emeletes házak gyarapodó vagyonosságról tesznek tanúságot. Székhelye a járási hivataloknak és egy magyar kir. erdőgondnokságnak. Van benne két gőzmalom, egy gőzfürésztelep, egy szesz- és egy bőrgyár. Érdekes régi templomkastélyát újabb időben csinos sétatérrel vették körűl.
Szent-Ágotháról a segesvár–szent-ágothai vasúton a Hortobágy és a Seges patak völgyén át Segesvárra tehetünk kirándulást, mindkét oldalon népes és vagyonos szász községeket hagyván el. Történelmi, néprajzi és turista szempontból azonban sokkal jutalmazóbb, ha a megyei úton éjszakkeleti irányban Lesesre megyünk, melynek magaslaton álló szép régi templomkastélya megérdemli a részletesebb megtekintést. Lesestől alig egy negyed órányira fekszik Morgonda, egyike a legcsinosabb szász községeknek. Ősi fészke volt a hajdan híres és előkelő Morgondai családnak. Mihály vajda hadai 1600-ban földúlták. E dúlás emlékét az evangelikusok templomán egy fölírat örökíti meg. Morgondától délkeletre az 524 méter magas Hoher-Rainon átkelve, a járás és az egykori Nagy-Sink-szék főhelyére, Nagy-Sinkre érkezünk. XV. századból való csúcsíves temploma egy hosszan elnyúló dombháton fekszik a község magvát alkotó részszel egyetemben. E dombhátról, melynek lábai alatt terűl el a községnek románoktól és czigányoktól lakott része, pompás kilátás nyílik dél felé a fogarasi havasokra. A megye gyümölcstermesztésének egyik főhelye. 1840 óta fönnálló pomologiai egyesűletét már említettük. Jól berendezett német nyelvű felső népiskolájában 8 tanító működik. E nagyközségből való az erdélyi szászságnak újabb időben két legtehetségesebb festője, Fleischer és Schullerus. A korán elhúnyt Schullerusnak több hátrahagyott műve látható itt az ágostai evangelikus papilakban. A község mellett egy 389 méter magas hegyet a nép Burgnak nevez, melyen egy régi vár némi nyomai láthatók. Határában több sós-kút is van. Tőle délre a Sink patak völgyében a jó boráról ismeretes Kis-Sink fekszik, mely közel az Olthoz a megyének ez irányban végső községe. A római út Hévvízről Apulum felé az Olt jobb partján e község mellett ment el, hol annak őrizetére egy római táborhely is volt. E táborhelyről való az evangelikus templom tornyába befalazott római fölírat is.
Medgyes.
Háry Gyulától
Nagy-Sinktől mintegy 5 kilométernyire, erdős dombok közti völgyben fekszik Nádpatak község, melynek közelében egy kezdetleges berendezésű jódos és konyhasós vízű fűrdő van. E vidéken általában gyakoriak a sós-kútak és a só-kivirágzás. Nádpataktól éjszakkeletre van a Halmágy völgyfejében Szász-Sáros. Ettől éjszaki irányban haladva Domboson (Voldorfon) túl a Kosd patak völgyébe jutunk, melynek legéjszakibb sarkában Moha, keletre pedig Lemnek község fekszik, honnan másfél óra alatt többnyire tölgy és bükkös erdőkkel borított hegyektől szegélyezett völgyben Zsiberk és Garat tekintélyes szász községek érintésével Kőhalomra érkezünk vissza.
