Társas élet.
Társas élet.
A székelység mai társadalmi állapota általában egyezik a magyar társadalmi élettel, de vannak külön sajátságai is. A székely nép általában szorgalmas és takarékos. Az ősi földhöz szívósán ragaszkodik, ezért oly eldarabolt a földbirtoka is. Életmódja egyszerű, s ezért még sulyos körűlmények között is képes anyagilag gyarapodni. Kisebb vállalatokra van üzleti szelleme, s apróbb dolgokban okosan ki tudja számítani hasznát. Viszont kockázatos vállalatokba semmi szín alatt sem bocsátkozik. A székely hazaszeretetének igazi alapja a haza földje, a melyhez egész a végletekig ragaszkodik. E ragaszkodásából származik szegénysége, de legfőbb erénye is.
Hogy csekély birtokán s nem épen termékeny földjén kezdetleges gazdasági rendszere mellett is meg tud élni, azt részben a székely nő ügyességének és munkaszereteténék köszönheti. A székely asszony követi férjét a mezőre s együtt dolgozik vele kora tavasztól késő őszig minden gazdasági munkát.
Családi élete általában bensőséges és tiszta. A családapa háza népét „cselédeim”-nek mondja, rendesen nevökön szólítja és tegezi. A nő férjét „uram”-nak nevezi és „kijed”-nek (kegyelmed) szólítja. Az ifjabbak az idősebbeket mindig „kijed”-nek szólítják, s még testvérek közt is magázza az ifjabb az idősebbet. A gyermek szüléit „apám uram”-nak vagy „éd’s (édes) apám”-nak, „anyám asszony”-nak „éd’s (édes) anyám”-nak mondja. Tisztelő megszólítás a „bátyám uram”, „néném asszony”, melyhez gyakran az „ő kijemé”-t is hozzá teszik. Így tisztelik az apát is: „apám uram ő kijeme”.
Az egymásnak nyújtani szokott kölcsönös segítség vonzó színezetet ád a székely népéletnek. Egyik szép példája ennek a kaláka. Ez abban áll, hogy az egy útcza- vagy az egész falubéliek valamely sürgős munka esetén segítségre meghívatnak. Minthogy ez kölcsönbe megy; senki sem szokta kivonni magát alóla. A gazda munkaközben csak kenyérrel és pálinkával kinálja meg a kalákásokat, de a munkát nagy lakoma és rendszerint táncz követi. Az aratókalákát zeneszó élénkíti. Szép jele az egymás sorsa iránti érdeklődésnek a radina vagy paszita is, a mi abból áll, hogy a gyermekágyból üdűlő asszonynak ismerősei annyi jóféle ételt hordanak össze, hogy egy lakodalmi ebéd is kitelnék belőlük. Lakomával ünnepelik a keresztelést is. A keresztszülők egymást egész életőkön át kölcsönösen komám uramnak és komám asszonynak szólítják a megkülönböztetett szeretet és barátság jeléűl. Meglett korúak temetése után lakomát, úgy nevezett torozást szoktak tartani. Lakoma közben, soha sem hiányzik a pohárköszöntés. A köszöntésnek, ha alkalmi tárgya nincs, legközönségesebbű alakja ez: „Adjon Isten erőt, egészséget s békességet!”
A székely fiatalságnak legkedvesebb időtöltése a vasárnapi táncz és téli estéken a fonó vagy guzsalyos. A székely humor oly áradattal, az élczelő kedv oly szikrázva sehol sem nyilatkozik, mint ily helyeken.
Az ifjúság szórakozásához tartozik a húsvéti öntözés is. Húsvét-hétfő reggelén fiúk, legények rózsavízzel szokták megöntözni a leányokat, kik ezt piros tojással viszonozzák. Előfordúl azonban az öntözésnek régi, kissé erősebb formája is, hogy a legények a leányokat a kúthoz viszik és ott bőrig áztatják. „Hadd legyenek firissek, egészségesek!”
A serdűlő ifjúság nyári mulatsága vasárnaponként a czizefutás, labdázás, kótyázás, hintázás, lipinkázás, karikadobás, ödögkerék, künn a bárány, benn a farkas.”
Legérdekesebb és legszebb társas ünnepe a székelynek a lakodalom. Szereplői a vőlegényen, menyasszonyon és az örömszüléken kivűl a násznagy, násznagyasszony, a vőfély és a nyoszolyóleányok. Főbb mozzanatai: a kikérés, a jegyváltás, az esküvő, a lakodalmas menet (melyben a hozományt zeneszó mellett négy-ökrös szekér viszi), a kontyozás, a lakoma, táncz és pár nap múlva az új asszonynál a kárlátás (első látogatás).
Külső megjelenése a székelynek általában szerény, noha főként az aranyosszéki és háromszéki székely külsején első tekintetre is meglátszik a férfias önérzet. A csíkiak s általában a hegyesebb vidékeken lakók szőkék és szálasabbak. A többiek barnábbak és középtermetűek. Csontrendszerök ép és jól kifejlett. Inkább soványak. Kövérebb termetű csak ritkán fordúl elő köztük. Ugyanez mondható a munkában edzett nőkről is, kik közül kiválóan szépek Udvarhelymegyében a Nikó mentén találhatók.
A székelynek szellemi és erkölcsi világa is, egyezik külsejével. Bátor, eszes és gyors fölfogású, sőt furfangos is, ki könnyebben szed rá másokat, mint a hogy magát rászedetni engedi. Nem ok nélkül tartják, hogy a székelynek két esze van. Ő maga mondja, hogy „Egyik eszemmel azt gondôtam, hogy ëmegyek, a másikvâ mégis azt gondôtam; nem megyek.” Szeret kitérően, föltételesen, kétértelműen, sőt rejtvényszerűen válaszolni: „Honnan jőn atyafi?” – Hazúlról. „Itthon van-e a tisztéletes úr?” – Tennap itthon láttam. – Nagyon szeret okoskodni, sőt pörlekedni is. Általában a becsűletre sokat adó, tisztességtudó, rendszerető, józan és vallásos nép. A veszekedést és a verekedést nem keresi, de ha megsértik, sérelmét nem hagyja megtorlás nélkűl.
Székely mátkapár.
Szinte Gábortól
Ez erkölcsi tulajdonságai mellett romlatlan életereje és szaporasága teszi e népet a magyar nemzet egyik legbecsesebb alkotórészévé. Az erdélyrészi magyar nyelvszigetek és a városok magyarsága a százados viszontagságok között bizonyára nem tarthatta volna fönn magát, ha az erős tömegű székelységre nem támaszkodhatott volna s ha a Székelyföldről folyton tartó kitelepűlés nem erősítette volna értelmiségi, iparos, sőt gazdálkodó rétegeit is. Életerejét nyelvének épségben való megtartása is igazolja. Nem mutatható ki a Székelyföld egyetlen pontján sem, hogy ott a magyar nyelvhatár összébb húzódott volna. Ellenkezően, ő olvasztotta be a közéje, vagy földjének széleire letelepedett idegen kisebbséget, sőt egyes helyeken, mint pl. Brassóban, többé-kevésbbé hódítólag lépett föl.
—
