Kisbér és Bábolna. Maurovich Fábiántól
Kisbér és Bábolna.
Maurovich Fábiántól
Maurovich Fábiántól
Kisbér múltja aránylag még rövid. Ő felsége a király 1853 július 8-án kelt legfelsőbb kézíratával rendelte el, hogy katonai ménes alapíttassék a Batthyány grófoktól elkobzott kisbéri uradalomban, melyet azután a ménesnek 1869-ben a magyar állam tulajdonába történt átvételekor a családtól 1,700.000 forintért váltottak meg. Czélúl az angol telivér lovak tenyésztését, s az angol vérrel nemesbített félvér tenyésztését tűzték ki.
A telivér-anyag kipróbálása czéljából a ménes 1860-tól 1867-ig versenyistállót és idomító-intézetet is tartott fenn, bár nagyon közepes sikerrel, úgy, hogy a versenyügy, de főleg az országos tenyésztés szempontjából sokkal hasznosabbnak bizonyúlt azon, 1867-ben megkezdett s azóta állandón fentartott intézkedés, hogy az angol telivér csikókat esztendős korukban nyilvános árverésen eladják magyar vagy osztrák honpolgároknak azzal a kötelezettséggel, hogy azokat engedély nélkül a monarchiából kiszállítaniok nem szabad.
Új korszak nyílt meg a ménes életében akkor, a mikor az 1869 végével a katonai kincstár kezeléséből a földmívelési miniszterium vezetése alá helyeztetett, habár azért a ménes melletti szolgálatot azóta is katonai személyzet teljesíti az említett miniszterium rendelkezései szerint. Kozma Ferencz néhai miniszteri tanácsosnak, mint a lótenyésztési osztály főnökének, közel negyedszázados működése igen áldásos hatású volt úgy ezek, mint az egész ország lótenyésztésének újjá alkotására nézve. Az ő kitűnő szakértelme és erős keze küszöbölte ki a ménesből a nem oda való anyagot, viszont ő fejlesztette a megmaradottat arra a magaslatra, hogy az angol telivér-törzs ivadékai nemcsak biztosítékaivá lettek a monarchia ma már nagygyá nőtt telivér-tenyésztésének és versenyügyének, hanem a külföld pályáin is tiszteltté tették a magyar tenyésztést; más felől pedig a telivértörzs mellett olyan, közel 200 anyakanczából álló, magas angolvérű félvértörzs képződött, mely ma már a hazai tenyésztésnek a legkiválóbb méneket adja, s a melyet a külföld szaktekintélyei is, példáúl az angol Chaplin, készséggel elismernek a világ legelső angol félvér méneséűl.
Az angol telivér-tenyésztés zöme a volt grófi tágas parkban van. Kiváló része e parknak a festői fekvésű Wenckheim-halom, gróf Wenckheim Béla néhai miniszterelnök emlékére, ki oly sokat tett Kisbéren a telivér-tenyésztés előmozdítására. Egy lapály övezte dombon, évszázados fenyőktől környezve áll az egyszerű emlék. Aljában terülnek el a paddock-ok, s az egy útczasorból álló Ritter falucska, melynek zsúpfödelű csinos házikói egyenkint két-két telivérkancza istállójából állanak, a hozzájuk tartozó befásított téres kifutó helylyel, hol a kanczák és csikók szabadon futkározva legelhetnek. Hátrább vannak az idegen telivér kanczák számára készűlt istállók és kifutó helyek, hova nemcsak a monarchia, de a külföld lótenyésztői is évente 3-4 száz kanczát hoznak a kisbéri telivér ménekhez. Az előtérben áll a volt grófi kastély, melyben ma főleg irodák és vendégszobák vannak; előtte csinos nyári és téli lovagló helyek, körötte a törzsmének és yearlingek, meg az idomításban levő és használati lovak terjedelmes istállói csoportosúlnak.
A látogatóra nézve legérdekesebb itt a telivér mének ép oly egyszerű, mint czélszerű beosztású istállója, hol tágas rekeszekben állanak a legértékesebb mének, s a hova mindig bizonyos elfogultsággal lép be laikus és szakértő egyaránt. A laikust elfogja az, hogy egy-egy ily mén ára 60, 80, 100 ezer forint, sőt némelyike több is, a szakembernek pedig eszébe jut a sok emlék, a mely az istállóhoz fűződik. Itt állt – hogy csak egy párt említsünk – évek hosszú során át a kitűnő lovak kitűnője, az „öreg” Buccaneer 1865 november 15-étől 1887 ápril közepéig, mikor a lónál ritka életkor, a 30 év terhe alatt leroskadva, a budapesti állatorvosi akadémiára szállították, hogy megszabadítsák az aggkor terhétől. Ivadékai úgy Anglia, mint Európa egyéb versenypályáin a legelőkelőbb versenyeken is sűrűn aratták a babérokat a magyar tenyésztésnek, az utána származott nagy számú félvér-ivadék pedig tenyészanyagunk színe java lett, hasznot hozva úgy a magán-ménesek tulajdonosainak, mint a kis-tenyésztőnek. Hogy ezen a milliókra menő közvetett hasznon kivűl közvetlen is mily haszna volt, azt pár rövid számadattal világítjuk meg. A 2.600 font sterlingen és egy telivér kanczáért megvett mén a kisbéri ménesnek hágatási díjakban és csupán telivér-csikóiért, – tehát nagy számú félvér-ivadékait nem is számítva – 470.675 forintot jövedelmezett, a versenypályákon pedig csikói Angliában, Francziaországban, Németországban és monarchiánkban több mint két millió forint díjat nyertek.
A Wenckheim-halom Kisbéren.
Pállya Czelesztintől
Ugyancsak ez istállóban álltak a lótenyésztésünkben oly mélyreható nyomokat hagyott Cambuscan, Bois-Russel, Verneuil, Doncaster, Gunnersbury, Craig-Millar; innét eredt a Kincsem, a csoda-kancza, mely 54 versenyben futván, soha le nem győzetett és tulajdonosának hat tiszteletdíjon kivűl 199.705 forintot nyert össze csak versenydíjakban. Itt állott továbbá a Kisbér nevét nagy győzelmeivel világhírűre emelt Kisbér mén is, és még számos más, messze földön híressé vált mén.
Érdekes az esztendős telivér-csikók istállója is. Az előbb anyjukkal a paddockban szabadon futkározó csikókat félesztendős korukban elválasztván, itt gyűjtik össze, s a bőséges zabot és a szénát még tejjel és tojással is megtoldva fejlesztik növekedésüket, valamint az istállóhoz tartozó körpályán naponként való rendszeres jártatás, később futtatás által készítik elő jövendő hivatásukra, a versenyzésre. Itt aczélozódik a csikó izma, itt szerez oly ügyességet, hogy mikor évente május végén árverést tartanak, már bemutathatja futóképességét, s így a vevő ezt megismerve, fizetheti meg érte a rendszerint elég magas árt, mely átlagban véve darabonként 8.000 forint körűl jár, de egyeseknél 6, 8, 10 ezer forintig, sőt kivételesen ezen felül is emelkedik.
A kastély előtti lovagló-iskolákban láthatni azután még a reggeli órákban katonás egyenruhába öltöztetett lovász fiúktól lovagoltan a három évet betöltött félvér kancza- és méncsikókat is, a mint nyereg alá szoktatva eleinte lépésben, majd ügetésben és vágtatásban gyakorolják őket, hogy azután a kanczákat rendszeres idomítás alá véve, versenyt rendezzenek velük. Azt az elvet ugyanis, mely az angol telivért megteremtette, s a mely minden egyéb lófajta fölött elsőbbséget biztosított neki, hogy t. i. csak az idomításban és versenypályán egészség, erő, és futó képesség tekintetében kipróbált lovak használtassanak tenyésztésre, s nemzzenek még erősebb, győzősebb ivadékot, a kisbéri félvér-tenyésztésben is alkalmazzák. A fiatal kanczák közűl ugyanis csak azokat tartják meg a ménesben, a melyek nemcsak legjobb testalkatúak, hanem a melyek idomításban és versenyben is kipróbáltattak. Ugyanezen szempontból évente meddő kanczákat valamint méneket is nagyobb számban küldenek a lovagló iskolákba és vadásztársaságokhoz kipróbálás végett. Ennek a minden állami ménesben szokásos eljárásnak és az edzve való nevelésnek köszönheti jórészt a magyar ló azt a szívósságot és kitartást, mely oly nagy jelessége a használatban, s mely egyik legfőbb oka a külföldön lovaink keresett voltának.
Kisbér.
Telivér kancza csikóval a Ritter-falucskában. Fiatal kanczák betanítása. Legelő ménes.
Vágó Páltól
A fő telepen kivűl az egyes majorokban, hová virágzó vagy kalásztól terhes vetések közt árnyas fasoros útak vezetnek, télen tágas, magas, szellős istállókban, nyáron téres, gyepes legelőkön tartják a félvér ménest, külön-külön a kanczákat, s kor és nem szerint elválasztva a csikókat. A csikók még anyjuk mellett is folyton emberek közt levén és szelíd bánásban részesűlvén, kezesekké válnak, utána mennek az embernek, s ki félénkebben, ki tolakodóbban, a kabátot is meghúzogatva, esd egy-egy czirógatásért, egy-egy darabka murokrépáért vagy czukorért. Majd egymás közt játszanak, birkóznak, futkosnak, mint valami csapat iskolásgyerek, s közöttük is észrevehető, hogy mint tart pajtásságot, vagy idegenséget egyik a másikkal, hogy az idősebbek mennyivel komolyabbak a fiataloknál, meg hogy a kanczacsikók játéka inkább enyelgőbb, a méncsikóké inkább veszekedőbb. Majd azután közre fogják őket a fürge paripákon ülő csikósok, kék lobogós újjú ingben s gatyában, sárga pitykés piros mellényben és sapkában (ez ugyanis náluk a szabályszerű közös hadseregbeli szolgálati egyenruha) s pattogó karikásokkal terelik őket ide-oda, hol lépést, hol ügetve, körben, vagy hoszszában. Az élénk, mozgékony képből csak a szürke csacsi válik ki az ő elpusztíthatatlan nyugalmával, kénytelen kelletlen el-elmaradozó futásával. Neki csak ritkán akad igazi pajtása a csikók között, de ott tartanak egyet-egyet nyugalmas semittevésben minden osztálynál, hogy a csikók megszokják a látásukat, lévén a lónak az a sajátsága, hogy ha nincs hozzá szokva, megijed hosszú fülű fajrokonától. Az összes ménesbeli lóállomány Kisbéren jelenleg mintegy 800 darab, míg a méntelepekben 409 darab kisbéri nevelésű mént használnak a köztenyésztés javítására.
A fajtabeli különbséget nem tekintve, nagyban és egészben véve ugyanazt a képet találjuk Bábolnán is, a hova Kisbérről Tárkány községen keresztűl egy rövid óra alatt átkocsizhatunk. Míg Kisbérnek az a föladata, hogy angol telivér, de főkép magas angol vérű anyaggal lássa el a tenyésztő gazdákat: addig Bábolnán az arabs vért tenyésztik az ország azon vidékei számára, a hol a gazdák kezén levő keleti vérű kancák még nem elég termetesek ahhoz, hogy a nagyobb méneket lehessen hozzájuk használni, vagy a hol a tenyésztés és kivált a fölnevelés és tartás még nem jutott odáig, hogy az angol vérű lónál okvetetlen megkivántató bőséges takarmányt és nagy gondozást meg tudnák adni úgy a kanczának, mint csikójának. A bábolnai ménesből 334 mén áll jelenleg az állami méntelepeken, míg az összes ménesbeli lóállomány mintegy 600 darab.
Bábolna sokkal régibb ménes, mint Kisbér. II. József császár uralkodása alatt 1789/90-ben vették meg 450.000 forintért a Szapáry grófi családtól a katonai kincstár számára, azzal a czéllal, hogy fiókintézete legyen a mezőhegyesi ménesnek, mely akkortájt pótlovakat szállított a hadseregnek, sőt igen nagy mennyiségben ökröket is ugyancsak a hadsereg és Bécs városa élelmezésére. Ennek a föladatnak megfelelően tehát ott a múlt század utolsó és a jelen század első éveiben rendszeres tenyésztés alig folyt, mindamellett, hogy a ménes időközben 1806-ban önállósíttatott. A század elejének sulyos évei, a háborúk – melyek egy ízben a ménest a francziák elől Mezőhegyesre menekűlni is késztették – gátolták a rendszeres munkát, úgy, hogy csak 1816-ban állapították meg elvben, hogy a bábolnai kanczákat keleti vérű ménekkel fogják párosítani.
Bábolnai tehenészet.
Pállya Czelesztintől
Kezdetben ugyan nem tartották meg szigorúan ezt az elvet, mert a rosičresi franczia méntelepből zsákmányolt, továbbá a Fechtig báró által, valamint egyes kereskedők útján vásárolt keleti mének mellett a kopsani udvari ménesből oda áthelyezett spanyol ménekkel is kereszteztek vagy tíz éven át, sőt kladrubi ménekkel is tettek kisérleteket. A harminczas évek óta azonban tisztán keleti vér tenyésztése folyt és foly, mely vérnek fölfrissítése czéljából több ízben hoztak ide keletről eredeti arabs méneket és kanczákat. Ily czélból jártak vásárlással megbízott küldöttségek 1836-ban Sziriában, 1843-ban Egyiptomban, 1852-ben, majd ismét 1856-ban megint Sziriában, míg a legutóbbi beszerzés már csak 30 évvel későbben, 1885-ben történt, miután időközben a ménesnek 1869 január elején a földmívelési kormányzat kezelésébe történt átvétele alkalmával Mezőhegyesről helyeztetett át 45 arabs kancza azon kevésbbé fejlett, vagy jellegtelen, vagy egyébként hibás kanczák helyére, melyeket az átvevő bizottság a Bábolnán való továbbtenyésztésre alkalmatlanoknak ítélt. Az azóta folyt következetes tenyésztés, úgy szintén a bővebb takarmányozás hatása alatt a bábolnai ménes lovai, a mellett, hogy keleti jellegüket szépen megtartották, nagyobbodtak, csontosodtak, izmosodtak, úgy, hogy az ott tenyésztett anyag az állandóan tiszta vérben való tenyésztés mellett is jóval termetesebb az eredeti arabsnál, megfelelvén a jelenkori szükségletnek, mely úgy a hátaslónál, mint a könnyű hámoslónál is szereti a termetességet. A tenyésztési elv az, hogy azokat a kanczákat, a melyeknek ivadékai már némi eldurvúlás, s a keleti jellegből való kivetkőzés kezdetét mutatják, eredeti arabs ménekkel, vagy azok egyenes ivadékaival párosítják; ott ellenben, a hol a test kisebbedése, elfinomodása mutatkozik, saját tenyésztésű termetesebb méneket használnak. Míg a kisbéri ménes nagy értékével, nemes vérével s érdekes tenyésztési eredményeivel köti le az embert: a bábolnai inkább érdekességével, kedvességével hódít. Az arabs ló formái kecsesebbek, a ménesek színezete is élénkebb, változatosabb, a mennyiben az angol vérből már kiküszöbölt szürkék különféle árnyalatai tarkítják a társaságot, s maguk az állatok barátságosabbak, még kezesebbek; bár ideges természetük miatt évente párszor megesik, hogy egyik-másik lónak minden ok nélkűl való megrezzenésére megszalad az egész ménes és eszeveszett vágtatással rohannak tüskön-bokron át mindaddig, míg teljesen ki nem fáradtak. Ilyenkor egy-egy részüket néha a harmadik határban szedik össze. Növeli a látogatóban a kellemes hatást a lovaknak igazán nemes és hozzá még kecses jellegén kívül az is, hogy az egész ménes nagyon könnyen áttekinthető. A század elején, a nem épen szemgyönyörködtetésre szánt s elég rideg katonai modorban, de szélszerű beosztással épült fő telepen együtt vannak a mének, a kanczák és az idomításra kerűlő csikók istállói, a zárt udvar közepén a födött, valamint a fenyűkkel körűlültetett nyitott nyári lovaglóiskolával, s az évjáratoknak a külső majorokban elhelyezett istállói is pár percznyi, legfeljebb negyedórai kocsizással elérhetők. Szinte sajnálja a látogató, hogy oly rövid az út, mert valóban ritka élvezet valamely szép júniusi délután, mikor minden vetés a legszebb fejlődésben van, s friss széna teszi illatossá a levegőt, szép mozgású jó négy bábolnai szürkével, kényelmes kocsiban, pompásan kavicsozott útakon körűl járni ezt az egy tagban terűlő, szelíd hullámú dombjairól egészen áttekinthető birtokot, mely mindenütt befásított útjaival, ligeteivel, erdőivel igazán valami óriás parkhoz hasonlít, melynek üde zöldjét szapora egymásutánban tarkítják a legelésző változatos színű ménesek, a piros-tarka simmenthali-fajú gulyák, s a juhnyájak, meg a künn dolgozó jármos ökrök fehér csoportjai.
A fölnevelés, edzés, gyakorlás, kipróbálás ugyanazon alapelvek szerint tőrténik, mint a kisbéri ménesben. A származó szaporúlatból a fiatal méneket itt is, mint a másik ménesben, a méntelephez osztják be, a fölös számú fiatal kanczákat pedig, a melyek a ménes létszámának kiegészítésére már nem szükségesek, Budapesten szokták mindig október elején elárverezni. Azon felűl a bábolnai ménes – Európának ma már jóformán egyedűli számot tevő arabs ménese – neveli nagy részt a magyar testőrség híres szürke nyergeseit, ugyanez látja el Horvátországot és Boszniát is arab ménekkel, sőt külállamok, példáúl Bulgária, meg egy ízben Japán is, szintén itt kerestek arabs vérű javító méneket (korrektorokat).
Úgy a kisbéri, mint a bábolnai ménesekkel terjedelmes gazdaságok vannak kapcsolatban. A kisbéri intézet területe 11.255 kataszteri hold, a bábolnaié pedig 7.105. Míg a ménesek tisztán katonai kezelés alatt álltak s a gazdálkodást is a ménes-parancsnokok alá rendelt katonai tisztviselők katonai cselédséggel vezették: e gazdaságoknak kizárólag az volt a föladatuk, hogy a ménest legelővel és takarmánynyal ellássák. Mióta azonban ez intézeteket a földmívelési kormány kezeli, s a gazdálkodást a méneskezeléstől egészen elválasztva, polgári tisztviselők polgári cselédséggel viszik, a ménesek ellátásán kivűl még az is föladatuk a gazdaságoknak, hogy az országos lótenyésztés kiadásainak fedezéséhez jövedelmükkel hozzájárúljanak, sőt azon felűl, a mennyire az említett kettős főszempont megengedi, oly mintaszerű gazdálkodást is folytassanak, a melyből a tapasztalás végett oda forduló gazdák hasznos okúlást meríthessenek.
Egy negyedszázad óta ez irányban is folytatott kitartó és következetes munka után ma már oda jutottak e gazdaságok, hogy említett föladataiknak sikeresen eleget tesznek. A legelőkön és kaszálókon előállított, mindig elegendő és jó takarmány segíti a ménest az anyag fejlesztésében, azon felűl pedig maguk a gazdaságok is kiterjedt állattenyésztést folytatnak. Nevezetesen a kisbéri gazdaság ardenni vérű igáslovat, simmenthali és bonyhádi marhát, rambouillet birkát és berkshire-sertést tenyészt; tejgazdaságának vaja és csemegesajtja keresett, míg a bábolnai ménesbirtok simmenthali szarvasmarha-törzse úgy szám, mint minőség tekintetében ritkítja párját; ugyanitt, mint már említettük, rambouillet-birkát és mangolicza-sertést is tenyésztenek.
A bőségesen trágyázott, gőzekével s egyéb jó fölszereléssel alaposan megmunkált és czélszerű vetésforgásokra beosztott földek nagy átlagokban termő gabonáját mindegyik birtokon saját gőzmalmok őrlik meg, míg a nagyban termesztett burgonyát ugyancsak a gazdaságokkal kapcsolatos keményítő-gyár dolgozza föl, a burgonyatörkölyben olcsó és jó takarmányt szolgáltatván vissza a gazdaságok nagy marhahízlalásának.
Változatos, élénk, egészen a kor színvonalán álló és sok irányban érdekes és értékes tanúlságokat nyújtó ma már e gazdaságok működése.
De az emberiségi szempontokat is kellő figyelemben részesítik ez intézetekben. A cselédség családonként külön szobákban lakik, s munka közben előfordúlható balesetek ellen biztosítva van; gyermekei – úgy a fiúk, mint a leányok – az intézeti iskolákban nyernek oktatást; a betegeket akár háznál, akár a mindegyik birtokon levő kórházban az intézeti orvosok ingyen gyógyítják; a vallásosság ápolására is minden vallásfelekezethez tartozó alkalmazottak részére gondoskodnak az intézetek.
Bábolnai csikó-ménes.
Pállya Czelesztintől
