III. Göcsej és környéke s a Muraköz.
III. Göcsej és környéke s a Muraköz.
Göcsej fekvéséről, nagyságáról, határáról már szóltunk. Az az egész terület, melyet éjszakon a Zala, keleten a Nagy-csatorna vize, délen a nagykanizsa-letenyei út s nyugaton a Kerka vize határol, majdnem a kietlenségig egyhangú hegyek és völgyek, dombok és keskeny lapályok tömkelege, melynek Bánok-Szent-György körűli déli fele inkább laza lősz, Nova fölött terjedő éjszaki fele inkább kötött agyag. Sehol nagyobb emelkedés és sehol tágasabb sík. Minden darab sűrűn benőve foltonként és részenként fiatalabb erdőkkel, cserjékkel, zöld legelőkkel. Minden kis völgyben egy-egy kicsiny falu, minden kis mélyedésben egy kicsiny patak. Falu, templom, ház és ember mindenütt egyforma. Legmagasabb dombja, mint Bánok-Szent-Györgynél a puszta-magyaródi emelkedés, vagy Milei-Rózsásszegnél a Csonka-hegy, 300 méter magasságra emelkedik; közép dombjai, mint Lövőtől délre az Irsa-erdő, Ballahida mellett Iborfa, Nova fölött a Nagyhegy, 250–260 méter magasak; legalacsonyabb részei 200 métertől emelkednek fölfelé. Az esőzés gyakori az év minden szakában, őszszel-tavaszszal alig szünetel, télen gyakran majdnem eltemeti a hó egész Göcsejt. De éghajlata épen ezért télen enyhébb, nyáron hűvösebb. Van benne vagy száz patak. Éjszakra a Zalába folynak innen a Jáni, Keresztúri és Szent-Mihályfa patakok, s dél felé a Göcsej nyugati sarkában a Kerkába folynak a Kutas, Mihom, Turti, Győrökház, Medes patakok. Göcsej közepén egyenesen dél felé folyik a Cserta a salonfai, kis-lengyeli, gellénházi apró patakokból növekedve. Ortaházánál a Cserta magába veszi a Berek-patakot, Bördöczénél pedig a keletről kigyózva folyó Váliczkát. Még egy más patakot is neveznek Váliczkának, mely Sárhida és Boczföld körűl eredve egyenesen éjszak felé folyik s Egerszeg alatt ömlik a Zalába. A Cserta folyó Szécsi-Sziget fölött egyesűl a Kerkával.
Fent Zala-Lövő közelében Göcsej éjszaki határán fekszik Cseb. Kisded falu a felső Zala völgyén Salomvárral szemközt, erdős, dombos, termékeny vidéken. Egy kisded patak csörgedez mellette le a Zalába. Arról nevezetes, hogy a ma is élő s a felső tiszai megyékben ma is virágzó egykor hatalmas Csebi Pogány nemzetségnek hétszáz évvel ez előtt e kis falu volt ősi fészke. E család régebbi neve állítólag Herczeg volt s e néven német jövevény a Haholdok, Wolferok, stb. beköltözésének idejéből. A Herczeg-családnak I. Károly 1328-ban adományozta Csebet. E század vége felé Palkonya és Eger-Arácsa mellett egy magánosan kiemelkedő hegyen várat építettek s ezt maig is Pogányvárnak nevezik. Ettől fogva Csebi Pogány néven él a család. Egy másik váruk is volt a Kigyós patak körűl, a Kigyósvár, melynek azonban ma már sem biztos helye, sem emléke nincs meg. I. Mátyás alatt magasra emelkedik a család. Péter az 1504-iki országgyűlésen zászlós úr s Pozsony várának kapitánya. Az 1484-iki osztálylevelük szerint 19 várost és falut bírnak Zalavármegyében. Ezek közt van Zala-Lövő ősrégi római telep, a rómaiak idejében Leontinum név alatt a megye nyugati határán a felső Zala völgyén. Az osztálylevél Zala-Leve néven említi. Itt 1480-ig augusztinus barátok zárdája állott fenn. Zala-Lövő kezdetleges vára Kanizsa eleste után gondosan megerősíttetett.
Göcsej éjszak-nyugati sarkán erdős és patakos halmok közt fekszik Ebergény, kis falu, a Zala és Vas megyékben előkelő Ebergényi család ősfészke, s most is a család birtoka. A családot Ebergényi László emelte föl. I. Lipót, József és III. Károly királyok vitéz katonája s tábornoka, ki II. Rákóczy fejedelemnek túl a dunai seregével is változó szerencsével harczolt. Zala-, Vas- és Sopronmegyében részint szerezte, részint tetemesen növelte a család bellatinczi, botfai, bagodi, csákányi, csepregi, iványi és keszthelyi javát, melyek nagy része azonban ma részint elöröklés, részint elörökítés által más családok kezére jutott.
Göcsej közepén fekszik Nova, egykor a veszprémi püspökségnek, 1777 óta a szombathelyi püspökségnek birtoka, melynek itt mintegy 5000 magyar holdnyi, főleg erdős birtokterülete van. Fekszik a Cserta völgyén, erdős, hegyes vidéken. Göcsejnek voltaképen ez a közepe. Járási székhely. Említésre méltó éghajlatának nyári hűvössége és téli enyhesége.
Nova közelében van Himföld, népes puszta Náprádfa és Mikefa szomszédságában. A XIV. és XV. század okírataiban, de korábbi időről is gyakran találkozunk a Hym névvel mint családnévvel és birtokossal. E puszta is előfordúl Hymfeulde néven. I. Mátyásnak volt egy kedvencz híve, Hymfi. Kisfaludy Sándor első nagy és legszebb műve, „Himfy szerelme” czíméhez e pusztától s ennek egykori urától vette az elnevezést.
A déli Váliczka völgyén egy hegyfok lábánál, mely a völgyet összeszorítja, fekszik Bánok-Szent-Györgytől nyugatra Kányavár, melyet hajdan Kanyóvárnak és Kányaföldének is neveztek. Volt egy kisded régi vára, mely a váliczkavölgyi út fölött uralkodott. Ez volt legkisebb erőssége a vármegyének. Egy időben a török is bírta.
Megemlítésre méltó még itt Zajk, Letenyétől éjszakra fönt a hegyek közt fekvő kis falu, melyen át egy kis patak csörgedez. A nagyvásonykői gróf Zichy-családnak ez az ősi fészke. E család ősét Zayknak nevezték. Gál a Zayk nemből 1350 körűl élt s ennek fia volt Paska. Ennek fiai László és Jakab már használják a Zichi előnevet, mely azután családi név lett, melyhez előnévűl a vásonykőit csak a XVII. század óta vették föl. Zajk most leányági jogon a Széchyek és Szápáryak után gróf Andrássy Aladár tulajdona.
A Göcsej déli oldala és a Mura közt egy kevéssé hullámos kisebb síkság terűl el, melyet a Murába dél felé futó patakok öntöznek. Itt van Becsehely, egykor a dúsgazdag Csúzy-család nagy uradalmával, mely most többek birtoka. Itt van Tót-Szent-Márton, pár ezer lakosú nagyobb község és Letenye virágzó kis város és járási székhely, közel a Murához.
Göcsejtől nyugatra és délre a Muráig egy szép háromszög terűl el, melynek déli oldalát a Mura, keleti oldalát a Kerka öntözi, éjszaknyugati bezáró oldalát pedig Vasmegye képezi. A Kerka folyó bent Vasmegyében ered, Ramocsánál több ágon Zalamegyébe lép s magába szedve Göcsej összes vizeit, Kerka-Szent-Királynál a Lendvával egyesűl. A Lendva vize is Vasban ered s Zalába átlépve a Kebele, Paragos, Nemesnépi és Nagy-völgyi patakoknak a Hidvég-csatornában egyesűlt vizeit s a Bagonicza, Radamos és Feketeér vizeit összegyűjtve, az így megnőtt Lendva folyón és az Adorványi csatornán át a Kerkával egyesűlve, Felső-Szemenyénél ömlik a Murába. Alsó-Lendva fölött közel a határhoz fekszik Dobronak, a Bagonicza-patak két partjára építve. Ez is az alsó-lendvai és lenti uradalmak kiegészítő része s a Nádasdyaknak egykori kis vára. A mohácsi vész után ez is őrséggel volt ellátva, de Nemti megerődítése folytán jelentőségét elvesztette s országos véghelylyé nem tétetett.
Ettől keletre a sík közepén a Nagyvölgyi patak mellett fekszik Resznek nagy község, egykor a XIV. században virágzott s később is hatalmas Egerváry-család tulajdona, melyet Miklós fia, Mihály kapott adományúl Zsigmond királytól 1403-ban. Az első adományos Mihály várépítésre is kapott engedelmet s valószínűleg ő építé Resznek várát, mely azonban sokkal kisebb volt, mint sem a török ellen sikerrel lehetett volna használni. Ma e várnak nyoma sincs.
Említendő továbbá a felső Kerka völgyén Szent-Erzsébet, mely a megye nyugati határán buja tenyészetű erdős hegy lábánál fekszik. Hajdan egy falu, most Alsó- és Felső-Szent-Erzsébet néven két falu, amaz az Eszterházy herczegi, emez a Szápáry grófi családé.
A Kerka völgyén van Szécsi-Sziget. Két század előtt kihalt nagy család nevét és emlékét őrzi e helynév. A XIV. század óta a rimaszécsi Széchy család felső-lendvai ága bírta, melynek utolsó fisarjával, Péter vasvármegyei főispánnal 1684-ben magva szakadt. Ennek neje volt gróf Batthyány Teréz, leánya Katalin pedig gróf Nádasdy Ferenczné lett. A zala- és vasmegyei birtokokat most részint leányági öröklés, részint adomány és vétel czímén az Andrássy, Batthyány, Szápáry és Széchenyi grófok bírják.
Szécsi-Sziget az alsó Kerka völgyén a Kerka és Cserta folyók összetorkollása alatt egy gyönyörű völgyön fekszik s mint neve is mutatja, egykor patakok és mocsarak által körűlvett sziget volt. Keletről buja növésű gesztenyés, erdős magaslatok emelkednek föléje. Már a mohácsi vész előtt is fennállott régi várát Kanizsa eleste után az 1608-iki országgyűlés szükségesnek látta jó karba helyezni, s úgy ez, mint a következő országgyűlések gondoskodtak részére pénz- és munkabeli hadisegélyről annyival inkább, mert Vasba és Stájerba a kanizsai török portyázó csapatok útja rend szerint a Kerka völgye volt. A megye közepes terjedelmű váraihoz tartozott.
A Muraköz, Zalának e legdélibb része, mely a perlaki és csáktornyai járásokra van felosztva, 150 jómódú horvát községet és mintegy 40 népes pusztát foglal magában. A Mura-Szerdahelytől és Csáktornyától nyugatra eső és Stájerra dűlő hullámos, dombos részt kivéve, mindkét járás sík föld, helyenként kavicsos altalajú, egészben termékeny áradvány-talajjal. Éjszakon a Mura határolja. Délről Varasdmegyétől a Dráva választja el, melynek száz meg száz kanyarúlata, szigete és öblözete helyenként buja fűzesek, rekettyések és égererdők közt hömpölygeti gyakran áradó, iszapos vizét Légrád felé, hol végleg elhagyja Zalamegyét.
Légrád ősrégi telep, most jelentékeny nagyságú mezőváros a Dráva jobb partján a Mura torkolatával szemben, a Dráva szakadékos ágai közé építve. Itt is vár volt már a mohácsi vész előtt, mely e vész után azonnal megerősíttetett. A XVI. és XVII. században a Zrinyiek birtoka; az 1567-iki s későbbi országgyűlések a vár jó karban tartásáról gondoskodnak s a Zrinyi-uradalmak és Muraköz hadi közmunkáját ide rendelik. 1704 őszén a kuruczok itt megvernek egy labancz sereget s ennek vezetőjét Jellasich Gábort, a mint a Murán át menekűlni akar, agyonlövik s a révet is elfoglalják.
Légrád közelében feküdt Zriny- vagy Zerinvár. E hajdan történelmi nevezetességgel bíró várnak ma már nyoma sincs, s még helye is, hol egykor állott, egész biztossággal csak nehezen állapítható meg. Közelében Zrinyi kútjának nevez egy dűlőt a nép. Ez emlékeztet csupán itt a nagy történeti család nagy nevére. Zrinyi Miklós, a költő, itt a Mura és Dráva összefolyásánál fekvő s két oldalról a vizektől védett háromszögben építtetett 1658-tól 1660-ig egy nagy terjedelmű úgy nevezett sárvárat, mely vízárkokkal, kellő földbástyákkal ellátva, az egész vidéknek egyik legjobb erődévé vált. Fényes és győzelmes hadjáratában, melyekkel a töröknek oly nagy károkat okozott, e vár volt vitéz seregeinek pihenő, gyakorló, fölszerelő s visszavonúlási telepe. 1664-ben a török elfoglalta e várat, s annak minden épületét, erődjét és bástyáját levegőbe röpítette. Így enyészett el a vár örökre, mint elenyészett néhány év múlva a hatalmas és dicső Zrinyi család is legalább fiágon.
Perlak a Muraköznek egyik járási székhelye és központja, a Dráva közelében fekvő csinos mezőváros termékeny vidékkel s horvát ajkú lakossággal. A gróf Festetichek birtoka a körűlfekvő nagy uradalommal. 1480-ban I. Mátyás idejében először hatolt idáig egy 8.000 főből álló török sereg, mely ellen a király Zalamegye nemességét fölkelésre szólította, s maga is személyesen itt táborozott.
Perlaktól nyugatra két egymást keresztező vasútvonal központján fekszik Csáktornya. Egykor az Ernuszt-Hampó családé volt. Roppant uradalom volt, hozzá tartozván Stridó, Kaproncza és Szent-György várak s az ezekhez tartozó falvak is. Zsigmond király 1405-ben 48.000 forintért Cilley Herman grófnak adományozta. A Cilleyek után Ernuszt-Hampó János szerezte meg adomány útján a csáktornyai uradalmat. Ennek utódai magtalanúl elhalván, a király 1546-ban Zrinyi Miklós gróf horvát bánnak adományozta. A Zrinyi-féle birtokok a következő században részben hűtlenség vádja, részben magszakadás következtében a koronára szállván, Csáktornya a XVIII. század elején Althan grófnak adományoztatott. Az Althanoktól gróf Festetich György szerezte meg a múlt század végén, s most ennek unokája gróf Festetich Jenő bírja. Végűl említendő a Stiria határához közel, bent a hegyek közt fekvő Stridó kis város, középkori várának omladékával.
Csáktornya a múlt században.
Egykorú metszet után rajzolta Cserna Károly.
