Nagy-ipar, kézmű-ipar, kereskedelem és közlekedés.
Nagy-ipar, kézmű-ipar, kereskedelem és közlekedés.
Felső-Ausztria, miként kimutattuk, kiválóan földmívelő ország; lakosainak csak egy hatoda foglalkozik az ipar és a kereskedelem terén. Mindamellett az ipari szorgalom termékei némely irányokban még kiválók is. Az utolsó, 1885 elején végzett összeszámlálás szerint közel 39.000 vállalat volt működésben, melyek közűl a nagy- és kis-iparra majd 23.000, a kereskedelemre és közlekedésre 15.000, és más kereseti adó alá eső vállalatokra kerekszámban 800 üzlet esett. Meg kell azonban jegyezni, hogy az iparűzők száma maga kevesebb, minthogy különösen a vidéken, több üzlet igen gyakran egyazon vállalkozó kezében van; valamint azt sem szabad szemünk elől tévesztenünk, hogy ebben a látszólagos nagy számban benne vannak egy részt azok az iparűzők, a kik az egész tartományban, kivált pedig a nehezen megközelíthető falvakban és városokban csupán a helybeli lakosokat látják el élelmi szerekkel, ruházattal és házi eszközökkel, tehát ezen a szűk körön túl semmi jelentőségök sincs, a milyenek a molnárok, a sörfőzők, pékek, mészárosok, szabók, csizmadiák, kádárok, asztalosok, lakatosok, stb., más részt pedig természetesen benne vannak azon házi-iparokhoz, kis-iparhoz és nagy gyártelepekhez tartozók is, melyekről a lakosok nemzetgazdasági jellemzése kedvéért bővebben kell beszélnünk.
Felső-Ausztria iparában nagy változatosság és különféleség mutatkozik, a mi a letelepűlés és művelődés történeti fejlődésével, meg általában a természeti föltételekkel kapcsolatos, milyenek: a talaj és termékei, a fekvés magassága, a klima, a folyóvíz és az útakkal való megközelíthetés. A mint a talaj hatalmas hegysorokká emelkedik és alpesi bájaival elragad bennünket, vagy mint szelid dombvidék vagy tágas síkság elmélázásra hangolja lelkünket: úgy fejlődött ellentétes irányokban az ipari tevékenység is. A régi, kevéssel megelégedő kézmű-ipart és a szerény, de általában jellemző házi-ipart sok helyen ott találjuk részint még életrevalóságában, részint hanyatló félben, részint pedig a nagy-iparhoz való átmeneti állapotban; legfontosabb közűlök három csoport, nevezetesen: a vas- és aczélipar Steyr és Kirchdorf vidékén, melynek jelenleg is igen nagy jelentősége van; továbbá a faáru-ipar Viechtauban Gmunden mellett, mely ethnographiai szempontból érdekes, és végre a vászon-ipar a Mühl-negyedben, melyet inkább a múltra való visszatekintés, mint jelenlegi fontossága szempontjából említünk.
Egy kaszagyár belseje Molle helységben Steyr mellet.
Sieger Viktortól
Eme házi-iparokon s helyileg rendkivűl konzervativ kézmű-iparokon kivűl gyári és nagy-ipar is keletkezett újabb időben Felső-Ausztriában, természetesen olyan helyeken, a hol a folyókban olcsó mozgató erőt találtak, a hol a nyers anyagot könnyen kaphatták és a honnan a gyártmányt olcsón és gyorsan elszállíthatták: a dombvidéken és a sík földön a Traun és a Duna partján, s újabban az Enns meg Steyr hegyesebb vidékein is.
Foglalkozzunk először is a legfontosabb csoporttal, Steyr városának és környékének vas- és aczéliparával, mely a legrégibbek és legjelentékenyebbek egyike Felső-Ausztriában; a legrégibb időkben a római birodalom határaig, a Dunáig terjedt és fegyvergyártással foglalkozott, későbben pedig a vas- és aczéliparnak minden ágát a legnagyobb sikerrel művelte és világhírt szerzett magának. Már Lauriacumban, Steyr mellett, nevezetes pajzs-gyár volt és a rómaiak védelme alatt élénk kereskedést folytatott éjszak felé vasárúival. Milyen tökéletességre emelték itt az ágyúgyártás technikáját a középkorban, bizonyítja a bécsi fegyvertárban őrzött amaz óriási vasléczekből készűlt kőszóró mozsár-ágyú, melyet Steyr városában kovácsoltak és a császárnak akarta ajándékozni, de a törökök állítólag elrabolták és csak legyőzésök után kerűlt ismét az osztrákok birtokába. Készítésének idejét körűlbelűl az 1430-ik esztendőre teszik. A berlini tűzérségi múzeumban is van egy kővető mozsár, melyet I. Miksa császár ajándékozott volt Wels városának s melyet Glockenton császári puskaműves („Pixenmacher”) készített Steyrban. A steyri kardok kiváló jóságát bizonyítják a későbbi századokból való huszár-pengék, „Fringia” (Ferdinandus Rex in Germania Imperator Augustus) felirással, melyek igen nagy mennyiségben készűltek Steyrban; továbbá a jól ismert Mária Terézia-pengék, melyek Törökországban nagy keletnek örvendettek és jól jövedelmeztek. Puskákat is nagyon régen készítettek már Steyr városában. A városi tanács már I. Miksa idejében, 1506-ban lövőházat építtetett, hogy derék fiatal vadászokat neveljen. Az iparnak ez az ága a következő években tovább fejlődött s fejlődését a XVIII. században az állam is előmozdította avval, hogy kincstári gyárat állított s puskaműves-tanfolyamot szervezett ott. Egy felső-ausztriai férfiúnak, Riedler Ferdinándnak az érdeme, hogy Spital am Pyhrn városában az első „damaskusi aczélt” előállította és kardokat készített belőle. A steyri vasipar, kivált pedig fegyvergyártása bizonyára a XV-ik században és XVI. század elején érte volt el virágzásának fénykorát, a mikor kitűnő gyártmányainak híre túl terjedt a haza határain és kereskedelmi összeköttetései messze szétágaztak.
Ha e rövid visszapillantás után a jelenlegi állapotokat vizsgáljuk, kétségtelenűl kitűnik, hogy Steyr városának a vas- és aczélipar sikeres műveléséhez a mai nagy verseny mellett is megvannak a szükséges tényezői. A város területén egyesűlő mozgató erőt ad itt a természet; a közel fekvő kohókból és vasfínomítókból, melyek az Eisenerz-Vordernbergi érczbányák körűl feküsznek, könnyű szerivel jut kitűnő minőségű vashoz és aczélhoz; munkásszemélyzete a régi hagyományos időkkel áll egyenes kapcsolatban s kereskedelmi összeköttetései szintén a régi időkből valók; mindez bizonyára szilárd alapja az egészséges ipari fejlődésnek.
Bicskagyár Trattenbachban.
Sieger Viktortól
A vas- és aczélipar főhelye magában Steyr városában s a környékén fekvő következő helységekben van: Sierning, Sierninghofen, Neuzeug, Grünburg, Steinbach, Molln, Losenstein, Stiedelsbach, Laussa, Trattenbach, Garsten, St.-Ulrich helységében. De a köztük fekvő kisebb helységek sem képzelhetők egy-egy kis hámor, kovácsműhely, szögkovács-, reszelő- s más egyéb műhely nélkűl. A vidéken a legtöbb helyen fölismerhető még a tulajdonképeni régi házi-ipar formája, természetesen az újabb idők haladása nyújtotta technikai változásokkal egyetemben. E házi-iparban való munkafelosztás mai napig is megvan, sőt a munkafelosztással kapcsolatos „czéhek” nyomai is megmaradtak. Ilyen híres czéh volt egykor a „penge-, villa- és kanálkovácsok” czéhe, a „köszörűsök”, „csiszolók”, „késművesek” czéhe. A mi időnk szelleme azonban szemmel láthatólag pusztítja a régi jó idők maradványait, melyek a csendes alpesi völgyekben még nem rég megvoltak, és a mai nagy-ipar kérlelhetetlen kézzel markol bele az ilyen népies csendéletbe.
E helyi ipar főtermékei asztali kések és villák, zsebkések, borotvák, bicskák, a melyeknek fanyele különböző színre van áztatva; kaszák, sarlók, reszelők, árak, szögek, korcsolyák, suszter-szerszámok, stb.
Késeket és villákat főképen Steyrban, Steinbachban és Neuzeugban készítenek. A bicskák különösen Trattenbachban készűlnek és a Keleten, Csehországban, Stiriában és Magyarországon van nagy kelendőségök. Évenként mintegy nyolcz millió asztali kés és villa, konyhakés és zsebkés, s mintegy tizenhat millió bicska kerűl innen kereskedésbe. Jelentékeny az árak a susztereknek való szögező-árak és foglaló-szögek gyártása is s a külföldi versenynyel szemben különösen az árak gyártása foglal tért a piaczon. A 8 1/2 millió árnak, melyett itt gyártanak, a felét a belföldön veszik meg.
Nemcsak a steyri, hanem az egész felső-ausztriai vas- és aczéliparnak legfontosabb ága, valóságos különlegessége a kaszagyártás, mely tiszteletre méltó történeti múlton alapszik, mondhatni ősrégi, a mennyiben egyes, ma is működésben levő műhelyek majdnem négyszáz esztendős fönnállásukat okiratokkal tudják bebizonyítani; hazája az Alpesek előhegyei közt azokban a völgyekben van, a melyek gazdagok vízerőben, nevezetesen a Kirchdorf-Windischgarsteni völgyben, Mollnban, a Steyrling és az Alm mellett; egyesek a tartománynak a Dunától éjszakra eső részeiben is vannak.
A még ma is (1885) munkálkodó 38 műhelyben 820 munkás van elfoglalva, a kik évenként több mint 2 millió kaszát és szecskavágót s körűlbelűl 150.000 sarlót készítenek. Érdekes ezek gyártásában a munkásnak rendkivűli elosztása. Egy kaszának az elkészítésében 16–18 munkás működik közre, a kik mindannyian csak bizonyos fogásokkal járúlnak hozzá tökéletes elkészűléséhez. A felső-ausztriai kaszák kitűnő aczéluk és szabatos elkészítésök miatt megérdemlett világhírre tettek szert a „régi jó időkben”. Császári rendeletek már a múlt században megengedték a felső-ausztriai kaszamíveseknek, hogy a maguk jelvényén és a czéhök bélyegén kivűl az osztrák tartományi czímert is ráüthessék gyártmányaikra, származáshelyök kitűntetésére. A felűlmúlhatatlan természeti körűlmények és a sok oldalú külső támogatások nagy ideig szerencsésen együtt működtek közre, hogy a felső-ausztriai kaszáknak és sarlóknak a piacz egész Európában megnyíljék; a legutóbbi időben azonban e körűlmények teljesen megváltoztak, s a külföldi verseny a kitűnő honi gyártmányt mindinkább leszorítja az idegen piaczokról.
Oroszországban és a dunai tartományokban, a hova jelenleg majdnem egyedűl kerűl évenként mintegy 4 milliónyi ausztriai kasza, igen keresett czikkek s csak jelvényeik (liliom, rák, vaddisznó, serleg, stb.). szerint vásárolják őket. E kiviteli árú legfőbb helye Moszkva, Rylszk, Varsó, Berdicsev és Kiev; további kereskedés útján a szibériai piaczokról még Khinába is eljut az ausztriai kasza. Kár, hogy a felső-ausztriai iparnak ez utolsó kiviteli helye is elvész nem sokára, minthogy számos németországi kaszamíves a maga olcsóbb, de rosszabb gyártmányát a legnevesebb felső-ausztriai jelvényekkel, bélyegekkel és czímerrel látja el jogtalanúl, ausztriai gyártmánynak jelzi bűntetlenűl és így a piaczot nevezetesen Oroszországban a maga számára hódítja s az ősidőktől nevezetes felső-ausztriai czégek hitelét rontja. Így küzd ma megmaradásáért végső megerőltetésssel ez az iparág, mely csak kevés évtizeddel is ezelőtt dús jövedelmet és áldást árasztott az alpesi völgyekre.
A reszelők még a külfölddel való versenyben is kitűnő gyártmányokúl szerepelnek s olcsóságuk miatt kivált a fürészráspolyok nagy kelendőségnek örvendenek a Keleten. A tüzes úton vagy kézi munkával készűlt szögekből mintegy 5 millió darab kerűl árúba; a hideg úton készűlt ú. n. gépszögek sok millió számban kelnek el.
A vázolt kis-iparral kapcsolatban megemlítünk mindjárt nehány kiváló gyártelepet, nevezetesen a schöndorfit (Vöcklabruck mellett), melyben öntött aczélból való reszelőket, vasúti kocsikra való rúgókat és tengelyeket, különféle fölszerelési részeket, lovas-katonáknak való nyergeket, a golyónak ellenálló mellpajzsokat, sisakpikkelyeket, védő ellenzőket, a golyószórókhoz való pánczéllemezeket, aczél ágyútalpakat, öntött-aczél-lövedékeket, kovács- és lakatos-szerszámokat, stb. gyártanak és a gyártmányokat Francziaországba, Svájczba, Romániába és Oroszországba szállítják. Megemlítjük továbbá az urfahri, linczi, welsi és steyri gépgyárat és vasöntő-műhelyt, a Lincz melletti lokomotiv-gyárat, a reichramingi sárgarézárú-gyárat és a lustenaui hajógyárat (Lincz mellett), a hol évek óta építenek folyami gőzösöket és teherszállító hajókat kivált az aldunai tartományok és déli Oroszország számára.
Legnagyobb műhely azonban a steyri fegyvergyár, mely csekély kezdetből támadt, de igen hamar világhírűvé lett. 1830-ban kezdte Werndl Leopold a fegyver-fölszereléshez való részek gyártását, melyeket részint a cs. és kir. katonai kincstár számára, részint bécsi fegyvergyárosoknak szállított; 1844-ben megvásárolta az oberleiteni (Steyr mellett) vízművet, melylyel a fegyver-részek gépekkel való készítésének vetette meg alapját; az ötvenes évekre esik a puskacsövek és szuronyok készítésének kezdete és már ekkor körűlbelűl 5.000 forint heti forgalmat tudtak elérni. Legjelentékenyebben emelkedett azonban a telep, midőn a Werndl József szerkesztette hátúl-töltő fegyvert 1867-ben a hadsereg számára elfogadták és a szükséges fegyverek legnagyobb részének elkészítésével a steyri fegyvergyárat bízták meg. Ez idő óta nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiát látja el rendesen és majdnem kizárólag ez a gyár puskákkal, legújabban a Mannlicher-féle ismétlő fegyverekkel, hanem – többnyire nagy mennyiségben – szállít lövő fegyvereket más országoknak is a világ minden részébe.
Így az Osztrák-Magyar Monarchiának szállított 1,100.000 darab Werndl puskán és karabélyon kivűl készítettek itt Poroszország számára 550.000, Bajorország és Württemberg számára 21.800 Mauser-féle fegyvert, Francziaország számára 110.000, Görögország számára 197.000 Gras-féle fegyvert, Románia számára 110.000 Henry Martini-, Szászország számára 14.000 Mauser-, Montenegro számára 20.000, Perzsia számára 23.000 Werndl-féle fegyvert, Spanyolország számára 1.000, Portugal számára 57.000 Kropastchek-féle ismétlő fegyvert. Ezenkivűl mintegy 500.000 fegyvert alakítottak át és igen nagy mennyiségű fegyverrészeket, mint puskacsöveket, szerszámokat, szuronyokat és egész fölszereléseket szállítottak a nevezett államoknak.
Minthogy a fegyverek iránt való kereslet igen változó, s olykor nagyon is gyönge, a fegyvergyár-társúlat igazgatósága szükségesnek találta, hogy valami új iparágat, nevezetesen a dynamo-elektromos gépek, íves és izzólámpák gyártását is fölvegye munkakörébe s ezt sikerűlt is Steyrban meghonosítani.
A faipar köréből kiemeljük a már említett fa- és játékárú házi iparát Viechtauban Gmunden mellett. A Höllengebirge éjszaki ágainak területén a Traun- és Atter-tó között, a kies Aurach-völgy mentén mintegy 377 család foglalkozik 755, munkára termett emberrel, többnyire durva mívű házi és mezőgazdasági eszközök, kanalak, esztergályos munkák, faragványok és játékárúk készítésével. Az elszórtan fekvő házak szegényes szobájában rendesen nemcsak a családfőt találja az ember szorgos munkában, hanem az asszonyt is egész családjával; a munkafölosztás annyira megy, hogy a leggyöngébb erő is fölhasználható és a szükség rá is kényszeríti valamennyit. Itt, ezen a paradicsomi szép vidéken, az idők viharaiban megszürkűlt hatalmas Traunstein aljában, lakókkal teletömött, gőzös, fülledt levegőjű, olykor csak apró ablaklyukakon világított szobákban készűl az a sok csinos dézsa, sajtár, kupa, vödör, kanna és mosdókád a „fenyőfa elefántcsontjából”, melyeknek Felső-Ausztriában, különösen pedig Bécsben és Budapesten nagy keletjök van. Itt készűl az a tömérdek játékszer, a sok fa-ló, bábu, tarkára festett doboz, kard, stb., melyek az aldunai tartományokban, jelenleg majdnem egyedűli piaczokon, igen sok bolgár, román és bosnyák gyermeknek okoznak igazi örömet. Az árúnak vásárra kerűléséről nehány kereskedő gondoskodik, a kiknek kezében van az egész üzlet, és a kik a munkásokat is – olykor igen nyomasztó alárendeltségben – tartják. A faragásra való fát a munkásoknak az erdőigazgatóság mérsékelt áron adja és elég baja van miatta, a mennyiben a faragni való fa szolgáltatása többféleképen akadályozza az erdőigazgatóságot s csökkenti az erdő jövedelmét a nélkűl, hogy a házi-iparral foglalkozó munkásoknak érezhetően használna; minthogy t. i. e munkások a kereskedők hatalmában vannak, a nyers anyagban való árleengedés többnyire csak ezek javára esik.
A viechtaui fafaragók egyes fogásokban többnyire bámulatos ügyességet érnek el, az eljárást egész a körmönfont egyszerűsítésig viszik s olykor a legnagyobb szabatossággal dolgoznak. Csak így magyarázható meg czikkeik meglepő mennyisége s előállításuk csekély költsége. Különben szerszámaik és egész technikájok elavúlt, formaérzékök alig van, vagy épen nincsen s azért készítményeik esetlenek, nem alkalmatosak és ízlés sem igen van bennök. Legújabb időben azonban azon igyekeznek, hogy a régi fa- és játékárú-ipart újra föléleszszék s részben átalakítsák; Neunkirchenben, a Viechtau szívében ugyanis faragó iskolát állítottak, melynek első föladata, hogy a munkások technikai eljárását javítsa és ízlését nevelje, a jövőben pedig arra törekedjék, hogy az árúkat, vagy legalább a jobb készítményeket a munkások érdekében egyenesen maga küldje szét a vásárra.
Ősrégi iparág a vászonszövés; egykor egész Felső-Ausztriában el volt erjedve, jelenleg azonban a tartománynak csak a Dunától éjszakra fekvő részeiben (az egykori Mühl-negyedben) van meg nagyobb mértékben. A fínomabb árú itt készűl három gyárban: Haslach, Lichtenau és Helfenberg helységekben. E gyárakban azonban aránylag kevés munkás van elfoglalva; sokkal több dolgozik odahaza darab számra és a közönséges árút készíti. A takács, kinek többnyire egy kis háza és valami csekély földje van, mely szegényes életmódjához megtermi neki a burgonyát és főzeléket, a fonalat a hozzá tartozó kellékekkel, olykor a szátvát is a gyártól kapja s a kész vásznat a kialkudott, gyakran igen sovány bérért beszolgáltatja. Ilyen módon foglalkoztatnak egyes kereskedők és kalmárok száz meg száz házi takácsot Rohrbach, Haslach, Aigen, Sarleinsbach, Peilstein s más helységekben. E takácsok a kedvezőbb évszakban saját földjüket mívelik és, különösen aratáskor, mezőgazdasági napszámosoknak szegődnek be, mivel evvel a munkával többet keresnek és jobban élnek, mint a szövőszék mellett. Mikor azonban beköszönt az ősz s a tél és más jövedelmi forrásuk nincs, ismét a takácsmesterséghez fordúlnak a szegények, mely legalább a nagy nyomorúságtól megmenti őket. A felső-ausztriai kézi takácsok száma jelenleg még mindig több ezernél; ezek évenként körűlbelűl 44.000 darab, többnyire lenvásznat készítenek több mint 350.000 forint értékben.
Pamutfonó kilencz van Felső-Ausztriában (három közűlök Kleinmünchenben), összesen kerek számban 150.000 orsóval és 1.500–1.550 munkással. Többnyire kevésbbé fínom pamutfonalat készítenek (2,750.000 forint értékben), melynek a monarchiában mindig jó kelendősége van. Kleinmünchen egyik fonójával kapcsolatban van egy gépre járó pamutszövő is; azon kivűl két ilyen pamutszövő van még Traunban és egy Vöcklabruckban. Jelentékeny lenfonó van Stadlban Lambach mellett, melyben 500 munkás dolgozik és fonalát részben a külföldre, Német- és Olaszországba szállítja. Végre meg kell még említeni egy gyapjúszövőt Linzben, mely e szakba vágó szöveteken kivűl készít tarka öveket Szerbia, Bosznia és Törökország számára, valamint zászlónak való szöveteket az osztrák-magyar tengerészet számára.
A felső-ausztriai papír-ipar jelentékeny és készítményei kiválóaknak mondhatók. Papirgyárak és faköszörűk vannak Steyrermühl, Nettingdorf, Steinbach, Wels, Traun, Hochpoint, Laakirchen, Obermühl, Schwanenstadt, Thal, Steyr, Steeg, Altenfelden és Weinlach helységekben. Ez az iparág 1.000-nél több munkás foglalkoztat. Készítenek mindenféle nyomtatáshoz való, iró- és csomagoló-papirost, valamint selyem- és szivarka-papirost mintegy 2 1/2 millió forint értékben. A gyártmányoknak keletök van a monarchiában, Romániában, Törökországban és Keleten.
Érdekes az ingás órák gyára Ebenseeben. Mintegy 50 asztalos és 150 órás, jobbadán mind fiatal munkás van itt alkalmazásban. Az évenkint elkészűlő 1.200–1.500 ingás óra, kitűnő volta mellett, olcsó és az egész monarchiában kelendő, sőt Spanyolországban, Angolországban és Amerikában is veszik.
A tartománynak sok és vízben dús patakja több mint 2.000 kisebb-nagyobb malmot hajt, melyek a helyi lisztszükségletet tökéletesen kielégítik. A sok házi malom, mely ezen kivűl van, meg az a körűlmény, hogy a pékek, a kik ezelőtt gabonájokat a malmoknak adták át megőrlés végett, az üzletökhöz szükséges lisztet jelenleg magok is egyenesen a nagyobb műmalmokból veszik: a bér-malmok állandó hanyatlását idézi elő a vidéken úgy, hogy a malmok már kizárólag csak a parasztoknak való őrlésre szorítkoznak s régen megszűntek jövedelmezők lenni. Ellenben a műmalmok száma, a melyeknek legtöbbje csak a helyi szükségletre dolgozik, szaporodóban van. Csak két nagyobb malom, a kleinmüncheni és a welsi dolgozik kivitelre, évenként mintegy 130.000 egész 150.000 métermázsa lisztet adván árúba. Az összes lisztmennyiség több mint egy millió métermázsa, több mint 9 1/2 millió forint értékkel.
A 239 sörfőzőben évenként körűlbelűl 850.000 hektoliter sört főznek; ebből 15 nagyobb sörfőzőre magára több mint 380.000 hektoliter esik. A legnagyobb sörfőző Zipf városában van s évenként több mint 105.000 hektoliter sört főz. A felső-ausztriai sör általában jó, részben igen jó gyártmány, s magában a tartományban, meg a szomszéd vidéken kél el. A sörfogyasztás általános; még a munkások és parasztemberek is sört isznak. Dús gyümölcs-szüretek alkalmával azonban igen sok alma- és körtebort készítenek, a mi azután a sörivást, a sörfőzők meglehetős kárára, nagy mértékben csökkenti.
A gránit-bányák Mauthausenban és Neuhausban (a Duna mellett), valamint Schärding közelében messze földön ismeretes szép és tartós követ szolgáltatnak, mely útczakövezésre, emlékoszlopokra, hídlábakra és nagy épületekhez különféle részletekre alkalmatos és igen keresett. A mauthauseni gránitnak jó kelendősége van a tartományon kivűl Alsó-Ausztriában, Morvaországban, Stiriában, a magyar korona országaiban, sőt Szerbiában és Romániában is.
Malomköveket Pergben és vidékén már a XII. században vágtak. Az itteni malomkő-bányák igen terjedelmesek és – bár olyan régi idő óta vágják, – kimerűlve még mindig nincsenek. A felső-ausztriai malomköveknek kiváló jóságuk miatt igen jó hirök van és a mintegy 8.000 darab évi termés elkél a monarchiában, Angliában és Spanyolországban, sőt néhány az amerikai Egyesűlt-Államokra is eljut.
A tulajdonképeni kis-ipar egészben véve, miként sehol, úgy Felső-Ausztriában sincs szerencsés helyzetben. Rendesen csak a legközelebbi helyi szükségletet szolgálja s különösen a megfelelő iparágak készítményeinek kijavítgatásával foglalkozik.
A nagy-kereskedés nehány nagyobb czég kezén van, többnyire a tartomány fővárosában, Linczben és csupán a fűszer- és gyarmatárúkra, rőfösárúkra, a vasra és vasárúkra szorítkozik.
A tulajdonképeni árúczikkekkel való kereskedés, melyhez mintegy 9.500 üzletszerű vállalat tartozik, csak helyi jelentőségű kis-kereskedés: gabonát, szarvasmarhát, zsírt, vajat, sajtot, tojást, tejet, vadat, nemes halat, tűzi- és szerszámfát, komlót, takács-kórót (Dipsacus fullonum L) sat. nagy mennyiségben szállítanak ki és jó jövedelmök van belőlök.
Felső-Ausztria vasút-hálózatát az állami vasút nyugati vonalai és a magánbirtokban levő kremsvölgyi (Lincz-Micheldorfi) vonal teszi; a vonalak terjedelme 696 kilométer.
A jelentékenyebb iparhelyek, valamint ezek és a vasúti hálózaton kivűl eső nagyobb városok között a személyforgalmat gyakran igen kezdeties társaskocsik (Stellwagen) tartják fenn.
A teherszállítást a vasútak, gőzhajók és a postán kivűl sok magánfuvaros (Bote) végzi. Ezek rendszeresen, többnyire hetenként kétszer indúlnak útnak s így a tartomány legtávolabb eső helyeit is folytonos kapcsolatban tartják a fővárossal s a többi jelentékenyebb városokkal. Ezek az egyszerű emberek általános bizalomban részesűlnek s csakugyan bámúlni való, mennyi készséggel és becsülettel végzik számos megbizatásukat. Szekerök többnyire kétfogatú, azért a hegyi útakon előfogatra van szükségök. Lovaik gondosan vannak fölszerszámozva s a fuvaros kiváló gondot fordít a lószerszámon a fényesre csiszolt sárgaréz ékítményekre. A kocsis sohasem ül a szekéren, hanem mindig a lovak mellett ballag az ismeretes fuvaros kék mándliban és az unalmas útat úgy rövidíti meg magának, hogy az ostorával pattog.
Régi társaskocsi.
Greil Alajostól
A Dunán, mely Felső-Ausztriát Passzautól Sarmingsteinig szeli, továbbá a Traun-, az Atter-, a Wolfgang-, a Mond- és a Hallstatti-tavon gőzhajók járnak, melyek mind a személy-, mind a teherszállítást végzik. Az a kisérlet, hogy az Inn folyón is rendezzenek gőzhajózást, a folyó kedvezőtlen állapotán bukott meg. A tartomány többi folyója közűl az Enns, Traun, Ager és Vöckla folyókon járnak bárkák, a Steyr és Alm folyókon pedig kis tutajok. A forgalom azonban nem jelentékeny s csakis deszka, zsindely, tűzifa, só és vas szállítására szorítkozik.
Felső-Ausztria természeti szépségekben igen gazdag föld; az idegenek mégis csak csekély részét ismerik és látogatják. Az idegenek árja, miként a régi útleirások bizonyítják, már a régi időben, már akkor, mikor gőzhajók a Dunán még nem jártak és a Lincz-gmundeni lóvasút sem volt meg, a hegyi tavakkal s magas hegyekkel ékeskedő Salzkammergut felé fordúlt. Ez a tourista-forgalom azóta, hogy ezt az Istenáldotta darab földet minden irányban vasútak szelik át s a közlekedést gyors és jó gőzhajók, meg társaskocsik rendkivűl megkönnyítik, természetesen nem is sejtett mértékben gyarapodott. A vendégfogadók általában a kor színvonalán állanak, sőt egyes helyeken, mint pl. Ischlben, Gmundenben, Kammerben az Atter-tó mellett az előkelő csín és kényelem tekintetében a rendkivűli követeléseknek is megfelelnek. A vendégfogadókban a teljes ellátás rendszere, a mi Svájczban az idegenek odasereglését állandóan biztosítja, a Salzkammergutban ez ideig – sajnos – még nem tudott általánosan meghonosúlni.
Vásáros hajó Lincz mellett.
Greil Alajostól
A kremsvölgyi vasút Linz–Micheldorfi vonalának megnyitásával Kirchdorf, Windischgarsten, Steyerling és Molln gyönyörű völgyei tulajdonképen csak a nagy közlekedésnek nyiltak meg, de mai nap már sok látogatásnak is örvendenek, a mi azelőtt a nagy távolságok és drága közlekedés miatt rendkivűl nehéz volt. A tartománynak a Dunától éjszakra eső része azonban mindamellett, hogy sok szép tájéka és gyönyörű kilátást nyújtó pontja van, az általános tourista-forgalom előtt majdnem tökéletesen el van zárva. Az oka ennek az, hogy itt nincsenek még kellő vasútak, a mennyiben az egész nagy területet ez ideig csak a Lincz-Budweisi vasút szeli át.
Ebensee.
Schindler Jakab Emiltől
És valóban sajnálni való, hogy a Duna völgyében Passzautól Bécsig,mely tájképi szépségekben kiválóan gazdag, a tourista-forgalom oly csekély, holott a Rajna-partjai, melyekkel a Duna völgye bátran mérkőzhetik, olyan nagy vonzó erővel birnak, hogy hírök túlterjed Európa határain is. A „Deutsch-Österreichischer Alpenverein” és az „Österreichischer Touristenklub” egyes szakaszainak nagy érdeme, hogy az Alpesek világát kutatják és ismeretét közleményeikkel lehetőleg közkincscsé teszik. Sikeres működésök a gyakorlati téren új útak készítésében, az útak kellő jelzésében, a magas hegyi kirándúlásoknak szolgáló menedékházak alapításában és a vezetők szolgálatának szabályozásában is nyilvánúl. Sok történt már ebben az irányban, de még több a tenni való arra nézve, hogy az idegenek forgalma a tartományban szerencsésen kifejlődjék és éltetően hasson a kereskedelem és ipar fölvirágzására a szép Felső-Ausztriában.
Junginger E.-től
