Gömörmegye. Schmidt Attilától – A Murány és a Garam völgye, Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő királyi Fensége leírása után
Gömörmegye.
Schmidt Attilától – A Murány és a Garam völgye, Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő királyi Fensége leírása után
Schmidt Attilától – A Murány és a Garam völgye, Fülöp Szász-Koburg-Gothai herczeg Ő királyi Fensége leírása után
Az a természeti szépségekben változatos vidék, mely a zord Alacsony-Tátra hatalmas gerinczű hegységétől a Mátra vonaláig s Abaúj-Torna mészkőfensíkjaitól a Veporig terjed, Gömörmegyének 4.274.4 négyszögkilométernyi terűlete. A Gömör elnevezést a megye főrésze már régen viseli; az egykori Kis-Hontot, mely ma csak egy járás, 1802-ben kapcsolták hozzá s az egyesített két megyét Gömör- és Kis-Hontmegyének nevezték el hivatalosan. Ennek az egyesítésnek emléke a legújabb időkig megvolt abban, hogy a megyei gyűléseket fölváltva Pelsűczön és Rimaszombatban tartották, amaz Gömörnek volt régi székhelye, emez meg Kis-Hontnak; végre 1882-ben Rimaszombatot tették a megye állandó székhelyévé.
A megyének legnagyobb része hegy- és dombvidék, sőt alpesi hegyvidékek is fordúlnak elő benne, s a nagy kiterjedésű karsztos feltérségek is változatossá teszik Gömör fölszínét. Völgyei több helyt termékeny lapályokká tágúlnak. Legmagasabb hegytömegei az éjszaki és éjszaknyugati részén emelkednek: amott Liptó határán az Alacsony-Tátra nyugatkeleti irányú vonúlata két magas ormozatával, az Orlavával (1.841 méter) és a Királyhegygyel (1.943 méter), emitt Zólyom határán a Fabova (1.441 méter) és a megye nyugati részét ellepő Vepor (1.344 méter) hegyormai emelkednek. A Fabova éjszakkeleti oldalához a szakadékos sziklafalakkal párkányzott murányi mészkő fensík csatlakozik, a honnan keletre a Gömör-Szepesi Érczhegység hullámzatos, szélesen elágazó kristályos palákból álló hegytömegei húzódnak s több hegycsoportra, ú. m. a ratkói, rőczei, dobsinai és rozsnyói hegységekre oszlanak, míg dél felé merészebb lejtősödéssel a Rima és a Sajó völgyeiben véget érnek. Legfőbb emelkedéseik a tiszolczi Tersztye (1.117 méter), a Sztolcsina (1.480 méter), a nagyrőczei Kakas (1.411 méter), a Tresznyik (1.398 méter), a megye éjszakkeleti határán az Ökörhegy vagy Pozsálló (1.290 méter) és a Pipityke (1.226 méter). A megye keleti részét az abaúj-tornai mészkő-hegységhez tartozó s barlangjaikról híres sziliczei és pelsűczi fensíkok foglalják el.
A tulajdonképeni hegyes vidék dél felé Pelsűcz, Ratkó és Rimabrézó vonaláig terjed. Itt az éjszaknyugatról délkeletre egyközűen vonúló hegysorok között terjedelmesebb síkságok nincsenek, csak kisebb-nagyobb szélességű szép völgyek, mint a Rozsnyó alatt elterűlő gyönyörű lapály, a Sajó felső völgye, továbbá a csetneki és murányi völgytágúlatok. Az említett vonaltól délre a völgyek mindinkább szélesednek, kivált a Rima mentén Ráhónál, a Balog mentén Balogvárnál, a Túrocz mentén Újvásárnál és a Sajó mentén Csoltónál. Alább e négy folyó közeit igen szelíd, széles hátú dombsorok foglalják el, mellékeiken pedig egész nagy lapályokká tágúlnak a völgyek úgy, hogy a hol egymással egyesűlnek, egész kis alföld támad belőlük, mely termékenységre nézve legáldottabb része az egész Gömörnek. De e lapálytól délre ismét magasabb dombok vannak, melyek a megye délnyugati szegletében Ajnácskő körűl a Medves bazalt fensíkjára emelkednek.
A hegyek földtani szempontból igen változatosak. A nagyrészt fenyvesborította Alacsony-Tátra kristályos palából, a kincsekben gazdag Érczhegység a kristályos palán kivűl gnájsz- és gránitból áll, a murányi felföld, valamint a megye keleti részének karsztjellegű fensíkjai triaszkorú mészképződmények, míg déli részében az „Apoka” homokkő alkotta vidék terűl el és ezen a szétszórt ajnácskői vulkáni hegyeket trachit és bazalt alkotja.
Vízrajzi tekintetben a megye főrészben a Tisza folyamvidékéhez számítandó, csak a nyugat felé futó Garam, s a megye nyugati részének egy keskeny szalagja tartozik a Dunához. Minthogy a megye délkelet felé lejtősödik, folyói is többnyire délkeleti irányban futnak. Fő vízgyűjtője, a Sajó, nemkülönben a Rima is, alsó szakaszában keletre kanyarodik. Hajózható folyó itt nincs. A Sajó Rozsnyó, Pelsűcz és Tornalja mellett elhaladva, Putnoknál hagyja el a megyét. Futása közben apróbb patakon kivűl a Rimát veszi magába.
A vizek nagy része szabályos folyású; károkat legfölebb tavaszszal és nyár elején okoznak áradásaikkal, a mikor elöntik a völgyeket, s kivált a Balog és Túrocz sokszor elviszi a szénatermést. A vizek mozgató erejét malmok hajtására, azonkivűl más ipari vállalatok czéljaira is fölhasználják, különösen a megye éjszaki völgyeiben. Tavak nincsenek a megyében. De annál több az ásványos forrás, melyek közűl leghíresebb a csízi jód- és bróm-tartalmú konyhasós víz, bár használata csak nem régiben indúlt nagyobb lendűletnek. Kevesebb értékű az ajnácskői vaskénes savanyúvíz. Ezenkivűl vasas savanyúvíz-forrás van Várgedén, Tiszolczon, Síden, vasgáliczos forrás Rozsnyón, Rőczén, meszesvíz Levárton; közönségesebb savanyúvíz (csevicze) lépten-nyomon annyi van, hogy sok helység lakossága rendes ivóvíznek is azt használja. A fürdők közűl eddig csak a csízi jutott nagyobb nevezetességre; a többiek inkább csak olyan üdűlő helyek keletkezésére szolgáltak, melyeket csupán a környékbeliek látogatnak. Ezek közt a rozsnyói tehető első helyre.
A megye változatos alakúlatú és különböző magasságú vidékein az éghajlati sajátságok is nagyon különbözők. Az éjszaki erdős rész zord, alpesi jellegű; a Sajó és a Rima alsó völgyei a tiszai síkság éghajlatával egyeznek. Az időjárás nem állandó; gyors átmenetek gyakran fordúlnak elő, különösen a magasabb hegyek környékein.
Máskülönben a száz bérczű Gömör Magyarország egyik legáldottabb, legszebb megyéje, mint mondani szokás: „Magyarország kicsinyben”. Míg déli részén megérik a szőlő, a legizletesebb dinnye, dúsan fizet az aczélos búza, s az ott termő dohány az ország legzamatosabb dohányai közé tartozik: addig éjszaki vidékein az árpa és a zab is csak keservesen teng s a hegyek magasabb pontjain zuzmón és törpefenyűn kivűl semmi egyéb nem tenyészik.
De nevezhetjük Gömört kincsek megyéjének is, mert hegyeinek méhébe a természet drága kincseket rakott le, s hol a gazda szűk aratást lát, pótolja azt a sok ércz, mely évenként milliókat jövedelmez. Kivált vasércze az, mely ma a nemzeti vagyonosodásnak nevezetes tényezője. Nevezhetjük Gömört erdős megyének, mert terűletét felerészben erdők borítják. Főleg éjszaki felén vannak nagy rengetegek, itt-ott megszakasztva havasi legelőktől és rétektől. Ezek az erdőségek tömérdek fát szolgáltatnak. Három fanem díszlik leginkább: a fenyű (még pedig a lúcz-, jegenye-, vörös- és erdei-fenyű) a magas hegységeken, a bükk és tölgy a szelidebb éghajlatú hegyeken.
Nagy kiterjedésű erdőségeiben sok a vad. A nagyobb vadak közűl különösen bőven tenyészik a szarvas, a vaddisznó és a medve. Így a vadászat is gazdag zsákmánynyal jár. Nagy vadásztársaságok, nem ritkán királyi herczegek, fejedelmek űzik a vadat Gömör bérczein.
A Sajó, Balog és Rima völgyeinek déli lapályai a legjobb búzatermő földek közé számíthatók. Kevésbbé termékenyek a megye keleti részének mészkő fensíkjai, valamint az ajnácskői bazalt és trachit hegyek mellékei.
Ezt a változatos, megkapó ellentétekben gazdag földet ősidők óta lakták. Az aggteleki barlangban akadtak hazánkban a legrégibb emberi maradványokra. Ebben a Baradla nevű óriás barlangban találunk a kihalt ősmedvék csontjai között a legrégibb kőkorszakból való edénycserepeket, kő- és csonteszközöket; a csiszolt kőkorszakot a barlang temetkező folyosójában a második sorba temetett vázák s mellettük a pattogtatott kő-, csont- és agyagtárgyak képviselik, végre a konyhahulladéki helyek alsóbb rétege a bronz-, felső rétege a vaskorszak maradványa.
A honfoglaláskor e terűleten talált népekről nem sokat tud a történelem. A régészeti leletek, a megye déli részén, a sőregi várhegyen talált agyagedények, fegyverek, ékszerek bizonyára a jazigok, hunok, avarok, szármaták nomád népeitől erednek; de fölíratos kövekre, síremlékekre köztük nem akadunk. E kor halottai igazi halottak; emléküket a feledés sűrű leple borítja.
Új korszak kezdődik a magyarok bejövetelével. Való, hogy Gömör legrégibb megyék egyike. A honfoglalás után csakhamar kifejlődik itt a megyei rendszer. Városok, nagyobb bányatelepek keletkeznek. Hogy a bányaipar virágzásnak indúljon, arról királyaink gondoskodtak.
A tatárjárás az első századok műveltségét megsemmisítette; de félszázad alatt újra épűltek a rommá lett helységek, s lassanként fölemelkedtek a törzsökös, hatalmas családok. A kisebb-nagyobb birtokok urai közt hírneves ősmagyar nemzetségekkel találkozunk. A Bebekek ősének a nép közt ma is élő monda szerint a király megengedte, hogy hét juhaklot építsen, s ő a helyett hét várat épített: Berzéte, Csetnek, Krasznahorka, Pelsűcz, Sólyomkő, Szádvár és Torna várait, a melyekből utódaik mint kis királyok uralkodtak a megyén. A Bebekeken kivűl szintén régi családok Gömörmegyében a Széchy, Lorántffy, Derencsényi, Feledy, Illsvay, stb. családok. Nagyobb birtokosok voltak még a megyében a kalocsai és esztergomi érsekek.
A XIV. században hatalmas fejlődésnek indúlt a bányászat és érczolvasztás. A bányavidékek nevezetesebb fő helyei a Sajó mentén Dobsina, Rozsnyó, Csetnek és a Rima völgyén Rimabánya. A bányavárosok szabadalomleveleket kaptak. Rimabányát már 1268-ban István kalocsai érsek ajándékozta meg városi szabadalmakkal; Csetnek és Pelsűcz bíráskodási és pallosjogot, heti vásárok tartását, országszerte vámmentességet nyer; Rimaszombat 1335-ben emelkedett a városok sorába; Rozsnyó és Jolsva mint királyi birtokok szerepeltek.
A XV. században a cseh Giskra kalandor serege és népe lepte el e vidéket. A megyét építészeti szempontból nagyban emelték a husziták, a mennyiben ekkor sok vár és huszita templom épűlt. A csehek kiűzésekor Hunyadi János és Mátyás zászlói lengtek a megyében. A Királyhegy állítólag Mátyástól nyerte nevét.
Szomorú napokat látott a megye a mohácsi vész után. Egy felől pártoskodó főurai szűntelen harczban álltak egymással és a császári hadakkal, más felől a kettős királyság s főképen a török hódoltság járma alatt sínylett. A török, miután Gede, Szécs, Ajnácskő, Putnok várakat bevette, rabolt, gyújtogatott s egész Dobsináig portyázott. A nép a töröknek előbb Fülekre, majd Egerbe hordta adóját. A várak, Murány és Krasznahorka kivételével, majdnem mind elpusztúltak, a bányaipar hanyatlásnak indúlt. A törökön kivűl Murány és Krasznahorka várkapitányai, köztük hírhedt kalandorok: a Bebekek, Bazsó Mátyás és Balassa Menyhért sanyargatták a népet.
A következő század harczaiban a megyei nemesség nagy része Bocskay, Bethlen mellé sorakozott. A megyei levéltárt e mozgalmak alatt nagy csapás érte. Nagyobb biztonság okáért Jászóra vitték, hol a konvent földúlásakor e levéltár nagy része is elpusztúlt. Gömör urai még inkább siettek I. Rákóczi György zászlói alá, kinek felesége, Lorántffy Zsuzsánna, e megyebeli volt s több családhoz rokoni kötelék fűzte. Wesselényi Ferencz Murány bevétele után a III. Ferdinánd pártjára térítette a nemességet; majd Murány várában szövődtek a Wesselényi-féle összeesküvés szálai, s mikor maga a nádor a szövetkezettek sorából kidűlt, özvegye, Széchy Mária, föladta a várat 1670-ben lotharingiai Károlynak.
A Rákóczi- és Tököly-féle mozgalmakban is élénk részt vett a megye, melynek várait, különösen Murányt és Krasznahorkát, e fejedelem 1711-ig bírta. A szatmári békekötéssel megszűnt a tusa s bezárúlt a nemzeti harczok hosszú sora, Gömör vadregényes völgyeiben nem hallatszott többé ágyúdörej, romba dűltek a török alatt még épségben maradt várai, annyi nagyságnak és törpeségnek tanúi. Az egykor harczias lakosság visszatért a kohókba, hámorokba s a békés földmíveléshez.
Gömörmegye terűletén ma, kerek számban szólva, 175 ezer ember lakik, még pedig nemzetiség szerint 96 ezer magyar, 5 ezer német és 74 ezer tót. A magyarság a megye déli és keleti részeiben tömörűl, határát megközelítőleg a Rimaszombattól Rozsnyóig húzott vonal jelöli; ettől a vonaltól éjszakra a tótok laknak. A művelt osztály a tótság lakta vidéken is magyar. Van egy kis német szigete is a megyének az éjszaki részen, s ez Dobsina város. Az egykor Gömörbe telepedett csehek, rutének, lengyelek többnyire a tótságba olvadtak.
A lakosság foglalkozásának fő ágai: a mezei gazdaság, ipar, kereskedés, bányászat. Hol a hegyek, erdőségek nagy terűletet foglalnak el s a kis mezei birtokok nemcsak hogy távol esnek a helységtől, hanem nagy magaslatokon is fekszenek: az ilyen vidék népe télen otthon falujában, nyáron a hegyeken lakik. Már kora tavaszszal kiköltözik kis gazdaságán levő fa épűletébe, honnan csak késő őszszel tér vissza falujába. Az éjszaki zord vidékeken a gazdálkodás fő ága az állattenyésztés. A havasi legelőkön ezrenként legel a juh, birka, kecske, sertés, míg a déli vidékeken inkább a szarvasmarhát és lovat tenyésztik.
A szelidebb völgyekben, hol a gabonanemek és kapás növények kitűnően díszlenek, a megye elsőrendű gazdaságait, valódi mintagazdaságokat találunk. Első sorban említhetők a Szász-Koburg-Gothai herczeg balogvári és rimaszécsi uradalmai, az Andrássy grófok krasznahorkai, a Serényi grófok putnoki gazdasága. Különösen nagy a középbirtokok száma. A megye régi, híres nemességét (Máriássy, Fáy, Szent-Iványi, Szent-Miklóssy, Tornallyay, Hamvay, Ragályi, Kubinyi, stb.) nem zavarta szét, nem pusztította ki a török uralom. Majdnem minden helységben három-négy, sőt több nemesi udvarházat is láthatunk, de az ősi kúriák egy része újabb időben gazdát cserélt. Földjét a legkisebb gazda is czélszerűen míveli, rendszeres váltógazdaságot folytat. Szőlőmíveléssel a Borsod- és Hevesmegyével határos részeken foglalkoznak. A gyümölcstermesztés virágzó, a minek első sorban Csetnek, Rőcze, Tiszolcz, Sajó-Gömör és Rozsnyó vidéke látja hasznát. A csetnekvölgyi zamatos dohány messze földön ismeretes.
Kereskedelme, minthogy a megyének nagyobb kereskedelmi főhelye nincs, nem is vehetett nagyobb lendűletet. Hajdan négy nevezetesebb kereskedelmi útja volt Gömörnek: a pesti, kassai, iglói és a miskolczi országútak. Ma ezeket a vasúthálózat helyettesíti. Főbb kereskedelmi czikkei nem a terményárúk, hanem a bánya- és kohótermékek, a faárúk- s a kőedény-félék.
Az őstermelés mellett lefontosabb a bányamívelés. A bányászat a kobalton, nikelen, réz- és ezüstérczen kivűl főleg a vasérczre terjed ki. Vasércztermelésének évi átlaga megközelíti a másfélmillió métermázsát. Vasiparral az Árpádok korában leginkább német és tót telepítvények foglalkoztak. E század elején a vasat még az úgy nevezett tót kemenczékben olvasztották s fínomították; ma már a virágzó társúlatok és a magántulajdonosok olyan műhelyeket tartanak fönn, melyek a külföld e nemű gyáraival is kiállják a versenyt. Gömör hegyeinek ércztelepei kiapadhatatlanok, s a vasipart tízszeres fejlődésében is hosszú időkre biztosítják. A kohótelepek, vasgyárak egymást érik a Sajó- és a Rima-völgyön. Vannak a megyében más fontos iparvállalatok is: fűrésztelepek, papirgyárak, üveghuták, réz-, bőr-, kőedény-gyárak, műmalmok. A kisipar alig emelkedik túl a helyi szükséglet kielégítésén. Egyedűl a házilag űzött agyag és fa edényipar virágzik; ezeknek az árúknak a külföldön is nagy keletük van.
Rimaszombat.
Neogrády Antaltól
A megyének a hetvenes évekig nem volt vasútja; ma egy fő- és több szárnyvonal szállítja a tömérdek vasat, faárút. A fővonal Fülek felől, Feled, Bánréve és Putnok mellett hasítja a megye déli részét. Innen indúlnak ki a bánréve-dobsinai, feled-tiszolczi, tiszolcz-breznóbányai szárnyvonalak, továbbá Bánrévéről az ózdi, Pelsűczről a murányi és nagy-szlabosi helyi érdekű vonalak. E vonalak hoszsza meghaladja a 260 kilométert. Kiterjedt vasúti hálózata mellett kitűnő kőútjai is vannak, 114 kilométer állami, 562 kilométer kiépített megyei út van a megyében.
A megye öt közigazgatási járásra s törvénykezési tekintetben öt járásbiróságra oszlik; melyek a rimaszombati törvényszékkel együtt a kassai kir. itélőtábla kerűletébe tartoznak.
A közoktatás terén az utóbbi években nagyot haladt a megye. Felekezeti, községi, állami népiskoláinak száma 308 mintegy 378 tanítóval.
A fülek-miskolczi vasútvonal az ajnácskői dombvidék 250 méternyi alacsony hágóján, az Ipoly és a Rima-Sajó közti vízválasztónak egyik legalacsonyabb pontján át lép be a megyébe. E vasúttól délre esik az almágyi völgyben Ajnácskő helység. Környékén emelkednek ennek a vulkáni hegyvidéknek változatos ormai. Egy merész kupon a helység fölött állt egykor a vár, melynek urai voltak a Széchyek, majd Balassa Menyhért; a török is több izben elfoglalta. Régi dicsőségéről már csak romjai regélnek. Ajnácskő gyógyforrásai a jódtartalmú égvényes és földes, vasas savanyúvizek közé tartoznak. Kis fürdőjét ma leginkább csak a medvesalji palóczság látogatja. Innen a „Mulató bérczen” át Pogányvárra jutunk, melynek környékén tömérdek ősállat maradványát találjuk. Sziklaüregeiben az ásatások alkalmával kő és vas fegyverek, csont eszközök kerűltek fölszínre. Nem messze emelkedik a Ragács csúcs, melynek aljában ősemlősök maradványai lelhetők. Erről a csúcsról ellátni a Rima-völgyön végig Rimaszombatig s az Ipoly-völgyön Gács váráig. Sőreg falu mellett emelekdik a régiségeiről ismert sőregi várhegy a régi vár romjaival. Ezt a dombos vidéket palócz és barkó nép lakja.
A Rimába siető Gortva patak kanyargó völgye oly keskeny, hogy alig enged elegendő helyet a rajta végig futó kis patak vizének, az országútnak és a vaspályának. E völgy Balogfalva helység mellett kiszélesedik, majd Várgede kúpalakú várhegye mellett ismét szűkebbre szorúl. 1502-ben Kubínyi László, a budai vár udvarbirája, királyi adományúl kapta Gedeő várát Gedeőaljával, a mai Várgedével. 1574-ben várát a török lebonttatta. Az egész hegy vulkáni kőből áll, melyet mint kitűnő építő anyagot, messze vidékre szállítanak. Várgedének egyszerű fürdője és többi úri laka van. Innen nem messze, Felednél a kies Rimavölgybe jutunk.
Fazekas tótok.
Vágó Páltól
Feled a járási szolgabirói hivatal székhelye. Itt ágazik ki a füleki vasútból a tiszolczi szárnyvonal. Ebben a csinos kis helységben, mint a félórányira fekvő még csinosabb Jánosiban is, földszíntes úri kastélyok s parkszerű kertek sűrűn váltakoznak. Jánosi lakosai elmagyarosodott husziták, jómódú, értelmes földmívelők, földjüket igen jól mívelik. A község Árpádkori templomát nem régiben megújították, de egykori Benedek-rendű kolostorának már a helyét sem tudni. Jánositól a Rimavölgyön, éjszaki irányban gazdag szántóföldek, terjedelmes kaszálók között halad az út s csakhamar eléri a megye székhelyét, Rimaszombatot.
A Rimaszombat belterűletén talált bronzkori tárgyak azt mutatják, hogy itt az őskorban nevezetesebb telep lehetett. A mai Rimaszombat a hagyomány szerint hét apró helység egyesűléséből származott Istvánfalva néven. Mikor kapta mai nevét, nem bizonyos. A XIII. század vége óta földesurai a kalocsai érsekek, kiktől nevezetes kiváltságokat nyert, majd a Széchy, Forgách, Losonczy és más családok voltak. Lakosai Giskra idejében a kelyhesek vallását fogadták el s régi papjaik csak a csehek kiűzése után térhettek vissza a városba. Attól az időtől fogva, mikor a török 1552-ben bevette Füleket, Rimaszombat is egy századnál tovább volt kitéve az ellenség kemény sarczainak, kivált, míg a tőle negyedórányira levő Szabadka várkastélyt, a török rettegett rablófészkét, a füleki basa kincstárát, Tiefenbach és Drugeth hadai földig le nem rombolták. A városi levéltárban harmadfélszáznál több török oklevelet őriznek, jeléűl a tömérdek zaklatásnak és zsarolásnak. Többször pusztította tűzvész a várost, így 1506-ban egészen hamuvá lett; levéltára is akkor pusztúlt el.
A vallási villongások s a nemzeti harczok sulyos napjai letűnvén, lakosainak szorgalma, virágzó ipara s kereskedelme folytán szabályosan épűlt föl a város és a jóllétnek magas fokára emelkedett. Ma, mint megyei székhely, fő fészke Gömör politikai, közművelődési és társadalmi életének. Négyszögű, tágas piaczának palotaszerű ház-sorain kivűl nevezetesebb középűletei: a megyeház, az újonnan épűlt törvényszéki palota, a megyei közkórház, a katonai laktanya. Kevés város dicsekedhetik olyan szép közkerttel, mint a Széchenyi-liget, melyben fürdő, kaszinó és lövőház is van. A Tompa-útczában márványtábla jelöli Tompa Mihály költőnk szülőházát, de nem sokára szobor is fogja hirdetni emlékét. Van a városnak két virágzó pénzintézete, nyomdája, több helyi hírlapja, műmalma. Itt székel az állami erdőgondnokság s a bányabiróság. Egyesűlt protestáns főgymnasiuma, mint ilyen, az egész országban egyetlen a maga nemében. Jeles népiskoláin kivűl tart fenn a város polgári, iparostanuló és nőipar-iskolákat is.
A balogvári kastély.
Neogrády Antaltól
A város lakosainak száma hatezer, kik nagyrészt iparosok, timárok, csizmadiák, de a híres gubásokat, szűcsöket, valamint az aranyműveseket, csutorásokat, kik hajdan nevezetes szerepet vittek a magyar ipar történetében, ma már hiába keressük. A város határa igen termékeny, melyen jövedelmes gazdálkodást és kertmívelést űznek. A Rima által gyakran elöntött káposztás földeken, kertekben dúsan tenyésznek a zöldségfélék. Az állandó lakosok, még az iparral foglalkozók is igyekeznek egy-egy kis konyhakertet szerezni. A legújabb időkig minden polgári családnak megvolt a maga kis káposztaföldje (rászaföld). A rimaszombati országos vásárok a megye legnagyobb vásárai közé tartoznak. Nagy ló- és marhavásárán kivűl élénk szokott lenni az árúvásár is, s távolabbi vidékekről is látogatják. Rimaszombattól csak a Rima folyó választja el Tamásfalát (Tamásfalvát), melynek szorgalmas lakosai nagyrészt kályhások és fazekasok. Említést érdemel a várostól negyedórányira eső Szabadka puszta, melyen állami méntelep van. A városon alúl a kurinczi állami földmíves iskola telepét teláljuk.
Régi szólás-mondás szerint „Rimaszombatban végződik a magyar miatyánk”, a Rimavölgyön fölebb már tót a lakosság.
Rimaszombattól nyugati irányban a vízválasztó dombon túl Osgyán községet érjük lejtős dombok alján, csinos úri kastélyaival. A helység fölött büszkélkedik a Luzsénszky bárók XVI. századbeli várkastélya, hajdan a Bakos nemzetség tulajdona. Némethy Balázs hajdúi itt ütköztek meg Básta császári tábornok seregével 1604-ben s Básta innen indúlt a megye földúlására. Evangelikus gymnasiuma pártfogói, a Korponayak, kihaltával az ötvenes években tanáraival és deákjaival együtt átköltözött Rimaszombatba s ott a reformátusok gymnasiumával egyesűlt. A község magyar lakosai a földmívelés mellett fuvarozással foglalkoznak; a szomszédos tót helységek cserépedényét s tégláját szállítják piaczokra és vásárokra.
Osgyántól éjszaki irányban a rakonczátlan Szuha patak völgyében levő kis községek, mint Fazekas-Zsaluzsány, Susány, Pongyelok és Szuha tót ajkú, de magyarúl is beszélő lakosainak fő foglalkozása az agyagedény-készítés. Ezek az agyagárúk, különösen a zsaluzsányi tűzálló tégla, külföldön is nagyon keresett czikkek.
A fülek-miskolczi vasútvonal Felednél a megye egyik legkiesebb völgyébe ér. Ezt a széles völgyet, mely kelet felé Putnokig, a megye széléig terjed, délről a Mátra alját képező és a Bükk-hegységhez támaszkodó harmadkori homokos apoka szegélyezi, éjszakról alacsonyabb dombok lejtői határolják. Termékeny, jól mívelt, a Rima és a Sajó vizétől öntözött tagas lapály ez, melyen sűrűn fekvő virágzó községek, jól rendezett gazdasági majorok és várak romjai váltakoznak. Serke jómódú község mellett a Rima hirtelen keletre kanyarodik. Várhegyéről, melyen egykor a Lorántffyak vára állott, szép kilátás nyílik kelet felé egészen Putnokig, s éjszaki irányban Rimaszombatig. Odább Simonyi, Harmacz és Mártonfalva jómódú kis helységek után a járás fő helyét, a csinos Rimaszécset, a Széchyek ősi fészkét érjük, hol Koburg herczegnek nagyszerű gazdasága van. Várát Mátyás király ronttatta le. Balra a dombok között van Csíz, jód-brómos vizű fürdőjével. Czélszerű berendezése, főleg pedig gyógyító ereje már távolabbi vidékekről is számos vendéget vonz ide.
Odább a Rima és Sajó egyesűlésén túl van Bánréve, igen termékeny vidékkel, parkban álló régi udvarházzal, mely ma a Hámos család tulajdona. Itt ágaznak ki a miskolcz-füleki vasútvonalból a dobsinai és nádasdi szárnyvonalak.
Innen keleti irányban a Sajó mellett egy hosszú domboldalon emelkedik Putnok nagyközség. Már messziről szemünkbe tűnik itt a Serényi grófok magas fekvésű kastélya, melyhez egy nagy és jól rendezett uradalom tartozik. Putnokot IV. László a Rátót nemzetségnek adományozta. Később a Putnokyak bírták, kik után a báró Orlay, majd ezekről a Serényi család birtokába jutott. Sokáig megerősített véghelye volt a megyének; a török több izben fölprédálta. Lakosainak a száma meghaladja a 3.000-et. A városiasan épített s rendezett csinos községnek van népbankja, nagy gőzmalma, kávépótlék-gyára, ipartestülete s jó elemi iskoláin kivűl iparostanúló és nőipariskolája. Tóth Edének, a jeles népszínműírónak, a „Falu rossza” írójának, a városháza mellett levő kis szülőházát emléktábla jelöli. A lakosok élénk ipart és kereskedést űznek. Különösen őszi vásárai népesek. A fillokszera pusztítása után újra ültetett szőleiben bortermesztése megint föllendűlőben van.
Pelsűcz és a horkai celluloze-gyár.
Neogrády Antaltól
Putnoktól nyugatra Rimaszécsnél a Balog-völgy nyílik a Rima alsó völgyébe. A Balog-völgyön végig több kisebb helység van jól berendezett középbirtokokkal, majorokkal, régi udvarházakkal. Különösebb említést érdemel Balog, nemcsak azért, mert legnagyobb faluja a völgynek, hanem mert egy nagyobb uradalom fő helye. A balogvári uradalom a XIII. században a Balog nemzetségé volt, melyből származtak a Széchyek, aztán a Koháryak, végre pedig ezektől házasság útján a Szász-Koburg-Gothai herczegek birtokába kerűlt. A kis helység fölött hajdan vár állott, mely az idők viszontagságai közt elpusztúlt, de helyette ma a Koburg herczegek fejedelmi kastélya pompázik a Várhegyen, honnan végig lehet tekinteni az egész völgy helységein. A kastélyt park környezi; e mellett terűl el a nagy vadaskert, melyben a vad, kivált a szarvas, bőségben és ritka példányokban tenyészik. A kis falu szorgalmas lakói földmívelők, kiket a rakonczátlan, bár nem nagy Balog patak gyakran érzékenyen megkárosít kiöntéseivel. Az innen délkeletre fekvő Radnót lakói a legújabb időkig dohánytermesztést űztek.
Bánrévétől éjszaki irányban nyílik a megye legszebb, legtermékenyebb völgye, a kies Sajó-völgy, számos jómódú községgel, bőven termő szántóföldekkel és mosolygó rétekkel, melyekre hol erdő-, hol szőlőkoszorúzta alacsony hegyek néznek alá. Itt feküsznek közel egymáshoz Abafalva, Szent-Király, Hanva, Recske, Kövecses, Runya, Méhi községek. Hanva községben évek során át volt református pap Tompa Mihály, nagy költőink egyike, ki itt van eltemetve is. E szabályosan épűlt helységek nagy részt a völgyet szegélyző alacsony dombok aljában feküsznek. A lakosok földmívelésből élnek. Cseréppel fedett házaik tiszták, jó karban tartvák. Magas tornyaik bádog teteje messzire csillog a nap sugaraiban. A Sajó bal partján, az országút és a vaspálya mentén fekszik a Tornallyay család ősi fészke, a szép fekvésű Tornalja. Kelet felől bükk- és tölgyerdővel borított dombok, éjszakkeletről a magasabb sajó-gömöri és bejei szőlőhegyek szegélyzik ezt a széles völgyet, melynek közepén ezüstszalagként kígyódzik a Sajó. Tornalja takarékpénztárával, járásbírói és telekkönyvi hivatalával egyik fő helye a Sajó-völgynek. Van kereskedelmi és iparostanúló-iskolája; piaczára hordja a sajóvölgyi nép búzáját és lábas jószágát. Úri kastélyok, parkok, középületek teszik széppé ezt az élénk mezővároskát. Innen negyedórányira esik a Sajó jobb partján Sajó-Gömör. Régi helység. Polgári iskolájának alapját a közjóra mindig áldozni kész Szentiványi Miklós vetette meg. Ide való volt Czinka Panna, a múlt századbeli híres hegedűsnő. Mátyás király a monda szerint itt szólította kapáló versenyre a megye urait, itt adott nekik tanúlságos leczkét a földmíves nehéz munkájáról. Várhegyéről, melyen már romokat sem találunk, nagy vidéket belátni.
Tornaljánál elágazik az országút. Egyik ága a Sajó völgyén Rozsnyó felé, a másik nyugati irányban Rimaszombatnak tart. A gömöri meredek hegy alatt van Beje, a Szentmiklóssyak kastélyával és díszkertjével. Itt szögellik be a Sajó völgyébe a keskeny Túrocz-völgy. Az ezen völgyben fekvő Otrokocs, Lőkösháza kis helységek földmíves lakói mind régi nemesek utódai. Harkácsot a báró Vayak kastélya és izléses parkja ékesíti. Nagyobb birtoka van itt a jászói premontrei kanonokrendnek. Sánkfalvától félórányira van Lévárt, meszes vizű kis fürdővel.
Az aggteleki barlang bejárata.
Háry Gyulától
Bejétől nyugati irányban az országút mentén Füge helységet érjük a vályi völgy déli nyílásánál. Kálosa, Mihályi, Vály kis falvak elszegényedett nemes lakosainak fő jövedelemforrása a gyümölcstermesztés.
Tornaljától éjszaki irányban a Sajó völgye mind keskenyebbre szorúl. E völgyben találjuk Sztárnya helységet, a Radvánszky család szép kastélyával és parkjával. Odább Gömör-Panyit, Tiba, és a celluloz-gyáráért említhető Horka kis helységektől éjszakra a csetneki völgynyílás mellett épűlt Pelsűcz nagyközség. Ezt az 1.800 lakosú községet a Bebekek után a Perényiek bírták, majd az utolsó Rákóczi Ferenczre szállott. Van a szomszédos Ó-Hámor telepen vasárúgyára, rost- és faanyaggyára, iparosiskolája. A múlt században épűlt megyeházát, mióta a megyegyűléseket Rimaszombatban tartják, más czélokra használják; ma műfaipargyárnak van berendezve.
A Sajó-völgytől kelet felé az abauj-tornai mészkő-hegyek nyúlványai ágaznak be a megyébe s a Csermoslya patak völgyétől dél felé Putnokig húzódnak. Terjedelmes fensíkjaikon hullámos, mindenféle teknő- és tölcséralakú horpadások, vápák, nyelők, ravaszlyukak vannak. A hegyhátak szárazak, a hosszan elnyúló völgyekben alig találni forrást, mert az eső- és hóvizet elnyelik az üregek. Így természetesen ezek a völgyek ridegek, kietlenek; a gazda koránsem örvend olyan bő aratásnak, mint a termékeny Sajó-völgyön. Sovány különösen a Száraz-völgy, mely Trizs felől Zubogynak tart. Az egész vidéket nagy kiterjedésű bükk- és cserfaerdők borítják. A lakosok mint királyi hajtók és vadászok telepedtek ide és valamennyi helység nemességet nyert. Fő jövedelmi forrásuk a cser. Kivált a poroszországi cserkereskedők látogatják sűrűn ezt a vidéket. Ennek a mészkővidéknek helységei általában kicsinyek, de annál neveztesebbek e vidék barlangjai.
Az aggteleki barlang: Salamon tornya.
Háry Gyulától
Pelsűcztől keletre van a sziliczei fensík. Szilicze helységtől délnyugat felé van a sziliczei jégbarlang vagy Lednicze. Hegytorokhoz hasonló bejárása befelé nagy csarnokká tágúl. A barlangot egy nagy sziklatömb két részre osztja. Fenekét és nyáron át oldalfalait is jég borítja, különösen, ha a tél és tavasz esős volt. Érdekesek benne a jéggé fagyott vízesések, a falakról lefüggő óriási jégképződmények. Ezt a barlangot azonban járható útak hiánya miatt még kevesen látogatják.
Az aggteleki barlang: A nagy folyosó; Minerva sisakja.
Kacziány Ödöntől
Pelsűcztől délkeletre Pelsűcz-Ardó és Hosszúszó helységeket érjük. Amannak határában ezelőtt gálma-érczet bányásztak, Hosszúszótól nyugat felé az országút-menti kopár legelőkön, gyér erdőborította magaslatokon át Aggtelek vakolatlan házaihoz jutunk, melynek lakossága jobbára mészégetéssel és mészszállítással keresi kenyerét. Ennek a helységnek a határában van a világhírű Baradla barlang, mely úgy nagyságát, mint csodálatos cseppkő-alakúlatait tekintve, Európa egyik legnevezetesebb cseppköves barlangja. Hoszszaságban csak az amerikai Mammuth-barlang múlja felűl, a mennyiben a Baradla tulajdonképeni fő ága 5.797 és számos mellékágának hoszsza 2.683 méter. Így ez nagyságra nézve a világnak a második barlangja. Hogy a barlang mennél könnyebben megtekinthető legyen, arról a Magyarországi Kárpát-Egyesűlet gondoskodott. Régi bejárata Aggtelektől egy negyedórányira van; új bejárata, melyet 1890-ben fejeztek be, a jósafői országút mentén Aggtelektől keleti irányban félórányi távolságra esik. Első leírása e század elejéről való. A tatár és török-pusztítás idejében nagyon sokszor szolgált a népnek menedékhelyűl.
A Poronyatető alatt levő régi bejárásnál lépcsők visznek le az előcsarnokba. A Pitvar elég tágas üregének falain és boltozatán már cseppköveket találunk. Innen a Csontházba visz a jobbra vezető Temetkezési folyosó, hol Nyáry Jenő báró ősmaradványokat, csontvázakat talált. Itt fakad az Acheron csermely vize, mely a Stix-szel egyesűlve az egész barlangon végig foly. A Pitvartól balra az Ország tábláját érjük; a rá vésett neveket a fáklyafüst annyira befeketítette, hogy alig olvashatók. Átellenében a patak bal partján látható a Mózes oltára, s benne egy csepegőkő medencze tiszta ivóvízzel. Jobbról hagyva a Rókalyukat, a 27 méter széles Nagy templomba jutunk, melynek falai, cseppkövei kormosak a fáklyafüsttől; magassága oly nagy, hogy mennyezete fáklyavilág mellett nem látható. Ebben van a Nagy oltár egy igen vastag álló cseppkő, mögötte két csúcsíves kapu a Szószékhez vezet. A nagytemplomból balra nyílik a Denevérbarlang; elnevezését a benne nagy számmal tanyázó denevérektől kapta, de ez alkalmatlan állatok újabban eltűntek innen; ez valamikor külön barlang lehetett külön bejárással. Látható itt két egyközű, egymástól 95 cmnyire eső kerékvágás, állítólag azon talyigák nyomai, melyeket az itt lakott emberek használtak. A Nagy oltártól egy keskeny út a 28–30 méter magas s ugyanoly széles Kis templomba vezet. A gyertyaláng lobbanása csodás játékot űz a bámúlatos alakzatokkal. A természetnek önkészítette templomában vagyunk itt, hol a fölhangzó ének hangjai ünnepies hatással vannak a látogatóra. A büdöstói ágból a Stix vize ömlik a fő barlangba. Balra a büdöstótól nyúlik egy nagy mellékág, melyet a vezetők Paradicsomnak hívnak. Ez a Baradla legérdekesebb mellékága. A csarnok boltozatát sárga csepegő-kőoszlopok tartják, melyeken különféle növény-alakú képződmények láthatók.
Rozsnyó fő tere.
Neogrády Antaltól
Visszatérve a Kis templomba, a Styxen keresztűl a Kis terembe jutunk; a visszhang itt oly nagy, hogy egyes hangszer hangjaiban is egész zenekart vélünk hallani. A nyirkos, csúszós úton a Virágoskert szép cseppkővirágaihoz érünk, hol vezetőnk pisztolylövésére nagy sokára egy mennydörgésszerű hosszas visszhang felel. A Nádor-oszlop József nádornak 1806-ik évi látogatását örökítette meg. A 38 méter hosszú Nagy-teremből magas lépcsőkön kapaszkodunk föl a Mária hegyére, mely fölűlről megvilágítva megkapó látvány. Mellette jobbra a Parnassus, balra a Zsidó-templom van. A Parnassusból egy sikamlós, keskeny úton a Galambházhoz, tovább a Vízörvényhez jutunk, hol a patak egy nagy mélységbe ömlik.
Ezután még zordonabb alakot ölt az alvilág. A Jeges sík messziről befagyott tónak látszik. Murány várát elmellőzve, a mélységbe ereszkedünk, hol a víz nagy kősziklák között eltűnik; ez a Vaskapu. A barlangnak innen kezdődő új ágát Vas mérnök járta be először 1825-ben. Utunk kissé kényelmetlen, az iszapos, kavicsos talajon fárasztó, de fáradságunkért megjutalmaz bennünket a szebbnél szebb alakzatok látása. A különféle színű oszlopsorok, az oldalfalakról leereszkedő függönyök, az egymással összeérő stalagmitok és stalaktitok, a talaj hullámos, csillogó szőnyege bámúlatos képpé csoportosúlnak.
A legkülönfélébb alakok váltogatják egymást az Olympus hegyig, mely majdnem a mennyezetet éri. A Tündérvár gyönyörű képződésű fehér, vörös és sárga színű cseppkövekből áll. Ez és Semiramis függőkertje kristálytiszta képződményeivel igen szép részei a Baradlának. A Pisai torony remek oszlopán túl ismét zord tájakra, az Omladékos helyre jutunk, hol a tört oszlopok, összezúzott kőszálak, a falrepedések mind a víz rombolásáról panaszkodnak.
Odább jobbra az új ág leghosszabb mellékágát, a Ravaszlyukat látjuk, mely a Baradla legszebb részei közé tartozik. Oly pazarúl van fölruházva ékességgel, hogy versenyre kel bármely csepegőkő-barlanggal; boltozatán és falain ezer meg ezer csepegőkő függ. Elhagyva ezt a mellékágat, a fő ágban a Pindus-hegy szép oszlopain túl a Vaskos oszlopnál stalagmit medenczében jó iható vizet találunk. Itt kezdődik a fő ág legszebb része gyönyörű csepegőköveivel. Itt vannak a bájos Tempe, a Minerva-oszlop; tovább a vakító fehérségű Alabastrom torony köti le figyelmünket. Végre az Arany-úton, mely valamikor egy régibb üregnek volt kezdete, a 35 méter magas Gellérthegyhez jutunk; ezen egy 20 méter magas, 8 méter vastag fehér oszlop emelkedik, a Csillagvizsgáló torony. A Munkácsi tömlöczben sima mészfalakon s a földön heverő kőhalmokon kivűl mitsem látunk. Még ridegebb a Siralomház. Csodálatra méltó a nagy Bálvány-oszlop; közelében borzalmas mélység tárúl elénk. Ganymedes kútjánál kisebb-nagyobb medenczékben jó ivóvíz van. Innen sikamlós úton a barlang végéhez, a Pokolhoz s onnan a jósafői bejáráson át Gömör határán a szabadba jutunk.
Krasznahorka.
Vágó Páltól
A Sajó-völgy Pelsűcztől éjszakkelet felé nagyon szűkre szorúl. Ennek a völgynek két sziklafala olyanformán szögellik ki, hogy, ha összetolnák, épen egymásba illenének, mintha egykor egybe lettek volna nőve s a rozsnyói völgyben összegyűlemlett víz hasította volna ketté. Sziklafalaihoz támaszkodnak a vasgyáraikért és kohóikért említhető Vígtelke, Gombaszög, Szalócz helységek. Környékén gyönyörű kertészet és szépen gondozott méhészet köti le figyelmünket. Szalóczon túl egy kiálló sziklacsúcson látjuk a vörös barátok kolostorának romjait. Odább van Berzéte csinos kis helység a Máriássy és Hámos családok kastélyaival. A tatárjárás előtt mint királyi kamarai birtokot Forrasztó néven nevezték. Temploma régi huszita templom; hajdan erősség volt; erre vall a templomot környező, kőrésekkel ellátott vastag kőfal. Itt van az Andrássy grófoknak egy vaskohója, mely 18.170 métermázsa nyersvasat termel évenként.
Ennek az említett gyönyörű lapálynak éjszaki részén épűlt a megye másik nagyobb városa, Rozsnyó, a kopasz Pozsálló- vagy Ökör-hegy lábánál, melynek csúcsáról nagy messzeségre ellátni. Rozsnyó ősrégi bányásztelepítvény. Keletkezését némelyek II. Endre idejére teszik, ki ide bányamívelés végett szászokat telepített volna. Czímerében három rózsa van, a mi azt mutatja, hogy nevét a rózsától (Rosenau) kapta. Fénykora a mohácsi vészig terjed, a mikor valóságos Kalifornia volt, hol még danczigi és brüsszeli kereskedők is örömest vásároltak bányatelepet. Bányaipara később mind jobban hanyatlott. Alig van város, mely annyi viszontagságos időt látott, mint ez. A rablólovagok, különösen a Bebekek és a csehek fosztogatásaitól, a török harácsolásától urai, az esztergomi érsekek sem tudták megvédeni. A későbbi szabadságharczokban, nemzeti mozgalmakban egyik ellenség kezéből a másikba kerűlt. Nem kevesebbet szenvedett a vallási villongások idején. II. Rákóczi Ferencz 1706-ban novembertől karácsonyig s 1707 januárban ismét itt értekezett az országtanácscsal, és az ónodi híres abrenunciatiót titokban itt határozták el. Katholikus püspökségét Mária Terézia alapította 1776-ban s ebből az alkalomból Rozsnyó a „szabadalmas püspöki bányaváros” czímet kapta. De ez nem maradt egyéb puszta czímnél, mert rég megszűnt bányaiparát nem volt képes új életre kelteni. Német eredetű lakosai már a XVI. században nagy részt megmagyarosodtak; számuk az ötezret megközeliti. Gömörnek székhelyével, Rimaszombattal ma is versenyez úgy a szellemi, mint az anyagi haladás terén. Tágas négyszögű piaczáról kilátunk a nagy püspöki templomra, a premontreiek gymnasiumára, a római katholikus papnöveldére, a püspöki lakra, melynek egyik része hajdan a jezsuiták székháza volt. Az evangélikusok félrehúzódtak templomukkal s gymnasiumukkal egy zúgó hegyi patak partjára. E két középiskolán kivűl vannak Rozsnyónak leánynevelő intézetei, árvaházai, iparostanúló-iskolája, nagy kórháza, melyet az utóbbi évtizedekben épűlt főleg Kossa dr. és Schopper püspök adományából; továbbá járásbírósága, közjegyzősége, adóhivatala, takarékpénztára, kaszinója, több társas egyesűlete, hírlapja. Szépen gondozott kertek, gyümölcsösök szegélyzik a csinosan épűlt várost s a közeli hegyoldalak (Bányaoldal, Szőlőmál) bányatörmelékei egykori virágzó bányászatról tanúskodnak. De azért Rozsnyó gyáripara ma is különösebb említést érdemel. Nevezetesebb iparvállalatok bőrgyára, műmalma és fűrésztelepei. Szög- és kőedénygyára újabban szünetel.
A krasznahorkai vár udvara.
Neogrády Antaltól
A város környékén vasérczbányák és vaskohók vannak. A város közelében a vadregényes csucsomi völgyben fekszik vasgáliczos vízű fürdője szép nyári lakokkal, mely nagyobb hírre nem tudott ugyan vergődni, de ünnepnapokon igen látogatott mulató és kiránduló helye a város lakosságának. Vizének gyógyhatása, a fürdő kifogástalan berendezése évről-évre növeli a látogatók számát. Közelében égvényes savanyúvíz fakad. Rozsnyó fekvésénél fogva ma is élénk forgalmú város. Míg a vasútak nem hálózták be az országot, a Szepesség itt találkozott az Alvidék népével s a rozsnyói lakos folytonosan útazott árúczikkeinek eladása végett. Sokat emlegetett volt mézeskalácsa, vászonfehérítése, továbbá méhsöre, méze és viaszgyertyája. A vasútak másfelé terelték a forgalom egy részét, s így Rozsnyó kereskedelme és ipara újabb időben csökkent. Hajdan rendkivűl népesek voltak vásárai, s messze földön ismeretesek szűcsárúi. A lakosok az iparon kivűl mezőgazdasággal is foglalkoznak.
Rozsnyótól keletre a tornai országút mentén regényes tájékon érjük Krasznahorka-Váralja helységet magános kopár halmon emelkedő régi várával. A Bebekek ősi fészke volt ez, honnan három századon át uralkodtak a vármegyén, s jártak rabló kalandjaikra. Bebek Ferencz a megyéből ide hordatta össze a harangokat s azokból hamis pénzt veretett. A XVI. században az Andrássy grófok birtokába kerűlt. A nemzeti harczok óta csupán akkor hangzik bástyáiról az ágyúdörej, ha falai fejedelmi vendégeket fogadnak. Bár tömérdek ostromot állott ki s e század elején villámcsapás elhamvasztotta, a Sajóvölgyre néző része ma is lakható állapotban van. A régi bútorok, festmények, ezüst domborművek, a várkapu alatt levő katakomba-szerű üregek, a sziklába vájt rendkivűl mély kút fölkelti bámulatunkat. A fellegvár éjszaki részén már romban hever a hatalmas márványterem, melyben egykor a megyegyűléseket tartották. Az apró virágos kertek is elpusztúltak; itt-ott sanyarog egy-egy vén orgonabokor. A vár hatalmas sziklafalába építették újabban az Andrássy család nagyszerű sírboltját. Szépen kifestett vártemplomának Mária-képét búcsúsok látogatják. Itt mutogatják üvegkoporsóban a kuruczvilágban elhalt báró Andrássy Istvánné, Serédy Zsófiának csodálatos épségben levő teremét. A helységben, mely egyetlen széles útczából áll, az Andrássy uralom jól berendezett majorsága, gazdasági és tiszti lakai említhetők. Úgy Krasznahorka-Váraljának, mint számos más helységnek templomára, iskolájára sokat áldoz évenként Andrássy Dénes gróf. Éjszaki irányban több bányatelep van. A Csermoslya-patak regényes völgyében épűlt Dernő község az Andrássyak híres vasöntőjéről nevezetes.
A csetneki evangelikus templom és faragványos szószéke.
Neogrády Antaltól
Mint általában a hazában, Gömörben is a termékenyebb völgyekben, enyhébb éghajlatú vidékeken a magyarság telepedett meg. Az eddig említett vidékek lakói tiszta magyarok, vallásra nézve jobbára reformátusok.
Pelsűcztől éjszakra a kopár pelsűczi fensík terűl, mintegy a sziliczeinek folytatása, melyet a Sajó választ el emettől. Ezen a jókora kiterjedésű mészkő-fensíkon alig találni egy-egy darab földet, mely mívelésre érdemes volna. Meredek, fehérlő oldalfalán fölkapaszkodva, tömérdek ravaszlyukat, töbört, mélyedést találunk rajta szanaszét. Van egy több négyszögméter kiterjedésű ürege, mely 92 méter mély.
Ennek a terméketlen fensíknak a nyugati szegélyén vonúl végig a csetneki völgy, melynek déli torkolata Pelsűcznél nyílik a Sajó völgyéje. Ezt a termékeny, érczekben sem szegény völgyet a Sajó egyik mellékága öntözi, mely Pelsűcznél egyesűl a fő folyónak rozsnyói ágával. A völgy éjszaki részén a magas Radzim-hegy már messziről fölkelti figyelmünket. A csetneki völgy szép fekvésű falvaiban tót a lakosság; magyarok csak délen Páskaházán és Kun-Taploczán, meg tótokkal vegyesen Csetneken laknak. Legnagyobb helysége a völgynek Csetnek másfélezer lakossal. Róbert Károly alatt nyert jogait, kiváltságait Mária Terézia uralkodása alatt vesztette el. 1555-ben nagy döghalál pusztította a város lakosságát. Vára, melyet a Csetneky, Bebek és a Bakos családok bírtak, már a Rákóczi-féle mozgalmak előtt végkép romba dűlt. Csúcsíves építésű evangelikus temploma a benne levő chronostichon szerint 1272-ben épűlt. A vár urain kivűl sirboltjába temették Ernő Kázmér schleswig-holsteini herczeget is. A templom jeles festményei, régi fafaragványai megtekintésre méltók. Csetnek jól épűlt iparűző város. Rákóczi alatt itt kovácsolták a híres fringia-kardokat. Van itt vasöntő, vasgyár és rézhámor. Igen fontos volt a legújabb időkig dohánytermesztése; de a talaj kimerűltével a híres, kitűnő zamatú csetneki dohányt most már csupán a szomszédos Ochtina helység termeszti. Csetneken húzamosan lakott, sőt némelyek szerint ott született a XVII. század nevezetes költője, Gyöngyösy István, Gömörnek hosszú időn híres alispánja. Annyi nemesi udvarházat sehol a megyében nem lehet találni, mint Csetneken.
A betléri kastély.
Háry Gyulától
Ochtinától éjszakra fekszik Nagy-Szlabos helység, papirgyára több száz munkást foglalkoztat. Ezt a nagy s főleg a hírlapok számára dolgozó papírgyárat nehány évvel ezelőtt nagy tűzvész pusztította, mely után újra épűlt.
Rozsnyótól éjszak felé a vasút a Sajó-völgyben csinos falvak, vashámorok s gyárak mellett kanyarog tova. A magasabb hegyek komolyan, méltóságosan tekintenek alá a völgyön átvonúló folyóra, vasútra és országútra. A Pozsálló egyik szárnyára, a Szulova hegyére följutva fölséges kilátást élvezünk. Ellátni innen a Sajó-völgy hegyeire, a borsodmegyei Bükkre, sőt a Mátráig is. Éjszak felé a Kabina magaslatról a Magas Tátra ormait látjuk ég felé meredezni. Ebben a szulovai magányos vadonban van az Andrássyak vadászlaka, egy valóságos kis tündérkastély. A Sajó-völgy keleti oldalán a vasúttól jobbra ugyancsak az Andrássyaknak egy másik kétemeletes szép kastélya van, mely egy magas hegyek által környezett völgy torkolatában Betlér helység mellett fekszik. Ezt a ritka izléssel berendezett fényes kastélyt a mostani tulajdonos gróf Andrássy Géza atyja, Manó gróf építtette. Lépcsőházának falait régi hadiöltözetek, fegyverek, zászlók díszítik. Pazar fényű termei nem ritkán fogadnak fejedelmi vendéget. Képtárában a hazai és külföldi jelesebb képírók gazdagon vannak képviselve. Százötven holdas parkja szökőkútjaival, ritka fenyűfajaival hazánkban a legszebb parkok egyike. Egyik kerti épületében érdekes ázsiai néprajzi tárgyak gyüjteménye van: Buddha bálványok, pogány templomi edények, stb.
Ez a meredek hegyek között vonúló völgy az Andrássy grófoknak nemcsak előkelő izlését, hanem a magyar ipar fejlesztésében szerzett nagy érdemeit, gazdaságát is elénkbe tárja. Vashámoraik, vaskohóik sűrűn érik itt egymást: Betléren, Alsó-Sajón, Oláhpatakon. Külön említést érdemel e völgyben a nadabulai papirgyár.
A Sajónak ebben a felső völgyében majdnem mindenütt hallható a vasgyárak, zúzók moraja. A lombos és fenyves erdőborította magas hegyek, a kristály tiszta patakok, az apró falvak rendkivűl változatos képet tárnak elénk. Oláh-pataktól éjszak felé, hol az Érczhegység a Király-hegy nyúlványaival egyesűl, fenyveskoszorúzta völgykatlanban épűlt Dobsina rendezett tanácsú város.
Dobsina igen régi eredetű bányásztelepítvény. Bányavárossá Zsigmond emelte 1411-ben, mikor egyenjogúvá tette a szepesi bányavárosokkal. Bányászata és vasipara mindig fontos volt. A letűnt harczias századokban mindegyik hadviselő fél menedéklevéllel látta el, viszontagságos történetének mégis sok szomorú lapja van. Sarczolták, kirabolták a hatalmaskodó fűurak; majd a török 1544-ben éjnek idején fölgyújtotta s lakói egy részét rabszíjra fűzte. Gyáripara a Thökölyek és Rákócziak korában virágzott legjobban, a mikor itt fegyvergyár is volt. Nagy tűzvész pusztította 1855-ben. Ötödfélezer lakosának több mint a fele német. Szójárásuk a szepesi németekétől nem sokban különbözik. Bányászata e század elején indúlt nagyobb virágzásnak, mikor kobalt- és nikel-bányászata oly nagy volt, hogy a világ minden e nemű bányavállalatát felűlmúlta; ma azonban az ércz megfogyása következtében mind inkább hanyatlik. Innen van az, hogy lakosai közűl sokan kivándorolnak. A város főterén van a díszes városháza, mely Dobsina fő büszkesége; ugyanitt van az evangelikus temploma és a népiskola. Van takarékpénztára, több társas egyesűlete, alsófokú kereskedelmi, polgári, iparostanúló- és bányásziskolája. Gabonapiacza, de kivált fakereskedése igen élénk. A város maga igen gazdag, van számos bányája, gyára, nagy kiterjedésű erdősége, de a lakosok folyton szegényednek. Van itt vasérczbányája a magyar államnak, Koburg herczegnek, a „Concordia” bányatársúlatnak. Az összes vaspát- és vasérczbányák évi termelése kerek számban 2.130 métermázsa. Van ezenkivűl réz- és ezüstérczbányája, vannak gőzfürészei, több kohója, mint az Andrássy és Sárkány-féle kohók. De mindezek nevezetességét messze túlhaladja világhírű természeti ritkasága, a jégbarlang.
Dobsina.
Háry Gyulától
A Dobsinától éjszakra eső Langbergen át Gömör egyik legszebb völgyébe, a sztraczenai völgybe jutunk. Sztraczena falutól kezdve a festői szépségű képek a völgy minden kanyarúlatánál új, megkapó változatokban következnek. Itt óriási sziklafalak, amott leomló kőtörmelék, tovább keskeny sziklapárkány, melybe a sudar fenyű gyökerei erőlködve kapaszkodnak. A völgyön végigfutó kis patak moraja szűntelen hallatszik; kristály habjai majd gyorsabb eséssel, zúgással esnek le a szikláról, majd csöndesebben kanyarognak. A sztraczenai temetőnél érjük az érdekes Sólyomhasadékot, majd egy keskeny ösvény az időszaki forráshoz, a Hollókőhöz vezet bennünket. A mindinkább tágúló völgyben útunkat egy sziklagerincz zárja el, mely egy rövid alagúttal keresztűl van törve; ez a sztraczenai sziklakapu. A kapu falán ez a fölírás olvasható. „Ágoston, Szász-Koburg-Gothai herczeg, a magyar természettudományi társúlat elnöke, téged e sziklák dicsérnek.” A völgy tovább kanyarog, mígnem elénkbe tűnik a fenyvesborította Éleshegy. Innen a Ducsa-hegyre visz útunk, hol már érezzük a hideg légáramlatot, a barlang fagyos lehelletét.
A sztraczenai völgy sziklakapuja.
Paur Gézától
A Dobsina határában levő jégbarlang mind nagyság, mind szépség tekintetében a legelső helyet foglalja el az eddig ismert jégbarlangok között. Ezt a természeti csodát Ruffínyi Jenő bányamérnök 1870-ben fedezte föl. A barlang egy éjszaknak néző hegyoldal gyomrában van s főleg kelet felé terjed. Legmagasabb pontja a bejárat, attól kezdve lejtőzetesen lefelé tart. Kimosási barlang ez későbbi beomlással, melyben a jégképződés a bejáratnál látható beszakadás után indúlt meg. A víz, mely a barlangot kivájta, most megfagy benne. Jegének nagy tömege számtalan időszakosan egymásra fagyott rétegből áll. A többi jégképződések, melyek csepegőkövek módjára vagy felűlről csüggnek le, vagy alúlról meredeznek fölfelé, a melegebb levegővel való küzdelmükben fejlődnek ilyen csodás alakúakká. Krenner geologusunk a képződő jégnek egy harmadik alakját is megkülönbözteti, a víztiszta, hüvelyknyi nagyságú, hatszögletű jégkristályokat, melyek tavaszszal sűrűn díszítik a falakat. A barlang jegének összes tömege több 125 ezer köbméternél s ennek a jégtömegnek a sulyja meghaladja az egy millió métermázsát. A barlang kiterjedése 8.874 négyszögméter, s ebből a jégterűlet 7.171 négyszögméter. Hőmérséklete télen –8 C. fokig csökken, nyáron legfölebb 5 fokig emelkedik.
Dobsina város sokat áldoz a barlanghoz vezető útakra, a barlang környékére, úgy, hogy a látogató itt minden kényelmet megtalál s a barlang belsejét minden nehézség nélkül bejárhatja. A sztraczenai völgyben kényelmes vendéglő épűlt s mellette egy csínos klimatikus gyógyhely.
A barlang keskeny bejáratától 18 lépcső vezet le a 120 méter hosszú, 50 méter széles és 10 méter magas jégterembe. Valóságos tündérpalota ez; csodás szépségű jégalakzatai bámúlatba ejtők. Boltozatán víztiszta, átlátszó, jégkristályok csillognak a világító láng fényében, melynek minden lobbanása más meg más képet varázsol elénk; míg tükörsima padlózatán, melynek jegét nyár derekán nem egyszer hasítják víg korcsolyázók, ropog-recseg a boltozatról aláhúlló számtalan jégkristály. A csarnokot sziklaoszlopok két részre, a Nagy- és Kis-Teremre osztják. Itt vannak a négyszögletes Sírkövek, a Vízzuhatag, az Elefántfej; tovább a három feltűnően átlátszó Jégoszlop, melyek egyikének hengeralakú üregéből víz foly lefelé; ez a Kút s ehhez támaszkodik egy ferdén dűlő háromszögalakú jégtábla, a Beduin-Sátor. A sima jégtükrön állandó folyású vízeret látni. Az egymás mellé sorakozó, majd összefonódó jégszalagok, a levelek, lombok, legyezőalakú jéglapok csodás változatban csillognak az átlátszó jégoszlopokon; párjukat a fölszínen hiába keressük. Innen az út a 80 méter hosszú Ruffínyi-folyosóba vezet, melynek egyik oldala sziklafal, a másik a jégterem padlózata. A fínom jégszálakból szőtt gyönyörű Lugas megtekintése után jégalagúton a barlangnak legbámúlatosabb, de egyúttal leghidegebb részébe jutunk. Itt látjuk a csúcsíves boltozatú Kápolnát, majd az úgy nevezett Pokol üreget, melyet hótömegek, leomlott sziklatömbök, tátongó mélységek tesznek zorddá; ennek egyik zugában Lucifernek nevezett, 7–8 méter vaskos jégtömeg van. Innen lefelé indúlva, különösen fölkelti bámúlatunkat a 10 méter magas és 8 méter széles, megmerevűlt jégfátyolból szőtt s gazdagon díszített Függöny. Jobboldali részében sorakoznak az Orgona hengeralakú jégsípjai. A folyosó végén 150 lépcsőfokon följutunk a Kis terembe. Egy órai sétánk közben megtekintettük e mészkőzetnek kisebb-nagyobb üregeit, aknaszerű meneteit, folyosóit, óriási jégtömegét.
Gömörmegye nyugati részén Rimaszombattól éjszak felé a Rimavölgyben terjedelmes kaszálók között fut a tiszolczi szárnyvasút. Egymásután hagyjuk el a gyümölcsös kertekkel környezett kisebb-nagyobb falvak fehérlő tornyait. Ráhó várkastélyának, a Jánoky család ősi fészkének, falai között állítólag gyakran időzött Mátyás király. A vár a helységbe nyúló hegytetőn van; egyik szárnya ma is lakható.
A dobsinai jégbarlang: Felső terem.
Kacziány Ödöntől
Rima-Brézó Kishontmegye egykori székhelye. Temploma, melynek falfestményei nevezetesek, már 1246-ban fönnállott. A mind jobban szűkűlő völgyben a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság likéri nagy vaskohó-telepe köti le figyelmünket. Közel 300 munkást foglalkoztat s évenként 360 ezer métermázsa vasat termel. A vasérczet drótkötél-pálya szállítja ide 14 kilométernyi távolságról. Nyugat felé a szép bükkerdővel benőtt Szinecz-hegy emelkedik, hol hajdan aranykeresők jártak. Ezen túl Tiszolcznál a murányi hegy sziklás nyúlványai zárják el útunkat. Itt már a magasabb hegyoldal is szántóvas alá kerűl, s bámúlatos meredek útakon szállítja le termését a gazda. Tiszolcz nevét az itt nagy mennyiségben termelt tiszafától nyerte. Tót és német eredetű lakosai ma csupán a tót nyelvet beszélik. Juhászata különösebb említésre méltó. Iparűző lakosainak jó része télen faedény- és fehér halinaposztó-készítéssel foglalkozik. Innen ágazik ki a Breznóbánya felé menő festői részletekben gazdag és merész viaduktokkal bíró hegyi vaspálya. Van Tiszolcznak papirgyára, juhtúrógyára, iparostanúló-iskolája, kölcsönsegélyző egyesűlete s élénk fakereskedése. A kincstári vaskohó vastermelését a kincstári vasgyár dolgozza föl. Rákóczinak itt bomba- és ágyúgolyó öntőműhelye volt.
A tiszolczi völgyet szegélyző egyik hegy gerincze szelíd kanyarodással nyugat felé vonúl; ebben fakad a Rima egyik forrás-ága, melynek vize az izletes sajtjáról (ostyepka, szirecz) ismert Klenőcz helység mellett fut el. Ez a falu Demeter napján különösen megélénkűl; akkor térnek haza a hegyek lakói, a juhászok nagy mennyiségű sajttal megrakodva. A klenóczi férfiak nagy része deszka- és abroncs-szállítással, az asszonyok fonással, vászon- és szűrposztó-készítéssel foglalkoznak. Van fűrésztelepe és kölcsönsegélyző egyesűlete. Lakóinak száma megközelíti az ötezret. Az 1887-ki tűzvész óta útczái rendezettebbek. Iskolái, a község háza csinos épűletek, de a magánházak többnyire fából épűltek. Innen déli irányban a Rima másik forrása ugyancsak szűk völgyet hasított magának, hol magas hegyek között Kokova fa házait és a Forgách grófok khinai ízlésű kastélyát pillantjuk meg. Határa sovány; csak nagy munkával lehet valamit kisajtolni belőle. Annál jobb keresetet talál a lakosság a közeli fagyapjú-gyárban és az újantalvölgyi üveghutában. Ez a gyár, mely állandóan 500 munkást foglalkoztat, hazánk elsőrendű üveggyárai közé tartozik. Itt nemcsak az ipar, hanem a természet barátja is nagy élvezetet találhat. A hegytetőre érve, valóságos angolkertet varázsol elénkbe a természet. Forgácsfalva a megye legnyugatibb pontján fekvő helység lakosai lengyel származásúak. Ezt a 946 méternyi magasságban épűlt helységet gyönyörű fekvéseért mostanában sok turista látogatja.
A Rima-völgyön túl kelet felé először az Érczhegység legdélnyugatibb s legkisebb tagját, a ratkói hegycsoportot érjük, mely a keskeny ratkói völgy két oldalán terjed el. Hegyei között érczekben legdúsabb a Vashegy, melynek gerincze Szirk, Rákos és Turcsok helységek között nyugatról keletre húzódik; erdő, csalit és gyep borítja; gyomrában gazdag vasércztelepek vannak. Innen dél felé már alacsonyabb hegyek következnek s átmenetűl szolgálnak a további mészkőhegyekhez. Szűk völgyeiben, dombos lejtőin sűrűn sorakoznak az apró helységek, mindannyi gyér termékenységű határral. E völgyek tót lakossága a bányászaton kivűl háziiparral, favágással, szénégetéssel, faiparczikkek fuvarozásával foglalkozik. A Balog-völgy szomszédságában van a meglehetős zord és terméketlen hrussói völgy, melynek apró helységeiben a lakosok juhászattal s méhészettel foglalkoznak. Sok köztük a sonkolyos. A Túrocz patak felső völgyében fekszik Ratkó, jó nagy község, melynek lakosai jobbára iparűzők. Innen délre a Balog völgyében van Derencsény. Várát, melyet a csehek építettek, 1451-ben Hunyadi János rombolta le. Fölebb éjszakra van a kis Babaluska falu, melylyel Murány asszonya Gyöngyösy Istvánt, a „Murányi Vénus” költőjét jutalmazta műveért. Népesebb helység a Ratkótól keletre fekvő Kövi. Lakosai nagyrészt köznemesek; temploma a husziták idejéből való. Innen Perlászon keresztűl félórányi úton a Murányvölgybe érünk.
A nyustya-likéri gyártelep.
Neogrády Antaltól
Murány völgye és a gömöri Garam-völgy. – Gömörmegyének éjszaknyugati hegyes részeit a Murány- és Garam-völgy szeli át úgy, hogy a Murány völgye éjszak felől délkeleti irányban a Sajó völgyébe nyílik, a Garam völgye pedig egészen fönt kelet felől nyugatra vonúl és Zólyommegyébe lép át.
A Murány patak, melynek völgyét egész hoszszában termékeny rétek és szántóföldek lepik el, Beretkén alúl a Sajóba ömlik. Az egyenes és többnyire tágas völgyet mindenütt szép erdős hegyoldalak szegélyezik. A Garamvölgy itt tompa háromszöget alkot, melynek egyik hegyes szöge Vereskőre esik. A Garam Telgárt helységen felűl a Beznik nevű vízválasztó hegyből fakad s jobbról is, balról is több kisebb patakot vesz magába, melyek vizét annyira megnövesztik, hogy a folyó Pohorellától kezdve már tönkfa úsztatására használható, Polonkától pedig tavaszi vízálláskor tutajozható is. A Garam völgyének leginkább jobb oldali lapályosabb részét mívelik gazdaságilag, míg a hegyek felsőbb részeit és oldalait erdők borítják, föntebb alpesi legelők következnek, de mostanában már ezek nagyobb részét is befásították.
Mind a két folyó hatalmas hegységek között vájt magának útat. E hegységek egyes csoportjai különböző elnevezésűek. A vasérczben dús vashegyi lánczolat, a Murány- és Rima-völgy között fekvő Tersztyének egyik fő ága, a Murány-völgy jobb oldalán fokozatos eséssel Liczéig, illetőleg a Sajó völgyeig húzódik le. Gerinczei általában erdősek, de oldalai főképen Jolsvánál és Süveténél kopárak. E hegység bányáiból évenként másfél millió métermázsa vasérczet ásnak ki. A dobsinai hegylánczolat, a Gömör-Szepesi Érczhegység egyik ága, nyugat felé a Javorináig, azután délkeleti irányban egészen Meléte helységig húzódik le. A Fabova, az Osztrovszki-Vepor hegység éjszakkeleti tagja, a megye éjszaknyugati részén, a murány-vereskői katonai út és a Garam völgye között emelkedik. Éjszakon a Garam völgye, keleten a sumjácz-murány-tiszolczi völgyelés határolja. Legmagasabb csúcsai a Fabova hola (1.441 méter), a Lesnik (1.398 méter), a Szkalka (1.379 méter). Ez a nagy kiterjedésű hegyvidék közel háromezer holdnyi terűletet foglal el; kisebb völgyek szakgatják meg, de úgy, hogy az egész mégis egyetlen változatos fensíknak tekinthető. Legjellemzőbb része a murányi mészköves fensík, melynek legmagasabb pontja a Kljak (1.391 méter). Zord, sziklás hegyvidék az egész, melyen csupán a Koburg herczeg hegyi menházait, uradalmi vadászlakait találjuk. A magas tetőkön és gerinczeken havasi legelők is akadnak. A Garam völgyétől éjszakra a királyhegyi lánczolat vagy Alacsony-Tátra emelkedik s határt von Gömör- és Szepesmegye között. Csúcsai magasabbak, mint az előbb említett hegycsoportéi. E hegységek leginkább gneiszből és gránitból állanak. A Garam-völgy érczekben nem gazdag. Van ugyan vasércz több helyen, de csekély rétegei miatt mívelésre nem alkalmas; ezért Koburg herczeg itteni vasgyárai a dobsinai és iglói bányákból kapják a vasat.
Az éghajlat és az időjárás a Murány- és Garam-völgyben nagyon különbözik egymástól; míg az előbbinek középhőmérséke 17° C., addig a Garamvölgy gömöri része hazánk leghidegebb vidékei közé számítható. Tavaszról itt szó sincs; a nyár is csak nehány hétből áll; a legmelegebb napok július végére és augusztus elejére esnek; de sokszor még augusztusban is vannak éjjeli fagyok, melyek tönkre teszik az akkor javában díszlő növényzetet. Télen a hóviharok nem ritkán oly nagyok, hogy a hó 2–3 méternyi magasságra is fölhalmozódik; e miatt a közlekedés föntartása nagyon költséges.
E két völgy éghajlatának megfelel a növényzete is. A Murány-völgy megtermi a búzát, kukoriczát, sőt déli részein a szőlőt is, míg a Garamvölgy mezőgazdasága részint a zord éghajlat, részint a talaj soványsága miatt csekély változatosságot mutat. Leginkább zabot és burgonyát termesztenek itt; gyümölcs alig nehány helyen terem.
A marha- és juhállomány mind a két völgyben elég nagy. Sajnos, hogy a garamvölgyi lakosok nem gondozzák eléggé igavonó marhájukat, s a munkában sem kimélik. A juhtenyésztés nagyobb fontosságú, a mennyiben a lakosság felső ruházatát juhainak gyapjából szőtt posztóból készíti.
Mindkét völgyet nagy kiterjedésű erdőségek borítják, melyeknek legnagyobb része a Koburg-uradalomhoz tartozik. A Murány-völgyön az erdők lombos fákból, a Garam völgyében ellenben fenyvesekből állanak. Az évi tarolás 1.166 holdnyi s 189.462 köbméter fát ad. A haszonfának legnagyobb részét épűleti faanyagokká fűrészelik, kisebb részét zsindelyekké, tutajokká dolgozzák föl vagy szénégetésre használják.
E vidékeknek vadakban való bővelkedése már századokkal ezelőtt ismeretes volt. A hasznos vadakon kivűl tanyázik itt medve, róka, nemes és kövi nyest, vadmacska; farkas csak elvétve mutatkozik; a madarak közűl van többféle sas. Telepített vad a Király-hegyen a morga, a szarvas, bevándorolt vad a hiúz. Vizeiben a pisztráng bőven tenyészik.
A lakosság a két völgyben kerekszámban 32 ezerre megy. A Murány völgyét jobbára tótok lakják; de tisztán magyar ajkú községek is vannak. Több tót község lakosai a magyar nyelvet is folyékonyan beszélik; az értelmiség azonban, úgy szintén az iparos osztály mindenütt magyar, vagy jól tud magyarúl is. Vallásra nézve a protestánsok vannak többségben, s ezek részint földmíveléssel, részint fuvarozással, vagy a különféle gyárakban való munkával foglalkoznak. Nehány község népe a mellett házi ipart, nevezetesen fazekasságot, cserépzsindelykészítést folytat. Murányhuta lakosai mint ablakosok bejárják az ország minden részét. Házi faiparral sem itt, sem a fában gazdagabb Garam völgyén nem foglalkoznak.
A Garam-völgy lakosai általában tótok, de két nyelvjárást lehet köztük megkülönböztetni: a felső garami tiszta tótot és az alsó garamit, mely a lengyelhez hasonlít. Még a múlt században ezek is protestánsok voltak, de ma római katholikusok, három helységben pedig görög katholikusok, kik csak úgy voltak hajlandók elhagyni Luther tanait, ha feleséges papot kapnak. A Garam melléki tótság igazi szláv typus, közepes termettel, erős testalkattal, de nem valami tetszetős külsővel. E népnek sajnálatos hibája a pálinkaivás; de kedélyvilágát kedvezően jellemzi az, hogy szereti a dalt, zenét és tánczot. Kivétel nélkül fa házakban laknak, melyek olyan apró ablakúak, hogy azokon alig hat be egy-egy napsugár. Az udvarba dísztelen, széles kapun lehet bejutni. A földmívelés mellett a vas- és faiparczikkek szállítása és a szénégetés fő keresetük. A mezei gazdálkodásnak egyik legfontosabb ága az állattenyésztés, de ebben is csak a házi szükségletre szorítkoznak.
Az egész völgyön egymást érik Koburg herczeg gyártelepei. A Nándorhuta évenként 45 ezer métermázsa vasat termel. Van benne Martin-féle kemencze, 450 lóerejű hengermű, nyers vasöntő, forrasztó és pléhhengergyár. Svábolkán, Pohorellán és Závadkán pléhhengerművek vannak, ezek évenként 24 ezer métermázsa fínomított pléhet képesek előállítani, míg az Ágosthuta 12 ezer métermázsa hengerelt vasat szolgáltat. Azonkivűl van itt a Koburg-uradalomnak egy tűzálló téglagyára s több gőzfűrésze. A gyári munkások a garamvölgyi lakosoktól nagyon különböznek, mert idegen jövevények, kik a vasgyárak berendezésekor költözködtek ide. Általában jó anyagi körűlmények között élnek. Van a Koburg-uradalom támogatásával föntartott fogyasztási szövetkezetük és társládájuk.
E vidékek községeit a Murány-völgyön fölfelé, a Garam-völgyön pedig lefelé haladva fogjuk áttekinteni.
A Sajó völgyéből Pelsűcznél ágazik ki egy szárnyvasút, melyen több apró helység mellett elhaladva Jolsva rendezett tanácsú várost érjük.
Jolsva.
Háry Gyulától
„Jolsva – írja Koburg Fülöp herczeg – az ország legrégibb városainak egyike; első urai, az Ilsvayak kihaltával a pelsűczi Bebekek, majd a Széchyek bírták. Koháry 1720-ban vette meg s így kerűlt 1826-ban családom birtokába. A szomszédos magaslaton épűlt várai nem mentették meg a törökök dúlásától, kik 1556-ban fölégették s 400 lakosát rabszíjra fűzték. Nevezetes épűletei a régi városháza, az evangelikus és a nagyatyám által épített díszes római katholikus templom; említésre méltó két honvédkaszárnyája, továbbá a templarius kolostor helyén épűlt csinos kastélyom. Ebben a kastélyban tartotta Széchy Mária mind a két menyekzőjét 1627-ben és 1644-ben. Van takarékpénztára, két kórháza, szeszgyára, pokróczipartelepe, alsófokú kereskedelmi és nőipariskolája, kis fürdőtelepe. Jolsva szolgabírói hivatal székhelye; itt van továbbá összes birtokaim erdőigazgatósága. Lakosai földmívelésen kivűl iparral foglalkoznak, csizmadiák, szattyánosok, timárok. Számuk megközelíti a harmadfélezret. Gabonapiacza elég élénk. Határában sok jó gyümölcs terem. Innen a Murány patak mentén érjük a chizsnyói Heinzelmann-féle vasgyárat, s több kisebb helységen túl a szép gyümölcsösökkel szegélyzett Nagy-Rőcze rendezett tanácsú várost, mely igen kies fekvésű helység, erdőktől és gyümölcsösöktől körűlvéve. Épűletei közűl érdemes megemlítenünk a csinos városházát, a nagy vendéglő épűletét s a klimatikus fürdőt. Van a városnak állami kereskedelmi és polgáriskolája, két vaskohója; azonkivűl több fűrészgyáram van itt. Lakói földmívelők és iparűzők, de iparuk leginkább csak a ruházati czikkekre és bútorok készítésére terjeszkedik ki. Sokan élelmi czikkek szállításával üzérkednek.
„Innen éjszaknyugati irányban, a zdihavai sziklás szűk völgyet jobbról hagyva, a Murány-völgy végső pontjára, Murány helységbe érünk, mely 800–900 méter magas, erdős hegyektől környezett völgykatlanban fekszik. E falusias községnek legnevezetesebb épűlete a gót stilű római katholikus templom, melyet nehány évvel ezelőtt én építtettem s melyet Gömörmegye legszebb templomai egyikének tartanak. Ezenkivűl legcsinosabb épűletek itt az én kis kastélyom és az uradalomhoz tartozó több tiszti lak és gazdasági épűlet. A helység lakosai fuvarosok, gyári munkások, kik gőzfűrészeimben, kőedény- és örlőgyáramban találnak foglalkozást. A helység fölött két völgy közé ékelt meredek sziklagerinczen épűlt a történelmi nevezetességű Murány vára, mely csupán éjszakról közelíthető meg, míg dél és nyugat felől járhatatlan sziklafalak ereszkednek alá.
„A várat állítólag a XIII. században építették az Ilsvayak. A huszitáktól Zápolya foglalta vissza, ki Tornallyaynak adományozá. Ennek árváitól Bazsó Mátyás, a híres kalandor, elragadván azt, innen indúlt rabló kalandjaira, mígnem Salm gróf I. Ferdinánd parancsára ostrom alá vette, Bazsót elfogta s a vár udvarán tisztjeivel együtt lefejeztette. 1609-ben gróf Széchy György birtokába kerűlt, a ki díszesen kiépítette, s udvarán egy kilenczven méternyi mélységű kútat ásatott. Az ő halála után leánya, Mária, föladta a várat gróf Wesselényi Ferencz füleki várparancsnoknak, a későbbi nádornak, ki azt a hozzá tartozó birtokokkal együtt királyi adományúl kapta. Ezután is több ostromot állott ki. 1704-ben Rákóczi Ferencz vette be, és fővezérének, gróf Bercsényi Miklósnak adományozá, a kinek várőrsége 1711 januárban hosszú védelem után föladta a császári seregnek. Végre III. Károly király 1720-ban Koháry Istvánnak ajándékozta. A Koháry család utolsó sarjának, a herczegi rangra emelt Ferencznek, leányát 1816-ban Koburg Ferdinánd tábornagy feleségűl vevén, e réven a vár 1826-ban e család birtokába kerűlt. Ma romban hever.
Murány vára.
Vágó Páltól
„Murányból egy jó karban levő katonai úton nagy erdőségek között két magas vízválasztó hegyen, a Predna holán és a Javorinán át a Garamvölgybe jutunk. A Javorináról vereskői faipartelepemre ereszkedünk alá, hol az út két felé ágazik: az egyik ág Zólyom-, a másik Szepesmegye felé vezet. Ez utóbbin a Király-szikla lába alatt Telgárt községbe érünk, mely állítólag Mátyás idejében terjedelmes vadaskertjéről és fürdőjéről volt nevezetes. Ma szegényes község, görög katholikus vallású lakóinak száma 1.742; apró faházai, terméketlen határa lehangoló hatással van a szemlélőre; de annál tetszetősebb látvány a helység fölött meglepő nagyszerűségben emelkedő Királyhegy. A Besznik hegyen fölíratos táblával ellátott oszlop jelöli a Garam forrását. Itt ágazik el a Dobsina felé vezető országút.
„Éjszaki irányban több kisebb-nagyobb dombon túl van Pusztamező, hol a gőzfűrészek számos munkást foglalkoztatnak. Az erdőkkel kerített szép völgy, atyám által épített csinos vadászkastélyom, a tiszti lakások s a tisztán tartott munkásházak kellemesen hatnak az utazóra. Őz és szarvas szép számmal fordúl itt elő. Van itt vadaskertem, melyet balogvári uradalmamból ide telepített szarvasokkal népesítettem be. Jobbra hagyva a Sztraczenára vezető uradalmi útat a meredek Popova hegyre hágunk föl, majd egy keskeny festői völgyben Gömörnek legéjszakibb pontjára, a kis Vernár helységbe érkezünk, melynek lakosai faiparral és fuvarozással foglalkoznak.
„Vereskőtől éjszaki irányban mintegy négy kilométernyi távolságra van Sumjácz, mely hazánk egyik legmagasabb fekvésű helységének (890 méter) mondható. Csupán éjszakról védik némileg a Királyhegy fenyvesei; máskülönben a nagy szelek és hózivatarok szabadon járnak rajta keresztűl. Télen a nagy hófuvások miatt több napig is megközelíthetetlen. Az én uradalmi épűleteim kivételével rendetlenűl épűlt, kunyhószerű faházai igen szegényes külsejűvé teszik a helységet. Lakosai általában igen szegények. Számuk megközelíti a két ezeret.
„Innen nyugatra a Zólyommegye felé vezető országút mellett egymást érik a zlatnói, svábolkai, nándorvölgyi vasgyáraim. Ezek között legnagyobb a Nándorhuta, mely itt a vaslemez- és rúdvasgyártás fő helye. A pohorellai gyártelep felső végén emelkedik kétemeletes kastélyom. Előtte egy park közepén tó van, melyen a Garam foly keresztűl. Gyönyörű kilátás nyílik innen a Királyhegyet és az Orlovát fedő erdőségekre, vadászterűleteimre.
„Sok érdekes dolgot beszélhetnék el vadászterűleteimről, azok gondozásáról s a rajtuk koronként történő vadászatokról, melyekben egyszer-egyszer boldogúlt sógorom és feledhetetlen barátom, Rudolf trónörökös is részt vett. De mert e vállalat szűk tere rövidségre int, csak egy helyre vezetem el az olvasót.
A pohorellai kastély.
Luiza Szász-Koburg-Gothai herczegnő Ő királyi Fenségétől
„Tekintsük meg a klatnapolánai nagyobb szabású vadászlakomat. Závadka helység mellett délnek fordúlva átkelünk a Garamon s betérünk a sztosoki völgybe. Innen két óráig tartó kocsizás után említett vadászkastélyomba érkezünk. Boldogúlt atyám 1869-ben közel ide egy kis szarvaskertet rendezett be; ebből ered a mostani összes szarvasállomány, mely 60 bőgő és 300 szarv nélküli darabból áll. A klatnai vadászlak 1882-ben épűlt; a melléképűletek fatörzsekből készűltek. Itt van a fő szállás a szarvasüzekedés és az őzbakcserkészés idején. Szarvas és őz tekintélyes számban fordúl elő; ezenkivűl erdei medve, siket- és nyírfajd-félék, elvétve hiúz is. Most menjünk őzbakcserkészésre a közeli Klatna hegyre. Én ilyen cserkészésre rendszerint júniusban járok, mikor még az epilobium a vágásokon föl nem nőtt annyira, hogy az őzet elrejtené szemünk elől. Éjfél után 2 órakor van a fölkelés ideje. Rövid reggeli után a vadászok a nekik kijelölt cserkészterűletekre oszolnak szét különböző irányban. Én a sztosoki szirtre megyek föl. Az egész pagony elegendő cserkészösvénynyel van ellátva; ezeken lopódzunk egészen a szikláig hol föl, hol lefelé menve. Fölöttünk magas szálú fenyű, alattunk részint vágás, részint bükkös terűl el. Az őzbakot távcsövünkkel nem sokára fölfedezzük és most kedvező szél mellett arra kell törekednünk, hogy mielőbb a közelébe férkőzhessünk. A köveken a cserkészczipőkben meglehetős nesztelenűl lehet járni. Erős keresztbak az, mely ott a szirtfokon áll. Gondos czélzás után a szirtfalakról visszhangzik a fegyver dördűlése. A bak eltűnt. Most a keresésre kerűl a sor, a mi a gazban, a málna sűrűjében, a magas, harmatos áfonyák között nem könnyű dolog. Ha vérnyomra akadunk, akkor az elejtett vagy sulyosan megsebzett vad nem sokára kezünkbe kerűl; másként a vérebnek kell azt megtalálnia, ha ugyan a lövés félre nem ment, a mi a nagy távolság mellett, melyből sokszor lőnünk kell, könnyen megesik.
„A kedvező eredmény esetén a lelőtt bakot valamely cserje árnyékába elhelyezzük és az „Indúlj tovább” jelszóra tovább haladunk. Így foly a vadászat, míg a napnak magasabbra emelkedésével a vad a sűrűbe be nem vonúlt. 8 órakor ismét otthon vagyunk, mire a reggelizés következik, mely után kissé szunnyadunk. Délutáni egy órakor van az ebéd ideje és 3 óra felé ismétlődik a cserkészet. Ilyen alkalommal megesik, hogy az éjet valamelyik kunyhóban kell töltenünk. A bőgő szarvasra való cserkészet, melynek ideje szeptember 20-tól október 10-ig tart, hasonló az imént röviden leírt vadászathoz.
„Pohorellai gyártelepem közigazgatásilag a megyei úttól éjszaknyugatra fekvő Pohorella községhez tartozik. Pohorella lakóinak száma, a gyártelepet is ide értve, megközelíti a harmadfélezret. Az előbb említt helységeknél rendesebben épűlt. Nagyobb faházai az út két oldalán sorakoznak. Régente lengyel telep volt. Dombon épűlt templomában, honnan szép kilátás nyílik az itt kezdődő alsó Garam-völgyre, egy kis harangot és egy mellékoltárt őriznek becses ereklyeként. Ezek a tárgyak a murányi várból kerűltek ide.
Nyugat felé a Krivula-völgy nyílásánál Helpa községet találjuk. Ez a helység az alsó Garam-völgy kézműiparának fő helye. Lakóit, kiknek száma meghaladja a kétezret, tisztaság és rendszeretet jellemzi. Odább Závadka szegényes kis falu mellett elhaladva egy uradalmi vasgyár-telepet, majd a gömöri Garam-völgynek legnépesebb községét, Polonkát érjük. Magaslaton épűlt község ez, melyet a Zsdjarszko patak két részre oszt. Több középűlete némileg városias külsőt ad neki. Nevezetes itt a Koháry herczeg alapította szegények háza, melyben a helység szegényei öreg napjaikban gondozásban részesűlnek. Van itt több gőzfűrész, kéregtörő, továbbá erdőgondnokság és erdőmesteri hivatal. Innen negyedórányi távolságban Gömör éjszak-nyugati határszélére érkezünk.”
