Zólyommegye. Lovcsányi Gyulától
Zólyommegye.
Lovcsányi Gyulától
Lovcsányi Gyulától
Zólyom-Lipcse vára.
Háry Gyulától
A Garam felső folyásának hegyes, erdős vidékét a Névtelen Jegyző „zólyomi erdő”-nek nevezi, mely a XII. század folyamán az Ipoly forrásvidékétől a Magas-Tátra koronájáig s a Vág felső völgyeig, meg a Túrócz völgyére is kiterjedő határral egy megyévé alakúlt. A hagyomány szerint, mint a Felvidék nyugoti szélein, Trencsén és Nyitra területén, a honfoglaló magyarok itt is találtak fából és kőből készűlt barbár és szláv korbeli erődítményeket s azokat föl is használták védelműl a csehek és a lengyelek betörései ellen. A „hrad”, „hradiszkó” és „sztrázsa” helynevek megőrizték ez erődítmények emlékét, de itt-ott még nyomaik is láthatók. Később részint ezeknek helyén, részint más alkalmas helyeken állandó várak épűltek. A rengeteg erdőség, melynek sűrűjéből lépten-nyomon medve, hiúz, farkas, szarvas, őz és más vadak törtek elő, vizeiben pedig halak ezrei kinálkoztak, kedves vadászó és halászó terűlete lett II. Géza királynak és utódainak, kik közűl IV. Béla, V. István, IV. László, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Hollós Mátyás király többször és huzamosabban időztek itt. A részben már ősidőkben föltárt ércztelepeken virágzó bányahelyek keletkeztek, melyeknek nagy jövedelme kivánta, hogy védelmökről s a békés forgalomról gondoskodva legyen; nyilván e végből épűlt Lipcse, Végles, Dobronya és Zólyom vára; ez utóbbi fő vár és a várispán lakhelye volt.
A XII. század régi megyéjéből a XIII. és XIV. század folyamán külön megyéűl vált ki e terűletből a Vág felső völgye és a Túrócz völgye (Liptó- és Túróczmegye), s a megmaradt zólyomi erdő-rész lett a mai Zólyommegyévé. Ennek 2.730 négyszögkilométernyi szabálytalan ferde négyszögű terűletét a Nagy-Fátra, az Alacsony-Tátra, a Fabova, az Osztroszki-Vepor és a selmecz-körmöczbányai hegységek tömegei szegélyezik és borítják; de völgyek is szeldelik, melyek közűl leghosszabbak és legszebbek a Garam, Szalatna tágas, s a Zolna és más kisebb folyók mély völgyei. A többi terűlet mind csupa hegy, havas, meg erdőség. Az őserdőt már sok helyütt kivágták, a régi híres bányászat is hanyatlott; de azért a lakosság egy része ma is az erdőből él, s a zólyomi vasipar messze földön ismeretes.
A megye nyugati részén, Körmöczbánya és Beszterczebánya közt a Laurin hegység terjed, a Laurin (1.026 méter) és a Goldbrunn (1.286 méter) csúcsokkal, melyek a bars-zólyomi határon állnak. Délnyugati ágai a garam-berzenczei festői völgyszorost szegélyezik, s alattuk halad egymás mellett az országút Zólyom, a vasút pedig Körmöczbánya felé; délkeleti végtagja aljában áll a zólyomi vaslemez-gyár. Ez a bécsi „Union” részvénytársaságé, mely a szomszéd községek határaiban barnaszén bányákat is nyitott (1,764.607 négyszög méter terűlettel). A hegység éjszaki részében, Királyka határában homokkőbányát mívelnek, melynek terméke „beszterczebányai kő” néven általánosan ismeretes és becses.
Hajdan kiváló nevezetességű volt a Laurin hegységnek Szkalka nevű részén épített, most már elhanyagolt és járhatatlan műút, mely Körmöczbánya felől Beszterczebányára vezetett. A Szkalkáról, és az innen tova vezető „tolvajút” mellett fölmeredő sziklatetőkről gyönyörű kilátás nyílik Körmöczbánya és Beszterczebánya hegyvidékére. A mostani út Körmöczbányától föl Kordéházának tart, s onnan a Tajó patak völgyébe ereszkedik. A közeli Felső-hegy a zólyomi barbárkori rézbányászat egyik őstelepe.
Tajónál csatlakozik a Laurinhoz a Nagy-Fátra, melynek egyik legmagasabb csúcsa, a nagy Krizsna (1.575 méter), épen Túrócz, Zólyom és Liptó megyék határainak összeszögellésénél emelkedik. A környék festői szépségű. A Kopasz-domb (holy kopecz) déli oldalán 891 méter magas hágón meredeken kanyarodó s nehezen járható út viszen Túróczból Zólyommegyébe, Stubnyáról Hermándra (Hermanecz), a ritka szépségű hermándi völgybe. Már közel a bejáratához a „Nad Tufnou” nevű hegytömeg nyugati oldalán, Felső-Hermánd község éjszaki határában, meglehetős magasságban két Tufna nevű cseppköves barlang van telve az Ursus peleus csontjaival.
Tufnán túl kies erdős hegyek között hosszan és szűken nyúlik el a hermándi völgy, melynek fenekén sziklás mederben rohan tova a pisztrángokban gazdag hermándi patak. A hegyoldalakat szakadékos meredek mészsziklák borítják, s köztük és rajtuk hárs, bükk, juhar, fenyű, éger és szilfák zöldelnek. A magas hegyek felső részeit fenyvesek borítják, alsó részeiken bükkösek vannak. Felső-Hermándnál egy erdő arról nevezetes, hogy nagy részében a ritka tiszafából áll. A merre szemünk tekint, mindenfelé égnek meredő hegycsúcsok sorakoznak. A meredek lejtőkről több helyütt fakadnak források, melyeknek lefolyása oly nagy eésű, hogy csekély vizökön hatalmas szálfákat úsztathatnak le a magaslatokról. Sok helyütt meg facsatornákon csúsztatják le a fát. A patakpartok mentén heverő 10–20 méternyi, növényfödte sziklatömböket, valamint a mederben levőket is mind e rohanó hegyi vizek sodorták le, melyek medrökben hatalmas esésekkel zuhognak tovább szikláról-sziklára. Felső-Hermándnál tárúl föl előttünk a legszebb látvány; egy kisded patak vagy 12 méternyi eséssel nagy zúgással ömlik ki a hegynek magas sziklájából. Ez a hermándi vízesés. Odúkban is gazdag ez általában mészkőzetű vidék, melynek kimosott sziklái valami elpusztúlt vár omladékaihoz hasonlítanak. Ilyen Felső-Hermándon alúl a Besztercze patak völgyének a környéke is, melynek egész hoszszában találhatók ammonitok, s az út mentén látható a málló mészkő. Itt vannak azok a bányák és mészégetők, melyek Beszterczebánya városát mészszel látják el.
A Besztercze völgye tájképi tekintetben vetekedik a Hermánd völgyével. Hajdan e völgyben huták és bányatelepek voltak. Ma már ezekből semmi sincs.
Alsó-Hermándon túl megváltozik a kép. Kertek, mezők és szántóföldek fogadnak bennünket. Különösen fölkelti figyelmünket a Besztercze patak födött csatornájú ága, mely a völgy legfontosabb gyártelepének, a hermaneczi papirgyárnak szolgál mozgató erőűl. 700–900 méternyi magas hegyek között van ez a telep füstölgő kéményeivel, óriási kerekeivel, turbináival s raktárhelyiségeivel a tulajdonosok, a tisztek és a munkások csinos lakóházaival. Egész külön kis falu ez a jó berendezésű gyártelep, mely a víz, a gőzerő és a villamosság fölhasználásával működik s naponként 10.000 tehát évente 2,800.000 kilogramm papirt készít. Több mint 400 férfi és nő munkás dolgozik benne. E gyár Szerbiába, Bulgáriába és Romániába is szállít papir-árúkat. A mint tovább haladunk délre, a papirgyár fióktelepeivel még ezután is találkozunk a Besztercze völgyében; így Olmányfalván és Jakabfalván. Egykori érczzúzói és bányái elhagyottak.
Az Alacsony-Tátra hatalmas tömege Zólyom és Liptó közt húzódik, s fő gerinczén halad a két megye határvonala. Az Alacsony-Tátrát a Fátrától a Besztercze és Óhegy patakok völgye s azok folytatása, a stureczi hágó választja el, mely hazánkban a legszebb hágók egyike. A hágón át sokszor kanyarodva merészen kapaszkodó pompás útat a régi út fölhasználásával Spengel József mérnök építé 1837-ben. Óhegytől Szarvasig festői szikla hegyhát húzódik, az úgy nevezett „Majer sziklája”, melynek tövét Szarvas telep egy része foglalja el. Itt kezdődik a hágó emelkedése. A második fordúlónál 1895 júliusban vasbányát nyitottak és 11 méter mélységben vörös és barna vasérczre bukkantak, melyet most szorgalmasan aknáznak. Van a Sturecznek szép vízesése is. Huszonnyolcz nagy fordúlóval kapaszkodunk föl a pompás úton az 1.069 méternyi magas hegynyeregre, Zólyom és Liptó határkövéhez, honnan jó darabig kisérheti szemünk az éjszaki oldalon sziklasorok közt szédítő magasból a zordon Revucza völgyébe két kígyódzással lekanyarodó útat. A tetőn állva éjszaknyugatnak a Fátra számos csúcsa és a hatalmas Krizsna, köröskörűl pedig Zólyommegye nagy része és a Revucza-völgy egy darabja tűnik szemünk elé egymás után.
Szarvasnál Jánoska felé éjszakkeletnek kényelmetlen hegyi út ágazik el, mely számos apró telepen vonúl át, majd a Balázsnál egyesűlt úrvölgyi és lipcsei útakhoz csatlakozván, a savanyúvizes völgybe, a Prasiva, Nemcsova és Magurka közti háromszögletű katlanban álló Koritniczába visz le.
A Sturecz felől lesiető patak Olmányfalván felűl a Beszterczébe foly. Völgyének nevezetes helye Óhegy, a környéknek 1715 óta híres búcsújáró helye; jó levegőjéért a fővárosi nyaralók mind sűrűbben látogatják. Óhegy a szomszéd Úrvölgygyel hajdan a kincstárnak ezüstben, rézérczben gazdag bányatelepe volt. Különösen híres volt Európaszerte rézbányászata a XV. században, s az úrvölgyi, ó-német fölíratú, gömbölyű fenekű réz csészék külföldön is elismert becsű régiségek. A bányák rendkivűl nagyok és mélyek, s egykori fölvirágoztatójuk Thurzó János volt, ki a stureczi útat először építteté. Ma a kincstári bányamű telke 2,451.808 négyszögméter; a Besztercze város tulajdonában levő homokhegyi, egykor gazdag érczbánya mai terűlete 784.260 négyszög méter, de ma már igen csekély az évi termelése. Megjegyzésre méltó, hogy hazánkban Óhegy mellett, Kánalján 1812-ben keletkezett századunkban az első fegyvergyár, mely nagyban gyártott puskát, kardot és szuronyokat.
Úrvölgy 900 méternyi magasban épűlt a Lajos-hegy és Ispánhát nevű hegyek közén és oldalain. Igen kies fekvésű község. Gyógyúlást keresők gyakran látogatják tiszta levegőjeért. Román szentélyű temploma a Lajoshegyen áll és 134 lépcső vezet föl hozzá; hajdan temető vette körűl és erődítés, melynek egyik bástyája most is áll. Igen régi eredetű. A kapu fölírata szerint már 1254-ben volt a kálváriájának kápolnája. Érdekes a templom két régi harangja (1596., 1619.), a melyek beszterczei készítmények, s igen szép mívű kelyhe 1574. évszámmal. Úrvölgyet a XIII. században ide telepedett németek nevezték el Herrengrundnak (Vallis dominorum); az 1263-iki levél, mely András beszterczei bírónak adományozza a mai Birófalva földét, Úrvölgyet még Montánának nevezi, és a szomszédos vidék népe most is csak Bánya (Bana) néven említi. Hajdan Szelcsén is virágzott a rézbányászat; s határában most is láthatók a régi bánya maradványai. Ezek a bányák mindig a korona birtokában voltak; egy ideig a XV. században a királynék élvezték a jövedelmöket, s a bányászok mindig a várispánt, a tárnokmestert s a nádort ismerték uroknak. Ezen úri jogból itt és másutt, hol e megyében a kincstárnak telepei vannak, a földbirtokra nézve érdekes intézmény fejlődött ki. Ennek értelmében a föld maga a kincstárt, annak haszonvétele és a rajta emelt építmény a telekbirtokost illeti. Az úrvölgyi bányákban 1566-ban 36.000 mázsa réz és 5.250 márka ezüst volt a termelés; de már az 1738–45 közti években 19.269 mázsa réz, s 1738–1766-ig mosni való érczet 93.508 mázsát és 48 fontot termeltek, miből 5.084 mázsa tiszta réz kerűlt ki. Aknáztak itt celestint, aragonitot és itt találták először e bányák különlegességét, a híres urvölgyitet. 1822-ben a bányászat már nagyon aláhanyatlott. A 80-as években végkép megszűntették itt a bányászatot; de 1893-ban újra hozzá láttak, s a kisérletként csekély erővel indúlt munka a Ludovika-akna 420 méternyi mélyén gyönyörű rézérczet tárt föl; így remélhető, hogy a bányászat itt újra fölvirágzik.
A Besztercze-völgytől az Alacsony-Tátra, a Vág és Garam vízválasztója, mint szakadatlan hegyláncz tart keletnek; gerincze az egész vonalon nem alacsonyabb 1.500 méternél, egyes csúcsai a 2.000 métert is meghaladják. Az éjszaki hideg szeleknek kitett oldalát fenyves erdő, a melegebb légáramlások előtt nyitva álló déli lejtőket tölgy- és bükkerdőség borítja. De még ez oldalon is gyéren találunk községeket, melyeknek szegény lakossága juhászatból és erdei termények feldolgozásából él. Éjszaki, főleg középső részeiben nincsenek útak. Nyugati részében is csak a Lipcse, Mosód és Hédel völgye áll összeköttetésben egymással és Szelcsén át az országúttal. A lipcsei völgyben kincstári nagy fűrésztelep működik. A Jeczenye patak mentén egy községi út vezet a hegységbe a Prasiva hegy alá Savanyúkútig. Ez az út még azon időből való, mikor itt vasbányászat és gyáripar is volt. 1851-ben alagútat ástak a Prasiva hegyen át Liptó felé, hogy a bányászathoz szükséges fát könnyebben szállíthassák. Most az alagút beomlóban van, mert a bányászat úgy itt, mint Hédelen megszűnt. A Hédel melletti Hradistyén, Mezőköznél, Sztrázsán és Rásztónál a szűk völgyben, Perháttól (Priechod) éjszakra magánosan emelkedő Hradiszkó hegyen ó várak romjai láthatók. A környékbeli községek közűl akárhány a XIV. századnál fölebb viheti keletkezése korát. Így Jeczenye már 1250-ben említtetik. Fatemploma a mosódival együtt, míg állott, a legérdekesebb régi építmények közé tartozott. Jeczenyén, Mosódon és Hédelen savanyúvíz-források is vannak.
Az Alacsony-Tátrának a jeczenyei völgyig terjedő tagja alacsonyabb voltánál fogva annak mintegy előrésze; legmagasabb csúcsáról, a sok ritka füvéről híres Prasiváról prasivai csoportnak is nevezik. Végső déli ágai mívelés alá fogott dombokkal ereszkednek a Garam völgyébe. Természeti szépségei még e részében is meglepők itt-ott.
A Garam völgyének egyik kiváló érdekessége, a táj képének pedig egyik megkapó részlete a terebélyes bükkökkel és cserjével borított, 375 méternyi hegyről alá tekintő Zólyom-Lipcse vára. Már az Árpádok is többször megfordúltak vidékén, III. Endre halála után Csák Máté ejté hatalmába, az ő rozgonyi veresége után pedig Róbert Károly birtokába jutott. Később Albert özvegye, Erzsébet királyné tulajdona s általa Giskra kezére kerűlt, a ki meghódolása után I. Mátyástól a zólyomi uradalommal együtt ajándékúl nyerte. Majd Corvin Jánosé lett, kinek halála után a nagylucsei Dóczyakra szállott, kiknek egyik ága, az adomány-szerző Dóczy Jánostól kezdve, e várról Lipcseinek is neveztetett. A XVI. század végén Rudolf király a sziléziai jarisi Trübel Gáspárnak adományozta. A vár idegen katonaságot kapott, s az országgyűlés fölszólalása ellenére haláláig Trübelé maradt, ki azt Bocskay támadása ellen megvédte. Az akkor protestánsok által használt csúcsíves templom oltárát is ő újítá meg 1615-ben; ennek szép pastoforiuma mellett áll a Trübel családnak fehér márványból való sírboltja, melyben Gáspár is nyugszik. 1620-ban már Széchy György a vár ura, kinek halála után leányára Máriára s ennek férjére, Wesselényi Ferencz nádorra szállt a lipcsei uradalom. Wesselényi halála után nem sokára a lipcsei vár a hozzá tartozó 14 községgel együtt a fiscus kezére jutott, de időközben Bercsényi Miklós is bírta; azon túl mind a mai napig az államkincstáré. A mindig lakható állapotban volt várnak a sziklaalaphoz alkalmazkodó építése igen érdekes. Nemcsak a fő udvarból kell több méter magas lépcsőn fölhaladni magába a várba, hanem ennek dél felé eső belső részei: az udvar és egymás fölött levő szobák is fokozatosan emelkednek, különösen az első emeleti saroktermekbe két méter magas lépcsőn kell fölmenni. Egyik teremnek a déli sarkából kiszökő erkély gyönyörű kilátást nyújt a környékre. Említésre méltó nevezetessége e várnak a mély pinczéje, melybe a lovagteremből lépcsőn lehet jutni, innen pedig alább a kútpinczébe, melyből 112 méter hosszú alagút vezet a hegyen át a szabadba. Egyik pinczesarokban a sziklába vágott kínzó hely látható téglából rakott rabfülkékkel. A várkút mélysége 72 méter; büntetésszámba ment annak a munka, a kinek itt a taposó kerék segítségével a várat vízzel kellett ellátnia. A vár 1881 óta 1.116 méter távolból a Hjanczova hegyről kapja két forrásnak kitűnő vizét. Mert ma e vár a felebaráti szeretet jótékony háza, benne lévén elhelyezve a Gizella főherczegasszonyról elnevezett munkás-árvaház, mely 1873 óta magyar kincstári munkások árváit fogadja be és neveli 16 éves korukig. Az intézet jelenleg 96 növendékre van berendezve. Fönnállása óta az ország különböző vidékeiről származott számos árvát nevelt föl, kiknek legnagyobb része az iparos és kereskedő pályára lépett. A vár alatt fekszik Zólyom-Lipcse nagyközség 1.200 lakossal. Egykori pálos zárdája romban hever.
Koronája az Alacsony-Tátrának a 2.045 méter magas Gyömbér, vagy a hogy egy 1576-iki oklevél nevezi, a Hideghavas. Nem csúcs, hanem 4 kilométer hosszú, öt különböző magasságú gránitkúppal tetézett hegygerincz ez, melynek a sebeséri patakon túli második kupolája a legmagasabb. Ez a zólyom-liptói határon emelkedik, csak néha csillámlik elő hófehér üstöke a vámosi hegyek mögűl. Rendesen ködbe van borúlva, mely csak néha-néha oszlik el róla. Liptóban meredek sziklafallal végződik, melynek tövében hajdani jégárak morénái láthatók. Ebben a hegyben vannak a bóczai bányák. 1.550 méter magasságban van rajta az erdő határa, de virágok, mohok, zuzmók változatos fajai mindenütt oly dúsan borítják vén hátát, hogy e határtól a csúcsig valóságos növénykert az egész hegy.
A Gyömbér-csoport nyugati ágai alatt Kis-Kapocs telep van, most szünetelő üveggyárával, mely libetbányai homokból közönséges, belga solin táblaüveget és csiszolatlan tűkörüveget gyártott Ausztriába, a keleti államokba és Angliába való kivitel számára is; déli tövében a zólyombrézói állami hámorok és vasgyárak telepe áll. Legnagyobb és legrégibb ipartelepeink egyike ez; régi virágzásáról tanúskodik, hogy már 1496-ban volt társ-pénztára. 1580 óta a kincstár tulajdona. Igazi gyárrá csak a jelen században fejlődött. A vasárúknak hengereléssel való gyártását ez a gyár hozta be hazánkba. De kivált akkor virágzott föl, midőn 1881-ben oly vas-árúk gyártását kezdte meg, a melyek vagy csak kis mértékben, vagy épen nem is készűltek hazánkban egyebütt. Ez átalakúlás következtében minden nemű vasúti kelléket készített, továbbá hengerelt és vont csöveket, nehéz lemezeket, hídszerkezeti anyagokat, s külön telepet állított zománczozott, öntött vas és bádog edények gyártására. Most három üzletága van: Zólyom-Brézón, Chvatimechen és Kis-Garamon. Ezeket 8 kilométer hosszú és 8 állomású telefonhálózat köti össze egymással. Kis-Garam és Brézó közt saját helyi vasútja szállítja munkásait, valamint a beszterczebánya-brézói vonal is a gyártelep szükségletére épűlt. Zólyom-Brézó az igazgatás székhelye; ugyanott munkások részére számos csinos lakházon kivűl 12 laktanya és 1.200 ágy van. Itt van az óriási hengermű, a csőgyár, lakatos- és gépműhely hatalmas gépeivel. Újabban villamos vasútak építéséhez szükséges tárgyak gyártására is berendezték. Belföldi (libetbányai, tiszolczi, vajdahunyadi, stb.) nyers anyagból készűlt gyártmányainak értéke 1893-ban 3,700.000 forint volt. Közel 3.000 munkást foglalkoztat, kiknek mintegy 800.000 forintnyi bért fizet. Van élelmező szövetkezete, társpénztára, nyugdíj- és segélyező egyesűlete, és a betegeknek ingyen ápolást ad. 1892-ben szép katholikus templomot, tűzálló-téglagyárat, közönséges és járvány-kórházat is épített. Leginkább a belföldnek dolgozik, de szállít Ausztriába és a Balkán-félsziget államaiba is.
A zólyom-brézói állami vasgyárak.
Háry Gyulától
A Fehérkő-völgyben is találunk ipartelepet, a fehérkői vashámor helyén egy antimongyárat, mely a környéken nyerhető, mintegy 25.000 forint értékű antimont dolgoz föl. A feljebb eső Alsó-Lehotának meleg forrása van. A közeli Kopasz-hegyről gyakran az egész éven át nem olvad le a hó. Az egykor itt, a Hradek-hegyen állott vár e vidék bányászatának védelmére szolgálhatott.
Volt bányászat egykor a Hideghavas hegység délkeleti aljában is, a Sebesér völgyében. Betelepített németek űzték a bányászatot a mai Vámoson, a Trojicza és Gaplik közti Kvasztora-völgyben. Előbb kiirtván az erdőt, aranyat, ezüstöt kutattak és vasbányát nyitottak, mely különösen a XV. század elején virágzott. Ekkor még Lucha volt a neve; de utóbb Breznóbánya itt vámot állítván Liptó felé, Vámos nevet kapott. A Gyömbér hegység határa az 1.236 méternyi magas Csertovicza nevű hágó, mely Liptóba, a Bócza völgyébe vezet át. E vidék a híres breznóbányai juhászat és sajtkészítés hazája.
Az Ördög-lakodalma (Čertova svadba) nevű hágónál elhagyjuk az Alacsony-Tátrát. A Vápeniczának ide tartozó, a Garamig szétágazó részében legmagasb csúcs a Benyuszká havas (1.544 méter). Számos patakja régebben mind faúsztatásra volt berendezve. Több savanyúvíz-forrása s a gömöri határon, Vaczokon, ásványforrása és kisded fürdője, 1881 óta faúsztatásra berendezett, 62.500 köbméternyi vizet befogadható s „Bedő Albert” nevű vízfogója is van. Egykor itt vasbányászat is volt s Olaszka gyára dolgozta föl az aknázott érczet. Most népe erdei munkából és juhászatból él, a vasipart pedig a Prihradny-féle magántársúlat tulajdonában levő Bikás képviseli. Bányaművei Vaczok, Breznóbánya, Lehota és Libetbánya határában 399.106 négyszögméternyi terűletűek. A bikási gyár a gömöri és vajdahunyadi kohókból szerzett nyersanyagból fínom rúd- és szervasat, meg lemezt állít elő félmillió forint értékben, s azokat helyi vasútaknál, gyáraknál és építkezéseknél értékesíti.
A Garamtól délre a Rohoznáig terjedő Fabova hegység már sehol sem éri el az 1.500 métert. E hegységben itt-ott cseppköves barlangok, sziklafalak közt kitörő és búvó patakok vannak. Gazdag ezüstbányái utóbb kimerűlvén, abbahagyattak. E rideg, lakatlan hegység éjszaki és déli tövében csak két-két község áll. Ezek egyike Erdőköz a Rohozna völgyében, mely e hegység csomójnak, a Djelnek nyergéig s onnan Tiszolczig nyúlik. A Tiszolcz felé vivő út mentén 1787-ben erdőirtás és kutatás czéljából hámortelep keletkezett, s itt olvasztották az 1873-ban a Djelben nyitott vasbánya érczeit is. Ma itt a zólyombrézó-tiszolczi, Abt-Román rendszerű fogaskerekű vasút megy át óriási erdőségek között Gömörbe. A vasút maga figyelemre érdemlő építés. 0.050-nyi emelkedése van, a legmeredekebb vonalak egyike; fő viaductja egy millióba kerűlt; a pálya építése pedig kilométerenként 72.000 forintba. A hatalmas gépű tehervonatok tömérdek fát, érczet és gyártmányokat szállítanak.
Faúsztató a Garamon Zólyom-Brézó mellett.
Paur Gézától
A Rohozna és Szalatna egyközű völgyei közt a Vepor és a Polána hegység terjed; ezekhez nyugaton, a Zolna völgyén túl a zólyom-radványi hegyek csatlakoznak. Gránit-gnajsz magvához mészképletek járúlnak, melyek ólom-vasércz és fehér márvány rétegeket tartalmaznak, sőt nemes érczet is Zólyom-Brézótól Libetbányáig. Igen sok patak ered e hegységben. A hegység a völgyek mentén legnépesebb, míg keleti részei pásztorszállásokkal és irtványközségekkel vannak megrakva. A gömör-zólyomi határon álló 1.347 méter magas Vepor hegyben ered a Fekete-Garam. Régi idők óta a kincstári erdőgazdaságnak ez Zólyomban a fő ere és számos községének kincstári favágók tették le alapjait. Még az erdőközi határban vágott fát is a Fekete-Garamon úsztatták le és a Kis-Garamon alúl fekvő Rezső-parton fogták föl mesterséges vízrekesz segítségével. Ilyen célra berendezett, csakhogy sokkal nagyobb szabású gereb van Beszterczebánya mellett is. E vízrekesz hoszsza 1.177 méter s évenként 15–20.000 köbméter tűzifát s 10–15.000 köbméter épületfát úsztatnak le rajta. Említésre méltó a Kis-Garam helységen felűl épűlt, 723.863 köbméter vizet befogadó s „báró Kemény Gábor” nevű, szintén faúsztatásra s a Garam vizének sekély állásakor annak duzzasztására szolgáló nagy vízfogó is. A Kis-Garamon itt már az ötvenes években vashíd volt. A garami erdész már a XIV. században tekintélyes királyi tiszt, s Nagy Lajos 1357-ben az akkori erdész fiának, Pálnak, adja az itteni birói jogot (soltészséget); ezért lett a telep Páltelepe; de már 1424-ben Kis-Garam a hivatalos neve. Most is van Rezső-parton nagy kincstári gőzfűrész és farakodó. Erdőgondnokság van itt és Kis-Garamon, Zólyom-Jánosin pedig nagy fűrészmalom. A szomszéd Fekete-Balog 20.988 hold határral, 4 1/2 ezer lakossal a megye harmadik községe. A zólyom-brézói kincstári vasművek kis-garami üzemága, vasedény-öntő, pléhedény-készítő és zománczoló gyárai itt a Cserpatak két oldalán vannak. Cserpatak község határában vasbányákat mívelnek. Kövecses patak völgyében az ezer méternyi magas hegyek alatt haladó út Sziklánál Gömör határába lép. Rengeteg erdőség közepette áll a régebben keletkezett és újabban kibővített sziklai üveggyár, mely évenként vagy 20–25.000 forint értékű ablak- és tűkörüveget gyárt. Van a községben erdőgondnokság és kincstári gőzfűrész is.
A sziklai nyeregnél találkozik a Polána-hegység a Veporral. Amannak legmagasb csúcsai az 1.459 méter Polána-hegy s a megye keleti szélén az 1.058 méter Ipoly-hegy; a szép kriváni hágó, mely az Osztroszki hegységhez kapcsolja, csak 432 méternyi. A Polána fő gerincze a Fekete-Garam és a Szalatna vízválasztója. Patkó alakú legnagyobb bércze, a Garam bal oldalán eső hegytömegnek a gócza, s legmagasb csúcsa az 1.459 méter magas Polána. Dél felé karcsú ágak nyúlnak ki belőle, melyeknek egykori sűrű erdősége helyén most irtványok és pásztorszállások, a dél-zólyomi híres juhászat és sajtkészítés tanyái vannak. Ezeknek fő helye s legnagyobb részöknek anyatelepe is Gyetva a Polána-hegy aljában. E nevezetes nagy irtvány-község Hunyadi Mátyás király alatt keletkezett, ki ide Boszniából telepített lakosokat, kiknek utódai szálas, magas termetökkel, szokásaikkal ma is különböznek a szomszéd tót községek lakosaitól s nyelvökben még most is vannak délszláv szók. Később, 1638-ban gr. Csáky László szepesi tótokat is telepített közéjök, kikkel aztán egészen összeelegyedtek. 1790 körűl már akkora volt a telep, hogy belőle Csáky földesúri utóda, Esterházy Miklós Gyetvahutát, a mai Miklósfalvát alapította. Gyetva nagy határában csakhamar 19 irtvány alakúlt, s ma Gyetvának 12.000 lakosa van. Ezekből csak 2.000 lakik a községben, a többi a szétszórt irtványokban, a legtöbbje 5–8 órányira községtől. Azért már régebben óhajtottak községgé egyesűlni. E vágyuk 1891-ben teljesűlt, a mikor 14 telep a Herencs-völgyhöz (Hrinyova) csatoltatván, új községgé alakúlt. Herencs-völgyön a messze külföldön is jól ismert üveggyár készít fúvott, ablak- és tűkör-üveget évi 126.000 forint értékben. Van e községben egy nagy gőzfűrész is, mely a véglesi uradalom tulajdona.
A véglesi várkastély.
Dörre Tivadartól
A Polánából kiágazó s az Ocsova patak bal partja mentén terjedő alacsony ágak jól mívelt dombos térséggé törpűlnek, melynek egyik déli magaslatán Végles vára, a hasonló nevű uradalomnak székhelye áll. Már 1299-ben van említés róla; majd királyi kézre jutva megerősíttetett. Nagy Lajos már mulatott benne; még most is látható a várban számos liliomdísz. Zsigmond három izben adott ki okleveleket Véglesen, melyet 1424-ben Borbála királynénak adományozott. Aztán Erzsébet királyné bírta, ki előbb Ebersdorfi Reinprechtnek adta. A későbbi zavarokban Giskra foglalta el s megtartotta I. Mátyás adományaként haláláig. A mohácsi vész után Ráskay István, aztán Dobó István, majd meg Zeleméry László és testvérei bírták. Az egyik vártoronyban most is olvasható ez a fölírás: „Ladislaus de Zelemér procuravit Anno Domini MDLXVI.” Aztán Balassa Jánosé lett. A törökjárás a vár megerősítését kivánván, az 1578. évi 27. törvényczikk elrendelte, hogy Liptómegye 12 napi kézi és fuvarmunkát végezzen Végles erődítésénél. 1578-ban harcz folyt falai alatt a törökökkel; 1605-ben, midőn Bocskay hadai megszállták, már kamarai tulajdon volt. 1690-ben az Esterházyak birtokává lett. 1682-ben Zólyommal együtt megszállta Tököly; II. Rákóczi Ferencz fölkelésekor pedig 1703-ban Bercsényi elfoglalván, hét évig a kuruczok bírták. Kiváló nevezetessége e várnak a mostani kápolna helyisége. Ez egykor nagyszerű lovagterem volt, melyről e munkának „Építészeti emlékek Felső-Magyarországon” czímű közleménye már megemlékezett. Végles hazánk legszebb fekvésű várainak egyike. Jó magasan áll a meredek Várhegy éjszaki fokán, honnan gyönyörű kilátást nyújt délkelet felé. Bástyafalai között az épen alatta haladó vasútig nyúlik le gyönyörű parkja. Most nemeskéri Kiss Miklós tulajdona.
A Garam mentén van a megye három városa: Breznóbánya, Beszterczebánya és Zólyom; mindenik igen kies fekvésű.
Breznóbánya, mely a Garam két partján fekszik, régi városi kiváltságait Nagy Lajos királytól 1380-ban nyerte. 1655-ben III. Ferdinánd a szabad kir. városok közé emelte. Erős falkerítésén öt tornyos kapuja volt. Jelenleg rendezett tanácsú s eléggé csinos város 4.000 lakossal, kik közt sok az iparos. Szolgabirói és járásbirói székhely; a kegyesrendieknek gymnasiumuk volt itt, mely azonban 1850 után megszűnt; most van itt állami fiú- és leánypolgáriskola és alsófokú ipariskola. A város nagy határában nagy barom- és juhtenyésztést űznek. A juhásztanyákon nagy mennyiségben készítenek juhtúrót, mely itt számottevő kereskedelmi czikk. Említésre méltó, hogy a 40-es években Breznóbányán épűlt az ország egyik legelső műmalma, mely azonban, mióta a város mellett elhaladó vasút kiépűlt, megszűntette működését. Szintén megszűnt a város polgárainak vállalkozása által létesített egykori ásó- és kapagyár is, mely 1848/9-ben fegyverek készítésével foglalkozott. A város fölött emelkedő Dubravka-hegy alatt halad el a Tiszolczra vivő vasút. A Dubravka-hegynek erre hajló, homokos, kagylós oldalán gyakoriak a csuszamlások; e miatt a vasútnak egy darabon a Garam elterelésével s ennek új meder ásásával kellett helyet szerezni. A Garam völgye, mely a híres breznóbányai juhászat és sajtkészítés hazája, egész hoszszában igen szép; sok helyt vetélkedik a Vág völgyével. Zólyom-Lipcsén túl és Beszterczebányánál a folyó eddigi csavargós nyugati irányából egyenesebb déli folyásba tér, felvéve a Besztercze patakot, melytől Beszterczebánya nyerte nevét.
Breznóbánya.
Háry Gyulától
Beszterczebánya a megye székhelye, volt szabad királyi, most rendezett tanácsú város. Polgárai legnagyobb részt bevándorlott németek voltak, kik bányamívelésre telepűltek le itt a Garam mentén még II. Endre korában. A telepűlők ivadékai a vár és a mostani székesegyház melletti téren laktak, mint „Ringbürger”-ek, s a legújabb időkig a regale és sörfőzés jogát is gyakorolták. Az 1650-iki nádori intézkedés után évenként fölváltva magyar és német volt a város birája, a tanácsba pedig egy magyar és egy tót tag is fölvétetett. III. Endre kibővítette a város határait Mikefalva felé. A bányászat fölvirágozván, új bányák nyiltak a környékbeli Óhegyen, Úrvölgyön, Szent-Jakabon és a már elpusztúlt Somfalván. A XIV. század elején vára épűlt bástyákkal, tornyokkal, árkokkal. 1380-tól vannak már jegyzőkönyvei. Királyaink a fölvirágzott városba többször ellátogattak s határában gyakran egész udvari népökkel hetekig tartó vadászatokat rendeztek. Hunyadi János és fia, Mátyás, e tájon harczot vivtak a husziták ellen, 1478-ban pedig Mátyás király Beatrixszal együtt járt e vidéken, hogy megmutassa neki a bányaműveket. Ez alkalommal a piaczon álló vásárbódékat lebontatta, s a várfal egyik hatalmas félkörű tornyához, a kisebb (Szent István) templom mellé négyemeletes házat építtetett magának, mely ház ma is áll; homlokzatán ott van a királyné czímere és 1479 évszám. Az itteni bányászat ezen kori virágzására nevezetes adat, hogy a Mátyástól Beatrixra maradt bányákért a királyné 1494-ben 20.000 forint váltságdíjat követel II. Ulászlótól, kinek nem lévén pénze, helyette az összeget a Thurzók fizették ki, s így ők és sógoraik, a Fuggerek lettek uraivá az itteni bányászatnak. 1542-ben itt tartották az országgyűlést. 1587-ben törökök fenyegették a várost, mire az Urpin-hegy mellett a „Vartovka” őrtornyot építették a polgárok ily meglepetések ellen. 1619-ben bevonúlt a városba Bethlen Gábor s húzamosb ideig ott időzött; 1620-ban itt tartotta azt az országgyűlést, mely őt királylyá kiáltá ki. A ma Turcsányi-féle ház, melyben ez országgyűlést tartották, most is áll, s a ma szintén meglevő átellenes házon (az Alsó-útczában) most is ott csüng a maradványa annak a hatalmas láncznak, mely gyűlés alatt az útcza elzárására szolgált. 1678- és 1680-ban Tököly foglalta el a várost, 1682-ben a török támadta meg. 1703-ban Rákóczi hadai foglalták el s maradtak benne 1708 végeig. Rákóczi ágyúöntő műhelyt s fegyver- és hadszergyárat állított itt, mely éveken át nagy sikerrel működött. Várát 1709-től fogva német katonák tartották megszállva 1748-ig. 1765-ben meglátogatta II. József. 1780-ban helyeztetett ide a zniói convent. A Napoleon elleni harczokban, 1805-ben, a királyi kincstárral ide menekűltek az udvari tanácsosok.
Beszeterczebánya nemcsak politikailag állt mindig első városaink sorában, hanem műveltség és gazdagság tekintetében is. Már a XIII. században van kórháza kápolnával; ma Moyses és Ipolyi püspök alapítványából irgalmas nénék zárdája. E zárda falán emléktábla jelöli, hogy egykor a híres Bél Mátyás lakóháza volt. A beszterczei ötvösök már a XV. században híresek. Virágzott itt az ágyúöntés mellett a harangöntés, meg a fegyverkovácsság. A IV. Béla király tere (ezelőtt Ring) nevű fő tér, mely nevét a város első szabadalmának adójáról kapta, meg a Mátyás király tere melletti várként megerősített halmon épűlt csúcsíves temploma idővel sok átalakítást szenvedett; nevezetességei e templomnak ma is meglevő falfestményei, egyházi műkincsei, különösen a Borbála kápolna, melyet Ipolyi püspök az idősebb Storno Ferenczczel stilszerűen megújíttatott; továbbá a templom déli oldalán egy XV. századból való szobrász mű, a homokkőből faragott „Olajfák hegye”, melyet kiváló műbecsűnek tartanak. Közelében áll a kis Szent István templom. Beszterczebányán 1636-ban jezsuita zárda állíttatott; e szerzet megszűnése után, 1776-ban alapította Mária Terézia a mai is meglevő püspökséget. A hattagú káptalant az 1802. évi törvényhozás hiteles helylyé tette. Beszterczebánya szép kapuit lerombolták; falaiból alig van valami; várából még a toronykapu áll, meg a templom mellett egy oldalfal. De még sok XVI. századi házzal dicsekedhetik s a jelenlegi Turcsányi-ház egyik érdekes emléke a magyarországi renaissance építészetnek. A város őrtornyában elhelyezett múzeumban sok érdekes régiséget őriznek: fegyvereket, czéhládákat, ón kancsókat, lobogókat, egyet 1609 évszámmal, ásványgyűjteményt s a tufnai barlangi leletből való ős csontokat. A városháza maga is régiség; tanácstermének remek a mennyezete; 1698-ból származó famozaik ajtaja és annak 1695-ből való zárja is figyelemre méltó. Levéltárában sok becses okírat, egy XV. századból való „herbarium bohemicum” s XVI. századbeli czéhszabályok vannak. Van itt kincstári ügyészség, szép új kir. törvényszéki palota, tankerűleti főigazgatóság, ügyvédi és kereskedelmi kamara, kir. erdőfelügyelőség, kincstári erdőigazgatóság, pénzügyi igazgatóság, kir. főgymnasium, ág. ev. gymnasium, róm. kath. papnevelő intézet, polgáriskola és állami felsőbb leányiskola, melynek szép új épűlete egész palota. Szintén kiváló épűletek az itt állomásozó honvéd és közöshadseregbeli csapatok kaszárnyái. Van itt posztó-, hajlított fabútor- és székgyár, virágzó hengermalom, sörgyár, kályhagyár, fürészmalmok, cementárú-, bőr- és viaszosvászon-gyár; nemkülönben a kir. kincstárnak elektrolitikai úton rezet kiválasztó telepe. Iparosai közűl a posztósok, az asztalosok és a kalaposok válnak ki. Beszterczebánya egészben véve előkelő város, melynek 8.000 főnyi lakossága nagy részt a művelt osztályhoz tartozik. El van látva nagy sétaterekkel, továbbá kitűnő vízvezetékkel, csatornázással. Ezelőtt 30 évvel még egészen tót és német nyelvű volt, ma már nagy részt magyar, különösen a művelt osztály általában magyar.
Beszterczebánya.
Háry Gyulától
Beszterczebánya fő tere.
Háry Gyulától
Beszterczebányával egészen össze van épűlve, de külön községi szervezettel bír két más helység. Egyik Radvány a hegység éjszaki tövében II. Endre király adományából a Radvánszky nemzetség ősi birtoka. Dombját, melyen torony nélküli csúcsíves templom áll, a XVII. században megerősítették a török netaláni támadásai ellen. Ez erősségből ma csak egy kis őrtorony van meg a templom mellett. Két szép kastélya régi. Az egyiknek, a báró Radvánszkyakénak, nevezetessége a Rákóczi-terem a fejedelem képével; régi divatú bútorzat, fegyverzet s egyéb régiségek láthatók itt, pl. Széchy Mária és Wesselényi Ferencz nádor ágya, XVI., XVII. századbeli szekrények, stb. A terem mennyezetét hat öl hosszú, vörös-fenyűből faragott mestergerenda tartja. A szomszéd teremben becses levél- és könyvtár van. Itt fedezték föl b. Balassa Bálint XVI. századi nagy költőnk lirai költeményeinek kézírati gyűjteményét, melyet aztán a Magyar Történelmi Társulat 1879-ben ki is adott. A határában működő hat lőpormalom a közös hadügyi kincstár részére dolgozik. Radványban van a megye által megyei illetőségű árvagyermekek számára pótadóból föntartott, ez idő szerint 30 növendékre berendezett árvaház, melylyel egy állami elemi népiskola is kapcsolatos. A másik helység Királyfalva a mind jobban tágúló Garam-völgy jobb szélén kastélylyal s fürdővel. E helység a hagyomány szerint Mátyás király nyaraló helye volt.
Odább Farkasfalvát találjuk és szomszédságában Garamszeget; emezt a Géczy családnak fallal kerített két kastélya (a Rákócziak idejében pénzverőház) és egészen fából épűlt evangelikus temploma teszi érdekessé. A Garamvölgy felső folyásában itt legtágasabb, s itt van a folyó mellett Őr (Hajnik, Sztrázsa) helység, melynek ősi templomában a Soós és Bezegh család sírboltját találjuk. 1561-ben már oly iskolája volt, melyben zenét is tanítottak. Fallal kerített régi kastélyát Bezegh György újíttatta meg, a kit Caraffa Eperjesen lefejeztetett.
Zólyomnál a Szalatna szép és termékeny völgye egyesűl a Garam völgyével. E két fő völgyben legvirágzóbb a megye mezőgazdasága. A többiben a hegyes vidékek havasi legelői, irtvány-rétjei, füves völgyei és hegyoldalai állattenyésztésre utasítják a lakosokat, kik fő kereseti forrásaikat az erdőkben találván, nem sokat törödnek a nehéz mívelésű, vízmosásoktól is sokat szenvedő, kavicsos agyagú sovány földdel, mely trágyázás mellett is csak szűken fizet. A gabnaneműek közűl rozs, árpa és zab terem legbővebben; kiváló burgonya, káposzta, többféle hüvelyes vetemény és zöldség, úgy szintén gyümölcs is elég sok van. A réteken nagy mennyiségben termő takarmány különösen kedvez az állattenyésztésnek.
A Zolna forrásánál a Polána egy hegycsomót alkot, melyből egy ág egyenesen a Garam felé tart. Ez a hegyág Zólyommegyének legnagyobb belső magaslata; csúcsai 1.200 méteren felűl emelkednek. Magas gerinczei, fenyvessel borított meredek lejtői, mély vágású árnyas völgyei kivált a Borosznó patak forrása vidékén oly zord természetűvé teszik, hogy a nép pokolnak nevezte el. Libetbánya itt régen bányát nyitott s egy kis olvasztót állított egy ős fenyűkkel kerített tisztáson a Pokol-réten. E rétről magas erdős hegyek és szép sziklacsoportok közt érünk a Pokol-völgybe, melynek egyik katlanában 392 méter magasan van Borosznó fürdő kies telepe. Több mint egy század óta látogatják kincstári tisztek s a környék lakói glaubersós forrását. Ma mintegy száz szoba van itt a vendégek befogadására.
A beszterczebányai plebánia-templom.
Háry Gyulától
Kiváló nevezetességű volt s részben ma is az a Polánának ezen része bányászati tekintetben. Itt keletkezett Libetbánya, melyet goyrs fölvirágzása a szab. kir. bányavárosok sorába emelt. Nagy Lajostól 1379-ben kapta a szabad érczkutatási és bányanyitási „selmeczi” jogot, s utóbb még számos kiváltságot: szabad halászatot le a Garamig, szabad faizást a bányászat czéljaira, vámmentességet, a jus gladiit és a vörös pecsét használati jogát. Rézveretű pallosát és czímerpajzsát most is őrzi a község. Egykor 72 kohó működött a határában, melyek mind itt termelt anyagot olvasztottak. Rézbányászata fölvirágzása idején alapította a város Sebő és Póráz községeket, ez utóbbit a bányászathoz szükséges kötélfonók tanyájáúl (Seilersdorf, Povraznik). A vasbányászat és kohászat ekkor egy polgáré, Luther Györgyé volt. 1706-ban a város bombákat s egyéb hadiszereket készített II. Rákóczi Ferenc hadai számára. A háborús idők emlékét a Havrana és Viszoka hegyek közötti völgy őrizte meg, hova az asszonyok menekűltek, s azért maig „Asszonyvölgy”-nek nevezik. E völgyből kapja a város az ivóvizét. Libetbánya bányászatának különlegessége az Euchroit s főleg a Libetinit. Van itt timsókő szép jegeczekben, a Havrana hegyben pedig 1895-ben egy csepköves barlangot fedeztek föl. Libetbányán most csak vasolvasztó van, mely 50.000 métermázsa nyersvasat és öntvényt készít. Libetbánya ma nagyközség 1.800 lakossal, kik közt sok a bodnár, faedény-készítő, bánya- és kohómunkás.
A Zolnán túl terjedő zólyom-radványi hegyhát alacsony lejtővel ereszkedik a Garam völgye felé. A Lukócza patak mellett találjuk Mikefalvát (Micsinye), melynek templomában a Beniczkyek síremléke van. Itt és alsó Mikefalván szép kastélyok vannak.
A hegység zólyomi részében, a Garam völgyében lankás hegyoldalon, 360 méternyi magaslaton igen kiesen fekszik Szliács, hazánk leghíresebb vasas fürdőinek egyike, melyet az a körűlmény, hogy nincs más vasas víz, mely olyan magas hőmérsékleten annyi szénsavat tartalmazna, egyetlenné tesz. Hidegebb hőmérsékletű, inni való vasas forrásainak vastartalmát tudományos vizsgálatok szerint egy európai vasas víz sem szárnyalja túl, sőt nevezetesen a szliácsi József-forrás vize – Than Károly vegyész-tanárunk vizsgálatai szerint – vastartalmát illetőleg páratlannak mondható. Már a XV. század végén ismerték s gyógyításra használták Szliács forrásainak vizét. A XVII. században ribári fürdő (Thermae ribarienses) volt a neve az alatta fekvő Ribár (most Halászi) községről így nevezve. Ma a fürdő négy vendégfogadójában és egyéb csinos épületeiben mintegy 400 kényelmes vendégszoba van, s gyönyörű nagy parkjában árnyas sétaútak és pihenők kinálkoznak. Forrásai trachit kőzet hasadékaiból bugyognak föl s négy medenczébe gyűlnek, melyek 25–33 C. foknyi melegségűek. E medenczékben oly erővel tódúl föl a szénsavgáz, hogy a víz forrni látszik. Szliács legrégibb, „Buda” nevű épűlete, melyet mostanában kétemeletessé nagyítottak meg, 1812-ben keletkezett. Többi épűleteit a 30-as évek óta emelték. 1855-ben Hildegard főherczegnő itteni sikeres fürdőzése emlékére kápolnát építtetett Szliácson. A fürdő régebben a zólyomi kincstári uradalomhoz tartozott és a selmeczi királyi kamara kezelése alatt állt. Majd magánkézbe kerűlt. 1868-ban egy beszterczebányai polgárokból alakúlt társaság birtokába jutott, mely 1873-ban az „osztrák fürdőépítő társaság”-nak adta el. E társaságtól 1880-ban annak egyik nagy részvényese, Lenoir György András vette meg, ki a parkra és az építkezések fejlesztésére sok gondot fordított, de aztán 1893-ban szülőhelyének, Cassel városának ajándékozta egy ott építendő árvaház alapítványáúl. Újabban a szép és nagy gyógyító hatású fürdőt külföldről is mind számosabban látogatják, különösen nők. Egy hegygyel odább következik a Boróka-erdő (Borová hora), a zólyomiak kedvelt kirándúló helye, hol szintén van egy 30° meleg vízzel bíró kisebbrendű fürdő.
Szliács fürdő.
Háry Gyulától
Félórányira s innen délre két vár áll, ú. m. Zólyom vára, mely ma is lakható állapotban van, s melyet a Névtelen Jegyző szerint Bors vezér épített; a másik a romban heverő s ma „Puszta vár”-nak nevezett Borsod-Zólyom, melyet Rogerius szerint a tatárok fölégetéssel tettek rommá. E vár terűlete az itt talált leletekről itélve, már az őskorban lakott hely volt s a szlávok korában megerősített város állott rajta. A várnak vadászatra és halászatra alkalmas birtokai egész Vaczokig terjedtek. Kovácsfalván a vár kovácsai, Őrön (Hajnik vagy Sztrázsa), Badínban és fent Motyókon királyi erdőőrök és vadászok laktak, a Garam mentén s Farkasfalva-Lukócza vidékén király rétek terűltek, részben a halászok használatára rendelve, kik Búcstól a mai Halásziig tanyáztak. Körömcse királyi emberek, Horhát vadászok és kutyapeczérek, Bucs, Szász, Németi iparos jövevények telepe. Királyfalva a királyné birtoka volt. Különösen a tatárjárás után, melyben Borsod-Zólyom elpusztúlt, kezdődik az új erősítés és a telepítés, melyet a bányászat érdekei is sürgettek. Adományozások következtében csakhamar új községek válnak ki a várbirtokból, részben a zólyomi jobbágyok szaporítása által. Zólyom vára egy ideig Csák Máté hatalmában volt. Visszakerűlvén királyi kézre, Nagy Lajos kibővíté s részben újra építé. A lengyelekkel itt 1382-ban nagy gyűlést tartott. I. Mátyás is többször járt itt. Az ő halála után Beatrix özvegyi jogon bírta a várat, melynek kápolnájában most is van egy oltárvánkos, e királyné kézi munkája. A későbbi mozgalmas időkben Zápolya, Bocskay, majd Bethlen kezére kerűlt, ki a szent koronát Pozsonyból ide szállítá. II. Ferdinánd Dersffynek adta zálogúl, kitől özvegyével ennek második férjére, Esterházy Pálra szállott. 1703-ban Rákóczi hadai bevették s 1708-ig bírták. Még látni a várban az Esterházyak czímerét. 1802 óta a kincstáré. Legújabban a járásbíróság, a királyi adóhivatal, a fogház és a dohányraktár van benne elhelyezve.
A vár alatt szép lapályon terűl Zólyom város 4.206 hold határral és 5.206 lakossal. IV. Béla 1244-ben megerősíté kiváltságait. Sokáig a husziták fő fészke volt; később sokat szenvedett a fölkelések és a törökjárás korában. 1703-ban megnyitotta kapuit Bercsényi hadai előtt, ki 1703 nov. 15-dikén itt győzelmet aratott a császári hadakon, hatalmába ejtvén ezzel a bányavárosokat és a fölvidéki megyéket Pozsonyig. Rákóczi kuruczai innen csak 1708-ban vonúltak ki, felgyújtván a várost és várat. Egykor négy öl magas, egy öl széles falából és négy erős kapujából ma alig van valami, s falaihoz és bástyáihoz házakat építettek. Régi háza is kevés van. Első templomát a hagyomány szerint II. Endre neje építteté, s Nagy Lajos kijavíttatta. Ez most a sekrestye, melyhez I. Mátyás alatt nagyobb templom épűlt a király számára oratoriummal. Később bővűlt és javíttatott 1612-ben, s ekkor kapta 20 1/2 öl magas tornyát; régi kisebb szép tornya most roskadozó. Evangelikus temploma II. József alatt épűlt egy udvarban, de csak 1817-ben vétethetett használatba. A város levéltárában 1400-ból való számadási könyveken kivűl sok oklevelet és régiséget őriznek. Van Zólyomban szolgabirói hivatal, állami polgáriskola, továbbá pipa-, szék-, fűrész-, bőrszíj-gyár. A város melletti vaslemezgyár egész külön telep. A távoli Sztrázsa hegyen népvándorláskori várromok láthatók. A szomszéd erdő egy részét Bors vezérről ma is Borsovának nevezik. Vasúti állomásával igen nagy gépjavító műhely és munkás-telep kapcsolatos.
Zólyom város.
Háry Gyulától
Zólyomtól délre, a Szalatna és Garam bal oldalán a megye határáig, a kis-kriváni hágó és Garam-Berzencze közt terjed az Osztroszki hegység. Ennek legmagasb hegye, a Jávorja (1.024 méter), a nógrádi határon áll s tanyaszerű irtványközségekkel van tele. A hegységet számos út szeli, s ezért a megye legjárhatóbb részei közé tartozik. A fő út Zólyomból Korponának tart Dobronyán át, hol egyik ága Tót-Pelsőcznek fordúl. Tót-Pelsőcz a megyének legnagyobb irtványközsége; 11.518 hold határában 20 irtvány áll 3.300 lakóval. Van fürdője is. Szomszédja, Szász-Pelsőcz, egykor kiváltságos német telep volt; a XVI. században őrtorony állott itt, melyet Zólyommegye volt köteles épségben tartani s állandóan 25 főnyi őrséggel ellátni. Dobronya már 1254-ben kapott kiváltságot és szomszédaival: Bábaszékkel és Pelsőczczel együtt csakhamar annyira fölvirágzott, hogy Nagy Lajos 1351-ben 50 márkára tette a királyi taksájukat. Román művészetű fallal kerített temploma dombon áll. Innen egy órányira éjszakra Dobró vár romjai láthatók. Hajdan afféle rablólovagvár volt ez; majd utóbb arról lett nevezetessé, hogy a Verbőczy család birtokába jutott, s Verbőczy István állítólag itt írta a Tripartitumot. Bábaszék egy ideig az esztergom-szent-tamási préposté volt, majd Dobronyával és Szász Pelsőczczel együtt Borbála, Erzsébet, Beatrix királynék bírták. Bábaszék román stilű templomának csak a tornya maradt meg; igen régi a keresztelő-medenczéje, s 12 mázsás harangja M.CCC.LVIII. évszámmal van jelölve.
A selmeczi hegyvidékben a Kecskés-völgy ősidők óta bányászatáról híres. Ebben a völgyben volt a kecskési vár, melynek ma már alig van romja is. A vasút Selmeczbányáról kohók és zúzók mellett halad az árnyas völgyön le Garam-Berzenczéig, hol a budapest-ruttkai fő vonallal egyesűl s egy szép völgyszoroson át Zólyomból Barsmegye terűletére lép.
A zólyomi egykori őserdők a századok folyamán tetemesen megritkúltak. Századokon emésztette fáját a bányászat, kohászat, a nagyban űzött szénégetés és a fakereskedés. Ezer számra keletkeztek a favágó telepek nemcsak a kincstári erdők területén, hanem a városok és masgán tulajdonosok erdőterületein is. Breznóbányának 1696-ban 473 favágó telepe volt. Az őserdő eltűnt, s havasi rét, legelő, itt-ott szántóföld foglalta el a helyét. De Zólyom újabb erdősége most is nagy értékű. Az erdei fanemek minden faja található itt. Legbecsesebb a tölgy, bükk és a fenyű több faja. A bükk kitűnő, s azért pl. Beszterczebánya környékén annyira letarolták a bükkerdőket, hogy ma az ottani bútorgyár a bükkfát Zemplénből kénytelen szerezni. A fenyves a legszebb szálfákat adja. Közcsodálkozás tárgya volt a bécsi erdészeti kiállítás magyar osztályában a benesházai kincstári területről szállított s ott fölállított három fenyűszál, melyek egyike 34 méter, kettő pedig egyenként 32 méter hosszú volt. Az 1.200 méternyinél magasabb fekvésű erdőségekben lúczfenyű az erdő zöme; ez hatol föl a fatenyészet határáig, 1.500 méterig. A többi fanemek 1.200 méter magasságon túl csak szórványosan és csak a lúczfenyű védelme alatt tenyésznek. Újabb időben 1.200–1.347 m. magasság közt a kincstár a svéd erdei-fenyűt kezdi meghonosítani; 1.500 méteren túl pedig havasi-fenyűt tenyészt szép sikerrel. A kincstár erdőit a beszterczebányai igazgatóság és 16 gondnokság gondozza; még pedig összesen 139.740 holdat, melyből 10.199 hold tölgy, 6.778 hold bükk, és 122.863 hold fenyűerdő. Termel itt a kincstári uradalom épület- és tüzifát, melyet különféle vízi művek segélyével úsztat le és számos fürészműhelyben dolgoz föl. Tekintélyes erdőterűlete van még Beszterczebányának és Breznóbányának; amannak 12.223 holdnyi fenyű és bükk, Breznóbányának pedig 14.259 holdnyi, majdnem csupa fenyű erdeje van.
Szénagyűjtő és kaszáló tótok Gyetva vidékén.
báró Mednyánszky Lászlótól
Az erdei állatvilág igen változatos. Medve kivált az Alacsony-Tátrában a jarabói havasokban s a hermándi erdőségekben tanyázik; vaddisznó különösen a lipcsei erdőségekben; a szarvas a keleti erdőségekbe a szomszéd Koháry-Koburg-féle erdőségekből származott át. Nagyon változatos a növényzet is, mely a havasi flóra minden fajában bővelkedik.
Forrásokban Zólyommegye igen gazdag. Csupán meleg ásványforrása van hat, ebből öt fürdői czélokra szolgál. Savanyúvíz-forrása is igen számos; sok helyen ivóvíz gyanánt is azt használják; a véglesi „Vera-forrás” savanyúvize messzebb vidékeken is ismeretes. Folyóvize annyi, hogy csupán a nagyobb patakok száma több mint 40. Nagy részök faúsztatásra volt s van még ma is berendezve. Több helyen az ipar is fölhasználja e folyóvizeket.
A hegyes vidék éghajlata általában hideg, s az erdők sokasága és a széljárás még a nyári hónapokban is gyakran érzékenyen lehűti a levegőt. A megye déli, szelídebb részeiben sokkal enyhébb az időjárás; de azért Beszterczebánya vidékén oly szigorú telek szoktak járni, hogy 21° C hideg nem a legszokatlanabb. A rendes évi közép hőmérsék (6.5–8°) csak a tavaszi termények megérlelésére elegendő.
Ipari tekintetben Zólyommegyében fő a vas- és fa-gyáripar, de nevezetes papir-, üveg- és agyagipara is. Ez utóbbit képviselik: a beszterczebányai czement- és gőzerőre berendezett téglagyár, a szliács-halászii agyagárú- és kályhagyár, meg a zólyomi pipagyár, hazánk legnagyobb e nemű gyára, mely a kivitel számára is dolgozik. Van négy likőrgyár, meg két eczetgyár is. A megye virágzó állattenyésztése Beszterczebányán nayobb bőr- és posztógyár létesülésére adott okot; ez utóbbi 300.000 forint értékű posztót, takarót és pokróczot készít, ebből 70.000 forint értékűt állandó megrendelésre. Fölemlítendő még a most szünetelő kálnoki kincstári kénbánya, a gyáripari czélra dolgozó kovácsfalvai és badini kőszénbányászat, a péteri vassalakbánya, stb. A 90-es években Véglesen alapított sajtgyár úgy nevezett rocquefort sajtot és túrót gyárt a kivitel számára is. A képzműipar különösebben fa-, bőr-, szövő- és vasárúkat készít. A nép többféle háziipart űz. Századok óta nevezetes az óhegyi és úrvölgyi csipkeverés és selyemhímzés; közel 1.700 nő űzi s évenként 60.000 forint árát készítenek. Ez iparág korszerű fejlesztésére a kormány 1894-ben Óhegyen csipkeverő tanműhelyt alapított. Kiváló népipari készítmény a tót-pelsőczi, gyetvai és breznóbányai juhászat készítette juhtúró, a csemege számba menő sajtok: a füstölt ostyepka és főleg a breznóbányai parenicza és pletenecz.
Gyáripari czikkeivel e megye a világkereskedés piaczain is szerepel. Mezőgazdasága és állattenyésztése ellenben csak a megyei szükségletenek termel. A kereskedés legközönségesebb czikkei a fa, bőr, sajt, szesz, sör és gyolcs. Fát Breznóbányáról és Libetbányáról, Zólyom-Lipcséről, Szalatnáról és a Herencs-völgyről szállítnak Szerbia, Bulgária, Románia felé, tűzifát Véglesről Budapestre. Nevezetesebb piaczok Beszterczebánya, Gyetva nyers bőrre, Tót-Pelsőcz, Zólyom és Breznóbánya marhára. Vasút a Szalatna és Garam völgyében jár. Ezekhez csatlakozik a remete-tiszolczi, fogaskerekű rendszer szerint épített vaspálya, a Garam-Berzenczéről Léva felé menő szárnyvasút, meg a Berzenczéről Selmeczbányára vivő keskenyvágányú vasút.
Zólyommegye a ritkább népességű megyék közé tartozik; mert 2.730 négyszög kilométernyi terűletén csak 112.413 lélek lakik, tehát egy négyszög kilométerre 41 lélek jut. Négy járásba osztott 130 község közt oszlik meg e lakosság. Egyes községek 2–3, sőt 6 részből (nem irtványból) állanak, annyira elszórottak a házaik a hegyeken és völgyekben.
Zólyommegye lakossága legnagyobb részt tót nyelvű; a bányatelepek lakosai többnyire németek voltak, de eltótosodtak; a városok művelt osztálya ma már teljesen magyar, s megyeszerte a nép közt is egyre jobban terjed a magyarosodás.
