Hevesmegye mátrai része. Platthy Adorjántól
Hevesmegye mátrai része.
Platthy Adorjántól
Platthy Adorjántól
Felső-Magyarország hegyvilágának legalsó déli csoportja a külön álló Mátra és Bükk hegység számos völgyeivel és kisebb-nagyobb csúcsaival, gerinczeivel. Ezek között legnevezetesebb az a részlet, mely a Tarna völgyétől a Zagyva völgyéig húzódik kevéssé görbűlő szabálytalan ~ alakban keletről nyugatra, s azokat a legmagasabb részeket foglalja magában, melyek lábainál a nagy alföldi síkság kezdődik. A hegység töve előtt sorakozó kisebb halmok, lankás szántó földek szinte észrevétlenűl olvadnak egybe a végtelen síkkal. Szolnok felől nézve, a hirtelen felszökellő Mátra tömege mintha valami óriás földvárnak roppant mellvédje volna, mely az Alföldről ide száguldó szélvészeknek, égiháborúknak büszkén elibök dülleszti szikla mellét.
Gyöngyös.
Cserna Károlytól
A Mátra hegység a mostani Hevesmegyének majdnem felét lepi el. Legmagasabb csúcsai: az egész hegység fölött uralkodó hosszas kúpalakú Kékes (1.010 méter), melynek sziklás lejtőit majdnem a legtetejéig tölgy- és bükkerdőség borítja. Szintén tekintélyes magasságúak még a Kékestől nyugatra emelkedő Galya tető (965 méter), az Ágasvár (900 méter), a tarjáni Tóthegyes (812 méter) és Pásztó mellett a Muzsla magasa (803 méter). Azután kisebbek a sári Kiskő (768 méter), ugyanott Hajnácskő (630 méter); Gyöngyös-Pata mellett a Havas (598 méter) és Gyöngyös fölött a Remetefa (711 méter). Az egész hegység 25–35 kiométer szélességben és 40–50 kilométer hosszúságban egy egységes tömeget alkot s csak szűk völgyeken és meredek hágókon át juthat el a vándor egyik oldalról a másikra.
Nagyobb völgyei közűl legnevezetesebb a Zagyva völgye, aztán a parádi és pétervásári két völgy, melyek Siroknál egyesűlve, az alsó Tarnavölgyet alkotják s ez Verpeléten alúl fokozatosan tágúlva nyílik a síkság felé; továbbá a bakta-egerszalóki és az egri völgy, melyek mind éjszakról délre futva, vezetik a Tisza medenczéje felé a hegyi források kristálytiszta vizét.
A Mátra hegység általában vulkáni alakúlású. Mindenütt csupa trachit, kisebb mértékben bazalt és ezek tufái láthatók. Jellemző tölcsérszerű horpadásokat mutatnak a sári Hajnácskő, meg Tar és Hasznos fölött az Ágasvár; ezek egykori tűzhányó volta mellett bizonyítanak az egykori lávatömegek, melyekből köröttök egész terűleteket találunk. A sziklahegyek, hasadékok, valamint a számos kőfolyásban található kisebb-nagyobb kövek, apró kavicsok mind andesit trachit részletek. A síkság és a völgyek felől a hegység derekáig halmozódtak föl a diluvialis iszaprétegek. Ezek diluvialis kora mellett tanúskodnak az ezen rétegekben található mammuth, őselefánt és ősszarvasok csontmaradványai. Nádújfalu környékétől föl Pétervásárának Lelesz, Domonkos, Szent-Erzsébet vidékén futóhomokkal borított keskeny völgyek, sárga földből alakúlt kisebb hegyek egész sora emelkedik, melyek neogén harmadkori tengeri lerakodásokból állanak. Mint minden vulkáni eredetű hegységben, a Mátrában is előfordúlnak különféle érczek és egyéb ásványok. Több helyen bukkanunk bronzkori kohók nyomaira, melyek arra mutatnak, hogy a Mátrában már ősidőkben is űztek bányászatot. E század első harmadában Gyöngyös-Orosziban bányászott egy részvénytársaság aranyat és ezüstöt, míg Recsk mellett most is megvan a rézbánya, mely változó szerencsével folytatja működését.
A Mátra: Ágasvár, Óvár és Nyikom tetők a hasznosi várromtól nézve.
Cserna Károlytól
Az érczeknél nagyobb bőségben mutatkozik az új korszak mozgató ereje, a kőszén, mely a harmadkori rétegek közé van beékelve. Bátonyban már a 60-as évek végén volt egy nagyobb kőszénbánya, mely azonban kedvezőtlen körűlmények, valamint gyöngébb minőségű terménye miatt nem tarthatta fönn magát. Még előbb kellett volna említenünk Apczon alúl egy kezdetleges kőszénbányát, melyet e század első harmadában báró Brudern nyittatott, de a kőszén ott is rosz minőségű lévén, aknázását abbahagyták. Az apczi régi bányától éjszakra a szomszédban, Szücsi és Fancsal községek határában a legújabb időben eszközölt fúrás alkalmával egy majdnem két méter vastagságú rétegre bukkantak, a mely fölfedezés a szőleiből kipusztúlt lakosságnak új keresetforrást igér.
A kő-termelés tekintetében nevezetesebb helyek: Solymos, hol a likacsos, kemény, de azért idomítható kőzetből malomköveket, kő kereszteket és síremlékeket faragnak; azután Tar kőbányájával, hol a trachit már annyira elmállott, hogy nagyon könnyen faragható; csak épűletkőnek használják, puhasága miatt igen kedvelik s az ország minden részébe nagyban szállítják. Ebből a kőzetből épűlt Tar környékén már a XV. századtól kezdve minden templom és kiválóbb ház.
Nevezetesek a Mátrában az égvényes savanyúvizek, melyek között legelső helyen a híres parádi savanyúvíz áll; szintén ismeretes Tar község savanyúvize, a tari csevicze. Kevésbbé ásványvíz jellegűek már csak csekély szabad-szénsav tartalmuk miatt is a benei, recski, terpesi, maczonkai cseviczék. Régóta híres Parádon a vasgáliczos-timsós forrás, valamint a legújabb időben fölfedezett arzénes forrás. Továbbá igen figyelemre méltók az egri hőforrások, melyek rokonságban vannak a budai, nagyváradi és az ország éjszaki részeiben levő stubnyai, szklenói, stb. hévvizekkel.
Mint különösség megemlíthető itten a recski úgy nevezett petroleumos forrás, a melyben a petroleumnak nyomait lehet találni.
Nem kevésbbé nevezetesek továbbá a Mátrának azon forrásai, melyek a rendes édes, ivóvizet szolgáltatják. E víz jóságára büszke minden mátrai lakos. Sok ilyen forrás van úgy a legmélyebb völgyekben, mint a 6–800 méternyi hegytetőkön, néhol emberkar vastagságban törve elő a sziklák közűl; így az Óvár kútja Hasznos mellett az Óvár tetején és a Galyán több kisebb-nagyobb csurgó.
Pásztói, tari, hasznosi és gyöngyös-halászi népviselet.
Cserna Károlytól
Folyó vize a Mátrának igen sok van. Legnagyobb ezek közt a Zagyva, mely mikor megárad, bámúlatosan meg tud dagadni s bőszűlten, szilajan rohan az Alföldnek, míg aztán valahol a Jászság síkján csöndesedik meg. Nógrádban ered Zagyva falunál s Homok-Terenne községénél nehány kis patakocskával erősbűl, a honnan kezdve aztán mind a mátrai, mind a nógrádi kisebb-nagyobb patakokkal egyesűlve, többnyire Nógrád és Heves megyék határán halad Hatvant érintve a Tisza felé. A másik nagyobb folyó, a Tarna, Gömörmegyében ered s a Mátrát keresztűl szelve Verpeléten alúl Kaálnál a síkságra lép. A többiek, mint a Tarnócza, Bene patak, Gyöngyös, Ágó ér és a Kígyós patak, vagy a megye keleti részét öntöző Eger és Laskó mind kisebbek.
Az éghajlat természetesen az egész Mátrában sokkal szelidebb, mint a jóval magasabb Kárpátokon. Azonban még sem oly enyhe, mint az Alföldön, sem nem oly forró. A növénytenyészet is 5–8 nappal mindig hátrább jár, mint a síkságon. Az időjárás különben igen szeszélyes; vagy túlságos sok az eső, vagy pedig nagy szárazság uralkodik, minek folytán a patakok, sőt sokszor a kútak is kiapadnak. Ennek okozója lehet részben az erdőrengetegeknek itt újabb időkben évtizedeken át következetesen végbe vitt pusztítása, melynek különben az 1879-iki erdőtörvény iparkodik határt szabni; sőt most már a kopár terűletek befásítása is bár lassan, de mégis csak halad előre.
A Mátrának erdős oldalain következő fanemek tenyésznek: cser, tölgy, bükk, gyertyán a legnagyobb kiterjedtségben, míg szórványosan kőris, vadkörte, vadalma s a forrásos helyek körűl a fehér nyárfa, továbbá nagy ritkán somfa is található. A patakok mentén a völgyekben buján tenyészik az égerfa. A cserjék közűl első sorban a mogyoró a vadon némely helyein bőven hozza gyümölcseit; azután a kecskerágó, fagyal vagy magyal, galagonya, kökény, vadszeder és málna, mely érése idején szép keresetforrása a szegény hegylakóknak. De bőven terem mindenütt a vágásokban a földieper és szamócza is, mely gyümölcsöket a budapesti kofák nagy mennyiségben szállítanak vasúton a fővárosba. A Nógrád felé eső éjszaki részen, hol apró riolithegyek találhatók, tenyészik nagyban a nyírfa, melynek galyjaiból az itt lakó palóczok seprőket készítenek, törzseiből pedig kocsirúdnak valót vágnak s nagy szekereken szállítják az egri, gyöngyösi és hatvani vásárokra. Borókabokrok is fordúlnak elő egyes helyeken Pétervására vidékén, különösen Domonkoson. Fenyű a Mátrán nem tenyészik.
Koszorúvivő aratók.
Aggházy Gyulától
Nem valami dús, de mégis említésre méltó a Mátrának és környékének vadállománya. Mióta a gróf Károlyiak Parádon újra meghonosították a szarvast, mely már régóta kiveszett a Mátrából, most nemcsak a vadaskertben, hanem onnan kitörve már a szabadban is jelentkezik elszórtan; míg az őz, vadsertés rendes lakói és vendégei voltak itt a vágásoknak és makkos erdőknek. Farkas nagy ritkán fordúl elő, míg róka igen sok van; vadmacska, borz, görény és menyétke is gyakran található. Madarai közt legnevezetesebb a kőszáli sas, mely néha ritka nagyságú; előfordúl itt az óriás bagoly, meg az apróbb ragadozó madaraknak minden faja. Költés után csapatokban tanyázik a császármadár a mogyorós berkekben. Tavaszszal és őszszel van erdei szalonka; nyúl és fogoly nagyobb mennyiségben a völgyekben található. Az éneklő madaraknak minden faja vígan fütyörész kikeletkor, csak úgy visszhangzik tőlük az erdő.
A Mátra lakossága legnagyobbrészt tiszta magyar. Legrégibb lakosok itt a palóczok. Vannak itt-ott németek és tótok is; emezek újabbkori telepítvényesek s a hasznosi úgy nevezett Felső-hutában az Ágasvártól a Galya tetőig húzódó hegygerinczen három kisebb faluban laknak. Mindössze oly kevés az idegen ajkú, hogy Hevest az ország egyik legmagyarabb megyéjének mondhatjuk. A mátrai nép elég szép. Úgy a férfi, mint a nő egyenes tartású, piros-pozsgás, kissé zömök. Általában római katholikus; a zsidóságot kivéve, más vallásúak csak a nagyobb községekben találhatók.
Egertől Gyöngyösig és Bátonyig háromféle népviselet jelentkezik, különösen a nőknél. Egerben és Eger környékén a szoknya hosszabb, néhol sarkig érő és többnyire fűző czipőket hordanak. Majdnem ilyen viselet van Gyöngyösön is különösen a kapások között. De már Oroszitól elkezdődik a magas sarkú, hosszú szárú, csikorgós csizmák viselése, s a bokorugró szoknyák világa, mely ruházatban az erdőkön könnyebb keresztűl hatolni és a mezei munkában is akadálytalanabb mozgás. Bátonytól kezdve pedig, a hol az igazi palócz országba lépünk, egyszerűbb a viselet, s míg a nem palócz községekben a piros csizmák divatja végkép letűnt, itt még ünnepnapokon abban ékeskednek a leányok és menyecskék. S míg a fönt említett asszony népség temérdek alsót szed magára, addig a palócz nők kisebb szélességgel is beérik. A leányok hajukat mind leeresztve hordják, ünnepen díszesnél díszesebb szalagokba fonva. A fiatal asszonyok fő ékessége pedig a bodros fejkötő, melyet széles aranyos csipkéből és piros selyem szalagból készítenek nagy ügyességgel, s úgy kötik egy mesterséges konyt tetejére. A ruhák színe nagy ünnepeken a fiatalságnál többnyire fehér, míg más ünnepeken színes; de legkedveltebb a piros szín, azután a zöld, lila és kék, míg a sárga alig fordúl elő. Az idősebb asszonyok rendesen fekete vagy sötétkék ruhákat viselnek, melyek zöld, vörös, fehér apró babokkal vannak tarkázva. A férfiak viselete egyezőbb az egész Mátrában, mint a nőké. Az öltözet részei: fekete vagy sötétkék posztóból készűlt magyar nadrág, kurta zeke és egy sor sűrű gombú mellény; természetesen kevesen vannak olyanok, kiknek ezüst gombra telik. Az egri és gyöngyösi kapások a sötét szín helyett a szürkét kedvelik s zeke helyett zsinóros dolmányt hordanak. Gyakran láthatni rajtuk karmin színű bársony mellényt is sűrűen megrakva egy sor ezüst gombbal.
A nép szokásai között itt is legelső helyen áll az áldomásivás. Nincs oly adásvevés, munkaszerződés, kaszálás, aratás bevégzése, a hol az áldomás elmaradhatna. Különösen nagy áldomást tartanak aratás bevégzésekor. Ilyenkor történik a koszorúvitel. Egy kalászokból font s virágokkal fölékesített helységek szerint különféle alakú alkotmány ez, melyet az aratók és marokszedők ünnepélyesen adnak át a gazdának.
A pásztói templom. – Részlet a templom belsejéből.
Cserna Károlytól
A mátrai nép leginkább mezei gazdálkodással és állattenyésztéssel foglalkozik. A szarvasmarha-, ló- és sertéstenyésztés meglehetős virágzó, míg a birkatenyésztést csak egyes nagyobb gazdaságok nem hagyták abba.
A Mátra környékének legnevezetesebb terméke volt még nem rég is a bor. Kinek ne volna még élő emlékezetében a világhírű egri bikavér, mely után leghíresebbek voltak a visontai és gyöngyösi borok. S míg bora termett, mondhatni, jóllétnek örvendett a nép; azonban az országos fillokszera-csapás kis híjja, hogy nyomorba nem döntötte; de mégis a mindenfelé szerte ágazó vasútak s a föllendűlt czukorrépa-termesztés elég magas napszámot biztosítanak részére. A szőlőket sok helyt már újra ültették. Búza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya és különösen a palóczok vidékein a kender a legfőbb termények, míg a gyümölcstermesztést Eger és Gyöngyös tájékán űzik nagyobb mértékben, s messze vidéken híres az egri körte és őszi baraczk. Egész Hevesmegye terűletén híres jóságú dohány terem, de ma csak Verpelét körűl van megengedve e növény termesztése.
A Mátra és környéke eléggé népesnek mondható mindamellett, hogy termőföldjei nem igen elsőrendűek. Az ide eső három szolgabirói járásnak az 1890-diki népszámlálás szerint 131.090 lakosa van, melyből 868 német, 747 tót, a többi mind magyar. A községek a szélesebb völgyeken, hol a mívelhető terűlet nagyobb, sűrűbben sorakoznak és népesek, míg a tetőkön állandó lakosok alig vannak.
Eger: A város. – A székesegyház. – A török mecset. – A lyceum. – A vár.
Cserna Károlytól
A honfoglaláskor a hagyomány szerint Árpád fegyvertársai, a rokon törzsű Ed és Edömén szállották meg és osztották föl családjuk és népeik között Pata és Pásztó, vagyis a Zagyva és Tarna folyók közén levő terűletet. Eme törzsekből származott Aba nemzetség volt mindenek között a legelső, mely itt virágzott. Ez a nemzetség veté meg alapját a megyének, adott egy királyt s több más kiváló férfiakat a hazának. A második ősnemzetség a bessenyő származású Szalók. A harmadik, mely Hevesmegyének éjszaki részét árasztotta el, az idegen Rátold nemzetség volt, mely a belviszályok korában az Abák rovására vetette meg lábát a Mátrának pásztói szögletében. Sáron Aba Sámuel király monostort alapított a Szent Benedek-rend részére, hol aztán utóbb el is temették. Az Aba nemzetség támogatásával sorban emelkedtek a monostorok a Mátra és Bükk alján; így 1190-ben a cisterciták apátsága Pásztón, majd Kompolton 1232-ben Kilit püspök alapította szintén a cistercita rend monostorát, melynek akkor épűlt temploma ma is fönnáll. A tárkányi völgyben már a XIII. században a karthausi néma barátok laktak. Hevesmegye igen gazdag volt monostorokban. A benczések, cisterciták, prémontreiek, ferencziek, karthauziak, a magyar eredetű pálosok mind saját monostorokkal bírtak itt. Az augustinusoknak Egerben volt egyházuk; míg a rabváltó trinitáriusok és a mezitlábas nazarénusok részére a török idők alatt és után történtek egyházi alapítások. Solymoson a ma is monostornak nevezett határrészen állítólag a lovagrendi vörösbarátoknak volt kolostoruk.
A tatárpusztítás első sorban Hevesmegyét s a Mátra lakosságát sújtotta. De a lakosok szivóssága újra teremtett mindent, és az 1333-ból fönmaradt pápai tizedlerovások szerint a ma is meglevő községek mindannyian már akkor elég virágzó állapotban voltak. Az Aba nemzetségbeli Csobánkák, Solymosiak, Kompoltiak, Rédeiek, Bodonyiak, Négyesiek, stb. lassanként kihaltak s részint leányági örökösödés, részint birtokvétel, vagy királyi adományozás útján a Rozgonyiak, Országhok, Perényiek, Losoncziak, Bebekek, Jakcsiak, Báthoriak, majd ezek után a Rákócziak, Homonnayak, Nyáryak, Mágócsiak, Tökölyiek, Forgáchok, Koháryak, Hallerek, utóbb a XVIII. században az Almássyak, Károlyiak, Orczyak, Gosztonyiak, Keglevichek váltják föl egymást Hevesmegyében mint leggazdagabb birtokosok az egri püspök és főkáptalan mellett.
Hajdan a Mátrának minden alkalmasabb pontja büszkélkedett egy-egy lovagvárral. Így a Rátold nemzetség birtokaihoz tartozott Ágas vár, Óvár, a Hasznosi vár, a gyöngyösi Csobánkák Bene vára, a debrői vár, mely még a XVI. században is említtetik, a domoszló melletti Oroszlánkő vára, az egri püspök egri vára a Bükk-hegység szélén, a nánai s a patai vár, az érdekes omladványú siroki vár és Szarvaskő. Várhelyek ez időkből a markazi, a maklári Eger és Szalók között, a Kanász vár Recsk mellett és Pós vára Pétervásáránál. Ez egykori büszke építmények ma mind romok.
A Mátra vidékének részletes ismertetését délkeletről indúlva Eger városánál kezdjük meg.
Eger nemcsak Hevesmegyének, hanem hazánknak is legnevezetesebb városai közé tartozik. Hasonló nevű folyócskának a két partján inkább hosszan, mint szélesen terűl el szűk, de igen festői völgyben, s a környező magaslatok bármelyikéről nézve elragadó látványt nyújt sok tornyával, tekintélyes épűleteivel. Mögötte a Mátra és Bükk hegység vadregényes tetői emelkednek, míg körűlötte virágzó rétek, szántóföldek, különösen kertek és az újra telepített szőlők gyönyörködtetik a szemlélőt.
Eger régi telep. Püspöksége, mely legrégibb a Tisza mellékén, rendkivűl nagy javadalmakkal volt ellátva. Volt idő, midőn a magyar püspökségek között ez volt a leggazdagabb. A tatárjárás idejében Eger teljesen elpusztúlt; de a tatárok kivonúlása után még IV. Béla király alatt újra épűlt és falakkal vétetett körűl. 1442-ben a husziták földúlták és nagy öldöklést vittek benne véghez. Ez időből fönmaradt azt a hagyományt, mily hősi bátorsággal harczolt egy egri leány a megtámadtatás éjszakáján, Arany János szép balladában énekelte meg. Az 1514-diki paraszt lázadás alkalmával Dózsának egyik vezére az egész várost porrá égette. A mohácsi vész után hol Zápolya János, hol I. Ferdinánd király sarczolta meg. Legnevezetesebb Eger életében az az ostrom, melyet 1552-ben szeptember 11-től október 18-ikáig Ali budai pasa és Achmed nagyvezér nagy erővel folytatott ellene. Azonban a vár hős védője, Dobó István, páratlan lelkesedést tudott seregébe és a lakosságba önteni elannyira, hogy az asszonyok is mindenben segítségére voltak a vár védőinek. Szurkot, olajat forraltak és sajátkezűleg zúdították a gyilkos özönt a falakat megmászni akaró törökökre. Így vívták ki maguknak az egri nők az „egri nevet”, mely mind máig közmondásos országszerte. A törökök 37 napi kemény küzdelem után megtizedelve s nagy kudarczczal vonúltak el a vár alól. 1596 október 13-án III. Mohammed 200 ezer emberrel vonúlt a vár alá, de ő is csak úgy tudott könnyű diadalt aratni, hogy a vár őrségének többségét tevő vallon katonák árúlókká lettek; Nyáry Pál kapitányt és mindazokat, kik a vár föladásába bele nem akartak egyezni, megkötözték s velük együtt a várat is kiszolgáltatták a török császárnak. Ezután majdnem egy századig török kézben volt Eger. Később, midőn a törökök hatalma hanyatlani kezdett, Doria János vezérlete alatt 1683-ban ostromolták a császáriak, de csak 1687 decz. 17-én vehették vissza végleg a törököktől, kik közűl vagy 600 megkeresztelkedett s ők lettek az elpusztúlt város első lakói. 1703 őszén a város meghódolt Bercsényinek, majd Forgách Simon közbenjárására 1704-ben a vár is megadta magát Rákóczi Ferencznek, ki a trencséni vereség után 1708-ban ide húzódott és itt országtanácsot is tartott. 1710 deczember 4-én, egy havi kemény ostrom után I. József kezeibe kerűlt vissza; ugyan ez időben dögvész pusztított a városban. 1804-ben az egri püspök nagy egyházmegyéje három részre osztatott s két részéből a kassai és a szatmári püspökségek keletkeztek. Az egri püspök a vagyonveszteség kárpótlása fejében érsekké lett. 1809-ben, mikor a francziák az országba betörtek, azoknak kivonúlásáig I. Ferencz nejével, a trónörökössel és több főherczeggel itt tartózkodott, sőt a magyar szent koronát is ide hozták nagyobb biztonság végett.
Az egri érseki palota.
Cserna Károlytól
Eger városa a jelen században nagyot haladt, bár terjedelmes külvárosai rendezetlen útczáikkal falusias színezetűek. Legszebb része a nagy tér, melyen az érseki székesegyház áll, melynek leirása „Építészeti emlékek Felső-Magyarországon” czímű közleményünkben, (V. kötet 176. lap) olvasható. A templom szobrai Casagrande Márk, oltárképe Dannhauser műve. A székesegyháztól kissé lejebb éjszakra az érseki palota áll nagy kerttől környezve. Kelet felé van innen a liceum díszes nagy épűlete, melyet gróf Esterházy Károly püspök építtetett 1765–85-ig. Közepe fölött a Hell Miksa tervei szerint berendezett 53 méter magas csillagvizsgáló torony emelkedik. E hatalmas épűletben a theologiai és jogi akadémia, a tanítóképző intézet, meg a becses érseki múzeum és könyvtár van elhelyezve. A könyvtár és a díszterem érdekes fali festményekkel vannak ékesitve. A székesegyháztól délre a vasút felé a nagy érseki kert terűl. Egyéb nevezetes épűletek még a cisterciták temploma és kolostora; a szerviták, irgalmasok és a ferencziek kolostora, továbbá a városház. Kiváló szépségű a renaissance építésű megyeháza, kovácsolt vasból készűlt remek rácsos kapujával. Az irgalmasok egyházával szemközt áll a török időből maradt, 35 méter magas, 14 szögletű karcsú minaret, melyet régebben Pyrker érsek, újabban a polgárok kezdeményezésére az állam renováltatott. A város éjszakkeleti szélén egy hegyfokon áll a régi vár, melynek épségben levő részei honvéd-laktanyáúl szolgálnak, míg legmagasabb pontja kálváriává van alakítva. A vár bástyájában látható a hős Dobó síremléke, melyet Dobó-Ruszkáról Pyrker érsek szállíttatott ide, a sírra pedig más emléket tétetett.
Külön nevezetessége Egernek a maklári külvárosban 31 C° melegségű kristálytiszta hévvize, melynek gazdag forrásai két fürdőt látnak el, ú. m. az érsekit és a Simkovics-félét. Emezt főleg bőrbajok ellen használják nagy sikerrel.
Sasvár kastély Parádon.
Cserna Károlytól
Eger, mint érseki város és megyei székhely igen előkelő szerepet visz. Itt székel az érseken kivűl a főkáptalan, továbbá a megye törvényhatósága számos tisztviselőivel, az egri járás szolgabírósága; van itt királyi törvényszék és járásbíróság, pénzügyigazgatóság, adófelügyelőség, államépítészeti hivatal, ügyvédi kamara, stb. Nevezetesebb iskolái a városnak a róm. kath. érseki theologiai és jogi akadémia, az állami reáliskola, a cisterciták gymnasiuma, a kath. tanító- és tanítónő-képző intézet, az angol kisasszonyok vezetése alatt álló nőnevelő intézet, az állandó szőlészeti és kertészeti tanfolyam, az alsóbb fokú ipariskola és kereskedelmi iskola. Az emberbaráti intézetek közűl említendő két nőegyesűleti árvaház.
A szellemi élet Egerben mindig élénk volt. Itt a jelen század 30-as és 40-es éveiben élénk politikai harczok folytak le. Valahányszor a magyarság, az ország előmenetelének ügyét kellett védeni, tovább vinni, Hevesmegye lelkes fiaival együtt az egriek mindig készen állottak a cselekvésre.
Eger lakóinak száma 1850-ben 16.858 volt, de már 1891-ben 22.427-re emelkedett. Az egri nép legnagyobb részt földmíveléssel foglalkozik. Az országos fillokszera-vész előtt nagy kiterjedésű volt itt a szőlőtermesztés. A kitűnő egri vörös bor külföldön is nagy keletnek örvendett. Az ebből származott jóllétet azonban tönkre tette a szőlők kipusztúlása. Az új ültetések létesítésén az államon kivűl egy „szőlészeti részvénytársaság” is fáradozik. A nép roppant kárának némi pótlásáúl a kormány dohánygyárat állított föl a városban s e gyár sokaknak ád foglalkozást és kenyeret. Az egriek kitűnő zöldségkertészek és terményeik messze földön híresek.
Egertől délre esik Maklár községe, ettől nyugatra pedig Kerecsend az egri érsek nagy fáczános kertjével. Kerecsendről délnyugatra Kápolnára érünk, mely hasonló nagyságú község a Tarna és a mátrai vasút mellett; alább pedig Kaál község van. Itt ágazik ki a budapest-miskolczi vaspályától a mátrai vasút, mely a Tarna völgyén előbb éjszak felé fut, majd nyugatnak fordúlva Kis-Terenne nógrádi állomással végződik. A Kaál és Kápolna közötti tágas térségen az 1849 február 25-én és 27-én történt a nevezetes kápolnai csata. Az e csatában elesettek emlékére díszes oszlop áll Kápolna közterén. A Tarna völgyén éjszaknak húzódó megyei út érinti Al-Debrő, Fel-Debrő és Verpelét kitűnő dohányáról ismert községeket. Verpelétet a Gosztonyiak és a gróf Sztárayak úri lakai és szép parkjai díszítik. Kápolnától nyugatra Balpüspöki, ettől éjszakra pedig Vécs falu van, még fölebb éjszakra pedig a Mátra lábainál Felső-Nána, Domoszló, Markaz, továbbá Halmaj, Visonta, Sár és Veresmart községek vannak, melyek a fillokszera pusztítása előtt mind híres bortermesztő helyek voltak. Sár régen monostoráról volt híres. Halmajtól nyugatra s alig egy órányira van Gyöngyös városa a Gyöngyös és Mérges pataka között, hová egy meredek lejtőn ereszkedünk le. A várost jobbról és balról részint elpusztúlt, részint újra telepített szőlőskertek és gyümölcsösök veszik körűl.
Gyöngyös rendezett tanácsú város, 16.124 lakosa van, kiknek nagy része római katholikus. Gyöngyös város története némelyek szerint a honfoglalás idejében kezdődik. Eredetileg az Aba nemzetségből származott Csobánka családé volt, de mert 1312-ben Csobánka Sámuel és Dávid Trencséni Csák Máté pártjára állottak, Róbert Károly király hűtlenség czímén birtokaikat elvette és 1327-ben Tamás erdélyi vajdának adományozta, a ki azután 1335-ben a gyöngyösieket a jobbágyterhek viselése alól fölmentette s kieszközölte, hogy várat építhessenek és a várost fallal körűl keríthessék. A mohácsi vész után a város szabadalmai elvesztek s ismét jobbágyi szolgálat alá kerűlt. A vallási viszálkodásokból Gyöngyösnek is bőven jutott rész s hol egyik, hol másik felekezet foglalta el egymástól Szent Orbán templomát; a perlekedő felek ügyében gyakran az egri, hatvani és budai pasák bíráskodtak. A háborús időkben e város sokszor elpusztúlt, de a csapásokat gyorsan kiheverte. 1682-től Hevesmegye itten tartotta gyűléseit, míg Egerben a megyeháza föl nem épűlt 1760 táján. 1643-ban a jezsuiták itt megtelepedvén, gymnasiumot alapítottak. Újabb időkben sokat szépűlt és nagy kereskedelmi helyévé lett egész környékének. Fő útczája éjszakról délre húzódik s itt és nehány mellékútczájában vannak legszebb épűletei. Ezek között első helyen említendő a Ferencz-rendiek temploma, melyet csúcsíves stilben a Báthory család építtetett, s benne a híres kurucz vezér, Vak Bottyán van eltemetve, ki tarnaörsi táborában halt meg 1709 szept. 27-én. Templomai közt legnagyobb a Szent Bertalan anya-egyház, mely 1721-ben renaissance stilben újra átalakíttatott. Szintén említésre méltó a magyar Szent Erzsébet tiszteletére emelt, úgy nevezett ispotály-templom. Van itt még egy kisded református templom, mely 1787-ben kezdett épűlni, de mostani alakját a toronynyal együtt csak 1844-ben nyerte; s végűl egy díszes zsinagóga. Egyéb középűletei mind újak s a jelenkor szükségei és izlése szerint készűltek. Ilyenek: az állami gymnasium palotája, az új polgári leányiskola és a nagy lovassági kaszárnya. A magánépűletek közt legszebb a báró Orczy-féle úrilak jól gondozott terjedelmes parkjával; jelenleg gróf Westphalen Rabanné tulajdona. Gyöngyös járási szolgabírói székhely. Van a városban alapítványi közkórház, tébolyda, városi szegény menház, melynek részére még a múlt század elején gróf Koháry István 9.000 pengő forint alapítványt tett; ezért hálából a polgárság az alapító arczképét lefesttette; e kép a városháza tanácstermét díszíti. Van itt végűl szegény asszonyok intézete és két árvaház. A társadalmi intézmények közt különösen kiválik az itt székelő Hevesmegyei Gazdasági Egyesűlet és a Magyar Turista-egyesűlet mátrai osztálya, mely utóbbi a Mátra szép vidékei látogatottságának előmozdításán fáradozik, s többek közt a Mátra fő csúcsán, a Kékesen egy 21 méter magas, Mátra-torony nevű messzelátót épített. Egyik nevezetessége még Gyöngyösnek a város nyugati szélén báró Jeszenák Jánosné gróf Forgách Aloizia által létesített timsós-vasas fürdő, szép árnyas parkkal; a parádi timsós vízzel tartják egyenlő hatásúnak. A nyári tánczmulatságokat többnyire itt tartja a polgárság. Inkább a vagyonosabb és előkelőbb osztály kedvelt nyaraló és mulató helye a Bene vagy új nevén Mátra-Füred. A kis hideg fürdőtelep a várostól éjszakra a Kékes tövében fekszik jókora nagyságú vendéglővel és nehány díszes magán villával. Az éjszaki szelektől védve van. A Kallók völgye és Csatorna völgy torkolatához közel esik a várbércz, melyen Bene lovag a XIII. században valószinűleg a tatárjárás után építette várát, de az már 1497-ben elpusztúlt.
Parád fürdő.
Cserna Károlytól
Nyugatra Mátra-Füredtől egy másik völgyben fekszik Solymos falu keménykő-bányájával; odább nyugat felé Fajzat puszta egy sajátságos, magánosan égnek meredő hegykúp lábánál.
Gyöngyöstől nyugatra a Kis-Bükk déli vége alatt Gyöngyös-Pata községet találjuk. Ennél régibb magyar helység alig van az országban. Pata várát a hagyomány szerint még a vezérek korában Pota vezér építette. A köznép alján ma is Pota a falu neve. Nevezetes itt az igen régi csúcsíves római katholikus templom, melyben a hajó boltozata két ökölnyi nagyságú patakkövekből van rakva. A templomtól éjszakra emelkedő kerekded meredek dombon hajdan a cseh rablók fa vára állott, mely ellen Mátyás király személyesen vezette az ostromot s a várat fölégetvén, földig leromboltatta, Gyöngyös-Pata szőlői régebben kitűnő bort termettek. Innen délnyugatra egy szűk völgykatlanban van Szücsi kis falu, mely arról nevezetes, hogy ott született Bajza József jeles költőnk és műbirálónk. Tovább Nyugatra a Zagyva völgyében Apcz községet találjuk, mely ezelőtt borairól volt híres; jelenleg nagy vasúti állomás a budapest-rutkai vonalon. Visszatérve a nógrádi országútra egy hepe-hupás völgyön át megérkezünk a püspöki szurdokba, mely oly keskeny, hogy benne csupán egy kis patak medre és az országút fér el. Innen kijutva egyenest éjszaknak fordulunk s megnyílik előttünk a bájos Zagyva völgye jobboldalon a pásztói hegygerinczczel, nyugatról pedig a nógrádi hegyek kékellenek át, míg messze a Szanda hegy megkapó kettős csúcsával a távol ködéből int felénk. Szurdok-Püspöki és Szent-Jakab kisközségeket érintve s balra Filimes pusztát elhagyva, elébünk tárúl Pásztó, s itt a Zagyva völgye mind összébb szorúl. Pásztó hajdan város, majd mezőváros volt, most nagyközség a Muzslamagasa és Nyikom tetők tövében. Valószinű, hogy már a rómaiak idejében is megvolt. A népvándorlás korában is telep lehetett; ezt bizonyítja a határában 1895-ben fölfedezett jókora népvándorláskori temető s ettől nyugatra a magyar államvasútak anyaggödrének bővítésekor föltárt sír, melyből egy előkelő harczos teteme lovának csontvázával és ékszereivel együtt kerűlt napfényre. E leletet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Pásztónak 5.111 főnyi lakossága legnagyobb részt római katholikus. Már a XII. században ide telepíttettek a cisterciták s birtokot kaptak, melyet mai napig megtartottak. Emeletes kolostoruk egyik tekintélyes épűlete a községnek. Pásztó hosszan nyúlik el. Fő útczája, melyen a heves-nógrádi országút vonúl végig, majdnem egy kilométernyi hosszú. A Zagyva és a Kövecses patak közén fekvő helységet derékban a malmok pataka szeli keresztűl. A múlt században épűlt Szent Lőrincz templomnak a korábbi csúcsíves templom töredékei adnak érdekességet. A legnagyobb részt falusias házak sorából mind nagyságra, mind díszre nézve kiválnak: az emeletes város háza, az állami polgáriskola épűlete, egy pár emeletes maágnház és a gróf Almássy család kastélya, melynek 12 holdas parkjában halastó is van. A bortermesztés régebben itt is nagyban virágzott. Az elpusztúlt szőlők újra telepítése csak lassan halad. A nép ma főleg az államvasútak föntartásánál, ölfavágás- és cserhántásnál kapott munkával keresi meg kenyerét. Országos és heti vásárai látogatottak s a kereskedelme elég élénk.
Kősírok a Mátrában.
Cserna Károlytól
Pásztótól éjszakra a nógrádi országút két oldalán van Tar. Nevezetes Csevicze-völgyéről, hol két savanyúvíz-forrás bugyog föl gazdagon; a felső erősebb és tisztább, s vizét nagyobb mennyiségben hordják a vidékre is. Ugyanitt van az épűletkőbánya. Tar község templomától, mely meredek parton van építve, oldalt délre áll egy magas kőfal két ablakhelylyel; a nép kastélynak hívja. E parttal szemben nyílik a nógrádi oldalon a keskeny Sámsonházi völgy, melynek végén a Sámsonházi vár romjai díszítik a kopár meszes hegytetőt.
Pásztón felűl az országúttól keletre Hasznos faluba jutunk. Ez 1.734 lakosú község hutáiról és várromjáról nevezetes. Hasznostól keletre a hármas hegycsúcs: az Ágasvár, Óvár és a Nyikom láthatók. Ős birtoka volt a hasznosi vár a régen kihalt Hasznosi családnak, mely egyúttal Tarnak és Pásztónak is ura volt. A hasznosi vár urát Venczel, majd később Róbert Károly király is meglátogatták, barátságát keresvén a hatalmas Rátold nemzetségnek. A mohácsi csatában az utolsó Hasznosiak elesvén, birtokaik leányágon más nemzetségekre szállottak, részben a kir. fiskus tette rájuk a kezét, attól aztán az Almássy család szerezte meg. Pásztóról érdekes kirándulást lehet tenni a hasznosi várhoz, honnan az Ágasvár tetőt megmászván, végig a gerinczen a Galya tetőről a parádi üveghutához az éjszaki oldalon ereszkedünk le. Fölemlítendő itt az Ágasvár barlangja, a nép nyelvén Csörgőlyuk. Ehhez számos monda és babona fűződik. Ide jártak még az ötvenes években is messze földről kincset keresni az emberek. Fáy András vígjátékának is, a „Kincskeresők”-nek, itt van a színtere.
Taron felűl a Zagyva hídján az országút átlépi Hevesmegye határát. Innen éjszakkeletnek a bátonyi völgyhöz érkezünk. A völgy torkolatában van a vasúti állomás, honnan keskeny vágányú vasút megy a völgy belsejében levő állami kőzúzó telephez; ide pedig sodrony-pályán szállítják a követ a még magasabban fekvő kőbányából. Fölebb a völgyben Bátony falu rejtőzik vadregényes környezetben. Odább a dorogi pusztától nyugatra Kis-Terenne tűnik föl, honnan a mátrai vasút indúl ki. E vasúton csakhamar a recsk-parádi állomásra jutunk. Parád falutól délkeletre fekszik a Csevicze híres savanyúvíz-forrás, míg keletre a Timsós, a tulajdonképeni Parád fürdő. Ezzel szemben a völgy közepén emelkedő dombon áll a tulajdonos gróf Károlyi Mihály díszes kastélya s mögötte a Kékes lejtőjén elterűlő 5.000 holdnyi bekerített vadaskert, melyben sok szarvas és őz tenyészik.
A siroki várrom.
Cserna Károlytól
A parádi fürdő a gróf Károlyi György-féle hitbizományhoz tartozik. A Csevicze-forrás mellett özvegy gróf Károlyi Györgyné a hetvenes évek végén a régi fürdőépűlet helyére német renaissance stilben remek kastélyt építtetett, melyet Sasvárnak nevezett el. A Csevicze-forrás vizéből, mely kénhydrogén tartalma miatt sajátságos bűzű, de kitűnő ital, évenként egy millió palaczkot töltenek, s külföldre is szállítják, Hevesmegyének egyik fő nevezetessége a Timsós, mely évről-évre épűl, szépűl s mint igen jól berendezett gyógyhely sok vendégeket vonz. Számos gyógyító eszköze van: vasas-timsós források, égvényes-kénes és vasas-arzénes savanyúvizek, hidegvíz-gyógyintézet. A parádi fürdő különösen női bajokban kitűnő hatásúnak bizonyúlt. Kellemes szórakoztató kirándulásokra alkalmas környékén vannak: az üveghuta a Csevicze mellett, a recski ezüst- és rézbánya, ugyancsak Recsk mellett egyetlen omladékfalával a Kanászvár, azután a gyönyörű Siroki vár, mely 1562-ben épűlt s a törökvilág végén pusztúlt el. Némelyek szerint az Aba nemzetségnek már régebben is volt itt vára.
Sirokot váromladékán kivűl érdekessé teszik a közelében levő „kősírok”, melyhez hasonló tatár süveg alakú sziklakúpok a Bükk hegységben Borsodban s gyérebben Zemplénben, Abaúj-Tornában, különösen Torna mellett találhatók. Úgy látszik, hogy e riolit és puha mészszikla-tömeget emberi kezek alakították, s beléjök kaptárszerűleg 50–100 centiméternyi nyílású hosszas üregeket vájtak. A nyílások körűl párkányzatok nyomai mutatkoznak s azokban sarok lyukak, mintha valamikor ajtó lett volna rajtuk. Valószinű, hogy valamely ős népnek temetkező helyei lehettek.
Parád fürdőről, melynek völgyén a kanászalji patak csörgedez végig, Sirok falun át a Tarna völgyébe lépünk s ott éjszaknak tartva Pétervásárára érkezünk. Ez a hevesmegyei palóczság fővárosa. Nevezetes kéttornyú díszes templomáról s a Keglevich grófok nagyszabású régi kastélyáról. Járásbírósági és szolgabírói székhely. A Pétervásárt környező falvak közűl említendők: Nád-Újfalu, továbbá Ivád, hol majd mindenki nemes ember és Ivády nevet visel; aztán Erdő-Kövesd a báró Orczy-féle tornyos kastélylyal és még tovább éjszakra Váraszó, Istenmezeje és Borsod határán Szederkény. A Pétervásárát Egerrel összekötő országútban esik Bakta, mely részben a gróf Károlyi-féle hitbizomány, részben az egri érsekség birtokához tartozik. Gyönyörű kígyódzó út vezet föl Siroktól a baktai hágóra s onnan le, mindenütt erdő között Baktára, honnan egy kis óra alatt kiindúló pontunkra Egerbe érünk vissza.
