Trencsénmegye. Lovcsányi Gyulától
Trencsénmegye.
Lovcsányi Gyulától
Lovcsányi Gyulától
Ott, a hol a már jól megnövekedett Vág a sztrecsnói szorosból kilépve, délnyugat, majd dél felé kanyarodik, olyan vidék tárúl föl előttünk, melyben minden, a mi fenségeset és festőit a természet alkotni tud, egységes egészszé egyesűl itt az ország bérczes határán. Egy darab történelem ez a vidék: Csák Máté, a Pongráczok, Balassák, Thurzók, Illésházyak, Podmaniczkyak egykori otthona; a merre szemünk tekint, mindenütt nagy múltakról szóló emlékeik a hegyormokon. A reggeli napsugár itt két ország belsejébe tekintő hegycsúcsokon törik meg s rengeteg erdők sűrűjében csak nehezen szürődik át; amott zöldelő tenyészetet csal ki a termő föld méhéből; ismét másutt lomhán terjengő, majd kicsapongó, vagy magas partok közt zúgva rohanó hegyi víz fodros habjaiban fürdik. Dél felé a kies szűk völgy itt-ott medenczévé tágúl ki, s az eddig az egyközűleg haladó hegypárkányzat oldalaira szorúlt szántóföldek az ezerszeresen kanyargó Vág medréig ereszkednek alá. A fenyvest a bükk szorítja vissza, a burgonya, zab helyébe búza, árpa, rozs lép, s néhány nagy hatású gyógyforrásnál elhaladva, elértük a pozsonyi medencze éjszaki öblét Vág-Újhelynél.
Óvár.
Dörre Tivadartól
Ez a természetileg elég szabatos egységes terűlet politikailag egy megye: Trencsén, mely hosszúkás négyszög alakját a Vág két oldalán hosszan elnyúló völgyét befogó párvonalas hegylánczolatoknak köszöni. Éjszaki határvonala a Javornik-Beszkid-Oszus-hegység, melynek fő gerincze a magyar, morva, sziléziai és gácsországi határon áll; itt emelkednek legmagasb tetői is, az 1.017 méter magas Javornik, az 1.067 méter magas Polom, és az 1.067 méter Bednarov Trencsén, Árva és Galiczia határán. Csaknem egészen krétakorú kárpáti homokkő alkotja e hegységet, melynek magaslatai kúpos tetejű széles hegyek, elég meredek, de nem sziklás oldalfalakkal. Déli tövéből, a Kisucza-völgyből több út vezet át rajta a szomszédba: Makov felől a Becsva-völgybe, Turzófalvából Friedlandba, Csacza felől pedig a kassa-oderbergi vasút halad rajta a jablunkai hágón át Teschen felé. E vaspályából Csaczán felűl egy másik vasút ágazik ki, mely Szkalitén át Galicziába fut Saybusch felé. E hágónak 550 méter magas tetején szép erdő szélén áll a határjelző „Magyarország” és „Schlesien” fölírással. Szintén Csacza felől a Rachovjecz déli oldalán vonúló fő út Galicziával tartja fönn az összeköttetést. Hatalmas erdőségek borítják e hegységet, s a fő gerincz erdői sok helyütt őserdő jellegűek; a törpe fenyű határa helyenként 1.200, átlag azonban 1.454 méter magasba esik, s kivált a Beszkiden uralkodó a fenyves. A hegykúpokat is közönséges és lúczfenyű borítja, csak alsóbb részeiken találni itt-ott bükköt és más lombos fát; az oldalakat és gerinczeket buja növényzet fedi. Ez az oka, hogy magyarországi oldalán a szoros völgyekben tetemes magasságban találunk községeket, sőt a gerinczeken is egyes elszórt szállásokat. Mert emberi telepek e zordon vidéken, hol a hideg miatt a gyümölcs csak ritkán érik meg, a sovány talaj pedig burgonyán és zabon kivűl egyebet alig terem, a hegyi legelő és erdő használata révén keletkeztek. Kiirtatván az alsóbb erdők, a telepek rajokat bocsátottak az irtványokra, hol azok családok szerint összevonúlva egyes házcsoportokat alkottak, a sovány föld és legelő megoszlása szerint egymástól kisebb-nagyobb távolságokban.
Így keletkezett e tájakon a számos irtványi község, melyek aránylag rövid idő alatt több mérföldnyi területet foglalván el az erdőtől, a telepeket határaikba kebelezték. Ilyen a Kisucza felső folyásánál Turzófalva, melyet a bittsei uradalom favágói alapítottak a XVII. században; ma már Trencsénmegye legnagyobb községe 16.370 hold területű, 1.116 lakóházzal és 105 házcsoporttal az irtványokban; 12 ezer lelket meghaladó lakossága oly szegény, hogy a megélhetés végett a nép egy harmada állandóan Máramarosba, Erdélybe s az Alföldre jár mezei s egyéb munkára. Még messzebb eljárnak az innen való drótosok, kik nem ritkán Amerika és Ázsia országaiban is megfordúlnak. A ki otthon marad, az zsindelyfaragással tengeti a maga és hozzátartozói életét. A szomszéd Csacza nagyközséget bizonyos János budatini lakos alapította a mohácsi vész után; ma e község elszórt házaival hat völgybe terjed ki, a járás székhelye s egyszersmind a fazsindely-, deszkakereskedés és tutajozás fő piacza.
Odább délkeleten a két Besztercze szintén irtványi község; házaik laposabb hegytetőkön, hegyoldalakon s a szomszéd völgyekben szórvák el a Besztercze vize mentén. Ez ragadó hegyi víz, mely rövid (32 kilométer) folyása alatt 332 méternyit esik; aszályos időben kiszáradt medrében száraz lábbal járhatni, esőzéskor romboló ár hömpölyög benne, s tutajok szállítására kiválóan alkalmas. Ilyenkor a tutajosok 10–15 főnyi csapatokban a parton készen állva, baltával és doronggal fölszerelve tutajaik mellett várják az árt, hogy a féltalpakat vízre bocsássák; a munka csak egy-két óráig tart lázas, zajos sietséggel, mert az ár sebes, de rövid ideig tart; mihelyt leérkezett, a tutaj vízre kerűlt s az árral leúszott; azután újra csendes minden. Mert bár a beszterczei völgy természetileg igen szép, gazdaságilag az ország legterméketlenebb vidékeinek egyike.
A Besztercze forrás vidékétől délre Árva és Trencsén határán az Oszus oldalága terjed a Kis-Fátráig. Belőle a beszterczci és kisuczai völgyek közt kelet-nyugati irányban mellékoldalágak nyúlnak el. Ilyen Trencséti és Árva határán a Flajsova elég jól mívelt hegyvidéke. Odább a lutisai Vojene és a vadicsói Ladonhora kopasz hegyvidéke. Déli szomszédja, a Varinka felé lejtő, százados fákkal borított Velhora. A Besztercze és Kisucza közt hirtelen emelkedésű hegyek vannak; a Havjarka abbahagyott bányaművekkel és ilyen bányaépülettel. Kikulka a kies Szkrizselna-völgyben az ó-beszterczeiek mulatóhelye; s délnyugatra Ó-Beszterczétől az öt csúcsú, szép kilátást nyújtó Csernatin; Kisucza-Újhelytől délre Brodnyanka, mely egy kilométer hosszú háttal lejt a Kisucza folyóhoz. A legdélibb oldaláguk Teplicska és Budatin közt a 7 kilométer Duben hegyhát a Vág jobb partján. Aljában, a szemben álló Chumecz hegy által alkotott szorosból lép ki kavicsos mederben a csekély vizű Kisucza, hogy az alacsony vízálláskor is folyton kavargó Vág forgójába szakadjon, mely a gyakorlott tutajosok ügyességét is kemény próbára teszi. Mint a Besztercze, úgy a Kisucza is csak tavaszi vízállás és nyári záporok alkalmával használható tutajozásra. Gyakran megtörténik, hogy hirtelen zápor a Kisucza vizét egy méterrel fölemeli, míg a Vág vízállása alacsony marad. Az egész völgyön végighalad a jablunkai szoros felé a kassa-oderbergi vasútvonal Kisucza-Újhely és Csacza alatt. A folyó jobb partján odább délre álló Vranje szilváját legjobbnak tartják Trencsénben.
Budatin.
báró Mednyánszky Lászlótól
Szebb, festőibb a Velhora déli tövét szegélyező Varinka völgye, melynek népe a völgy minden zugát szorgalommal míveli; a lejtőkön erdő, a völgyben gyümölcsfák, a laposokon jó legelő és zabvetés, helyenként árpa és rozs is látható. Az Árvába vivő kitűnő út elősegíti a fuvarozást s a Boboti és Szokolje nevű festői sziklasorok aljában az irtványos Tyerchovához vezet. Ez a hegyoldalokon elszórt házcsoportokból áll, melyek 5–6 órányira is vannak egymástól. A községben Majláth György grófnak pisztrángtenyésztése van. A merre szemünk tekint, mindenütt csupa homok- és mészkő, s a vidék ennek köszönheti táji szépségét. A vratnai völgy keskeny bejáratában, meredek sziklafalak aljában zúgva és habozva ömlik a két hegyi víz egyesűléséből alakúlt Vratna patak hömpölyös ágyban szikláról-sziklára, elég erővel egy fürészmalom hajtására. Fönt a meredek sziklaormokban olyan sajátszerű alakúlatok tűnnek föl a néző előtt, melyekben a nép képzelete a legkülönbözőbb férfi, női, gyermek- vagy állatalakokat ismeri föl és nevezi el különösnél különösebb nevekkel.
Kilépve a szorosból, egy körűlzárt katlanban állunk, melyhez keleten a Kis-Roszudecz és társa, a három csúcsú Nagy-Roszudecz, délről a fenséges Kis-Kriván adja a keretet; két lassú patak kígyódzik át rajta, egyik a Roszudecz szikláiból, másik a Kriván felől. Ez alatt egy major, mögötte bükkös hegyoldal, melynek aljába a tulajdonos Majláth gróf az őszi vadászatok kedvéért 10 kilométer serpentin-útat vágatott a fenyves határig; fönt a Krivánnál pedig menedékházat állított a Turista-Egyesűlet, hogy az útas onnan élvezhesse a kriváni kilátás szépségeit. A fenyves tájából pásztorok és nyájak ösvényein, források és csermelyek, marhalegelők és itatók elhagyásával az alpesi övbe érünk, hol hosszú szálas fű váltakozik a törpe fenyű földön kúszó törzseivel, melyek annyira összenővék, hogy a vad is csak üldözve mer közibök menekűlni. E pagonyok tisztásain fekete és piros áfonya terem; aztán következik a kúp régiója; széles fensík ez s könnyen megmászható. Kilátás nyílik innen a liptói és árvai havasokra, az alacsony és magas Tátrára, Beszkidekre, a Veterna Holára, a galgóczi hegységre, a Kisucza völgyébe s a zsolnai medenczében kígyódzó Vágra.
Rajeczfürdő.
Paur Gézától
E medencze keleti nyílását Óvár és Sztrecsnó várak romjai ékesítik. Mindkettő régi eredetű. Óvár IV. László korában a Csák nemzetség birtokába kerűlt; Máté halála után királyi kézre szállt. 1446-ban Szent-miklósi Pongrácz kapta Sztrecsnóval együtt a Szakolcza védelmére fordított költségei fejében. V. László idejében kényszerűlt kaput nyitni a huszitáknak, míg Mátyás király legyőzvén őket, a Pongrácz családot megerősíté a várak birtokában. Utóbb Zápolya-, majd a Tököly- és Rákóczy-pártiak foglalták el, míg a sok birtokos-változás és elhanyagolás pusztúlásra juttatta. Sztrecsnó Csák Máté halála után a királyi fiscusra szállt, de csakhamar Széchy Miklós országbiró, majd a veszprémi Macska Domokos nyerte az olasz hadjáratban tett szolgálatai jutalmáúl. Azután Dersffi Szaniszló tárnokmester bírta rövid ideig; később Giskra kezére jutott; majd a Pongráczoké lett. A mohácsi vész után Zápolya foglalta el, a XVII. század első felében pedig Wesselényi Ferencz birtokába jutott. Wesselényi halála után Esterházy herczegre és utódaira szállott, majd Sina báróé lett, kinek örökösei most is bírják. I. Lipót a várat más vágvölgyi várakkal együtt lerontatta, miután előbb már a Tököly hadi népe is feldúlta. Az elpusztított kápolnában Wesselényi Ferencz nejének, Bosnyák Zsófiának holtteste épségben találtatván, 1698-ban a szomszéd, s a sztrecsnói uradalomhoz tartozó, Teplicskára vitetett, hol a templom mellé Lövenburg János gróf által 1729-ben épített kápolnában egyszerű fakoporsóban most is látható s a fölötte falon függő élethű képpel összehasonlítható. Az 1569-ben épűlt teplicskai templom most is őriz egy misemondó ruhát, melynek hímzett betéte Bosnyák Zsófia sajátkezű munkája. A hatalmas, három tornyú kastély emeletén velenczei tükrök, csillárok, gyönyörű kárpitozások, szép kályhák, az egykor itt virágzott kályhaipar példányai ma is tanúságot tesznek arról, hogy itt egykor fényes nagyúri élet folyt.
Teplicskán túl a Vág és Kisucza összefolyásánál, hegyek közé fogva áll Budatin vára, már a XIV. század elején erősség, melynek jövedelmeihez tartozott a tutajosok és kereskedők által fizetett vám. 1321-ben királyi adószedő hely. Ezután Széchy Miklós kapta; majd Pósa fiai, Miklós és István bírták. 1395-ben I. Ulászló lengyel király elfoglalta, később visszavétetvén, királyi birtok maradt a huszita betörésig, a mikor Zsigmond király e várat eddigi kapitányának, Pannak adta a várvivásnál tanúsított vitézsége jutalmáúl. Ennek magtalan halála után Hathna nyerte szintén vitézségért; ekkor 13 birtok tartozott hozzá. E család kihalta után a fiscusra szállt, míg Mátyás hű emberének, a vitéz Szúnyogh Gáspárnak adta, s bár ideiglen a husziták és Podmaniczkyak elfoglalták, később újra a Szúnyogh családé lett, ennek magvaszakadtával pedig leányági jogon a Csáky-nemzetség nyerte. 1849-ben Hurbán csapatjai földúlták. Középső, már roskadozó tornya ódon jellegű; egyik falán a Csáky-czímer van. A Vág felé néző oldalon a roskadozó lépcsőház egy fülkéjében véli látni a hagyomány azt a helyet, a hová Szúnyogh Gáspár leányát, Katalint, a miért kedvesével, Forgách Ferenczczel titkon találkozott, büntetésűl befalaztatá. Ezt a szörnyű történetet Arany János is földolgozta „Katalin” czímű költői elbeszélésében. Budatin az egyetlen síkföldi vár a Vág völgyének ezen a részén.
A Kisucza torkolatával majdnem szemközt a Rajcsanka folyik ki a Vágba. Csicsmán táján a Sztrazsóról indúl le és sok kanyarodással tart a Kis-Fátra déli része és a Galgóczi-hegység éjszaki része közt a Vág felé. Völgye élénk közlekedési út Trencsénből Nyitrába az 1.344 méter magas Klak hegy nyugati oldalán, a facskói hegyek között, melyeknek fenyvesei és bükkösei bőven adnak tüzelő anyagot a környéknek úgy, mint legelőik füvet a csicsmáni sajtkészítő juhászatnak. Egész környezete mészképződmény, mely kivált a Fátrában meredek falú szorosokat alkot, mint a milyen a roszinai völgy, meg a lvonczi djeli mészsziklafalú szurdok, mely Visnyó búcsújáróhely felé nyílik a turó-tridvorii völgyben. Több helyt szép vízesések is láthatók. Maga a Rajcsanka völgye Porubkától kezdve valami elpusztított várrendszerhez hasonlít homokkő alapból kitódúlt júramész óriásaival a völgyoldal egész hoszszában, föltűnő ellentétet alkotva a szemközti fenyvesekkel és alpesi legelővel borított tisztásokkal, és festői képeket nyújtva a szemnek. Ilyen képek kisérnek bennünket Rajeczfürdőig, e mind jobban fölvirágzó fürdőig, melynek meleg vasas timsós forrásai ritkítják párjukat hazánkban; hőfokuk 35–29 C., vizök tiszta, átlátszó, szagtalan, hatásra közbűl áll a wildbadi és gasteini közt. 420 méternyire a tengerszín fölött, a Szkalki nevű ritka szép kilátást nyújtó hegy déli tövében, ettől éjszak felé teljesen védve, kiesen terűl el; a fürdővíz területén a hó meg nem marad. E régi fürdőhely épül és halad; gyógyúlást, kényelmet és szórakozást egyaránt nyújt; szép környéke kirándúlásokra is alkalmas. Az egyik Thurzó nádor felesége, Bedeghi Nyáry Krisztina kedvencz tartózkodási helye volt. Félórányira van innen Rajecz község, Thurzó György nádortól épített evang. templomával. Messze földön ismeretesek a rajeczi vászonfestők és kereskedők, kik nagy távolra is eljárnak vásárra árúikkal.
Ljetava vára.
Háry Gyulától
Rajecz főhelye volt azon uradalomnak, mely e völgy déli útjának őrzésére épűlt szomszéd Ljetava várról neveztetett el és 21 községet mondott magáénak. 1360-ban épűlt Nagy Lajos király rendeletére s 664 méter magas helyzetében zavaros időkben védelmet nyújtott a környék népének. Ős ura, Bebek kezéből Zápolya Imre nyerte, mint Bebek Orsolya férje, a sikeres sziléziai hadjárat után jutalmúl. Fivére, István, szedletzi Kosztka Mihálynak adta az uradalmat, mert ő eszközölte Zápolya Borbála és Zsigmond lengyel király közt a házasságot. Kosztka leányát Thurzó Ferencz vette nőül, ki nyitrai püspökből csakhamar hatalmas védője és terjesztője lett a protestantismusnak e vidéken. Ő tőle női ágon való utódai örökölték. Most rom; falain itt-ott még láthatók a régi festés nyomai, s mutogatnak benne egy sziklába vájt mély kútat. Ljetava közelében van Bicsicza község, melynek úri lakai közt legkiválóbb a báró Popper-féle kastély.
A Vág milochói és nosziczi kanyarúlata.
Dörre Tivadartól
A Varinka, Kisucza és Rajcsanka torkolatai közt a Vág völgye tojásdad medencze, melynek hoszsza 17, legnagyobb szélessége 5 kilométer. E medencze már ősidőkben is fontos szerepű volt. Teplicskától éjszakra a Zasztranje hegyén templáriusoknak tulajdonított várromok vannak; a Duben és Zasztranje közti fensík, mint a Divina és Hradiszkó hegyek is régi földvárak alakját mutatják; a sztrecsnói várhegytől jobbra eső domb lejtőjén pedig őskori edények, grafittal kevert cseréptöredékek, továbbá zabla, késpenge, üveggyöngyök találtattak. A vasút az ártérnek majdnem közepén halad a medencze főhelye, Zsolna felé. E város eredetileg közelebb a Rajcsankához Závodjéval szemközt keletkezett az ősjellegű s a hagyomány által Szent Istvánnak tulajdonított kápolnánál; utóbb mai magasabb fekvésű helyére költözött. Bél Mátyás szerint a XIV. században a város tőszomszédságában állt a Zylina nevű vár. Első kiváltságát Róbert Károlytól nyerte 1338-ban. 1384-ben Mária királyné mindazon jogokat megadja neki, melyeket a többi kir. városok élveztek. 1430-ban Zsigmond elrendeli, hogy erőddé alakítsák, s már 1407-ben kivette más városi felebbezési hatóság alól. Mégis századokon át a sztrecsnói uradalomhoz tartozott; Stibor vajdát, Szilágyi Erzsébetet s a Dersffieket uralta. Először Hunyady László nevezi Solnának 1457-ben kelt oklevelében. Dersffi Miklós és neje, Borbála, újíttatá meg 1400-ban már fönnállott templomát, s megengedé, hogy a protestánsok itt papot tarthassanak. Bocskay és Bethlen is bírta, majd az Esterházyaké lett. Egyik Esterházy házat alapított itt a jezsuitáknak, kik a rend eltörléseig itt a lelkészi teendőket is végezték s 1671-ben gymnasiumot nyitottak. Házukat 1833-ban Vurum nyitrai püspök megvette s árvaházat alapított benne; most apáczák lakják. Zsolna megyei főhely volt, midőn a Podmaniczky testvérek Trencsén felső részeiből Zsolnamegyét alakították. A XVII. században Zsolna Illésházy és Thurzó nádor védelme alatt a protestantismus főhelye. Az 1610-ben itt tartott ág. ev. zsinat iratait most is őrzi a városi levéltár. Ekkor keletkezett nyomdája, mely nagy szolgálatot tett a magyar reformatiónak. De a jezsuiták és az 1704-ben ide telepített Ferencz-rendiek csakhamar visszaszerezték a régi egyháznak a többséget. A város négyszögű téren épűlt arkádos házaival kedves hatást tesz. Mostanában épűlt föl szép új városháza korszerű berendezéssel; gyakori tűzvészektől, 1858-ban pedig erős földrengéstől sújtott többi házai is gyorsan és mai ízlésben újúlnak meg. Iparos és kereskedő szellemű népe jóllétnek örvend, mert a gazdálkodás mellett nagy hasznára van, hogy a kassa-oderbergi és magyar államvasútak vonala itt találkozik. Zsolna nagyközség s a róla nevezett járásnak székhelye, adóhivatallal, járásbirósággal, gymnasiummal és pénzintézetekkel; az utóbbi évtizedek alatt annyira föllendűlt, hogy a megyei székhely után övé az elsőség; gyári város, mely különösen a Vág és vasút mentén rohamosan fejlődik. Itt alakúlt Új-Zsolna fűtőházzal s 17 pavillonnal vasúti alkalmazottak részére; mostanában is egész új útczasora épűlt. Itt áll a Löw-féle posztógyárnak jeles berendezésű hatalmas telepe, mely nemcsak katonaposztót készít a hadsereg részére, hanem divatos szöveteket is szállít Románia, Szerbia, Bulgária, Kelet-India, Egyiptom, Svájcz és Németország felé. Ezekhez járúl a „Hungária” czímű kénsav- és műtrágya-gyár, a „Helios” nevű elektrotechnikai részvénytársaság; a közeli Sztrazsón gőzerőre berendezett nagy fűrész-telep léczeket és épületfát szolgáltat, míg a zsolnai kályhaipar mindennemű agyag és terracotta díszítményeket készít úgy a környék számára, mint kivitelre is. Van Zsolnán továbbá tíz géppel működő mechanikus kötőműhely; egy gép-, vas- és pléhgyár, mely cséplőgépek, ekék, tisztító malmok, szecska- és répa-vágók, csertörők, maláta- és boróka-sajtolók készítését űzi kivált Szilézia, Morva- és Lengyelország részére.
Zsolnán túl a Vág déli irányt vesz; keletről a Galgóczi-hegység, nyugatról a morva-magyar határhegység szegi be völgyét. A határhegységnek éjszaki tagja a Javornik a Lisza vagy Bjela voda, a Vág és Kisucza vizek közt, ennek legmagasabb csúcsa az 1.077 méter magas Javornik csúcs; odább a petroviczi völgy felső szélén álló 1.058 méter Csemerka éjszakkeleti tövében van Makov, magas fekvésű irtványi község. A négyszögű fensíknak egykor szép erdőit nagy részt kiirtották. Számos völgy szeli át, melyekben elég sűrűn vannak községek, s ezek arról nevezetesek, hogy belőlük kerűl ki a legtöbb drótos, így: Zakopcse, Podviszoká, Olesna, Raková és Kolarovicz községekből. Újabban a drótosok és a bádogárúkészítők érdekében iparosvállalatok fölállítása vétetett czélba. De tulajdonképeni hazájuk itt van Dlhopole és a szomszéd Rovne helységekben. Egész éven át alig van férfi a faluban, mert a férfi nép az országot, sőt azon túl a külföldet is járja, honnan rendesen szép keresettel tér vissza, hogy aztán újra vándorútra indúljon. Ekkép bár a föld igen sovány, úgy, hogy zabon és burgonyán kivűl csak középszerű káposztát terem: Rovne és Dlhopole mégis leggazdagabb községei a megyének, s e faluk férfiai rendesen több nyelvet beszélnek.
A mednei szilvaaszaló.
báró Mednyánszky Lászlótól
Rovne völgyében vonúl az út a Kisucza völgybe s délre Bittse felé. A Javornik itt a legrövidebb ágakat eresztvén a Vág felé, ennek völgyében egy kisebb medenczének jutott hely, melynek közepén áll Nagy-Bittse. Először 1248-ban történik róla említés, a mikor Füle bán adományúl nyeri Jeszeniczával együtt IV. Bélától. Majd egy ideig a nyitrai püspökség birtoka volt. Midőn Podmaniczky Balázs Nagy-Szombat alatt a csehek ellen kitűntette magát, Mátyás-király Bittse és Hricsov birtokával jutalmazta 1469-ben. 1536-ban újra a Podmaniczky testvérek nyerték János királytól s I. Ferdinánd alatt is megtarthatták. Podmaniczky Rafael halála után a királyi fiscus lett ugyan az örökös, de azért Podmaniczky özvegye kapta Bittsét özvegyi tartásúl. 1560-ban már Thurzó Ferencz Bittse ura, ki a vár főkapuján olvasható fölírat szerint a régi sáncz-árkos síkvár helyett díszesebbet emelt. Fia, György nádor alatt Bittse a magyar főúri családok találkozó helye, s ragyogása egy fél századig tartott. Itt tartották a Thurzó leányok fényes lakodalmait, melyekben hazai és külföldi előkelőségek nagy számmal vettek részt, sőt még fejedelmek is. Thurzó György fiának, Imrének halála után (1621) özvegye, Nyáry Krisztina révén ennek második férje, Esterházy Miklós nyerte Bittsét és Hricsót. Utódai közűl Esterházy Antal Pál herczeg Popper Lipótnak adta el. Bittsének egykori fényével híres gymnasiuma is elhanyatlott. Most csak egy magánjellegű polgáriskola van benne. A várnak egykori híres és fényes nászterme járásbírósági hivatallá alakíttatott, pompás arabeszkjeit új vakolat födte be és tette tönkre; várában a szolgabíró és csendőrség ütöttek tanyát. Bittsének ma két virágzó gyufagyára van, mely jobbára a szomszéd osztrák tartományokba szállítja készítményeit; bőrgyára pedig czipőkhöz, csizmákhoz és katonai szerelvényekhez való fej- és talpbőrt küld Szerbia és Bulgária felé. Ugyanitt sörgyár is van. Lakosai ügyes famunkások, kik faedényt, seprőnyelet, zsindelyt, teknőt, stb. nagy mennyiségben készítenek.
A szomszéd Styavnik és Papradno völgyén át az út a Becsva völgyébe vezet. Az itt fekvő Papradno és Marikova falvak népét tartják a legszegényebbnek a megyében; földje igen sovány, ipart nem űz. A Javornik tövében Orlove helység van gőzfürészszel; népe, mely bővében van a fűzfának, kosárfonó-iparra adta magát; e mellett ügyes kertmívelők, kik gyümölcsöket – legkivált almát – a fővárosig elszállítják s aszalt gyümölcscsel is házalva kereskednek. A Vágra néző dombon szép látvány a már messziről feltűnő s nagy terjedelmével és fehérlő falaival figyelmet keltő Zsigmondháza, Balassa Zsigmond építette szép kastélylyal, melynek 52 szobája és 365 ablaka van. Termeit a Balassák arczképei, kápolnáját lobogók és hadi szerek – a törökön nyert diadalok emlékei – díszítik. Jelenleg Hohenlohe herczegé.
Ezen túl van a Vág folyó milochó-nosziczi áttörése, melyet az egymáshoz közel nyomúló hegyágak vadregényes változatokban gazdag völgygyé tesznek, s egyszersmind a folyót több merész kanyarúlatokra kényszerítik, melyek után egy óriási diadalkapu romjaihoz hasonló sziklái nyílásán kiérve, Puchó előtt állunk. Mikor a szomszéd Morvában a fehérhegyi csata 30.000 protestáns családot földönfutóvá tett, a ledniczi uradalom akkori birtokosa, I. Rákóczy György, szivesen adott menedéket számosaknak Puchón, hol őket az úgy nevezett morva városrészben telepíté le, mely egy kisded útczából az uradalomtól nyert kedvezmények folytán csakhamar külön községgé alakúlt külön bíróval és tanácscsal, protestans templommal és nyomdával. A bevándorlók kivétel nélkül morva posztóiparosok levén, Puchó csakhamar messze földön hírre kapott ezen iparága által. Ma már ez iparág a nagyipar miatt elhanyatlott, de a község még most is őrzi a Rákóczy és a község közt 1646-ban kötött úrbéri megváltások oklevelét, a posztós czéhnek 1600–1849-ig terjedő törzskönyvét s nehány vásárengedélyt. Puchó még ma is híres marhavásárhely s fő helye a vágvölgyi gabonaforgalomnak Morva felé. Vagy egy kilométernyi távolságban Puchótól, a dohnányi völgyben vörös szirtmész környezetben, a Vágvölgy feneke fölött 200 méternyi magasban áll a Vesska fehér mészkő-szikla 1.8 méter széles zug által ketté osztva. Már ősidőkben vár volt rajta s még a XIV. században is állt e kőszálon „castrum Pychov”. A schaffhauseni „Schweizersbild” őskori telepéhez nagyon hasonlatos környéke legújabban Hoenning O’Caroll báró ásatásai folytán nagy hírre emelkedett. Az itt talált tárgyakban a kőkorszak maradványaitól kezdve az újabbi időkig úgy szólva minden korszak képviselve van, s minden temetkezési mód, melyet a régészet ismer, fölismerhető itt; többek közt kerűltek elő csontvázak kelet és éjszak felé fordított fejjel, kő, csont, agyag és bronz anyagú mellékletekkel, különösen sok iramszarvas agancs.
Oroszlánkő.
Háry Gyulától
Puchón túl Liszától a Vlára-szorosig terjedő Okrliszkó hegység alatt terül a Vág partjain az illavai medencze. Az éjszak-nyugati határhegység szigetszerű, szirtes mészkőalkata ebben a csoportban a legjellemzetesebb Pruszka és Lednicz vidékén egész Puchóig, hol nemcsak az Oroszlánkő és Vöröskő júramész szirtjei, hanem a közbűl fekvő, várromokhoz hasonló sziklatömegek is igen festői alakúlásúak. Itt-ott födetlenűl állnak a kárpáti homokkőréteghez tartozó sziklák is, melyek fölött a közép krétakorú puchóinak nevezett márga terűl el. Az itteni völgyek lejtőiről számos patak siet alá, gyakoriak itt a hegycsúszamlások; mert a ferde fekvésű rétegeken a víz behatol, a márgát felpuhítja, mire a rajta fekvő talaj lassan, majd fokozott gyorsasággal lecsúszik.
Az út mentéken eső községek közűl Medne vonja magára a figyelmet. Az itteni kastély a Mednyánszkyak törzshelye és gazdag gyűjteménye van igen nagy agancsokból; környéke valóságos gyümölcsfaerdő; Mednyánszky Sándor ugyanis nagy terjedelmű szilvásokat létesített; ezeknek termését részint pálinkafőzéssel, részint kitűnő berendezésű aszalóházban gondosan eszközölt aszalással értékesítik. Példája serkentőleg hatott a vidék népére, különösen a puchói járásban, a hol a szilva és egyéb gyümölcs aszalását mint fontos kereseti ágat űzik, s készítményeiket messze földre is elszállítják. Zubák község sovány földje csak zabot terem. 1894-ben nemez lábbelikészítő tanműhelyt állítottak benne, hogy népének kenyere legyen. Odább egy szűk völgyben, szép kőris, bükkös és fenyves erdő aljában látható az egy útczából álló Lednicz község s a fölötte délnyugaton meredeken álló Kobulinecz szirtjein épűlt egykor igen erős sziklavár. Először Podjebrad cseh király korában említtetik, ki mint földesúr szabadalmakat adott a községnek, melyekhez 1465-ben Mátyás király a vásárjogot adományozá. Később a Podmaniczkyaké lett a vár, majd a fiscusra szállt. I. Ferdinánd hívének, Telekessy Imrének adta a várat, melyhez ekkor már Puchóból és Ledniczből, meg 24 községből álló uradalom tartozott. Telekessy unokája, Mihály, ki folyton háborgatta szomszédait rablásaival, sőt a Rudolf királynak szánt ajándékkincseket vivő szekereket is kifosztá, átokkal és jószágvesztéssel sujtatott. Elfogták, börtönbe vetették, majd Pozsonyba vitetvén, az országgyűlés határozatából 1601-ben kivégeztetett. Később az Aspremontok, majd az Erdődyek birtokába jutott. A vár ritka példája az építészetnek. Egy meredek sziklának mindkét oldalát elfödvén, hogy a közlekedés megkönnyíttessék, a sziklába vagy öt méternyi hosszú alagútat vágtak s az a főbejárat a felvárba; a Sztrakának nevezett főbástyához pedig ugyancsak a sziklába vésett 80 lépcső vezetett föl. A lépcsőről, bár a vár és község rejtett helyen van, szabad és minden irányban gyönyörű kilátás nyílik.
A szkalkai apátság kolostorának és templomának romjai.
Háry Gyulától
Rovnén a megye legnagyobb parkja van; száz hársfáját a hagyomány szerint Rákóczy György ültette a zborói „sub centum tiliis” másáúl. Újabban nagy üveggyár állíttatott a községben. A mély podhrágyi völgy bejáratánál Pruszkát találjuk, a legcsinosabb vágvölgyi községek egyikét. A helységnek csaknem kellő közepén angol parkban áll a Königsegg-féle kastély szép növényházakkal, teljesen rendezett levéltárral. A község fölött az ország határán emelkedő oroszlánkői mészsziklák tűnnek fel előttünk. A hegyoldalon gyümölcsös kertek közt, 700 méter magasban rendetlen össze-visszaságban épűlt Oroszlánkő-Váralja mellett emelkednek a község délnyugati oldalán állott vár romjai. E romok a kettős sziklahegy közűl az alacsonyabbon (805 méter) vannak, s a várromról szép kilátás esik a szédítő mélységbe, a Vág völgyére. A történelem szerint 1353-ban Kont Miklós bírta s a szomszéd Vöröskőt alapítá. A cseh zavarok idején husziták tanyáztak benne. Az illavai csata után (1431, nov. 9) Borbála, majd Erzsébet királyné bírta. A Mátyás és Podjebrad háborúi korában Halapa Mátyás volt a kapitánya, majd ura. 1576-ban Orbonai Jakusich Ferencz kapta az uradalom nyolcz községét. Tököly korában a korona birtokába visszakerűlvén a vár, I. Lipót rendeletéből több más várakkal együtt lerontatott, a birtok pedig 1695-ben gróf Breunernek adatott el 56.000 forinton. Ettől nőági rokonai, a Königsegg grófok örökölték. Nem régiben Königsegg gróf azon alkalomból, mikor Jókai Mór e vidéket meglátogatta; útat készíttetett itt a sűrű bükk- és mogyoróerdőn át. Ezen az úton érjük el az oroszlánkői sziklák közűl kiemelkedő 926 méter Komló-hegyet. Ennek kőtörmelékkel borított kopasz csúcsáról, melynek mohlepte éjszaki oldalán a Turista-Egyesűlet menedék-házat állított, szép kilátás nyílik a kis Krivánig, Beszkidig, a morva Brumovig és Nagy-Szombatig. Odább délnyugaton, épen a határon áll a Szent Szidónia nevű, régóta működő üveghuta. A hegység tövében a Vlára völgyének 283 méter magas szorosában robog Morva felé az új vlárai vasút.
Morva felé terjed egy részről a Vlara és Drjetoma völgye, más részről a Vlára és Hrozenko (347 méter) szorosok közt a Lúkovi hegytömeg, melynek legmagasb csúcsa, a Javornik, sem haladja meg a 750 métert. Vlárai oldalán Felső-Szrnyenél jó anyagot nyújt a mészégetésnek és kőfaragásnak, melynek telepe meszet, építő- és faragott követ és kőlemezt szolgáltat, s ezeket leginkább Morvába szállítják. A Vág felé eső oldalain fehér kovagot kutatnak Zlatócz, Orechó, Isztebnik hegyeiben, hogy ezen, az üvegkészítésnél fontos és drága anyag dolgában a szomszéd üveggyárak Thüringiától, Szászországtól, honnan eddig hozták, függetleníttessenek. A talált próba kitűnőnek bizonyúlt. A Kraszina völgyben, mely a hegységet kétfelé osztja, Alsó-Szúcsnál meredek mészsziklahát emelkedik ki a patak déli oldalán sűrű mogyoróbokrok tövéből; csúcsán egykor vár állott; most csak romokat látni a helyén, míg a környező földeken gyakran ásnak ki kőfegyvereket és eszközöket. A Lukovínak Vág felé néző szelíd lejtői ez előtt szőlőtermők voltak; most csak Zlatócz és Isztebnik határában van még szőlő. Itt érte el a hegység szélességben legnagyobb kiterjedését; vége a Szkala-hegy meredek sziklafalaival egészen a Vág széleig ereszkedik s a folyót ívhajlású kanyarodásra kényszeríti. Benedek remete (a ki Szent István idejében itt élt és halt meg) emlékére épűlt itt a hegyoldalban az apátsági zárda és a Szkala hegyen a templom. A benczés zárdát 1224-ben alapította Jakab nyitrai püspök Ujezd, Újfalu és Klucsov közt a Vág mentén kiterjedő határral, mely később Apátfalva határával gyarapodott. A sok viszontagságon átment zárda idővel az esztergomi érsekségre szállt, majd a jezsuiták kapták és nyaralóúl használták. Eltöröltetvén e rend, az apátság javai 1780-ban a kamarától a tanulmányi alaphoz csatoltattak, mely ma is kezeli. A kéttornyú templom jelenleg már pusztulóban van. A Szkala-hegy aljában, hol most a Vág folyik, egykor pompás gyümölcsös kert terűlt el. A szikla tövében levő egykori apátsági major most erdőőri lak; folyosóba zárt, most törmelékkel és burjánnal borított 180 lépcsője egy sziklába vájt kapuhoz vezetett, a lejtős udvar két oldalán a szikla hátára épített apátság romjai állanak.
A szúlyói völgy.
Háry Gyulától
Záblat rózsaparkját és minta-gazdaságát elhagyva, a Lopenik aljába érünk, melyet a Sztrány szoros választ el nyitrai szomszédjától. Éjszaki tövében szép lapály terül a Vág felé; délen egészen a Vághoz lép; azért a legföbb község éjszaki aljában van, belseje a bosáczi völgyet kivéve lakatlan. Drjetoma, mely eredetileg három külön községből: Hradek, Rosau és Kralován falukból egyesűlt, jó módját és csinosságát főleg a hrozenkói útban való fekvésének köszöni; de viszont leginkább is mutatja főleg nyelvében és viseletében azt a hatást, melyet a Morvaországgal való érintkezés az itt divó tájszólásban érvényesített. Kis-Chocholnát hajlított bútorgyára teszi érdekessé, hol 100 munkás készíti azokat a remek fatárgyakat, melyek különösen Francziaországban örvendenek nagy keletnek. Az anyagot részben a termékeny talajú Kochanócz szép erdeje is szállítja, s egyéb ritkaságai közűl főleg megemlítendő több százados törpe juharfája, melynek törzse 6 1/2 méter kerületű s 250 lábnyi körben vet árnyékot. Odább délre Nemes-Lieszkó óriási ősgesztenyefáiról nevezetes. Az itt sorban egymás mellett következű községek ez előtt nemesi telepek voltak, afféle „hétszilvafás” kúriák, de tele privilegiumos büszkeséggel. Bohuszlavicz most már pusztuló kastélya, az Erdődyek egykori vadászkastélya, régente sok szép napot látott. A Vágtól sokat szenvedő jó földje kitűnő kukoriczát terem, vidéke pedig a fekete ribizli (ribes nigrum) tenyészőhelye. Odább Bosácz község van a hasonnevű völgyben. Ezt a helységet borovicskája tette híressé, melyet lakosai messze hordanak eladni, kik mostanában a „benedictiner” nevű likőrrel is házalnak. A kik otthon maradnak, erdőt irtanak s abból élnek; szántóföldet csak a házak környékén mívelnek állandóan; a többi 2–3 évig ugarnak marad; a harmadik évben zabbal vagy tavaszi búzával vetik be. A bosáczi völgyben őskori rézbányászat nyomai maradtak fönn. Nemes-Podhrágytól nyugatra terjedelmes erődítések maradványai vannak, melyeket a nép Hradiskónak nevez; ezekben bronz sarlók, agyag orsók, tűk, nyilak, kések, balták, bronz gyűrűk és szabad kézzel csinált agyagedények cserepei találhatók. Ásatásokból sok szarvas-, őz- és vadkan-csont kerűlt elő; bölény is tanyázott itt egykor, bizonysága, hogy a hegy ma is zuberkynak (bölényerdőnek) nevezi a Lopenik-erdő egy részét.
Fordúljunk immár a Vág keleti vidékei felé, a hol egész hoszszában kiséri a folyót a Galgóczi-hegység keskeny gerincze; majdnem a kellő közepén emelkedő Sztrázsó mentén halad itt Nyitra felé a megyei határvonal. Éjszaki része a víg-beszterczei völgy és Zsolna közt terjed a Rajcsanka és a Vág között, s emezt déli irányú folyásra kényszeríti. Egyik magaslata Zbinyótól nyugatra a 868 méter Zsibrit, melytől két ág a Rajcsanka felé vonúló szép szvinai völgyet fogja közre; másik csomója a Csakov éjszaknyugaton a Vág felé ereszt ágakat, Zsolna és a precsini völgy felé, s amazzal együtt Zsibrit hegység nevet visel. Ennek sűrű népességű aljában halad az országút és vaspálya, mely Predmérnél a Vág-Beszterczéig terjedő Manin hegység alá tér szép kanyarúlatokkal. A természeti szépségekben oly gazdag Vág völgynek ez a legszebb része. Itt a folyó partja fölött emelkedő kúpok, melyeken romok láthatók, szorítják össze a szűk völgyet, amott a kitágúlt medenczében hosszú sorban vonúlnak el a tépett-szaggatott sziklahátak, másutt meg erdős kúpok és kopasz hátak aljában rejtőző csodás művei a természetnek kötik le a figyelmet úgy, hogy a szemlélő alig győz velök betelni.
Podhrágy.
báró Mednyánszky Lászlótól
Ott van mindjárt elején a régi Hricsói vár nehány romja a Hromovnei völgy torkolatával szemközt. Az Oblazov hegyen vonúló úton Predmérhez, a Sziléziából Bittsén át jövő útnak amazzal találkozó pontjához érünk. Van itt aranykeretgyár és lendületnek indúlt szövőipar. Itt alakúlt 1894-ben a megyében az első hitelszövetkezet. De micsoda nevezetesség mind ez ahhoz a csodálatos kővilághoz képest, melyet a Predmértől délnyugatra nyíló kis szúlyói patak páratlan völgyszorosa rejteget! Jablonofalván túl, a völgytoroknál állunk. Hatalmas mészsziklák sorakoznak egymáshoz, vagy tornyosúlnak egymásra a szoros két oldalán, melyek oly közel nyomúlnak egymáshoz, hogy szinte lehetetlennek tetszik köztük az átmenetel. Egymást érő kanyargások után a szoros közepére érünk, hol egy mészsziklából kristálytiszta hideg, erős vízsugár tör elő. Majd egyszerre kitárúl a völgy: egy kővé vált világ tűnik elénk, sajátságos és érdekes szikla-alakúlatokkal. Ezek fölött emelkedik a három szarvú Rohács-hegy (779 méter); erről egyszerre áttekinthetjük azt a sziklagerinczet, mely a környező sűrű erdőből fölmered. Épen e hegység közbenső katlanja fölött állunk, s 655 méternyire alattunk Szúlyó vár romjai vannak. E várat I. Ferdinánd Szerémi Sebestyénnek adta, ki a Szulyovszky család alapítója lett. Utódai később leszálltak a völgy kis falujába, hol most is áll szép, de elhanyagolt kastélyuk. Trencsénmegye egész éjszaki terűletén itt van az egyetlen evangelikus templom. A szúlyói völgy felső része Hradnától átvezet a Zsibrit hegy Patuch nevű nyergére, a kehelyalakú Buzogány szikla mellett le a szép szvinnai völgybe s a kies Rajeczfürdőbe.
A szúlyói völgyből turista út vezet déli irányban a Koszteleczen át a Zászkal völgybe. Tövében buja rétektől környezve major és gazdasági épületek vannak; túl a völgy hirtelen összeszorúl, erősen kivájt sziklatuskókról egy függőleges falú medenczébe kisded vízesés szakad, a szűk völgy alját hatalmas sziklák borítják, melyeken szökdelve fut lefelé a patak vize; jobbra a torkolat felé egy hatalmas sziklaodú s közelében barlang van, melynek falairól folyton permetez a víz. A patak fölötti meredek hegyoldalon egy keskeny ösvény kanyarog s nyájas völgylapályra vezet ki, melyen Zászkal falu áll. Az oldalakat buja gyepek borítják; a patak köves mederben szökdécsel, melyet hatalmas sziklatömbök szegélyeznek. A völgy végét magas zord hegyláncz zárja el; jobbról hatalmas kupolaszerű hegy áll, balról egy függőleges falú kúp, közbűl pedig egy karcsú sziklacsúcs emelkedik. A kúpot megkerűlve egy szoros előtt állunk, melynek 150 méternyi égnek törő sziklafalai közt az alig 2–3 méternyi széles völgyfeneket a patak egészen elfoglalja; csak szikláról-sziklára lépve nyomúlhatunk benne előre. Most a sziklák fejünk fölött összehajlanak, alig látjuk az eget; a másfél kilométernyi hosszú völgyszoros már csak épen két lépésnyi széles. Aztán a völgytoroktól vagy 200 lépésnyire tágulni kezd a szoros; a sziklafalak alacsonyabbak; a balfelőli lejtőkön buja fű tenyész; a jobbról álló sziklák tömegesebbek, de szakadozottabbak és kopárak; végre két hatalmas sziklafal közt kiérünk a szorosból. Erdő szélén állunk, hol mérsékelt magaslaton egy malom közelében nyáron kellemes italt nyújtó vastartalmú savanyú-forrás bugyog, mellette turista-menedékház, padok és asztalok. Körűltekintünk; előttünk a Vág elágazó mederben; kavicszátonyok fölött zúgva siet lefelé; szűk völgyének ártere csak egy keskeny sáv, mert jobbról a Javornik, balról a Manin-hegység szűkre szorítja. Óriásként tűnik föl e csoportból az erdős Nagy-Manin hegy (891 méter) terebélyes háta; mellette balra a sziklás Kis-Manin hegy (810 méter) áll, közbűl pedig a már leírt Manin-szoros mélyed be.
Az illavai fegyház.
Paur Gézától
Szemközt a túlsó Vágparton, egy meredek homokkő sziklakúpon Vág-Podhrágy romjai állanak. Egykor e vár a Podmaninok, vagyis Podmaniczkyak ősi fészke volt, melyből Trencsén felét hatalmukba ejtették. Kihalásuk után a királyi fiscus lett örökösük; majd Serédy Gáspár nyerte javaikat. Később a Balassa és Szápáry nemzetség közösen bírta. A vár tövében álló szép kastélyt egy Szápáry építtette. A várnak alig egy-két fala ép; 1543-ban tűzvésztől pusztúlt el.
A podhrágyi uradalomnak; melyhez 27 község tartozott a Podmaniczkyak korában, a Vág túlsó partján álló Besztercze volt a főhelye. Gót ízlésű kath. templomában látható a podhrágyi várból lehozott oltárkő a Szápáry család több tagjának domborúan faragott alakját mutatja. A csinos és vagyonos község sokat szenved a Vág kiöntéseitől, melyek eddig két útczáját elpusztították. Lakosai ügyes fazekasok, jó meszet és téglát is készítenek; a német nyelvet s az Alföldön jártukban a magyart is többen megtanulják.
Az a hegytömeg, mely Facskó hágójától délre a vágbeszterczei és szvinnai patakok völgyei közt Nyitra határán s a Vág balpart vidéke mentén sok elágazással elnyúlik, közönségesen Sztrazsó néven ismeretes. Éjszak és dél felé ágazó csoportjai közt tágas és népes völgyek húzódnak. Tetői jobbára kopaszok, de Szádecsne mellett még úgy szólva őserdő borítja s kőanyaga kitűnő meszet szolgáltat. Sok e vidéken a fenyvesmadár. Odább délre Bellus és Podhrágy völgyei közt a 909 méter magas csúcsáról Rohatin-nak nevezett hegyvidék terjed ki; e hegy fő tömege a határ felé esik, a Vág völgyének elég tág medencze jut. A Manin és Rohatin közt mintegy középtagot alkot a pruzsinai völgy határában álló Malenicza-Osztrá; legnagyobb részt bükkös borítja, melyben nem ritka a hiúz. Pruzsina Baross Gábornak, a volt nagy tevékenységű magyar kereskedelemügyi miniszternek szülő helye; 1895-ben emléktáblával jelölték meg szülőházát. Az innen délkeletre emelkedő hegységben megtekintésre érdemes cseppkőbarlang van, melyben a trencsénmegyei természettudományi egyesűlet ásatásokat eszközölt és sok kövűlt barlangi-medvecsontot talált. A Rohatin hegység éjszaknyugati tövében Bellus áll; jó gyümölcsöt termeszt, határát a megyében a legtermékenyebbnek tartják. 1894-ben kosárfonó tanműhelyt állítottak benne. Félórányira a hegyek közt három forrásban sós kénvíz és vasas, glaubersós kénes savanyúvíz fakad; a soká elhanyagolt hathatós hőforrásokhoz a község legújabban fürdőházat építtetett; a források mögött felfelé vonúló Vráta nevű sziklaszoros egyik természeti szépsége a megyének.
Trencsén-Teplicz.
Háry Gyulától
Belluson alúl Lédeczet, e portland-czementet gyártó helységet érjük s Kassza alá kerűlünk, mely kisded községnek innen háromnegyed óranyira fekvő s romban heverő vára Csicsmánig, Zljechóig terjedő határral már 1272-ben szerepel. A XVII. században Heister a várat teljesen szétrombolta. A hlozsai völgy mentén Mojtin, Rovne, Zljechó és Csicsmán községeken át a Rajecz völgyébe jutunk. Mojtin alatt már egy ragadó hegyi patak völgyében, sziklás hegyoldalok közt haladunk az igen magas fekvésű községhez. Rovnénál csupa magas hegyek vannak; a földek Zljechóig, Csicsmánig nehezen mívelhetők, soványak, alig fizetik meg a munkát. A nép tehát marhát, juhot tenyészt és sajtot készít. De ez sem fedezi az élet szügségeit. Zljechón üveggyárat állítottak; a környék népe ehhez elárúsítónak szegődött és házaló lett. Mindenfelé találjuk a zljechói ablakos tótokat, csicsmáni flaskósokat, rovnei üveg- és porczellánárúval házalókat. Egész nyáron csak az asszonyok, apró gyermekek és a bíró vannak otthon a községben. A csicsmáni asszonyok csipkéi és szép hímzései több nagy kiállításon tetszést arattak. Zljechó sarokban áll az 1.214 méter magas Sztrazsó-hegy, a hegység középpontja; bükk, nyár, jávor és fenyves erdő borítja, csúcsa sokszorosan hasogatott, ívszerűen kihajló sziklafal, melyről szép kilátás esik a Kis-Fátra csúcsáig.
A Sztrazsó felől kiindúló hegycsoportok Trencsénmegye délkeleti sarkán csoportosúlnak. Legmagasb hegyök a 956 méternyi Vápecz, mely rétektől és mezőktől környezve, egészen magánosan áll Felső-Poruba és Kopecz között a trencsén-nyitrai határon; alját boróka-bokrok és sovány legelők, fölebb gyér bükkösök borítják, a csúcs alatt hatalmas szikladarabok vannak szétszórva; teteje is sziklacsúcs, éjszaki ereszkedőjében egy kis barlang van. A hegy aljában a sziklák alól fakadó üde források sietnek alá; egy részöket a rákban dús porubai patak fogadja magába, mely sok kanyargással Illava felé fut. E községnek eredetileg Leva volt a neve, s Róbert Károlytól különböző szabadalmakat nyert. 1339-ben Tamás vajda, később Kinizsi Pál bírta. Azután az Osztrosichok birtokába kerűlt; midőn ezek utolsója, Mihály, száműzetett, javait a kir. fiscus 80.000 forinton Bräuner grófnak adta el. Ez a vár alsó részét lakásúl rendezte be, felső részét zárdává alakíttatá, melybe 1692-ben trinitariusok telepedtek. A felső és alsó várrészt elkülönítő árok helyére 1719-ben templom épűlt. Újabb időkben a várhelyiségeket a trinitáriusok templomával együtt állami fegyházzá alakították át, sőt egy új toldalékkal meg is nagyobbították úgy, hogy az intézet, hová tíz évnél hosszabb időre elitélt gonosztevőket zárnak, 1.200 embert fogadhat be. Illava község most a Königsegg-Aulendorf grófoké, járási székhely, népes vásárokat tart; dombos, termékeny határ környezi; sörgyára is van. A vasúti állomás mellett szódavíz-gyártáshoz szükéges dolomitőrlő malom működik, melynek kitűnő anyagát Ausztria, Morva, Galiczia és Románia felé szállítják. A község szép útczáival városias külsejű. A Rákóczyak korában sokat szenvedett a háborús mozgalmaktól annyira, hogy a lakosok egy része az anyaközségtől egy órányira a Vapecz szorosába költözött, hol Ilavka községet alapítá. Innen dél felé haladva Klobusiczczal szemközt találjuk egy emelkedett helyen azt a nemzeti közadakozásból 1893-ban állított kupolás mauzoleumot, mely Baross Gábor volt miniszter hamvait őrzi. Aztán Dubniczot érjük, melyet nemcsak az itteni Illésházy-könyvtárban fölfedezett dubniczi krónika tesz nevezetessé. Sok szép látni valót kinál még mai elhanyagoltságában is érdekes kastélya, melyet 1637-ben Illésházy Gáspár alapított, nagyobb szabású elejét pedig Illésházy Miklós 1719-ben építé. Báro Sina 1835-ben három millió forinton szerezte meg e kastélyt és a hozzá tartozó szép uradalmat. A kastélynak nagyszerű parkja van, s az üvegház előcsarnokát százados czitrom-, narancs- és vérpiros virágú gránátalmafák díszítik. A templomot sok búcsús látogatja a környékből. Kitűnő műdarab a templomban egy 18 font sulyú ezüst szentségtartó 16 zománcz képpel, 15 igaz gyöngygyel s több száz gyémánt, zafir, opál s egyéb drágakővel; az ostyatartót gyöngyök és különféle drágakövek díszítik. Ezek Illésházy Jánosnak és nejének az ajándékai.
Zay-Ugrócz.
Dörre Tivadartól
Tepla a Vapecz-hegység délnyugati tövében van. Patakja, mely két ház-sorát középen választja ketté, választója egyúttal a Vapecz és trencséni hegységnek is, mely utóbbinak ágai erdős lejtőkkel indúlnak ki belőle, élénk ellentétet alkotva amazoknak vörös márgás tar lejtőivel. Innen kőrisfasorok közt haladó, állítólag Illésházy által tervezett pompás úton jutunk a kelet felé nyíló Teplicska-völgyben rejtőző „Kárpátok gyöngyé”-hez, Trencsén-Tepliczhez, melynek kitűnő forrásait 1551-ben említik először. Illésházy alatt föllendűlt a fürdő, Sina báró bőkezű gondozása pedig európai hírnévre emelte. Jobbról az erdős, tetején kilátó pavilonnal díszített 574 méter Klepács, balról a kopasz Dedovecz, a háttérben (keleten) a 952 méter Csalánhegy szomszédaival, mindannyi mészkő-hegy, s ezek közt egy buja rétű völgyben van a nagy kiterjedésű, fényes berendezésű, minden várakozást kielégítő, számos épülettel, igen jól berendezett európai hírű fürdő. Mintegy 200 négyszögölnyi területen a főtéren bugyog kéntartalmú öt forrása 29–32° R. hőfokkal. Mindannyi forrás vize medenczékbe ömlik, melyek 3.000 köbláb tartalmúak. Vannak külön fürdők is. A köszvény, csúz, hűdés és idegbántalmak különböző bajaiban, görvélykór, higanymérgezés nyavalyáiban gyógyító erejű; e mellett az itt található kényelem és szórakozás, úgy mint zene, hangverseny, színház, kirándúlóhely, úgy szintén kitűnő víz, pompás jó levegő, kedvező időjárás, és a határhoz közel fekvése eleitől óta ezrivel vonzotta és vonzza ide Morva, Szilézia, Galiczia, Poroszország betegeit, nemkülönben az oroszokat és lengyeleket is.
Magyar díszítésű üvegedények.
Dörre Tivadartól
Részlet a köszörülő-teremből.
Dörre Tivadartól
A zay-ugróczi üveggyár. – A huta.
Dörre Tivadartól
A tepliczi új csínos csendőrtanya mellett elhaladva, erdős hátak közt fölkapaszkodunk a 440 méternyi Machnács hágóra. Délnyugatnak a jasztrabjei horpadásig a trencséni, azon túl az Inovecz éjszaki részét környező hegyek emelkednek; kelet felé a Rokosnak a báni járásban terjedő hegyei ágaznak a Zaparka és Cserni hegyek felől. Az elválasztó völgyben pompás út vezet a hágóról Motesicz, Bobót és Bán felé. Motesicz hajdan egy előkelő nemzetség székhelye volt; árokkal kerített szép kastélya a XVI. századból való. Van gyufadoboz-gyára is. Boboton is van gyár, mely közönséges csomagoló és kartonpapirt készít, de új berendezése óta fínomabb papirnemeket is. Általában a báni járásban igen fejlett az ipar. A vidéken számos szeszgyár működik s több községben fenyűvizet és szilvapálinkát főznek. A Bobotról Bán felé vezető úttól balra esik a szlatinai völgy, a melynek patakjában bőven tenyészik a pisztráng. Igen előhaladott mezőgazdaság van Podluzsánban a Zay grófok, és Hornyánban a d’Harcourt gróf birtokán. Különös említést érdemel Zay-Ugrócz egy hegyes, de kies vidéken, a magyar faipari művészet hatalmasan föllendűlt telepe. Zay-Ugrócz ipara régi. A posztókészítést épen úgy, mint Puchón, a menekűlt cseh-morva protestánsok hozták be ide. A Zay család öt nemzedéken át dolgozott az ipar meghonosításán. Már Zay Péter Mária Terézia alatt papirgyárat épített Szlatinán, mely máig is fönnáll. Műfaragó iskolájának készítményei: szipkák, írókészletek, díszkeretek, csecsebecsék és dísztárgyak a fővárosban is ismeretesek; a 620 munkással dolgozó, mintaszerű berendezésű és vezetésű botgyár millió számra szállítja Khinába hosszú sétabotjait, míg nap- és esernyő-nyelei az egész világon elterjedtek. Az egykori posztógyár helyébe lépett üveggyár a legnagyobbak egyike a monarchiában; akkor minden vívmányát érvényesítő technikájával készűlt fínom üvegárúi eljutnak Egyiptomig, Japánig, Kelet-Indiáig, az Egyesűlt Államokig. Ugrócz a 19 községből álló Zay uradalomnak fő helye. Egykor Csák Máté, Stibor vajda, a Dersffyek, Ugróczi Szilágyiak voltak urai, az utolsó Szilágyi (Péter) halála után a koronára szállt. I. Ferdinánd párthívének, Zay Ferencznek, Verancsics portai követtársának s kassai parancsnoknak, adta 1547-ben. Ő építé a megyei határon álló 1.010 méter Rokos közelében az ugróczi várat őrtoronynyal, kápolnával. Most rom. Gazdasági épületeiből Váralja keletkezett. A család idővel leszállótt a völgybe a terjedelmes három emeletű kastélyba; kápolnája az üldözés korában a protestáns híveknek imaházúl szolgált, mert a család az alapító Zay Ferencz halála óta mindig buzgó evangelikus volt. Termei sok látni valót foglalnak magukban. Itt láthatók Zay Ferencz fegyverei, ágyúja, mozsara (1560-ból), lobogója s azok a bilincsek, melyeket Zay Lőrincz mint a törökök rabja Stambulban viselt, sok század uralkodói, kiváló férfiai s a Zay család tagjai arczképekben; a gazdag könyvtárban sok becses mű van.
Bán a járás székhelye. A d’Harcourt gróf uradalom majorsága itt kitűnő sajtot készít. Különösen alkalmas tér van itt a tejgazdaságra, mert Bán azon szép füves lapály éjszaki sarkában van, mely a vályogkastélyáról nevezetes Ozornál kezdődik s a Bebrava mentén 6 kilométernyire terjed Trencsénmegyében s a marhatenyésztésnek igen kedvez. Legszélesebb (3 kilométernyi) ez a lapály Ribény alatt, mely község a saját erejéből épített egy műmalmot. Bántól éjszakra, keletre és nyugatra is csak alacsony dombos hegyvidék terűl, mely jól mívelhető, s ennek köszöni gazdaságát és vagyonossági hírét. Trebichava felőt Ugrócz és Miticz felé dolomitot ásnak s e követ Barát-Lehotán őrlik is szódavíz-gyártáshoz. Dubodjel a megye déli szélén már az Inovecz (1.042 méter) aljában van; hatalmas tölgyerdőit tetemesen megapasztá az, hogy újabban igen sok fát kivágtak belőlük, melyekből vasúti talpfák és távírópóznák készűltek és szállíttattak innen rendeltetésük helyére.
Az Inovecztől éjszakra a jasztrabjei horpadáson túl emelkedő trencséni hegységnek csak gyér növényzetű gerincze íves hajlással szegélyezi a Vágvölgy keleti szélét, aztán Turna felé tartó hajlással hátrább vonúl a folyótól s egy völgymedenczének enged helyet. E hegység közbenső hegyfoka a 379 méternyi magas dolomit sziklafallal kiszökellő trencséni várhegy, melyen történeti nevezetességű, ma már nagy részt romban heverő vár látható. Századok, évezredek emlékei fűződnek e hegyhez, a quadok, markomannok korától kezdve napjainkig. A várnak. födél alatt álló és szép kilátást nyújtó négyszögű őrtornya állítólag Csák Máté korában épűlt s ezért Csák Máté tornyának is nevezik. Ezt a belső és külső udvar felől későbbi korú épűletek környezik; a két udvart a lankás hegyoldalon messze elnyúló bástyafalak választják el egymástól; a külső bástyafal a Vág felé eső sziklán egy kisebb régi toronynyal van ellátva, s ettől lefelé a hegy keleti oldalán tovább vonúl, aztán a lejtőn a fal másik végével találkozván, az erődítést záró kapuhoz csatlakozik. Így az egész hegyet elfoglalja a vár, melyet keleti, hozzáférhető oldalán három rendbeli bástyázattal s mély árokkal biztosított Csák Máté annyira, hogy úgy szólva bevehetetlenné vált. Éjszaki tornya alatt egy 70 méternyi mély kút van, melynek egy monda alapján „Szerelem kútja” a neve. A vár belsőbb részeiben álltak: az éheztető torony, Borbála királyné palotája, a lovagterem, a várkápolna. Trencsén vár, mely a megyének nevét adta, az egész Árpád korszak alatt királyi birtok volt. 1272-ben olvassuk ispánjai közt először a Csák nevet, a mikor Domokos fia, István, a vár és megye ispánja. Csák Máté szolgálatait Venczel király e várbirtokkal jutalmazá, s ő csakhamar ura lett a Vág alsó vidékének, a róla nevezett „Mátyus földé”-nek. Csák Máté egész kis fejedelem volt, ki megerősített várában fényes udvart tartott, nádort, kincstartót alkalmazott, sereget szervezett s nem egyszer háborút viselt királya és a szomszéd fejedelmek ellen; az országgyűlésen követek által képviselteté magát s birtokain az élet-halál fölötti jogot gyakorlá. 1321-ben történt halála után a vár a koronára szállt, s újra gyakran látott fényes napokat. János cseh és Kázmér lengyel király itt jegyzék alá a Róbert Károly által kezdeményezett egyezséget; Nagy Lajos itt gyűjté össze hadait s itt fogadta a pápa követét, midőn IV. Károly német császár ellen készűlt. Ugyanő 1375-ben Bebek György tárnokmesternek adta a várat, Zsigmond pedig Stibor vajdára ruházta, ki nyomban „trencséni gróf”-nak és „a Vág urá”-nak írta magát, mint egykor Csák Máté. Később egy ideig Giskra bírta; de Mátyás király visszaszerezvén tőle, itt gyakran megfordúlt s jegyesét, Podjebrád Katalint is itt fogadta, mikor ez Magyarországba érkezett. Mátyás utóbb a várat Zápolya Istvánnak adományozta s ennek nővérét, Borbálát, itt jegyezte el Zsigmond lengyel király. Trencsén vár pompás új épületeit és erődítéseit, kettős kőfaltól védett s a keleti oldalon elterűlt díszes kertjét Zápolya Istvánnak és Jánosnak köszöné. Fő erőssége maradt ez János királynak a Vág mentén, míg Katzianer tűzzel el nem pusztítá. 1535-ben Thurzó Elek nyerte I. Ferdinándtól, s ebből a korból máig fenmaradt két ablakban némi része a fresko-festésű Thurzó-czímernek. Thurzó Elek örököseitől Forgách Imrére, majd Illésházy Istvánra szállt; emez egyúttal a megye főispánja is volt. Ez időben a korona is itt őriztetett. Illésházy sokat épített és javított a váron; a Pálffy-Illésházy czímer ma is látható a vár kapuján. Egy ízben egy török had ostromlá, de hasztalanúl; utóbb Heister és Pálffy sikeresen védték Rákóczy hadai ellen. Ez után egy ideig még az Illésházyak, a vármegye örökös főispánjai vittek benne fényes udvartartást; utóbb már csak egy várnagy s nehány rab tanyázott benne; aztán kaszárnyává lett. Most egy őr viseli gondját a romoknak, melyek ma báró Sina örökösének, d’Harcourt grófnénak a birtokába tartoznak.
Trencsén város és a vár.
Háry Gyulától
Trencsén városának legszebb része a Várhegy alját foglalja el két útczával. De még most is láthatók a régi város bástyafalainak, számos ároknak és alapfalazatnak, föld alatti folyosónak s kapuhelynek a nyomai; csak a 200 esztendős plebánia-templom áll fönn teljes épségben s rejteget sok becses régiséget. Vasrácscsal elzárt kis kápolnájában az Illésházyak sírboltja volt, mely II. József korában földúlatván, a benne talált ékszerek Dubniczba vitettek. A balfelőli fekete márványfülkében Illésházy Gáspárnak életnagyságú szobra van alabastromból; az oltárral szemközt Illésházy József ércz mellszobra látható. Igen régi az egy darab kőből faragott keresztelő medencze (oroszlántól tartott négy angyalfej). Egyházi kincsei közt találjuk azt a kilencz fontos ezüst szentségtartót, melyet Nagy Lajos ajándékozott a templomnak 1362-ban; műértők 30.000 forintra becsűlték. A sok kehely közűl három gót ízlésű nevezetes. Sok becses tárgy van a kegyesrendiek kéttornyú templomában is, sőt maga az egyház márványfalazatával, halvány piros márványból készűlt tíz korinthusi oszlopon nyugvó szép mennyezetével nagyon érdemes a megtekintésre; a templommal kapcsolatos főgymnasium könyvtára gazdag. A váralji részben van még a csinos megyeház, a városháza, e legrégibb épület őrtoronynyal, az Illésházy-ház és a kaszinó. A Várhegy éjszaki aljában csinos városi park terűl el; ennek szomszédságában van egy új kaszárnya s egész sora a díszes új házaknak. A város déli kapuján áthaladva a Kossuth-útczán át az evangelikus templomhoz és szép új iskolához érünk; a sort dél felé a Humna nevű külváros zárja be apróbb házaival s gyümölcsös kertjeivel. Trencsén nem nagy, de a Vág mellékének legszebb városa; útczái ugyan kevésbbé rendezettek, – a Vág ezt alig engedi, – de tiszták. Csak 5.100 lakosa van, azonban aránylag sok az értelmiség és előkelőség. A főgymnasiumon kivűl van felsőbb leányiskolája, természettudományi egyesűlete; székhelye a megyei hatóságnak, törvényszéknek, járásbíróságnak, pénzügyi hivatalnak, itt van a megyei közkórház is. Trencsén szabad királyi czímet viselő, rendezett tanácsú város, gazdálkodó és iparos lakosokkal. Jó földjén sok gyümölcs terem; almája, szilvája kitűnő; olykor még a szőlő is megérik. Kályha- és főzőedény-ipara kivitelre is dolgozik; kereskedelme fejlett, forgalma nagy.
Trencséntől egy órányira érjük Turna és Hámry határát. Itt vesztette el 1708-ban Rákóczy az utolsó nagyobb csatát Heister ellen s Kassa felé kényszerűlt visszavonúlni. A nép azt tartja, hogy Rákóczy kardját a turnai határ földjébe rejté, s a ki azt megtalálja, az teszi majd igazán szabaddá és boldoggá az országot. Az Inovecz hegynek a Vág felé lejtő oldalai jobbára meredekek; szikláik itt-ott festői tekintetűek. A Vág felé rövid mellékvölgyek nyílnak, melyekben kevés a víz. Egy-egy forrás, mint példáúl a czukorsüveg alakú Lasit-hegyen bugyogó, ritkaság számba megy, de júniusban már ez is kiapad; a völgyek patakjai többnyire már májusban szárazak; csak itt-ott látni apró tócsákat. A Vág-mellék itteni legszebb látványossága a völgyben egyedűl álló s függőlegesen fölmeredő beczkói mészkőszikla. A monda szerint Mátyás király vagy Stibor vajda várat épített a szikla tetejére. Ezzel szemközt áll Beczkó, mely már a Névtelen jegyzőnél szerepel Blundus, az az Bolondócz néven. Okíratilag 1228-ban fordúl elő először. Később Csák Mátéé lett; 1379-ben Lajos király Bánffy Miklósnak adta; majd Stibor vajdának jutott, ki sánczokkal és háromszoros kőfallal vette körűl s azokon magasabb tornyokat emelt. 1437-ben Bánffy Pál, Stibor Katalin férje, nyerte, és családja 1649-ig bírta; azontúl nőági rokonok oszkozkodtak rajta; ezek egyike, Mednyánszky, most is bírja. Tizennégy község tartozott a beczkói uradalomhoz. Maga Beczkó nagyközség a vár alatt annak tartozékából – tisztek szállásaiból – keletkezett, s utóbb éjszak és dél felé terjeszkedve, megnövekedett. Katholikus temploma régi (1517) gót emlék; szintén régi a kórháza; míg az 1430-ban Stibor által ide telepített pálosok zárdája rommá lett. Haskó Jakab nyitrai püspök Ferencz-rendieket telepített ide 1691-ben. Beczkó határa a legjobbak közé tartozik a megyében. A Cservena hora hegy vörös agyagát majolika- és pipagyárosok használják föl. A helység marhája szép, szilvája kitűnő, de bora savanyú.
A mintagazdaságáról és pálmaházáról híres Kocsóczot és odább Vág-Újfalut elhagyva, a megye déli határához érünk s itt befejezzük a Vág völgyének trencsénmegyei, huszonkét festői várromot számláló részén tett vándorlásunkat.
Trencsénmegye területe 4.619.82 négyszögkilométer. Majdnem fele erdővidék (152.209 kat. hold); éjszaki részeiben a fenyves, dél felé a bükk uralkodik; néhol a bükkösök lenyúlnak a szántóföldekig. A Manin terebélyes hátát bükk-, az Inoveczet tölgyerdő borítja; nem hiányzik a cser-, nyír- és nyárfa sem; fűz a patakok és folyók mentén tenyészik bőven. Éjszakon itt-ott őserdők is vannak. A legszebb erdők itt most az uradalmiak. Egyik-másik nagybirtokos szaporításra is gondolt; így Teplicska kopár és vízmosásoktól barázdolt határában d’Harcourt gróf 2.854. kataszt. hold területet ültetett be éger- és fenyűcsemetével. Sok helyen a meredek fekvésű és sekély talajú oldalakon legeltetés miatt nem fejlődhetik a fa. A mi megvan, az most is nagy érték. Sok kéznek ád munkát a tarolás, feltörés, vágás, szállítás, tutajozás, elárúsítás és a virágzó fa-ipar. Néhol a rosz útak (községiek), magas hídvám s a vasút hiánya hátráltatják az értékesítést, de így is eljut Trencsén fája Ausztriába, Cseh- és Morvaországba s a dunai déli tartományokba. Sok tölgykéreg, sok waggon mogyorófa s nagy mennyiségű hámozott fűzvessző megy innen Németország felé.
A Vág e hegyvidékről 55 önálló folyócskának a vizét szedi magába s indúl 218 kilométernyi útjára Zsolnáig nyugati, onnét déli irányú folyással. Egész közép folyása mentén a folyó és hegység közti távolság jobbról is, balról is átlag 1.700 méter, s ebből a rendes ártér átlag 950 méter mindkét oldalon. Ebben csapong, alakít s változtat medret a Vág szeszélyes árja századok óta. Zsolnánál eredetileg – a mostani medrétől 190 méternyire – a község alatt folyt, Trencsénnél a várhegy sziklatövében vonúlt el; Csütörtöknél még a XVIII. század végén is az innen ma jó távol eső Hajnicza mészdomb tövét mosta, miként a hirtelen lejtésű lőszfalon most is látható. A Vág közép völgyében ma három öblösödést találunk: a zsolnai, bittsei és illavai medenczét, melyekhez Trencsénen túl a Kis Magyar Alföld éjszaki öble csatlakozik. Ezek egykor mind álló belvizek medenczéi voltak, melyeket a Zsolna-vidéki, podhrágy-beszterczei és trencsén-szkalkai haránt magaslatok zártak el. A belvíz ezeket áttörvén, levonúlt s visszamaradt keskeny szalagja, a Vág, tetszése szerint csapongott szikláik aljában; néhol a szűk völgynek egész fenekét elfoglalta, árterét a felűlről lehordott kavicscsal borítva, legelőt, szántót a míveléstől elvonva. A tágabb medenczékben szétterjed, alacsony partjai között 2–3, sőt több ágra szakad, homok-, kavics-szigeteket és zátonyokat alkot. Medrében itt-ott kavicszátony vonúl, melyen a víz zúgva csap át, s melyet a tutajos rettegve kerűl. Itt-ott termő talajt is foglalt el a víz; ezt az ember visszahódítja, fölszántja, beveti, s az útazó a mederbe zárt szigeten ma szép vetést lát. Néhol sekély ágai a zátonyok fölött összefolynak s ott a Dunához hasonló szélességű; partjait sás és fűz borítja, mocsarait gázlók és vadruczák látogatják, fönt a magasban pedig egy-egy zsákmányra leső keselyű kering. Partjai néhol csak 65–100, vagy legfölebb 150 centiméternyi magasak; sok helyen meg (Zsolnánál, Trencsénnél) majdnem partok nélkül foly. Szélessége nagyon változó: 48–66, sőt 70 méter is már trencséni felsőbb folyása részében; Zsolnánál 130 méternyi; Trencsénnél egy 240 méternyi híd vezet át fölötte; vasúti hídak több helyen vannak rajta. Mélysége 30 centiméter és 4 méter közt változó; sebessége másodperczenként a Kisucza torkolatánál 1 1/2 méter, azontúl átlag 2 1/2 méter. Trencsénen alúl sekély és lassúbb folyású; a megye határáig sok helyen vizenyős partok környezik; Csütörtök és Bohuszlavicz közt mocsaras a melléke, melynek füvét csak alomnak használhatják; sok helyen mély süppedések vannak benne, melyeket itt tengerszemeknek (morszké oko) neveznek.
A Vág rendes vízálláskor sekély vize miatt csak tutajozásra alkalmas ezen egész vonalán; egyes helyei veszélyesek, de a tutajos jól ismeri a medrét; a zátonyos, sziklás helyeket ügyesen elkerűli s leszállítja rajta a reá bízott fát, deszkát, léczet, zsindelyt, szőlőkarót, sőt élelmi czikkeket is az alsó vidékekre. Zsolnán, Puchón, Trencsénben megállapodik, hogy élelmet szerezzen, Puchón jó talpbőrt – bocskornak valót – vásároljon, aztán Komárom felé tart. Hasznot hajt a Vág iszaphordása által is. Évi közepes víztömege másodperczenként 435 köbméternél nagyobb; a megejtett vizsgálat szerint pedig ennek 1/300-ad része iszap, vagyis évi iszaptömege, melyet tova visz, 7.175 kataszteri hold első minőségű termőfölddel fölér. 112 év alatt a szomszéd hegyekről, völgyekről és földekről tehát annyi értékes anyagot hord el, hogy azzal egész Trencsénmegyét 30 cm. vastag termőréteggel lehetne borítani. De a Vág kárt is sokat tesz. 1662-ben árvize a megye nagy részét tönkre tette; ezt követték az 1683 és 1725-iki romboló árvizek. 1813-ban augusztus 26-án 4 1/2 méterrel szökött a Vág vize rendes állása fölé s három napig pusztítva 286 emberéletet megsemmisített, marhában, épületben, élelmi szerekben 4 1/2 millió forintnál több kárt okozott, s a hegyek aljáig elönté a földeket, melyeken 15 cm. és 5 méter közt váltakozott a víz magassága. Az 1841-iki árvíz még Liptó-Újváron is 65 centiméter, Zsolnán 2.8 méter, Trencsénben 3 méternyi magasságú volt. Ezekhez képest az 1892-iki csak csekélyebb árvíz volt. Szerencse, hogy ily veszedelmek, 3–4 méter magas árvizek rendkivűliek. De az már gyakoribb, hogy a rendesen sekély meder tavaszszal áprilisban és őszkor, vagyis hóolvadás és nagy esőzések idején, mikor a mellékfolyókból hirtelen s nagy tömegekben ömlik alá a víz, a Vág 2–3 méternyire megdagad. Az alacsonyabb partok mentén levő térségek ilyenkor víz alá kerűlnek, a lakosok magasb helyekre menekűlnek, földeket, mezőket szennyes víz és kavicsréteg borít el. Sok szántó így válik kavicsos ártérré, vagy legfölebb legelővé; sőt gyakori eset, hogy a nagyobb áradások alkalmával a folyó sodra megváltozik, s az addig termékeny szántó a Vág medrévé alakúl, míg a régi meder gázlóvá, mocsárrá, holt ággá posványosodik. Ez az oka, hogy a Vág mentén jobbára dombokon és hegyoldalakon vannak szétszórva a szántóföldek. A lutisai völgyben 50 foknyinál meredekebb hegyoldalon is látni zabföldeket, melyeket nem is lehet ekével szántani, hanem csak kapával kell feltörni, s aztán az emberek maguk boronálják be.
A mi a termőföldet illeti, ebből szántóföld 152.454, rét 20.354, legelő 89.864, kert 4.650, szőlő 132, nádas 210 és adó alá sem eső parlag 271.76 kataszteri hold. Leginkább tavaszi vetéssel gazdálkodnak, mely az egész termesztésnek 85%-át teszi, míg az őszi csak 14%-át.
Éghajlati és talaji okoknál fogva nagy különbség van a megye éjszaki és déli részei közt. A Kisucza patak egész hoszszában s mindkét oldalán száraz, hideg az éghajlat, s a föld sovány. A tavasz éjszakkeleti és éjszaknyugati szelek járása mellett hirtelen hőváltozásokkal jár; a rövid nyáron csak déli szél hoz esőt; az őszt a hosszú esőzés jellemzi, mely után beáll a havazás, a nedves, ködös tél gyakran –24 R°-nál is nagyobb hideggel. Egy-egy zugvölgyben az átmeneti időszakokat alig ismerik. Sznazsniczán fél évig tart a tél, a másik félév enyhébb, de változékony időszak. Itt aztán nem lehet egyéb a fő vetemény, mint burgonya, zab és a ruhának szükséges kender; ezeken kivűl még kevés árpa, tatárka terem. A burgonya a fő eledel. Nyújt valamit az állattenyésztés is, de itt az állat is satnya. Zsolnától délre a talaj is jobb, az éghajlat is közel jár a középeurópaihoz. Érdemes megemlíteni Teplicska, Kocsócz, Záblat mintagazdaságát, Závodje, Zsolna híres káposztáját. Bosácz völgyéből évente sok szénát szállítanak más vidékekre is. Az állattenyésztés az egész Vág mentén virágzónak mondható. Gyümölcs sok és jó van, kivált szilva; alma, körte, mogyoró. Podluzsánban, Motesiczen, Zay-Ugróczon s másutt a szántóföldeket gyümölcsfák szegélyezik. A délibb vágásokban sok a málna, földi eper és a boróka, melyből olaj vagy pálinka készűl Rajeczen, Domanizson s egyebütt; e készítményeket Német-, Franczia-, Angolország és Bosznia felé is szállítják. A Bosácz völgyének külön gyümölcse a fekete ribizke. Almából gyümölcsbor készűl, és sok aszalt gyümölcs kerűl forgalomba. A Vág ezen vidékeinek erdői, vizei gazdagok vadállatokban. Több vidéken medve, hiúz, farkas, vaddisznó, őz, sas és fajd is fordúl elő. A vágbeszterczei és Lopenik-vidéki patakokban sok a pisztráng, úgy szintén Zboroven, Kolacsinban Andaházy Pál kilencz tóban haltenyésztést űz a kereskedés számára; minden tóban más fajt, különösen lazaczot, csukát, pisztrángot és pontyot tenyészt. Hasonló berendezésű a zay-ugróczi telep is.
Sztrecsnótól Vág-Ujhelyig a Vág mentén, nevezetesen Vratna, Lieszkó, Lednicz, Orlove vidékén kőszéntelepek, Vöröskő, Rovne, Szúlyó, Motesicz, Lednicz vidékén márvány és pyrit, égetésre s faragásra alkalmas kitűnő kő, több jeles hévvíz- és igen számos savanyúvíz-forrás van. A vidék kereskedelme és ipara is föllendűlt, a mit hathatósan előmozdít a megyében levő hét pénzintézet; meg a Vág egész hoszszában végig vonúló Vágvölgyi vasút, a Vág két oldalán haladó kitűnő kő-út, s a kifelé vezető szorosok több jó útja. A legtöbb kézműipar ugyan főkép a helyi szükségeket szolgálja, s úgy az ipar, mint a kisebb kereskedés a természet adományait értékesíti, példáúl a legtöbb iparos a fa földolgozásával foglalkozik (asztalos, bognár, kádár, kocsigyártó, ács); úgy szintén a forgalmi iparnál is ez a czikk szerepel a főbb számokkal; épületfa-kereskedő 131 van. De van Trencsénmegyének erősen fejlett s készítményeit a világ minden részébe szállító gyári ipara is. Azon kivűl, – mint föntebb már említettük, – gyárt eczetet és sört két-két gyárban; Csácza, Ó-Besztercze fűrészelt fa-árút szállít Németországba és az aldunai országokba; Rájecz bőrkészítményei megfordúlnak a külpiaczokon is; Várna, Tyerhova, Csicsman sajtot készítenek.
A megye népe általában békés, szelíd, kevéssel beérő, legnagyobb részt szegény. Vallására nézve ma nagy része (258.846) római katholikus. Egykor azonban a Thurzók védelme alatt a protestantizmus uralkodott itt; Zsolnán, Bittsén, Illaván, Trencsénben voltak a fő fészkei. Ma összesen 22 ezer lélek tagja az evangelikus egyháznak. Nemzetiségileg a nép nagy többsége tót (93%; német 3.9, magyar 1.9%; beszél magyarúl 2.8%). Hajdan e tekintetben is más volt az állapot, s nemcsak a székelység mintájára szervezett határőrző telepek, milyeneknek emlékét föl Zsolnáig lehet nyomozni, hanem a polgári lakosság nagy része is magyar volt. De a huszitaság, a cseh és morva, sőt lengyel telepek a magyarságot elnyelték s a kevés németet is, sőt a helyi tót nyelvet is idegen elemekkel keverték, mint Csácza, Predmér, Puchó, Lednica és szomszédai nyelve bizonyítja. Közönségesen hornyáknak nevezik a trencséni tótságnak azt a részét; mely Kisucza, Zsolna, Bittse, Predmér vidékén lakik, hegyek közt szétszórt falvakban, melyek nagy része irtványokból alakúlt. E vidék nagy kiterjedésű és a megyében a legnépesebb. A Vágmenti községek tömörebbek, de gyérebb népességűek; nagy részök csak 2–600 lakossal bír, úgy, hogy a megye 404 községének több mint fele csupa kisközség; 10, 12, 15 ilyen község tesz egy-egy körjegyzőséget. Csak a megye székhelye az egyetlen rendezett tanácsú város; Zsolna nagykőzség 4.117, Csácza 4.360, Vág-Besztercze 2.387, Bán 2.929, Rájecz 2.634, Puchó 1.420, Bosácz 3.115 lakossal. De vannak olyanok is, melyeknek népszáma százra sem megy.
A népviselet igen egyszerű, kiválóbb vonás nélküli; a felsőbb részekben széles karimájú kalap, otthon készűlt szürke darócz szűr, magyar szabású szíjas nadrág s bocskor; Dubnicz vidékén hosszú szűr, csizma és kucsma, Bán vidékén csúcsos hanák kalap divatozik. Az asszonynak durva vászonszoknya a hóna alatt kötve, kék kötény, hosszú újjú gallértalan ing, bocskor- vagy csizma a viselete. Az asszonyok többnyire bekötött fejjel járnak s hajukat nagy kontyba csavarják föl, a leányok ellenben egyágú fonatban leeresztve viselik a hajukat. Különben a hány völgy, annyi eltérés. Bajúszt, szakállt a férfi nem visel; hosszú haját gondosan zsírozza; csak a házaló nyíratja rövidre. Az éghajlat zordonsága, a föld soványsága miatt a megye legnagyobb részében sok fáradsággal és kevés haszonnál jár a földmívelés; ezért a nép jobban szeret pásztorkodni, zsindelyt készíteni; tutajozni, csert hántani, meszet égetni, fát, deszkát szállítani. Mint drótos, bádogos-bejárja a félvilágot; vagy mint üveges, kalapos és rongyszedő vándorolja be az országot, sőt elmegy az ország határán túl távolabb földekre is. Eljár messze földre aratni, gyárakba dolgozni; a kőmívesekhez szegődik napszámosnak; házal gyümölcscsel, aszalt szilvával; elszegődik házmestersegédnek, vagy mint vadárús járja be a főváros élénkebb útczáit ruczával, fáczánnal, fenyvesmadárral. De azért akárhonnan mindig csak háza vágyakozik. Fáradságosan szerzett keresményét hűségesen megtakarítja s vagy haza küldi, vagy haza viszi családjának, melytől huzamos vándorlásai sem idegenítik el.
