Túróczmegye. Lovcsányi Gyulától
Túróczmegye.
Lovcsányi Gyulától
Lovcsányi Gyulától
A Túrócz folyó alsó völgye és a Fátra.
Dörre Tivadartól
Trencsénmegye keleti szomszédságában a Kis- és Nagy-Fátra közét egy nem nagy terjedelmű, de igen kies, tojásdad alakú völgymedencze foglalja el, melynek a közepe táján a jókora Túrócz folyócska fut végig dél felől és siet a medencze éjszaki részét ív alakban átmetsző, keletről nyugat felé haladó Vág folyóba. A medenczét minden oldalról szegélyező magas, erdős és sziklás hegyek lépcsőzetesen ereszkednek alá a Túrócz vize felé, melynek partjait egyre szélesbedő lapályok kisérik egészen a torkolatáig, míg a bele nyíló oldalvölgyek mind keskenyek. Ez a tájképi szépségekben gazdag medencze nemcsak földrajzilag külön egység, hanem politikailag is külön terűlet: a csak 1.150.35 négyszögkilométernyi kiterjedésű Túróczmegye, melynek közigazgatási határai mindenütt összeesnek a párkányhegyek gerinczvonalával, s kijáró út csak négy helyen nyílik belőle: a suttó-kralováni szoroson át keletre, a sztrecsnói szoroson át, meg alább Znió-Váraljától Privigye felé nyugatra, s a turcseki hágón át délre. A két előbbi a Vág völgyének egy-egy kapuja.
Keleten egész hoszszában, vagyis Turcsektől a Krpelán falu fölött emelkedő 1181 méter magas Kopa-hegyig 45 kilométer hosszúságban, legterjedelmesb mészkőhegységeink egyike, a Lubochna völgyétől hoszszában ketté szelt Nagy-Fátra szegélyezi a megyét; déli részében Zólyom, azon felűl, az 1.575 méter Krizsna hegytömegtől éjszakra Liptó határa találkozik rajta a túróczival. Itt-ott gnájsz és gránit is fordúl elő, de a legtöbb hegyet és csúcsot triasz és kréta-korszakbeli dolomit alkotja; ennek köszönhetik festői alakulásukat. Délről éjszak felé a Krizsna (1.555 méter), a Polszka (1.533 méter), a Jarabina (1.314 méter), a Klaka (1.395 méter), a Magura (1.061 méter) és a Kopa (1.181 méter) nevezetesebb csúcsai a Nagy-Fátrának. Több terjedelmes barlang is van e hegytömegben. Ez a rideg hegyvilág, melynek belső zordon s lakatlan völgyeibe tél idején dörögve rohan le a mindent pusztító lavina, csak lejtős oldalágakat bocsát a Túrócz völgyébe, hol már számos helység szegélyezi a tövét, melyeknek határai a föld soványsága és az év nagyabb részét kietlenné tevő zordon időjárás miatt szűken teremnek; de nyáron gyönyörű zöld az egész táj; mindenfelé zamatos füvet termő rétek, rozs-, árpa- és zabvetések díszlenek, melyeket burgonya- és káposztaültetvények, meg hüvelyes vetemények táblái tarkítanak.
A túróczi medenczét a földtani adatok tanúsága szerint hajdan beltenger borítá, melynek elvonúlása után még sokáig tavak leptek el sok mélyebb fekvésű részt. Állítólag Tuder quad király – kinek nevét némely vélekedés szerint a megye neve őrzi – az ilyen helyeket is meghódítá a gazdaságnak; áttörte a Margita sziklát s ezzel fölszabadítá a víz alól azon áradmányi képződésű terűleteket, melyek a megye mezőgazdaságának ma is alapjául szolgálnak. Nem sok az egész, mert a 44 1/2 kilométer hosszú és 23–29 kilométer széles völgy nem egészen lapály. A párkányzat oldalágai mindkét felől mélyen benyúlnak a völgy teknőjébe, sőt ennek hosszanti tengelye mentén is végigvonúl egy alacsony földhát. Éjszakkeleten Nolcsótól Neczpálig eocén-korú homokkő és márgapala alkotja e hegyhát tömegét, másutt neogen képletű márgát és konglomerátot, itt-ott széntelepeket rejteget; Mosócz, Bela és Folkusfalva környékén fonások lerakodásaiból támadt mésztuffok ágyazódtak be. Negyedkori és alluvialis kavics, meg agyagrétegek csak a csekély terjedelmű lapályokon vannak a Vág, Túrócz, továbbá a Neczpál és Blatnicza patak öblösebb völgyeiben. Ezekben s ezek közelében telepűlt meg Túrócz népe 97 községben. Leghosszabb és legtermékenyebb a völgyek közt a Túrócz folyó völgye. E folyó Bars és Túrócz megyék érintkezésénél a Zsgyár-hegységben ered s a mint több forrás csermelyét összeszedte; hegyi patakká nőve lép Túróczmegye határába, melynek majdnem a kellő közepén 74. kilométer hosszú pályát fut be kanyargós; elég sebes folyással, mert esése kilométerenként körűlbelűl 25 méter. Nyáron áradmánynyal telt medre sekély, a faúsztatásra is alig elég vizű; azonban tavaszkor a nagy esőzések után hirtelen megárad s igen gyakran kiönt. Jobbról 17, balról 20 nagyobb patak ömlik belé. Felső részében a stubnyai fensíkot kerűli meg a savanyúvizéről ismert Budis felé hajló ívezetben s aztán lapályra jut.
Az általában apró helységek sűrűn sorakoznak egymás mellett, kivált a lapályokon és a hegyek lábainál. Dél felől a megyét a Túrócz mellékét végig szelő vasúton haladva, mind több-több érdekes pont tűnik elénk. Így Stubnya ott, hol a hermaneczi út a Teplicza völgyébe tér. E kis helységnek 518 méternyi magas fensíkon, fenyvesek tövében levő s mind jobban fölvirágzó fürdője régi eredetű. Hajdan a háji uradalomhoz tartozott. 1423-ban Zsigmond király is időzött itt egész kiséretével. Később Körmöcz város birtokába kerűlt; ez építé 1549–1552 között az „új fürdőt”. Ettől fogva előkelő vendégek is mind sűrűbben látogatják; 1573-ban Miksa király is volt itt. 1593–94-ben épűlt a máig álló „kórház” részint védelműl, részint a lakások szaporítása végett. Majd zálogba adatván a fürdő, lehanyatlott; de 1726-ban Körmöcz visszaszerzé s folyton jobban gondozá. Mai korszerű újabb épületeit és czélszerű berendezését csak a legutóbbi két évtizednek köszönheti. Hat fő forrása megannyi tiszta földes hévvíz, 42 és 48 C. fok közt váltakozó melegséggel. A fürdésre több medencze és számos kádfürdő van berendezve, valamint népfürdő és uszoda. A teleptől délre jó nagy és kies park terűl. Ennek elején van az ivásra használt Stefánia-forrás, melynek hőfoka 46.2 C. fok.
Odább a mosóczi patak mellett találjuk a megye legnagyobb és legvagyonosabb községeinek egyikét, Mosóczot, széles ereszű, kémény nélküli házaival, gazdálkodó, kereskedő és főleg szövőipart űző tót lakosaival, kik büszkék arra, hogy Kollár János, kiváló tót író az ő falujokban született. A község nevezetessége Révay Ferencz báró szép kastélya, érdekes régiségek gyűjteményével; a kastély mögött gyönyörű park van. Említésre méltó a község régi csúcsíves építésű római katholikus temploma. Mosócz fő helye volt a szomszéd blatniczai uradalomnak, melyhez Szebeszló, Bela – egykor kir. szabad birtok, – Diánfalva, Laszkár és Kis-Falu is tartoztak. Blatnicza egykori lovagvárnak romjai szomorúan néznek alá a Tlsztá hegy egyik oldaldombjáról a szép gagyeri völgyre, az amaranthusnak e megyében egyedűli termő helyére. Valóságos alpesi tájkép! Magas, meredek sziklák, melyek sugár fenyűkkel benőtt, kiálló párkányzatukkal terraszokat alkotnak, oly szűkre szorítják helyenként a völgyet, hogy alig marad benne útnak hely a patak mellett. Ilyen helyek a gagyeri völgy dedosovai ágában nemcsak a bejáratánál, hanem beljebb is gyakrabban fordúlnak elő, a völgy baloldali ágában pedig az úgy nevezett „Pokolkapu” egyike a legszebb természeti látványosságoknak. Szép és érdekes az 1.195 méter magas Kozje szkali sziklatömeg. Nem kevésbbé gazdag tájképi szépségekben a Hubna mellékvölgy. Ezt őrzé Blatnicza vára, mely félórányira van a hideg kénforrásáról ismert községtől. Odább, fölfelé a Sezbeszló patak völgyében egy 1.391 méter magas fehér szikla mellett őserdőbe érünk, melybe csak néhol szürődik be a napsugár. Csak küzködve törhetünk itt útat a széldöntötte vagy villámsújtotta fenyűóriások torlaszai között, míg elérjük a Ploszka és Klszka közti hegynyerget, melyről szép kilátás nyílik a neczpáli völgybe. Majd egymás után tünedeznek föl a Kracskov, a nagy (1.568 méter) Rakitov csúcsai, a (1.537 méter) Ploszka széles háta gyönyörű alpesi növényzetével (félig havasi gyopár), nemkülönben a szakadékos lubochnai völgy hátterében álló Cserni kamen sziklás hegy, melynek alját törpefenyű borítja.
A stubnyai fürdő.
Háry Gyulától
A Túrócz völgye felől gyönyörű kép a Nagy-Fátra. Mosócz felől, a gagyeri völgy mellékén egymás után következnek a Drjenok, Tlsztá és Osztra hegyek fehérlő, szakgatott kréta-korú dolomittetőikkel. A Tlsztá a vidék legmagasb hegye (1.466 méter). Terebélyes alját erdők, felsőbb tájait óriási sziklák borítják, lapos, gyepes tetején forrás bugyog, és szép kilátás nyílik délnyugat felé. A blatniczai vár felé néző oldalában nagy, három üregű barlang van, melyben több őskori állatcsontot találtak. E barlangból koronként erős zúgással tódúl ki a levegő, s azért a nép azt tartja, hogy itt van a szelek székhelye. Ez a Mazarnya barlang, melynek a túlsó oldalon a Tufna barlang a párja.
Blatniczán felűl kies vidéken Neczpál nagyobb községet érjük, melynek papirgyára fa-celluloseból csomagoló-papirt és zacskókat készít. A Justh család új barokk stylű kastélyát környező szép parkjában az utolsó b. Petrőczynek, Thököly, majd II. Rákóczy Ferencz tábornokának sírja van. Evangelikus temploma a legrégibbek egyike. A rajta átfutó patak nem fagy be soha. Odább éjszak felé nehány község a kis Borisovo (1.023 méter) hegyágai közt magasan fekszik.
A gyepes csúcsú s Rózsahegyig és Árváig kilátást nyújtó Liszecz hegyet elhagyva, Szklabina várhegy tűnik föl, melynek déli oldalán savanyú forrás fakad; tetején egykor nagy terjedelmű vár állott, melyben I. Lajos, Zsigmond és I. Ferdinánd királyok is megfordúltak, zavaros időkben pedig a környék lakossága menedéket talált. A várat I. Ferdinánd király 1561-ben a Révay nemzetségnek adta. A várnak a XVII. században épűlt részei ma is lakhatók; itt egyik emeleti helyiségben régiségeket őriznek; maga a felvár rom. Aljában a szegény, mészégető Szklabina-Váralja község fekszik. Alább van Kis-Selmecz, hatalmas hegyektől körűlvett helység, melynek a jól gondozott fenyveserdők vadregényes külsőt kölcsönöznek. Ez a Révay család majoratusi uradalmának főhelye, mely 14.000 holdnyi terűletű. Az utóbbi húsz év alatt ez elég zord vadont meglepő széppé változtatta birtokosa, a b. Révay család. A régiségeiről és levéltáráról ismert régi nagy kastély mögötti völgyben terjedelmes park terűl százados lúczfenyűkkel, vadkörtefákkal, strobus-csoportokkal és ritka fagus sylvatica atro-purpureákkal. A parktól balra a Szvinjacza és Djelecz közti fensíkon 600 méter magasban 16 tóból álló pisztrángtenyésztő van. Az átelleni Borován levő vadaskertben sok szarvas és őz tenyészik.
Blatnicza vára a gagyeri völgy felől.
Dörre Tivadartól
Szklabinától éjszaknyugatra fekszik a Túrócz és a magyar államvasút mellett Túrócz-Szent-Márton kies fekvésű régi község. Nem nagy, alig harmadfél ezer, jobbára evangélikus lakosságú, vagyonos község, a megye fő helye. Útczáin leginkább régibb, földszíntes házakat találunk, de azokban is mindenütt láthatók a haladás és jóllét jelei. Iparának és kereskedelmének hirdetői a hajlitott bútor-, bőr-, eczet-, szesz- és sörgyárak, s három pénzintézet. Túrócz-Szent-Márton gazdasága virágzó, ipara élénk; bútorgyára Angol-, Német- és Francziaországba is szállítja készitményeit. Említést érdemelnek itt: a kétemeletes nagy megyeház, az állami polgári és középkereskedelmi iskola nagy emeletes új épűlete, a megyei kórház. A „Matica” nevet viselt tót irodalmi és tudományos egyesűlet Túrócz-Szent-Mártonban levő házában nem nagy, de érdekes múzeumot létesített; ez az egyesűlet, mivel alapszabályai ellenére politikai térre lépett, 1876-ban hatóságilag föloszlattatott, s házában ma a múzeum tárgyait magában foglaló két szobán kivűl, a járásbirósági hivatal van elhelyezve. Ujabban keletkezett a részvényekre épített Dom nevű vigadó, melyben színház, könyvtár és múzeum van, figyelemre méltó néprajzi gyűjteménynyel. Túrócz-Szent-Márton plebánia-temploma csúcsíves, háromhajós. Ipolyi Arnold püspök által stylszerűen helyreállított belsejét régi falfestmények díszítik, melyeknek a mészréteg alól előkerűlt szentélybeli szintén helyreállított maradványain a templomalapító Donch lovag és neje, továbbá az apostolok alakjai láthatók. Csúcsíves ízlésű régi két kelyhen kivűl becses itt a szentélyben Révay Ferencz főispán és nádori helytartó márvány sírköve és emlékpaizsa 1553-ból, mely Luther-süvegben, hosszú kabátban és német czipőben mutatja a halottat életnagyságban. A szószék kupolás mennyezete 1642-ből Révay István ajándéka. A templom hajójában Révay N. János, Nyáry Antal és neje, meg a Zathureczkyak síremlékein kivűl Kossuth Miklós kapitánynak 1661-ből származó temetési zászlaja, a falon fölakasztva pedig ugyanannak egykori török rabbilincsei voltak láthatók; ezeket legújabban a család a Magyar Nemzeti Múzeumba küldötte. A megyeház levéltárában a híres túróczi regestrumot s az 1707-iki ónodi országgyűlésre vonatkozó nevezetes jegyzőkönyvet őrzik; itt van végűl I. Józsefnek 1709-ből való azon rendelete, mely a megyét visszaállítja s czímerét és pecsétjét a Rakovszky és Okolicsányi családok czímereiből szerkeszti össze, kik, mint a megye követei a Rákóczy-féle ónódi országgyűlésen gyászos véget értek. Ezek emlékét tartja fönn a tanácsterem asztala is, melyet azóta mind maig vörös posztó borít.
A Túrócz-Szent-Márton mellett keletre álló dombról pompás kilátás nyílik majdnem az egész megyére s az azt környező gyönyörű hegyekre. Szemben a Veterna Hola gerincze emelkedik, mögöttünk a Tlsztá, Viszoká, Drjenok, Koncsisztá sziklás kúpjai magaslanak, éjszakon a Vág jobb partján a görbe Kriván barázdás falazata meredez; a közeli Kossuthfalva; a Kossuth család törzshelye; mellette beljebb Draskócz és Tomcsány közt terjed el az „Ivánkafölde”; a rajta átfutó két kis patakot bibliai névvel Jordánnak és Cedronnak, a mellette levő dombot pedig Hebronnak nevezik. Ez elnevezések a hagyomány szerint onnan származnak, mivel II. Endre király ezt a földet egy magyar vitéznek adományozta, a ki a király életét a Szentföldre tett keresztes hadjárata alkalmával egy támadó szaraczén ellen megvédelmezte. E vitéz Ivanch nevű fiának maradékaitól származnak az Ivánka, Ilgó, Bohunka és Draskóczy, ma is élő családok. Fallal körűlkerített óriási kertet vélünk látni, melynek sűrűn sorakozó községei, mint megannyi nyaralók és majorságok közt kanyarog ezüst csík gyanánt a Mincsovhegyek aljában a Túrócz folyó, mely Ruttkánál a Vágba szakad.
Részlet a Fátra hegységből. – Bejárat a gagyeri völgy dedosovai ágába.
Dörre Tivadartól
Részlet a Fátra hegységből. – A Pokol-kapu a gagyeri völgyben.
Dörre Tivadartól
Szklabinától éjszakra a Vág balpartján fekvő Krpelán falunál érjük a Nagy-Fátra utolsó ágait a Nagy-Fátra és Kopra tetőiben. Az előbbinek déli oldalán egy 769 méter magas hágón át visz az út Lubochna felé; végső keskeny ágai a kralováni szoros déli oldalfalazatát alkotják. Éjszak felől az Osznicza, Magura, Magurka és Szuchy hegyek kopár sziklái oly szűkre szorítják össze itt a Vág völgyét, hogy a folyó a szorosnak az egész fenekét elfoglalja, miért is a megyei út a kősziklába vágva vonúl Árva felé; melynek határa Túrócz és Liptó megyékkel a Kopa (1.186 m.) hegyen, Kralován fölött ér össze. Suttónál a szorosból kilépve, a Vág jobb partján mintegy 410 méter magasságban a Kis-Fátra aljába érünk.
Ez a hatalmas mészkőhegység a magyar Felföldnek a Magas-Tátra után legszebb és legváltozatosabb bércze. Éjszakon Trencsén és Árva megyék közt 15 kilométernyi hosszaságban szegélyezi a túróczi medenczét. A mily változatos formákban, olyan különfélék a belsejét alkotó képződmények is. Éjszaki csúcsait hol kvarczit, hol dolomit, vagy mészkő alkotja; déli lejtői gránitból, keleti s nyugati végtagjai vörös homokkőből állnak. Leghatalmasabb csúcsa az 1.711 méter magas Kis-Kriván, melyről gyönyörű kilátás nyílik a Vág és Túrócz völgyére. Szomszédjai: a Kriván-Fátra 1.669 méter, a Chleb 1.644 méter, s gerinczének többi csúcsa is fölűl van az 1.300 méteren. Oldalágai, a Varinka és Vág-menti hegyhátak, hirtelen emelkedéssel csakhamar elérik a gerincz magasságát; legalacsonyabb hágója is fölemelkedik 1.185 méterig. Trencsénbe és Árvába is benyúló leghatalmasb sziklatömege a két Roszudecz, meg az árvai határon álló Szuchy hegy szintén kopár sziklatömeg. Havasalji tájait rengeteg őserdők borítják, melyekhez hasonlókat a Felvidéken csak Máramarosban találni. Fenyvesek, lúcz- és közönséges fenyűk, itt-ott bükkfák, a tetők felé törpe fenyűk tenyésznek bennük. Aztán buja alpesi legelők következnek, melyeken marha- és juhnyájak tanyáznak. A Vág felé néző oldalai és csúcsai sziklásak, meredekek, kivált a Kis-Kriváné annyira, hogy juhok sem legelhetnek rajta. A lerohanó vizek mély barázdákat mostak ki rajtok; a völgyek pedig mély szurdokok, melyekben zúgva fut végig a kevés számú patak. Igen szépek itt éjszak felé a Kur és Bela völgye, keletre a festői kanyargású zazrivai országút, délre a Bisztricska, nyugatra a vad Hoszkora patak, aztán a turáni medenczébe nyíló Sztudenecz és végűl a Suttó patak völgye.
A kis-selmeczi kastély.
Dörre Tivadartól
Szklabina vára.
Dörre Tivadartól
A suttói völgy a legszebb alpesi tájak egyike. A Zsebrák és Stoh hegyek húzódnak a két oldalán, de a patak medre fölött jobbról s balról az Úplaz és Szuchy hegy emeli szédítő meredekségű oldalait, melyekről óriási sziklák néznek le hosszú sorban fenyves-bükkös háttérből a völgy szűk fenekére. Itt-ott marha- és birkanyájak legelésznek a terjedelmes legelőkön. Felsőbb szakaszában a völgy hegyszoroshoz hasonló; sziklás hegyoldalak szegélyezik; az ezekről lemállott szikladarabok a völgyet annyira eltöltötték, hogy az kőtengerhez hasonló. A Suttó is sziklák közt futó s zúgó eséseket alkotó kristálytiszta hegyi patak; fölötte szikláról-sziklára kell lépni, hogy előre haladhassunk. Még fölebb harmatos alpesi növényzet lepi el a patak szélét, az egész völgyfeneket. Bent egy hatalmas sziklafélkör zárja el a völgyet, ennek baloldalán fölséges látvány a Rjeka suttói vízesése, melyet a Kis-Fátra gyöngyének nevezhetni. Mintegy 30 méter magasból egy meredek sziklafalon ömlik ki a víz, mely fölebb a Chleb oldalán egy réteges alakúlású sziklaóriás vízszintes hasadékából jéghidegen tör elő, s most itt nagy robajjal özönlik le e sziklafalon és szivárványszíneket szórva ömlik szét alant vájt medenczéjében, igen lehűtve a levegőt e völgyszorúlatban. Az esés a sziklahát baloldali aljába katlanszerű mély öblöt vájt. Kilépve a medenczéből, sziklaóriások közt szökdel tova a Rjeka völgye felé, melyből egy másik patakkal egyesűlve Sutovka néven foly ki. Csak félórányira van a vízeséstől a Meskalka vagy Szutovka hola nevű szép alpesi táj, honnan nagy távolra ellátni. Alább Ratkónál nagy kavicsos homokmező hirdeti a Vágnak 1813. évi nagy áradását, mely mintegy harmadfél méternyire szöktette föl a folyó színtjét s egy virágzó községet elpusztított. Túróczmegye éjszakkeleti szélén lép ide át a Vág a kralováni szorosból s elkanyarodik a Kis-Fátra aljába. Míg ezt megkerűli, ívalakú kanyargós, 24 kilométer hosszú folyásában két nagyobb s több kisebb szigetet alkot s a megye éjszaknyugati szélén a halászairól és tutajosairól ismeretes Lipócznál a sztrecsnói szorosba lép, hol a Hoszkora völgy hatalmas fenyűit tutajokká állítják össze a lipócziak. A Vág ezen ívhajlásának a déli oldalán van Túróczmegyének legtágabb medenczéje, mely majdnem egész hoszszában lapályos.
Ennek a medenczének az éjszakkeleti öblében van a kassa-oderbergi vasút mellett Turán, a legnagyobb község a Kis-Fátra aljában, kies tájon, melynek szépségét a tőle éjszakra álló Kis-Kriván még jobban emeli. Terjedelmes határában nagy és szép erdő van. Szántóföldjei jobb minőségűek. Barom- és juhtenyésztést űz. Fő nevezetessége a kőfallal kerített csúcsíves régi templom, melynek szentélye egyenes záradékú.
Turántól délnyugat felé s ugyancsak a kassa-oderbergi vaspálya mentén fekszik Szucsány, 1.800 lakosú helység a Vág balpartján, hol e folyó egyik nagyobb szigetét alkotja. Hajdan kettős sánczú pogányvár állt itt Szucsány és Prjekopa közt; maradványai most is a már említett Kossuth falu mellett jelenleg temetőűl szolgáló domb és a Prjekopa mellett átmetszések által keletkezett halom. Szucsány a hagyomány szerint egykor a templáriusoké volt, s a közelben Pod Szkalu nevű hegyen ma is állnak azok egykori zárdájának romjai. Utóbb híres hely lett Szucsány. Mikor ugyanis Szklabina várában régi királyaink időzgettek koronként, Szucsány szolgáltatta nekik a szükséges élelmi szereket; ezért királyi konyhának nevezték és számos kiváltságot nyert. Csúcsíves régi templomát kőfal keríti; a Vágon át 40 méternyi hosszú fahíd vezet. Van itt nagy gőztéglagyár, mely az itteni kitűnő agyagból dísz- és chamotte-téglákat, rovátékos födélcserepeket és alagcsöveket készít. Odább Ruttka a medencze éjszak-nyugati sarkában, a Vág balpartján, a magyar állami és kassa-oderbergi vasút csatlakozó pontja. Nagy állomásháza, a kassa-oderbergi vasút műhelycsoportja s a vasúti altisztek lakótelepe teszi mutatóssá a különben szegényes külsejű községet, mely népszám tekintetében második a megyében, 1.900 lakossal. Nem messzire innen Túrócz és Trencsén határán a 8 kilométernyi hosszú sztrecsnói szorost találjuk, mely a Kis-Fátra és a Mincsov hegység végfokait választja el egymástól.
Túrócz-Szent-Márton.
Háry Gyulától
E híres szépségű szorosnak mindjárt a kezdetén 800–1.000 méter magasságú gránit-ormok emelkednek két oldalt s oly közel egymáshoz, hogy a köztük sebes folyással elfutó Vág a völgynek az egész fenekét elfoglalja, pedig a medre néhol csak 24, a szoros közép részén pedig csupán 20 méternyi széles; az itt haladó országút és vaspálya számára csak mesterségesen lehetett, hegybe vágva, vagy a folyótól elhódítva helyet szerezni. A völgy legszűkebb helyén a hatalmas domasini hegyfokot, mely a Vágot nagy kanyarodásra kényszeríti, alagúttal kellett átfúrni, hogy a vasút itt elhaladhasson. A szoros közepén, az 1.116 méter magas Grúnj hegy aljában a Vág a hirtelen szűkre szorúlt mederben szédítő sebességgel és nagy zajjal rohan a közepéig benyomúló s zordonan fölmeredő Beszná szkala kőszál tövében tátongó örvény felé. A tutajos rettegve és imádkozva halad itt a „veszett szikla” felé, melyről azt tartja, hogy évenként legalább egy áldozatot követel, s melyet a nép egy régi monda szép, de szerencsétlen hőséről „Margitá”-nak nevezett el. Ezen alúl szélesebbre tágúl a meder, s a víz folyása is csöndesedik.
Erre, nyugatnak nyílik a Kis-Fátra legszebb tájképeinek egyike, a zordon Hoszkora völgye. Patakja a meredek Szuchy hegyen (1.468 méter) ered, melynek hatalmas, vad tekintetű, majdnem függőlegesen álló kúpidomú sziklái között kietlenűl zúg az itt folyton uralkodó szél. Éjszaknyugat felé juharfák, fűzek és vad rózsabokrok közűl kiérve, sűrű erdő fogad bennünket, melyben óriási fatörzsek hevernek szanaszét rendetlenűl és málnabokrok csoportjai akadályozzák a járást. Sötét mélységben futó patak zúgását halljuk: a völgy szorosába értünk. A komor őserdőben 1–2 méternyi átmérőjű fenyűtörzsek hevernek az útban vagy hidalják át a völgyet. Majd lassan ritkúl az erdő, a völgy tágúl; sziklák, rétek, szállások elmaradnak; még egy erdő, s egy fordúlattal kiértünk a Hoszkora völgyéből a sztrecsnói szoros közepére. E völgy szolgáltatja a legszebb fenyűszálakat. A tutajok egy részét itt a hegy tövében állítják össze s úsztatják innen tovább a Duna felé.
Délnyugaton a 291 kilométer hosszú s 1.200 méter közepes magasságú Veterná Hola és a trencsénmegyei Facskói hegyláncz, meg a Zsgyár hegység nyúlik végig Túróczmegye határán s az 1.205 méternyi Revan hegyben összeér a trencséni és nyitrai határral. Ez a hegyhát a Kis-Fátra folytatása. Karcsú derekából gömbölyded tetők emelkednek ki, oldalait sűrű erdők, széles hátát havasi rétek és itt-ott törpe fenyűk lepik. Helységek tehát csak a szélein vannak; belsőbb tájain csak pásztorok magános szállásai találhatók. Rövid oldalágai közé keskeny, zordon völgyek szorúltak, melyek a gerinczen összeérnek, s itt átjárók vannak Trencsénből Túróczba; éjszaki része a vörös homokkőből álló sztrecsnói várhegy. Túróczi oldalát Ruttkánál a Dupna barlang teszi nevezetessé, mely állítólag Rajeczig terjed. Legmagasb kúpjai: a Mincsov gránitos csúcsa (1.364 méter), odább délen a Nagy-Lúka (1.477 méter), a Veterná Hola, a Klak (1.350 méter) és a Reván (1.205 méter). Éjszaki részén a községek az aljban vannak; ellenben Bisztricskától délre már a hegyszoros lejtőire szorúltak. Trebosztó község lakossága a lejtőkön pásztorkodik. Említésre méltó itt a Révay család köznemes ágának régi kastélya. Valcsa helységnek, honnan az 1.249 méter Úplaz nyergén keresztűl átjáró vezet Nyitrába, temploma érdekes régiség, erdejében pedig várromok vannak.
A suttói vízesés.
Háry Gyulától
A Túrócz egész baloldalán legnagyobb és legnevezetesb község Znió-Váralja járásbirósági székhely. A Vriczka patak mellett hosszan elnyúló község apró, földszíntes házai közűl kiválik a tanító-képző intézet hatalmas épülete, mely jezsuita kolostor volt. Kapcsolatos ezzel a volt kolostor temploma és az intézet nagy gazdasági kertje. E kolostor hajdan nevezetes hiteles hely (túróczi konvent) volt. Zniót, úgy vélik, Szent István a zobori benczéseknek adta, IV. Béla azonban 1252-ben praemontreieket telepített ide. A mohácsi vész után a Thurzók, majd az Illésházyak és 1586 óta a jezsuiták bírták időnként. A kolostori birtokokat a jezsuita szerzet föloszlatása után a tanúlmányi alap kapta, s jelenleg is azé. A konvent levéltára 1780-ban Beszterczebányára vitetett át, s bár Túróczmegye többször kérte visszahelyezését, hiteles helylyé 1802-ben a beszterczebányai káptalan lett. A várszerű zárdaépűletben ma, mint föntebb is említettük, az állami tanítóképző van elhelyezve. Egyik földszinti helyiségének 1593 évszámmal jelölt késő csúcsíves boltozatán most is láthatók a Jézus-társaságnak s az önsanyargató életnek jelvényei, az emeleten pedig Pázmány Péternek, ki 1616 ápriltól szeptemberig túróczi prépost volt, a szobái nagy részben eredeti állapotában vannak meg. Keletről ez épűletre támaszkodik a templom csúcsíves maradványaival, minők a kórust tartó három oszlop, a kápolna ajtaja, az ívezet, három levelű rozetták és a kápolna. A főoltár hársfára festett Mária képének eredetét, – mely állítólag Blatniczáról kerűlt ide, a hagyomány a XIII. század első felére helyezi. A sekrestyében orosz fölíratú régi Mária-kép van. Orgonája a XVII. századból való. A plebánia-templom könyvtára több ritka becsű művet tartalmaz. A község földjeit leginkább asszonyok mívelik, mert a férfiak legtöbbnyire házalók, kik kora ifjúságuktól kezdve vándorkereskedést űznek s árúikkal bejárják Európa nagy részét, sőt Moldván és Oroszországon át Perzsiáig is elkalandozva, egy húzomban 3–5 évig is távol vannak szülőföldjüktől. Azért itt nem ritka az olyan ember, a ki három-négy nyelven beszél, melyeket útazásaik közben hallásból tanúlnak el. A helység különben jómódú, sőt fényűzésre való hajlam is mutatkozik kivált a szépen fejlett asszonynépnél. Znió-Váraljának egyik nevezetessége a kincstári nagy haltenyésztő telep, mely czéljára több tavat használ itt föl.
Félórányira Zniótól áll az erdős zniói Várhegy, melynek sziklás taraján a középkorban bevehetetlennek tartott vár büszkélkedett. Alapítását némelyek a marahánoknak tulajdonítják. Ekkor Túróczvár volt a neve. A tatárdúláskor IV. Béla király egy ideig itt tartózkodott. Mikor pedig a IV. Béla és fia István közti harczban ez utóbbinak nejét és gyermekeit a király hívei a pataki várban elfogták, onnan ide, Túróczvárba szállították és szigorú őrizet alatt tartották. Hunyadi János korában husziták birták. A Thököly-féle mozgalmak korában fölgyújtatott, lerontatott, csupán egy tornya maradt épen. Most már egészen rom. A Túrócz völgye Znió-Váraljától keletre legtágasabb. Ennek a tágúlásnak a közepe táján, a Túrócz folyó jobb partján Szoczócz községet találjuk, egykor híres konvent helyét, melynek dombon álló templomába egy Mária-képhez búcsúra járnak. Határosak ezzel Szent-György és Balázsfalu községek, melyek táján a Túrócz folyó két oldalán egymáshoz közel nyomúló hegyhátak a völgyet hirtelen megszűkítik. Alább Jezernicz falu van, melynek csúcsíves stílű kis templomát mostanában újították meg. Szárnyas oltárát, melyen fára festett képek vannak, s szintén csúcsíves művészetű ajtaját és bordázatát érdemes megnézni. Szomszédos vele Ivánkafalu, melynek termékeny lapályos határa van.
Znióváralja és vára
Dörre Tivadartól.
Znióváralja – Az egykori kolostor épülete.
Dörre Tivadartól
Znióváralja – A kolostor egyik földszínti terme.
Dörre Tivadartól
A zniói várhegy alatt elvonúló út a Facskói hegység zegzugos belsejébe vezet. Odább kétfelé ágazik; egyik ága délnyugatnak merészen kapaszkodik a 621 méter magas hágóra, hogy arról festői kanyarúlatokban mint pompás műút térjen le a gajdeli völgybe s onnan Privigye felé; másik ága a Bárányhegy tövében nyugatnak mélyen nyúlik a hegytömegbe, hol az Üreskő (Hohlerstein) és Réván tövében Vriczkó község fekszik a megye szélén, különös lakóival, kik a szászok, sőt gótok ivadékainak tartják magukat. Nyelvök egyik ága a Gajdelen, Német-Prónán át a körmöczi hegyekbe, a „Háj”-okba terjedő német nyelvjárásnak, de nem oly sajátságos. Egész typusuk germán. De a vriczkói tótúl imádkozik, énekel, káromkodik, sőt tótból csinált magának saját szókat a na, ha, ja végzetek segítségével; szereti a kicsinyítő formát; elavúlt német szavai is vannak. A vriczkói nép kevéssel megelégedő, mert a természet fukar volt hozzá e zordon hegyzugban, hol csak a meredek lejtő nyújt csekély és rosz földet mívelésre, melyen minden munkát, még a szántást és termés behordását is emberi erővel végeznek, mivel ló és ökör alig van a községben. A vriczkói ember egyszersmind mindenféle famunkával foglalkozik, e mellett nagyban gyűjti az orvosi növényeket, gyökereket, bogyókat s azokkal messze földre is eljár házalni, s van köztük nem egy vagyonos ember is. A helység fekvésénél fogva is teljesen el van különözve, s már csak e miatt alig van rá eset, hogy az idevalók más községbeliekkel összeházasodjanak.
A vriczkói völgytől délre érjük Túrócz és Nyitra megyék vízválasztóját. Legmagasb hegye Hadviga község közelében a Zslabik (883 méter). Itt van Tót-Próna, a Prónay nemzetség ősi fészke, legnagyobb részt evangelikus község, honnan az út a szép rudnai völgy felé, onnan pedig Privigyének tart. S ezzel a Nyitramegye felé lejtő Zsgyár hegység terűletére léptünk, mely alább Szklenótól kezdve mészképződményektől kisért gránitból áll. A vidék itt is festői. Különösen szép a Handlovka patak hatalmas sziklakapuja, melynek környékén barnaszén-telepek vannak. A hegység magasb csúcsai: a Zsgyár (829 méter) és a Horzenovo (962 méter); amaz Jaszenovánál, emez Szklenótól keletre, Túrócz és Nyitra határán emelkedik; délkeleti végénél Bars, Nyitr a és Túrócz megyék szögellenek össze. A Túrócz felső folyása mellett, a megye délnyugati végén fekvő Szklenó azon kevés községek egyike, melyek német árnyalatot vittek a túróczi tótságba. Éjszaki végtagja a körmöczi typikus svábságnak, mely bányászati munkára telepíttetett ide e zordon zugba, hol erdő és legelő bőven van, de földje leginkább csak a zabot termi meg.
Túróczmegyében oly község akárhány van, melynek lakossága nem tesz 500 lelket sem; sőt van nyolcz pusztajellegű is; de alig van köztük egynehány, melynek neve valamely régi család nevével azonos ne volna. A hány apró község, annyi nemesi kuria, és Lipócz község még ma is büszkén vallja, hogy minden lakosa nemes. Valaha egész Túrócz nemes volt, de csak köznemes; régi főúri család csak kettő származott innen: a b. Révayaké meg a b. Prónayaké. A túróczi nemesek jobbára egymás között házasodván, majd mind atyafiak egyik vagy másik ágról; mondhatni, egy család az egész Túrócz. Túróczmegyében kevés a nagyobb község; a megye székhelye is csak nagyközség. Rendezett tanácsú város itt egy sincs; de annyi körjegyzőség sincs sehol az országban, mint Túróczban. Törvényszékileg Beszterczebányához tartozik; járásbirósága csak kettő van, mert az egész megyé csupán két járásból és két választókerűletből áll.
Van ugyan a folyók menti belsőbb részekben sok áldott föld s azokon szép termés: Túróczmegye mégis a kevésbbé termékeny megyék közé tartozik. Legtermékenyebb része a blatniczai járás terűlete. De a zordon égalj, mely a legszebb nyarat is gyakran és hirtelenűl hideg őszutóvá változtatja, itt is érezteti hatását. A Fátráról későn pusztúl el a hó; a Kriván zugaiban július derekán sem ritkák a hómezők; a völgyben is késő a kikelet, korán áll be az ősz, s el lehet mondani, hogy a hidegebb időszak nyolcz hónapig tart. A ki nyáron – kánikulában – a vriczkói hágóról a Nyitra völgyébe száll, mintegy hűtőből gőzkamrába lép. Az éghajlat zordonsága miatt Túróczban az aratás rendesen csak augusztus elején kezdődik.
Túrócz legelőkben és gyógyfüvekben gazdag, nagy vadakkal bővelkedő, erdős vidék; 112.322 holdnyi termőföldjéből 53.619 hold esik erdőre; gazdaságának ez ága Turcsek, Ruttka és Túrócz-Szent-Márton által szerepel a kivitelben. Aztán következik a szántóföld 31.040 holddal. A mezőgazdasági termények közt első helyen áll a rozs, aztán a zab, burgonya, árpa, búza, lóhere s a hüvelyesek több faja következik. Terűlet szerint elől áll az őszi rozs s a tavaszi árpa, de a sovány föld gyöngén, sőt gyöngébben fizet, mint példáúl a szomszéd Trencsénben. Nem maradhat fölemlítés nélkül, mint kiváló élelmi czikk, az itt pohánkának nevezett tatárka és a „repka” nevű sárgarépa, e túróczi különlegesség, melynél apróbbat, de édesebbet sem terem sehol a hazai föld. Tengeri és repcze egyáltalán nem terem. Annál kitűnőbben fizetnek a kaszálók, a luczerna- és lóherevetések. Szép terűletet is foglalnak el ezek, ugyanis 10.154 hold a rétség, 13.590 hold a legelő. Ezen alapszik Túrócznak virágzó barom- és lótenyésztése.
Ipara Túrócznak aránylag fejletlen. Szeszfőzése áll első helyen; 17 gyár termel vagy 30 ezer hektoliter szeszt és borovicskát, mert jobb fajta gyümölcs csak a Vág melléki tájakon terem itt-ott. Eczetgyára van kettő, sörgyártása még nem régi; legvirágzóbb a faipara. Sajnos, hogy a tortrix murina kezdi pusztítani a gyönyörű erdőket. Rendkivűl élénk posta- és pénzforgalma fejlett kereskedői szellemről tanúskodik. Túrócz-Szent-Márton három pénzintézetében a váltóüzlet igen élénk, de a betétek is szaporák.
Túróczmégye népessége, mely vagy 50 ezer lélekre megy, legnagyobb részt tót; de tekintélyes része beszél magyarúl is, sőt magyarnak vallja magát. Egyik szebb ága ez a magyarországi tótságnak, mely még alsóbb rétegében sincs híjával bizonyos fokú értelmiségnek. A férfia többnyire szálas termetű, jól kifejlett s a munkában kitartó; a nő zömök, piros-pozsgás és szintén igen munkabíró. A nép általában jó indúlatú, munkára termett, dolgos és mértékletes. A többség az ágostai evangélikus egyház híve. A falusi nép, ha kevés földjéből nem tud elég jövedelmet húzni, elmegy a hegyek közé fát vágni, ölbe rakni, vagy tengelyen és vízen szállítani. A hegyekben gyökereket, füveket, gyógynövényeket gyűjt, olajat sajtol bogyókból, vagy lesbe áll hegyei közt szárnyas és négy lábú vadra, hogy elejtse és eladja. Halászattal számosan foglalkoznak a Túrócz folyóban és mellékvizeiben. A lakosok jó nagy része házaló kereskedésre adja magát; bejárja a szomszéd megyéket s a közeli és távoli idegen országokat, de gondosan megtakarított keresményével hűségesen haza tér, mert végképen semmiért el nem szakadna szeretett szülőföldjétől és családjától.
