A ház.
A ház.
A horvát háznak egyszerű, a tetőgerinczen elűl csapinósan levágott födele van, a mely alatt a padlás régibb épűleteknél az utczára nyilt karzatfélében végződött. A ház nagyobb részét az első nagy szoba, télen át az egész család közös hálóhelyisége, foglalja el. Mögötte van a konyha, melyből rendesen az első szobába is nyílik bejárat. Néha azonban külön bejárati élőhelyiség is van. A konyha padlása föl egész a tetőnyilásig (badža) nyitott, s a füst rendesen azon vagy bő torkú, födött, fafaragványnyal díszített kéményén át jut a szabadba; néha azonban csakis a tető résein és a konyhaajtón át megy ki, egészen úgy, mint a homerosi kor lakóházaiban. A konyha mögött még egy kisebb szobácska következik.
A szobának a homlokfalon két, az udvar felőlin csak egy ablaka van. A ház éjszaki oldalán alig látni ablakot. A ház előtt rendesen félfödelű tornácz van, a melyről meglehetős magas küszöbön át léphetni a konyhába vagy a szobába, melynek a padlója rendesen lesulykolt agyagból van. Az ajtó melletti jobboldali sarokban négyszögletű cserépkályha (zapećak) áll, melynek a teteje csonkakúpban végződik. A kályha körűl egész be a mögötte lévő kuczkóig kényelmes padka kinálkozik ülőhelyűl. A homlokfal egyik sarkában négyszögű asztal áll s körötte a falig érő padok; a másik sarokban egy vagy két szövőszék, kerékmotolla (csöllő) és gombolyító áll, odább pedig a nagy kenyérsütő teknő (naćve, korito). Ezt a szobát a háznép szobájának (družinska soba) is hívják. Egyes kisebb tárgyak a keresztgerendán (šljeme, polovka, šiba), vagy körűle helyezvék el, így a kaszák (kosijeri), tegzek (vodir, tobolac), kaszaélezők (klepci), kaszafén, ár, harapófogó, olló, sarló, reszelő, kalapács, mosóbak és sulyok. Ugyanitt rendesen még egy kosárkában mindenféle háziorvosságot is tartogatnak. Mindezek mellett egy faszegen (klin) lóg a horvát paraszt elválhatatlan útitársa, a tarisznya (torba), s végűl a fal mellett függ a törűlköző.
A második, az úgy nevezett „vendégszoba” (gostinska soba) bútorzata a kályhán, asztalon és padokon, meg székeken kivűl még fehérnemű- (ladice) és ruhaszekrényekből, egy vagy két nyoszolyából és a bölcsőből (bešika, zipka, koljevka) áll.
A konyhában az alacsony tűzhely fölött lánczon lóg az üst. A tűzhely körűl szabad tér van a reduša, a konyhai teendők elvégzésében soros nőszemély, számára. A falakon polczok (police) s ezeken a konyhaedények helyezvék el. A konyhának egyik sarkából lépcső vezet föl a padlásra: előtte pedig egy kis tornáczon állnak a vizes edények s ugyanott van a kis kézi éléstár is. A „házi zsiradék”-ot (kućni mrs) azonban, úgy mint a disznózsírt, szalonnát (slaninaukos) és a füstölt húst, fönn a padláson kulcscsal zárható szalonnás-kamrában (prislažak) tartják.
A patkó alakú, meglehetősen tágas udvaron favágó félszer (drvnik), balra egy vagy több kamra (komore, kiljeri) és a gabonahambár (hambar), meg a kukoricza-góré (kukuruzana-koš) látható. A hambár és a góré mögött egy kis elkerített hely s ennek utána a második, alsó udvar közepén van a szérű (gumno), ettől jobbra és balra a ló- és szarvasmarha-istálló, mellettük meg gabonaasztagok és szalmakazlak állanak. Az udvar végében pedig a nyilt széna- és szalmacsűrök zárják be a háztelket. A favágó félszer közelében van a szabadban álló sütőkemencze (krušna peć) s ehhez közel a gémes kút (zdenac na vagustrelicu). A ház homlokfala előtt a legtöbb helyt méhes is van.
Az udvart sövény veszi körűl, a mely mögött rendesen zöldséges és gyümölcsös kert virúl. A házat többnyire a leginkább kéznél lévő anyagból építik. A tulajdonos vagyoni állapota és szükségletei szerint rendezkedik be. Azonban úgy a lakó-, mint a gazdasági helyiségeknél mindig tekintettel vannak az éghajlati és egészségi szempontokra, a miért is pl. a tengerparti lakók kőből építkeznek, a melynek bővében vannak, s ennek gazdasági épűleteiknél is igen jó hasznát veszik az ott gyakorta dühöngő bóra ellen, minthogy szűk udvaraikat magas kőfallal keríthetik s e magas falak mögűl csak alig kandikálnak ki a házak fa- vagy cserépfödelei.
A Lika és Krbava magas hegyvidékein is elégséges a kő. Ott azonban a gazdasági épűletek száma már nagyobb, s azokon kivűl még a legtöbb háztulajdonosnak künn a legelőn is van tanyája (stanove, stance). A Lika és Krbava hegyvidéke mindazonáltal jobban mívelhető és mívelt is, mint a köves Tengerpart, habár amott is a legnagyobb terűlet a legelőkre esik. A nagy hófúvások miatt a Lika és Krbava lakói szintén kőből építik és fával födik a házaikat, a melyeknek tetejét igen meredekre szabják. A födél alatt a legnagyobb helyiség a konyha; a mely ép azért az egész ház nevét (kuća) is viseli. A konyha közepén álló igen alacsony tűzhely körűl sorakoznak a fazekak; odább padok, polczok és viztartók (vučije, vodiri) állanak, a konyha közepén a négyszögű alacsony asztal és a körötte álló alacsony székek számára is marad még elegendő hely, a melyeken az étkezés történik. E tágas konyha mellett a nyílt padláson a padláslyuk (badža, vidjelica) körűl van az éléskamra, a hol a kukoriczalisztet, zsírt, szalonnát, zöldséget tartják, s odább (ha ugyan esetleg van a nagy, vagy úgy nevezett háznép-szoba mellett) egy kis kamara (komorica) a házban lévő ifjú házaspár számára.
A házhoz csatlakozik a fiatal marha istállója (ajat, vajat). A konyhából magas küszöbön át jutni a szobába. A szoba beosztása és bútorzata az imént említettéhez hasonló. A likai konyhának az udvar felől egy nagy és a hátsó ház felé (u zakuće) egy kisebb ajtaja van, a melyen át a sertésólakhoz és a fejős juhok, meg kecskék cserényeihez (pritorak) jutni. A favágó félszer és az udvar többi épűletei is, mint az istállók, a hová telelőre a nyíri tanyákról behajtják a szarvasmarhát, a hófúvások elleni oltalmúl sűrű kötésű, erős sövénynyel (obor) vannak kerítve. Szabadon álló nagyobb sütőkemenczék, tágas gabnahambárok, stb., mint Szlavoniában, itt nincsenek. A kenyeret a fűtőkályhában, vagy a vasból avagy cserépből rakott pestben (pekva, crijepnja) sütik.
Az Unától és a Kulpa középső szakaszától egész Gorjanciig a Bregana mentén s a Száván átkelve Krapinán, Bednján keresztűl a Dráváig s onnan tovább ismét a horvát hegyi lejtők (Prigorje) alján, s az Ivanščica és a Zágrábi hegység lábánál mindenütt szorgalmas mívelés alatt vannak a földek. Itt már a talaj jobb termékenysége is nagyobb számú gazdasági épűletet követel; az udvarok a rajtuk álló lakóhelyiségekkel együtt mind tágasabbak; a gabnacsűrökön kivűl itt nagy, hosszú kukoriczagórék, szénapadlások, boglyák és kazlak (okole) láthatók. A házak és kamrák alatt a bor és a szilvapálinka (šljivovica), meg a télre eltett zöldség (ozimina) számára pinczék vannak. A házak és mellékhelyiségeik építése a Prigorjéban és Zagorjéban, valamint a köröttük elterűlő vidékeken az imént leírt parasztházétól annyiban különbözik, hogy ott, a magas hegyvidéken, az oromfal (zabat) föl egészen a tetőgerinczig (vrhovnica) falazott, itt ellenben a homokfal (začelak) ormának félig sátorfödeles tető alatt (paušak, somić, čopa) igen szépen faragott deszkákból álló burkolata van (lastavice).
Az említett vidékeken csak kivételesen találni kontyos födelű szalmatetőkét s a gerincz csúcsán szalmakoszorút (četverouhi; četverostrešnji krov od četiri vode sa zavaljkom), még pedig rendesen ott, a hol erős szelek járnak, a melyek a nyerges tetőt (dvostrešnji, dvouhi krov od dvije vode) díszes oromburkolatával és kirúgó fél sátorfödelével együtt könnyen elhordhatnák.
A Száva és részben a Dráva mentén is általában izléses a népies építkezésmód, s ennek ősrégi díszítő elemeit újabban nyárilakoknál is kezdik alkalmazni.
A Száva alsó vidékén, valamint a Kulpa folyó lapályain is a házak a gyakori áradások miatt rendesen emeletesek, s az emelet a ház külsején lévő erős falépcsőn (shodići) közlekedik a földszinttel. Ennek a lépcsőnek külön ernyőfödele (podstrešak) van.
Az egész Száva-völgy mentén fából építik a házakat, csak itt-ott kivételkép akad egy-egy téglafalú ház. A földszinten van a kocsiszín a szekerek, szánok, ekék, boronák, stb. számára, s tőle jobbra és balra a félszerek (šuta), melyekben a lószerszám (orma), gazdasági eszközök, kádak és hordók állanak. Az emeleten (triem) először is a vizes edények (vedrenjak, vodenjak) számára való előhelyiségbe, s ettől balra az első, nagyobb, úgy nevezett háznép-szobába (družinska soba), jobbra pedig a kisebb vendégszobába (gostinska soba) lépünk. A két szoba közötti pitvarból jutni a konyhába, ebből meg az árnyékszékbe (zahod, nuždnjak, kubura).
A Száva alvidékén a házak nyerges tetejűek (dvouhi, dvostrešnji krov); az orom csúcsán csinos deszkaburkolat van, melyet úgy a mellső, mint a hátsó oromfalon kirúgó féltető (paušak, čopa, hromec) véd. A tető rendesen zsindelylyel (tančice, šindre) van födve, a szélei (bridovi, vrhovnice) pedig bádoggal szegvék. A tető díszéűl mindenütt vagy bádog kakas szolgál a mellső, és egy bádog zászlócska a hátsó ormon, vagy pedig kakas középütt és zászlócskák elűl és hátúl. A falpárkányok (pasovi), sarokoszlopok, kerítések és oromburkolatok rendesen eredeti díszítéssel (priljepšaka) vannak ellátva.
A Száva és Dráva alsó vidékén s a Kulpa és az Una völgyében a tágas udvarokon szintén találni kis mellékhelyiségeket (kućari), gabnacsűröket, kukoriczagórékat, istállókat, szérűt, szénaboglyákat, gabonaasztagokat (kladnje), istállókat (pojati), sajtos kamrákat (sirnica), hengeralakú sütőkemenczét, gémes kútat itató vályúval (valovo); itt is megvan a favágó félszer, a zöldség eltartására való verem (trap) és az udvar közepén három-négy fa árnyékában rendesen még egy kis üdülőhely is (povjetarac). A ház homlokfala előtt, a széles kapu közelében állnak a méhkasok; az udvar mögött a konyhakert, és mellette mindjárt a gyümölcsös következik.
Pozsega környékén s tovább Szlavoniában és a Szerémségben a nép lakóházait és egyéb helyiségeit vályogból (čerpić) s ezzel elegy sulykolt agyagból és vesszőfonatból építi, csak ritkábban téglából.
E tájakon rendesen víztartókat (čobanje) is látni a pitvar (ćriem) bejárata előtt, melyek mindig telvék vízzel.
A Szerémségen, továbbá Brestaćában, Dobrinciban és Grabovciban az oromfal (zabat) burkoló deszkáin megint nemzeti díszítő elemeket (priljepšci) látni, a melyekbe a helybeli ácsmester a ház épűlésének évét, a tulajdonos nevét és különféle, mint pl. Sej dom pomozi Bog (Isten segítse e hajlékot), s más efféle velős mondásokat is szokott kifaragni.
E vidék némely falvaiban az ágyak a kályha közelében szúnyoghálóval (komarnik) körűlvéve állanak; az ágy melletti kis helynek, a mely az anyja közelében alvó gyermeknek van fönntartva, bela a neve.
Szlavoniában a tetők ormát fából faragott lófejek vagy darvak díszítik, mig a felföld házain, valamint az összes szalmafedelű házakon semmi egyéb dísz nincs, mint a tetőgerincz végein (zaglavni brk) egy agyag fazék, mely az eső becsurgása ellen van a tető csúcsára borítva.
