Bányászat és kohászat. Novák Jánostól, fordította Paszlavszky József
Bányászat és kohászat.
Novák Jánostól, fordította Paszlavszky József
Novák Jánostól, fordította Paszlavszky József
Ha a bányász és kohász szorgalmas keze nem talál is Krajnában olyan kiváló munkatért, mint a monarchiának némely más, a természettől jobban megáldott területén, a bányászat e tartomány nemzetgazdasági életében mégis igen fontos szerepet visz s bányászati ipara tekintetében Krajna semmi esetre sem utolsó helyen áll Ausztria tartományai között.
Ausztria bányáiban, a sóbányákat kivéve, összesen 104.888* munkás, tehát a lakosságnak 0.48 százaléka; e szerint Krajnának tevékenysége átlag magasabb fokon áll Ausztriáénál s csakis Szilézia, Karinthia, Stiria és Csehország múlja felűl.
A statisztikai adatok az 1886-ik évre vonatkoznak.
A bányászat és kohászat terén dolgozó munkások számával arányban áll az általuk előállított s forgalomba kerűlő javak értéke. Ausztriának összes bányászati és kohászati termékei körűlbelűl 65 millió forint értékűek, holott Krajnáé magáé kerek 2 millió forint becsű, mely összeg kedvezőbb fémárak esetében még tetemesen emelkedhetik is.
Krajna bányászata 997 szabadalmas bányán kivűl 4.082.8 hektárnyi adományozott területre terjed, s kéneső-, vas-, mangán-, czink- és ólomérczek aknázásával foglalkozik. Az ólomérczekben tetemes mennyiségű ezüst is van. Ezen kivűl szolgáltat ásványi tüzelőt, nevezetesen jó minőségű és sok barnaszenet. A kohókból kéneső, czin, ólom, frisselt és öntött nyersvas, meg ferromangán kerűl ki. 1886-ban Littai ólom- és kéneső-kohói 40.9 kilogramm ezüstöt is olvasztottak a több évről felhalmozódott érczekből. Csekély mennyiségű ezüsttartalmú galenitet is szolgáltat Podkraj és Pasjek ólombányája.
Krajna bányászatában kiváló fontosságú a tetemes mennyiségű kéneső, az a fém, mely az iparban és a tudományban egyaránt nagy szerepet visz s a természetben aránylag ritkán fordúl elő. Krajna e tekintetben első helyen áll a monarchiában, sőt, nem számítva Magyarországot, mely kevés kénesőt szintén szolgáltat, egyedűli a maga nemében, minthogy a Salzburgban és Karinthiában tett kisérletekkel csak igen csekély eredményre jutottak; a kénesőnek az egész világon való termését tekintve is csak Spanyolország és Kalifornia múlja felűl e tartományt. Krajna kéneső-termése, melynek előállításával közel 1.500 munkás foglalkozott, 1886-ban 5.412.8 métermázsa, vagyis 15.690 korsónyi volt, midőn az egész világon 100.200 korsónyit állítottak elő. A termelt kéneső értéke 1,177.670 forint, tehát a tartomány összes bányászati és kohászati termékének 58.8 százaléka; 1874-ben pedig, mikor a kénesőnek különösen jó ára volt, 2 1/2 millió forintra emelkedett az értéke. A kéneső-termés nagyobb része (5.001 métermázsa) az idriai kincstári bányára esik, mely régtől fogva híres és az egész világon ismeretes; a kisebb részen Littai és Szent-Anna újabb kohói osztakoznak.
Idria, Krajnának második legnagyobb városa, 5.000 lakossal, az Idrica patak völgyében; méltán viseli a bányaváros nevet, minthogy lakosainak 85 százaléka egyenesen a bányászattal keresi kenyerét s így egész gazdasági és társadalmi élete szoros kapcsolatban van a bányászattal. Gazdag kénesőtelepének első fölfedezése 1497-re esik, midőn egy kádár az éjszaki lejtőn egy forrásban tiszta kénesőt talált. Nem sokára erre egy társaság alakúlt, mely már 1500-ban megkezdte a kutatást a déli lejtőn, hol a ma is mívelt Antoni-tárnát nyitotta. Ez időtájt kezdték meg az első akna ásását, és, miután a bányabirtokot egy bányásztársaságnak eladták, 1508 június 22-ikén (Acház napján) találták az első gazdag ércztelepet. Az aknát Achazi-aknának keresztelték s csak 1837-ben hagytak föl vele. A szerencsés lelet emlékeűl Szent-Achatiust ma is a bánya pátrónusának tisztelik s napját június 22-ikén minden évben megünneplik.
Miksa császár 1509-ben saját költségén nyittatott Idriában egy bányát, és, a mint a bányatársasági birtok hova-tovább hanyatlott, a kincstár 1575-ben alkudozni kezdett a birtokosokkal, s 1579-ben meg is lett az egyesség, úgy hogy 1580 óta az egész idriai bányászatot a kincstár nevében vezették, a bánya a mai napig, az állam birtokában maradt és megszakítás nélkűl mívelve, mindekor dús jövedelmet hajtott. Csak a franczia háború idejében, 1797 és 1798-ban, azután rövid időre 1805-ben, és végre 1809-től 1813-ig volt az idriai bánya a francziák birtokában.
Idria is, mint minden régi bánya, sok viszontagságon esett át. Így 1509-ben a velenczeiek erőszakkal elfoglalták; ezeket azonban a császári seregek már a következő évben elkergették. A bányászok ilyen további támadások meggátlására (1520-tól 1531-ig) „Gewerkenegg” várát építették, mely ma is hivatalos épületűl szolgál. 1525-ben egy nagy hegycsuszamlás következtében az Idrica folyása annyira megakadt, hogy egész Idriát elöntötte a víz s a bányákat nagy veszedelem fenyegette. 1832-ben egy nagy elővájat beomlása, s 1846-ban egy bányaégés sok bányász halálát okozta. Ez utóbbi szerencsétlenség emlékét egy öntöttvas-obeliszk őrzi az idriai temetőben. 1837-ben tetemes víz tört be a bányába, melyet egy nagy gőzgéppel szivattyúztak ki. A bányászat ez ideig egyedűl a Nikova és Idrica közt fekvő Vogelberg alatt munkálkodott s csak az újabb időben nyomúl át az Idrica alatt a keletre fekvő Lyubeč-völgybe; így épen nem nagy területet foglal el, s mindamellett 380 év óta mégis szakadatlanúl tetemes mennyiségű kénesőt adott, a mi legjobban bizonyítja az ércztelep gazdagságát.
Itt első sorban czinóbert ásnak ugyan, azonban csekély mennyiségben a termés-kéneső is előfordúl. A czinóbertelepek az alsó és a felső triasz rétegeihez tartoznak s kéneső-tartalmú oldatok beszivárkodása útján keletkeztek, úgy, hogy ez oldatok a rétegek felszínét, az üregeket, a repedéseket és a hézagokat betöltötték, valamint részben a kőzet tömegén is áthatottak és czinóber rakodott le belőlök; azonkivűl a rétegekkel egyközűen, egy csapásirányban lencseszerű telepűlései is előfordúlnak. A kiásott ércz szállítására az 1596-ban megkezdett Barbara-akna, meg az 1738-, 1786- és 1792-ben megkezdett Terézia-, József- és Ferencz-aknák szolgálnak. Újabb időből (1819-ből) való a Ferdinánd-akna.
Az ércz osztályozására és fölaprózására, mint a kohóba való előkészítésre a legújabb tapasztalatok alapján berendezett nagyszerű előkészítő-intézet szolgál. Az előkészített érczet, jelenleg 680.000 métermázsányit, az Idrica jobb partján, Idria alatt fekvő terjedelmes kohászati telepen dolgozzák föl. Valamennyi bányászati és kohászati mű hajtására ős idők óta az Idrica vize szolgált; Valvasor már 1689-ben leírja az Idriában levő vízi kerékműveket és a vízierővel való szállításokat. A bányászatnak még ma is legfőbb hajtó ereje a felső Idrica vize, melyet egy 1596-ban épűlt s 4 kilométer hosszú csatornán vezetnek ide; a kohó az Idrica alsóbb folyásából kapja hajtó erejét. Ez az erő azonban már nem elégséges a műhely megsokszorozódott szükségletére, azért 241 lóerővel dolgozó 11 gőzgéppel gyarapították.
A kéneső évi termése az első 250 évben 600–1.800 métermázsa között ingadozott; a XVIII. század vége felé, az ú. n. spanyol szállítás idejében 5–6.000 métermázsa maximumra emelkedett; de e század elején átlag 1.700 métermázsára sűlyedt ismét; 1867 óta azonban folyvást emelkedett úgy, hogy az utolsó két évben ismét elérte az 5.000 métermázsát. A kéneső összes mennyiségét maig 625.800 métermázsára, s értékét kerek 150 millió forintra becsűlhetjük. Mennyi tiszta jövedelmet hozott Idria máig, nehéz megállapítani; azaz adat azonban, hogy a tiszta jövedelem 65 év alatt, 1814-től 1879-ig, kerek 24 millió volt, eléggé jellemzi e bányamű fontosságát. A kapott kénesőnek mintegy 8 százalékát Idriában czinóberkészítésre használják, mely festéket jelenleg 8 különféle színárnyalatban árúlnak. A bányászat kezdetén a tiszta természetes czinóbert megőrölve adták el festékűl, s gyártását csak később javították a természetes czinóber fínomítása útján. A czinóbernek mostani, tiszta kénesőből és kénből száraz úton való készítését 1782-ben kezdték és ez időtájt Idria szolgáltatta az Európában fölhasznált czinóbernek legnagyobb részét; ma ellenben számos németországi gyárral osztakozik annak gyártásában. Idria 1.200 munkást és 50 felügyelőt foglalkoztat, kik legnagyobb részt magában Idriában laknak s csak kevesen a legközelebbi környéken. E munkások mind szlovének, habár nem ritka német családi nevök arra mutat, hogy dédapáik Karinthiából, Salzburgból és Tirolból bevándorolt német bányászok voltak. Az idriai bányászok többsége jó munkásnak mondható; mind mértékletesek, többnyire izmos, magas, nyúlánk termetűek, értelmesek s mindenféle kézi munkában ügyesek, annyira, hogy kellő útmutatás mellett valamennyiben a legnehezebb munkára is alkalmazhatók. Minthogy egészségi szempontból gyakran föl kell váltaniok a bányász munkát a kohászatival, minden munkásnak bányásznak s egyszersmind kohásznak is kell lennie. A századokon át szakadatlanúl folyó bányamívelés magával hozta, hogy e foglalkozás annyira vérévé vált a munkásoknak, hogy terhes és veszedelmes hivatásuknak egész örömmel és odaadással élnek s csak ritkán fordúlnak valami más kereseti forráshoz; szeretettel csüngenek szülőföldjükön, melytől nehezez válnak meg, s hova mindig örömest térnek vissza. Hogy a munkásokról és családtagjaikról betegség és elöregedés esetében gondoskodnak, alig szükséges külön említeni. A bánya saját költségén tart fenn egy öt osztályú népiskolát, melyben leányok számára egy ipariskola s fiúk számára egy zene- és rajziskola is van. A bányászok gyermekei ingyen részesűlnek oktatásban. Azonkivűl 150 munkáscsalád számára van egészséges és olcsó lakás a kincstári, különösen erre a czélra szánt épületekben.
Idria bányaváros.
Benesch Lászlótól
Szent-Anna kénesőbányája a Loibl-völgyben, 800 méter tengerszín fölötti magasságban van az Ostrog-hegyben Neumarktl hegységénél. A bányászatot itt már 1761–1770 között kezdték űzni, 1837- és 1855-ben újra megkezdték s végre 1872-ben erélyesen folytatták úgy, hogy a kénesőtermés 1886-ban már 147.9 métermázsa volt s 146 munkást foglalkoztatott. A czinóber itt is a triasz-képződményben van, mint Idriában. Újabb időben a mélyebb területek föltárására szükséges aknákat és beruházásokat is munkába vették, így gondoskodván a bánya jövőjéről.
A kéneső-bányászaton kivűl legnagyobb fontosságú a barnaszén-bányászat, mely 10 bányában 666 munkást foglalkoztat s 1,209.365 métermázsa szenet szolgáltat 382.962 forint értékben. E bányák közűl legfontosabb Sagor a Száva mellett, hol évenként 1,197.125 métermázsa szenet ásnak. Nagy fontosságúnak látszik a barnaszén előfordúlása Tratenben Gottschee mellett, hol egy kutató-aknával 43.8 méter mélységben 22.9 méter vastag széntelepet tártak föl.
Az ólomérczek bányászata három helyen: Littai, Podkraj és Sava bányáiban 12.948 métermázsát szolgáltatott, melyből Littai kohója 8.192 métermázsa, s Sagor czinkkohója (melléktermésképen) 39 métermázsa ólmot olvasztott ki 110.387 forint értékben, a mi Ausztria összes ólomtermésének 10.2 százalékát teszi. Előállításában 266 munkás vett részt. Littai épen nem új bányahely; a Sitariuz-hegyen és folytatásában sok nyoma van a régi bányászatnak, melynek kora azonban ismeretlen. Az új bányát Littaiban csak 1873-ban kezdték mívelni, de olyan jó eredménynyel, hogy már 1884-ben 19.000 métermázsa ólmot termeltek, a kéneső mennyisége pedig 1886-ban már 263 métermázsára emelkedett. A bánya maga tárnamívelet, mely idáig még nem jutott a Száva színtje alá; a Száva bal partján van egy kitűnően berendezett előkészítő műhelye s egy ólom- meg egy kéneső-kohója; az érczeket egy, 364 méter hosszú, a Szávát merészen áthídaló drótkötél-pályán szállítják a bányából az előkészítő műhelybe. A littaii bányatársúlathoz tartozik még Podkraj és Pasjek ugyanazon érczövben fekvő kisebb két bánya is, melyekben ezüsttartalmú galenitet fejtenek.
Czinket csak a sagori kohóban olvasztanak 78 munkással, még pedig 10.127 métermázsányi tetemes mennyiséget 172.159 frt értékben, vagyis Ausztria összes termésének 26.3 százalékát. Kár, hogy a czink-érczeknek csak igen csekély mennyiségét (228 métermázsát) fejtik magában a tartományban; a többi Raibl, Auronzo és Bleiberg bányáiból kerűl ide.
A barnakő bányászata is elég szapora, a mennyiben 6 bányában 51 munkás 20.429 métermázsát fejt, a mi Ausztria összes barnakő-termésének 22 százalékát teszi. Első helyen áll e tekintetben a krajnai ipartársúlat, mely a Karavankák déli lejtőjén, a triaszhoz tartozó ércztelepen Vigunšicában, 17.540 métermázsa barnakövet fejt s azt részben ferromangánná olvasztja, részben Olasz-, Német-, Cseh- és Morvaországba küldi.
Kevésbbé jelentékeny Krajnában a vasérczek előfordúlása és ez okból bányászata is. Krajna vasércz-termése csak 102.271 métermázsa. Ausztria összes termésének csak 1.2 százaléka. A vasércz főleg vaspát, továbbá gyep-, bab- és agyag-vasércz s csak igen csekély részben vörös- és barna-vasércz. A 6 vasbányában 244 munkás dolgozik. A kivájt érczeket 6 vaskohóban 9 magas-kemenczében olvasztják, melyek közűl azonban jelenleg csak 6 működik. E műhelyekben 278 munkás dolgozik s 56.000 métermázsa nyers-vasat állít elő 300.000 forint értékben. A legtöbbet 45.758 métermázsa frisselt nyersvasat, melyből 19.886 métermázsa tűkör-vas 10–20 százalék mangántartalommal, a krajnai ipartársúlatnak Jauenburg-, Sava- és Feistritzban levő kohói szolgáltatják.
Különösen említésre méltó a jauenburgi kohóban készűlő 37–65 százalék mangántartalmú ferromangán. Ez a kohó volt az első (már 1872-ben), mely e terméket kitűnő minőségben készítette és mint az aczélgyártáshoz való adalékot a legtöbb bel- és külföldi nagyobb kohóknak szállította. Jelenleg 5.400 métermázsa ferromangánt gyártanak. A nyers-vasnak mintegy felét a krajnai ipartársúlat dolgozza föl saját, Siemens-féle kemenczékkel fölszerelt fínomító műhelyeiben Sava-, Jauenburg- és Feistritzban s másutt, kivált hengervasat, igen keresett aczélt, szögeknek való vasat, hengerelt drótot, reszelőket, stb. készítvén belőle; a másik felét más kohóknak adják el. Tüzelő anyagúl legnagyobb részt faszenet használnak; csak a tűkörvasat és ferromangánt készítő kohókban keverik ezt felerészben ostraui vagy sziléziai kokszszal. Hof vasműve Alsó-Krajnában, melyet 1795-ben alapítottak, egy faszénnel tüzelő kemenczében 7.000 métermázsa öntött nyersvasat készít, melyből részben öntött-vasárúkat, részben saját nagy gépgyárában gépeket és géprészeket gyártanak; az itt készűlő kemény hengerek különösen keresett czikkek.
Nem hagyható említetlenűl Krajnának egy ásványtani nevezetessége, a Beauxit, a melyet termőhelyéről Wocheinit-nak is neveznek. Ez az ásvány – igen tiszta agyagföld – Wocheinban, a Juli Mészalpesek hasadékaiban, üregeiben van lerakodva; rendesen bányászszák, eladják és agyagföldkészítmények meg aluminium gyártására használják.
Krajna bányászata egészben 34 rendesen dolgozó vállalatot foglal magában 12 kohóval, melyeknek 32.255 méter bányabeli és 14.151 méter fölszíni vasút áll szolgálatában; ebből 8.510 méter lovas vasút, 1.719 méter pedig drótkötél-pálya. A hajtóerőt részben összesen 515 lóerővel dolgozó 19 gőzgép szolgáltatja; de sokkal nagyobb mértékben szerepelnek a szükséges mótorok hajtásában a vízben bővelkedő folyók és hegyi patakok, nevezetesen kitűnő és nagyszerű, még koránt sem teljesen kihasznált vízierővel rendelkeznek a Száva felső folyásánál fekvő vasműhelyek.
A beteg és elöregedett munkások gondozására 9 szövetkezet van 241.088 forintnyi vagyonnal, s ezek 358 gyámolított munkás, 502 özvegy és 324 árva számára 63.000 forintot adnak ki évenként.
