Mező- és erdőgazdaság, vadászat, halászat. Pirc Gusztávtól
Mező- és erdőgazdaság, vadászat, halászat.
Pirc Gusztávtól
Pirc Gusztávtól
A földfelszín változatossága s az éghajlat különfélesége, mint a földrajzi fekvésnek és föld domborzatának következései, Krajnában a föld kihasználására annyiféle módot nyújtanak, mint Ausztriának csak kevés tartományában. Száz négyzetmyriaméternyi, aránylag tehát csekély területén, melynek 87.71 százaléka termő föld, együtt találjuk a mezei gazdálkodásnak legkülönbözőbb módjait s azoknak fokozatait, a henyefenyő régióinak alpesi legelőjétől kezdve a tartomány délnyugati részeiben terülő havatlan völgyekben űzött szőlőmívelésig, a hol az örökké zöld babérfa már a verőfényes Görz grófság szomszédságát sejteti.
A tartomány a talajalakúlás, az éghajlat s a lakosság gazdálkodási módjai Felső-, Alsó- és Közép-Krajnára oszlik. Felső-Krajna hegyeivel és völgyeivel az Alpes-vidékhez tartozik; a halmos Alsó-Krajna legnagyobb részében az Alpesek keleti előrészéhez sorakozik; Közép-Krajnának ellenben karsztszerű földje van s bár nagyobbára még az erdős Karszthoz sorozható: mennél tovább hatolunk dél felé, annál inkább fölveszi a bora-viharokról és nyári aszályokról ismeretes voltaképi Karszt jellegét.
Felső-Krajna éghajlata, e tartományrész fekvésével egyezőleg, alpesi természetű, de erős helyi változatosságú, mely azonban egészében véve a földmívelésre nem kedvezőtlen. Alsó-Krajnának a rövid tél s a meleg ősz jobbára szőlőnek való égaljat biztosít, csakhogy a nedves tavasz fölötte káros hatású Felső-Krajnára, havasi völgyeinek kivételével, nemkülönben Alsó-Krajnára különös jelentősége van a meleg ősznek, mely lehetővé teszi, hogy a gazda utóveteményt is termeszthessen. A Karszt, – s ehhez tartozik Közép-Krajnának nagyobb része s még Alsó-Krajnának is egy ezzel szomszédos kis vidéke, – jobbára a nap-éjegyenkori esőzések régiójába esik. Nyara hosszú, tele rövid és enyhe, tavasza esős, az ősz pedig soká tart. Az éghajlati jelenségek miatt a Karszton gazdálkodónak el kell készűlve lennie a nyári aszályra, valamint a csaknem egész éven át tartó boraviharokra s gazdaságát ezekhez képest kell berendeznie.
Krajnában nincsenek nagy birtokok, melyek a gazdaságban példát szolgáltatnának. A föld és talaj szakadozottsága is nagy akadálya a mezőgazdasági fejlődésnek; hisz a tartomány egyes részeiben, példáúl Felső-Krajnában egészen apró paraszt-birtokok nem ritkán 20, sőt még több szanaszétszórt darabkákból állanak. A mi e paraszt-birtokok nagyságát illeti, Felső-Krajnában egy telekre (Hube) átlag 18–20 hektárt számítanak, de melynek több, mint a fele erdő. Közép-Krajnában egy-egy ily telekre átlag úgy 28 hektár esik ugyan, de ennek legfölebb három ötödét mívelik gazdaságilag, szántóföld pedig alig van három hektárnyi benne. Alsó-Krajnában ugyanaz a helyzet, a mi Felső-Krajnában, csakhogy emitt a szántóföldeknek meglehetősen nagy része a tartománygyűlésen képviselt nagybirtokra esik.
Krajna parasztudvarai a lehetőségig az időjárás sajátságaihoz alkalmazkodnak. A felső-krajnai kényelmes parasztudvar tágas helyiségeivel nagyjában Ausztria többi alpesi tartományainak udvaraihoz hasonlók, csakhogy a háztetők magasabbak. A gazdasági épület rendszerint emeletes. A szénapadlás és a csűr az emeleten van; alatta pedig a szerszámkamra s nem ritkán az istálló. Hogy a csűrbe a bejárás könnyű legyen, a házat vagy hegyoldalba építik, vagy följárót építenek hozzá. A pinczék, melyek a gyümölcsmust, a tej és a tejből készűlő termékek, a kapásnövények, a zöldség, káposzta, tarlórépa, stb. eltartására szánvák, általában jó karban vannak. A korábban divatozott szalmafedelű faházakat mindinkább kiszorítják a szilárd anyagból rakott, cserépzsindelylyel vagy palával fedett épületek. A felső-krajnai parasztudvar jellege Alsó- és Közép-Krajnára is kiterjed, de a különböző gazdasági viszonyok hatása alatt, hovatovább lényegesen változik. Az alsó-krajnai parasztudvar berendezése, a szőlőmívelést tartva szem előtt, kevés figyelemmel van a mezőgazdaság szükségeire, melyeknek itt a szőlőtermesztés mellett csak mellékes jelentősége van. A helyiségek szűkebbek, mivel az alsó-krajnai bortermesztő a többnyire fából épűlt szőlőhegyi pinczékben (zidanice) tartja borát és pinczekészségét. Az alsó-krajnai parasztház még jobbadán szalmával fedett és fából épűlt, de azért többnyire ki van meszelve és tarkára festve. A közép-krajnai paraszt udvarház, mennél bentebb fekszik a voltaképi karsztvidékben, annál inkább fölveszi az olaszországi mezei épületek jellegét s egyúttal olyan szilárd építmény, hogy a bora pusztító hatásának is ellen áll. A Karszt-vidéken emelt épületek kevés kivétellel szilárd anyagból készítvék, a bora-járta oldalon nincs ablakuk s fedelük alacsony és nehéz. Fedőanyagúl a vályús cserépzsindely szolgál, az úgy nevezett koriti, melyet még azonfölűl kövekkel is lenyomtatnak. Régibb épületeknél meg több centiméter vastagságú, vakolattal összeragasztott mészkőlapokat is találunk fedőlékűl alkalmazva, mely nehéz tölgyfa fedélszéken nyugszik s szorosan van egyűvé illesztve. A karsztbeli parasztudvar többnyire egyetlen egyemeletes épületből áll, s abban van minden lakószoba és gazdasági helyiség. A Reka- és Wippach-völgy bortermő vidékein a pincze is kiegészítő része a parasztudvarnak, az azonban, minthogy a föld sziklás és az ásás igen nehéz, majd mindig a föld szintája fölött áll, mely okból a borkezelés a meleg évszak alatt nagy gonddal jár.
A gazda Felső-Krajnában igen nagy gazdasági fölszerelést tart, hasonlag Közép-Krajnában is, hol ezek a tárgyak rendesen szilárd anyagból készűlnek. Szerényebb gazdasági fölszereléssel éri be az alsó-krajnai paraszt, kivált pedig a mezőgazdasági készlete igen fogyatékos. Azonban az erre hivatott tényezők erőfeszítései folytán a gazdasági fölszerelés mindenfelé gyarapodik és javúl; a kisgazdaságok számára való gépek mindinkább terjednek, kivált a szecskavágók, cséplőgépek és rosták.
A tartomány termőföldjének 14.42 százaléka szántóföld. Az ilyen földek mívelési módja Felső-Krajnában csaknem minden helységben más-más. Olyan községekben, melyekben legelő, nevezetesen alpesi legelő elegendő mennyiségben van, a csekélyebb számú és terjedelmű, de igen jól trágyázott szántóföldeken csaknem állandóan gabnát termesztenek. Felső- és Alsó-Krajna legtöbb vidékén, de részben Közép-Krajnában is kétszer takarnak termést minden évben, mivel az aratás után azonnal fölszántott tarlóba hajdinát vagy őszi répát vetnek. Ez a gazdálkodás sokban különbözik az éjszakra fekvő vidékeken divatozótól, különösen a munkabeosztás és gazdasági építkezés tekintetében. Minthogy a learatott gabonát az utóvetemény kedveért azonnal el kell a mezőről szállítani, szárítása is egyebütt történik. E czélra szolgál a „Harfe” nevű gabonaszárító, az úgy nevezett „kozolec” vagy „stok”. Ez a szárító sorba állított 5–6 méter magas, néha kőből épűlt, de rendesen fa-oszlopokból áll, melyeket kereszt-léczek kötnek össze, mintegy félméter magasságú emeleteket képezvén. Az egész egy keskeny tetővel van födve. Néha két ilyen „Harfe”-t is állítanak egymással párvonalosan s azokat keresztgerendákkal kötik egybe. A „Harfe”-k vagy a szántóföldek szélén, vagy az udvarhoz legközelebb fekvő gyümölcsösben állanak, de néha magában az udvarban is. Ezek a lóhere és széna szárítására is szolgálnak s késő őszszel a sarjúkaszálásnál, de kivált a hajdinánál igen hasznosak. A „Harfe”-k oszlopközeit ablakoknak hívják s Felső-Krajnában van 20, sőt több ily ablakú szárító is. Alsó- és Közép-Krajna felé mindinkább a rövid, közös tetővel födött kettős szárító válik szokásossá. Ennek a padlása egyúttal csűr gyanánt is szolgál, míg alsó részét szerszámkamrának használják. Közép-Krajnának azon részeiben, melyeknek földje a felső-krajnaihoz hasonlít, a gazdálkodási mód is meglehetősen hasonló ezéhez. De mennél inkább behatolunk a tulajdonképi Karsztvidékbe, annál nagyobb eltérésekre akadunk. S ez áll a Wippach- és Reka-völgyekre nézve is. A közép-krajnai gazda igyekezete oda irányúl, hogy mennél több kukoriczát termeszthessen.
Termésszárító „Harfe” Felső-Krajnában (Veldes).
Charlemont Húgótól
Ezt vetnek ugyanazon földbe sokszor évekig. A Wippach-völgyben még burgonyát, s a hol és a mikor lehet, tarlórépát is. A Poik folyónak meglehetős magasan fekvő síkján a nagy takarmánytermés figyelemre méltó. A takarmányt (jobbára szénát) Triesztbe adják el. Általában véve e vidéken szabályszerű vetésforgóról szó is alig lehet.
A talaj megmunkálása Felső- és Közép-Krajnában gondos, különösen a Wippach völgye válik ki e tekintetben. Rendesen a keskeny táblákat szeretik, melyek néhol a fölötte sekély termőréteg miatt gyakran alig egy méter szélesek. Minden tekintetben sajátszerű a laibachi zsombékos terület megmunkálása, mely ma már csaknem egészen eke alá van véve s birtokosai szorgalmasan mívelik.
Krajna legfőbb mezei terményei a búza, tengeri, zab, hajdina, bab, burgonya és tarló-répa. Kisebb mennyiségben termesztik a rozsot, árpát, kölest, mohart, czirokot, borsót, lencsét és takarmányrépát. A kereskedelmi növények közűl csak a lent termesztik az egész tartományban s a kendert Alsó-Krajnában. A bab és köles kivételével valamennyi mezei termény magában a tartományban kerűl eladásra s ez által a belső szükséglet, kivéve búzában és tengeriben, fedezve is van. Jelentékeny a lóheremag-termesztése, melylyel élénk kiviteli kereskedést űznek.
Kaszálója a tartománynak aránylag sok van; a termőföldnek 17.4 százaléka rét s ez a főalapja a tartomány legfontosabb kereseti ágának, a marhatenyésztésnek. Hasonlókép gazdag a tartomány dúsan termő, de, fájdalom, hanyagúl mívelt legelőkben is, melyek a termőföldnek 21.69 százalékát teszik. Felső-Krajnának azonfölűl terjedelmes havasi legelője is van, melynek észszerű mívelése a tehenészet jelentőségének emelkedésével arányosan emelkedett.
Minthogy a tartomány éghajlata kedvező, alapos kilátás van arra, hogy a gyümölcstermesztés a krajnai gazda legfőbb kereseti ágává fejlődik. Hideg telek, melyek a gyümölcsfáknak árthatnának, Felső-Krajnának még legzordonabb vidékein is ritkák, még ritkábbak a fákat virágzásukban pusztító tavaszi fagyok. A tartomány már most is gazdag a legkülönbözőbb fajú gyümölcsfákban. Közép-Krajna s különösen a Wippach völgye áll legelöl nemes gyümölcseivel, minők: a cseresznye, kajszin baraczk és szőlő; de a tartomány többi részei sem maradnak hátra gazdasági gyümölcseikkel; almájukkal, körétjükkel és szilvájukkal. Utóbbi időben már a csemegefajtákra is nagy gondot fordítanak.
A bortermesztést Alsó-Krajna keleti és délkeleti részeinek gazdái főkeresetágnak tekintik, mindenek fölött Gurkfeld, Rudolfswerth és Tschernembl kerületében. Közép-Krajnában a bortermesztésnek csak a Wippach völgyében van kiválóbb jelentősége, hol azt fölötte gondosan űzik. A termőföldnek 1.02 százaléka szőlő. Az éghajlat a bortermesztésre általában kedvező, a fagykárok nem gyakoriak s legfőlebb csak helyenkint mutatkoznak. A kedvező nyár s a szép ősz rendesen megérlelik a fürtöket, noha a must czukortartalma az évek kedvezése szerint nagyon egyenlőtlen. Legjobb helyzetben van e tekintetben a Wippach völgye, melynek meleg éghajlata már szeptember hó első felében megérleli a jelentékeny czukortartalmú fürtöket. Az alsó-krajnai bortermesztés az utóbbi években az idegen verseny, a szőlőbetegségek s a filloxera föllépése folytán sokat vesztett jövedelmező voltából; de remélhető, hogy a kormánynak s más erre hivatott köröknek a jobb szőlőmívelési módok és a pinczegazdaság meghonosítása által a bortermesztés emelésére irányzott törekvéseit itt is siker koronázza. Az ültetvények Alsó-Krajna paraszt kézen levő szőlőhegyeiben csaknem kivétel nélkűl elegyesek s többnyire alantasabb minőségű fajtákból állanak. A legszokottabb fajták a drobna belina, kraljevina, primoršina, vipavščina, lipina, javor, mozlavina, vipavščina, lipina, javor, mozlavina, zelenika, tična, drobna črnina, tičenska črnina, stb. Az okszerű pincegazdaság mindinkább útat tör magának, csakhogy alkalmas pincze igen kevés van. A pinczék csaknem általánosan magában a szőlőban fából épűlt kunyhókból („zidanice”) állanak, melyek az új bornak nem adnak kellő védelmet sem a téli hideg, sem a nyári meleg ellen. De nagy részük van az alsó-krajnai szőlőgazdaság költői jellegében, a szőlőnek kedves díszt kölcsönöznek s elevenné teszik a vidék képét. A kellemes savanykás, noha kissé gyenge alsó-krajnai bor „Marwein” név alatt kerűl forgalomba s többnyire magában a tartományban kél el.
Közép-Krajna s nevezetesen a Wippach-völgy bortermesztése, az ott fölállított vinczellér-iskola hatása folytán jeletékenyen haladt. Kár, hogy a jó, de a fogyasztók ízléséhez képest nagyon nehéz wippachi bor nem könnyen talál keletre. A Wippach völgyében különben a kedvező éghajlat a mezőn is lehetővé teszi a szőlőmívelést, a hol a szántóföldek közé szőlősorokat („plante”) ültetnek. Krajna évi bortermése mintegy 200.000 hektoliter, melyből 30.000 Közép-Krajnára esik.
A kertészet egyes ágait az egész tartományban űzik. Csaknem minden parasztháznak megvan a maga házi kertje, hol legalább a házi szükségletre elegendő zöldség terem. Nagyobb és jól mívelt kertek a tartomány fővárosában, Laibachban, s a vidék nagyobb úri székhelyein találhatók.
A zöldségtermesztést, mint kereseti ágat, nagyobb arányokban és okszerű módon Laibach „Krakau” nevű városrészének lakói űzik. Kiemelendő Krajnának a káposztatermesztése, melyet terjedelmes káposztaföldeken („zelniki”) s házi szükségletre az egész országban, de Laibach környékén kivitel czéljából is űznek. A laibachi savanyított káposzta, kis fahordókba csömöszölve, meglehetősen jelentékeny kiviteli czikk s keleten kerűl eladásra. Némi fínomabb zöldséget a Wippach völgyében termesztenek.
Krajna tartománya talajalakúlásánál s nagy mértékű takarmánytermesztésénél, de úgy szintén nagy terjedelmű legelőjénél fogva mintegy rá van teremtve az állattenyésztésre. A krajnai gazda mindinkább föl is ismeri, hogy annak okszerű űzése mennyi haszonnal jár, mert az igen megjavított ló- és marhatenyésztés nevezetes bevételi forrásaivá váltak. A sertés- és juhtenyésztést szintén nem hanyagolják el, a már évek óta virágzó méhtartásra pedig, mint az előtt, most is nagy gondot fordítanak.
Krajna lóállománya mintegy 22.000 darabra tehető. A lótenyésztés tekintetében a tartomány két tenyésztő vidékre oszlik. Felső-Krajnában egyedűl a nehéz nori fajta van elterjedve, Alsó- és Közép-Krajnában ellenben a könnyebb keleti eredetű fajták tenyésznek. A Felső-Krajnában bőségben levő lovak jóságát idegen vásárlók is elismerik s néha nehézzé is válik a tiroliak és bajorok szükségletét fedezni, kik szívesen adják meg a legmagasabb árakat a nori fajta egyéves csikókért. Ugyanez áll Közép- és Alsó-Krajnáról is, hol a kincstári, többnyire angol, keleti és lippizzai fajú mének ivadékait fölötte magas árakon adják el külföldre, kivált Olaszországba. Legjobb nehéz igáslovai Radmansdorf kerületének vannak; könnyebb igáslovakat a gurkfeldi kerület, továbbá Laibach és Adelsberg vidékei tenyésztenek. A lippizzai és prestraneki császári udvari méntelep hatása különösen a karsztvidéki ló kemény patáján és erős csontszerkezetén mutatkozik.
Krajna marhatenyésztésének, melynek állománya 225.000 darab, a helyi talajviszonyok s a birtokok rendkivűli szétdarabolt volta miatt sehol sem mutat egységes jelleget. Krajna marhafajtája eredetileg a fehér, sárga és pirók, többnyire első ivadékbeli fajták vegyűlékéből állott. A marhatenyésztés jobb jövedelmezésével azonban megkezdődött a fajnemesítés. Az idegen jó fajtákkal tett keresztezésnek az egész tartományban meglett a kívánt sikere. A krajnai gazdasági egyesűlet két tenyésztő vidéket állapított meg, és pedig Felső-Krajna alpesi vidékét és Krajna többi részeit. Amabban állami segélylyel möllthali, ez utóbbiban mürzthali fajtájú bikákat alkalmazott, úgy, hogy most már az egész tartományban a marhaállománynak több mint felén megvannak a nemesítő fajnak külső formatulajdonságai.
Kevésbbé kedvező a tej értékesítése, mivel azt eddig egész mellékesnek tekintették s a marhatenyésztés főhasznát a marhának levágásra és igába nevelésében keresték. A tejnek sajttá alakítása, mint előbb, úgy most is meglehetős egyszerű módon történik s akkor is inkább csak házi fogyasztásra. De már itt is megtörtént az első lépés a haladásra, minthogy Felső-Krajnában most már tizenegy sajtkészítő-szövetkezet dolgozik és pedig a legjobb sikerrel. Ez irányban a további haladás annál biztosabban várható, mivel Krajna legelő havasaiban a falvakhoz hasonló telepek a tejnek szövetkezeti úton értékesítését fölötte megkönnyítik. Több jelentősége van a tej értékesítésének a városok közelében, kivált Laibach környékén. A tejből készűlt azon czikkek között, melyek Krajna kiviteli czikkei közé tartoznak, említésre méltó az olvasztott vaj, mely Ausztria kikötő helyein jó vásárra talál.
Zöldségpiacz Laibachban.
Wagner Adolftól
A sertéstenyésztés kisebb jelentőségű. Annál fontosabb a házi szükségletre és kivitelre űzött sertéshízlalás. Eléggé bizonyítja ezt az a körűlmény, hogy az állatok utolsó összeszámlálásánál 73.130 sertés mellett csak 4.952 malacz volt kimutatva. Tenyésztő czélokra a belföldi sertést használják, mely sokszor keresztezésben áll a horvát sertéssel. Angol tenyésző anyagot is alkalmaznak, de igen ritkán, mivel az a tartományban dívó tenyésztési módhoz nagyon kényes. Hízlalásra többnyire Horvátországból vesznek kondor szőrű süldőket.
Juha a tartománynak kerekszám 67.000 darab van. Nagyobb fontossága a juhtenyésztésnek csak Közép-Krajnában van, különösen a Karsztban, a hol a birkával a legsilányabb legelőt is fölhasználtatják. A belföldi birka durva gyapjút adó, fölötte kevéssel beérő állat, melyet csak legutóbb kezdtek tengermelléki fajtával kissé nemesíteni. A gyapjút benn a tartományban használják föl daróczszövetekre, a juhtejből pedig juhsajtot készítenek, mely Krajnában magában, valamint a tengermelléken jó áron kél.
A kecsketenyésztés, mely egykor igen jelentékeny volt, az erdőtörvények következtében mindinkább háttérbe szorúl mindamellett, hogy a krajnai kecske kevésbe kerűl és bőven tejel. A kecskeállomány jelenleg mintegy 15.000 darab.
A baromfitenyésztés az egész tartományban jelentékeny. A közönséges házi tyúk mellett Alsó-Krajnában nevezetes mennyiségben tenyésztenek pulykát és ludat. A tojáskivitel is számottevő.
A méhészet, több mint 32.000 köpűre menő, élénken üzetik, a mit a pohanka-ültetvények is elősegítenek. Őszszel sok ezer köpűt szállítanak le a hegyekről a síkságra mézlegelőre, hol azokat nagy méhesekben állítják. Krajna méhészete régi idők óta híres: a krajnai Janša már 1770–1773 között a méhészet tanára volt a bécsi Augartenben. A krajnai méhvel, minthogy igen szorgalmas és szelíd, messze földekre űznek élénk kereskedést. A krajnai köpű hosszú, alacsony, hasábszerűleg alkotott faláda, mely újabb időben már sok helyütt ki- s berakható sejtkeretekkel van fölszerelve. A köpűket emeletesen rakják a méhesekbe. A méhesek homlokfalát falusi művészek a népmondákból, a falusi életből s a bibliai történetből vett tarka jelenetekkel festik tele.
Számtalan nagyobb-kisebb folyó, patak és tó kedvező tartózkodási helyet kinálnak a halak legkülönbözőbb fajai számára. A nemes halak állománya Krajnában igen jelentékeny s abban az arányban fejlődik, a mint a halászat szabályozottabbá válik s a mint az érdekelt körök törekvéseit a lakosság szélesebb köre is megérti és elismeri. A tartomány legnagyobb folyójában, a Szávában, lazacz van legtöbb, míg a hegyi patakokban a pisztráng fordúl elő nagy számmal. A nemes halak közűl említést érdemel még a tomolykó. A csuka sem ritka. Nevezetes halbeli gazdaságáról a zirknitzi tó. Ez minden évben leapad a föld alatti csatornákon keresztűl, a mikor aztán nagy mennyiségű halat fognak, melyet friss állapotban, vagy szárítva visznek piaczra. Híresek a krajnai szép és nagy rákok, nevezetesen a Gurkból s Alsó-Krajna más folyóiból fogottak, csakhogy a rákdögvész az utolsó években nagyon megapasztotta számukat.
Alpesi pásztorkunyhó Felső-Krajnában.
Charlemont Húgótól
A selyemhernyó-tenyésztést csak a Wippach völgyében s a Karsztnak némely helyiségeiben űzik, de minden nagyobb siker nélkűl.
Krajna erdőségeinek jellegét a meszes talaj adja meg, az erdők csaknem kivétel nélkűl ilyen talajon állnak. A mint növényzetük gazdagsága által is kiválnak, azonképen gyors és gazdag bennök a fatenyészet is. A mészkőzet rendszerint nem kedvez mély termőrétegek fölhalmozódásának, s ilyenek az itteni erdős hegyek közt is csak ott találhatók, a hol magasabb lejtők elmállott hordalékából álltak elő. Ehhez járúl az itteni mészhegységnek a mélységekben sajátságos vájt rétegzete s fölszínén rendkivűl merev, igen szakadékos és gödrös alakúlása. A mészhegység erdei talaja ennélfogva Krajnában inkább növényi anyagok által tartja fönn és egészíti ki magát. Ha ennek lehetőségétől megfosztják, vagy az erdőállományt apasztják, terméketlenné válik, vagy legalább észrevehetőleg veszt termőerejéből. Az erdőtől megfosztott sekély termő réteg ez esetben nemcsak a nap bontó hatásának van kitéve, hanem az altalajt képező kőzet áteresztő és barlangos alkotása folytán a mélységekbe való aláiszapolásnak is. A mészhegységeknek ez a természete okozza, hogy a termő területnek több mint a fele föltétlenűl csak erdőnek való; még a legelők nagy része is csupán az észszerűtlen erdőgazdaság folytán keletkezett.
A homokkő-, homok- és kavicstalaj csak csekély részökben nyújtanak az erdőnek kedvező helyet. E talajalakúlás földrétegeinek, melyek többnyire a halmos és sík vidékre esnek, mélyebb a termő fölszíne, s erdőmívelés tekintetében nincsenek a fönnebb említett bajnak alávetve. Mindazonáltal az itt található erdők termőképességök tekintetében jóval hátrább állanak a meszes talajon valóknál, a mi onnan van, hogy a gazdasági udvarhoz legközelebb eső erdőkben szertelenűl űzik az alomszedést.
Az erdők föntartására a talajalakúlásnak is nagy hatása volt. A laibachi, zeieri és gurki, mintegy 13 négyzetmérföldre tehető síkságot kivéve, Krajnában nincs egyéb hegynél és völgynél. A hegyek alakzata csak nagy ritkán szelíd, többnyire meredeken szakadékos, sziklás, árkokkal barázdált s hatalmas törmeléktömegekkel megszaggatott, feneketlen mélységekbe szolgáló meredélyekkel. A völgyek éles bevágásúak, keskenyek s különösen Felső-Krajnában vadvizektől való elárasztásoktól, Közép-Krajnában pedig a hegytömegekből a föld alól előtörő vizektől fenyegetvék s csak ritkán tágúlnak ki szélesebb termő síkságokká. A felső-krajnai erdőségek fő tömege a tenger fölötti 2.000 és 5.000 lábnyi magasság közé esik, s ámbár zárt állabok részben még e magasság fölött is, sőt henyefenyők az elő-alpesi régiókban még 6.000 láb fölött is találhatók, azért a fatenyészet határának alászállása itt már szembetűnő. A hol ma csak gyér és sínylő foltokban van erdő, nem ritkán találunk még vihartól ledöntött, vagy pedig a kopár sziklában szilárdan gyökerező korhadt, vagy kiszáradt vörös és lúczfenyőszálakat, melyeknek méretei rikító ellentétben állanak a tövükben gubbaszkodó alacsony cserjével. A hol az elő-alpesi régiókban a szénégető fejszéje gazdálkodott s a juhnyájak követték nyomon, a hol gyújtogatások pusztították el a havasi erdőket; ott megszűnt az erdőtenyészet és a legelőhasználat talán örök időkre. Ennek következtében Közép-Krajna erdei csak az 5.000 láb magas Schneebergen hágják túl az erdő-régiót. Az erdőségek főtömege a tenger színtje fölött 1.500–4.000 láb közt váltakozó magaslatokon terűl el. Az a körűlmény egyébiránt, hogy a Karszt-vidéknek újra beerdősítése s az erdőmaradványok gondos föntartása nemcsak a Karszt lakóira nézve fontos, sőt, hogy a tengermelléki tájak gazdasági föllendűlése az erdőknek ilyetén gondozása nélkűl egyátalán nem is képzelhető: az az erdészeti politika kérdéseit általános fontosságúakká teszi.
Méhes Felső-Krajnában.
Charlemont Húgótól
Alsó-Krajna hegységei tetemesen alacsonyabbak az erdőtenyészet felsőhatáránál. Legnagyobb magaslatuk (4.000 láb) a göttenitzi erdőben levő Schneeberg, az erdőségek zöme azonban 1.000 és 2.500 láb közötti magasságokban terűl el. Az alsó-krajnai hegyvidékbe, melynek a közlekedés kedvezőtlen volta miatt még számos gazdag erdősége van, mélyen benyúlik a voltaképi Karszt. Az ezen még megmaradt pompás bükk- és jegenyefenyű állabok fogalmat nyújtanak arról a nagy veszteségről, melyet Közép-Krajna az erdők kiirtása folytán szenvedett, s melyet hasonló pusztítás Alsó-Krajnában okozhatna.
Krajna erdőségei 442.309 hektárnyi területet borítanak, vagyis az egész területnek 44.4 százalékát. Ebből 4 százalék az állami erdőkre, 25 százalék a nagy birtokokra, 20 százalék a községi és szövetkezeti erdőkre, 51 százalék pedig a kis birtokosságra esik. 50.878.31 hektár hitbizományi birtokok tartozéka, 2.489.81 hektár pedig egyházi intézetek és testületek tulajdona.
A mi a fanemek megoszlását illeti, a lombos erdők tetemesen (mintegy három ötödrészszel) felűlmúlják a fenyveseket. A lombos fák között első a bükk, továbbá a cser, a csoportos és kocsános tölgyfajok, meg a szelíd gesztenye. Szórványosan s néha kisebb terjedelmű tiszta állabokban is előfordúl még a gyertyán, a komlós vénicz, az éger, kőris, szil, juhar, hárs, rezgő és fekete nyár, kecskefűz, nyír, vörös berekenye és egyebek.
A fenyűfélék közt a lúcz-, jegenye-, erdei és vörösfenyű az uralkodó. Elegyesen az ápolt erdőkben, vagy kisebb területeken tömegesen is előfordúl még a henye-, sima- és a feketefenyű, egyes példányokban a tiszafa is. A bükk foglalja el az első helyet úgy a tiszta, mint az erdei- és lúczfenyűvel elegyes állabokban. A bükk Krajnában mindenütt fölhatol az erdőtenyészet legmagasabb határáig. A tölgyféléket terjedelmes tiszta állományokban csak Alsó-Krajna mélyebb fekvésű erdőterületein, foltonkint pedig az alacsonyabb vidékek síkságain és halmain találjuk. A szelíd gesztenye Alsó-Krajnában meglehetősen el van terjedve; különösen a Gorjanc-hegység keleti lejtőjén terjedelmes tiszta szálerdőket alkot. A szőlőhegyeken gondosan ápolt sarjerdőkben mindenütt föltalálható. A fenyűfélék között a lúcz- és jegenyefenyű egyenlő arányban fordúlnak elő; csakhogy, míg amaz Felső-Krajna magasabb fekvésű hegyein uralkodik, emez Közép- és Alsó-Krajnában kivált a középhegység mélyebb részeiben kerekedik határozottan felyűl, a zordabb fekvésű helyeket a bükknek engedve át. Erdeifenyűvel főképen a Száva mellékének áradmányos és diluvialis talaján találkozunk, de más fenyűfajokkal elegyesen a halmos vidéken is. A vörös-fenyű Felső-Krajnában honos. Itt a tenger fölötti 3.000–6.000 láb közötti magasságban leginkább lúczfenyűvel elegyedik; tiszta állabokban a tenger színtjétől számított 5.000 láb magasságon alúl a Száva wurzeni völgyének éjszaki lejtőin található. Közép-Krajnában csak Idria környékén, Alsó-Krajnában pedig a Kumbergen fordúl elő.
A ritkábban előforduló tűlevelűek között legfontosabb a henyefenyű, mely a felső-krajnai havasi erdő-öv legfelső széleit és a hegyek tövében a kőtörmelékes helyeket foglalja el. Közép-Krajnában a Schneeberg ormán világosan jelöli az erdőtenyészet határát. A feketefenyűt különösen a Karsztban tenyésztik. A simafenyű Alsó-Krajnában a mokritzi uradalomban mesterségesen telepítve kitűnően díszlik.
Fa-szállító drótkötelű vaspálya.
Charlemont Húgótól
Az erdőterület 72 százaléka két, határozottan az árnyékot szerető, nehéz magvú fanemre, a bükkre és az erdei fenyűre esik, mely körűlmény óvatosabb vágatást és fokozatos kihasználást javasol. Közép-Krajnában a voltaképi Karszt határszélén, hol a bükk és a jegenyefenyű 95 százalékát teszi az erdőnek, már a föld minőségénél fogva is elvetendő tarvágásnak teljes megszűntetése parancsoló szükség.
Az erdőknek faizási, legeltetési és alomszedési szolgalmakkal való megterhelése a legutóbbi évekig nem engedte meg az észszerű erdőgazdaságot. Az e terhektől azóta már megszabadúlt uradalmi erdőkben föl is lendűlt már az erdőgazdaság, mely újabb s korszerű üzemi berendezések által támogatva, a tulajdonosoknak már nagyobb jövedelmet is biztosít, s az erdőknek észszerűbb kihasználását is lehetővé teszi. E tekintetben említést érdemelnek a krajnai ipartársúlat szállító berendezései Felső-Krajnában, melyek most már a fa kihozatalát még a Juli-Alpeseknek annak előtte csaknem megközelíthetetlen meredek oldalairól is lehetővé teszik.
A jelenlegi állapot szerint állandó üzemben 46.194, szünetelő üzemben pedig 396.115 hektárt kezelnek. A kezelés pedig 40.347 hektáron rendszeres üzemtervek alapján történik, míg 401.962 hektáron csak az eddigi tapasztalatok alapján, empirikusan.
Az 1853 július 5-iki törvénynek azonban, mely az erdei szolgalmak megváltását és szabályozását elrendeli, Krajnában némi káros hatása is volt az erdőgazdaságra nézve. A nagy uradalmak szétdarabolása s az egyénenkint fölosztásra kerűlt területek pusztítása nagyon veszélyeztette a tartomány erdőgazdaságát. E veszélyt csak a földmívelési kormány által 1872-ben létesített állami erdőfelügyeletnek sikerűlt nem csekély részben elhárítani, s így az erdőgazdaság elősegítésére és ápolására irányzott törekvés terén Krajnában nehány év óta csakugyan örvendetes haladás tapasztalható.
Az üzemmódokat illetőleg megjegyzendő, hogy a 442.309 hektárnyi összes erdőterületből 396.725 hektár szál-, 45.584 hektár pedig a közép- és sarjerdőüzemben van kezelve. Az évenkénti átlag növedékhektáronként 1.975 köbméter, egészben tehát 890.000 köbméter, melyből mintegy 40 százalék tűzi, 60 százalék pedig építő- és szerszámfára esik. Ha ehhez hozzá számítjuk a 6.845.94 hektár fűzeseknek hektáronkint 0.50 köbméternyi évi növedékét, Krajna átlagos évi fatermése 920.426 köbméter.
Krajnának, mint a tengermellék s két nevezetes kikötő legközelebbi belső területének kedvező földrajzi fekvése e tartománynak a fakivitel tekintetében is állandóan előkelő helyet fog biztosítani, ha erdeit gondosan ápolván s azok termékeivel jól gazdálkodván, ezt a kedvező fekvését hasznára tudja fordítani. Mily czéltudatosan segíti elő Krajnában az erdőgazdaságot a kormány, abból is kitetszik, hogy a politikai hatóságok eddigelé összesen 6.788.11 hektár kiterjedésű kopár erdőterület beerdősítését rendelték el, 94.518.17 hektárnyi erdőt véderdőnek jelentettek ki, 1.988.09 hektárnyit pedig az emberéletnek és vagyonnak hógörgetegek, sziklaomlások, földcsuszamlások és hasonlók elleni megoltalmazása czéljából tilalmazott erdővé jelöltek ki. A krajnai karszt-talajon a tartományi erdőhatóságok államköltségen eddigelé mintegy 520 hektárnak a befásítását kezdték meg. E czélra két éves fekete fenyűt használtak; a csemeték ezerének nevelése 95 krajczárba, kiültetése pedig átlag 3 forint 50 krajczárba kerűlt. De már egyes községek s magánosok is akadnak, kik az erdősítést gondoskodásuk tárgyává teszik. A Karszt befásítására szolgáló csemetéket a Laibach melletti Rosenbachban 2.90 hektár terjedelmű kincstári csemetekertben nevelik. A csemeték állománya ez intézetben kerek 15 millió darabra tehető, miből évenkint mintegy 4 1/2 milliót használnak föl a krajnai erdők kopárainak befásítására. A faiskola föntartásának évi költsége 2.500 forint. Hogy ezen, a krajnai erdészet jövőjére fölötte fontos intézet iránt Ő Felsége is mennyire érdeklődik, azt 1883. július 13-iki látogatásával is megmutatta.
Szoros kapcsolatban áll a tartomány erdészetével a vadászat is, mely az itt előfordúló vadaknak úgy számánál, mint sokféleségénél fogva ősidők óta híres. Ámbár a vadállomány a belterjesebb gazdaság terjedése és a vadászatnak nem mindig szabályszerű űzése folytán nagyon megcsökkent, még így is jelentékeny. Felső-Krajna Alpeseiben a zerge a vadászati törvények szigorú megtartása folytán ismét fölszaporodott. Az őz és nyúl is több lett, mint az előtt. Sajátságos vadja a közép-krajnai erdőségeknek a pele, melynek vadászata a legérdekesebbek közé tartozik. Szárnyas bőven fordúl elő, különösen a siketfajd, szalonka, császármadár, kövifajd és a vadkacsa; nemkülönben a ragadozók: medve és farkas szerte csatangolnak Közép-Krajna terjedelmes erdeiben, róka, menyét, borz és vidra s más kisebb ragadozók gyakori zsákmányai a vadásznak.
