Laibach, az alsó-krajnai vidék és Belső-Krajna. Radics Pétertől
Laibach, az alsó-krajnai vidék és Belső-Krajna.
Radics Pétertől
Radics Pétertől
A Laibachi síkság egy része az éjszak-krajnai medenczének, melyet éjszakon és keleten a Steini Alpesek nyúlványai, délen a laibachi láp vesznek körűl. Ez a szép síkság az éjszakról és éjszaknyugatról határos Steini és Krainburgi síksággal együtt a legnagyobb völgylapályok közé tartozik a krajnai Alpes-vidék egész területén. Itt szögellenek össze Felső-, Alsó- és Belső-Krajna oly teljesen különböző jellemű földalakúlásai: a Juli és Karni Alpesek pompás magaslatai, az alsókrajnai hegyek legnagyobb részt lomberdejű előhegyeikkel és dombnyúlványaikkal és Laibach szántófölddel borított őstörténeti tómedrével, a már nagy részt mívelés alá kerűlt laibachi láp és a Karszt hegység kiváló, 1.106 méter magas Krim csúcsával. Itt fekszik Laibach város (Ljubljana), a monarchia egyik legrégibb városa, az Oberlaibachnál eredő Laibach folyó mindkét partján, mely a Karszt barlangvilágában el-eltűnő és ismét napfényre jövő Poik és Unz karszti folyók folytatása, és fölötte van a 364 méter magas, éjszaknyugati lejtőjén még erdős várhegy, a melynek tetején őszi ködben látható néha a Brocken kisértethez hasonló igen szép légi tünemény.
Laibach város.
Russ Róberttől
Alig találunk ily várost, mely egy elsőrangú római katonai állomás romjaiból emelkedve Nagy Károly császár idejétől az újkorig folyvást fontos katonai hely volt, s mint ilyen az uralkodónak, különösen a Habsburg-házból származó fejedelmeknek, mindenkor különös figyelmét és kiváló kegyét élvezte; alig találunk ily várost, a hol az éles szemű látogató az alakúlás történetét oly világosan láthatná jelen állapotán, bár kőfalai, kapui és tornyai ezelőtt már közel egy századdal eltűntek!
A „Rudolfinum” nevű tartományi múzeumban őrzött római leletek a világ urának, Rómának, napjaira emlékeztetnek, a vár (fegyház) a várhegyen és a számos csúcsos tetőzetű régi ház a „régi piaczon” és a Florián-útczában, a hegy és folyó közt összeszorított legrégibb városrészekben, mind visszapillantást engednek a mai Laibach lassú keletkezésére. A város kezdetben a Laibach jobb partján fekvő „régi piacz”-tól a folyón átterjedve, a balparton mint „új piacz” terjeszkedett el, majd az 1821-diki laibachi fejedelmi kongresszus hatása alatt ismét terjedt és szépűlt (Kongresszus-tér és Csillag-fasor) s azután az új korban nyugati és éjszaki irányban két új városnegyeddel szaporodott. A legújabb telepűlésen láthatjuk nyugati irányban a Ferencz József császár-útcza nevű pompás avenuet, mely domalakúlag boltosúló árnyas Lattermanns-sétatérig villákkal van tele, a Rudolfinum új múzeum monumentális épületét, az új szép takarékpénztárt és számos magánházat; éjszak felé a déli és az államvasút forgalomkeltő pályaudvarainak szomszédságában van a második új városnegyed különböző gyártelepekkel és az új városi kaszárnyának tíz épületből álló háztömege. Az utóbb említett negyedben keletkezett a Jézus szívéről nevezett új templom és a lazaristák missio-háza, Laibach legújabb temploma, épen szemben a Laibach balpartján oldalt fekvő legrégibb, Szent Péterről nevezett plebániával, a melyhez századok alatt Szent-Miklós domplebánia, a Szent-Jakab városi plebánia, Mária üdvözlete (Ferenczrendiek) és Tirnau csatlakoztak, mind a régi Laibach területén, a hol láthatjuk még a német lovagrendnek (Német-tér), az orsolyáknak (Kongresszus-tér) és Szent-Floriánnak templomait, az utóbbit a vár déli följáratánál, mely vár egykor a tartomány főnökeinek lakása volt, a hol a régi, Szent Györgyről nevezett kápolnában azok czímerei egész a XVIII. század közepéig megvannak. A várbeli óratorony ormáról, mely a középkori „trombita-torony” átalakítása, igen pompás kilátás van Laibach síkjára, különösen pedig az Alpesektől körűlvett éjszakrajnai medenczére.
De már a szorosabb értelemben vett laibachi síkságra nyíló kilátás is, a mint azt éjszaknyugat felől a Šiška-hegy, keletről a Golovc határolja s a mint az öt átjáróval áthidalt Laibach folyó és Gruber-csatorna partjain mutatkozik, nagyon érdekes s egész sereg kellemes és vonzó természeti szép részleteket s emberi művek sorozatát mutatja. Az egésznek gyöngye a Šiška erdő keleti lejtőjén, a Lattermanns-allée végén fekvő Tivoli kastély (Unterthurn), mely már 600 évvel ezelőtt a karinthiai herczegek vadászkastélya volt s melyet napjainkban (1852) Ő Felsége Ferencz József vásárolt meg Radetzky gróf tábornagy számára s annak halála után újból Ő Felsége tulajdona, majd városi birtokká lett; a jól gondozott parkterrasz legfelső terén Radetzky nem rég állított érczszobra van, mely hős hadvezérnek, mint díszpolgárának, Laibach városa már 1860-ban állíttatott egy óriási mellszobrot Frenkorn művész által a „Csillag-fasor” köröndjén.
Laibach síkságából délkeleti irányban St.-Mareinon át s az Obergurk mellett a Laibach folyóhoz hasonló nagyságban napfényre jövő Gurk felső völgyétől az eredeténél s alsó folyásánál Horvátországhoz tartozó felső- és középfolyásában pedig Horvátországot Krajnától elválasztó Kulpa folyóig húzódva, a tartomány főhegygerincze két lényegesen különböző részre osztja, az Alsó-Krajnai vidéket: a keletire, melyet nyugat felől keletre húzódva számos, gyakran igen kellemes hosszanti és harántvölgyek szakítanak át, s melynek a kőszén- és triaszkorszakhoz tartozó rétegei erdős és szőlővel borított dombjaival és hegyeivel az Alpesek elővidékét képviselik; továbbá a nyugatira, melynek krétakorszaki rétegei, szakadékai és üstjei már a szomszédos Belső-Krajnai vidék karsztjellegét mutatják.
A Laibachtól az Uskok-hegységig s a Gurk felső részétől a Száváig terjedő Alsó-Krajnai talaj természetszerűleg öt csoportra osztható, melyeket hegyrajzilag a Littai-i hegyek, a Treffeni és Nassenfussi magaslatok, az Uskok-hegység és a möttling-Černembli lejtők jellemeznek. Alsó-Krajna ezen öt részlete közűl az elsőn a Littai-i hegek vonúlnak el, melyek a Száva jobb partján csaknem egyközűleg futó, de egymástól sokszor elhajló hegylánczokban terjednek szét. A két hegyláncz éjszakibb ága a Laibach mellett 793 méter magasságban levő Jančbergtől a Trifaillal szemben fekvő 674 méter Dobouz egyházközségig terjed, mely utóbbinak előhegyein a Mitale vízesés ömlik regényesen a mélységbe s legnagyobb emelkedése Dobouztól délre az 1.219 méter magas Kumberg, mely nemcsak ezen hegyláncznak, de általában Alsó-Krajna hegyeinek legmagasabb csúcsa; a Littai-i hegyek déli láncza az 581 méter magas St.-Mareintól éjszakra fekvő Movniktól az 536 méter magas Wetternichig terjed éjszaknyugatra Savenstein mellett a Szávánál, mely Stiria határánál (Trifail vasúti állomásnál) délkeletre fordúl s 64 kilométer hosszúságban Krajna és Stiria, további 5 kilométernyire pedig Krajna és Horvátország határvonalát alkotja mindinkább szélesedő partlapálylyal.
A Littai-i hegyláncz vidékén azon az országúton, a mely Littai déli vasúti állomást Alsó-Krajna főhelyével, Rudolfswerth várossal, összeköti, fekszik a Krajnában nevezetes Wagensberg község (429 méter) a hasonnevű, jelenleg Windischgrätz herczeg tulajdonát képező Wagensberg várral, a sokat emlegetett krajnai történetíró, Valvasor Weichard János báró, egykori tuskulanumával, honnan messze kilátás nyílik az alatta fekvő kisebb-nagyobb községekkel, templomokkal, várakkal és kastélyokkal élénkített vidékre. Wagensbergnek az említett tudós tulajdonostól sajátkezűleg készített vázlata után áttekintőleg rajzolt s „Krajna herczegség büszkesége” czímű munkájában látható képe tanúsítja, mily nagy gyönyörűsége telt egykor a bárónak abban a kilátásban, mely különösen várának éjszaki és éjszaknyugati ablakaiból tárúlt elé s egész a Steini Alpesekig, Watsch vidékére és a 840 méter magas Heiligenberg-ig terjed, míg lenn a völgyben többek közt első sorban a kedves Littai város, a gyönyörű Grünhof kastély nevű úrilak és az erdő sűrűjébe rejtett Schwarzenbach láthatók. A Littai-i hegyláncz vidékén van továbbá Alsó-Krajna egyik legszebb harántvölgye, a Freistritz öntözte, rendkivűl kellemes St.-Ruprecht-völgy, mely később délkeleti irányban a szélesebb Neuring-völgygyel egyesűl.
A Treffeni magaslatok, melyek a Kulova Sela csúcsban 597 méter magasságra emelkednek, egy részt a Gurk folyó és Themeniz-patak, más részt Weixelburg és Rudolfswerth városok között feküsznek. A nagyon változatos tájon kellemes völgyek, vidám rétek, erdők, szőlők, gyümölcsösök váltják föl egymást, a Gurkban és annak mellékpatakjaiban pedig találhatók a világvárosi étkező helyek étlapjain első helyen állott, jelenleg, fájdalom, elzavart gurki rákok.
Weixelburg városkának alapítása „Krajna atyja” III. Frigyes által (1478), ki az ozmánok pusztításai ellenében létesített erődrendszert épen ez által fejezte be, az alsókrajnai földet századokon át vérrel áztatott török küzdelmek legforróbb napjaira emlékeztet. Más részt a Weixelburgtól keletre fekvő s a később említendő Landstrasshoz hasonlóan, már csak mint állami erdőuradalom jelentékeny egykori cziszterczi Sittlich olyan egyházi alapítvány, melynek birtokai lassanként az egész tartományra elterjedtek.
Heiligenberg.
Zoff Alfrédtól
Siessünk le Felső-Gurktól a Gurk folyó mentén s még mindig a Treffeni magaslatok vidékén egész sor mívelt vidék tárúl elénk, a monarchia egyik legrégibb nemesi családjának, az Auersperg herczegek uradalmának előrésze. Látjuk a meredek sziklán épűlt Seisenberg várat, továbbá a Hof nevű kohót és Krajna legszebb várát, a legbujább zöldben épűlt, kertek- és erdőktől körűlvett Ainöd-öt. Tovább menve a Gurk folyó éjszakkeleti hajlása mellett elérünk Rudolfswerth csinos városba, mely egy köröskörűl magas, termékeny domboktól kerített, a kanyargó Gurktól félszigetszerűleg alakított mérsékelt emelkedésen terraszszerűleg épűlt. Ezt a várost, mely Alsó-Krajna főhelye, IV. Rudolf herczeg 1365-ben Rudolfswerth névvel alapította, később egy nagy tűzvész után újból fölépülvén, Neustadtl nevet kapott, míg végre 1865-ben, alapításának 500 éves ünnepe alkalmával, ismét visszanyerte régi híres nevét. A török korszakban ez a város mindig erős várad és a határcsapatok főtanyája volt, egyúttal azonban az alvidék értelmiségének középpontja úgy, hogy derék honfiak szülővárosává is lehetett.
A Nassenfussi magaslatok, a Themeniz és a Száva, továbbá a Neuring és Gurk között, déli lejtőikkel az alsó Gurk széles medrét kerítik és a jobb parton az Uskok-hegység aljai közelednek hozzájok. E síkság területén rendkivűl termékeny földön az éjszaki hegyaljnál láthatjuk a helyi történetben többszörösen nevezetes Arch várát, attól éjszakkeletre pedig az itt már szélessé lett és a horvát síkság felé siető Száva mellett Gurkfeld gyorsan emelkedő városkát s ettől délre Haselbachot Thurnamhart várral, majd Dernowo-t, a rómaiak Neviodunumát, mely még sok régészeti leletet igér. A Gurk déli partjától délre látjuk a Gurktól tekervényes kanyarúlatokban átszelt termékeny völgy kezdetét, melylyel St.-Bartelmä völgye egyesűl. A Gurk mentén haladva Landstrass, Heiligenkreuz és Toplice után egy, már a középkorban ismert, 36 Celsiusi fokú meleg forráshoz érünk, abba a Gurk és Száva által alkotott gyönyörű völgyzugba, melylyel szemben a Száván túl stájer földön a kies Rann emelkedik.
Alsó-Krajna negyedik, illetőleg ötödik részét alkotja a Gurk jobb partján a tartomány éjszakkeleti részén alig 130 méter magas síkságból kiemelkedő, de 630–790 méter magas gerinczével pompás látványt nyújtó sűrű erdős uskok-hegyláncz, melytől délre a 380 méterről 150 méternyire hanyatló s a Kulpa folyóig Horvátország felé természetes határúl szolgáló Möttlingi és Černembli vidék terűl el, a mely kréta alakzatával részben már a Karszt zord jellegéhez hasonlít. Az Uskok-hegység legéjszakkeletibb vidékén Munkendorf falu alatt ömlik a Gurk folyó a Szávába, melynek Horvátország felé menő további folyásánál láthatjuk a jobb parton épen a horvát határ mellett a szép Mokritz várat. Az Uskok-hegy vidékén délnyugati irányban áthatolva az 1.181 méter magas Gorianc éjszaknyugati lejtője és a távolabb délkelet felé eső előhegyek mellett haladunk át képzeletben az alsókrajnai bortermelés Eldoradójába, a semiči szőlőhegyek közé s azután a Möttlingi és Černembli vidékre, melyet fölszínének kiváló fehérsége miatt „Fehér Krajná”-nak neveznek s a hol ezen országrész őskrajnai szokásai és az eredeti nemzeti viseletek még lehetőleg tisztán és hamisítatlanúl maradtak fenn. A mint most látjuk Möttling város és vár vidám képét, hol a pompás bort adó magaslatoktól körűlvett kitűnően mívelt síkságon buján nő a nyári termés, aligha sejthetjük többé, mily rettenetes harczi jelenetek folytak itt le három századdal ezelőtt.
A kanyarúlatnál, melyet Černembl várostól délkeletre Adleschitz fölött a Kulpa tesz, van Freithurn vára, az a hely, a honnan a híres krajnai hős és államférfi, báró Auersperg Herbard (VIII-ik) a végső kétségbeesett csatára vonúlt ki a „kereszténység halálos ellensége”, a török ellen, és a melynek jól körűlbástyázott udvarába már csak lefejezett tetemét lehetett visszavinni. Černembltől délre a Kulpa felé van Bojanze falu, melynek lakói különösen csínos viseletükkel tűnnek föl, hasonlóan a még távolabb délre, épen a Kulpa mellett köves magaslaton fekvő Weiniz lakóihoz; e Weiniz határában olyan szőlőhegyek vannak, melyekből, mint már a XVII. század krónikása állítja, „valóban pompás bor kapható”.
A Laibachtól délkeletre a laibachi láp keleti részén Gottschee irányában menő országút Alsó-Krajnának arra a vidékére vezet, mely a Karszt-hegység legéjszakibb részéhez tartozik, de mindenesetre a legtermékenyebb s vízbeli szegénysége mellett is gazdag erdőségtől borított fensíkjai is vannak. Ennek a vidéknek a kezdetén emelkedik az 1.056 méter magas Mokric az Auersperg várnál, az Auersperg nemesek, bárók, grófok és herczegek Krajnában közel egy évezred óta hatalmas nemzetsége ősi váránál, melynek egyenetlen várudvara és hatalmas körbástyája még most is tanúsítja régi várkastélyszerű jelentőségét.
Reifnitz tágas, szaggatott fensíkját Reifnitz és Laschitz völgyei határolják, továbbá az 1.120 méternyire emelkedő Ostri vrh; a reifnitzi vidék útjain különösen föltűnik a sok, sajátságos háti terhet hordó rostakereskedő, egy ősrégi s biztató jövő elé néző faiparág munkásai.
Krajnának az adelsbergi barlangok stalaktit- és stalagmit-képződményeinek mesés pompájáról világhírűvé lett részlete, a belső-krajnai vidék, az összes Karszt-fensík legéjszakibb része, a par excellence Krajnai Karszt, a Planina és Zirknitz völgyei, továbbá a Wippach és Reka folyók között terűl el. Éjszaknyugatról a Birnbaumerwalddal, a görzi Ternovani erdő keleti folytatásával, találkozunk, melynek legmagasabb csúcsait az 1.300 méternyi Nanos és az 1.315 méter magas Suhi vrh jelzi; ezektől délkeleti irányban a Poiki fensík terűl, mely legmagasabb csúcsát ismét az éjszakkeletre fekvő 1.270 méternyi Velki Javornikban éri el; ettől délkeletre terűl a Laser Schneeberg fensíkja, mely az 1.796 méter magas Schneekoppeig emelkedik. A Birnbaumerwaldhoz csatlakozik éjszaki irányban a Bischoflacki és Billichgrazi hegyekkel Laibachtól nyugatra összefüggésben álló, nagyobb részt erdős, de részben már karsztjellegű Idriai hegyvidék.
A krajnai Karszt-vidék legérdekesebb részét, mint már említettük, a föld alatti üregek teszik, azok a szanaszét ágazó barlangok és odúk, melyek kevéssel ezelőtt regeszerű labyrinthusok voltak, a hova csak korunk természetkutatása vitte be az ismeret villamos fényét. A krajnai Karsztnak főkép délre menő része szakadékok, tölcsérek, gödrök (dolinák) jellemző sokaságától „himlőforradásos” alakú, vagy, mint mások képletesen mondják, „megkövűlt tengerszín”, az éjszaki rész azonban különös életet nyer a von Adelsberg oder an der Poik nevű, továbbá a zirknitzi és planinai medenczék által, a hol még némi mívelhető föld is van. A természet barátja nagy gyönyörűséget találhat itt a szeme előtt föltárúló képek ellentéteiben. A kőpuszták vagy tulajdonképeni dolinák csoportjai, a zord barlangszádák és szakadékok, a tavak, folyók és patakok hirtelen eltűnése s újból napfényre jutása, a sajátságos növény- és állatvilág, és mindezek mellett csodálatos gazdag tenyészetű, messze terjedő erdőségek tűnnek szeme elé, különösen tölgy- és bükkfaerdők (valódi őserdők) délkelet felé húzódó, medvéket és farkasokat rejtő folytatásaikkal.
Az Adelsbergi vagy Poik melletti medenczében a folyó bal partján egy magaslaton teljesen elzárt területen van a lipizzai cs. és kir. udvari ménes fióktelepe, Prestranek, gazdag ligetalakú erdőültetvényekkel: fürtös tölgyek, fenyők, vörösfenyők, nyirfák, továbbá jávorfák, kőrisfák, szilfák, hársfák és ákáczok, melyek az új ültetvényekben már szépen serdűlt ligetekké nőttek, – s ezenkivűl az összes területnek körűlbelűl egy harmadában rétségek, melyek fekvésük szerint évenként egyszer vagy kétszer kaszáltatnak és a legjobb édes szénát adják. A prestraneki várudvartól a Poik felé mélyedő területet, mely pár évtizeddel ezelőtt még kopár sziklatalaj volt, faiskolán kivűl kitűnő gyümölcsössel ellátott park díszíti. A főépület előtt levő fensíkon vannak a csikóistállók 190 lóra, egy-egy „nyargaló tér”-rel. A karszti udvari ménes nagy kiterjedését jelölve Prestranektől keletre egy órányira vannak Wille és Počka szomszédos, cs. és kir. méneslegelő havasok. A Karszt-oázis teljes költészetét élvezheti az útas, ha Prestranek vasúti állomástól Scheje (Žeje) falu fölött lassanként fölhaladva, csakhamar teljes természeti magányban találja magát. Egymás után emelkedő alpesi kúpok, melyeket éjszakkeletről a Javornik, keletről a Trojica és a Debela gora, délkeletről más előhegyek zárnak be, s melyek fölött a zord telek után még májusban is hódol csillámló Schneeberg megkapóan emelkedik, kerítik be félköralakúlag ezt a pompás idylli Karszt-havasi vidéket, melyben a rétek és erdők sajátságos világos buja zöldje erős világítás alkalmával igen hatásos ellentétben áll a szétszórt erdőségek mély sötétségével.
A Wille és Počka nevű két Alpest csaknem egész kiterjedésében legelőnek használják, de csak a Wille-Alpesen van méntelep, mely mind a két hegyet használja s több, mint száz darab két- és hároméves csikóból áll. Ezek a szép, fiatal, élénk állatok bogárszínűek és almásszürkék, barnák és tarkák minden árnyalatban, vegyesen kerűlnek ki a legelőre, a legváltozatosabb életet varázsolják a mély csendű vidékre, életet, melyet tollal leírni alig lehet, de a mely nemcsak a lóismerőt és ügybarátot, hanem még a lótenyésztésben járatlan embert is nagy örömre hangolja. A Wille-Alpestől déli irányban van a turistáktól még föl nem fedezett petelinei bájos tómedencze, mely a zirknitzihez hasonlóan időközönként telik meg és apad el, s a melynek tiszta szép víztükrén olykor vadrucza is látható, s némely más vízimadár is állomást tart vándorlása közben.
A krajnai vagy laasi Schneeberg, melyet előbb a Wille Alpeshez vezető úton mint a karszt-alpesi kép délkeleti határát láttunk, s melyet ott a környéken Schneekoppe név alatt is ismernek, ma már a turistáknak is kedvelt helye, mint kies fekvésű messzelátó pont, mert, bár aránylag alacsony, kedvező helyzeténél fogva s mivel egészen magányosan álló csúcsa több mérföldnyi kerületben minden más hegy fölé emelkedik, mint „valóságos felhőhasgató”, a mint már Valvasor is nevezi, rendkivűl pompás messzelátást ad. Áttekinthetjük innen éjszakról a Juli Alpesek főgerinczét, a Karavankák hegylánczát és a mély nyergű Sann-völgyi Alpeseket, nyugat felé a velenczei Alpeseken túl elláthatunk a déltiroli havasok dolomitjáig, dél felé pedig, mint „pičce de résistance”, csodálatos pompájában domború térkép gyanánt tűnik föl a trieszti öböl, majd a Quarnero, az Abbazia körűl levő „magyar Riviera”, valamint délkeletre a sok apró sziget és csatorna.
A Schneeberg határa nyugat felől a pompás Reka-völgy, a Reka jobb partján fekvő csinos, inkább városias kinézésű Dornegg falu és az attól délre fekvő, malmokban gazdag Illir Feistritz, mely csinos községben egy függőleges szikla alatt jól ápolt kertben vidáman tör ki a tiszta vizű, de rövid folyása után a Rekába ömlő Feistritz (Bistrica) patak. Éjszak felé a Schneeberg a Bička gora-n (1.238 méter) és a Stanovnik-on (985 méter) át egy hegylánczot bocsát ki Velki Javornikig, a hol a karszti parasztnak téli bundát adó s Valvasor állítása szerint az ördögtől legelőre hajtott „Billich” tanyázik; azután az Adelsberg mellett levő kisebb magaslatokba olvad át, de azokon túl ismét fölmagaslik a Nanos hegyben és Birnbaumerwaldban. Keletre és délre dombsorok vonúlnak el az egykori katonai határőrvidék felé és a Schneeberg fensíkját összekötik a horvát Karszt fensíkjával.
Az Adelsbergi medenczének különössége Adelsbergben egy valódi svájczi fogadó krajnai földön, melyet az építő (maga is svájczi) helyes tapintattal Adelsberg legszebb pontján, a piacz délnyugati oldalán levő fensíkon úgy emelt, hogy belőle egyenesen a barlanghegy szádájára láthatni, hol abba a zúgó Poik épen beleömlik. A minden oldalról nyílt ablakokból körkilátásunk van a krajnai Karsztvidék minden sajátságára, a legőseredetibb kopárságtól minden mívelési fokig, továbbá a koronkénti barlanglátogatókon kivűl is évről-évre szaporodó lakosságú Adelsbergre, mely ma főállomás a tartomány bármely részébe teendő kirándúlásra.
És ebből a körképből, melyet erdős és kopasz, magasabb és alacsonyabb hegylánczok, merész alkotású, a viharos bóra ellenében itt-ott kőfallal védett vasúti kanyarúlatok, kies fekvésű falvak, fehér kápolnák jellemeznek s melyet alant szántóföldek és üdezöld rétek szeldelnek át, emelkedik nyugat felé a szélesen elhúzódó, keletre meredeken hanyatló Nanos, az adriai tenger hajósainak természetes kő világító tornya, melynek felhőkkel borított, vagy tiszta képe időjóslónak tartatik. A Nanos, a nagy Birnbaumerwald legdélibb őrcsúcsa, a mons regius, melyről Alboin király, a longobardok vezére, a nyugatra fekvő olasz földet szemlélte, nagy részt erdős fensík alúl termékeny horpadásokkal s egyik zugában Luegg barlangvárral; mint messzelátó pont teljesen átmenet nélkűli ellentétet mutat az éjszaki és déli tájak között.
Amott délen látjuk föl-fölcsillanó hullámaival a kék Adriát, Olaszország csalogató partjait és ködös távolban a „Bella Venezia”-t; itt éjszak felé a Karsztnak a Birnbaumerwald barátságtalan magaslatai által határolt képét, míg a délkelet felé emelkedő Schneeberg merev zord jellege mellett is megint a tenger képét költi föl a szemlélőben, nyugatra pedig a derűlt görczi területre nyúló Wippachi vidék ragadja meg a figyelmet vidám mosolygásával. A belső-krajnai Karszt éjszakkeleti részében húzódnak el éjszaknyugati irányban a Laasi-völgy, majd Zirknitz és Planina medenczéi. A három völgy közűl, melyeket földalatti vízfolyások kötnek össze egymással, századok óta legismertebb a Zirknitzi-völgy a Velki Jávornik alján elterűlő s időközi elapadás és dagály „tüneményé”-ről híres Zirknitzi-tóval, melyet Torquato Tassotól kezdve sok nemzet költője megénekelt, hirdetve azt a józan észlelet mellett, különösen az „aratás”-t illetőleg, természetesen nagyon prózaivá vált csodát, hogy „ennek a tónak a medrében egyazon évben halászni, vadászni és aratni is lehet”. Az aratás a tulajdonképi tófenéken csak arra szorítkozik, hogy a tó vizének eltűnése után ott maradt kákát lekaszálják; legfölebb néha, midőn a tó medre egészen kiszárad, aratnak takarmányfüvet is. A XVIII. században a freudenthali karthauzi barátok által még jövedelmezőleg űzött halászat ma már nagyon hanyatlott s a mi a vadászatot illeti, csakis a vízi madarak vadászata érdemes az említésre, de ezek közt aztán előfordúlnak itt mindennemű európai gázló és úszó madarak, még a kormoránok, hattyúk, sőt az íbiszek s búvárok is.
A Wippachi-völgy.
Zoff Alfrédtól
A Selzachi és Pöllandi Zeiertől és a Gradašcatól délre terűlő Bischoflacki hegyekkel összefüggésben vannak az Idriai hegyek, a hova a Bischoflacki vidékről először a gyümölcsben dús Pöllandi-völgyön át, melyben a szorgalmas földmívesek lakásai a gyümölcsfák mélyen lenyúló ágai közűl, vagy a csekély magasságban fekvő, fehéren csillámló kápolnák köré csoportosúlva tűnnek föl, s azután tovább, a Pöllandi Zeier felső folyása mentén a Sairachi-völgyön át jutunk. Fölmászva a csúcsokra, az 1.009 méter magas Prapretni brdo déli lejtőjén vezetett, meredek falakra és szurdokokra néző országúton először Alsó-Idriába s onnan magába a bányavárosba jutunk. A cs. kir. kénesőbányát és Idria (Oberidria) városát más oldalról a Belső-Krajnában levő loiči fensíkról egy pompás erdőségeken keresztűl kitűnően épített, az idriai bányatermékek szállítására szolgáló s a jelentékeny magaslatokról szelíden ereszkedő országúton érjük el. A külső képében a lakosok évszázados komoly munkájának jellegét mutató s mindamellett barátságos Idria bányaváros hasonnevű folyó mellett fekszik egy kis völgyüstben.
Präwaldtól a Nanos délnyugati lejtőjén Görcz irányában terűl el egy mélyedés, melyet lassanként tágúló meredek falak alkotnak s mely később a Wippachi-völgybe torkollik, melyből azonban csak a első rész tartozik Krajnához. A már délies légkörű, gyümölcsben gazdag Wippachi-völgy, Präwald és Senosetsch nyílásaiból nézve, a hátúl fekvő vad Karszt-vidékkel ellentétben, „Krajna paradicsoma” hizelgő nevet is visel. A meddig ellátunk, pompás élet és a természetnek még a harasztokban is pazarkodó tenyészete tűnik elénk, mint sehol másutt ebben a sokféle szépségű Krajnában, s mindezzel összhangzatos az itteni embereknek délies vidám kedélye.
Möttling város és kastély.
Sturm Józseftől
Nagy sziklahíd.
Zoff Alfrédtól
