A román és a csúcsíves építés kora. Petschnig Jánostól, fordította Pasteiner Gyula
A román és a csúcsíves építés kora.
Petschnig Jánostól, fordította Pasteiner Gyula
Petschnig Jánostól, fordította Pasteiner Gyula
A középkori építőművészet, mint nyugaton általában, úgy Stiriában is az egyházból indúlt ki. Abban az időben, mikor a kereszténység itt terjedni kezdett, Aquileja, mint a Noricumba vezető útak góczpontja, döntő hatással lehetett az egyházi építményekre, miután közép Noricumnak és felső Pannoniának valamennyi püspöke az aquilejai patriarkha joghatósága alá tartozott. Nagy Károly 811-ben Stiriát egészen a Dráváig a salzburgi püspökséghez csatolta. Ezután építették a benczés és cziszterczita szerzetesek templomaikat és kolostoraikat, melyek a művészetek békés hajlékaivá fejlődtek. Ámbár az egyháztörténet a korábbi századokban is nem egy templomról tesz említést, a most fennálló emlékeknek egyike sem épűlt korábban a XII. századnál.
Az 1074-ben alapított admonti kolostortemplom egészen elpusztúlt, az 1121-ben fölszentelt és 1286-ban újra épített templomnak pedig csak két részlete, egy kapu és egy faragott oroszlány maradt fenn maig.
A román építés korából legjelentékenyebb emlék a seckaui apátság temploma, melynek alapítását 1142-re teszik. Komoly, nehézkes építmény s habár később egygyel-mással megtoldották, mégis megőrizte eredeti mivoltát és hatalmas hatást tesz a szemlélőre. Oszlopos bazilika ez, egykor lapos mennyezetű középhajója magas, oldalhajói és három apsisa alacsonyak. Nyugati homlokzatán nyílik az oszlopocskákkal díszített, gazdag tagozatú kapu. Ez elé vagy még a templom építése közben, vagy mindjárt az után pompás előcsarnokot építettek, melynek két oldalán egy-egy torony emelkedett. Úgy látszik, nem egészen alaptalan az a föltevés, hogy ez utóbbi részlet akkor épűlt, midőn a templom püspöki székesegyházzá lett. A seckaui püspökséget II. Eberhard salzburgi érsek alapította Dicső Lipót, Ausztria és Stiria herczege alatt. A tornyokat a múlt század végén művészietlen tagozattal és hagymaalakú nem szép födéllel elcsúfították; egyébként a tornyok sohasem voltak a templom homlokzatával benső kapcsolatban úgy, hogy az építmény eredeti mivoltában érintetlen maradt, midőn az éjszaki torony 1886 május 26-ikán bedűlt és utána a szintén omlatag déli tornyot is lebontották. Csakis az élőcsarnok beszakadt boltozata szorúl javításra. Az előcsarnokba kilencz, innét pedig a kapun belűl három lefelé menő lépcsőn jutunk a templomba. A főhajóból a mellékhajókba nyíló húsz boltív pompás látvány. A fölfelé vékonyodó oszloptörzset: szilárdak, a koczkaalakú egyszerű oszlopfőket változatos részletek élénkítik. Az oszlopsor két helyütt szakad meg, először megszakítja a hosszú hajónak körűlbelűl a közepén egy-egy pillér, melyeknek oldalán két-két féloszloptörzs emelkedik ki, másodszor még hatásosabban épen a szentély előtt egy-egy négyszögű pillér, melyek mindegyikének oldalán féloszloptörzsek vannak, a középhajóba szolgáló féltörzsek pedig magasra fölnyúlnak, a mi arra mutat, hogy eredetileg ezek tartották a diadalívnek nevezett hevederívet, mely a középhajót a szentélytől elválasztá. A mellékhajókba nyíló boltíveket keretképen függőleges és vízirányos tagozatú szalagok díszítik. A XV. század vége felé az egész középhajót a szentélyzárásig egyszerű vállköveken nyugvó hálós boltozattal födték be. Úgy látszik, hogy az oldalhajók mennyezetét is ugyanekkor alakították át keresztboltozatúvá, melynek gerinczei gyenge gyámköveken nyugszanak és élesen metsződnek egymásba. A templom éjszaki oldalához csúcsíves kis toldalék, az úgy nevezett püspökkápolna van építve, melyben számos apát síremléke látható. A XVI. század végén az éjszaki oldalhajónak keleti, tehát az apsis felé eső két utolsó jármában II. Károly Stiria herczege és családja számára pompás sírkápolnát emeltek, melynek márványból, bronzból és stuccóból készített dúsgazdag díszítménye nagyon is elüt a szerény környezettől. A templom külsején a nyugati homlokzat szenvedett legkevesebb változást. Egyedűli dísze a középhajónak és az apsisoknak a főpárkány alatt húzódó fogrovat és félköríves öv. Az ablakokat fölváltva pálczatagozatok, vagy egyszerű élek díszítik.
A seckaui apátsági templom.
Luntz Viktortól
A román művészet e legnagyobbszerű alkotásán kivűl van még számos kisebb épület, melyeken a későbbi időkben tett átalakítások mellett is föl lehet ismerni az eredeti elrendezést. Ilyen a Judenburg melletti Pöls plébánia temploma, mely háromhajójú oszlopos bazilika. Csakis a négyzet pilléreinek van tagozott lábuk és gerincztartó párkányuk, míg az oldalhajóba nyíló egyszerű boltíveket tartó pillérekről egyik is, másik is hiányzik. A négyzet fölött magas torony emelkedik. A XV. században a középhajó mennyezetét csúcsíves keresztboltozatúvá alakították át és a félkörív alakú szentélyzárás helyébe félnyolczszögű szentélyzárást építettek, melyhez dél felől egy kis kápolna támaszkodik. E templom előljáróinak sorában találjuk Lichtenstein Hartnidot, a sokszor említett Ulrik fivérét. A purggi plébániatemplom noha szintén bazilikaszerű, és három hajós, mégis más jellegű, a mennyiben a torony a középhajó nyugati oldalába van építve. Úgy látszik, ezt a román korszak vége felé építették, mert a toronyban az egyszerű félkörívű kapu mögött a boltozat tompa csúcsívű, élesre faragott nyers gerinczekkel. A félkör alakú eredeti oldalapsisok még megvannak, a középapsis helyén azonban félnyolczszögű zárású szentély áll. Ugyanekkor épűlt a középhajó hálós boltozata is. Az 1130-ban fölszentelt régi templom idővel kiváló jelentőségre juthatott, mert plébánosai közt 1369-ben Schawnberch Rudolf gróf nevű strassburgi kanonok, 1381-ben pedig Hohenzolz nevű gróf említtetik. A Köflach melletti Piber plébániatemplomát, mely kisebb terjedelmű, egy 1066-dik évi oklevél már említi. A mostani épület a XIII. század második feléből való és hű képét nyújtja a románkori falusi templomnak úgy elrendezés, mint művészi kivitel tekintetében. Az egyszerű hosszúkás négyszögű hajó és a félkörű apsis között a hajó tengelyének irányában boltíves nyílású vastag falakon emelkedik a négyszögű alaprajzú és a templom födelénél jóval magasabb torony, mely egyszersmind harangláb. Az apsisnak félköríves és mély három ablaka van, párkánya alatt fűrészfogak sora és félköríves öv szolgál díszűl. Az apsis hegyes kúp alakú födele a torony falához símúl és e különben egyszerű épületnek festői hatást kölcsönöz. A hajónak egykori lapos mennyezetét csúcsíves hálós boltozat váltotta föl, éjszaki oldalához pedig sokszögű szentélyzárású kis kápolnát építettek. A boltozat egyik zárókövén a Kainach nemzetség czímere látható; oklevelek bizonyítják, hogy e nemzetség már 1138-ban viselte a Dominus előnevet. 1138-ban Kainach Konrád volt Piberben plébános, valószínű, hogy ő építette a kápolnát.
Ugyanabból az időből való számos templom csekély eltérésekkel egészen hasonló elrendezésű; esetleg a szentély négyzete fölé nem építettek tornyot; vagy az apsist sokszögű szentélyzárással váltották föl. Fölemlítjük példáúl: a Knittelfeld melletti St.-Johann templomot, Dietmansdorfot a Palten-völgyben, Margarethent Knittelfeld és Mareint Neumarkt mellett, az obdachi plébániatemplomot, Gallt, továbbá a fahnsdorfi, weisskircheni, georgeni, saalai, niederwölzi templomokat; az oberwölzi plébániatemplomot, a weitzi, schwanbergi, scheiflingi, rachaui tábori templomokat, a purggi kalváriahegyi templomot, melyen még vannak románkori falfestmények, végül a Leibnitz melletti Haimschuh helység templomát, a teufenbachi plébániatemplomot és a Pax kastély romjai melletti templomocskát.
A városi plébániatemplom Murauban.
Luntz Viktortól
Az építés átmeneti korának legjobb képviselője a falusi templomocska, mely hajdan Seitz karthauzi kolostor kórházához tartozott. Most a Gobonitzba vezető országút melletti Spitalitsch község plébániatemploma. Észrevehető, hogy építési rendszerét megváltoztatták, a mennyiben a boltozat tartására gyenge falait kivűlről a sarkokhoz épített támasztó pillérekkel erősítették meg. A hosszúhajó boltozatát hevederív osztja két mezőre, apsis helyett négyszögű szentélyzárása van; a diadalív és a szentély boltozatának gerinczei oszlopocskákon nyugosznak, az oszlopfők levéldíszűek, az oszloptörzseket pedig gyűrűk tagozzák. A szentély egyik oldalfalában a közepére állított oszlopocska által két részre osztott nyomott csúcsívű fülke van.
Említésre méltók még a román kor ama sajátos építményei, a kerek alaprajzú sírkápolnák (csontházak), melyek szép számmal vannak Stiriában. A tagozat gazdagságánál és csínjánál fogva a hartbergi sírkápolna a legkiválóbb valamennyi között. Utána következnek: a St.-Lambrechtben, Köplachban, a Gamlitzban, a Neumarkt melletti Mareinban, a Murau fölötti St.-Georgenben, a Morva melletti Bruckban, végűl Pölsben és Jahringban levő sírkápolnák. – A román korból nincs említésre méltó világi épület; a kastélyok romjai között láthatni itt-ott egy-egy ajtót vagy ablakot, így példáúl Frauenburgban Unzmark mellett, Hohenwangban a Mürz völgyben, Thalberg kastélyban, Reichenburgban a Száva mellett, vagy egyéb részleteket, oszlopokat, oszlopfőket, vagy faragványokat példáúl Gráczban is egyik-másik házon, de már ezek sem eredeti helyeiken vannak.
Mária Strassengel búcsújáró templom.
Luntz Viktortól
Lassankint bekövetkezett az idő, midőn világiak gyakorolták az építő művészetet. Az építő-műhelyek voltak a középpontok, hol a mesterek magukat kiképezték és aztán az építés új rendszerét, annak sajátos szerkezetét széles körben elterjesztették. A bécsi építő-műhelynek természetes hatása volt az osztrák tartományokra és kivált Stiriára. A fejedelmek, mint Rudolf, Ottó, Ernő, különösen pedig III. Frigyes császár, ki udvarával többször tartózkodott Gráczban, fölébresztették és előmozdították a vallásos buzgalmú építkezést. Legrégibb korú csúcsíves alkotásnak tekintik a muraui plébániatemplomot. A Mura folyó partja fokozatosan emelkedik; zöld hegyoldalból emelkednek ki a házak és fölöttük festőien jelenik meg az egyszerű, szigorúan szerkesztett és érthető formákban épített templom. Elrendezése keresztalakú; a hosszú- és a kereszthajó, valamint a szentély födele egyenlő magas, a négyzet fölött épűlt torony a hajók födelén túl nyolczszögűvé válik. Az alacsony oldalhajók falából kiszökő erős támokat és a középhajó falát támasztó ívek kötik össze, s a támok ekként állanak ellen a fő boltozat nyomásának. A kereszthajónak és a sokszögű szentélyzárásnak támjai a sugarak iránya szerint vannak elhelyezve. A középhajóból az oldalhajókba nyíló árkádok, valamint az ablakok is tompa csúcsívűek, a hosszúhajó pillérei nyolczszögűek, a négyzet pillérei éles tagozatúak, azonkivűl oldalaikhoz féloszloptörzsek illeszkednek, melyek a nagy hevederíveket tartják; a boltozat gerinczei pedig úgy a középhajóban, mint a szentélyben tagozatos gyámköveken nyugszanak. Okirat bizonysága szerint a templomot idősb Lichtenstein Ottó, Ulrik költő unokája építtette körűlbelűl 1296-tól 1304-ig. A főkapunak és az oldalhajók bejáratának előcsarnokai, valamint a kereszthajó elé épített két kis kápolna sokkal későbbi időből valók.
Ez épületen még észrevehető a régi bazilika elrendezése, ellenben a csúcsíves építés további fejlődése a csarnoktemplomokon mutatkozik. Stiria nagyobb templomainak javarésze ugyanis csarnoktemplom. Egyik legjellemzőbb alkotás a Mária Strassengel búcsújáró templom, mely egyszersmind valóságos remek minden részletének kidolgozása tekintetében. Oszlopkötegek, gazdag díszű oszlopfők, a falakon szintén lombbal és jelképes állatokkal díszített gyámkövek élénkítik, melyek a bár nem egyenlő széles, de egyenlő magas három hajó karcsú csúcsívben felszökő boltozatának gerinczeit tartják. Úgy a közép-, mint a két oldalhajónak félnyolczszögű zárású szentélye van. Karcsú és nemes alakítású geometriai díszítmény élénkíti az ablakokat, melyeken át bőséges világosság áramlik az épület szép belsejébe. A finom tagozatú nyugati kapu csúcsos ívmezejét az angyali üdvözlet domborművű ábrázolása foglalja el, az ívmező fölött pedig levelekkel és keresztvirágokkal díszített meredek oromfal és két karcsú tornyocska emelkedik. E fölött, gazdag geometriai díszítményű kerek ablak van. A déli hosszúoldal falán is van geometriai díszítményű két ablak, melyek azonban négyszögletesek és oldalaik ívalakúak. A déli oldalon van egy kapu is, s fölötte a két támpillért ív köti össze. Egészen sajátos az éjszaki oldalhajó szentélyzárása fölé épített nyolczszögű torony, melynek áttört kő sisakja van, fölső emeletének ablakai fölött oromfalak emelkednek, ezek között oszlopocskákon angyalok állanak, alsó emeleteit vak geometriai díszítmények, félköríves és csúcsíves övek és czímerek díszítik. Az egész egyaránt szellemes és kecses alakítású. A templom Hartwig apát alatt 1331-től 1355-ig épűlt, 1788-ban szerencsés körűlmények óvták meg attól, hogy lebontsák, nagyon megrongált állapotban volt, midőn 1868-tól 1876-ig alaposan kijavították.
A neubergi kolostortemplom még következetesebb rendszerű csarnoktemplom. Alaprajza kilencz járomra osztott egyszerű négyszög. Belseje a tulajdonképeni szentély hiánya daczára kitűnő hatású, a mit a merészen felszökő pillérek, a gazdag geometriai díszű ablakok és a szép arányok idéznek elő. Déli oldalán áll a kolostor, melynek pompás keresztfolyosója, hatszögű kápolnaalakú kútépülete, káptalanterme, ebédlője és egyéb helyiségei vannak. Nyílt lépcső vezet a káptalanterem alatti sírboltba, melyben az 1339-ben elhalt Ottó herczeg, a kolostor alapítója, s ő nála korábban elhalt két neje és két fia van eltemetve. – Stiriában legnagyobb a St.-Lambrecht benczés apátsági templom, mely szintén csarnoktemplom. Oldalhajói féltizenkétszög alakjában folyosóként övezik a középhajót, a mi egészen sajátos alakzatot kölcsönöz a szentélynek. Huszonkét pillér választja el a hajókat. A nyolcz nyugati pillér tagozatos, s azonkivűl gerincztartói vannak, a többi pillér egyszerűen nyolczszögű. A templom 1320 és 1420 között épűlt, míg a nyugati homlokzat két hatalmas tornyának alapja talán a korábbi templom maradványa. A belsőnek összhatása habár kissé józan, mégis nagyszerűnek mondható. – A híres Mária-Czell búcsújáró templom némileg magasabb középhajójú csarnoktemplom volt. Azonban a csúcsíves épületből, melyet Nagy Lajos magyar király a XIV. század vége felé emelt, csakis a főhomlokzat középső tornya maradt meg. Ebbe gazdag tagozatú és faragványokkal díszített kapu nyílik. A torony felső emelete nyolczszögű és hegyes sisakfödele van. Belűl az öt első járom boltozatának körte alakúan tagozott gerinczei eredeti állapotukban vannak, minden egyebet teljesen megváltoztattak a XVII. századbeli átalakítások. – Mária-Neustift plébániatemploma nagyobb terjedelmű ugyan, de elrendezés tekintetében épen olyan, mint Mária Strassengel búcsújáró templom. A torony be van építve a nyugati homlokzatba, kiszökő erős támpillérei között nyílt előcsarnok van. A kapu két osztályú, szépen tagozott, az ívmezőben levő dombormű Mária halálát ábrázolja. A szentélyzárás külseje gazdag, az ablakokat szép geometriai díszítmények, a támpilléreket pedig tornyocskák élénkítik. Belűl a szentély falában bámulatos faragott művű fülkék vannak. A templom körűli térség egykor megerősített hely volt, a honnét pompás kilátás nyílik a síkságon túl messze egész a Bacher hegységig és a Gonobitz melletti Goráig.
Gráczban három csarnoktemplom van, mind a három a csúcsíves építés végső idejéből való. A Szent Egyedről nevezett székesegyház III. Frigyes császár alatt épűlt és 1456-ban fejeztetett be. Gazdag hálós boltozata nyolcz pilléren nyugszik, melyek sokszögűek és mindegyiken négy-négy gerincztartó tagozat van, a pillérfőknek nincs lombdíszítményük. A szentély hosszú, szintén hálós boltozatú, jóval keskenyebb a középhajónál, de öt lépcsővel magasabban fekszik. A templom külseje szerény, tornya nincsen; csakis a nyugati homlokzatnak czímerekkel díszített kapuján látunk némi gazdagságot. A kapu fölöttébb nyomott bolthajtásának úgy nevezett szamárhát alakja van. – A városi plébániatemplom eredetileg a Domonkos-rendé volt, 1512-től 1520-ig épűlt. Ez, valamint a Ferencz-rendiek korábbi eredetű temploma elrendezés és fölépítés tekintetében nagyon hasonlít a székesegyházhoz.
Itt említjük meg a Grácz melletti Fernitz helységnek aránylag kicsiny plébániatemplomát. Szentélyzárásának megoldása páratlan a maga nemében. A középhajó tengelyén álló pillér körűl félhatszögben fekszenek az oldalhajók, a miből ügyesen elrendezett háromszögű boltczikkelyek támadnak. A pillérek közűl hatnak négy-négy, másik kettőnek nyolcz-nyolcz, a középső hatszögű pillérnek pedig tizenkét gerincztartó tagozata van. A nyugati homlokzat előtt zömök torony áll, ennek alja hálós boltozatú előcsarnokká van alakítva. A csarnoktemplomokhoz kell még soroznunk az 1461 körűl épűlt Mária-Bärneck (Pernegg) búcsújáró templomot. A főhomlokzat két középső támpillérjét összekötő íven hosszúkás négyszögű, keresztben fekvő s kontyos tetővel födött, kis torony emelkedik; alatta nyílik a kapu, melyet vak geometriai díszítmény, gyámkövek, mennyezetek és tornyocskák díszítenek. – Ide tartozik a Murau fölötti St.-Georgen, mely 1480-ban épűlt. A templom elég nagy; a boltozat gerinczei közvetítés nélkűl a pillérek gerincztartó tagozataiból fejlődnek ki. A szentélyben a gerincztartó tagozatokon alakos gyámkövek és mennyezetek vannak. A sort a schladmingi plébániatemplom fejezi be, melynek oldalhajói tizenkétszögből vett ötszögben övezik a szentélyt. A nyugati homlokzaton álló toronyon még nyomai vannak az átmeneti építésnek, az épület egyébként egy fölirat tanúsága szerint 1532-ből való. – Három hajójúak a marburgi, pettaui, cillii, radkersburgi eredetileg román székesegyházak, most plébániatemplomok. A gössi apátsági templomot, mint a csúcsíves építés teljes hanyatlásának példáját említjük meg. A csigavonalban csavart pillérek, a szíjfonathoz hasonló hálós boltozat sovány bordái, a kapun a keresztbe fektetett pálczatagozatok mutatják, hogy milyen lejtőre jutott a középkori építés.
Részlet a gráczi székesegyház belsejéből.
Luntz Viktortól
Egészen sajátos elrendézésűek és Stiriában elég gyakoriak a kéthajójú templomok; úgy fölépítésük általán, mint részleteik sok eredetiséget mutatnak. Legkiválóbb köztük a Pöllau-hegyi plébániatemplom. A templommal egyenlő szélességű előcsarnok közepét a főhomlokzatba beépített torony foglalja el, a torony aljában nyílik a kapu, melyen a tagozatot mélyen bevájt közeit lombos fejű oszlopok és mennyezetek díszítik, a kapu fölött levelekkel díszített, kettős keresztvirággal végződő meredek oromfal emelkedik. Továbbá két sorban elrendezett vak geometriai díszítmények, fölöttük tornyocskák és oromfalak, a pilléreken sarokra állított karcsú tornyocskák emelik a homlokzat gazdag hatását. A csarnokot három pillér két hajóra, míg az egyenlő széles és félnyolczszögben zárt szentélyt négyzetesen elrendezett két-két pillér három hajóra osztja, s így a szentélyzárás ferde oldalainak megfelelő háromszögű boltczikkelyek támadnak. A templom belső berendezésének minden részlete kimunkálás tekintetében igen kiválónak mondható. – Épen olyan gazdag előállítású a Knittelfeld melletti Marein plébániatemploma. Mindjárt föltűnik, hogy külsején több a faragvány; mint kis templomokon szokott lenni. A támpillérekből a párkány fölött sarokra állított tornyocskák fejlődnek ki, a fő párkányt mindenféle állati alakok és torzfejek népesítik és messze kinyúlnak belőle a csatornavégek. Az éjszaki oldal hosszúkás négyszögű előcsarnokában a szeszélyes formáknak és ötletes szerkezeteknek oly pazar sokasága van, mint sehol egyebütt. Egészen hasonló a templom belseje is, a mi mellett, mint ritkaság, különös figyelemre méltók a boltsüvegeknek 1463-tól 1490-ig készűlt festményei. Ensthaler András 1480-ban elhalt seckaui prépost emelte ez épületet. Az előcsarnok egyik gyámkövén van kifaragva az építő mester képmása, s alatta egy szalagon ez áll: „niclas. v. admund. maist. d. Kirchen 1445.” – Ide sorozható még az oberwölzi kórházi templom, melynek hajói a telek kedvezőtlen volta következtében szabálytalanúl vannak elrendezve, a szentély azonban szabályosan csatlakozik hozzájuk; figyelemre méltók az egyaránt szabad fölfogású és gazdag alakítású részletek. Az épület alkotójáról annak mellszobra alatt ezt olvassuk:
Dies Gebäud kan ich Hans ⌧
Jertleben mit frumber Leibt hilff
Vollpracht – der – wer gar wohl geacht
geschehen nach Christi Gepurd. XIIII hundert
jar – darnach in dem XXX jar. Gott helf uns
an d – engel schar. – amen das werde war.
Jertleben mit frumber Leibt hilff
Vollpracht – der – wer gar wohl geacht
geschehen nach Christi Gepurd. XIIII hundert
jar – darnach in dem XXX jar. Gott helf uns
an d – engel schar. – amen das werde war.
A Jeiring melletti Szent-Osvald-templomnak négy középső pillérje van. A hálós és csillagboltozat, nemkülönben a liliomban végződő halhólyagos geometriai díszítmények a késő csúcsíves építésre vallanak. A Bruck melletti Szent-Ruprecht-templom szentélyét és három pillér által elválasztott két hajóját egy román korbeli torony maradványa köti össze; az éjszaki hajónak félnyolczszögű önálló szentélyzárása van. A schöderi és ranteni templomok úgy lettek kéthajóúakká, hogy az előbbinél a főhajó déli, az utóbbinál pedig éjszaki oldalához egy-egy oldalhajót építettek. Mind a két templomnak, miként a XV. században dívott, beépített orgona-karzata van, a torony pedig a templom oldalán áll. A rantenihoz hasonlít a stanzi Ulrik-templom. A lamingi Szent-Elek-templom annyiban érdekes, hogy a hajóval együtt a kiszélesített szentély is két részre van osztva, s e két szentély mindegyikének félhatszögű zárása van.
A Bärneck melletti Kirchdorf falu temploma. (A Mura-völgyi falusi kis templomok példaképe.)
Luntz Viktortól
Megemlítjük még: a Knittelfeld melletti Kobenz templomát, melynek két pillére van, az oltár a régi román kori torony fülkéjében áll. A kammerni templom szabályos elrendezésű; négy pillére van, a torony a nyugati homlokzat előtt áll. Továbbá ide tartoznak a gaishorni, a st-benedikteni, a st.-erhardi templomok, az utóbbi Breitenauban. A friedbergi templomnak három, a Judeuburg melletti st.-magdalenai templomnak két pillére van. A Windischgrácz fölötti Altenmarkt Szent-Pongrácz temploma négyzetalakú; a közepén egy oszlopa van; a szentélyt a múlt században építették hozzá. A stiriai templomok legnagyobb része egyhajójú. Köztük első sorban áll a gráczi Leech-templom; az erős falak, a csekély kiszökésű támpillérek, az egyszerű keresztboltok és a világos szerkezet azt bizonyítják, hogy a kora csúcsíves építés műve. A falak gerincztartói ötösével csoportosítvák, s mindegyikének egy-egy körtealakú gerincz felel meg. A pillérfőknek szép lombdíszük van, a sokszögű pillérlábak is szép tagozatúak. Az ablakok hármas osztályúak, geometriai díszítményük egyszerű, de szép szerkezetű. Különösen figyelmet érdemel a sokszögű szentély boltozatának záróköve, melynek korongján a fölfeszített Krisztus látható, lábai és a keresztnek szára messze benyúlnak a boltsüvegbe. Az 1499-ik évszámmal jelölt, csinos szentségház be van illesztve a szentély falába. Körűlbelűl ebből az időből való lehet a nyugati kapu, az előcsarnok és a két karcsú torony. A templom belsejében figyelemre méltók a déli oldal kiszökő karzata és a szentély ablakainak képei, melyek részben a XIII. századból valók.
Aflenzben már 1025-től kezdve volt plébánia, mely Mária-Czellen túl egész az osztrák határig terjedt. 1471-ben kezdték újjá építeni e plébániatemplom szentélyét, utóbb 1478-tól 1518-ig a templom hajóját. A hajó belseje 15 méter széles. A támpillérek belűl is kiszöknek a falból és aljukon szűk átjárás nyílik. A szentélynek csakis belűl vannak erősítő pillérei, s boltozata egyszerű keresztboltozat. A hajó boltozatát ellenben hálóként font bordák borítják, melyek a falon egymást keresztbe metszik. A kapu részletei, nemkülönben az ablakok geometriai díszítményei a csúcsíves építés hanyatlására vallanak. Csakis a kőfaragónak mesteri munkája kelt bámúlatot. Az ország jelentékenyebb egyházi építményei sorába tartozik a gröbmingi plébániatemplom is. A templom szélessége tizenkét méter; a támpilléren egy része itt is belűl van és a templom belsejének hatalmas tagozataiúl szolgálnak. Magaslaton áll és falak övezik az eisenerzi Szent-Osvald-templomot, melyet a hagyomány szerint Habsburgi Rudolf császár alapított volna, mely azonban III. Frigyes alatt 1471-től 1493-ig újjá épűlt. A hosszúhajó baloldalán álló zömök toronyhoz éjszak felől 1506-ban egy Loretto-kápolnát építettek. A zenészek karzatát a nyugati oldalon csak 1517-ben emelték. Formái ennélfogva későbbi korra vallanak, így példáúl kávájának csavart oszlopocskái és természetes galyai.
Csúcsíves árkádos ház Mura melletti Bruckban.
Luntz Viktortól
Stiriában körűlbelűl 140 egyhajójú templom van, többnyire a csúcsíves építés végső korából, melynek tipikus jellemvonása a festői hatású elrendezés. A magas kontyos fedelű torony ugyanis rendszerint a sokszögű és támpillérekkel ellátott szentély oldalán áll, aljában van a sekrestye és fölötte karzat. Példa rá a Bärneck melletti Kirchdorf falu templomocskája. Megemlítjük itt, hogy a Cilli melletti Seitz, Ausztriában és Németországban a legrégibb karthauzi kolostornak egyhajójú, nemes arányú, karcsú, fallal és tornyokkal övezett temploma ma romokban hever. Egyedűli, a mi fönmaradt, a házfőnökök sírboltja. E csúcsíves sírkápolna a XV. századból való; az egykori keresztfolyosó közepén áll, nyolczszögű és csillagboltozatú. Ehhez hasonló építmények az országban egyebütt is vannak, így Mária-Czellben, Aflenzben, a frohnleiteni temetőben és Neumarktban. A tulajdonképeni temetőkápolnák közt a legszebb a mareini Sebestyén-kápolna a Mürz-völgyben. Alaprajza négyzetes, szentélye nyolczszögből vett három oldallal záródik, három oldalán pedig ablakok nyílnak. A homlokzat közepén vas rácscsal elzárt keskeny ajtócska, éjszaki sarkán pedig kő fedelű szószék van, melyhez belűlről szolgál a följárás. Egészben véve festői hatású, csinos építmény és kitűnő kőfaragó munka. Végezetűl a világi épületek közűl megemlítjük a brucki árkádos házat, melyet 1494-től 1513-ig Kornmess Pongrácz épített. A ház földszintjén folyosó fut végig; zömök oszlopait összekötő hat bolthajtás közűl három ívalakú, a másik három alúl szintén ívben kezdődik, de azután fölűl nyomott szamárhát-alakot ölt. Az utóbbiak fölött hat nyílású és görbe vonalakból szerkesztett hálós boltozatú erkély van. Az építmény józan környezete daczára igen érdekes. A világi építés maradványai a gráczi várban egy kettős csigalépcső és azon ablakbélések, melyek a székesegyházhoz vezető egykori folyosóhoz tartoztak. A Pomeranzen-utcza egyik házában egy két-emeletes udvari folyosó látható, mely vállköveken nyugszik, változatos alakítású oszlopok díszítik és szép tagozatú ajtai vannak. Valószínű, hogy nem egy világi csúcsíves épület lett áldozatává a XVI. század elején Olaszországból behatolt renaissance művészetnek.
