Őskori állapotok. Wurmbrand Gundacker gróftól, fordította Boncz Ödön
Őskori állapotok.
Wurmbrand Gundacker gróftól, fordította Boncz Ödön
Wurmbrand Gundacker gróftól, fordította Boncz Ödön
Stiria a történelmet megelőző korból származó leletekben nem épen bővölködik. Hiában kutattak ott mészkő-hegységeinek barlangjaiban az egykoron elefántokkal, barlangi medvékkel és más, az özönvízi korszakhoz tartozó állatokkal élt emberek maradványai után. A Peggau, Aussee, Eisenerz stb. melletti meredek sziklafalak barlangjai, miként a híres krajnai barlangok is, nagy számú csontmaradványokat tartalmaznak ugyan, csakhogy azok majdnem kizárólag a nagy barlangi medve csontjai. Csak igen ritka esetben találunk a stajer barlangokban ló, barlangi oroszlán és más azon korbeli állat nyomára. Emberi nyomok pedig teljes bizonyossággal ki sem mutathatók, habár egyes, látszólag mesterségesen alakított csontok, melyek a Badel-barlangból valók, és sokszoros ásatásra adtak ösztönt, engednek is ilyesmire következtetnünk. Annyi bizonyos, hogy mesterségesen alakított tűzkőre, erre a jellemző ismertető jelre, mindeddig nem találtak.
Úgy látszik, a hegységet egykor elborított jégáradat itt olyan messzire terjedt, s az ország olyan barátságtalan és emberi megtelepedésre annyira alkalmatlan volt, hogy még a jégkorszaknak bizonynyal el nem kényeztetett vadásza is ezen jégár-területen kivűl kereste lakóhelyét.
Még a későbbi kőkorszak czölöpépítményeiben és megtelepedő helyeiben is feltűnően szegény Stiria. Csak Gleichenbergben találtak tölcsér szerű vermekben hamurakás alatt néhány edénycserepet és kő-fegyvert, melyek bizonyságot tesznek arról, hogy hasonló körűlmények közt itt is, mint Alsó-Ausztriában, Magyarországban s egyebütt szintén szálltak meg kő-korszakbeli települők. Stiria alsó részén egyes kőbalták és kővésők nem épen gyérek, s azokat ott a szlovén parasztok hajlékaiban mint különösségeket gondosan megőrzik.
Az átfúrt kőbalta ugyanis, melyet a szlovén vinczellér a földben talál, ő előtte valami ritka természeti alkotás. Ő szerinte a villám formálta azt ki s az ütötte rajta a lyukat, miért is az ilyen követ „mennykő”-nek (Donnerstein) nevezi. Efféle kő megóvja a házat a tűzi veszedelemtől és az a jó tulajdonsága is megvan, hogy, miként a föld népe véli, a róla lefaragott por embernek, állatnak egyaránt sokféle betegségét meggyógyítja. Nyilvánvaló, hogy a kő-fegyverek egykori használata már teljesen elmosódott az összes népesség emlékezetében. Ez a nép még mostanában is a XVII. század természetvizsgálóinak álláspontján van, kik nemcsak a kő-fegyvereket, de még a hamvvedreket is a talaj terméseiűl tekintették, és hitték, hogy bizonyos rendellenes, titokzatos körűlmények közt ilyen edények és kőalakok maguktól teremhetnek az anyaföldből. Ez a vélekedés azonban nem akadályozta e szlávokat, hogy a kőfegyvereket különös becsben ne tartsák és babonás tiszteletben ne részesítsék.
Bronz tárgyak és urnák a klein-gleini, negaui és más leletekből.
Charlemont Húgótól
Arról, hogy a későbben bevándorlott s a fémeket ismerő kelta néptörzsek Stiriában lakoztak, néhány igen gazdag sírlelet tesz nyilvánvaló bizonyságot, ámbár egészben véve e korszakbeli nagy lelőhelyeket illetőleg is kevésbbé gazdag ez ország, mintsem föltehetnők. Gazdag ásványi kincsei ép úgy, mint földrajzi helyzete miatt, épen Stiriának kellene a történelem előtti kort kutatók számára, kiválóan dús területnek lennie. Itt és Karinthián át haladt a népek nagy útja, melyen az Európa éjszaki és keleti részén volt népek Itáliával közlekedtek úgy a római foglalást előző, mint az azt követő időben. A folyókon és azok völgyein kivűl az alpesi szorosok voltak a forgalom útjai, melyeken át kelta és germán népek délnek tódultak, vagy római legiók fölfelé vonúltak, hogy ezen tartományok fölött az állandó uralmat magukhoz ragadják.
Nagyon valószínű, hogy már e római hódítók maguk dúlták föl és fosztották ki a benszülöttek sírjait és nemzeti emlékeit, mert, a hol csak a hadi utaknak vagy a római gyarmatoknak közelében sirhalmokra akadtak, melyek gazdag zsákmányt látszottak igérni, azokat mind kifosztva találták. Csakis igen kevés, félreeső helyeken fekvő s ennélfogva még érintetlen sír enged azon fémbeli gazdagságra és művészi tökéletességre következtetnünk, mely már a római gyarmatosítást megelőzőleg a benszülött népeknek a bronzzal való bánásban sajátjuk volt. Így Negau mellett bronz sisakokat, Klein-Gleinben mell- és hátvérteket, ezenkívül pajzs-dudorokat, bronzkardokat, fibulákat, tokos vésőket, továbbá mindennemű bronz fegyvert találtak, melyek alak és készítési ügyesség tekintetében az etrusk munkákkal bízvást összemérhetők.
Talán még inkább áll ez a Judenburgban talált kocsiról, melyet többen leírtak és sokszor megcsodáltak. Négy kereken, melyek nyolcz-nyolcz küllőjűek, van egy bronz aljdeszka, melyen bronzból öntött, s mint látszik, ünnepi menetet ábrázoló alakok állnak. Egy nagyobb alak a középen egy medenczét tart a fején; tőle jobbra-balra lovasok, előtte és utána pedig gyalogosok vannak harczi öltözetben. Az alakok stílja és öltözete egyenesen az etruskok munkáihoz hasonló, minőket Olaszországban gyakorta találhatunk, miért is nem látszik merésznek az a gyanítás, hogy ez a mű délről ide került etrusk munka. Ilyen, habár nem ily módon alakokkal megrakott medenczés kocsikat, melyeket némely kutató só, stb. tartására való asztali eszköznek tekint, már több helyütt találtak éjszaki Németországban és Boszniában is, a hol azokat szintén az etrusk cserekereskedés egyenes bizonyságaiúl tekintették.
Az etrusk művelő hatás további és világos bizonyságáúl tekintették továbbá a negaui sisakok etrusk föliratait is, a melyeknek etrusk eredete minden kétségen fölül állónak látszott.
Ha újabb időben mégis egyre jobban lábra kap az a nézet, hogy az ezen tartományokban talált bronzok belföldi művek s a fémekkel bánni tudó keltáktól származnak és általok készíttettek: ezt abból a körűlményből magyarázhatjuk meg, hogy mind gyakrabban jönnek elő bizonyos egyforma jellegű alakos ábrázolások úgy az Alpeseken innen, mint felső Olaszország terra-mareiben, hamvveder-temetőiben és sírjaiban egyaránt, melyeket a kelta formák körébe kell soroznunk. Ehhez járúl, hogy az úgy nevezett etrusk föliratok nagyon is különbözőknek látszanak s egyáltalán nem lehetetlen az sem, hogy a kelta benszülöttek is hasonló írást használhattak. Bár teljesen méltányoljuk is a messzire kiterjedt etrusk művelődést és elismerjük annak éjszak felé gyakorolt hatását, mindamellett újabb vizsgálódások a sajátlagos etrusk stíl jellegeit mind szűkebb körre szorítják, viszont ellenben a kelta leletek formáinak körét mind jobban kiterjesztik.
Edények és egy fibula Maria-Rastból.
Charlemont Húgótól
Habár mi a judenburgi kocsinak és a klein-gleini sírokban feltárt leleteknek származása felől határozott ítéletet mondani nem akarunk, és egyelőre nyílt kérdésnek tekintjük is azt, vajjon e tárgyak idegen, etrusk eredetűek-e vagy sem, de már a hamvveder-mezőkön talált bronz és vas eszközöket annál nagyobb határozottsággal belföldi munkáknak kell mondanunk.
Ezen hamvveder-mezők egyik legnagyobbja a maria-rasti. Hat–nyolczszáz különféle nagyságú hamvveder, melyek némelyike egy méternél is nagyobb átmérőjű, s mellettük számtalan, sajnos, többnyire tűztől rongált bronz tárgy van itt szorosan egymás mellett elásva. Kizárólag hamvasztott sírok vannak itt előttünk, ellentétben a korábban említett halomsírokkal, melyekben olykor csontvázak is fordúlnak elő. A többnyire fekete vagy barnás színű s lapos kővel befödött hamvvederben hamun és csontszénen kivűl rendszerint kisebb-nagyobb számú csészék és korsók is találhatók, melyekben ismét karpereczekből, ruhafibulákból, gyűrűívből, stb. álló kegyelettárgyak vannak. A romlandó vas némi csekély nyomokon kivűl többnyire eltűnt; azonban ott, hol az alakok még fölismerhetők, vasból készűlt késpengék, sőt gyűrűk is mutathatók ki. A ki ezeket a hamvvedreket látja, azonnal tisztában lehet az iránt, hogy azok nem egykönnyen szállíthatók, s így helyben kellett készűlniök. Ezen edények díszítési módjának a bronzokkal való azonosságából, és azon bronz szögekből, melyeket díszítésűl egyenesen az agyagedénybe illesztettek, mindkét nemű műtermékek rokonságára következtethetünk.
A bronzok belföldi származása mellett további bizonyítékok az országban több helyütt talált öntőformák és olvasztott fémdarabok. Ezen hamvveder-leletnek korát illetőleg bizonyosat csakis annyiban mondhatunk, hogy egyes edényei és két fibulája elvitázhatatlanúl római eredetűek és a Pannoniában széltiben előfordúló provincziális jelleggel bírnak. Mivel pedig a fibulák kelta hamvvedrekben voltak, a kétféle, stil tekintetében egymástól elütő tárgyaknak egykorúsága kétségtelen. Ezen sajátszerű eset, mely azonban koránsem egymagában áll, mesterkéltség nélkűl csakis úgy fejthető meg, hogy a kelta törzsek által készített agyag- és fémműveknek régtől fogva sajátos formai alakításai még azután is divatoztak egy darabig, midőn már a rómaiak e földet elfoglalták volt, és csak lassan szorították ki azokat a római és rómaiszerű formák.
De nem is lehetett ez máskép. A görög és később római polgárosodás korszaka előtt évszázadokon át kifejlődött már a formáknak bizonyos köre Európa minden tartományában, melyet a kelta-germán népek az alpesi tartományokban egészen a rómaiak által való leigáztatásukig teljes egészében megőriztek. De a megszállás után sem egykönnyen szűnhettek meg ezen rég megszokott ősies alakítások. Csak fokonkint szoríttattak azok a népnek mind alsóbb rétegeire és távolabb eső vidékekre, a hol lassanként teljesen kihaltak. Ugyanezen művelődési ösvényen járnak manapság is Stiria jelenkori, stil nélküli ipartermékei, melyek, habár ma a közlekedés hasonlíthatatlanúl gyorsabb, mégsem szoríthatták ki még mindenütt a háziipar régi sajátos alakításait, melyek díszítési módjukban még maig is sokszor egészen határozottan római, sőt a római kor előtti motivumokhoz hasonlíthatók.
Maria-Raston kivűl Wiesben és környékén, továbbá Stiria keleti részén szintén gyakran találhatók római és történelem előtti korbeli műtermékek együtt, mi eléggé igazolja, hogy a belföldi és római művelődés egymás mellett is tovább fennállott. Gyakran sajátszerű kevert alakzatokra is akadnak, melyek kiválóan rávezethetik a kutatót az akkori művelődési állapotnak megértésére, a mennyiben az alakítások rokon vonásaiból és stilusából a műveltség fejlődésének haladása megfejthető. Találhatók egy részt római edények, melyek durva anyagból készítve olyannyira nem klasszikus alakokat mutatnak, hogy azokat egyáltalán nem tartanók rómaiaknak, ha az összes többi lelt tárgyak, főként az érmek, erről világos bizonyságot nem tennének; más részt akadnak oly, benszülöttek által készített művekre, melyek nemcsak az agyagedények alakításában és színezésében, hanem a bronz fibulák formáiban is nagyon alkalmazkodnak a római mintákhoz.
A régi háziiparnak a maga egyszerű formáival természetesen csakhamar tágúlnia kellett a római ipar elől, mely technikai tökéletességének legmagasabb fokán állott és minden föladatra képes volt, ép úgy, mint a hogy mostanában is áldozatúl esik a háziipar és kézimunka a gyáriparnak és a gépek munkáinak. Ez a vetélkedő küzdelem a régi és új stílű formák közt meglehetős ideig tartott s gyakran kimutatható a Dunától délre eső gyarmatoknak úgy római, mint történelem előtti sírjaiban és lelőhelyein. E körűlmény nagyon tanúlságos. Nemcsak azt látjuk ebből, hogy mint furakodik a benszülött népességhez az idegen polgárosodás, s miként veszi föl az előbbi ezt lassanként annyira, hogy az új formák a leigázottak tulajdonaivá váltak, hanem e keverékformáknak helyes fölismerése s azon tény által, hogy római és kelta műtermékek egymás mellett találtatnak, képesek vagyunk határozottsággal állítani azt is, hogy Stiria történelem előtti bronzai egész a római megszállás koráig tartanak. A kérdések legnehezebbje, a kor szerinti osztályozás, ezáltal szilárd alapra talált.
A történelem előtti kor bronzainak határait tehát fölfelé a czölöpépítményekben, alsó határát pedig a római gyarmatok vegyes leleteiben ismerhetjük föl, s ennek alapján jogunk van bizonyos osztályozást és kormeghatározást megállapítani, mely nem tekinthető, miként az eddigiek, teljesen légből kapottnak.
Így a hamvveder-mezők föltétlenül újabb időszakra mutatnak; viszont a halomsírok, melyekben még nem találtatnak római tárgyak, régibb korszakhoz tartoznak.
