A Bacher és a pettaui mező. Ilwof Ferencztől
A Bacher és a pettaui mező.
Ilwof Ferencztől
Ilwof Ferencztől
A Drávától délre; Karinthia határától kezdve Marhorgig emelkedik a Bacher nevű hatalmas hegytömeg. Nyugatról a Missling mélyen bevágódó völgye határolja, keleten a pettaui mezőre hanyatlik alá, délen pedig azokkal a mészkő- és dolomit-hegysorokkal függ össze, melyek a sulzbachi Alpesektől kezdve a Dráva és a Száva között a vízválasztót képezik. Rengeteg egy gránittömeg ez s azért oldalain, valamint terjedelmes fensíkjain sűrű erdővel van benőve, szélesen elterpeszkedő, mérsékelten lejtős hegység, melynek hajlásai még legmagasabb emelkedéseiben is szelíd vonalokban rajzolódnak le. Meredek hegyfalakat, merész sziklaképződményeket gyéren találni benne. Legfőbb dísze a pompás erdőség, mely egészen elborítja; az éjszakkeleti meg a déli lejtőkön bükkösök, a keletieken erdei- és lúczfenyvesek, nyugaton általában tűlevelű erdők, míg a magaslatok őserdeiben elegyesen állanak az óriási vastagságú és magasságú bükkök s különböző fenyvek. Órákon keresztűl járhat a vándor e 42 kilométer hosszú ős rengetegben a nélkül, hogy kijutna az erdő tengeréből. A XIX. század elején még medvék és hiúzok is laktak a Bacher erdeiben, mai vadállománya azonban csak őz, szarvas, süket- és nyírfajd. Keleti felében meg a közepén terjeszkedik ki ez az erdő legszélesebben. A Planinka mellett a főtömegből egy hegyláncz ágazik el, mely nyugot felé tart. Ezen vannak a legmagasabb ormok: a Velka Kapa (1.542 méter), meg a Mala Kapa (1.526 méter). A Bacherből Marburg, a pettaui mező és a Gonobitz felé vonúló halmokon szőlő is terem, melyből Stiria egyik legjobb borát szűrik.
Ankenstein.
Darnaut Húgótól
A Bacher lábát éjszak felől öntöző Dráva Unter-Drauburgtól kezdve, a hol Stiria földjére lép, egy szűk erdős völgyön foly keresztűl, melyben az országút a folyótól balra, a vasút pedig jobbra csak alig tud elférni, s melyet csak Hohenmauten és Mahrenberg kies völgymedenczéi szakítanak meg. Mint délről a Bacher; úgy éjszakról a Kor-Alpesek útolsó nyúlványa, a Pernitzenberg, a Radel meg a Possruck nyomúl egészen a folyóig, mely meredek partok között erős eséssel, itt-ott a mederből kimeredő sziklákba ütközve zajlik alá. Faal mellett kitágúl a völgy, Marburgnál pedig egész mély síkká tárúl, mely innen kezdve Pettaun át egész a magyar határig s a Kollos (colles) halom- és hegyvidékeig terjed. Marburg, a tartománynak nagyságra második városa, itt a Dráva bal partján szőlőtermő hegyekre támaszkodik, a folyótól jobbra a rónán terűl szét, birtokában levén mind azoknak a föltételeknek, melyek boldogúlását biztosítani igérkeznek. Fekvése a tartománynak e fölötte termékeny részében, egy nagy folyó mellett, a Bécsből Triesztbe, a Tirol- és Karinthiából Magyar- és Horvátországba futó vasútak keresztező pontján, az Adria és a mindenfelé árú számára jó piaczokat kináló délszláv tartományok szomszédjában fölötte kedvező. – A Bacher tövének nyugati részét a Missling völgye határolja, melynek a főhelye Windischgraz. E kedves városkával átellenben emelkedik az 1696 méter magasságú Orsolya-hegy, a Karavankák záró köve, melynek csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik s a Bacher egész hegytömegét föltárva látjuk magunk előtt. St.-Leonharttól a Missling-völgy felső részében a János főherczeg támogatásával épített jó kocsiút vezet, melyet a Huba lukna (gonosz lyuk) nevű vad sziklaszoroson törtek keresztűl s mely a Száva vidékéhez tartozó Schall-völgybe vezet. A Bachert dél felől Oplotnitz, Gonobitz és Windisch-Feistritz termékeny és kies völgyei szegik be.
A Huba lukna. (a gonosz lyuk)
Zetsche Edétől
Marburgtól a Dráva mindenütt szorosan a vend Bühelek mellett folyik, míg jobbra egy csaknem beláthatatlan rónaság terűl. Csak ott, a hol a Stadtberg előhalmain Pettau, a régi római Poetovium, emelkedik, fordúl délnek a Kollos párkánya felé s aztán csakhamar számos ágra oszolva, Friedau mellett még csak a jobb partjával, de Polstrau alatt már egészen elhagyja Stiriát. Kitűnő áttekintés kinálkozik erre az egész vidékre az oberpettaui kastély ablakaiból. Mint valami óriási térkép terül el lábainknál a pettaui felső és alsó mezőség. Nyugatnak egész a Kor-Alpesek nyúlványaihoz lát el szemünk, aztán a mély rónából a Bacher hatalmas tömege mered elő, hátúl pedig a sulzbachi Alpesek csúcsai és ormai intenek felénk, s épen velünk szemben a 980 méternyi Wotsch erdős hegye, meg a 883 méternyi Donati-hegy hosszú háta emelkednek büszkén az őket környező alacsonyabb hegyek fölé. Keletnek a Matzel-hegység vonúl Horvátország felé. Éjszakon a szőlőtermő vend Bühelek szegélyezik a láthatárt nagy számú helységgel, templommal és kastélylyal megrakva, mint a gyönyörű gót templommal bíró Maria-Neustift, a Dráva fölé emelkedő meredek sziklára épített Ankenstein, aztán lenn a síkon Ebensfeld, Thurnisch és Meretinzen, majd a vend Bühelek párkányán a nagyszerű dornaui kastély, s messze keleten Friedau városa és kastélya, a sauritschi pompás szőlők, s végül Gross-Sonntag, a német rend temploma és kastélya.
