A Rába melléke. Ilwof Ferencztől
A Rába melléke.
Ilwof Ferencztől
Ilwof Ferencztől
Stiriának a Fischbachi Alpesektől délre a Rábán túlig terjedő keleti részét egész a XVIII. századig Vorau-negyednek nevezték. Miután a régi elnevezés feledésbe ment, mi főfolyója után, mely itt minden többi folyó vizet magába vesz, Rába-melléknek fogjuk nevezni. Éjszakra a középponti Alpeseknek egészen az éjszakkeleti lánczáig terűl, mely a Rennfeldtől egész a Wechselig nyúlik, s e mellett a Reschenkogellel veszi kezdetét, honnan kezdve e vidék határa a Teufelsteinon (1.499), a Pretul-Alpesen (1.656), a Stuhlecken (1.783), a kis Pfaffon (1.556); a nagy Pfaffon (1.519), a magas Umsehusson (1.738), a Wechselen (1.668), a steinerne Stiegen (1.496 méter) át, aztán a Schäffern patak által áttörve Stiria, Alsó-Ausztria és Magyarország hármas határáig terjed. Nyugat és dél felől az a hegyláncz keríti be, mely a Mura felé vízválasztó; kelet felé pedig a Lafnitz folyása jelöli a magyar határt. Legjobb tájékozást e vidék általános alakúlása felől a közepén emelkedő magasabb hegyek valamelyikének tetejéről; a Hartberg melletti Ringkogelről (795 méter) vagy a Weizer Kulmról (976 méter) nyerhetünk. Éjszak felől a függőleges magasságban már nem jelentékeny, de tömeges és messze szétterpeszkedő Alpesektől a hegy- és halomlánczoknak csaknem beláthatatlan nagy száma válik el, melyek párvonalosan mind délkeletnek tartanak, magasságban jelentékenyen csökkennek, vagy már Stiriában, vagy közel a határon túl a síkságba olvadnak át. E halomsorok között völgyek terűlnek, melyek középső és alsó részükben szembeötlően kiterjednek, s kiesen tárúlnak kelet felé úgy, hogy itt a határ szinte egészen nyiltnak mondható. Városok és falvak, várak és kastélyok tanúskodnak még ma is a Rába-melléknek egykor veszélyeztetett helyzetéről. A helységek nem a folyó mellett, nem a völgyben feküsznek, mint gondolható volna, hanem többnyire az alsó hegypárkányon, így Friedberg, Hartberg, Weiz, Fürstenfeld, nyilván azért, hogy ott jobban megerősíthették és védelmezhették magokat. És a melyek a nyílt, széles völgyben feküsznek is, mint Feldbach és Fehring, ott vannak bennök azok a védő építmények, melyeket „Tabor”-oknak vagy „Täber”-eknek neveztek el, s melyek a templomot körűlszegő lakóházak gyűrűjéből állanak s kifelé árkok által vannak védelmezve és lövőrésekkel ellátva. Belső felükön számos apró lakásokat, a föld alá pedig tágas éléstárakat építettek. Ez erősségek az ellenséges betörések alkalmával arra szolgáltak, hogy a helység és vidéke lakosságát magokba fogadják s így legalább az embereket megoltalmazzák az ellenség dühétől. De egyúttal, mint várakban a főtornyok, utolsó menedékei voltak ezek a megerősített helységnek, melyekbe az őrség visszahúzódott; mikor az ellenség a helységet elfoglalta. Ezen fölül e keleti határon számos várat és kastélyt is találunk, melyek arra voltak szánva, hogy mint valami erős koszorú védelmezzék a tartományt, s melyek közűl a legtöbbnél fölismerhetők az egykori megerősítés nyomai, s azok itt-ott jó karban vannak még ma is. Éjszaktól délnek, az osztrák határtól egészen a Rábáig, csaknem szakadatlan lánczolatban feküsznek: Bärnegg az Elsenauban, Festenburg a Wechsel mellett, Thalberg, Eichberg, Kirchberg (am Walde), Reitenau, Neuberg és Klaffenau Hartberg mellett, Neudau és Burgau a Lafnitz mentén, Stubenberg, Herberstein, Schielleiten, Feistritz, Kalsdorf, Riegersburg, Hohenbrugg, Kapfenstein és Bertholdstein.
Radegund és a Schöckl hegy.
Perko Antaltól
A Rába-mellék a Rába völgyéből s ennek hat mellékvölgyéből, a Répcze, Weizbach, Ilz, Feistritz, Safenbach és a Lafnitz vizek völgyeiből áll, melyekbe számos oldalvölgy torkollik. E folyók közül többnek közös jellemvonása van: az éjszaki Alpesláncz lejtőin fakadnak, keresztűl folynak egy-egy hegykatlanon, vagy hosszú árkon s aztán középfolyásukban hatalmas sziklakapukat törnek keresztűl, melyeken vadúl tajtékozva zuhognak át, s melyeken keresztűl csak nehéz munkával lehetett helyet törni az útak számára. A mint ez akadályon áthatoltak, kilépnek a széles ártérbe, melyen át sűrű bokrok alatt, zöld réteken keresztűl csöndesen és tükörsímán folynak odább. A Répcze a Schackl tövének keleti oldalán, Radegund, a szép felevésű fürdő közelében fakad és Gleisdorf mellett ömlik a Rábába. Vidéke igen erdős és termékeny.
Fönn magasan, a Hochlantsch-csoport déli lejtőjén, az 1.251 méter magas Schwabbauernecken fakadnak a Rába forrásai. Keresztűl foly a passaili festőileg szép völgykatlanon, keresztültör az Arz-hegyen egy mész- és gneisz-sziklából álló s három órai járásnyi nagyszerű szakadékon, az úgy nevezett „Raaber Klamm”-on, mely fölé az erdő mély árnyában fekvő Stubegg-omladék s az előreszökő gránitsziklán álló hatalmas Gutenberg vára emelkedik. St.-Ruprecht, a kies nyaralóhely fölött kitágúl a völgy s rendkivűl termékenynyé válik. Ez Közép-Stiriának egyik legkiesebb s a természet áldásaival leginkább megáldott völgye. Virágzó helységek, a kedves fekvésű Gleisdorf, Feldbach, a tartománynak legújabb (1883-ban keletkezett) városa, és Fehring helyezkednek el ölében. Nagy várkastélyok állanak hegyein és azok oldalán: Stadl, Freiberg, mely erdős halomról tekint alá, a büszke Kirchberg, Hainfeld, mely évek során volt Hammer-Purgstallnak, a híres orientalistának a tulajdona, Johnsdorf, Bertholdstein, melyet tulajdonosa, Sefer pasa a keleti pompa csodálatosan ékes tárává tett, aztán Hohenbrugg, melyek elragadó díszéül szolgálnak a vetéssel, komlóültetvényekkel és rétekkel borított s szelíd halmoktól körülszegett völgynek.
A weizi szoros.
Zetsche Edétől
Az 1.532 méter magas Plankogeltől délnek terűlnek el a nagy havasi rétek. Itt fakad a Weizbach. Keresztűl folyván egy erdős árkon, a Sattelberg és Patschaberg között hatalmas hegykorlát állja útját, a melyet át kell törnie. Gyönyörű völgyszoros ez, melynek falai csaknem függőlegesek s rajtok itt-amott egy-egy fenyő, vagy alpesi és alpesalji növényekből álló gyepfolt keres tanyát. Lenn a mélységben alámosott kőtörmelék fölött a pisztrángokban gazdag Weizbach zuhog, életet varázsolva a sziklák holt útvesztőjébe. Ez előtt a szoroson át csak a patak medrén járhattak kocsival, míg fönn magasan csak a szédülés ellen mentesek által járható keskeny gyalogösvények kígyóztak. 1883 óta azonban kitűnően épített kőút vezet át a szoroson Passailtól Weizig. Ennek végében sűrűn benőtt halmon Sturmberg kastély romjai fekszenek s szelíden emelkedő hegyi lejtőkön, üde réteken és gyümölcsösökön áthaladva, csakhamar elérjük a völgy főhelyét, Weiz, iparűző mezővárosát a ratmannsdorfi kastélylyal. Keletre, a vidék fölött uralkodó magaslaton Weizberg kettős tornyú nagy temploma tekint alá a szép tájékra.
A Rába-völgynek Feldbach és Fehring közti alsó részét a szép Kornberg-kastély által koronázott hegyláncz választja el egy rövid mellékvölgytől, melyen a Grazbach nevű kis víz foly végig. E völgy legfelső zugában fekszik Stiria legnagyobb és legnevezetesebb várkastélya, a messze földön híres Riegersburg. Egy hatalmas bazaltszikla tetején trónol, mely nyugat és dél felé meredek oldalfalakkal hanyatlik a völgybe alá, kelet felé lassanként lépcsőzetesen bocsátkozik le úgy, hogy itt a hegy egyes lépcsőzetei rétekkel és gyümölcsös kertekkel vannak borítva, csak két oldalról lehet belé följutni: dél felől a városból hét kapun és udvaron át, meg éjszak felől a kősziklába vágott, úgy nevezett „Eselsteig” lépcsőn.
Riegersburg.
Darnaut Húgótól
A Rába-mellék völgyei között leghosszabb a Feistritz völgye, mert e folyónak egészen az osztrák határon, a Wechsel lejtőin vannak a forrásai, honnan hegyszakadékokon, aztán egy szélesebb, alján jól művelt, oldalain sűrű erdős völgyön foly végig egészen Birkfeldig. A folyó fölött egy halom lapos tetején fekszik e kellemes mezőváros Birkenstein nevű tekintélyes kastélyával, mely hosszú időn át volt lakóhelye Kaiserfeld Móricznak, a derék hazafinak, s 1870-től 1884-ig Stiria tartományi főnökének (meghalt 1888 február 14-én), a ki örök nyugvóhelyét is ott nyerte a magasan fekvő temetőben, mindjárt az egyszerű falusi templom fala mellett. Birkfeldtől kezdve a völgy újra erdős szurdokká szűkűl össze, melyen tajtékozva rohan végig a pajzán folyó, s körűlnyaldossa az előre nyomúló hegykönyököt, melyen Frondsberg hatalmas kastélya áll. Angernél kitágúl s a felső és az alsó Feistritz két katlanává ágazik el a völgy, melyet egymástól az a domb választ el, a melyen Kilbel derék kastélya emelkedik s így ér el a folyó amaz útját álló szurdokokhoz, melyeket úgy, mint a szomszéd vizeknek, neki is át kellett törnie. A freienbergi szurdokot a Rabenwaldnak a déli nyúlványai, meg a Kulmberg képezik s ezeket a Feistritz sziklás és sűrű erdők által közreszorított mederben szegi át, fönn balra hagyván a fenyves sűrűjéből kitekintő Neuhaus várkastély maradványait. A mint a folyó elhagyja ezt a regényes hegyszorúlatot: kies, termékeny völgyöbölbe lép, s ott vagyunk Stiria legrégibb s ma is virágzó nemesi családjának, a Stubenberg grófoknak és nemeseknek ős származási helyén. A Buchkogel szelíd lejtőihez simúl a falu, fönn pedig, mérsékelt magasságban gyér falmaradványok mutatják azt a helyet, a hol egykor a Stubenbergek vára állt. Az új kastély lenn a faluban XVI. századi ízlésben emelt, de már roskadozó épület, mely már nincs annak a családnak a birtokában, melynek a nevét viseli. Most megint annyira közel nyomúlnak egymáshoz a hegyek, hogy a schilleiteni kastély és St.-Johann falva között egy második szurdokot alkotnak. Ennek közepén egy sziklafok annyira előre rúg a völgy baloldali falából, hogy szinte föl látszik tartóztatni a folyót s arra kényszeríti, hogy őt három oldalon megkerűlje. E hegyfokon, alól a víz habjai által mosva, oldalt meredeken emelkedő erdős hegyek által fölűlhaladva, fölötte érdekes, sőt meglepő fekvésben emelkedik Herberstein várkastélya, hátúl a XIII. századból származó várnak elhagyott, de még tűrhető karban levő maradványaival; ezekhez csatlakozik a terjedelmes új épület, mely elől a várudvarnak három oldalát képező, a XVII. század ízlésében fölötte díszes folyosóival nyílik az útcza felé.
St.-Johannál a Feistritz völgye szélesre tágúl ki s egészen a magyar határig Fürstenfelden alól, a föld mindenféle terményeiben fölötte gazdag, így nevezetesen komlóban, melyet Stiria keleti részeiben mintegy két évtized óta nagyban és sikeresen termesztenek.
Fölötte sajátszerű s a szem elé elragadó képeket táró vidéken fakadnak a nyugati Safen patak forrásai és legfelső mellékvizei. Ez egy köröskörűl hegylánczokkal beszegett tájék, melynek csak dél felé van nyílása, a merre a patak kifoly. Nyugaton emelkedik a Buchkogel (911 méter), a Rabenwaldnak hosszan elnyúló taréja (1.281 m.); éjszakon a Zeiseleck (1.078 m.), a Masenberg (1.262 m.), meg a Grätzerkogel (1.272 m.) határolja; kelet felől a Wiesberg (1.157 m.), a Hirschberg (881 m.), meg az Annenkogel (855 m.) képezik a vízválasztót a nyugati és keleti Safen között. E völgymedenczén számos hegy- és halomsor vonúl végig, melyek gazdag változatosságban sötét erdők-, zöld rétek- és termékeny szántóföldekkel vannak borítva. Közepén fekszik Pöllau tekintélyes mezővárosa egy nagy kastélylyal és pompás kupolás templommal. Amaz 1504-től 1785-ig egy külön szabályzatú káptalani zárda székhelye volt, ma Lamberg Gyula Rajmund gróf birtoka. A városkától keletre húzódó lánczolatnak egy magas hegyén a pöllaubergi templom emelkedik, egy góth ízlésben emelt pompás épület két hajóval s a nyugati oldalához egész szélességben épített előcsarnokkal.
Masenbergtől délkeleti irányban egy hegysor vonúl, mely a Ringkogelben végződvén, a keleti Safen völgyébe hanyatlik. E hegy utolsó párkányán terűl Hartberg, Stiria éjszakkeleti részének legnagyobb városa. Fekvését jellemzi az, hogy még a hegyvidékhez tartozik, de már kitekint Stiria legutolsó völgyén, a Lafnitz-völgyön túl egész a magyar síkságra. Hartbergnek, mint határ városnak egykori jelentősége mellett tanúskodnak a körfalak és bástyák tekintélyes maradványai, melyek a várost környezik, s a Paar herczegek régi, erős, de ma már összedűlt várkastélya. Régi időbeli, a XII–XIII. századból származó érdekes emléke is van a városnak, egy, a római ízlés legnemesebb alakjában épült vártorony.
A Masenbergtől éjszaknak igen szakadékos erdővidék terül, a Lafnitz forrásvidéke, mely egészen a Wechselig terjed. Ennek közepén áll Vorau kolostor. Egy halomnak a széles hátán állanak ennek terjedelmes épületei: egy nagy előház, aztán a kolostor maga, két nagy, szabályos udvart körűlfogó szárnyaival s köztük a barokk ízlésben épűlt s belűl fényesen díszített templommal. Régi fákból álló gyönyörű liget terül el a zárda előtt, igen szép kilátást nyújtva a gazdagon tagozott, sűrű erdős halomvidékre, egész a Masenbergig és Wechselig.
