A Mura vidéke Brucktól Radkersburgig. Ilwof Ferencztől
A Mura vidéke Brucktól Radkersburgig.
Ilwof Ferencztől
Ilwof Ferencztől
Gazdag sorozatát tárja föl az elragadó kedves vidékeknek a Mura völgyének Brucktól Gráczig terjedő része. Hegyek veszik körűl, melyek jobbról, balról szép, sokszor nagyszerű alakzatokban emelkednek. Az itt már tekintélyes folyó, melyet néhol a felvidéken termett fát az alvidékre szállító tutajok élénkítenek, ezüst szalag gyanánt vonúl végig a zöld ligetek s falvak között. Templomok és várak emelkednek elbájoló fekvésben a folyó partján, avagy a festői magaslatokon, melyek között és melyek mögött a magasabb hegység ormai komolyan és méltóságosan tekintenek alá a közlekedési vonalakra: a völgyön átvonúló folyóra, országútra és vasútra. Keskeny és szűk az út, melyet magának Brucktól lefelé a Középponti Alpesek főlánczán keresztűl számtalan kanyarúlatokban tört a Mura; a Hochanger meg a Rennfeld őrzik kapuját jobb és bal felől. Ez utóbbinak egy nyúlványán, egy előre nyomúló természetes bástyán áll Bärnegg derék vára, melyet hátúlról sötét erdő körít, míg homlokzatával derülten és barátságosan tekint a völgybe le. Fönnebb magasan a sűrű fenyvesben feküsznek a régi vár romjai s lenn a folyó mellett terűl szép góth templomával a helység, melyet gyakran látogatnak az ide vonúló zarándokcsapatok s mely Kis-Máriaczellnek neveztetik. Az 1.234 méter magasságú Röthelstein és az 1.500 méternyire emelkedő „rothe Wand” hatalmas sziklaormai alatt terülő Mixnitz és Röthelstein községe között, mely a hasonnevű hegygyel szemközt az egész tetejéig sűrű erdővel benőtt, gúlaalakú s 1.220 méter magas Schiffalkogel alatt fekszik, élesen elkanyarodik a folyó nyugat felé, megöntözi a hosszan elnyúló Gschwendtberg éjszaki alját, megkerüli s ott, a hol a Gamsgraben torkolatából Weyer vára tűnik elő, befordúl Frohnleiten kies völgymedenczéjébe. E mezőváros csinos házaival és vízgyógyintézetével a folyónak meredeken aláhanyatló jobb partján fekszik; Adriach falu, a hol a tartománynak egyik legrégibb, okiratilag 1066-ban említett temploma van, a Haneggkogel oldalába mélyedő egy öbölhöz simúl; a folyó bal partján egy pompás park közepén áll Neu-Pfannberg vagy Grafendorf kastélya s egy hegykúp tetején meredeznek a nagy terjedelmű Pfannberg vár romjai. A hatalmas, nyolcz szegletű torony, az udvart kerítő falak egy félkörű előépítménynyel, és sok elpusztúlt terem, melyekben falfestések nyomai láthatók, magaslanak ki az omladékból, melynek kövei és törmelékei alkották valaha a büszke várat. De a nagyság és pompa mulandóságán elmerengő gondolat azonnal visszatér ismét a jelenbe, a mint szemünk a völgyre s a hegyekre tekint s látja a természetnek mindig változatlan szépségeit, melyek az Alt-Pfannbergről tárúlnak elé. Alant ott vonúl a kies völgy, benne a zúgó folyó s Frohnleiten festői fekvésű mezőváros; éjszaknyugatról az erdős előhegyek mögött a Magas Alpesek ormai szegélyezik a láthatárt s a sűrű erdőívtől koszorúzott keskeny, hosszú türnaui árkon túl éjszakkeletről idáig zöldelnek a tavas Alpes rétjei, idáig látszanak a Rothe Wand sziklafalai s a Hochlantsch merészen kimagasló orma.
Frohnleiten alatt a Mura völgye megint összébb szorúl. Egy óriási sziklatömbön, mely a keleti hegylánczolatból messze benyúlik a folyóba, festői látványt nyújt Rabenstein tekintélyes kastélya; föl- és lefelé ő az úr a folyó és az országút fölött s annyira elrekeszti a folyó jobb partját, hogy az országútat csak a kastély és sziklaomladékok között lehetett elvezetni, melyek a sűrű fenyvesben álló régi vár romjaiból gurúltak alá. A kastély nagy, terjedelmes épület, jó karban és lakható állapotban van. A kastély udvara a falak mentén gyönyörű folyondárral van körülültetve s a felső lakosztályok ablakaiból korlátolt, de szép kilátás nyílik a folyó és út mentén egész az erdős és sziklás hegyekig. Csakhamar úgy megszűkűl a völgy, hogy már csak a folyó fér el benne s az országútat és vasútat a sziklahegyek oldalába vágott folyosón kellett elvezetni. De nem sokára eljutunk a kies völgykatlanba, melyben sűrűn tenyésző fák között Peggau kies nyaraló telepe s a jobb parton Deutsch-Feistritz terűl, egy halomról messze tekintő, Szent Mártonról nevezett templomával. Meredek sziklafalak alig megközelíthető barlangokkal, melyeknek nyílásai komoran ásítanak elő, körítik a völgymedenczét; mélyen a háttérben sűrű erdők között Peggau egykori várának romjai borítják egy kis sziklafensík tetejét.
A windsori ízlésben épült herczeg Pálffy-féle stübingi pompás kastély, továbbá Gratwein mezőváros, meg az erdős halmon épült Maria-Strassengeli gót templom mellett elhaladva, keresztűltör a Mura a göstingi hegyszoroson. Jobbra a magaslaton a hasonnevű várnak még mai föltűnő falmaradványai, egy gyepes hegykúpon a kolera-kápolna, meg a „szűzleány ugrásá”-nak nevezett sziklaszakadék; balra a sötét fenyvestől borított Admonterkogel aljában St.-Gotthard szép kastélya látható, míg dél felél Grácz várhegye ötlik föl szemünk előtt.
Grácz.
Zetsche Edétől
Miért keletkezett épen ezen a helyen az a nagy város, mely csakhamar az egész tartomány székhelyévé lett? Melyek azok a domborzati és vízrajzi okok, melyek e kérdésre a választ megadják? Hogyan magyarázható meg Grácz földrajzi helyzete? Stiriának nyugati határába, a hol Felső- és Közép-Stiria elválasztó vonala kezdődik, a szomszéd Karinthia élesen beszögellik. E beszögellés csúcsában áll a Stub-Alpeshez tartozó Speikkogel, melylyel megkezdődik az ős hegyláncz elágazása. Az éjszakkeleti ág egész a magyar határig, a déli egészen a Dráván túlig terjed. Mind a két hegylánczból számos ág nyúlik be a tartományba, melyek dél és kelet felé egyre tágabb völgyekké nyílnak, végül pedig lassankint ellapúlnak. Az őshegységnek ama két láncza, mely tompa szögben válik el egymástól, ennélfogva egy nagy öblöt alkot, melyet hegy- és halomlánczok tarka vegyűléke borít. Ez öböl közepén, a két hegységtől dél és kelet felé csaknem egyenlő távolságban, a belőlök kinyúló hegysorok szélylyelebb ágaznak s nagyobb síkságnak engednek helyet. A síkságon foly végig a Mura, mely mielőtt a síkságra jutott volna, keresztűl töri a magas hegység egyik ágát. Sokszor találkozunk kisebb-nagyobb helységekkel oly pontokon, a hol a folyók a szűk völgyekből szélesebbekbe, vagy épen síkságokra lépnek. Itt is úgy van, a mihez még az is járúl, hogy közel ahhoz a helyhez, a hol a Mura elhagyja a nagy áttörést, a hegyektől körített tágas katlanból egy sziklakúp emelkedik, mely bizonyára már jó eleve magára vonta a bevándorlók figyelmét. Ezen a helyen, alig egy órányira attól a ponttól, a hol a Mura kibukkan a hegyekből, melyek a Mürz torkolatától egész idáig kisérték, ama hegykúpon és annak tövében támadtak azok a telepek és szállások, melyekből a mai Grácz keletkezett. Nem meredeken fölnyúló mészkő- és dolomittömegek adják meg a gráczi öbölnek természeti szépségét, mint pl. Klagenfurtnak és Villachnak a Karavankák, Salzburgnak az éjszaki Alpesek, Innsbrucknak a tiroli Mészkő-Alpesek; hanem az őshegységnek komoly, egyszerű vonalakban húzódó lánczai, melyek három felől, a Wechseltől a Stub-Alpesig, s ettől a Koralpesen át a Bacherig Grácz látóhatárának a legszélét szegélyezik. E hegylánczok között azonban patakoktól és folyóktól megszakgatott változatos hegy- és halomvidék terűl, mely kies, festői vagy nagyszerű alakúlásaival gyönyörködteti a szemet s a laicus ember is megsejti, a mit a geologus jól tud, hogy itt nem csupán szépnek, de egyúttal érdekesnek is mondható oly átmeneti vidék terűl előtte, mely Európa talajalakúlásainak legszembeszökőbb ellentétei, az Alpesek és a pannoniai rónaság közt szolgál kapcsúl.
A városnak magva a Schlossberg. A XII. században kimutathatólag erőd (castrum Graece) volt a tetején s ennek oltalma alatt ment végbe a telepedés, mely lassankint egész a Mura szomszédságaig s le egészen az utolsó hegyterraszig terjedt, melyen az először 1174-ben említett Sz.-Egyed-templom, a mai székesegyház épült. Majd kiterjeszkedett a település egész a folyóig, sőt túl is rajta egész a közte és a Schlossberg utolsó nyúlványai között terűlő síkságig s ma is ez a rész képezi a belvárost. E köré sorakoznak félkörben azok a pompás park-ültetvények, melyek a városnak főékességét teszik s melyeknek alig akad párja valahol. Túl ezeken terűlnek az új kerületek, már a XIX. század alkotásai, a folyó jobb partján főleg nagy ipartelepekkel, bal partján pedig csinos házakkal beépített széles, barátságos, világos útczákkal, útakkal és szép házak közt levő terekkel s minél küljebb, annál több nyaralókkal gondosan ápolt kertek közepén, melyek észrevétlenül készítik elő az átmenetet a városból az azt körítő gyönyörű vidékre. Grácz környékének szépségét csak a Schlossberg magaslatáról lehet teljességben látni. Éjszakról a Glein-Alpestől a brucki Magas Alpesig az ős Alpesek szegik be a láthatárt, melyek szelíden hajló vonalakban húzódnak s tömegességükkel és az oldalukat borító sötétzöld erdővel komoly, hatásos képpé alakúlnak. E hegyláncz tán még szebb, mint nyár szakán, késő ősztől tavaszig, midőn egyöntetű hólepel fényében ragyog úgy, hogy verőfényes napokon sokkal nagyobbszerűnek és magasabbnak tűnik föl, mint a minő valóban. Egy felől a göstingi rom, meg a kolera-kápolna, más felől a Kanzel az Admonterkogellel határolják a Mura beszakadásának kapuját, s ettől keletre az előtérben a Geyerkogel meg a Schöckl emelkedik. A kies hegyek és halmok, a Reinerkogel, a Rosenberg, a Platte, melyen a „Stephanie” kilátó áll, a Rückerlberg legalsó lejtőikkel már a várost érintik, s buja növényzet, csinos házak, kedves nyaralók, kastélyszerű épületek borítják, minő a Kroisbach és Hallerschlosz. E halmok mögűl a Rabenwald taréja, a Stradnerkogel meg a weizi Kulmberg orma tekintenek a messzeségbe, mely utóbbin egy messzire fehérlő kis templom áll. Közelebb a Maria Trost kettős tornyú fehér temploma emelkedik ki a zöld háttérből. A keleti halmok és a nyugati hegyek között terül a gráczi mező, mely tavaszszal, midőn a fiatal hajtások fakadnak, világos zöld, nyár derekán, mikor rajtok a telt kalász reng, aranysárga, s télen, mikor hó borítja, fehér. Ehhez csatlakozik a messze ellátszó s hosszan elnyúló hátáról mindenütt fölismerhető Wildonerberg, továbbá a Sausal kies hegyei a csúcsos Temmerkogellel, melyeket azonban meghalad magasságban a Bacher tömör alakja. Ott, hol nyugat felé aláhanyatlik, sejtjük a Dráva áttörését s innen kezdve a Kor-Alpesek pompás hegyláncza zárja be a láthatárt, elzárva a kilátást Karinthia határa felé. Az előteret a nyugati oldalon a Floriani-hegy tölti be; ennek tetején egy kápolna, tövében pedig a Strassgang régi temploma van. Evvel szemben a síkságba benyúló egy halmon St.-Martin vára és temploma áll, mely 1137 óta az admonti kolostorhoz tartozik; továbbá a szép alakú Buchkogel, melyről a „Rudolf trónörökös” kilátóból gyönyörű kép tárúl elénk; aztán a Gaisberg, melynek tövében az Eggenberg herczegi kastély, ma Herberstein gróf tulajdona emelkedik; s végűl a Grácz környékén emelkedő hegyek legmagasabbja, a Plawutsch, melynek tetején a „fejedelmek kilátója” áll, melyet annak emlékére emeltek ide, hogy Ferencz császár, Karolina császárné, Mária Lujza főherczegnő, János főherczeg és a reichstadti herczeg 1830 június 30-án itt jártak.
Tekintélyes helységek, derék kastélyok állanak a gráczi mezőn s az ezt körítő hegyen és halmok lankáin. Ez utóbbiakon vannak a steinfeldi és puntigami nagy serfőző-gyárak, Liebenau, hajdan urasági birtok, ma hadapród-iskola, Feldkirchen hegyes tornyával, Mühleck, Kepler János, a híres csillagász nejének származási helye, Thalerhof és Neuschloss kastélyok, melyek közelében a tüzérségi gyakorlótér s két nagy lőpor-tár áll, Kalsdorf, melynek közelében jó savanyú-vízforrás fakad. Magán a mezőn Weissenegg, Schwarzenegg és Premstetten kastélyok emelkednek.
A gráczi mező a Murának egészen a wildoni szorúlatáig terjed. A hasonnevű mezőváros a hegység és folyó közé van ékelve. E fölött, egy sűrű erdővel benőtt halmon emelkedett a történetileg, mint építési modora által egyaránt érdekes Ober-Wildon vára. Valamint Gösting éjszak felé rekeszti be a gráczi síkságot, azonképen zárta el Wildon dél felől. Vischer Máté „Várak könyve” czímű munkájában (1681) e vár jó karban levő hatalmas épületnek látszik s harmincz évvel ezelőtt a falak még egy emeletnyire emelkedtek ki a talajból úgy, hogy az egyes helyiségeket és rendeltetésüket jól föl lehetett ismerni. Ma már buja fűvel és magasra nyúló fákkal benőtt omladék az egész. A X. és XI. században Hengist vára állt e helyen, mely egy megyének volt a főhelye. A XII. század végén merűl föl Wildon vára és a hasonnevű nemzetség az okiratokban. Az utolsó Traungauer, a Babenbergek alatt, az interregnum s az első Habsburgok idejében Wildonia urai a tartománynak leggazdagabb és legtekintélyesebb tisztviselői közé tartoztak.
A széles taréjú Wildonerbergtől vagy Buchkogeltől délnek a hosszan elnyúló leibnitzi mező terűl; majd meg délkeletnek a Mura síksága nyúlik Radkersburgig és a magyar határig. A Sausal, meg a vend Bühelek körítik nyugat és dél felől, míg kelet és éjszak felé egészen azokig a halomlánczokig érnek, melyek a Mura és Rába közti vízválasztóból nyúlnak ki. A leibnitzi mező ötven évvel ez előtt még egészen puszta volt, ma jól mívelt, falvakkal és paraszt majorokkal behintett terület. A Mura, mely itt még nem rég számos ágra szakadt s megszámlálhatatlan berkes szigeteket képezett, ma jól van szabályozva s kővel burkolt töltések közé fogott mederben folyik a termékeny mély földön keresztűl. Leibnitztől délkeletnek egész a folyóig terűlt az ó-kori Flavium Solvense. Nagyszerű kőemlékeket találtak a tizennyolcz évszázaddal ez előtt itt pompázó római város helyén, melyeket most a seckaui kastély folyosóiba falaztak be.
Valamint a gráczi mezőn, úgy itt is számos község támadt a síkságon; így a csinos Leibnitz, Strasz és Mureck s Radkersburg tekintélyes városa; a várak és kastélyok többnyire a rónát bekerítő halmokon épültek, mint Seckau, Ehrenhausen, Spielfeld, Ober-Mureck és Ober-Radkersburg a folyó jobb partján, Neudorf, St.-Georgen, Frauheim, Laubegg, Weinburg pedig a balon. Csak Rohr, Brunnsee, Freudenau és Halbenrain kastélya állanak a tágas völgynek a közepén.
Az ó-kori Flavia Solva a középkor kezdetén mint civitas Ziup élt tovább s csakhamar fölmerült Lipniza (Leibnitz) falvának neve is. Fölötte egy kies magaslaton emelkedett a hasonnevű kastély, letekintve a Sulm keskeny s a Mura tágas völgyébe. Midőn 1219-ben a seckaui püspökség megalakúlt, Leibnitz vára az itteni püspökök birtokába jutott, a kik Seckaunak nevezték el s kezdetben gyakran, utóbb csaknem állandóan itt is laktak. E kastély arról nevezetes, hogy szoros összefüggésben van Stiria történetének legnevezetesebb eseményeivel; de figyelemre méltó azért is, mivel nagyszerű gyűjteménye van a faragványos és föliratos római kövekből s hogy képcsarnokában csaknem valamennyi seckaui püspöknek megvan az arczképe. A kastély ablakaiból elragadó kilátás nyílik, melynek végső pontja éjszakra a Schöckl, nyugatra a Kor-Alpes; délre a Bacher, míg kelet felé változatos halmok és a Mura-vidék síkságai fölött egész Radkersburgig kalandozhat szemünk.
Nem messze attól a ponttól, a hol Stiria földjét elhagyja a Mura, a folyó bal partján Radkersburg csinos városa emelkedik s vele szemben, csak az itt már bővizű, széles folyó által választva el tőle, az erdős halomról Ober-Radkersburg tekint alá. Szép, termékeny föld terül köröttük mindenfelé, szántóföldek és virágzó rétek a síkon, jól ápolt erdőív a halmok éjszaki lejtőin s pompás szőlők és gyümölcsösök a déli oldalaikon. Stiriának legkedvesebb, legbájosabb tájai közé tartozik e vidék. S a gazdagon megáldott vidék közepén terűl el a város tiszta útczáival, csinos házaival, s itt, a nyelvhatáron jó német, derék lakosságával.
Radkersburgtól nyugatra a Mura síkságán, az éjszakról idáig érő halomlánczok utolsó nyúlványaihoz közel, egy gyönyörű park közepén áll a brunnseei kastély, mely 1831-től 1870-ig Berry herczegnőnek, Chambord gróf anyjának a lakóhelye volt. A kastély tele van a legpompásabb műtárgyakkal s történeti nagy érdekű emlékekkel. Így hát Radkersburg és vidéke úgy a történetíróra, mint a művészet vagy a természet barátjára nézve fölötte érdekes. Ez utóbbi különösen azt a csodálatra méltó látványt fogja elragadónak találni, mely Ober-Radkersburg kastélyának tornáczáról nyílik. A termékeny síkság számtalan falvaival, templomaival és kastélyaival gyönyörű tájkép gyanánt terűl előtte; éjszakról halomlánczok szegik be láthatárát, melyek a Gleichenbergekig és Schöcklig nyúlnak, nyugatra a Sausalig és Wildonerbergig láthat el szeme, délnek a vend Bühelek rekesztik be a tarka képet, kelet felé pedig, a meddig a szem ellát, mély síkság terűl egészen a magyar határig.
A vend Bühelek legéjszakibb ága, melynek előre nyomúló könyökén Ober-Radkersburg áll, a Stainz völgyét választja el a Mura völgyétől. A szép fekvésű Kapellen helység is azon van. A Stainz-völgy torkolatához közel fekszik Luttenberg Stiria azon részének közepén, a hol egyik szőlőhegy a másikat követi, melyeken a legjobb szőlő terem s kitűnő bort szolgáltat.
Így tehát végig vándoroltunk volna a Mura völgyén Brucktól kezdve a magyar határig, sok nagyszerű vagy bájos részletet, sok történeti vagy tájképi érdekű pontot találva útunkban. Most, hogy a Mura vidékének oldalvölgyeit veszszük szemügyre, azonnal szemünkbe ötlik a bal meg a jobb parton vonúló völgyek között a jellemző különbség. Rennfeldtől keletre a Reschenkogeltől délnek vonúlva egy hegyláncz ágazik el, mely az Osser fölött a passaili völgymedenczét nyugatról beszegve a Schöcklt érinti s innen folyton csökkenő magassággal a Schemerl meg a Hocheck fölött déli és délkeleti irányban egész a határig vonúl. E hegy- és dombhát képezi a vízválasztót a Mura meg a Rába között. S mivel e hegyhát a Murához igen közel esik, a folyó e partján, különösen éjszaki felén, csak rövid oldalvölgyek képződhetnek, s inkább szakadékoknak vagy árkoknak mondhatók. Csak a hol a vízválasztó halomláncz egyenest délkeletnek kanyarodik, ott válnak el tőle vele egyenközű irányban délnek vonúló halomsorok, melyek hosszabbra nyúló, széles, de még mindig kies, csakhogy egészben véve egyhangú völgyeket rejtenek ölükben. Ezek a Stiefing, a Schwarzau, a Sass, az Ottersbach, a Gnas, Poppendorf, a Straden, a Plesch meg a Kutschenicza völgyei, melyek részben a leibnitzi mezőre, részben a radkersburgi síkságra torkollanak. E szelíd hajlású zöldelő halomvidéket csak a gleichenbergi trachyt-kúpok, a bazaltképződményű Hochstraden s a hasonlókép bazalt Klöchberg törik át, melyek a hullámos felszínből impozáns alakzatokban magaslanak elő.
Schüsselbrunn és a Hochlantsch.
Zetsche Edétől
A Mura e balparti vidékei közűl csak kettőt kivánunk külön kiemelni: a Hochlantsch csoportját az éjszaki, és a gleichenbergi völgyöblöt a déli felerészen.
Jóllehet a Hochlantsch csak 1.722 méter magasságra nyúlik, környezetével mégis a legnagyobbszerű hegyi képek egyikét nyújtja, melyek Stiriában találhatók. Az egész csoport magvát egy hosszan elnyúló széles fennsík alkotja, a Teich-Alpes, melyet illatos rétek, szép erdőségek borítanak s melyen a pisztrángokban gazdag Mixnitz patak zuhog keresztűl. Ez elragadóan szép magas-alpesi völgy környező határai: éjszakról a buja alpesi tenyészete által kiváló Hochlantsch, a nagy Friesskogel (1.489 méter), a tetejétől egész aljáig virágos rétekkel borított Heulantsch (1.473 méter), keletről a Plankogel (1.532 méter), délről a gúlaalakú Osser (1.549 méter) meg az erdős türnaui Alpes. E terjedelmes fennsík vizei délnek a pompás erdőkkel szegélyzett türnaui völgyön, nyugatnak pedig a Bärenschützön keresztűl folynak alá. Ez utóbbi egy vad, óriási sziklaképződményektől körülvett völgytorok, melyen keresztűl a mixnitzi patak folyik hatalmas esésekben tombolva és zuhogva a sziklaakadályok fölött. E völgytorok egy sziklafülkében záródik, melyen át a fönn magasan fekvő Teich-Alpesből érkező patak pompás zuhatagban rohan alá. Éjszak felé a Hochlantsch a breitenaui mély völgybe ereszkedik. Innen valóban fenséges képet nyújt e hegy csaknem egyenesen meredő hegyes csúcsával, függőlegesen aláhanyatló sziklafalaival s itt van egy pont, melynél a maga nemében festőibb az Alpesek egész vidékén nem található s melyhez legfölebb az appenzelli Wildkirchli fogható. A látszólag megközelíthetetlen meredek szirtfalak között, melyek fölött a Hochlantsch emelkedik, van egy kis terasz, melyet alúlról csak egy keskeny gyalogösvényen, fölülről pedig csak a sziklába vágott lépcsőkön lehet megközelíteni. Ezen áll egy kápolna s mellette egy faház a touristák és búcsújárók befogadására, a kik Schüsserlbrunn nevezetes sziklatemplomát látogatják.
Gleichenberg.
Darnaut Húgótól
Áttérve a gleichenbergi völgy-öböl leírására, mindenek előtt azt az ellentétet kell fölemlítenünk, mely egy felől a Hochlantsch-csoport magas hegységszerű, hatalmas szirtkoszorúja, más felől a Straden-völgy éjszaki végében fekvő szelíd, kies, de a legváltozatosabb szépségekben rendkivűl gazdag gleichenbergi völgyzug között oly szembeszökő. A gleichenbergi Kogel déli menedékein, meg a Sulzberg keleti aljában egészen dombos, hullámszerű földfelületen terül Gleichenberg fürdőhely, mely áldásos forrásaival már is közel van ahhoz, hogy világra szóló híre legyen. E völgy nyugat, éjszak és kelet felől tökéletesen el van zárva; csak dél felé van nyitott kapuja, melyen át az enyhe meleg levegő szabadon özönlik belé s a tenyészetet rendkivűl bujává teszi. Szép szőlők, jó karban tartott gyümölcsösök, zamatos füvű rétek, termékeny szántóföldek váltakoznak itt sűrű lombos és fenyves erdőkkel, a legszebb tájképek egész sorát tárván elénk. A természet e szépségeihez a művészet is csatlakozott s azok a házak és nyaralók, melyekből a fürdőhely áll, nem zárt sorokban csatlakoznak egymáshoz, hanem elszórtan hol egy halom tetején, hol egy zöld erdőzugban, hol egy virágos rét közepén épültek s mindenik a legpompásabb kertültetvénynyel van körülvéve, minden lépten-nyomon kedves sétahelyeket s egyszersmind még nagyszerű kilátásokat is kinálva a gleichenbergi hegyes kúpokra, Gleichenberg pompásan emelkedő várára, Trautmannsdorf és Straden helységére.
Egészen más a Mura jobbparti vidékének az alakúlata. Csak Bruck és Grácz között nyílik még nehány árokszerű völgy: az erdőkben s rétekben gazdag Amsgraben, az übelbachi völgy és árok, melyben lenn a síkon a nagy waldsteini kastély, fönn a hegyormon pedig a hasonnevű várrom, aztán Übelbach jelentékeny mezővárosa fekszik, melyen át kies rétek s gyönyörű erdők között vezet el az út föl a Glein-Alpesre meg a Speikkogelra, a zigzugosan vonúló Stübinggraben s az a kies völgy-öböl, melyben Rein, a cisterciták ódon kolostora fekszik. Stiriának a Glein-Alpes lánczától a Possruckig terjedő egész nyugati területe három teljesen kiképzett s változatosan tagolt folyamrendszerből s annak nagyszámú és tekintélyes völgyeiből áll, s ez egész vidéknek éjszakon a Glein-Alpeseknek a Stub-Alpes meg a brucki Magas Alpes közti része, nyugaton a karinthiai határon a Kor-Alpes hatalmas láncza, délen a Radel és Possruck középhegysége szabja meg alakját. A Kor-Alpes vonala a Stub-Alpesbeli Speikkogeltől déle irányban válik el, 1.700 méter közepes gerinczmagasságban a Hirschegger-Alpesen át a Pack bemélyedéseig (1.166 méter) vonúl, melyen át a stiriai kainachi völgyből a karinthiai Lavant-völgybe országút vezet, túl e bemélyedésen ismét emelkedik s 1.400–1.500 méter magas, hosszan nyúló hegyhátat alkotva a Wildbachi Alpesig (1.805 méter), a Hand-Alpesig (1.851 méter), aztán a Weinebenen át, a hol hajdan a bornak Stiriából Karinthiába szállítására országút vezetett, a Brandhöheig (1.859 méter), a Moschkogelig (1.915 méter), a Hühnerstützenig (1.979 méter), a Hochsee-Alpesig (2.010 méter) s végűl a Kor-Alpesbeli nagy Speikkogelig (2.141 méter) vonúl. Ez ős-kőzetből álló hegylánczolat, a szomszéd tartományok e hatalmas elválasztó fala, hosszú, szépen hajló vonalakban nyúlik tova s vad-állományban gazdag sűrű erdőkkel s szép alpesi rétekkel van borítva, melyeken szorgalmasan űzik a marhatenyésztést. Legmagasabb csúcsáról, a Kor-Alpesről nagyszerű kilátás nyílik, mely egész a magas Tauernig (Hochalpenspitz), a Karavankákig és a Terglouig terjed s magába foglalja délen a sulzbachi mészkőhegység tömbjét, éjszakon az imposans Hochschwab hegycsoportot s e kettő között elragadó betekintést nyújt a stiriai és a karinthiai föld alacsony hegyi világába s annak kies völgyeibe. Gráczot és Klagenfurtot tiszta időben jól ki lehet venni a Kor-Alpes csúcsáról. Innen délnek a hegyláncz magassága hirtelen csökken s a Pernitzi hegygyel a Dráva felé hanyatlik s a Harteneggkogel által függ össze a Radellal. E három hegyláncz, t. i. a Glein-Alpes, a Kor-Alpes és a Radel-Remschnigg-Possruck között változatos tagozatú hegy- és halomvidék terűl, melynek gerinczei ama főhegylánczokból nyúlnak ki, felső részeikben mélyedéseket és völgyzugokat, s mindenféle szakadékos és vízmosásos völgyeket képeznek, melyek természeti szépségeik gazdagságával s többnyire nagy termékenységükkel tűnnek ki, s melyeknek vizei három folyamrendszerhez tartoznak: a Kainach, a Lasznitz meg a Sulm folyóéhoz, melyek hosszabb folyás után, miután számos mellékfolyót, patakot vettek föl magokba, s miután e két utóbbi egymással egyesült, a Mura felé veszik irányukat.
A Kainach-völgy középpontja Voitsberg, egy szorgalmas, iparűző város, mely fölött a hasonnevű régi vár omladékai emelkednek s a nem rég megújított pompás Greisenegg kastély ékesít. Följebb tőle a Graden-patak mellett Köflach áll szénbányáival és Pichling nevű vasgyárral. Ettől nyugatra egy hegykönyökön Lankovitz sok zarándoktól látogatott búcsújáró hely, éjszakra pedig Piber vára, mely most cs. és kir. katonai lóidomítóhely. Voitsbergen alól egy hegynyúlványon, mely keskenyre szorítja a völgyet és folyót, Krems hajdan nagyszerű várának romjai hevernek, melyekből ma már csak a magas főtorony áll. A folyó mentén szétnyílnak a hegyek s a szép Lannach kastély tekint le a buja rétekkel borított széles völgyre, odább pedig, a Mura-völgy torkolatához közel a pölsi kastély, Washington báró mintaszerű gazdaságának közepén. Azok közűl a völgyek közűl, melyek a Kainach-völgybe torkollanak, csak a keskeny, sziklás Teigitschgrabent, a hosszan elnyúló Söding-völgyet, továbbá a Lieboch-völgyet, melynek felső hegysorain St.-Oswald kedves faluja és Plankenwart büszke, messze látszó kastélya áll, végre a Tobel patak völgyét kivánjuk megemlíteni. Ez utóbbiban rejtőzik Tobelbad fürdőhely híres vizeivel. Pompás fenyvesek környezik s gyönyörű smaragdzöld rétjeivel, elegans és barátságos villáival s erdeinek árnyékában és illatos gyepein a legkedvesebb sétaútjaival különösen a nyár forró szakán kellemes üdülőhely. Deutsch-Landsbergtől nyugatra a Kor-Alpes lánczolata a keletre nagyon előre nyomúló Reinischkogeltől egészen a Hand-Alpesig hatalmas hegyfélkört képez, mely elé egy hullámzatos és terjedelmes, szakadékok és árkok által sűrűn beszakgatott fensík helyezkedik. Ezen vannak a következő alpesi faluk: Freiland, Osterwitz, nagy és messze látszó templomával, továbbá Maria-Glashütten és Trahütten, mely a fensík széléről kiesen tekint alá a mély Lassnitz-völgybe. E hegykoszorú rejtegeti ölében a Lassnitz patak forrásait s Gamstól és Wildbachtól a Rosenkogel tövénél meredeken hanyatlik Deutsch-Landsbergnél a mély és széles völgybe. Ennek egy kies öblében áll Deutsch-Landsberg, mely a „Klause” (szurdok) nevű sziklahasadék torkolata melletti fekvéséről is nevezetes. E szurdoknál ugyanis tajtékozva és tombolva tör ki a Lassnitz az óriási sziklaomladványok közül. De figyelemre méltó helylyé teszik szép, barátságos házai is; melyek zöld réti talajon, a „Schilcher” név alatt ismeretes vörös bort szolgáltató szőlőhegyektől koszorúzva emelkednek. Festői befejezése ennek a szép tájképnek az a kedves, részint sötét fenyvekkel, részint világoszöld lombos fákkal borított, részben pedig szántóföldekkel és szőlőkkel tarkázott halom, melynek tetején Deutsch-Landsberg régi vár emelkedik, melyből azonban csak egy torony meg egy alacsony melléképület maradt napjainkra s minden egyéb része, a körfal is romokban hever. Deutsch-Landsbergen alól kitárúl a völgy; a Lassnitz Gross-Florian csinos mezővárosa mellett folyik el, fölvevén magába a Stainz patakot. Ennek a Rosenkogel éjszaki lejtőjén van a forrása s mellette fekszik Stainz nagy mezőváros a hasonnevű kastélylyal, egy négy homlokzatú pompás épülettel, melynek tágas, ívezetes udvara és sok tágas terme van s azok ablakai kettős sorban tekintenek a termékeny völgyre alá. 1246-tól 1785-ig az augusztinusok zárdája volt. 1841-ben János főherczeg birtokába ment át s ennek 1859-ben bekövetkezett halála óta fiának, Ferencz meráni grófnak a tulajdona. A Wildoner-hegytől délre a Lassnitz a Mura völgyébe lép s Leibnitz mellett ömlik a Sulmba.
Deutsch-Landsbergtől jobbra egy völgyhorpadás, melyet a vasút is fölhasznál, a Sulm völgyébe vezet. E fölött Hollenegg kastélya emelkedik, melyet nem rég elhúnyt tulajdonosa, Liechtenstein Ferencz herczeg a régibb és újabb művészet és műipar nagyszerű alkotásaival gazdagon és sok ízléssel rendezett be. Ha e horpadáson áthaladunk, benn vagyunk a Sulm-völgyben. Ez Stiriának egyik legszebb és legtermékenyebb tája. Lakosai „német talajnak” nevezik, s tudják méltányolni és hasznukra is fordítani annak jó oldalait szomszédaikkal szemben, a kiknél nem oly áldott és termékeny a föld.
A Sulm (fekete Sulm néven) a Kor-Alpes lejtőin fakad, Gleinstätten mellett fölveszi a fehér Sulmot, Leibnitz mellett kitör a Mura völgybe s Ehrenhausen mellett a Murába szakad. A Sulm völgye szép fekvésű kastélyokban és falvakban gazdag. Seckau, a büszke püspöki székhely, barátságosan tekint alá a virúló, zöldelő völgybe, melyet éjszakról a gazdag bortermő Sausal-hegy koszorúz. Gleinstätten mezővárosa és kastélya a völgyben fekszenek s ott, a hol a Sulm mint még zajgó hegyi patak tör elő a völgyszorúlatokból, Schwanberg tűnik föl gyönyörű környezetben s elhalmozva a természet minden szépségeivel. A mezőváros tiszta házait széles tetők fedik, a falakon mindenütt szőlővenyige fut föl a házak falára, körülfogva az ablakokat. A meglehetős magasan fekvő kastély egy egyszerű nagy épület, melynek semmi külső építészeti dísze nincs, csak szép ívezetes udvara. Annál elragadóbb a kilátás a kastély mögötti Amtmann-kogelről. A Sulm által befutott egész vidék előttünk fekszik egész a Temmerkogelig meg a Radelig, mely átmenetet képez a Mura völgyéből a Dráva völgyébe, s melyen át egy (az előtt igen élénk) országút vezet Klagenfurt felé. A háttérben a Kor-Alpesek várszerű hatalmas panorámája terűl el, míg dél felé az imposans Bacher zárja el a láthatárt, szépen kigyódzó vonalokban emelkedve az égboltozat felé.
A Sulm-völgy lakói szorgalmuk és iparkodásuk által tűnnek ki, mert különben is áldott földjüket igen gondosan mívelik. Öröm látni, mily buja füvet terem itt a jól öntözött rét s nehéz terhüktől mint konyúlnak nyáron a kalászok a föld felé, mily pompás tenyészete van itt a fáknak úgy az erdőkben, mint a kertekben, hol ízes gyümölcscsel vannak megrakodva, s mily kedvesen terülnek el őszszel, az évnek Stiriában e legszebb szakában, a kitűnő fürtöket termő sötét lombú szőlők a hegylejtőkön. Sajátságos látványt nyújtanak a tengeri-földek; mert itt a talaj olyan termékeny, hogy ugyanazon a darabon többféle vetemény is termelhető, e földeket fák szegélyezik, melyekre szőlő fut föl, melynek venyigéje ágról ágra kapaszkodik s átfut a szomszéd fára is, épen oly formán, mint az olasz tájakon. A lugas és szőlősövény sem ritkaság, mely árnyékával és édes gyümölcsével pihenésre és üdülésre hívogat. Ehhez járúl, hogy a Sulm-völgy parasztjai kitűnő jó karban tartják földjeiket, s hogy jó módjukat csinos házaik és tiszta udvaraik is mindjárt az első pillantásra elárúlják.
Schwanbergtől délre a fehér Sulm völgyében fekszik Wies és a Burgstall-kastély a szénbányák terjedelmes vidéke közepén, a Saggau-völgyben pedig Eibiswald, egy szép mezőváros jókorú kastélyával és nagy vasgyárával. A Harteneggkogeltől kezdve egy hegyes-halmos vidék terül, mely Eibiswaldtól dél felé Radelnek, Arnfels mezővárosától és kastélyától délnek Rernschniggnek, és végre Leutschachtól délnek Possrucknak neveztetik s a Pössnitz-völgytől éjszakra a vend Bühelekkel függ össze, mely egészen Luttenbergig és Friedauig nyúlik. E számtalan hegygerinczekből és hegyhátakból álló s ép annyi szakadéktól, ároktól és völgytől átszeldelt hegyes halomvidék választja el Közép-Stiriát az alsótól, a Murát a Drávától, a németek földjét a vendekétől.
