Az Enns völgye. Hohenlohe-Schillingsfürst Fülöp herczegtől, fordította György Aladár
Az Enns völgye.
Hohenlohe-Schillingsfürst Fülöp herczegtől, fordította György Aladár
Hohenlohe-Schillingsfürst Fülöp herczegtől, fordította György Aladár
Az Enns Mandlingnél éri el Stiria határát és keleti irányban fut végig a széles völgylapályon.
Puchstein és Hochthor között azonban kénytelen folyását megváltoztatni, a Gesäuse sziklahasadékán át tör útat magának éjszak felé s így válik meg Stiria hegyvidékétől. Eredetileg számos ágra oszlott; ma egyenes mély medret ástak neki, a mellékén azonban mindenfelé nagy kiterjedésű mocsárok támadtak. Az összeszorított folyó habjai zúgva hömpölyögnek. Nyílegyenest kisérhetjük szemünkkel futását, mígnem a távolban láthatólag összébb húzódik s csillogva vész el a sűrű fűzfabokrok között.
A mocsárok és a völgy szélessége sajátságos jelleget adnak a vidéknek. Csaknem csodálatos hatású a síkság. Számos idétlenűl épített, vihartól rongált korhadt deszkázatú szénáspajta látható köröskörűl szétszórtan. Az egész képet hol sziklás, hol növényzettel borított hegyek keretezik.
Mily változatosság van ezekben a csúcsokban! Éjszak felől az osztrák Mész-alpesek egyes részei alkotják a völgy keretét. Legelől a Dachstein-vidék nyúlványai – a Vezuvhoz hasonló Kammspitz és a Stoderzinken, azután a Grimming és a Holt-hegység legszélső előhegyei a regényes Weissenbachi kőfalakkal; végre a Pyhrgasz és a Puchstein. A völgy déli részén pedig az őshegység mentén foly az Enns a kis Tauern gyepes lejtőin. Ezen a helyen a lakosok gyakran jelentékeny magasságig megmívelték a talajt. Ezek a szántóföld-szalagok, a számos község, a szétszórtan látható sok tanya barátságos jellegűvé teszik a völgyet.
A balti növényzet buja gazdagsággal vonja be a vidéket, a mélyedéseket bokrokkal és hangaligetekkel, a lejtőket karcsú tűlevelű erdőkkel.
Hogy e jelleget szemügyre vehessük, Friedstein vár fölött felkapaszkodunk az úgy nevezett Jungfernsitz-re, arra a sziklakúpra, mely itt az erdős lejtő tetejét alkotja. Meredeken húzódik föl a fenyővel behintett gyalogösvény az erdő fái között. Csak fönt a magasban terjesztik ki a hatalmas törzsek terebélyes, egymásba fogódzó ágaikat úgy, hogy magas kupolás domot vélünk magunk fölött, a melybe a világosság csak gyéren és csak szerény rezgéssel merészel behatolni. A földön azonban a számos kisebb s nagyobb sziklatömbök között, ledőlt faóriások romjai fölött ezer alakú új élet támad, buja mohok a legmeglepőbb színváltozatokkal, merészen összekuszált növények. A tisztásokon, hol emberi kéz vagy a kérlelhetlen szél útat tört a napfénynek, a fatörzsökök között sűrű áfonyabokrok csoportosúlnak, föntebb megtaláljuk a havasi rózsát is és közben harasztok sarjadzanak hol kecses alakkal, hol a legritkább nagyságra nőve. Így érjük el a csúcsot. Mielőtt azonban kilépnénk a sziklára, mely előlről zordonan és meredeken hanyatlik alá az erdő sötétjébe, de a melyet hátúlról hozzá kúszó fák borítanak s melyet így a buja növényzet között könnyen megmászhatunk, elragadó kilátás nyílik a völgyre. Sziklák s bütykös fák által alkotott keretben látjuk a mélyen alant fekvő völgyet s az azt körülvevő büszke magaslatokat. Tökéletessé válik a kép, ha elérjük magát a sziklát, mely a mindenfelől emelkedő fenyőlombok közepette mintegy ülőhelyet képez. A népmonda szerint itt pihentek meg az erdei tündérek, midőn a sötét erdőkben titokzatosan röpkedtek és a tiszta holdvilágos éjeken bűbájos daluk innen hallatszott le a völgybe. A jobb parton és őskőzetben itt-ott az alpesi növényzet zsenge virágait látjuk. Itt emelkednek föl a kopár hegylánczok gúlaalakú csúcsokká, melyek, fűvel benőve, avagy palás lapokban ereszkedve le, eredeti képet nyújtanak. A legjelentékenyebb közöttük a Hochgolling, mely 2.863 méterig emelkedik.
A Grimming-hegy és Trautenfels vára.
Ditscheiner Adolftól
Az Enns stiriai folyamvidéke nem jelentékeny; a bal oldalon csak két nevezetesebb hegyi patak van. Mindenekelőtt itt van az a sebes sodrú víz, mely Mitterndorfnál ered és a Dachstein vidékét a Grimming sziklatömegétől elválasztja. Kopár völgytorokban siet előre s zúgó vízesésben ömlik le a völgybe. Folyása hosszaban megy a „durch den Stein” nevű regényes út, mely az Enns-völgyben a Gröbming-szorost összeköti Mitterndorffal. Ezután jő a Grimming-patak, mely a Holt-hegység bensejében ered. Jobb oldalról az Enns számos mellékvizet nyer az Irdning, Golling, Lassing s más völgyekből. Ezek a patakok az őshegység törzsében erednek, sajátságos hegyzúgokban törik át az előhegyeket s érik el az Enns völgyét. Igen érdemes behatolni e völgyekbe. Gyakran találunk ott, hol a víz a magasabb csúcsokból ered, habzó vízeséseket, vagy csöndes tavat, beszorúlva a sötét hegyek közé, melyek komor színét habjaik visszatükrözik. A legszebb ilyen tó az, melyet Haus községből érhetünk el. Az itt uralkodó mély csöndet csak a fenyvesek zúgása és azon források zavarják meg, melyek a csúcs lejtőin lecsörgedeznek. Jelentékenyebb mellékfolyók még a Palte-k, melyeknek partjain áll a tekintélyes Rottenmann és Strechau vára, mindenekfölött pedig a Salza, mely a Hochschwab-csoportot vonja be az Enns vidékébe.
Megállunk itt egy perczig s figyelmünket a vadászati dolgokra fordítjuk. Az élénk Enns-völgyben nem maradhat meg vadállat és a lakosok is ellenséges indúlattal viseltetnek irántuk. Legfölebb télen, midőn az erdők galyait nagy hótömeg nyomja le, jő át a Holt-hegységből rőtvad, hogy a tágas völgyben élelmet keressen. Mily más állapotok vannak a Salza mellett, hol a Wildalpe középpontja a gazdag zerge- és rőtvad-tanyáknak. Ez klasszikus talaj a vadászatra nézve. Az admonti papok, kik búcsújáró templomukat egykor csaknem hozzáférhetetlen erdőség közepén építették, az előtt bizonyosan sok medvét és hiúzt lőttek itt. Még ma is a vadászat a környék főmulatsága. Pompás typusait találjuk még itt a régi vadászoknak, kik simára borotvált arczczal és sajátságos szabású kabátjaikban rég eltűnt időkre emlékeztetnek. Sajátságos ős jellegük van e vadban dús helyeknek. A legszebb pont Brunnthal mindenünnen meredek kőfalakkal körülvéve, melyek nagy facsúsztatókban, vagy regényes erdei részletekben végződnek. És a természetnek ebben az elzárt zugában mily nagy változatosságban él a roppant sok zerge, meg a gyors futású rőtvad. Az Enns-völgy erdeiben a szárnyas állatok sem nagy számúak. Csak néha töri meg a csöndet rövid időre egy-egy csapat czinege, vagy őszszel hintálódzik egy-egy falka magtörő holló az erdőszélen a lombtalan galyakon s rekedt krákogásuk összevegyűl a varju hangjával, mely nehézkesen repűl el a tarlók fölött. A madarak hiánya onnan ered, hogy a mészsziklákon tömérdek nagyobb és kisebb ragadozó madár fészkel, melyek innen büszke keringéssel lepik el az egész völgyet.
Nádas táj Friedstein vára mellett.
Ditscheiner Adolftól
Az állatvilág valódi tarkasága csak a mélyedésekben mutatkozik. Sajátságos az Enns eme kiterjedt partlapálya. A legérdekesebb alakzat Steinach és Liezen közt van. Aránylag szűk területen alig lehet tájképileg változatosabb képet gondolni: világosság és árnyék, komor és meleg színek, holt és élénk alakok váltják föl egymást. Találunk árnyas ligeteket bütykös fűz- és nyírfákból. Alig tud néhány napsugár nagynehezen áthatolni a vételen sok ezüst színű lombok sűrű koronáján. Itt fészkelnek a vadgalambok, melyek csapatostúl repülnek ki a környékre.
Távolabb vizenyős talaj van, fenyőerdők, mély árkok, magasra növő nád s rögtön reá egy a körűlötte lévő bokrok közé titokzatosan elrejtőző semlyékes rét. Azután egy darab mívelt föld következik, majd ismét sárga s fekete talajon kopár terület. Végre nagyobb holt medrekre akadunk, a partokat embermagasságú nád köríti, középen mozdúlatlan sötét víztükör van.
Ábrándos vonalakban húzódnak ezek tova, szigeteket alkotnak, szétválnak és elágaznak, hogy nádas és mocsárfű legyen végük. Itt vadkacsák és nádi madarak rejtőznek. Néhány ily medernek azonban kavicsos partja van, széles homokos területekkel környezve. Ezeken láthatók a pihenő és futosó madarak által hátrahagyott gyönge nyomokból, mily változatos az a társaság, mely itt szokott mulatni.
A völgy széles fejlődése folytán a zordonabb szelek is le-lezúdúlhatnak ide. Az égbolt igen gyakran borús, komor színezetet adva a vidéknek. Ködök ülik meg a hegycsúcsokat, s hosszantartó esőzések állnak be. A legjobb időjós a völgyben a Grimming, mely leginkább nyáron burkolja be kőszirtes fejét. Ez a hegy, melyet Stiria régi leírói „mons altissimus” nével jelöltek, a vidék legnagyobb büszkesége. Alig is lehet tájképi hatást tekintve valami változatosabbat képzelni. Legelőször úgy tűnik fel előttünk, mint hosszan elnyúló sziklalánczolat. Ezer meg ezer szakadék és csipkézet rajzolódik le az égboltozaton. Azután lefelé szakadékok és repedések következnek, mélyen árnyékolva vagy éles világításban a nagy facsúsztatókig, melyekben az egész éven át van hó. Ezek azonban ismét erdőben végződnek, mely a zöld szín minden árnyalatában játszik. Így tűnik föl előttünk a hegy a csomópontig, a hol az ausseei völgy nyílik, és a hol Trautenfels büszke vára emelkedik a völgy közepén négy országút fölött uralkodva. Itt a hegy meredek esésű, sziklatetejétől az aljáig, durva és merev nagyszerű nyugodt alakzatokkal, valódi képviselője ama fékezetlen természeti erőnek, mely e helyen egykor korlátlanúl uralkodott. Rajta gyűlnek össze az összes zivatarok sűrű kék felhőkké. Dörögve viszhangzik az első mennydörgés e magaslatokról, melyek ködbe rejtőznek, maga a hegy, csak félig láthatóan, még óriásiabbnak tűnik föl ekkor kőtömegeivel, melyek magasságát csak sejdíteni lehet. Az ólom színű levegőben, mely az országútat még fehérebbnek, a mocsárokat még fakúltabbaknak láttatja, neki zúdúl a szél. Lassankint növekszik, míg végre mint üvöltő vihar tör ki a Grimming szurdokból a völgybe. Ezernyi darabokra szaggatja szét a ködtömegeket és felhőket, melyek korbácsolva végig futnak a hegyeken, avagy záport zúdítva le, repűlnek át a völgy fölött. Villámlás villámlást követ, ezerszeresen visszhangzó dörgő, csattogó mennydörgés. Csak hosszas erőlködéssel sikerűl a napnak nehány fényes sugarat lebocsátania. Ekkor elcsöndesedik a Grimming, sötét színt ölt s ködbe borúl. Az itt kitört zivatar azonban legtöbbnyire tartós országos esővé válik.
Az Enns völgye a Tauern felé nézve.
A legszebb időszak őszszel van. Ha ilyenkor kisüt a nap a tiszta légkörben s a mészóriások csúcsai fényesen s megarányozva emelkednek, valóban bűbájosan szép látványt élvezünk. Ebben a pompás időben kell meglátogatni a havasi legelőket, melyek dombos rétjeikkel borítják azokat a mészgerinczeket, melyek a Holt-hegység előtt a völgyet szegélyezik. A legkedveltebb vidékek közé tartozik az úgy nevezett Hochschweiz- vagy Acherlkaralm, melyhez Wörschachból juthatni. Széles köves úton kell haladnunk, melyen a parasztok marháikat hajtják legelőre. Ezek a mély útak nagy szakadékaikkal, idomtalan köveikkel, a sárral és örökös pocsétáikkal valóban typikusak. Végtelen sokszor csalódva, egyszerre mindinkább szélesebbé váló égboltozat tűnik elő a lombok között. Végre az erdő szélén állunk egy hosszú fakerítés előtt. Túl rajta dombos rétek terűlnek. Rácskapun át jutunk a legelő területére. Minden felől csengettyűszó, előttünk a kiterjedt völgy. A jól ismert hegycsúcsok mögött új alakok emelkednek. Hátunk mögött kilátások nyílnak a zöld keskeny völgyekbe, a medenczékben elrejtve sok apró kunyhó fekszik hosszan elnyúló tetőkkel, melyek alatt füstös szobákban vagy sötét istállókban végzik teendőiket a pásztornők, e fogyatékos öltözetű szegény teremtések.
Általában úgy látszik, hogy azok az emberek, kik kezdettől fogva itt az őket környező természet kegyelméből tengetik életöket, már egészen alkalmazkodnak a zord vidékhez. Miként a tűlevelű fák elágazó gyökereiket már századok óta bocsátják szét: az emberek is régi idő óta építik alacsony, fatornászos és csak aljban kő házaikat, melyek előtt a parányi kertekben termetes napraforgók kérkednek durva pompájukkal. Egyedűl a változatos emberi műveltségnek sikerűlt állandó otthont biztosítania itt gyarmatokban, ültetvényekben. Ilyen volt mindenek előtt a híres Admont apátság, az után a többi más templomok, melyeken itt is, ott is még román-kori vonásokat találunk, továbbá minden fokozatát a góth kornak, és végre jezsuita átalakítást és díszítést. Így Pürggben, Niederhofenben s több más helyen. És végre a várkastélyok, melyek néhol erődökhöz hasonlók, mint Strechau, másutt sajátságos durva renaissance stílűek, a mint az a Ferdinándok korában Ausztria területén kifejlődött, minő Friedstein, – majd ismét nemes barokk ízlésben, mely Lipót és III. Károly dicsőséges korában divatozott, minő Trautenfels. Nagyobb mértékben ott tud érvényesűlni az újszerű műveltség eme változhatatlan világ közepén, a hová az országút útat tört előtte. Mióta a sószállító út megnyílt, számos község keletkezett, s a postakocsi mind több-több útazót s idegent hozott ide. A kis községben tekintélyes vendégfogadó keletkezett nagy előre nyúló tetőzettel és czímerrel, mely mellett egy kis festett török, avagy egy kétfejű sas a dohányárúlást jelenti. Ilyen typikus fogadót találunk Nicderhofen községben. Kint az előházban szolgák és szolgálók közös tálból ebédelnek. E mellett van a külön szoba, melynek vasrácsos ablakain vörös függönyök vannak, falán pedig János főherczeg képe függ. Ezen a helyen gyűlnek össze vacsorára, ha a mennyezetről lelógó petroleum-lámpát meggyújtják, a kevés számú vagyonosabb és tekintélyesebb férfiak. Szemközt az útczán az örökké folyó kút hosszan elnyúló válújához halad széles nyomokat hagyva a szarvasmarha, hogy szomját eloltsa.
A vasútakra nézve a stíriai Enns-völgyben Steinach a legfontosabb csomópont. A völgyben fölfelé Tirolba megy a vonal, Salzburg vidékére azonban a Grimminggel szemben egy újonnan épült vonal ágazik el, merészen emelkedve föl a határmagaslatig Aussee és Ischl felé.
S e változatos képek sora mellett halad tovább az Enns, hogy tetterőtől duzzadva megkezdje a harczot a zord hegységgel Puchstein és Hochthor között. Borzasztó látni, mint oszolnak meg ezerszeresen a hullámzó vizek a Gesäuse kopár szikla vidékein, hogy mennydörögve s forrongva fussanak tovább a sokszorosan legyőzött kőszirteken át. A sziklazug végén búcsút vesz az Enns a zöld Stiriától s a virágzó Ausztria felé siet.
