Keleti Szilézia (Tescheni kerület).
Keleti Szilézia (Tescheni kerület).
A morva Odera-vidék éjszak felé néző keskeny ékalakú földnyelvén túl van Szilézia keleti fele, a hajdani Tescheni kerület az erdős Beszkidek lábánál, a melyeknek délnyugat felé húzódó láncza határfal gyanánt tornyosúl Szilézia és Magyarország közé. Az éjszak felé irányúló legnevezetesb folyók három kelet-sziléziai vidéknek megannyi tengelyei: ezek elseje a morvaországi oldalon a Ostravica völgye, a gácsországin a Visztula vidéke a Bielitzével, s e kettő között a gyors folyású Olsa ezüstszalagja mentén a Tescheni vidéknek hegyek és dombok koszorújában mosolygó rétjei és ligetei.
Troppau ma.
Bernt Rudolftól
Leírásunkat az Olsa szép völgyének ismertetésével kezdjük. Középponti kedvező helyzeténél és a Beszkidek legfontosabb hágójának közelségénél fogva e völgy évszázadok óta élénk forgalmú kereskedelmi és hadi útvonal. A monda szerint is e vidéken kezdődött a tartománynak ama homály borította ősidőkben való betelepítése, a mikor még rengeteg erdők sűrűje födte az egész tájat. Régi lengyel királyi törzsből való három fitestvér ülte e völgyben nem remélt találkozása örömünnepét, a melynek emlékére az Olsa dombján büszkélkedő várost alapították. Teschen (Cieszyn), az „öröm városa”, az, a hol valamikor egy erdei forrásnál a három királyfi találkozott, s e forrás hűs vize még ma is a „három testvér kútja” (Dreibrüderbrunnen) nevet viseli. A város háztetői és tornyai fölé a szemközti magaslatokon két igen hatásos épület emelkedik: keleten a mérföldekre ellátszó evangelikus templom, nyugaton pedig Frigyes főherczeg kastélyának hatalmas homlokzata. A meredek lejtőjű Schlossberg fáinak koronái közűl a komor Piast-torony falai bukkannak ki, mint a közép-kor legjava idejében itt állott fejedelmi lak tisztes maradványai, amaz idők emlékeűl, a mikor a fényt s pompát kedvelő tescheni herczegek e sok tornyú és több udvarú várban székelve uralkodtak az ország és népe fölött. Az Olsa tiszta vize, mely a zöldelő Schlossberg nyugati oldala előtt elsiet, a régibb városrészt elválasztja a balparton gyorsan fejlődő s divatos építkezésű Sachsenberg külvárostól. A város körűl elszórt gyárak és az élénk forgalom Teschen folyton gyarapodó iparáról tanúskodnak.
Az Olsa tündöklő vízszalagja mentén éjszak felé haladván, a völgyalja egyre szélesedik egészen ama földemelkedésekig, a melyek csökkenő magassággal húzódnak az Oderberg körűli porosz határig. Dél felől a komor Beszkidek tekintenek le a völgybe s a vidám folyócskát csupa erdei sűrűségben lévő sziklabölcsőjeig kisérik. Mielőtt azonban idáig fölmennénk, előbb a Teschentől éjszaknyugatnak csapó völgyoldalra vessünk egy futólagos pillantást. A kotzobendzi kastély („Schlösschen”) vadaskertjének nagy erdejétől éjszakra a síkság mindinkább tágúl s két oldalán a dombok egyre hátrább vonúlnak. Bájoló változatosságban követik rajta egymást a szántóföldek, erdőtagok, közben-közben fehérre meszelt házak és nyárfák közt álló urasági majorok. Látszólag egészen egyenes vonalban szeli át a Magyarországból Teschenen át lefelé haladó vaspálya a termékeny völgyet. Sötét fáknak zöld fallá tömörűlt sorai fölött Freistadt régi várostornya emelkedik, délnek szelíd hajtású magaslaton Roy kastélya s valamivel alább Darkau gyógyhely van a legnevezetesb jódtartalmú sósforrások egyikével. Freistadt, a hol említendő a tágas park közepén álló Larisch-féle csinos kastély, valaha szép napokat látott, a mikor a tescheni herczegek itt időnként udvart tartottak és fényes ünnepeket ültek. A városkától éjszaknyugatra a kiszélesedő Olsa tág ívben Preussisch-Olsau felé kanyarodik. Jól mívelt földek, meg-megszakítva tölgyfákkal beültetett gátaktól és mély árkoktól, jellemző vonásai e vidék arczúlatának. A hol azonban ma a gőzeke szántja magas barázdákba a termékeny földet, ott századok előtt számos halastó tükre csillogott.
Jablunkau városa.
Alt Jakabnak Bécsben a cs. kir. hitbizományi könyvtárban őrzött, 1840. évből való vízfestménye után.
Félórai gyaloglás Freistadtól Karwin környékére, a „fekete gyémántok” lelőhelyére vezet, a melyek e kis községet ez előtt nem is sejtett nevezetességre juttatták. A falunak ma 8.000 lakója van, kik jobbára bányamunkások. Úgy Frigyes főherczeg, mint Larisch gróf kőszénbányáinak műszaki berendezése igazán nevezetes. A sok füstölgő kémény, a szurtos munkáscsapatok, az emberek és gépek zajos munkája a legélénkebb iparról tanúskodik annak minden fény- és árnyoldalával. A mélyben zakatoló sürgölődés fölött 262 méternyi magasságban Solza kastélya trónol, melynek új-renaissance ízlésű pompás épülete az itt dús birtokú Larisch grófok családjának székhelye. A kastély délnyugati hátterében a suchaui erdő festői részletei sötétlenek, míg távol délről a sziléziai hegyek kékje látszik ide. A vidék éjszaknyugaton Oderberg felé is egészben ugyanilyen. A kassa-oderbergi vasút lapos dombok közt halad Dombraun, Orlaun és Reichwaldaun át Oderberg, e fontos kereskedelmi csomópont felé. Orlau ősrégi faluban a XIII. században benczésektől épített történelmi nevezetességű kolostortemplom áll. Oderbergnél ismét sík vidéken vagyunk, a melynek 200 méternyi a tengerszín fölötti átlagos magassága. A Freistadt felől Dittmannsdorf és Deutschleuthen faluktól éjszakra számos kanyarúlattal lesiető Olsa régi tavak, majorok és erdők előtt folyik ez alföldön és Oderberg alatt szakad az Oderába. Sűrű ligeterdők födik el szemünk elől az itt széles mederben folyó Olsát. Árvizek alkalmával azonban e folyó gyakran elhagyja természet és emberkéz kiszabta medrét s elönti e termékeny síkságot.
S most visszatérve az Olsa-menti városnak dombok szegélyezte környékére, a hegyek üde szépségű világa felé irányítjuk lépteinket. Mögöttünk a síkföld zöldjébe vesznek el Teschen házai, a Jézus-templom karcsú tornya, a Blogotitzi dombon álló villák és kaszárnyaépületek, s csak az ezeréves őrhelyen magasan álló kastélytorony képe kisér bennünket még jó sokáig útunkon. A baloldali erdős sziklafalon nagyszabású zsilipszerkezetek tűnnek szemünkbe, melyek a főherczegi erdőkből leúsztatott fát a közeli gőzfűrész telepére juttatják. Jobbra a szelíd hajlású lejtők hátrább vonúlnak s a közeli hegységre gyönyörű kilátást engednek. Délre a napos Olsa-völgyben toronymagasságú kémények hirdetik Frigyes főherczegnek trzynieci nagyszerű vas- és aczélgyárait, melyeket ugyan nappal is igen érdekes látni, de éjjel, mikor a magas kemenczék biborpiros lángkévéi s a gőzkémények bűvösen megvilágított füstje ég felé száll, mikor a gépek dübörgése és a munkáshad lármája még kábítóbb zsibongássá egyesűl, valósággal cyklopsi tanyának tűnik föl a villamlámpák vakító fényében úszó telep. Idylli ellentéte e gyárak zajos sürgés-forgásának a közeli dombtetőn, a tölgyfák hatalmas lombkoronái közt emelkedő St. Albrecht-egyház, melynek fönséges gót épülete kiváló műízlésű alapítója, Albrecht főherczeg fejedelmi bőkezűségét hirdeti.
Bystrzytz falunál már mélyen benn vagyunk a hegyek között, melyek nyugat felé tekintélyes lánczolatot alkotnak. Elsőűl az erdős Ostry (1.043 méter) tűnik szemünkbe, majd a Tyrra- és Rzeka-patak vadregényes völgyei közt a messzire kitekintő s tetején a Frigyes főherczeg-féle menedékházzal koronázott Jaworowy (1.032 méter) a délnyugat felé emelkedő Ropica-csúcscsal (1.082 méter), s végűl a Rzeka-völgy kijáratánál a Godula kopár lapos hegyháta (573 méter), a melynek lábánál Cameral-Ellgoth gyógyhely fekszik. Keletről Niedek felől az Olsába egy tiszta vizű hegyi patakocska ömlik a szép Gluchowa-völgyből, a mely a Laczka-hegy (835 méter) és a Cieslar (919 méter) között a nagy Stoźek (975 méter) kúpjai tűnnek föl, a melynek nyugat felé terjeszkedő nyúlványa a füvészeti szempontból nevezetes Tul-hegy. Az óriási Czantory-hegyhát, a „kelet-sziléziai Rigi”, uralkodik a Visztula és Olsa völgyei fölött s a legelragadóbb kilátást nyújtja a tescheni vidékre s ennek hegyek körítette hátterén túl egész az éles körvonalú Tátra-csúcsokig.
A Czantory hegy és a körötte lévő hegyek havasi legelőin (az ú. n. „szállások”-on) alkalmunk van a lengyel hegyi pásztorokkal, a „goralok”-kal megismerkedni. Szegényes deszkakunyhójában, a „koliba”-ban tanyázik itt az edzett havasi pásztor az egész nyáron át, csak ritkán társalkodhatva mással, mint sötét gyapjas juhaival, melyek az íratos fűvel bővelkedő legelőkön jó táplálékra találnak. A szálláson gyűjtött tejet, savót és sajtot a völgybe szállítják le, a hová végre az ősz zordon napjai magát a pásztort is leszállni késztik.
Térjünk azonban vissza az Olsa zöldelő völgyébe. Rövid útat téve, a Jablunkau alatti kies medenczébe érünk. Ez ódon épületeivel feltűnő városka, mely a goralok főhelyének tekinthető, 3.000 lakost számlál. Tágas ívben sorakoznak körötte a hegyek, csupán éjszaknyugatnak, Teschen felé nyílik egy völgyhasadék. A Beszkidek szívében vagyunk, melyeknek ide legközelebb eső öve a Jablunka-hegység nevet viseli. Két szép völgy találkozik Jablunkaunál: délnyugat felől a Lomna, kelet felől pedig az Istebna völgye tart erre, melyen át az Olsa felső szakasza folyik. E kettő közt a hosszú Mosty falun át vezet az országút a Jablunkaui hágóhoz (550 méter), s az országúttal egyközűleg halad a vaspálya, mely a hágó tetejének horpadása alatt 600 méternyi hosszú alagúton áthaladva, a túlsó oldali Magyarországba ereszkedik alá. A közeli kopár csúcson faragott kövekből épűlt sánczfalak húzódnak, melyeket a XVI. században a Magyarországba vivő országút védelmére emeltek. Korunkban ez erődítmények teljesen elvesztették katonai fontosságukat, s moh- és fűlepte omladékaik tanújele e hajdan sokat vívott hely alásülyedt nevezetességének. Ma már itt csak abban a szép vidékben gyönyörködünk, melyre a Jablunka-hágó nyújt kilátást. Érdekes a kelet felé álló, 839 méter magas Girowa, a Beszkidek boszorkány-hegye. Ennek hatalmas hátán állva szemlélte 1773-ban a felejthetetlen II. József császár a gyönyörű természeti képet. Mélységes csend honol a Lomna tág völgyében, melyen át az erdei út másik ezüstszalagként húzódik nyugatnak. Sem a gőzkocsi füttyje, sem a hámor kalapálása föl nem hat ide, hogy e paradicsomi magány némaságát háborítsa. Köröskörűl csak erdő, csupa erdő s közben-közben egy-egy idylli erdészlak, vagy a goraloknak a világ zajától messzire elvonúlt egy-egy fakunyhója az egész, a mit órákig tartó vándorlásunkban látunk. A köröttünk kéklő hegyek közűl megemlítjük a sötét Kozubowát erdős előhegyeivel, továbbá az Uplazt, a Polomot (1.067 méter) és a Skałkát (928 méter). Figyelmünket leginkább a Kiczera-hegyhát csodálatos sziklaalakúlata köti le. Ritka jelenség ugyanis a kelet-sziléziai hegységben a csupasz kőzet ily kimeredése, a mely itt még feltűnőbb a körötte búján tenyésző bársonyos zöld pázsit miatt. A Lomna felső folyásától a Lacznów (823 méter) erdős nyergén át a morawkai völgybe s a Beszkidek fő gerincze hoszszában a „Fehér kereszt”-nél lévő híres kilátóponthoz érünk. De kár lenne azt hinni, hogy a Lomna regényes völgyében mindig ilyen néma csend és béke uralg. Néhanapján, mikor a hegyekben erős zivatar tombol, a különben csekély vizű patak hirtelen megárad s hídakat és pallókat elsodorva, mérföldekkel alább is pusztít.
Jablunkautól keletre mintegy 12 kilométer hosszúságban kanyarodik a felső Olsa-völgy a gácsországi határ felé. A folyó csillogó szalagja és az országút a nyílt fensíkon álló Istebna nevű goral faluhoz vezetnek. Innen Koniakaun át az országút átkel a sziléziai-galicziai határon s a túlsó oldalon a Sola-völgybe száll le. Jobb felől az Ochozdito (894 méter) messzire szerte néző csúcsa magaslik ki az erdős hegyek közűl, melyeknek gerinczei részint sziléziai, részint magyar, részben pedig gácsországi területen emelkednek. Az Ochozditón egyúttal az Olsa forrásánál állunk. Számos csermely szövődik itt az erdő titokzatos mélyén azon csillogó ezüstfonállá, melyhez valóságos gyöngysorként fűződnek az Olsa-völgy mentén oly sűrű egymásutánban következő szebbnél szebb tájképek.
Részlet a Baraniából: A Białka (Fehér-Visztula).
Russ Róberttől
A Czantory-hegy szellős ormáról kelet felé ellátunk a Visztula nyájasan hívogató völgyébe. Számos útas és nyaraló vendég talál az erdős hegyek koszorújában nyugvó csendes szép helyen testi-lelki üdűlést. A Visztula harántvölgye jellemző bepillantást enged a Visztula-hegyvidékhez tartozó Beszkid-lánczolat tájképi sajátszerűségeibe. E lánczolat számos elágazással húzódik a Karolówka-hegytől (930 méter) kiindúlva s körűlövezi a Visztula forrásvidékét. Az Olsa felé néző gerinczből emelkedik ki a Wielki Stoźek, a Cieslar és a Czantory csúcsa. Az éjszakkeleti fő ág, mely egészben a galicziai határ mentén húzódik, sokszorosan tagozott és szaggatott. Legjelesb csúcsai a hatalmas Barania (1.214 méter) és a Malinów (1.095 méter). Ebből indúl ki a Visztula-völgy keleti oldalán az a lánczolat, melyből a Malinka (809 méter), az Orlowa (766 méter) és a Rownica (883 méter) tetők emelkednek ki. A gyönyörű erdős hegyek jókora völgyében van a 4.000 lakosnál többet számláló nagy Weichsel falu, csoportokban álló majorságaival és a hegyeken szétszórt goral-kunyhóival. E falu határában futnak egybe a Visztulának távol eső szakadékokból eredő forrásai. E patakok közűl kettő, a Fekete- és a Fehér-Visztula, melyeket a Przysłup (1.021 méter) gerincze választ el egymástól, a völgy egyik leszebb pontján találkoznak a Czorny iskolánál, s ezek tekintendők a folyó tulajdonképeni forrásainak. Az első, a Czorna Wisełka, a Barania déli lejtőjét borító őserdőben ered, a hol a kisded víz-ér gyökerek sűrű fonadéka közűl bugyog ki. A Fehér-Visztula pedig, a Białka, mely szintén a Baraniáról jön, nedves, hűvös völgyön át siet s egyik mellékága sziklatuskók és meredek szirtfalak közt a Białka-vízesést alkotja. Az erdős völgyhasadék, a melyen át a kristálytiszta hegyi patak folyik, meglep gyönyörű, bár nem nagyszabású, de rendkivűl bájos színezetű és hangúlatos tájrészleteivel. Sugár jegenye- és erdei-fenyűk meg terebélyes bükkök árnyékolják a vadonban fölfelé emelkedő útat. Szürke sziklafalakon buján virúló tenyészet környez mindenfelé. A mérhetetlen rengeteg ünnepies csöndjében haladó vándor elé itt-ott nyájas szigetek gyanánt bukkannak ki a fakoronák tengerét meg-megszakító derűs tisztások. Fehér füstfellegek árúlják el egy-egy ölfa-sánczolat mögött a szénégető-tanyát. Szénégetők és favágók e vadon egyedűli emberi lakói. Végre a távol háttérben föltűnik a Barania (1.214 méter) sötét, zömök hegytömege. Sűrű erdei-fenyvesek, iratos hegyi rétek, szálas erdei füvek, majd meg áfonya-bokrok és legyezős páfrányok közt járunk a Barania ősrengetegében. A hegy ormát fenyves borítja s így róla nem látni a távolba. Annál szebb a kilátás az innen délre emelkedő Karolówkáról. Az egész Kárpát-lánczolat előttünk áll a Lysa horától a Tátra merész fűrészes gerinczéig. Túlnan a Fekete-Visztula völgyében verőfényes hegyoldalon barátságos faházak lepnek meg bennünket. A Przysłupon álló főherczegi vadászkastély integet felénk, melynek környékén, kivált a morotvás helyekkel meg-megszakított őserdőben, szeret tanyázni a félénk fajd. A vadászkastélytól jó karban lévő s csekély lejtésű kocsiúton elég gyorsan érünk le az ember nem lakta vadonból a két forráspataknak a fő völgyben való találkozóhelyéhez. Az úttal egyközűen morajlik lefelé, szűk sziklamedrének kőtuskóin átszökdelve, a fiatalos elevenségű Fekete-Visztula patakja. Egy harmadik forráspatak, a Malinka, a Malinowska skała (1.150 méter) felől a galicziai határról érkezik s magába gyűjti a gyönyörű Malinka-völgy vízereit.
Vízesés a Fehér-Visztula völgyében.
Russ Róberttől
Keskeny sziklakapun át hagyjuk el a Visztulával egynevű falut (Weichsel), s a széles hátú Czantory hegy alján Ustroń községbe érünk, mely nemcsak vasipari termékei révén, de mint éghajlati és savóval gyógyító hely és jó hírnévnek örvend. Mint az itteni gyógyház latin chronogrammjából kitetszik, az 1802-ben alapított Ustroń fürdőhely a legrégibb keleti Sziléziában. Valamivel alább kezdődik a dombvidék. Az egyes magánosan álló magaslatok, minők a 419 méternyi Helm és Teschen irányában az Ogrodzoni hegy, itt annál jobban szembe tűnnek. A Visztula mentén haladunk, mely egyre szélesedik és köves puszta helyeket közrefogó ágakra oszlik. Mindenfelé az árvizek pusztításainak nyomai látszanak. Említést érdemelnek ugyanitt a Visztula szabályozására készűlt költséges munkálatok, így a Merveldt rekesztő gátja. Nyílt völgyteknőben, a hová fölűl a pisztrángban bővelkedő Brennica öntözte Brenna-völgy torkollik, fekszik balra és lejebb a Visztula mellett Skotschau városka, néhai Sarkander János szülőhelye. Még alább a Wislitzi és Winogradi hegyek (Kępa winogradska) között a Visztula a síkságra lép ki. Csak bal felől húzódik a Helmből kiindúlva Freistadt irányában egy körűlbelűl 300 méternyi hegyhát, az Olsa és a Visztula vízválasztója.
S ezzel a síkföldön vagyunk, melynek képét már az emberi munka alkotta meg. Évszázadok szorgalmának emlékét látjuk az Ochab körűli, mintegy 1.000 hektárt borító tórendszerben, melynek víztükrei közt a talajt czélszerűen fölhasználó számos árok tartja fönn a kapcsolatot. Az itt bőségben lévő vízerő igen sok malmot is hajt. Az érdekes állat- és növényvilágot tápláló tavak ugyan az idők folyamán tetemesen veszítettek kiterjedésükből. Még legnagyobbak a Visztula jobb partján, az Illownica mentén lévők. Napjainkban a hajdani tóterületek s utóbb mocsaras helyek nagyobb részének termékeny talaja czélszerű mezőgazdasági mívelés alatt áll. További részében a Visztula síkján mintaszerűen mívelt földek, gondosan öntözött rétek s közben nagyobb zárt erdőterületek is következnek. Ezek közt vannak elszórtan a kis parasztgazdáknak itt-ott még szalmafödelű kunyhói s mellettük a nagyobb majorok és szeszégetők. A síkot átszeldelő gátak, melyek éger- és tölgyfák soraival ültetvék be, nem igen engednek nagyobb távolba kilátást. Az Illownica és a Visztula között áll a falként meredő Schwarzwald, melyet az Oderberg felől Petrowitzon, Seibersdorfon és Pruchnán át Dzieditz felé tartó éjszaki vasút szel keresztűl.
Az erdőtömegtől keletre van az Ellgother Haide nevű lápos vidék, a hol lármás vízi szárnyasok ütnek állandó, vagy csak ideiglenes tanyát. Némely ritkább növények miatt is érdemes a gyűjtőnek e tájakra ellátogatni. Schwarzwassernál a Visztula keletnek kanyarodik, s vize innentől kezdve a Biala torkolatáig Poroszország felé az osztrák birodalmi határt jelöli. A Schwarzwaldtól nyugatra a chybyi nagy czukorgyár hórihorgas kéménye áll messzire ellátszó tájékoztató gyanánt. Mielőtt a Visztula Dzieditznél a sziléziai földet elhagyja, az Illownica és a Lobnitz, meg a Biala galicziai határfolyócskájának vizeivel gyarapszik. Mentűl közelebb kerűlünk a bielitzi vidékhez, annál dombosabbá válik a táj. A dombok már Skotschaunál kezdődnek a Winogradi hegyekkel (317 méter) és keletnek a Rostropitzi, Riegersdorfi és Czechowitzi magaslatokban folytatódnak.
Részlet a Baraniából: Czerwony usyp.
Russ Róberttől
A skotschaui-bielitzi országútról a legszebb körűltekintés kinálkozik éjszakon a falvakkal és tanyákkal telehintett dombokra, délen pedig a Beszkidekre, kivált a közeli Bielitzi hegyekre. Grodziec kastélya hegyes oromtetejű erkélytornyaival, nemkülönben az illatos fenyvesek szélén álló Ernsdorf gyógyhely számos villája szép részletekkel tarkítja e tájképet. Lobnitztól és Alexanderfeldtől keletre Bielitz füstös gyárkerületéhez közeledünk, melyet a Biala folyócska választ el galicziai részen lévő ikervárosától, Bialától. A kőszénporos útak és a számos posztógyár egyhangú épületeinek komor szürkeségével jól eső ellentétben csak a pályaudvar közelében lévő új városrész csinosabb házai állanak. A legközelebbi környék falvai sűrű lakosságú német gyarmattelepet alkotnak e lengyel vidéken. Kiváló említést érdemel Alt-Bielitz falva ősrégi templomával, mely alighanem a legelső sziléziai egyházak egyike s úgy a történetbúvár, mint a műbarát figyelmét fölkeltheti. Bielitz e szerint legalább szép környékével nyújt kárpótlást magának a városnak oly természetű árnyoldalaiért, a minők a magas fejlettségű ipartelepeknek kikerűlhetetlen járúlékai. Alig egy órával a várostól délre mér erdőillat és hűs árnyék üdíti föl az útast. A „Zigeunerwald” borítja itt a közeli hegyek lábát, a hová a városnak enyhűlést kereső lakói szívesen rándúlnak ki. Kedves kirándúlóhely a felső Bialának mintegy 5 kilométer hosszú medenczéje, a szép Bystray-völgy is, hol könnyen járható árnyékos erdei útakon jutunk föl e hegyeknek legmagasb, az egész vidék fölött uralkodó csúcsára, a hatalmas Klimczokra (1.119 méter) és a Kamitzi fensíkra (954 méter), melyekről minden irányban a legszebb kilátás nyílik. A csúcs alatt egy védett horpadásban a galicziai oldalon áll a hegymászók előtt ismeretes Klementina-kunyhó.
A Bielitzi hegyek csoportja a Visztula vidékéhez tartozik. A galicziai határ mentén álló főgerinczből e hegység nyúlványai a Brennica, Lobnitz és Biela vagy Białka folyócskák közt húzódnak az előttük elterűlő országrészbe. E hegység kiválóbb csúcsai még a Skałka (1.150 méter, a Stolow (1.035 méter), a Nagy- (872 méter) és a Kis-Cisowa (831 méter), a Kamnitzi fensík (954 méter) és a Bystray-völgy déli részén a Klimczokból kiágazó galicziai Magura (1.095 méter) meg a Skrzyczny (1.250 méter). A sűrű erdő borította völgyek között a komoly szépségű Lujza-völgyé az elsőség. A messzire kitekintő hegycsúcsok könnyű járhatóságának köszönhető, hogy a Bielitzi hegység évről-évre mind nagyobb látogatottságnak örvend.
Sok tekintetben hasonlít e most áttekintett vidékhez a Tescheni kerületnek a morva őrgrófsággal határos azon része, melyet az Ostravica és ennek jobboldali mellékfolyói szelnek át. Mind a két tájékot a Beszkidek legnevezetesb lánczai zárják el dél felől: a Visztula vidékét a fenyvesek sötétjével borított Barania, az Ostravicáét pedig a mondában és dalban ünnepelt „kopasz hegy”, a Lysa hora, keleti Sziléziának e komor őrhegye. Gyepes orma nemcsak a köréje csoportosúlt hegyek és elődombok fölött uralkodik, hanem messzire kitekint, városokon és falvakon túl el egész az ország szívéig. A Lysa hatalmas hegytömege a Sulov hármas határhegyéből ágazik ki éjszaknyugatra s a Mohelnica-patak a Lysa hora (1.325 méter) és a Travny (1.201 méter) csoportjára tagolja. Hozzá csatlakozik keleten az a hegyláncz, mely a kis Polombergből indúl ki és a Jaworowyval az Olsa-völgyet érinti. Nyugat felé a hasonló magasságú morva hegyek sorakoznak, mindenek előtt a sűrű erdővel borított Smok (1.282 méter). A Lysa széles alapon emelkedő óriási tömege a körötte álló hegyekkel együtt fínom szemcsés homokkőből képződött, melynek alakúlata kivált az Ellgoth melletti Godula-hegy bányáiban ismerszik föl szépen. A Lysából sugáralakúlag kiágazó, változatos alakú gerinczek igen megkönnyítik a fő csúcs megmászását, a melyen az Albrecht főherczegről nevezett menedékház áll. Ajánlatos kiindúló pont ide a friedlandi völgynyílás, a hegy tövében álló kis morva határváros környéke. A széles Satina-völgy gyönyörű útján mintegy három óráig részben erdőn, részben legelőűl szolgáló tisztásokon haladunk föl a Lysa kopasz csúcsára. Köröttünk a hegyvilág néma csöndje, melybe csak olykor csattan bele a harkály kopácsolása vagy élesen rikácsoló hangja. Útunkban még megcsodáljuk a zúgó Satina-esést és az András-szikla festői kőtuskóit, melyek közt Ondrasch rablóvezérnek, a sziléziai Rinaldónak rejtekhelyei valának, míg 1715-ben „a Lysa ura” vakmerő zsiványéletét dicstelenűl be nem fejezte. A kígyódzó ösvény utolsó kanyarúlatai után néma bámúlatba merűlt szemeink elé tárúlnak a magyar, morva és sziléziai Kárpátok vidékei, a Gesenke kéklő lánczai, a dús termésű sziléziai és a lengyel síkság kellemmel párosúlt fenségű képei. Száz meg száz hegycsúcs sorakozik véget nem érő lánczolatokban a ködbe vesző távolságig, a hová már a messzelátó cső ereje sem bír elhatolni. Az óriási hegy lejtőit gyönyörű erdők borítják, melyekből zsilipes úsztató-csatornákon szállítják le a völgybe a rengeteg értékű fát. A déli oldalon lévő vadregényes Rečica-völgyben komor méltóságú őserdő borong. Itt a Lysa-erdők királya, a nemes szarvas osztozik a merész kőszáli sassal az uralomban. A szálerdő sötét zöldjét kellemesen tarkítják a tarka virágdíszben pompázó hegyi rétek. Málna- és szeder-, vörös és fekete áfonya-bokrok s az erdei gyom sokféle fajtája buja tenyészettel siet benőni a tarvágások útján keletkező tisztásokat. S ne feledjük végűl a Beszkidek havasi pásztorainak iratos legelőkön álló egyszerű majorságait, kezdetleges juhász-kunyhóit se megemlíteni.
Lysa hora.
Russ Róberttől
A Lysa és a Travny vidékén három kies és sűrűn lakott völgy húzódik: a Moravka, a Mohelnica és az Ostravica völgye. Ha ezek patakjai mentén a hegységbe fölfelé megyünk, a Beszkidek már említett hármas határhegyére, a zömök Sulovra (943 méter) jutunk. Itt fönn, a hegyhát nyergén néhány kunyhó mellett a Weisses Kreuz nevű fakereszt áll, s körötte paradicsomi vidék terűl, a melynek fönséges szépsége páratlan és tescheni hegységben. A Weisses Kreuz a határos völgyek útjainak találkozó pontja. Visszafelé az Ostravica völgyében lévő Althammerbe megyünk. Az Ostravica mintegy 20 kilométernyi útján jobbról a Rečicával, balról pedig a Mazakkal gyarapodik, megkerűli a Lysa nyugati lejtőit és Friedlandnál széles völgymedenczébe lép. Néhány kilométerrel alább Friedek táján vagyunk. A malenovitzi völgy fölött jobbra a messzire ellátszó borovai templomocska köszöntget, a Mohelnica és a Moravka egyesűlt völgyein túl pedig az erdős Prašiva hegy. A hol a Moravka völgye szélesen nyílik a friedeki dombok felé, két erdős magaslat közötti nyergen áll a skalitzi templom, mely a róla szóló mende-monda szerint elsülyed, ha egyszer zsúfolásig megtelik emberrel.
A szilaj Ostravica széles, lapos mederben roppant nagy mennyiségű törmeléket görget alá, mint a Kárpátok vidékének legtöbb folyója. Előttünk Friedek tornyai magaslanak, testvéri üdvözletet intve Mistek, a szomszédos morva városka felé. Egy sziklás dombon tekintélyes kastély ölnyi vastagságú falai állanak, mögötte pedig a várostól éjszakra egy kéttornyú búcsújáró templom, melynek Mária-képéhez ezrek meg ezrek zarándokolnak a Boldogasszony ünnepein. Friedek élénk gyapotipar székhelye, a mely a város és környéke szegényebb lakosságának fő keresetforrása. Friedek közelében említendők Baška és Karlshütte kiváló kohói. A gőz korának fölviradta előtt Friedek városának, mely a morva-gácsországi kereskedelmi útvonal mentén fekszik, nevezetesb szerepe volt. A keleti Sziléziát átszelő s városait egybekötő vasút megnyílta óta azonban, a mely által Friedek is belé kerűlt ez új közlekedési hálózatba, minden téren ismét kedvezőbb fordúlat mutatkozik.
Friedektől éjszakra a folyó, az országút és a vaspálya Polnisch-Ostraunak szénben dús dombvidéke felé tart. E hely Szilézia történelmének régibb korában Lengyelország felé néző határerősség volt, két emberöltő óta azonban teljesen megváltozott a hajdani képe. A mélységben rejlő szén óriási értékével arányosak a morva és sziléziai földön álló bányaépítkezések. Polnisch-Ostrau a közeli Mährisch-Ostrau és Vitkovitz vasgyárai a monarchiában páratlan ipartelepet alkotnak. Igaz, hogy e környék közgazdasági hírre emelkedése miatt sokat vesztett egykori természeti szépségéből. Mert a sok ezer munkás népnek egyforma házikókból sorakozó telepei, a kormos gép- és aknaházak, a pernyét szóró füstfelhők s mindezek fölött esetleg még egy-egy borús napszürke, ködös égboltja ugyancsak elriasztják innen a szépre áhítozó vándort, a ki az ilyen józan környezetben aligha érezheti jól magát.
Polnisch-Ostrau mellett a troppaui út hullámos területen halad Teschen felé. Csinos falvak és szép kilátópontok hosszabb sora következik az úton, a mely a legélvezetesebbek egyike a keleti dombvidéken. A szép fasorokkal ékes Schönhofon, majd Schumbargon és Tierlitzkón át megyünk. Nem messzire a gyönyörű magaslaton pompásan álló kosteleci templomocskától balra a freistädti síkot, jobbra pedig a sziléziai Kárpátoknak mélyen Magyarországba hajló ívét látjuk. Az előtéren a Grodziczi hegy (424 méter) köti le figyelmünket, a mely fehér, likacsos homokkőből álló tömegének geologiai alakúlatával nevezetes fölvilágosítást nyújt az itteni hegység amaz időtlen idők előtti keletkezéséről, a mikor a mesozói korszak kietlen „Kárpáti tengere” hullámzott e vidék fölött. Még egy meredek dombhát következik, s ez után meglepetve állunk meg a Mostyi magaslat temetői kápolnája előtt, hogy még egy búcsúzó pillantást vessünk az elénk tárúlt kedves tájképek koszorújára. Alattunk a kies Grabina-erdőcske faormai bólogatnak, mögöttük a soktornyú Teschen tetői csillámlanak zöldelő dombok hullámaitól övezve, a melyek lábánál kecsesen kígyódzik a folyó ezüstfényű szalagja. Messzibb az Olsa völgye rejtőzik nyájas hegyoldalak között. Vajha e hegyek ormai mindenkor virúlva, dús áldásnak örvendve látnák e szép kis országot!
Részlet Karlsbrunnból.
Russ Róberttől
