2247. Szerb, horvát lapok
2247. Szerb, horvát lapok
A hazai szerb sajtó és a Matica Serbska, az első szerb irodalmi társaság központja a húszas évek közepétől kezdve jó ideig Pest-Buda volt. A Matica titkára és lapjai szerkesztője pedig a harmincas évektől a Torontál megyei születésű Teodor Pavlović (Pavlovics Tivadar) volt, író, publicista, a szerb nemzeti ébredés egyik irodalmi előharcosa. A lap, amely ekkor a Szrpszke Narodne Novine (Szerb Nemzeti Újság) címet viselte, Beimel József nyomdájában készült és heti két alkalommal látott napvilágot. Ennek 1848. április 9-i számában a társszerkesztő, Jákov (Jakab) Ignjatović (1824–1889), egy gazdag szentendrei kereskedő fia, aki Pesten végzett jogot, külföldön is utazott és egy ideig a császári lovasságnál szolgált, költői lendületű felhívást intézett a szerb fejedelemség népéhez és általában a délszlávokhoz, hogy keljenek fel a török iga lerázására. Ez azonban sem a szerb, sem a magyar kormánynál nem talált kedvező visszhangra, hiszen az utóbbi a török birodalommal jó viszonyt kívánt fenntartani. A belgrádi hivatalos Szrpszke Novine április 16-i számában a fennálló nemzetközi szerződésekre hivatkozva tiltakozott az ötlet ellen. Ignjatović egyébként egy ideig, Rajačić pátriárka hívására mellette tevékenykedett mint világi titkár, de midőn látta, hogy a pátriárka szerb hívei Magyarország ellen lépnek fel, otthagyta a szolgálatot. Szinnyei úgy tudja, hogy Pavlović meg egy idő múlva szerb nemzeti kívánságok szószólójaként került kellemetlen helyzetbe Pesten, ahonnan végül eltávozott és így a lap 1848 októberében megszűnt.
Eddigi sajtóbibliográfiáink még bizonytalanabbak a másik pesti szerb lap, a Vjestnik (Hírnök) sorsának alakulását illetően. Annyi bizonyos, hogy szerkesztője, a szerémségi születésű Konstantin Bogdanović (Bogdanovich, 1811–1854), aki Karlócán, Szegeden, teológiát pedig Pesten tanult, és a negyvenes években egy ideig Szerbiában élt, 1848. április 18-án a sajtótörvény előírásai értelmében Pesten bejelentette, hogy lapját ezentúl is folytatni kívánja. De azután csak bizonytalan adataink vannak arról, hogy a lap utóbb Zimonyban, majd Újvidéken, illetve Karlócán látott napvilágot.
A magyar korona országain belüli, tehát ilyen értelemben véve hazai sajtóhoz kell számítanunk az akkor önálló, külön egységként Magyarországhoz kapcsolódó Horvátország lapjait is. Ezek közt azonban nem találkozunk olyanféle megoszlással a magyar kormány iránt barátságos vagy vele szembeforduló irányzatok közt, amelyet a más nemzetiségek vagy hazai nemzetek sajtójánál kisebb-nagyobb mértékben megfigyelhetünk. Pontosabban: akkor nem találunk, ha leszámítjuk azt a tényt, hogy Pesten 1848. június 8–december 7. közt Bujanovics Iván szerkesztésében a Nép Barátja horvát változataként, magyar hivatalos támogatással a Pučki Priatelj is megjelent. A zágrábi horvát lapok lényegében véve mind a Habsburg-hatalomhoz forduló „illír” nemzeti törekvéseket képviselték. Ilyen volt a már a negyvenes években nagy szerepet játszó Ljudevit Gaj lapja, a Novine, és ennek melléklapja, a Danica, valamint Nyitra megyei, szlovák származású Bogoslav Šulek (Schulek) által 2251848 októberében megindított Slavenski Jug (A szláv dél), amely talán a legszínvonalasabb volt a horvát lapok közül és egyúttal az első olyan, amely a szélesebb néprétegekhez is szólni próbált. Šulek azért kapcsolódott már 1839 óta Gaj irányzatához és a horvát mozgalomhoz, mert attól várta a szlávok felszabadítását. Közben odahaza több rokona magyar oldalon küzdött a szabadságharcban. A horvát sajtóban is voltak persze nyomai annak a csalódásnak, amelyet a nemzeti liberálisok kezdtek érezni, midőn óhajaik teljesítésétől az udvar már 1848 végén elzárkózott; így a Novine 1848. december 12-i számában egy, a liberális irány vezetőinek közös véleményét kifejező cikk, amelynek megfogalmazásában Ivan Kukuljević és a költő Ivan Mazurević is részt vett, kifejtette, hogy a horvátoknak mégsem volt helyes a magyar forradalom ellen fegyvert fogniok, hiszen jutalmuk „Bécs részéről csúf hálátlanság leszen”. Egyébként azonban az egykorú horvát sajtó alaptendenciája Magyarország ellen irányult. A képet még a Gaj-nyomdában készülő, Agramer Politische Zeitung című, zágrábi német lappal, annak Luna és Intelligenzblatt című melléklapjaival, majd 1849. januártól Südslawische Zeitung című folytatásával kell kiegészítenünk.
