Ágai megállapodott polgári lapja
Ágai megállapodott polgári lapja
Ágai Adolf szerkesztési idején több alapvető változás történt. Programjában egyrészt elhatárolta magát a korábbi szerkesztési gyakorlattól, másrészt kiemelte azokat az oldalakat, amelyeket folytathatónak ítélt. „Egy hetilap föladata – írta – nem lehet az újdonság mint olyan, melyben a napi lapokkal lehetetlen versenyeznie, de igenis föladata az, a hét alatt fölmerült fontosabb eseményeket osztályozva juttatni az olvasó tudomására.” Ígérte, 235hogy nagy súlyt fordít a szépirodalom színvonalára, a heti tárcát maga fogja írni, és minden számban fog zsánerképet közölni a műfaj népszerűsége miatt. „…Mint tisztán szépirodalmi és társadalmi hetilap, nem foglal pártállást.” Egyedül arra törekszik, hogy „színvonalán álljon a jelenkori journalistikának”. (1870. 47, 563.)
A megújulás gyorsan bekövetkezett. A lap tördelése teljesen átalakult, világosan áttekinthetővé vált, az illusztrációk nagyobbak, mutatósabbak lettek. Az újságoldalak már ránézésre rendezett benyomást keltettek, a rovatok nagyjából állandó helyet foglaltak el, a címek sokkal szemléletesebbek és megkapóbbak lettek. Gyakran hevenyészett és kiismerhetetlen lapjaink között sokat számított ez a néhány újítás is. Tartalmilag a sokféle kis hírrovat jelentett újdonságot, és fontos szerephez jutottak a szerkesztői üzenetek.
Az 1871-es évfolyamban megnőtt az irodalmi anyag, a zsáner- és útiképek súlya; az ismeretterjesztő írások száma csökkent, csak az egészségügyi jellegűek gyarapodtak egy kevéssé. Nagyszámú, hír jellegű, állandó kis rovat nyújtott hetenként körképet a művészetek világából és a társadalmi élet különböző területeiről. A lap mozgékonysága és érdeklődése hirtelen megnőtt, s úgy látszik, népszerűsége is. Márciusra megduplázódott, 4327-re nőtt az előfizetők száma, egyről három-négy oldalra bővült a hirdetési melléklet. Azzal dicsekedett a lap, hogy „…egy politikai napilap kivételével – ez ídőszerint a ’Magyarország és a Nagy Világ’ a legelterjedtebb magyar lap” – amit mégiscsak fenntartással lehet elhinni, mert Ágai minden lapjában szerepelt ez a kitétel, s több más korabeli lap is hasonlót állított önmagáról.
Költői szerzőgárdája mindössze néhány középszerű kezdő nevével s egyetlen jelentőssel, Kiss Józsefével gyarapodott. Prózában a Kávéforrás-kör tagjain és az elmaradhatatlan Jókain kívül 1872-től megjelent Mikszáth is. Az irodalmi részekben azonban a magyar szerzők kisebb szerepet játszottak, mert fordítások tették ki mind a versek, mind az elbeszélések, regények túlnyomó többségét, s ebben messze színvonalasabb lett a lap, mint a Vasárnapi Újság. Klasszikusoknak és kortársaknak, európai és amerikai költőknek egyaránt helyet adott. Horatius, Schiller, Goethe, Heine, Béranger, Tennyson és Longfellow a leggyakrabban visszatérő nevek voltak. 1873-ban Bálinth Gyula fordításában Dante Poklának első három énekét is közölte. Ezek mellett rendszeresen megjelentek népköltészeti fordítások is (finn, román spanyol, lengyel, skót stb.). Az elbeszélések között minden évben található Turgenyev-, Hartmann-, Emmanuel Gonzalés-, Bret Harte- és Puskin-írás, J. Verne-folytatásos regény.
Az ismeretterjesztő rovatokban ez idő tájt uralkodó maradt a névtelenség. Kétségtelenül újként jelent meg néhány fiatal polgári értelmiségi szerző, mint Andrássy Béla, Steiner Zsigmond, Erődi Béla, Kőrösy József, Márki Sándor és a Kávéforrás-körből főként Toldy István, de rövid ideig szerepeltek még a régiek közül például Mentovich cikkei is.
